Megáldották a megújult nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházat

Világosságára, melyet valóságosan és jelképesen is magában hordoz, „oly nagy szüksége van ennek a mai, sokszor szomorú és sötétbehajló világnak” – hangzottak a tanítás szavai a templom megáldásának december 9-i ünnepén. Ezen a napon az egyházmegye és az ország számos településéről is érkeztek ünneplő keresztények a Nyíregyházi Egyházmegye szívébe.

Hosszú menetben indult el az asszisztencia és a papság kilenc püspökkel együtt a püspöki hivatal udvaráról a Szent Miklós-székesegyház felé december 9-én. A liturgiát celebráló Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök, dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök atyákkal együtt vonult dr. Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke, Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK elnökhelyettese, dr. Keresztes Szilárd kiérdemesült görögkatolikus püspök, dr. Ternyák Csaba, egri érsek-metropolita, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. A püspökök, a helynök atyák, az esperesek, valamint az egyházmegye számos papja, hét diakónus és papnövendékek alkották a harangszóra induló több mint félszáz fős menetet. A szolgálattevők arany ruhát öltöttek erre a ragyogó ünnepre. S bár a nap nem bújt elő a felhők mögül, a templom is „új fényt kapott, új szépségében tündököl” – ahogyan Fülöp atya fogalmazott. A szertartást a templom belsejében, az ikonosztázion előtt kezdték, ahol térdhajtásos imákkal kísérve adtak hálát és kérték a Szentlélek kegyelmét.

A három görögkatolikus főpásztor ezt követően a templom négy égtáj felé elhelyezkedő falait megkente szentelt olajjal kereszt alakban, meghintette szenteltvízzel és megtömjénezte. A helynök atyák közben a templomkülsőt hintették meg szenteltvízzel. A püspök- és paptársak jelenlétében Szent Liturgiát celebráltak a görögkatolikus hierarchák, a főcelebráns Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya volt, aki az ünnepi szentbeszédet tartotta, melynek szövegét teljes terjedelmében itt olvashatja:

„Senki, aki lámpát gyújt nem fedi le egy edénnyel, sem ágy alá nem rejti, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.”

Krisztusban szeretett testvéreim!

Ábel atya lámpát gyújtott. S nyilván nem azért, hogy elrejtse, kivált nem, hogy az ágy alá rejtse. Azt ezzel a templommal nem is lehetne tenni. Világosságot akart gyújtani, Nyíregyháza városában, országunknak ezen a szegletén, világunknak ezen a kis szigetén. Világosságot akart gyújtani a világban. Azt a világosságot, amelyet csak a templom tud nyújtani. Hogy mindenkinek, aki betér, felnyíljon a szeme egy olyan világosságra, amely másutt nem látható. Jelen van a világban, de nem könnyen felismerhető. Aki ide belép, a szeme önkéntelenül is végigpásztázza ezeket a csodálatos ikonokat, és jó esetben világosság gyúl a lelkében. Ennek a világosságnak az érzékeléséhöz ugyanis belső látásra van szükség. Hogy ezeknek az ikonoknak az üzenetét fölfogjuk, ehhöz belső hallás kell. Igen, a bizánci templom ilyen, belülről hat, titkos, rejtélyes módon. Az ikon titokzatos üzenet, amelyet meg kell fejteni, amelynek megértéséhöz, befogadásához munkára, kemény lelki munkára van szükség. A keleti egyháznak ezt a rejtélyes nyelvezetét éppen a Szentírásból tanulhatjuk meg. Ma ennek érdekében maga Szent Pál siet a segítségünkre, aki egy érdekes ószövetségi történetet magyaráz az újszövetség fényénél.

Ábrahám ígéretet kapott Istentől, hogy utóda által nyer áldást az egész földkerekség. Az ígéret azonban, úgy tűnik, várat magára. Már-már el is tűnt a remény, hogy valaha beteljesülhet. Hiszen a felesége, Sára is egyre idősebb már. Ő maga is belátta, hogy szülni aligha fog. Ezért az okos asszony Isten segítségére sietett, és kitalálta azt a tervet, hogy mégiscsak legyen gyermeke a férjének a szolgálója Hágáron keresztül. A szolgáló tehát fogant és megszülte Izmaelt. Sejthetjük, hogy az Úristen kicsit megmosolyogta ezt a próbálkozást, amely hitetlenségből, bizalmatlanságból építette ki a maga emberi okoskodását. Istennek ugyansi nincs szüksége ilyen emberi ügyeskedésre. Amikor aztán megszületett az ígéret szerinti fiú, Sára féltékeny lett szolgálójára és a test szerinti fiúra, el akarta űzni a szolgálóját és a fiát, hogy az ne örökölhessen együtt Izsákkal. Ez még szánalmasabb emberi magatartás, de tudjuk, a Biblia nem csak jámbor történeteket ír le.

