Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhat meg tizennyolc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Tisztelt Lelkiatya! Olyan nagyon szépen énekeltek az ez évi debreceni búcsún, hogy azt szeretném kérni, ha van rá lehetőség azt is tegyék fel a youtube -ra. Köszönettel: M
Kedves M! Nem tudok arról, hogy készült volna fölvétel a debreceni búcsúi Szent Liturgiáról. Amit élőben közvetítenek a templomból, az egy darabig még visszahallgatható, de utána már nem marad meg róla a fölvétel. Úgyhogy el kell fogadnunk, hogy a kegyelmi élmény eredménye megmarad a szívünkben, de technikai úton nem visszahozható.
Kedves Lelkiatya! Szentgyónásra készülök és azt olvastam, hogy kételkedtem-e hitigazságban...... ezen elgondolkodtam, a hitvita ide tartozik-e? illetve hitigazságnak számít-e, hogy csak a férfiak lehetnek papok és akik szerint ez megváltozhat ha a Szentatya úgy dönt azok vétkeznek-e ellene?
A hitvita remek lehetőség arra, hogy tisztázatlan kérdéseket megbeszéljünk. Nyilván érdemes olyan emberrel beszélgetni a hitről, akiben bízhatunk, hogy megalapozott, erős hite van. Különben csak cseverészés folyik fontos dologokról, de nem kerülünk közelebb a keresett igazsághoz. Nyugodtan vitázzon, keresse őszintén a kérdéseire a választ! Hogy csak férfiak lehetnek papok, nos ez egyháztani igazság. Kételkedhet ebben is, járjon a végére ennek a kérdésnek! Nyilvánvalóan nem a legfőbb igazságokhoz tartozik. Törekedjék az őszinte hitre. Ugyanakkor be kell látnunk, hogy vannak kérdések, amelyekre nem tudjuk a választ. Amelyeket alázattal és hittel el kell fogadnunk. Ilyen például a Szentháromság titka. Ezt megérteni nem lehet, csak hittel elfogadni. Vagy az Isten feltétel nélküli, végtelen szeretete. Erre nincs igazán fogalmunk, azért nem tudjuk megérteni. De elhinni lehet, szabad, és érdemes is.
Kedves atyám! 25 éves édesanya, feleség vagyok. És nagyon túlsúlyos. Második gyermekem születés utan nagyon elhiztam. Úgy érzem Isten nem szeret köveren, bűn a kövérség és szégyellem magam. Atyám, bűn ha kövér vagyok?
Dehogyis bűn! A súlytöbblet az egy egyszerű állapot, az nem lehet bűn, hiszen nem cselekvés. Azok a tettek, amelyek a túlsúlyhoz vezetnek, azok már lehetnek bűnök. Ha úgy gondolná, hogy Isten kövéren nem szereti, ez világos összekeverése Isten ajándékának és a saját érzéseinek. Minthogy Ön nem szereti önmagát, nem tudja elfogadni önmagát, ezért vetíti rá Istenre, hogy akkor bizonyosan ő sem szereti Önt. Ezt nem szabad összekeverni. Teljesen bizonyos lehet abban, hogy Isten nagyon szereti Önt, teljesen függetlenül a súlyától, alakjától. Éppen Isten az, aki tökéletesen és feltétel nélkül szeret minket. Meg kell értenünk, hogy ilyen van, hogy ez lehetséges! Ez fölér egy valóságos megtéréssel, amikor az ember erre rájön, s ettől kezdve ennek a fölszabadult öröme vezeti az életét. A másik súlyos kérdés azonban, hogy mennyire tudja ezt megosztani a férjével. Tudnak-e erről beszélgetni? Ez nagyon fontos. Esetleg az is elképzelhető, hogy a férje is ugyanúgy szereti Önt ezzel a testsúllyal, de neki sem meri elhinni. Ennél rosszabb, ha a férje nem törődik Önnel, magára hagyja ebben a bánatában. Ezen is igyekezzék változtatni. De azt mindenekelőtt tudnia kell, hogy az Úr mindig meghallgatja Önt, sokkal megértőbb, mint Ön saját magához. Ez vigasztalja, ez a mindent felülmúló szeretet adjon Önnek erőt!
Lelkiatya! Az ördög cselveteseit honnan ismerjük fel? Ha érzem keztett valamire és azt mondom Tavozz Sátán az jó? A gyerekek érzik az ördögöt?
Igen, ez is jó lehet. Mert határozottságot fejez ki. Az ördög megpróbál elbizonytalanítani minket, s ahol határozottságot lát, onnan eltakarodik. Persze, ez legyen őszinte és meggyőződésből fakadó utasítás. Ha csak mondja, de szívében remeg, hátha nem megy el, akkor ezek a szavak hiábavalók. Ezek ugyanis nem varázsszavak, nem tudjuk vele úgy elzavarni, mint a csaholó kutyát. Csak, ha valóban van bennem elszántság, erő, magabiztosság. Bár ennél a szónál "magabiztosság" jobb ez: Istenben való bizonyosság. Az atyák tehát inkább mást szoktak javasolni. Azt mondják, ne is álljak szóba a kísértéssel/kísértővel. Ne azzal beszélgessek, hanem fordítsam figyelmemet Istenre, a Szentírás szavai sokat segítenek ebben. Javaslom tehát, hogy a Távozz Sátán! helyett inkább más szentírási szavakat használjon, amely Istenhöz köti, és nem csak elutasítást tartalmaz: Pl.: "Szeretlek, Uram!" "Könyörülj rajtam, Istenem!" "Tied vagyok, Uram." "Ments meg engem, Uram!" stb.
