Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenkettő meg hat? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya, egy korábbi kérdező szeretett volna megtalálni egy applikációt, amiben megtalálhatók a görögkatolikus utrenye, vecsernye énekek szövegei és imák, annyit tudott, hogy "or"-ral kezdődik a neve. Lehetséges, hogy az orarion.org oldalra gondolt, ráillik a leírás.
Igen, minden bizonnyal erről lehet szó. Kárpátaljai görögkatolikus testvéreink oldala. Köszönöm a segítséget.
Kedves Lelkiatya! Ma este bűnt követtem el. Már nem olyan gyakori mint régen, sokkal jobban tudok ellenállni kísértéseknek és sokkal kevesebb a rossz szokásom, a hitem sok mindentől segített megszabadulni, de ez nem változtat azon, hogy ma este bűnt követtem el. Nem ez a lényeg, legalábbis szerintem, hanem ami utána volt. Utána csináltam valami olyat, ami önmagában nem halálos de veszélyes, viszont ha nem figyelek oda eléggé vagy felelőtlen vagyok, akkor meg is sebezhetem magam és akkor vagy csak fáj és/vagy vérzik, nem mintha az nem lenne elég nagy baj vagy ha olyan helyen sebzem meg magam, akkor nincs kizárva szerintem, hogy meg is halhatok. Ennyire rossz helyzetbe nem kerültem, eleinte nem volt kifejezetten célom, hogy kárt tegyek magamban. Legfeljebb egy kis fájdalom, de nem akartam volna meghalni vagy súlyos sebeket. Életemben először csináltam ilyet. A bűntudatom miatt voltam nagyon szomorú és ezért. Utána már nagyon megijedtem, mert akkor fogtam fel igazán, hogy megsebesíthettem volna magam vagy ha olyan helyen sebzem meg magam, akkor lehet meghalhattam volna. Nem vagyok orvos, így nem tudom mennyi idő lett volna, ha kapok időben segítséget, lehet túlélem, de ez nem lényeg. A bőrömmel volt kapcsolatos ez az egész és ráadásul pont ott óvatlankodtam és csináltam valamit, mindegy ha elárulom, a kezemen történt, még ha nem is szuicid szándékkal, ahol kidudorodó erem van és a bőröm amúgy is vékony, de nem csak ott hanem máshol is. A kezén amúgy is vékonyabb mindenkinek tudtommal. Tekintve, hogy megölni nem akartam magam, ezért nem is olyan ész nélkül csináltam, de ha kicsit óvatlanabb vagyok vagy véletlenül valami történik, elkezdhetett volna vérezni, fájni, nem beszélve az életveszélyről. Már megbántam. Már belátom, hogy előbb kellett volna imádkozni bűntudat és ilyen valami helyett, nem utána mikor már halálra rémülök. Úgy érzem, hogy megbocsáttatott nekem a bűnöm, de Ön szerint Istennek mi lehet a véleménye? Miért kímélt meg engem sebesüléstől is és az életemet is? Ha nem érdemlem meg és bűnös is vagyok? Idióta vagyok, de már csak utólag bánhatom.
Istennek hála, megőrizte a nagyobb bajtól. Ez legyen a legfontosabb gondolata. Hogy Ön mit vétett, hogy miért csinálta, hogy mi lehetett volna belőle - persze, ezek is tanulságosak lehetnek, de a legfontosabb, hogy a jóságos Isten megőrizte Önt. Adjon ezért nagy-nagy hálát! Az elkövetett bűnt gyónja meg, ezzel végleg megpecsételődik Isten irgalma. Az ijedség meg hátha segít, hogy legközelebb még csak közel ilyen helyzetbe se hozza magát. Persze, ezt is kérnie kell, kérje is Istentől. Az éltet minket, hogy irgalmas Istenünk vezeti az életünket.
