Az Istennel való találkozás megkíván bizonyos lemondásokat - interjú

A szent negyven nap akár tized-áldozatként is fölfogható, az év háromszázhatvanöt napjának egy tizede. Úgy kell ezt fölajánlanunk, hogy kedves legyen az Úrnak. Ez nem lehet másként, minthogy előtte kiengesztelődünk mindenkivel. Erről és a böjti időszakban rejlő lehetőségekről is beszélgettünk dr. Seszták István főhelynök atyával.

- Miben más a húsvét előtti bűnbánati időszakunk? Másként kell-e megélnünk, mint karácsony előtt?

- Igenis, meg nem is. Mert nagyjából a célja ugyanaz, hogy megértsük az előttünk álló ünnepnek a nagyságát és a nagyságában önmagunkat. És ez minden bűnbánati készületi időszaknak az azonos célkitűzése. Természetesen nincs két egyforma böjti időszak, hiszen aki készül, az egészen más, akár csak néhány hónap távlatában is, mint az adott időszakban, és nem beszélve arról, hogy esetleg az évek múlásával is sokat változunk. Természetesen ezt a másságot, ezt a különbözőséget az ünnepnek a sajátossága is magában hordozza, hiszen a nagyböjt kapujában a hívő ember azt kell, hogy megérezze, hogy ez a nagyböjti futás (mi gyakran nevezzük futásnak ezt az időszakot) azért mégis a legnagyobb ünnepünk, a legnagyobb misztériumunkhoz kell, hogy elvezessen, hiszen ez a legnagyobb misztérium alakítja legjobban az ember életét. Ilyen értelemben a húsvéti készület, a nagyböjti időszak mindig egészen sajátos és speciális, és minden esetben úgy érzem, hogy több, mint más böjti idő.

- Ráadásul egy kiengesztelődési vecsernyével indítunk vasárnap a görögkatolikus egyházban. (2024. február 11. vasárnap, 18.30 óra, Debrecen, Svetits Katolikus Gimnázium kápolnája, Szent Anna utca 24.) Mi történik, ha mégsem sikerül őszintén megtennie valakinek, hogy megbocsásson embertársainknak? Lehet-e hatékony az a böjt utána?

- Biztosan lehet. Ha nem sikerül esetleg a kiengesztelődés pillanatában a kellően felemelő érzést megtapasztalni, attól még nem gondolom, hogy minden elveszett. Azért a Jóisten világa az sokkal tágabb, sokkal végtelenebb és sokkal nagyobb, szabadabb, irgalmasabb, mint azt az emberi elme fel tudná fogni, vagy azt gondolná, hogy valami automatizmus van benne. Én biztos vagyok benne, hogy jó néhányan nem engesztelődnek ki egymással esetleg, ne adj’ Isten kiengesztelődésünk sem tökéletes, meg sem közelíti a tökéletest, és mégis utána a Jóisten kegyelméből, irgalmából, szeretetéből, egyszerűen az, hogy az Isten képére vagyunk teremtve, megajándékoz minket egy szép böjti időszakkal. Nem gondolom, hogy a kiengesztelődés ennek a kizárólagos záloga. Az biztos, hogyha sikerül kiengesztelődni, vagy sikerül azzal a lelkülettel belépni a nagyböjti időszakba, amit a kiengesztelődés kínálni szeretne, akkor talán könnyebben megtapasztalom a nagyböjti haladásnak a lényegét, a haladásnak a jóságát, a hatékonyságát.

- Többféle módon böjtölhetünk. Imádsággal, rászorulók megsegítésével, felebaráti szeretet kimutatásával, lehet sorolni bőven. Mi a helyzet a modern időszakkal? Mi a helyzet a digitális detox jelenségével?

- Végtelen a lehetőségek tárháza. Számomra viszont a böjt elsősorban azt jelenti, hogy jobban és minden addiginál erőteljesebben figyelek a Jóisten jelenlétére az életemben. Ami természetesen nem mindig a fizikai lemondás és a fizikai böjtölésnek a kérdése. Egyre inkább érzem ennek az időszaknak a kulcsfontosságát és a szerepét. És ez abban fogalható össze, hogy a bűnbánati, böjti, készületi időben próbálok minden addiginál tudatosabban odafigyelni arra az óriási titokra, hogy az Isten jelen van az életemben. És a vele való találkozás az igenis megkíván bizonyos lemondásokat, bizonyos alázatos cselekedeteket, konkrét tevékeny vagy éppen az imádságban kimondott cselekedeteket. Azért is, mert amikor „nem böjtölünk”, akkor azért valljuk be őszintén, hogy sokkal könnyebben elfordul a figyelmünk az Isten jelenlététől. Természetesen én is próbálom az imaidőmet meghosszabbítani a böjti időszakban vagy a húsmentes napokra odafigyelni. De mindezek mögött és mindezek motorjaként tényleg ott van az a szándék, az a tudatosság, hogy ebben az időben az Isten a legfontosabb az életem során. Aki bevezet, rávezet, elvezet és segíti azt a futást, amely odaállít majd a nagyheti események tükrében az Isten titkával, az Isten misztériumával való szembesülésre. És az a szembesülés fog megerősíteni, biztonságot adni, azt mondani, hogy a föltámadás örömével, a szónak a legnemesebb értelmében - repüljünk tovább.

- Betegekre, idősekre, gyerekekre nem szokott vonatkozni a szigorú böjt. Mikor érdemes a kisebbeket bevonni ebbe valamilyen formában?

- Hát azzal az ars poeticával, amivel én rendelkezem, azt a gyerek is simán megérti: vagyis ennek az időszaknak a kulcsa az, hogy nyomatékosabban az Isten áll a középpontban. Azt sem jelenteném ki kategorikusan, hogy nem vonatkozik rájuk a böjt - bár éppen az étkezéstől való önmegtartóztatás bizonyos foka nem vonatkozik. Mivel ez egy kiváltságos időszak, amelyben az Isten egészen sajátos módon hívja meg az általa szeretett emberiséget, ezt nem hiszem, hogy ne tudná a gyerek is bizonyos fokig megérteni, elsajátítani. Itt a példa: mondjuk imádkozzunk többet együtt, és akkor a böjti futásunkat már teljesítjük.

- Mit tegyünk, ha nem sikerül betartanunk, amit megfogadtunk. Mit tegyünk ilyenkor?

- Hát ez attól függ, hogy mi az, amit megfogadunk.

- Például nem tartottam meg a pénteki húsmentességet.

- Az egyház erről azért elég egyértelműen azt mondja, hogy oda kell vinni a Jóisten elé. Ha tényleg megbántuk, és van lehetőségünk a szentségi gyónásban ezt az Isten elé vinni, akkor ezt tegyük meg. Én azt gondolom, hogy az Istennel való párbeszédnek millió módja van, és tudnunk kell a böjti időszakban az elkövetett mulasztásainkat, vétkeinket, bűneinket oda vinni az Isten elé. Aki hívő, istenfélő ember, az kapcsolatban van az Istennel, az párbeszédben van az Vele. Kapcsolja hát be az Istent ennek a jóváttételébe is. Ha van lehetősége és meg fogja tapasztalani, hogy ez micsoda felszabadító erő, akkor gyónjon. Az a legbiztosabb. Nem kell azért ezt sem eldramatizálni, sem nagyon elbagatellizálni.