Zarándokoltak a szakkollégisták

A hosszú út első állomása Máriazell volt, ahol Kapin István atya, lelki igazgatónk vezetésével, énekszóval vonultunk be a kegytemplomba. Így mindenki számára emlékezetes marad az, hogy március 15-én Ausztriában, egy magyarok számára is fontos kegyhelyen csendült fel a Himnusz. Márizellben nemcsak a templomban, a belvárosban, de a hófödte hegycsúcsokban, a havas tájban is gyönyörködtünk. Mit sem sejtve még akkor, mi vár ránk hazafelé két nap múlva…Estefelé érkeztünk meg Bécsbe a szállásunkra, ahol mindenki elfoglalhatta kényelmes szobáját. Másnap az eső ugyan átírta kicsit a forgatókönyvet, de kora délután együtt vonultunk be a Stephansdomba az első pócsi kegyképhez. „Felejthetetlen” - olvasható a közösségi portálon egy ott készült kép aláírásaként. S valóban az volt.  Főként mikor harminc szakkollégista, az oktatók, lelki igazgató ott, akkor, együtt elénekelte a Boldogasszony, Anyánk kezdetű régi magyar himnuszunkat a kegykép előtt. Ekkor sokan és sokáig álltunk meghatódva a kegykép előtt.A bécsi dómból a Hofburgba vezetett közös utunk, majd a délelőtti programhoz hasonlóan ki-ki maga dönthette el, hogy Bécs nevezetességeiből mit szeretne még megtekinteni. Az esti beszélgetésnél kiderült, hogy a főbb látnivalókat mindenki megnézte, de tudjuk Bécs megismerésére  egy hosszú nap bizony nem elég. Szombat reggel a Práterbe vezetett utunk, majd a Schönbrunni kastéllyal zártuk kirándulásunkat. Itt már havas eső fogadott minket s igyekeztünk is haza, hogy még jó időben hazaérjük. Ez már kevésbe sikerült, s hófúvásban, ónos esőben érkeztünk meg Debrecenbe, de hála és köszönet a Kovácsbusz két kiváló sofőrjének, hogy szerencsésen megérkeztünk.

 A zarándoklat az  EFOP-3.4.1-15-2015–00008”„Együtt Vele(d) könnyebb! A Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium fejlesztése”c projekt támogatásából valósult meg.