Tisztelt Lelkiatya! Egy gimis barátnőm a férje hatására valami furcsa szektához kötődik,rég külföldön élnek. -Teljesen félremagyarázzák a Szentírást. -A testvéreitől elfordult. Az öccsét valami boszorkány átkozással vádolja, hogy miatta lett a gyermeke beteg.Régen is szidta,mert nem tanult, a lányok után ment(Úgy gondolom, sok kamasz fiúval megesik). Most ez.A férj teljesen ellene hangolja. Ebben fognak felnőni gyermekeik is. Hogyan lehetne segíteni?
Ajjaj! Attól tartok, csak az imádsággal. Mely "csak" szó nem kicsinylést akar kifejezni, hanem lehatárolást. Ha nincs kapcsolata velük, akkor a távolból valóban nem sokat tud tenni értük. Ha, monjuk, lesz lehetősége a gyermekekkel együtt nyaralni, akkor esetleg. De nagyon fontos, hogy akkor sem szabad a gyermekeket a szüleik ellen hangolni. Az szörnyű vétek volna. Okosan kell vezetni őket az élő Isten felé. De addig csak az imádság. A hívő, buzgó, csodában is bízó imádság.
Tisztelt Lelkiatya! Na, most lettem ateista! Oké, járványok, földrengés, háborúk, talán lehetséges, hogy az utolsó időket éljük. Épp ezért én úgy gondolom a saját életemet kell úgy igazítani, bármely formában jön el a vég, hogy Istennel jó kapcsolatom legyen, egyáltalán legyen Vele kapcsolatom. Erre jön mindenki a látomásaival, meg a kép, szoborsimogatással, hogy, ha egy órán belül.... És akkor mi lesz. Kihasználják a vallást, üzletnek. Szóval, hogy lehet ezután valódi kapcsolatot kialakítani Istennel? Én legalábbis úgy próbálom, nos templombajárás, szentségek vétele, lehet megszokás is, de hogy a mindennapokat, egy-egy jelenetét csodának megélni. Mármint eleve meghívni Istent abba a munkában, találkozásban, vagy egy sétában, vagy épp az áldozásban, Vele lenni. Valahogy egy olyan érzésem van, mintha megcsömörlöttem volna, egy kis távolság kéne, újra megtalálni Őt. Köszönöm szépen Szilvi
Kedves Szilvi! Annyit mondhatok, hogy akik a vallás nevében üzletet csinálnak, őket egyáltalán ne keverje a hívőkkel össze. Az ne zavarja össze a hitéletét. Mint kakasszónak a harangszóhoz - semmi köze hozzá. Azt élje meg, azt gyakorolja, ami az Öné, ami valóban Krisztushoz viszi közel, ami által megéli az ő jelenlétét. A távolság inkább a világtól kell, nem annyira az egyházi élettől. De elfogadom, néha jó attól is. Csak a csönd, csak a természet, csak a hallgatás. Hogy aztán lelkében megerősödve visszatérhessen a közös dicsőítéshöz. Szóval, lehet, hogy utolsó időket élünk, de lehet, hogy nem. A hétköznapjait és gondolatait ne ez befolyásolja, hanem az, hogy Krisztus föltámadt, és benne már beteljesült az idő. Ebben a beteljesült időben élünk mi. "Csak még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk..." (1Ján 3,2)
Arról tudni, hogy miért így szabályozta meg az Egyház, hogy az apostolok levelei benne legyenek? Miert tekintik Szentirasnak, azon kívül, mert igy döntöttek!
Az Egyház hosszú időn át tartó imádságával, sok tárgyalással, töprengéssel, bizonyosan vitákkal is mérlegelte, hogy mely iratok a sugalmazottak, s melyek nem. Amikor az Egyház erről döntött, akkor már az apostolok nem éltek. Tehát nem az apostolok döntése volt. A Szentírás az Egyház könyve. Csak a Szentlélek vezette Egyház volt hivatott eldönteni ezt a kérdést, más, kívülről jövő erőknek ebbe nincs beleszólása.
