Kedves Lelkiatya! Ha valakik, egy pár úgy kötött templomban házasságot, hogy egyikük sem hisz Istenben, csak eljátszották, hogy a pompa érdekében katolikus templomban legyen az esküvő, és így “teljesítették” a jegyesoktatást és a kötelező dolgokat, akkor érvényesnek tekinthető a házasság? Egyrészt egyhàzjogilag (nyilván az egyház erről nem értesült), de még inkább Isten előtt? (Az egyik fél nem keresztény, de egyikük sem hisz, a katolikus fél sem, sosem áldozott vagy gyónt, csak meg van keresztelve). Köszönöm szépen a válaszát. Kriszta

Kedves Lelkiatya! Az unokatestvéremnek eljegyzése volt, már van egy pár hónapja. Most tudtam meg, hogy jövő ilyenkor lenne az esküvő. Az örömének örülök, de még jobb lenne, ha nem lenne bűn a dologban, de sajnos van. Sajnos nem igazán gyakorolják a hitüket, sem az unokatestvérem, sem a vőlegénye, de az egész család sem. Együtt éltek az eljegyzésük előtt is és az esküvő sem templomi esküvő lesz. Értem én, hogy el kell fogadnunk a másikat, stb., de csak jobb lenne, ha egy Isten által megáldott házasság lenne. Egyházi esküvő nélkül, a polgári esküvő ugyanolyan semmiség, mint az eddigi együttélés. Azt elhiszem, hogy szeretik egymást, de tulajdonképpen bűnben vannak, bűnben tartják egymást és akárhogy is, de nyilván még ha egy idegen ember üdvössége is fontos számomra, akkor mennyivel inkább a rokonaimé. Jézus értük is az életét adta. Nincs azzal baj, ha polgári esküvő van, de én szeretnék imádkozni a megtérésükért és azért, hogy legyen egyházi eskövőjük. Ezt megtehetem? Az is igaz, hogy én nem tudnék nyugodt szívvel menni egy olyan esküvőre, hogy azon nincs Isten áldása. Nekem az úgy nem stimmel. Egész idő alatt csak az járna a fejemben, hogy bűn, amit tesznek, nem jó, amit tesznek, nem tudnék igazán örülni valaminek, ami eltávolítja őket az üdvösségtől. Hisz ugyanúgy bűnben lennének akkor is, mint eddig. Ha esetleg gyermekük lenne később, csak jobb lenne annak a gyermeknek is, ha ismerné Istent, megismerné Jézust, hitben nevelkedne. Megtehetem, hogy ebben az egy évben minden nap azért imádkozok, hogy térjenek meg és legyen templomi esküvőjük is? Nem azért, mert nekem valami nem tetszik, hanem mert Istennek nem tetszik. A szerelmet Isten teremtette, de bűnös formájában az nem jó. Hiszem, hogy még egy házasság is sokkal jobb, ha hit van benne. Akkor tudják igazán értékelni egymást a házasok, akkor tudják jobban leküzdeni az akadályokat, a gyermekeiknek pedig sokat jelent a hit. Istennek semmi sem lehetetlen és nem hinném, hogy ellenkezik az akaratával, amit kérek. Akkor adja meg, amit kérek, amikor akarja, de reménykedni ugye lehet, hogy már jövőre áldását adja a rokonom házasságára?

Kedves Lelkiatya! A vasárnapi szentliturgia kötelező, bűn kihagyni, legalábbis, ha nincs nagyon jó okunk rá. Katolikus internetes forrásokban én olvastam olyat, hogy ha előre tudjuk, hogy nem fogunk tudni menni a következő vasárnap, akkor kaphatunk felmentést az atyától. Megkérdeztem egy atyát, akinél gyóntam, ő azt mondta, csak utólag tud felfoldozni. Lehet kérni ez alól előre felmentést vagy nem? Ha esetleg nem tudtam felmentést kérni, mert az egyik atya nem adott, a másiktól elfelejtettem megkérdezni, akkor esetleg egy online liturgia kivételesen pótolhatja a szentliturgiát?

