Zánkai Erzsébet-tábor

Július 1-én indultunk a debreceni vasútállomásról. Rögtön érkezésünk után, már választhattak a gyerekek tábor által felkínált programokból (színházi előadások). A tábori színünk a világoszöld lett, ezért világoszöld színű ajándékokat kaptunk.  

A csatakiáltásunk, ami a hét folyamán nagyon sokszor elhangzott, így szólt: ” Mától nincsen frász, mert a világoszöld az ász! Világos -, világos – világos – zöld! ”  A gyerekek törekedtek barátságokat kötni, mely a hét folyamán egyre erősebb lett. A zöld tábor gyermekei, kicsik és nagyok egyaránt, minden este boldogan fociztak, kiütőztek és játszottak együtt. A táborban színesebbnél - színesebb programok közül választhattunk. Sétahajóztunk, sárkányhajóztunk, valamint beneveztünk tollaslabda és kosárlabda versenyre.

Nagy bátorsággal mentek végig a kalandpark nehéz és félelmetes pályáin. Megtekinthettük a Haditechnikai parkot, ami az I. világháború korát mutatta be. A Hősök napján bepillanthattunk a rendőrök, és a tűzoltók áldozatos munkájába. Lovasbemutatók, és lovas íjászat csodálói lehettünk. A hideg víz ellenére, sokat fürödtünk, és pokrócokra kucorogva nagyokat beszélgettünk és játszottunk a meseszép Balaton partján. 

Egyik nap kirándulást szerveztünk Tapolcára. Ebben a szép városban sokat sétáltunk. Egy régi Malom-tónál megnézhettük hogyan is működött régen egy igazi malom. Felkerestük a helyi katolikus templomot, ahol közösen imádkoztunk. A honvágyat és a család hiányát leszámítva csodás hetet töltöttünk együtt. Július 6-án, vidáman és élményekben gazdagon értünk haza.

A Magyar Katolikus Karitásznak nagyon szépen köszönjük ezt az életre szóló élményt!