Kedves Lelkiatya! A munkám miatt a mai napon Balatonfüred tetején kellett megjavitanom egy befolyásos ember háztartási gépét. A férfi ottlétem alatt káromolta Istent amiért elromlott a gép, vagy ha épp leejtette a kulcsát. Mindene megvan, pazar panorámás hatalmas ház, 2 autó stb. A kérdésem arra irányul, hogy az általam ismert Istenfélő emberek többsége nehéz anyagi körülmények között él, miért van az, hogy ennek az embernek mindene megvan, aki pedig erkölcsös az a megélhetésért naponta küzdeni kénytelen?
A megélhetésért naponta küzdeni emberi dolog. Abban nincsen semmi rossz, az élet természetes rendjéhöz tartozik. Azonban fényűzésben élni inkább a sátán díja, amelyre jobb, ha nem ácsingózunk. "Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe és csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert" (1Tim 6,9). Egyébként már az ószövetségi bölcsesség is erre figyelmeztet: "Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne" (Péld 17,1) Nem is egyszerű kérdés, hogy az istentelen emberek gazdagodnak meg, vagy a gazdagok válnak istentelenné. Akár így, akár úgy, ezt az utat mindenképpen kerüljük!
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Isten üzen nekünk álmunkban? A kísérő beletud férkőzni az álmainkba? Előfordult velem már többször is ,hogy konkrét dolgokat álmodtam meg, konkrét személyekkel találkoztam ,akiket már évek óta nem láttam vagy konkrét helyszíneket esetleg eseményeket álmodtam meg. Azt érzem hogy Isten próbál üzenni néha és én felfigyeltem rá és követni próbálom mit is akar velem. Viszont néha úgy érzem a kísértő befolyásolja az álmaim. Valószínűleg nem kellene komolyan vennem, de nehéz mikor konkrét dolgokat álmodok meg. Köszönöm a választ!
A kísértő az álmainkba nem tud beférkőzni. Ez akkor történhet meg mégis, ha korábban már beengedtük, ha volt, hogy kaput nyitottunk neki (kuruzslással, ezoterikus cselekményekkel, sátánista dolgokkal való foglalkozással). Ha nem nyitottunk kaput, nem tud belépni. Az álmaink lehetnek eszközök Isten kezében, de azért legtöbbször mégis a saját tudatalattink termékei. Ha Istentől jövő üzenet, az teljesen egyértelmű. Ha töprengek rajta, hogy ez esetleg az lehetett, akkor nem az volt.
Kedves Lelkiatya! Olvastam és hallottam róla, hogy a templomokban március 12. és 19. között van adománygyűjtés Tartós szeretet címen és ebben az időszakban lehet tartós élelmiszert vinni. Az lenne a kérdésem, hogy a 19-e még beletartozik-e ebbe vagy nem. Azért jó tudni, mert ha igen, akkor vasárnap szóval 19-én is elvihetem az adományom ha hamarabb nem sikerül, de ha addig nem jön össze, akkor fontos tudnom, hogy vasárnap is lehet-e, ne feleslegesen vigyem.
Bizonyára ma is (19-én) leadható a tartós élelmiszer ajándék csomag. S meg kell beszélni a parókus atyával, vannak helyek, ahol még vasárnap elmúltával is adakozhatunk, megvan hozzá a szervezés, hogy az adomány eljusson az árszorulókhoz.
Az egyik cikkhez szeretnék hozzászólni. "...hogyan lehetséges az, hogy egyes papok nem tartanak Vecsernyét, Utrenyét." Egyértelmű tény, hogy Görögkatolikus Egyházunkban is van paphiány. Egyes papok 3 Szent Liturgiát is végeznek egy vasárnap, hiszen sok filia tartozik hozzájuk. Ha egy pap 3 Szent Liturgia után nem végez Útrenyét vagy Vecsernyét, azon nem csodálkozom. A Szent Liturgián kívül ott van a gyóntatás, az esetleges keresztelések, temetések. Van olyan pap ismerősöm, aki azzal dicsekszik, hogy Ő minden vasárnap végez Útrenyét és Vecsernyét is a Szent Liturgián kívül, csak azt elfelejtette mondani, hogy nincs filiája és csak egy Szent Liturgiát végez otthon. Így végül Ő is 3 szertartást végez egy vasárnap, mint akinek filiába is kell szaladgálnia.