Kedves Lelkiatya! Két nagyon fontos kérdésem lenne a családon belüli erőszakkal kapcsolatban. 1.) Mi az Egyház álláspontja ebben a témában? 2.) Az egyházjog hogyan rendelkezik ezen cselekmények felett?

Kedves Lelkiatya! A kérdésemet egy saját tapasztalat ihlette. Elvileg előfordulhat olyan, hogy Isten valamit titokban akar tartani közte és a hívő ember között vagy ha nem is titokban tartani, de nem akar másokat bevonni abba? Valami nagyon meghatározó a lelki életemben. Egy nehéz dolog, évek óta jelen van. Nem rossz, nagyon is segít a szentség felé vezető úton, de lelkileg nehéz és megérteni is nehéz. Egyszerre van kinyilatkoztatva és elrejtve. Ki van nyilatkoztatva, de még nem teljesen. Már beszéltem vele több atyával is, de mind csak a saját véleményüket mondták el, de Isten nem fedte fel előttük a végső választ ezzel kapcsolatban. Egyik alkalommal egy hívő ismerősömmel is beszéltem erről és megkértem, hogy imádkozzon valamiről, ami ezzel volt összefüggésben, de nem mondtam el neki, hogy az a konkrétum mi. Már az elején úgy érezte, a Szentlélek azt súgja neki, neki is kérdezzen rá Istennél, ne is imádkozzon erről, mert nem az ő dolga, ne foglalkozzon vele. Vagyis, hogy nem tartozik rá. Nem is vitte imában Isten elé. Az is megesett már nem egyszer, hogy szerettem volna lépni az ügyben vagy pontot tenni a végére egy atya segítségével és valahogyan sosem sikerült. Már szinte az az érzésem lett, hogy Isten nem akarja, hogy mások segítségével oldódjon meg és maga akar nekem segíteni, válaszolni. Hogy azt szeretné, ha beszélek is erről mással, elsősorban köztünk maradjon. Más is van, ami miatt azt sejtem, Isten maga akar nekem segíteni, válaszolni. Megértem, hogy megdöbbentőnek tűnik, de nem kitalálom: tudom, hogy fogok találkozni Jézussal. Nem úgy találkozni, hogy a szentliturgián és szentáldozáskor vagy az imában, nem mintha ez nem lenne épp elég nagy kegyelem, hanem szemtől szemben, mert el fog hozzám jönni. Mint, amikor az apostoloknak megjelent a feltámadása után, vagy a szenteknek. Nekem is adott erről üzenetet az Úr, de egy engem nagyon jól ismerő atyán keresztül, mondhatni a lelkivezetőm, és egy nagyon elismert, tapasztalt másik atyán keresztül is. A korábban említett hívő ismerősömön keresztül is, mert imádkozott értem az egész családjával és a fia nagyon egyértelműen hallotta Jézustól, hogy eljön hozzám, még ha nem is mondta, hogy mikor, csak hogy türelmes legyek. Remélem, hogy nem vétettem azzal, hogy ezt itt leírtam, de ha igen, kérem, inkább törölje, hogy mások ne lássák. Elképzelhető, hogy azért nem akarja Isten másokon át megoldani a helyzetemet vagy teljesen feloldani a rejtélyt, hogy majd maga Jézus tegye meg ezt, amikor találkozok majd vele? Amit leírtam nem hazugság, nem kitaláció és nem is álmodtam. Félek, hogy azt fogja hinni, magamat akarom jó színben feltüntetni, azért ilyet nem gyakran mond az ember, hogy "találkozni fogok Jézussal", de tényleg őszintén írtam a helyzetről, amiben vagyok és véleményt szeretnék. Csak egy egyszerű hívő ember vagyok, nem pap, nem teológus, nem szerzetes, nem angyal, csak haladok Isten megértésének útján, de nagyon fontos nekem és szeretnék jó lelki életet élni. Ha másnak nem szabad látni a levelem, akkor inkább csak 1-2 mondatot tegyen közzé vagy ha bizonyos részeket ki kellene húzni, nyugodtan törölje. Az olvasókban sem akarok felháborodást kelteni, de nem is volt rossz szándékom. Már csak azért is bátorkodtam megírni ezt a kérdést, mert egy idő után nehéz benne lenni egy nehéz szituációban, vágyik az ember a megértésre, szeretne haladni a lelki életben és az nekem sokat segítene, ha sejthetném, ha más nem is, akkor maga az Úr segít nekem majd, amikor jön hozzám.

