Lejátszották a csoportmérkőzéseket a katolikus papok futsal-Európa-bajnokságán

Rengetegen voltak kíváncsiak a torna nyitómérkőzésére a városi sportcsarnokban, amelyen Albánia mérkőzött Szerbiával. A szerb csapat tagjai a soknemzetiségű nagybecskereki és szabadkai egyházmegyéből jöttek, így fordulhatott elő, hogy szerb nemzetiségű nem is játszott a csapatban, csak magyar, ruszin és horvát. A mérkőzést Albánia nyerte 4–1-re.

A csoport második mérkőzésén lépett pályára először Magyarország, mégpedig az egyik legerősebb ellenféllel, a bosnyákokkal szemben. Már a mérkőzés fölvezetése is libabőrösre sikeredett, többszáz kisvárdai és környékbeli iskolás és gimnazista fogadta tapssal, dobbal, dudával, táblákkal, zászlókkal, üdvrivalgással a piros-fehér-zöld színekben játszó hazaiakat. A mérkőzés óriási iramban zajlott, a zömében horvát nemzetiségű ferencesekből álló, professzionális szinten futballozó boszniai csapat föladta a leckét a magyaroknak, akik azonban nem ijedtek meg a balkáni óriásoktól, éppen ellenkezőleg: óriási lelkesedéssel veszélyeztették kapujukat. Akárcsak a támadások, a védekezés is kifogástalan volt mindkét oldalon, különösen is kiemelkedett a mieink kapusa, Rockenbauer Barnabás, aki a lehetetlent is kivédte minden alkalommal.

Másfél perccel a játékidő vége előtt Kocsis Dániel végezhetett veszélyes helyről szabadrúgást – a volt NB2-es labdarúgó, már nyíregyházi lelkész – cseles megoldást választva a bosnyák védőre löbbölte a labdát, a visszapattanót az érkező Pásztor Richárd csengerújfalui görögkatolikus parókus erőből rúgta a kapuba – fölrobbant a stadion, vezetést szerzett Magyarország! Minden hátralévő másodperc óriási csatát és nyomást jelentett, a bosnyákok szemmel láthatóan nem nyugodtak bele a számukra váratlan eredménybe, ám ahogy a magyar szív, a magyar lábak is a helyükön voltak, fantasztikus győzelem született, Magyarország 1–0 arányba győzte le Bosznia-Hercegovina csapatát.

Ausztria csapata 3–0-ra verte meg Koszovót, ám a mérkőzés nem emiatt lett emlékezetes: a koszovóiak egyik játékosa belefejelt a saját kapufájába, és egyből a földre esett. A játékosok ápolást kértek. A mentősök hosszú percekig ápolták a játékost, aki az első benyomással ellentétben súlyosabb sérülést szerzett, erősen vérzett a feje. A mozdulatlanul földön fekvő játékos mögött az osztrákok sportszerűen sorfalat álltak, hogy eltakarják őt a nézők elől. A mentősök végül kórházba szállították a szerencsétlenül járt játékost, aki azonban a röntgen után – ha méretes kötéssel is a fején, de – délután visszatérhetett a csarnokba.

Az albán-bosnyák mérkőzés nem hozott meglepetést. Derekasan küzdöttek az albánok, ám a bosnyákok 5–0-ra nyerek ellenük.

A következő meccsen Szerbia volt Magyarország ellenfele. A szerb csapat tagjai a mérkőzés előtt egy címeres magyar zászlót helyeztek a kommentátorállásra, mely gesztust a közönség vastapssal jutalmazta. Noha sportszerű, mondhatni, baráti mérkőzésen csaptak össze a csapatok, a házigazda magyar válogatott a gólok szórásában már kevésbé volt barátságos, a harmadik percben már kétgólos előnyre tettek szert, a vége pedig 6–0 lett a mieinknek, a közönség legnagyobb örömére.