A három Szent Liturgia valóban túl sok egyetlen papnak egy vasárnapra. Nem is engedi az egyházunk, illetve külön püspöki engedélyhez kötött. Ez azonban nem ment föl az imádság alól. Három Szent Liturgia mellett is el lehet végezni az előesti vecsernyét és a vasár- vagy ünnepnap utrenyéjét. Teréz anyától megtanulhattuk, hogy ha valakinek túl sok a dolga, akkor többet kell imádkoznia. A vecsernye és utrenye elsősorban nem feladat, hanem töltekezés a papnak is, a híveknek is. Ezt nem szabad megvonni magunktól és a hívektől. Ebben él az egyházunk.
Dicsőség Jézus Krisztus kedves lekiatya ,van egy aplikacio amin rajta volt vagy van ,a magyar gorogkatolikus egyháznak az imai és a liturgija,vecsernye stb,az problema hogy nem találtam meg a Google play áruházban,így csak le írom hogy nézet ki ,a maga a applikacio egy fénykép és diakónus háttal áll piros öltözöttévben,a diakónus elott egy ikon volt,a kezdő neve az applikacionak ,"or"aza problema hogy nem találtam meg egy kis segítség kéne a aplikacio teljes neve kéne előre is köszönöm .
Sajnos, nem tudom, mi lehetett az. Íme néhány oldal, amely az egyházunk imáit, szertartásait, énekeit közli: https://play.google.com/store/apps/details?id=hu.edeatya.gorogkatolikusnaptar https://play.google.com/store/apps/details?id=hu.gerner.napiolvasmanyok https://play.google.com/store/apps/details?id=hu.gerner.templomikozvetites https://play.google.com/store/apps/details?id=hu.gerner.paptelefonkonyv Illetve itt van még a mi honlapunkon lévő lehetőség: https://hd.gorogkatolikus.hu/liturgia-szertartasaink
Tisztelt Lelkiatya ! Tudna e nekem valamely On altal is hasznosnak velt onismereti konyvet ajanlani ! Valaszat koszonom ! Ferenc
Gyökössy Endre: Magunkról magunknak
Kedves Lelkiatya! Jézussal kapcsolatban valami nagyon érdekel. Az üdvösségem nem ezen múlik, egyszerűen kíváncsi vagyok. Mi keresztények, katolikusok, reformátusok, ortodoxok és többen mások is úgy tartjuk, hogy Jézus teljesen Isten és teljesen ember. Kettős természete van, mert van egy isteni és van egy emberi. Már azelőtt is létezett, hogy a földi élete elkezdődött volna. Nagyon érdekesnek tartom azt, hogy vajon milyen lehetett a kapcsolata a többi emberrel, hogyan viszonyult hozzájuk. Konkrétan az keltette fel a kíváncsiságom, hogy vajon mindenkire csak úgy tekintett mint Isten az emberre vagy azért bizonyos emberek jelentettek neki mást is, képes volt vagy lett volna máshogy tekinteni rájuk, úgy mint ember emberre? Az édesanyja Mária neki ugyanolyan volt mint egy másik embernek a saját édesanyja, olyan érzései voltak felé mint egy gyermeknek az édesanyja felé vagy neki Mária is csak egy ember, egy teremtmény volt és úgy nézett rá mint a Szentháromság egyik személye egy emberre tehát nem volt az édesanyja más neki mint akármilyen más ember akivel találkozott, akit meggyógyított, akinek prédikált? Kétértelmű az egész, mert ugyanúgy megszületett, fokozatosan nőtt fel, feltehetően a szülei adtak neki enni, inni, vigyáztak rá, de már 12 éves korában is felhívta magára az írástudók figyelmét, már akkor bölcsebb volt mindenkinél és akkor is azt mondta szüleinek, hogy az Atyja dolgában kell lennie. A kánai menyegzőn amikor édesanyja megkérte, hogy segítsen mert elfogyott a bor, akkor azt mondta "Mit akarsz tőlem, asszony?" ami nekem kicsit érdekes, bármennyire is megvan teológiailag az oka, de mivel teljesen ember is volt, érdekes megszólítás ez az édesanyjának. A kereszten viszont gondolt édesanyja későbbi sorsára, ezért bízta Jánosra, ahogy a gyermek gondol az édesanyjára. Ugyanezt kérdezhetném másképpen is. Nem tudom, hogy voltak-e