Krisztus Urunk részéről e napon nyer értelmet minden - nagypéntek Debrecenben

Néhány nappal ezelőtt Nyirán János, a Főegyházmegye fődiakónusa fontos előadást tartott a nagyheti szertartásokról, s mint akkor megjegyezte a nagypénteki különösen is szeretett a hívek körében, Debrecenben is mindig érezni, látni milyen sokaknak fontos, megérinti a szíveket Jézus szenvedése, kereszthalála. Idén sem volt ez másként.

A nagypénteki liturgikus szolgálatot nagyon szép szertartásai, lelkesítő himnuszok és dallamok, valamint mély tartalmú sztihirák jellemzik. Fő témájuk a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedése és halála. Középpontba kerül egy fontos szimbólum is, a sírlepel, ami Isten szigorú igazságosságáról, örök szeretetéről és irántunk, bűnösökért való mérhetetlen irgalmasságáról beszél nekünk.

E napon dr. Seszták István főhelynök atya szólította meg a híveket, s tanítása elején rögtön rávilágított arra, hogy életünk és hitünk legnagyobb kérdései vesznek körül minket nagypénteken. Ám nem feltétlen szomorú ez a nap, hiszen Krisztus értünk, a mi üdvösségünkért vállalt, egészen pontosan önként vállalt kereszthalálát ünnepeljük, melyben feltárul a mi Istenünk és a mi Krisztusunk titka. Természetesen úgy, hogy ez mindvégig megmarad misztériumnak.

- Az imént az evangéliumból olvastunk, egészen pontosan evangéliumot olvastunk. Azaz örömhírt, azt a jó hírt, mely által és amelyben az Isten kinyilatkoztatta magát. Az ember számára legérthetőbben mutatta meg magát. Ő ilyen! – hangsúlyozta István atya, majd hozzátette, az emberi értelem számára megválaszolhatatlan, látszólag önellentmondásban lévő titkok jelentik hitünk igazi erőforrásait. Ezek között a legnagyobb pedig a kereszt, ami a zsidóknak botrány, a pogányoknak oktalanság, de nekünk Isten ereje. Ahogy Szent Pál fogalmaz, akik üdvözülnek, azoknak Isten ereje. Azaz a kereszt titkában, annak felfoghatatlan fürkészésében van az ember, az emberiség üdvössége.

Főhelynök atya tanításában kitért arra is, hogy amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, akkor is a beteljesedett időt szimbolizálva állt elénk, elhozva az Isten országát, vagy ahogy Szent Pál apostol tanít minket, amikor elérkezett az idők teljessége Isten elküldte egyszülött fiát.

- Ma a kereszten értünk meghaló Jézus még világosabban és egyértelműbben mondja, kiáltja vagy talán már csak súgja felénk, hogy beteljesedett. Ez látszólag azt jelenti véget ért, de nem… Ez Krisztustól azért hangzik el, mert azt akarja mondani, hogy nagypénteken, részéről minden értelmet nyert: amiért eljött, amit hirdetett, amiért csodákat tett és föltámasztotta, visszahozta az életbe azokat, akikre szükség volt; minden értelmet nyert – mondta István atya, aki szerint a keresztet látva, a meghalt Jézust ünnepelve, szembesülünk megváltottságunkkal és üdvösségünkkel. Halhatatlanságunkkal. Ezzel ajándékoz meg minket a keresztre feszített Jézus.

Jézus által beteljesedett, ami nem a vége valaminek, hanem a kezdete az Isten titka megértésének. Szent Pál nyomán kellene nekünk is eldönteni, hogy kiről akarunk tudni, kit szeretnénk követni. István atya prédikációját azzal zárta, hogy a ma hívő embere húsvét fényében éli át és érti majd meg azokat a kérdéseket, amik ezen a napon vesznek minket körül.

A vecsernye legszebb pillanatai voltak azok, amikor Fülöp érsek-metropolita atya háromszor megtömjénezte az oltárra terített, Krisztus testét ábrázoló sírlepelt, amit aztán a magasba emelve vittek körbe a főszékesegyház körül. A körmenet közben fennhangon énekelték a hívek a tropárt: "Az istenfélő József levevén a fáról a te legtisztább testedet, tiszta gyolcsba göngyölé és illatos szerekkel ellátva új sírba helyezé."  Majd a sírlepel alatt fejet hajtva léphettek be ismét a templomba. A szertartás végén a virágokkal díszített szentsíron elhelyezték a liturgikus kendőt, amit csókkal illethettek a hívek is.