A Koszovó-Lengyelország mérkőzésen ízelítőt kaphattunk abból, ami a lengyeleket nyolcszoros bajnokká tette: a szélsebes, tűpontos, a szabályosság határait feszegető, dübörgő lengyel gőzmozdony könyörtelenül robogott át ellenfelén, és 11–0-val az idei torna legnagyobb gólkülönbségét állította be. 

Ismét Magyarországnak szurkolhattak – és szurkoltak is teli torokból – a kisvárdai lelátón, ezúttal Albánia csapata ellen. Az újabb magyar gólparádét az tette még különlegesebbé, hogy a magyar csapat rangidőse, Veress Zoltán atya, aki az ezt megelőző 16 Európa-bajnokság mindegyikén betalált – ismét gólt tudott szerezni, rögtön kettőt, a végeredmény 5–0 a mieinknek.

A szerb-bosnyák délszláv párharc nem hozott izgalmakat, sem meglepetést, talán csak annyit, hogy a sárga-kékek hat gólnál megálltak, 6–0-ra állítva be a végeredményt.

Lengyelország Ausztria ellen is erődemonstrációt tartott, 8–0-ra verte meg nyugati szomszédainkat. 

A csoportmeccsek végén biztossá vált, hogy Magyarország csoportelsőként várta a rájátszást, ami azt jelentette, hogy egyelőre elkerültük Lengyelországot.

A rájátszás első mérkőzésén a két albán csapat, Albánia és Koszovó játszott egymással élvezetes mérkőzést, amelyet végül Koszovó nyert 5–2-re. Ők játszhatnak csütörtökön a 9. helyért, Albánia pedig a 12. helyért.

A magyar csapat következő mérkőzése óriási lehetőség elé állította a mieinket, hiszen győzelem esetén már az elődöntőben találhatták magukat. Ehhez Ausztriát kellett legyőzni, ami gyönyörű játékkal sikerült is: a 4–0 azt jelentette, hogy csütörtökön a legjobb négyben a döntőért mérkőzhetünk.

A városi sportcsarnok utolsó mérkőzése igazi szuperrangadó volt, Lengyelország csapott össze Bosznia-Hercegovinával. A párharc nem csak a presztízs miatt volt fontos: egyik csapat sem „esett még ki” a csoportmérkőzéseket követően. Most azonban valamelyiküknek nyernie kellett. Mindkét gigász őrületes tempót diktált, a lengyelek a 4. percben meg is szerezték a vezetést, ám hat perc múlva egyenlítettek a bosnyákok.

A második félidő 4. percében ismét vezetést szereztek a lengyelek, nem sokkal később pedig óriási csattanás rázta meg a csarnokot: a büntetővonal közelében a bosnyák Stanic mezénél fogva rántotta le az éppen ugrani készülő Sebastian Wozniakot, akinek feje hatalmas puffanással csapódott a földre. Az orvosok őt is hordágyon vitték le, ám később visszatért csapatához. A maradék öt percben elszabadultak az indulatok: az egyre feszültebb játékosok nem kímélték egymást, melyet három kiosztott sárga lap is bizonyított. A vége azonban nem változott, Bosznia először esett ki a csoportmeccseken (2–1), ők csütörtökön ismét az osztrákokkal küzdenek meg a rájátszásban. Érdekesség, hogy a tornán szereplő két ikerpár – a bosnyák Tomas és a lengyel Chowaniecz fivérek – mindannyian szereztek ma gólt.

A B csoport az olasz-portugál mérkőzéssel kezdődött – és egy gyors gólváltással. Egy öngóllal szereztek vezetést a portugálok, ám nagyon gyorsan egyenlített az ellenfél, de a 2. és 3. gólra már nem érkezett válasz, a végeredmény 1–2 a portugáloknak.

A román-cseh mérkőzésen keleti szomszédunk erődemonstrációt tartott, már a félidőben 3–0 volt az állás, a végére hetet számoltak az ellenfélre. 