barátai, régi ismerősei, de vajon akiket gyerekkora óta ismert, akik látták felnőni vagy barátai lettek, rájuk kicsit azért máshogy tekintett mint egy olyan emberre akit akkor látott először amikor prédikált? Tudott mindenkiről mindent hisz azelőtt is létezett, hogy a földi élete kezdődött volna, de lehet érthető miről beszélek. Elméletileg lehettek ugyanolyan emberi kapcsolatai mint bárki másnak ha akart volna például barátságai vagy ebben megakadályozta volna az isteni természete mert a barátság valahol azt is jelentette volna, hogy ha valaki a barátja, akkor azt az embert jobban szereti mint egy olyat, aki "csak" egy ember neki és szintén szereti, de nem a barátja? A tanítványokról is gondolkodtam már, elgondolkodtató, hogy János a szeretett tanítvány. Szerethette egyik tanítványát jobban mint a másikat vagy mindegyik ugyanolyan volt neki? Az isteni természete szerint mindegyiket pontosan ugyanúgy és ugyanannyira kellett szeretnie, de neki emberi természete is volt és az embereknél nem elképzelhetetlen, hogy az egyiket jobban kedvelik mint a másikat ami persze nem zárja ki, hogy mindet szeresse. Szintén elgondolkodtam, hogy Jézus halála, feltámadása után is megőrizte az emberi természetét vagy onnantól kezdve már csak isteni természete van és az emberi természetének vége lett a földi életének végekor? Most ebben a pillanatban is a mennyben ugyanannyira ember mint amennyire Isten vagy ez már nem érvényes mivel már nincs szüksége az emberi természetére, már nem a földön van? Nekem az egyik keresztény ismerősöm úgy fogalmazott, hogy Jézus nem ember, csak egy emberi testben van (volt). Ezzel nem értek egyet én személy szerint. Ha tényleg kettős természete van, akkor az emberi rész nem lehet csak annyi, hogy a teste emberi, felvett egy emberi formát de ugyanolyan mintha nem lenne ember. Mást jelentene az egyik és a másik. Érdekes és bonyolult téma ez, de pont ezért vagyok kíváncsi. Szerintem ha ezt jobban megérteném, akkor ezzel is könnyebb lenne jobban megismernem Jézust, megértenem hogy milyen is ő. Sokat kérdezek, de még más is van, ami nem egészen világos nekem de tényleg szeretném megkérdezni. Szoktam ezt hallani, olvasni, hogy Jézus olyan főpap, aki megértő, a Biblia fogalmaz így, mert maga is tudja milyen amikor kísértve van az ember, mint tudjuk a Sátán kísértette a sivatagban és a halála előtt is gyötrődött a félelemtől. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy Jézus szükségletei, vágyai, érzései olyanok voltak mint bármely más emberé? Gondolok itt olyanokra, hogy akkor ezek szerint azért szerette az életet és nem csak úgy nézett rá mint valami kötelességére amíg vissza nem tér az Atyához? Vágyhatott arra, hogy finomakat egyen, jó bort igyon, legyen más emberekkel, társaságban? Mértékkel persze, amolyan ínyenc módon, nem túlzásokba esve. Az utolsó kérdésem az lenne, lehet nyilvánvalónak kellene lennie a válasznak, szóval kicsit visszakapcsolódva a másokhoz kötődő viszonyához, hozzáállásához, bár akkor az mindenkinek természetes volt, hogy nem csak egy ember mint akárki más, de ha valaki szeretett volna nem csak úgy nézni rá mint Messiásra hanem azt mondta volna neki, hogy szívesen lenne a barátja, legyenek barátok úgy mint két másik ember, akkor Jézus ezt hogyan fogadta volna? Megharagudott volna, hogy hát hogy merészel rá valaki úgy nézni ahogy ember az emberre, ezzel figyelmen kívül hagyja isteni természetét, milyen tiszteletlenség ez vagy az emberi természetéből adódóan úgy kezelte volna ezt mint egy másik ember? Sok kérdést tettem fel egyszerre, de nagyon érdekel ez és örülnék a válaszának.