Kedves Lelkiatya! Római katolikus vagyok. Eddig egymásnak ellentmondó írásokat találtam homeopátiával kapcsolatban, hogy vallási szempontból szabad-e ilyen szereket használni vagy inkább kerüljük. Pár hónapja találtam egy orvost, aki biorezonanciás géppel felméri az állapotot és utána homeopátiás szereket ajánl. El is kezdtem szedni, és több eü-i problémámra is meglepően hatásosnak tűnik. Örültem neki, hogy természetes szer és nem kell gyógyszert szednem. Azóta olvastam, hogy a homeopatia feltalálója szabadköműves volt. Szeretném megkérdezni, hogy mi az Ön véleménye ezzel kapcsolatban.

Kedves Lelkiatya. Azzal fordulok önhöz hogy munkahelyemen van egy református ember. Állandóan bánt engem, hogy naiv vagyok mindent elhiszek. Mondja van neki otthon Szentképei neki nem kell mert ők nem bálványimádók. Mondtam neki mi sem vagyunk azok. Mondtam neki vigye el oda ahova én járok katolikus plébániára. Elkezdte mondani hogy a Plébános aki ott van ő bérmált engem oktatott kirándulni visz. Ő is ugyan úgy csinálta a nőkkel... Mondtam neki láttad? Azt mondta naiv vagyok az összes pap csinálja. Annyira rosszul esett. Ez olyan mintha énrám mondanák hogy férjem megcsalom.. Mikor nem is igaz. Egyszerűen nem lehet meggyőzni hogy nem minden pap plébános olyan. Én személy szerint nem is ismerek olyat. Azt mondta lehetetlen elnyomni a nemi vágyakat mert ösztön. Ezzel sem értek egyet. Ön mit javaslom mit tegyek az ilyen emberrel szembe. A másik történet amit el akarok mesélni, igaz apróságnak tűnik, nekem fontos. Munkahelyemen elveszett a macskám 5 napja nem jött elő kerestem mindenhol, már sírtam is és kértem Jézus Krisztust segítse meg a cicát jöjjön elő, legyen meg. És képzelje el Ahogy fordultam be a sarkon mentem egy másik épületbe takarítani, előttem volt a cica. Úgy örültem. Hálát adtam Jézusnak. Ön mit gondol? Jézus tud így segíteni? Vagy csak belemagyarázom?Egyszerű véletlen volt? Köszönöm a válaszát.

Kedves Lelkiatya! A mai napon valahogy az a benyomásom lett, nem is tudom, hogy ima előtt vagy után, vagy közben, hogy nem vagyok elég alázatos. Eddig azt gondoltam, hogy az alázat azt jelenti, hogy nem tartom magam jobbnak másoknál, elismerem a hibáimat, bűneimet és hálás vagyok a kegyelmekért. Ebben igyekszek is fejlődni, de rájöttem, hogy egy valami talán hiányzik még belőlem. Megfelelési kényszerrel küzdök elsősorban Isten iránt és amikor kegyelmet kapok, ez annál jobban erősödik. Minden jóra törekvésem részben az Isten iránti szeretetből van, de az is állandóan ott van a lelkiéletemben, hogy amikor nem értek valamit, nehezen fogadom el, amikor valami titokzatos számomra, akkor egy idő után elhessegetem. Ahhoz is alázat kell, hogy elfogadjunk egy kegyelmet? Ez lehet Isten szeretete, bocsánata, egy látomás, egy földi ajándék, kinek mi. Ha tényleg alázatosak vagyunk, akkor nincs bennünk megfelelési kényszer, nincsenek miértek, kérdések, nincs méltatlanságérzés, nincs félelem, csak béke és hála? Jézus édesanyja és Zakariás éppen ennek példái? Lehetséges olyan, hogy valakinek arra is meg kell érni, hogy megkapja a kegyelmet és el tudja fogadni őszinte örömmel?