Mindezt az egyébként meglehetősen elítélendő emberi magatartást leíró történetet azonban Szent Pál arra használta föl, hogy megvilágítsa az ó és az új szövetség közötti különbségét. „Mindezeket átvitt értelemben kell venni” – magyarázza az apostol. Hágár fia, Izmael a test szerint született, ő a testi szövetség, a testen is látható vallási élet, az állatáldozatokkal táplált kultusz jelképe. Izsák azonban az ígéret örököse, Isten ingyenes ajándéka, ő a kegyelem jelképe. Ennek mintájára azt, amit itt látunk a templomban, nekünk is átvitt értelemben kell vennünk. Nem annyira a testünknek, sokkal inkább a lelkünknek szól. A templom minden körülmények között különleges építmény, kirí a többi épület sorából. Azzal hogy tornya, tornyai, jó esetbe kupolája van, eleve különleges építménynek mondható. De ennél is sajátosabb küldetése van. Hadd éljek egy hasonlattal! Miként az imádság nem sorolható a többi emberi tevékenység közé, úgy nem illeszkedik a templom sem a többi építmény sorába. Jóllehet, az imához is időre van szükségünk, ha úgy tetszik, elhelyezhetjük a napirendünk teendői közé. Mégis, ami imádságban történik, az valami egészen más. Az ima valójában nem is emberi tevékenység. Ilyenkor az ember kilép önmagából, önmaga fölé emelkedik. Isten az, aki az imádságot kezdeményezi, Isten szólítja meg, s arra válaszol az imádkozó az ember. Ilyen módon az imádság Isten és ember közös műve: Isten leszállása, az ember fölemelkedése.

Ilyen a templom is. Aki belép az Isten házának terébe, az meghívást kap az imádságra, meghívást kap az emelkedésre. Belépünk Isten terébe, aki belépett az emberiség sorába. Itt van közöttünk Krisztus. Az ikonok láthatóvá teszik számunkra a megtestesült Isten jelenlétét. Ha végigpásztázzuk a képeket, az üdvösségtörténete rajzolódik ki előttünk. Krisztus születésétől kezdve az első csodán, a kánaáni menyegzőn át egészen a keresztre feszítésig, ahol, persze nem állhat meg, hiszen annak egyenes folytatása a föltámadás. Ezért jött Krisztus, ezért van itt közénk, s mi ennek a közénk állásnak az erőterében találjuk magunkat. De folytatódik a történet, tekintetünk a kupolában végződik, ahol kitárul fölöttünk a mennybemenetel jelenete. Az a Krisztus, aki karácsonykor közénk szállt, íme, fölemelkedik az égbe. S magával együtt fölviszi a mi emberségünket, amely immár elválaszthatatlan tőle. Az Atyaisten jobbján ül, odaülteti az embert, most már neki is ott van a helye, a mennyben.

A mennybemenetel, mintegy megkoronázza ezt az ikonográfiát. És ahogyan a kupola a templom vertikális rendjében annak csúcsa, úgy a szentély, a templom horizontális csúcsa, az Isten trónusa, ott történik meg a mennybemenetel. Ahogy a kupola ikonja fölfelé vonzza a tekintetünket, egész emberi valónkat, úgy vágyakozunk a belépni a szentélybe, Isten színe elé állni, őt szemlélni, őt látni. De ezt most még nem lehet. A mennyország még nem az osztályrészünk, csak készülünk rá, csak vágyunk oda. Mégis a közénk szállt Isten-ember kijön hozzánk, elénk jön, hogy az, amire vágyunk, mégis beteljesülhessen már itt a földön. Hisz nem is a mennybe vágyunk, hanem magára Istenre szomjazunk, Istent éhezzük, végső soron csak egyedül őrá van szükségünk. Ezért hát kijön közénk, kijön hozzánk, hogy az egyesülés, még ha a földön vagyunk is, megtörténhessen. Az Eucharisztiában fölkínálja magát nekünk az Isten, hogy egyesülhessünk. Hogy mindaz, amit képeken látunk, amire a megszentelt tér vágyakozni késztet, az a mi egyéni életünkben is valósággá váljon: Isten egyesül az emberrel – bennem.

Krisztusban szeretett testvéreim!