Ezek nagyon érdekes és fontos kérdések. Bár valójában egyetlen kérdésről van szó: mit jelent Jézus embersége. És nem is nehéz megválaszolni. Ha Jézus valóságos ember volt, akkor annak minden részleteivel együtt az volt. Az tetszetősnek tűnő gondolat, hogy nem is volt igazán- és teljesen ember. Ezt az értelem jobban el tudja fogadni, volt is több ilyen jellegű tévtanítás az egyháztörténelemben. Mint a másik oldalra csúszásra is, hogy Jézus ember volt, de nem teljes mértékben Isten, nem egylényegű az Atyával. Szeretnénk Jézus Krisztus titkát az emberi értelem kereteibe szorítani, hogy föl tudjuk fogni, el tudjuk fogadni, de bizony, ez lehetetlen. Isten titkait az emberi értelem nem képes teljes mértékben befogadni, a hitünk azonban messzebbre lát. Jézus tökéletes Isten és tökéletes ember. Az emberi kapcsolataiban is tökéletes volt. Szerette édesanyját, mint tökéletes gyermek az anyját. Az biztos, hogy soha nem rosszalkodott, nem volt engedetlen. Arról tudunk, hogy egyszer szomorúságot okozott a szüleinek, de annak is inkább a szülei tudatlansága volt az oka. Tökéletes barát volt. Amit azt is jelenti, hogy ha valakivel jóban volt, az nem jelentett kizárást mások számára. Ezek a mi gyarló tapasztalataink, hogy nekünk ez nem megy, mi ugyanis nem tudunk tökéletesen szeretni. Az igaz barátság soha nincs mások kárára. Legföljebb, ha mások azt irígyen tekintik, azzal maguknak ártanak. Jézus ismerte az élet szépségeit. Meghatotta a madarak éneke, a mezők virágainak bája. Biztosan szerette a jó bort, s nem véletlenül nem lőrét ajándékozott Kánában a vendégseregnek. Tudunk arról is, hogy fáradt volt, szomjazott. Sőt, félt a haláltól, épp azért, mert szerette az életet. Messiási mivolta nem akadályozta meg őt abban, hogy a leghétköznapibb emberi helyzetekben is természetesen, emberi módon viselkedjék.
Tisztelt Lelkiatya! Évek óta küzdök aggályossággal,és jóllehet javult a helyzet, még mindig nem szűnt meg az aggályosságom teljesen.Történt olyan, hogy szentgyónást végeztem, majd néhány nap múlva visszamentem, akkor csak egy bűnt említettem meg a gyónásban.A lelkiatya azt mondta, ez a dolog megítélése szerint nem volt súlyos bűn, így nem is ad feloldozást, mert nincs mi alól.Én nem voltam biztos ebben, de azért mikor újabb szentgyónást végeztem, nem említettem meg ezt a dolgot.Néha kétségem van afelől, hogy ez nem minősül-e súlyos bűn elhallgatásának?Válaszát előre is köszönöm.