Tisztelt Lelkiatya! Van egy 7honapos és 2 éves gyerekem. Napi 24orabol 15 órát magam vagyok velük. Sokszor el vesztem a türelmem, kiabalok rájuk csúnyán beszélek. Kiborulok. Tudom, nem akarom hogy ők így lássanak de mintha érezném az ördög készített erre? Mit tegyek hogy ne érezzem ezt?
Drága Édesanya! Egészen biztos vagyok abban, hogy Önnek egy kiadós pihenésre van szüksége. Ez az egyik fő oka annak, hogy jóval türelmetlenebb, mint kellene, mint szeretné. Szó sincs arról, hogy ez az ördög műve volna. Ez egész egyszerűen az emberi psziché gyöngesége, amit, persze, az ördög kíméltelenül ki is használ. S annak nincs is más dolga, mint ez a gyilkos gondolat, hogy ez tőle jön. Azt próbálja Önnel elhitetni, hogy ez az ő műve, ezzel megfélemlíti, illetve, mivel a pszichés terhelés miatt úgy érzi, nem tud belőle kitörni, ezzel azt is készteti, hogy Önt a markában tartja. Csakhogy ez egy hatalmas hazugság. A fáradtsága, a türelmetlensége nem más, mint a kimerült psziché eredménye. Első lépésben tehát ezt kell orvosolni. Nem biztos, hogy nagy alvással, elutazással. Lehet, hogy ez most nem is megvalósítható. De ezt a lélektani helyzetet, amely ezt a türelmetlen feszültséget szüli, ezt kell helyretennie, ezen kell mindenképpen(!) változtatnia. Ne higgyen tehát az ördög hazugságának! Nincs semmiféle hatalma. Forduljon Krisztushoz bizalommal és nagy hittel. Ő nagyon jól látja az Ön küzdelmeit. Segíteni is tud, segíteni is akar. Csak ehhöz Önnek hozzá kell fordulnia. Kérnie egyrészt a bűnei bocsánatát, másrészt világosságot, hogy mit kell tennie, meg az erőt, hogy meg is tudja tenni. Tehát kell változtatás az életén, hogy nyugodtabb legyen, hogy erősebb legyen. Az ördögnek ezeket a ravasz hazugságait pedig felejtse el. Ha netán nem tudna szabadulni ettől a gondolattól, mert már annyira befészkelte magát, akkor a gondolat helyett is kiáltson Krisztushoz: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!
Tisztelt Atya! A templomban viselhetünk bármilyen maszkot?
Nem tudom pontosan, mire vonatkozhat ez a kérdés. Mintha valaki azt mondaná, a templomban viselhetünk bármilyen ruhát? Első gondolatra azt mondom, persze. De talán mégis hozzá lehet tenni: ami a helyhöz illik. Egyszer a budapesti utcán láttam egy olyan maszkot, aminek olyan meghökkentő rajzolata volt, hogy azt mondanám, no, ezt azért a templomban ne viseljük.
Kedves Atya! Egy olyan keresztény párnak, akinek nem születhet természetes módon gyereke ajánl-e a lombikprogramot? Nagyon megosztó vélemények vannak a papok körében, a mi papunk nagyon támogató ebben a kérdésben.
Nem, semmiképpen sem ajánlok lombikprogramot. Két fontos ok miatt. Az egyik talán eléggé ismert tény: mivel ebben a programban szinte elkerülhetetlen a magzatgyilkosság, ezért ezt mindenképpen kerülni kell. Amikor mesterséges megtermékenyítés folyik, akkor általában több embriót, hármat, négyet, néha többet hoznak létre. A nagyon lelkiiismeretes szülők törekszenek arra, hogy ezek közül művi úton egy se vesszen el, de még nekik is igen nehéz ezt megvalósítani. A legtöbben azonban nem is vállalják ennek súlyos nehézségeit, és megmaradnak ezek a kis embriók lefagyasztva várva kilátástalan sorsukat. Ennél még rosszabb, hogy bizonyos kutatások ezeket a kis embereket rendkívül értékes sejtcsomóknak tekintik, és ennek megfelelően föl is használják. Egyes esetekben gyógyászati, más esetekben egyéb emberi célokra. Ez a legszörnyűbb része a lombikprogramnak. De van egy másik ok is, ami miatt lelkiatyaként semmiképp sem tanácsolom. Tapasztalatból beszélek. Egy gyóntató sok olyan esetet ismer, amelyben azok a párok, akik ezekben részt vesznek, súlyos traumákat élnek meg mind a személyiségük, mind a kapcsolatuk terén. A lombikprogramot pártolók ezeket mindig elhallgatják. Ahogyan legtöbbször azt a tényt is, hogy a megtermékenyülés elmaradásának az esetek nagy százalékában nem fiziológiai, hanem lélektani okai vannak. Ezekkel a program egyáltalán nem törődik. Végigviszi a személyeket a programon, annak minden lelki és anyagi terhével, holott ezeknél a személyeknél ez a módszer semmi esélyt nem nyújt. Hallottam olyan esetekről, amikor mindezek ellenére egy lelkiatya jó lelkiismerettel mégis ezt a dolgot tanácsolta a szülőknek. Ezek rendkívüli kivételek lehetnek, amelyekből nem szabad általánosítást levonni. Tehát megismétlem, a dolog súlyossága miatt semmiképp sem ajánlom a lombikprogramban való részvételt.