Íme, ez a templom a földre szállt mennyország, Isten élete köztünk és bennünk. Ez az a fény, amire sötétbe hajló világunknak olyan nagy szüksége van. Ennek lámpását gyújtotta meg nekünk Ábel atya a művész úrral közösen, a munkatársaikkal együtt, hogy világítson nekünk, s Isten jelenléte ragyogja be az életünket.

Persze, ez a templom mindig is kedves volt nekünk. Hány és hány paptestvér nevelkedett itt föl! Én magam is itt tanultam bele a bizánci liturgiába. Hívek ezrei imádkoztak itt, találtak vigaszt, találtak itt rá az Istenre. Erre épülhetett Ábel atya munkája. Ezt koronázta meg, ezt ékesítette ezzel az új fénnyel, az ikonok isteni ragyogásával. Joggal mondhatjuk, hogy ez görögkatolikus egyházunk új fénye, amely nem a múltból építkezik csupán, hanem a jelenben jövőt épít. Világosságot ad azoknak, akik látni akarnak, akik megnyitják rá a szemüket, Isten üzenetét közvetíti azoknak, akik hallani akarnak, akik megnyitják lelki füleiket. Erre a szóra, erre a fényre van mai világunknak szüksége. Ezt az isteni üzenetet, ezt az isteni fényt képes hordozni és közvetíteni ez az újonnan kifestett s most megáldott templom. Isten hívását közvetíti, hogy aki ide belép, annak lelkében belülről tündököljék föl ez a fény, mely betölti nem csak ezt a házat, hanem az egész várost, egész hazánkat, sőt, Isten akarata szerint az egész világot.

Az ünnepség meghívott vendégei között ott voltak mindazok, akik valamilyen formában részt vettek a felújításban: ikon- és templomfestő művészek, kivitelezők, építésügyi munkatársak. Nevüket egy felirat őrzi a templomhajóban elhelyezkedő, Máriapócsi Szűz tiszteletére készített kápolna falán:

Ezen Szent Miklós tiszteletére szentelt isteni és szent székesegyház kifestetett az Úr 2021-2023. évében, Fülöp metropolita, Ábel nyíregyházi megyéspüspök és Atanáz miskolci megyéspüspök szolgálata idején, Magyarország Kormánya támogatásából, Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt. A tervezői munka és a szent ikonok falakra való megfestése Seres Tamás ikonfestő keze által valósult meg, készíttetett az Atya akaratából, a Fiú segítségével, a Szentlélek munkálkodása által. A templom kifestésében résztvevő művészek és szakemberek: ikonográfiai tanácsadó: Terdik Szilveszter művészettörténész Az ikonfestő fő segédei: Rémes Tibor és Vajda Mihály diakónus. Vezető díszítőfestő: Hacker Johanna templomfestő, fő segédje: Urbán Bence. A diadalívek, a pilaszterek, és a mellvédek díszítőfestése és márványozása: Ádám Zsófia Teréz, és Varga Ferenc. Faszobrász restaurátor: Kolozsvári Gergely. Kőszobrász restaurátor: Mézes Attila, és Muzamel Bernadett. A művészi munkák kivitelezésében tehetségükkel közreműködtek továbbá: Bóka Krisztina, Filó Veronika, Földvári Eszter, Kicsák Erzsébet, Nagy Krisztina, Sikli Kincső Mirjam, Szanyi Brigitta, Szemerszki Mária, Tornyai Veronika, Ostorics Marcell, Őri Károly Péter. A templomfestés munkálatai ideje alatt szolgálatot teljesített: Kruppa Tamás, Szabó Tamás, Ignácz Gyula, Kocsis Dániel és Orosz István Mokiosz áldozópap, valamint Szegedi Katalin sekrestyés. Uram, jegyezd fel az élet könyvébe a jótevőket, és akik áldozatot hoztak e szent helyért! Ámen