A románok aztán az olaszokat sem kímélték, 3–0 után szép szabadrúgás góllal visszajöttek az olaszok a meccsbe, de végül 5–1 lett a vége a románoknak.

A portugál-cseh meccsen sem borult a papírforma, a helyzeteivel jobban sáfárkodó és gyorsan futballozó ötszörös bajnok felülmúlta a gólerős támadóval elég csehül álló ellenfelet, és végül 4–1-re nyert.

Az életben maradásért játszott egymással Olaszország és Csehország, a gyenge színvonalú meccsen Itália büszkeségei nyertek 2–0-ra, a csehek csütörtökön az utolsó előtti helyért játszanak majd.

A csoportrangadót lényegesen jobb gólkülönbsége miatt a sárga mezes Románia várta előnyösebb helyzetből, és bár nem játszott rosszul, ő ezen a meccsen jobban szeretett kapni, mint adni, a portugálok 3–0-s győzelmével ért véget a csoport záró meccse.

A D csoport mészárlással kezdődött, Szlovákia átgázolt Szlovénián, ez több volt puszta erődemonstrációnál, 10–0 lett a vége.

A horvát-szlovák meccset behúzta a címvédő, de a szlovákok nem adták könnyen a bőrüket. 2–0-s félidő után szépíteni még sikerült, de a horvátok megnyerték ezt a számukra oly fontos találkozót.

Mint ahogy aztán a szlovéneket is lesimázták, akik legalább annak örülhettek, hogy megúszták néggyel, Horvátország-Szlovénia 4–0.

A rájátszás első meccsén az olaszok nyögvenyelős játékkal győzték le az erejükkel elkészülő, de végig szimpatikusan küzdő szlovénokat, akiknek a keretében helyet kapott a torna legidősebb játékosa, a 71 éves – nem vén a szlovén – Ivan Arzenšek. A becsületgólt nagyon megérdemelték, így nem zárták gól nélkül a tornát: 2–1.

A Szent László Gimnázium csarnokának legjobb mérkőzése egyértelműen a portugál-szlovák csörte volt. A portugálok egy zseniális, gyors támadás végén megszerezték a vezetést, és ott talán megnyertnek is tekintették a meccset. A félidő második felében átvette az irányítást a szlovák csapat, és egy szerencsés gólnak köszönhetően 1–1-et mutatott félidőben az eredményjelző. A második félidőben jobbak voltak a szlovákok, rúgtak vagy 3 kapufát, kihagytak egy vagon ziccert, és a portugálok újra megszerezték a vezetést. A szlovákok rengeteg helyzetet elpuskáztak, ám másfél perccel a vége előtt mégis sikerült egyenlíteni, megérdemelten! Jöhet a büntetőpárbaj? Az mindig lutri! Inkább nyerjük meg a meccset 20 másodperccel a vége előtt! Elég egyszer vezetni, ha az a győzelmet jelenti. Úgy ünnepeltek a szlovákok, mintha Eb-t nyertek volna 3–2-es győzelmükkel, de valóban nagy skalpot gyűjtöttek, Portugália a torna egyik favoritja volt!

A nap utolsó meccsére egy ilyen drámai csata után nehéz volt ráhangolódni, a horvátok egy feszült és indulatokkal teli meccsen 1–0-ra verték meg a románokat.

Folytatás a helyosztókkal a városi sportcsarnokban csütörtökön 10 órától. A magyar csapat előreláthatólag 13.30-kor játssza az elődöntőt, melyre ezúttal hívunk és várunk mindenkit. A belépés minden mérkőzésre ingyenes.

További fotók a futsal-EB Facebook-oldalán találhatóak.

Szöveg: Király András/Görögkatolikus Metropólia, Obbágy Lacus/Rozsályi Görögkatolikus Parókia

Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, Bródi-Szilágyi Icus/Hajdúdorogi Főegyházmegye