Nem minősül súlyos bűn elhallgatásának. Az első gyónásakor minden bizonnyal pedagógiai célzattal nem adott feloldozást az atya, hogy ne erősítse meg Önben azt a késztetést, hogy minden fölismert bűne után máris szaladna meggyónni. Ez valóban nem volna egészséges hozzáállás. Az aggályosságát leginkább Isten irgalmával tudja gyógyítani. Tartson mindig bűnbánatot, de tudva azt, hogy azért tarthatunk bűnbánatot, mert Isten irgalmas szeretetével vágyik arra, hogy megbocsáthasson, hogy feloldozhasson. Haladjon tehát tovább ebben az irányban, hogy az aggályossgát minél inkább a bizalom váltsa fel!
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Milyen a szerkezete a Jézus imának? Hogyan szokták végezni? Még nem voltam rajta, de szeretnék menni.
A Jézus-ima fohásza így szól (több változatban): Uram Jézus, könyörülj rajtam! Uram Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! Uram Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön! Uram Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön! Mint látszik, két részből áll. Az egyikben megszólítjuk, nevén szólítjuk Jézust, a másikban pedig a bűnbánatunkat és irgalmába vetett bizalmunkat fejezzük ki. Fontos mind a két rész. Persze, van, aki semmi más nem mond, csak ennyit ismételget: Jézus! Akár ez is elég lehet. E téren tehát meglehetősen nagy a szabadság. Ezt a fohászt szoktuk ismételgetni. Vagy számolva a csotki (olvasó) szemeit, s így lehet 30x, 50x, 100x, 200x, stb. mondogatni. Vagy lehet egy bizonyos időt szánni rá, s akkor számolás nélkül mondogatni sokszor egymás után. Ez az ismételgetett fohász arra való, hogy a figyelememet teljes egészében Jézusra irányítsam. Közben jönnek, cikáznak a gondolatok, melyek elterelik a figyelmet, de a Jézus-ima ismételgetése segít az összpontosításban. Lehet a Jézus-imát elkülönített térben, csöndben, egyedül vagy akár imaközösségben is mondani, illetve lehet mondani egyéb tevékenységek közben is, melyek ezt megengedik, séta, futás, takarítás, mosogatás, autóvezetés közben. A lényeg, hogy amennyire lehet, a figyelememet Jézusra függesszem, az ő jelenlétében tudjam magam.
Kedves Lelkiatya! Többször írtam már Önnek arról, hogy ott akarom hagyni a kőzmunkat felsőfokú képzés kedvéért, de eddig nem mertem ezt megtenni, főleg a szüleim miatt. De most alkalom nyílt arra, hogy otthagyjam ezt a munkát, mert nagyon ki akartak használnii a munkaadók, és ezt már az én békés természetem sem tűrhette tovább. A szüleim is belátták, hogy igazam van ebben az ügyben. Beadtam a jelentkezésem egyetemre, levelezőre. Most várok a ponthatárhúzásig. Gyűjtöttem egy kis pénzt, amivel kihuzom az egyetemi évek alatt. De már 50 éves vagyok, és nem tudom, hogy majd 53 évesen kellék-e majd a munkáltatóknak. Izgulok a tanulás miatt is, mert már régen tanultam. Természetesen munkát is keresek azért. Az imáját szeretném kérni, és mindenkiét is, aki olvassa ezeket a sorokat, hogy sikerüljön, amit terveztem, vagy ha a jó Isten másképp gondolja, el tudjam fogadni az akaratát. Szeretettel és köszönettel egy római katolikus nő
Segítse meg Önt az Úr! S bizonyos vagyok abban, hogy akik olvassák e bejegyzéseket, közülük is sokat társulnak ehhöz az imához. Én is imádkozom Önért.
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...