Az emberiség egész történelme során mindig is a víz, s főként az élő víz, a folyóvíz felé igazodott, e köré rendezte – a szó legigazibb értelemében – az életet. Vízkeresztkor is éppen ez történik: a zsidó nép az életet fenntartó vízhez menetel, hogy tanúja legyen annak, amikor az élet forrása, az Isten Fia keresztséget kér Jánostól.
Vízkeresztkor az Isten mélyre hajol az emberért, melyet a vízszentelés szertartásában ezt a vízbe merülő hármas gyertya jelképezi. A szertartáson a kereszt alámerítése pedig Jézus alámerülését szimbolizálja, aki ezzel szenteli meg a vizet. A vizet, magyarán az életet ezáltal átjárja Isten jelenléte és ereje.
A Szentháromság ereje hatja át a világot, s nemcsak az embert, hanem az Ő életterét, az értelem nélküli világot is, hogy segítőnk legyen az örök életre jutásban. A szertartás végén Gábor atya a frissen szentelt vízzel mindannyiunkat megáldott, hogy ez által is hitünkben még jobban megerősödjünk.
Adja Isten, hogy amint az ünnepi ikonon a Jordán folyó folyása is megállt és visszafordult, úgy mutasson a mi életünk is a magát az embereknek kinyilatkoztató Isten felé.