Kedves Lelkiatya! Ha szerelmes vagyok valakibe, de az illető nem biztos, hogy viszonozza, de az sem biztos, hogy nem, akkor jobb eleve úgy állni hozzá, hogy nem kölcsönös? Ha esetleg azt hiszem, viszonzott és kiderül, hogy mégsem, akkor az jobban fáj? Nekem gyakran tűnt úgy, hogy az érzéseim viszonzottak, a szavaiból és saját megérzéseimből kiindulva, de ez még nem biztos és az illetőt ismerve többen azt mondják, kizárt, hogy így érezne irántam, mások kicsit nyitottabbak.

Kedves Lelkiatya! Azt szeretném meg kérdezni hogy miért bün a Lombikbébi program??? És az így fogant babákat nem is keresztelik meg???

Kedves Lelkiatya! Most a napokban sok olyan fiatal tér haza az érettségi bizonyítványosztásból, akik nem értek el túl jó eredmény, illetve rosszabb eredményt értek el a vártnál. Az ismerősi körömben is van ilyen. Tudomásom szerint sajnos nagyon sok diák úgy megy haza ezekkel a nem túl kecsegtető eredményekkel, hogy szó szerint rettegnek a szülői reakciótól, mert zaklató, bántalmazó családban nőttek fel, ahol sosem hangzott el a gyermek felé egy támogató szó sem. Ezzel kapcsolatban két kérdésem lenne: 1.) Mit üzenne ezeknek a diákoknak, akik most a fentebb leírt körülmények miatt félnek? 2m) mit üzenne azoknak a szülőknek, akik ilyen negatív módon várják otthon a gyermeküket?

Kedves Lelkiatya! Mi az őszintén boldog élet titka?

A Fiamék a kis unokámat Evangélikusan keresztelték meg De az esküvöjüket Görög katolikusan szeretnék meg tartani mivel a fiam Görög katolikus ehez ragaszkodik a menyem nincs egyáltalán meg keresztelve ezt majd az esküvövel akarják össze kötni szintén Görög katolikusan!!! Szeretnénk a 20 hónapos kisfiút is Görög katolikusnak Ilyenkor át kell keresztelni??? Hogy ő is Görög katolikus legyen vagy mi ennek a menete??? Válaszát előre is köszönöm Ildikó