A liturgia végén Ábel püspök atya köszönettel fordult hozzájuk, hálája jeléül Szent Miklós-ikont adott át nekik. A vendégek soraiban a hívek mellett testvéregyházak vezetői, lelkészei, valamint állami, vármegyei és városi vezetők foglaltak helyet. Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Román István főispán, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, Seszták Oszkár a vármegyei közgyűlés elnöke, Kiss András a közgyűlés tagja, dr. Kovács Ferenc polgármester, dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő. A záróáldás után Szabó Tamás pasztorális helynök atya, a székesegyház parókusa köszöntötte mindazokat, akik jelen voltak vagy online követték a szertartást. „Az emberi cselekedetek legnemesebbje és legszebbje, mikor hálát adhatunk. Hálát adtunk az Úristennek mindazokért, a javakért, melyekre méltatott minket” – kezdte, majd ünnepi beszédének megtartására kérte fel Soltész Miklós államtitkárt. A politikus meghatottan állt a mikrofon előtt, s elevenítette fel, mennyi minden történt az egyházakkal, egyházakért az elmúlt időszakban: templomok, közösségi épületek újultak, szépültek meg vagy épültek fel. Ugyanígy iskolák és óvodák is, valamint a rászoruló, elesett emberek vagy hátrányban lévők megsegítését szolgáló helyek is. Mindez örömmel tölti el nemcsak az egyház, de az ország vezetőit is. „Megújulnak és megszépülnek mindezek az épületek és tárgyak, a közösségi helyek. De mit sem érnek, hogyha kívül csillognak, kívül-belül szépek, de nem tudjuk megtölteni őket lélekkel és tartalommal” – mondta. Mindannyiunknak felelőssége, és nemcsak az egyházi vezetőknek, püspököknek, papoknak és lelkészeknek, hanem mindenkinek, aki az egyházban él és az egyházban gondolkozik, hogy ezeket a helyeket, így a templomainkat, iskoláinkat, óvodáinkat is, úgy töltsük meg, hogy annak kifelé hatása legyen a társadalomra” – hangzott. Majd megköszönte Ábel püspök atyának, de a jelenlévő egyházi vezetőknek egyaránt „a fáradozást, amit a lelkekért, az emberekért, családokért és egész nemzetünkért tesznek.”

A nyíregyházi megyéspüspök az államtitkárnak hálája jeléül egy Szent Miklós-ikont adományozott, és köszönetének tolmácsolását kérte Orbán Viktor miniszterelnök felé, aki szintén elősegítette a székesegyház felújítását. Az egyházmegyéért végzett kiemelkedő munkát Szent Miklós ünnepén az egyházmegye legrangosabb kitüntetésével köszöni meg a főpásztor. Idén a paptestvérek közül Fülöp érsek atya, a civil testvérek közül Seres Tamás, a székesegyház ikon- és templomfestő művésze, restaurátor kapta.

A székesegyház teljes, külső és belső, 2019 óta zajló megújulása sok ember összehangolt munkájának a gyümölcse. A munkálatok leglátványosabb elemei: a templomot a járókelőktől elválasztó kerítés lebontása, a templom körüli új térszerkezet kialakítása, a liturgikus szolgálathoz szükséges sekrestye szentélyt körülölelő módon történt kibővítése. A templom új homlokzati színezést kapott, új harang került a meglévő kettő mellé, teljes tetőhéjazatát alumíniumlemezekre cserélték, új nyílászárók kerültek beszerelésre. A templom teljes elektromos hálózata megújult; gépészeti megújulása következtében mára már hőszivattyús hűtő-fűtő rendszerrel rendelkezik. A templom teljes belső tere is más arcot mutat. A falakon új figurális és díszítő festés látható bizánci stílusban – a teljes belső festést két év alatt végezték el. Két kápolnát alakítottak ki: a Pócsi Szűzanya, valamint Csodatévő Szent Miklós tiszteletére. A baldachinos főoltárt és a mellékoltárokat restaurálták, új padok kerültek a templomhajóba. Az új külső mellett megújult a lelki és pasztorációs munka is. 2022-től parókusa Szabó Tamás pasztorális helynök atya lett, aki két beosztott lelkészével, Kocsis Dániel és Orosz István Mokiosz atyákkal végzi a lelkipásztori munkát, melyről hivatalba lépésekor Tamás atya vázolt fel víziókat egyik podcast adásunkban.

Ábel püspök munkatársainak a segítséget megköszönve Szabó Tamás pasztorális helynökét díszes papi föveg viselésére jogosította fel. A szertartás alatt a zenei szolgálatot a Szent Atanáz Kórus végezte, Bubnó Tamás Liszt Ferenc-díjas karnagy vezetésével. Végül éltetésekkel és miroválással zárult az ünnep templomi része. Az együttlét koradélután a templomudvaron folytatódott. Az immár 2014 óta – kisebb nagyobb kihagyásokkal – működő Szent Miklós-udvar, az igazi Mikulással, a szolgáló szeretetre tanító Szent Miklóssal érkezett a gimnázium és templom közös terébe. Itt alakították ki a „görög udvart”, ahol közösségi programok, enni és innivaló várta a legkisebbeket és legnagyobbakat egyaránt.

 Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye