Az ünnepi Szent Liturgiát Seszták István főhelynök és Sivadó Miklós debreceni parókus celebrálta.

A nap szentírási szakasza Máté evangéliumából idézte fel Krisztus megkeresztelkedésének történetét:
Abban az időben eljött Jézus Galileából Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék általa. János igyekezett visszatartani, mondva: Nekem volna szükségem arra, hogy te keresztelj meg, és te jössz hozzám? Jézus válaszul ezt mondta neki: Engedj most, mert az illik hozzám, hogy így teljesítsek be minden igazságot. Erre engedte őt. Miután Jézus megkeresztelkedett, nyomban feljött a vízből, és íme, megnyílt neki az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leereszkedett és rászállt. És íme, egy hang hallatszott az égből: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. (Mt 3,13-17)

István atya prédikációjában arról beszélt, hogy az első keresztény közösségek a Jordánnál nemcsak egy embert láttak, hanem betekintést nyertek Isten csodálatos titkaiba. Azért is szeretjük és várjuk minden évben Vízkereszt ünnepét, mert Isten megmutatja nekünk is a fölfoghatatlan, mégis létező valóságot: az ő szeretett fiát. Karácsonykor megtapasztaltuk Jézust valóságos emberként, Epifánia ünnepén pedig meglátjuk őt valóságos Istenként is. S ez számunkra erőforrás.

Az Ószövetségben Isten próféták és pátriárkák által szólt az emberekhez. A Jordánnál viszont ő maga: „Ez az én szeretetett fiam”.
„Ne hagyjuk megtéveszteni magunkat! Jézus valóságos Isten. Egylényegű az Atyával, az isteni lényeg hordozója, aki éltet, táplál és fölemel minket, és képes megváltoztatni is bennünket” – hangsúlyozta István atya. Azért kapjuk ajándékként a szenteltvizet, hogy mindebben segítségünkre legyen.
A vízszentelés szertartását István és Miklós atya együtt végezték. A megszentelt vízzel főhelynök atya a templomot és a híveket is megáldotta.