Kedves Lelkiatya! Írtam a lelkivezetőmmel kapcsolatban. Ön azt válaszolta, hogy úgy véli, mindig mást "hallok" abból, amit mond és ragaszkodok ahhoz, amit én elképzelek. Nagyon meglepődtem a válaszán, mert nem erről van szó, illetve úgy érzem, jó is, ha reagálok rá. Az, hogy én nem mindig értek egyet mindenben a lelkivezetőmmel vagy valamikor sokáig tart kialakítani magamban egy hozzáállást, az egy dolog. Tényleg szó van arról is, és ez volt a levélírásom oka, hogy nem mindig ugyanazt mondja ugyanazon dolgokról, kérdésekről, felmerülő korábbi témákról. Nem szeretném kifejteni, hogy pontosan miről van szó, de mondok több példát, ezeket részben már írtam, vagy lehet máshogy fogalmaztam. Van a már említett felajánlás, amit tenni szeretnék Istennek. Igaz, egyik alkalommal kicsit konkrétabban fogalmaztam meg neki, mint korábban, de alapvetően kétszer vetettem fel neki és mindkét alkalommal mást mondott. Éppen azért vetettem fel kétszer, mert, mint írtam, előbb nem ellenezte, csak azt emelte ki, hogy még nem akkor kellene megtennem, hanem később, jobb felkészüléssel, amikor eljön az ideje, máskor. Mivel ezt mondta és belőlem nem igazán ment ki ez az indíttatás, félév után felvetettem neki újra. Akkor teljesen elvetette magát az ötletet is. Egy nagyon kicsit konkrétabban fogalmaztam meg, erre még rá is lehetne fogni, de nem is csak erről van szó. Van egy másik dolog, ami miatt én eleve mertem ebben gondolkodni és talán Isten ezért ültethette ezt a szívembe, ha ő volt. Ez mondhatni az előzménye volt ennek a felajánlásnak. Mivel a lelkiéletemben jelentős dolog, többször beszéltünk róla, de azért nem ez állt a lelkibeszélgetések középpontjában. Egy korábbi alkalommal teljesen egyértelműnek éreztem, amit mond, mert azt mondta, hogy az, amire a kérdésem irányul egy Istentől való dolog és ha többször is kinyilatkoztatta nekem, nyugodtan hihetek benne, nem kell aggódnom miatta, stb. Ebből a korábbi tapasztalatból épült fel valahogy a felajánlási szándékom. Mivel korábban ezt az atya így kijelentette, én minden félelem nélkül vetettem fel neki, amit szerettem volna és akkor meg már nem így nyilatkozott, ahogy előtte. Az ellenkezőjét mondta. Eleve elvetette azt, amire korábban azt mondta, Istentől van. Tudtommal semmi nem történt a két alkalom között, nem kapott látomást, álmot, semmi nem volt. Még ha úgy is gondoljuk, hogy bennem van a hiba vagy én csinálok rosszul valamit, akkor is szembesülök azzal a problémával, hogy mit tehetnék, ha a lelkivezetőm összezavar ezzel. Erre Ön a levelében nem igazán tért ki, de éppen ez lenne a lényege a kérdésemnek. Azt ugyan írta, hogy ne foglalkozzak különleges dolgokkal, de ezzel már csak azért is foglalkozok, mert van egy hívás, amire évek óta érzem, hogy hív az Isten és nem múlik. Pedig kértem is tőle, hogy vegye el, ha nem az ő akarata. Nyilván nem vetettem volna fel az atyának később, amit mondtam, ha az előzményekre nem mondta volna, hogy azzal kapcsolatban megnyugodhatok és bízhatok Istenben. Tulajdonképpen az nem mindegy, hogy Istentől van-e valami, de valahogy csak meg kellene tudnom. Ez egy indíttatás bennem, ami évek alatt egyre nyilvánvalóbb lett. Szeretnék pontot tenni a végére, ez szerintem adna nekem lelki békét, jobb lenne a lelki életem. Ha nem Istentől való, akkor azért lezárni, ha tőle van, akkor vállalni. Ehhez valahogy tudnom kellene, mi a jó út, vagy legalább elindulni és utána kiderül. Ha máskor nem, akkor utólag. Ehhez meg az kellene, hogy vagy egy lelkivezetővel vagy egyedül, de döntsek ebben egyértelműen, de azért jobb lenne pappal, mint pap nélkül. A lelkivezetőm összezavart, de egyedül bizonyára nem célszerű dönteni. Meg, azért ellene tevékenykedni sem szeretnék. Akkor mit tehetek, ha már nagyon azt érzem, itt az ideje kilépni ebből az állapotból? Én nem különleges akarok lenni, csak vannak nagyon személyes dolgok a lelkiéletemben és amit lehet, szeretnék jól csinálni. Azzal tudok haladni, abban tudok fejlődni, abban kell döntenem, amit nekem ad Isten. Mindenki abban, amit neki, gondolom. Nem tudom másoknak mi van a lelkiéletében, a sajátomat tudom és azt szeretném jól csinálni, abban szeretnék békét. Ha bezárkózok Isten előtt, mert valami olyat ad, amire nem számítottam, vagy túl nagy kegyelem, vagy nem értem először, az sem jobb. Zakariás éppen ezt tette és meg is némult. Nem ugyanaz az eset, de én tényleg csak jót akarok.

Kedves Lelkiatya! Azt szeretnem kérdezni es nagyon fontos. Gyónásra készülök. És szeretném ha ezzel a gyónással már meg is gyógyulhatnék és visszatérhetnék a lelki éppséghez. Római Katoikus vagyok és Római Katolikus paphoz is megyek majd gyónni tehát Római Katolikus gyónás szeretnék elvégzni. De azt szeretném kérdezni,hogy a gyónásban szóról szóra kell elmondani egy bűnt tehát pontosan ugy ahogy tortent ott ahol es hogyan is tortent vagy elég elmondani a bűnt magát megnevezni hogy mi is az a bun mi is az es hogy hányszor tortent.