Tisztelt Lelkiatya! Igaz az a mondás : tisztaság kedves Istennek?
Igen, bizonyosan joggal föltételezhetjük, hogy a tisztaság kedves az Úrnak. Jézus beszél a tisztaszívűekről (Mt 5,8), Szent Pál arról, hogy a tisztának minden tiszta (Tit 1,15), tehát érdemes a tisztaságra törekednünk. Az ószövetségi zsoltáros tiszta szívet kér magának (Zsolt 50,12). S még sorolhatnánk a szentírási idézeteket, amelyek arról beszélnek vagy legalábbis arra utalnak, hogy a tisztaság fontos érték, amelyre törekedni kell, amelyet kérni kell. De azt is sejthetjük, hogy az Úrnak azért kedves a tisztaság, mert valójában nekünk van erre szükségünk. A tiszta élet boldog életet eredményez. A tisztátalanság összevisszaságot szül. S nyugodtan érthetjük ezt a kifejezést a fizikai valóságra is. Ahol a szobában, a házban tisztaság van, ott joggal gondolhatjuk, hogy aki abban lakik, annak a lelkében is rend van. Persze, ez a képlet már nem ennyire egyenes arányos. Vannak kegyetlen szívű tisztaságmániákusok is. Ott valami álindíték van rejtőzik. De ez ne zavarjon meg bennünket abban, hogy törekedjünk a testi és a lelki tisztaságra!
Áldott Lelkiatya! Hiszem, hogy a templomi csöndben születnek meg a hivatások, pl oly sok szerzetes is beszámol róla, hogy a szentségimádás alatt értette meg mit vár tőle az Úr. Csak egy órát hadd lehessen benn lenni a szertartások előtt s az Úr megáldaná.
Jó gondolatnak tartom. Érdemes megfogalmazni ezt a javaslatot, kérést annál a parókus atyánál, akinek a templomába szeretne elmenni hosszabban imádkozni. Szerintem biztosan hozzájárul.
Kedves Lelkiatya! Nagyon sok függős?ggel és kísértéssel küzdök, és azt vettem észre, hogyha az egyiknek ellenállok, belecsúszom egy másikba, ha meg már sok összejött, hajlamos vagyok legyinteni, hogy most már úgyis el kell mennem gyónni, már minden mindegy... mi a kiú36t?
Türelem és kitartás! De legfőképp az Istenbe vetett bizalom. Mi a teendő? Az ember az erdőt nem tudja egyszerre kivágni. Ha ide is csap, oda is csap, csak belefárad a sok vagdalkozásba, s nemigen jut előre. Egyik fát a másik után! Azt javaslom, gyűrközzék neki az egyiknek. Válassza ki azt, amivel a legkönnyebben el tud bánni. Veselkedjék neki, és minden erejét összeszedve azt űzze el. Imával, figyelem irányítással, fizikai lemondással. Addig a többivel ne is törődjék. Mindegy, hogy ott van, vagy nincs. No, persze, van összefüggés közöttük. Ha túl sok az alkohol, gátlástalanabb az érzékiség, ennek elburjánzása teljesen legyengíti az akaratot, mondjuk a játékok terén, stb. Tehát a nagy nekiveselkedésben legyen körültekintő is. Figyeljen a hatásokra is! Így, amikor azt az bizonyos egyet kiválasztja, azzal küzd, akkor zárjon ki minden egyéb odavezető utat is. De a lényeg ez a kiválasztott pálya legyen, ne csapjon át addig másikra. Az imáit is jobban erre az egy leküzdendő szenvedélyre összpontosítsa. A gyónásban is főként erre térjen ki. Mert hogy lesz bukás, azt borítékolom, de nem számít. Nem az elesés a fontos, hanem a fölállás. Meg fogja látni, hogy ezen az úton szépen lassan előre fog tudni haladni. Az egy kiválasztott szenvedély legyőzéséhöz is használja az összes kegyelmi eszköztárat, az imádságot, a szertartásokat, a szentségeket (gyónás, áldozás). Nyilván nagy állomás lesz, amikor majd azt mondja, no, lássunk hozzá a következőhöz. De hosszú az élet, van idő a pályát végigfutni. Ne csüggedjen, higgye el, hogy ezen az úton, ebben a küzdelemben egyre közelebb fog kerülni Istenhöz. S ez a fokozatos közeledés aztán egyre és egyre több erőt is ad majd. Csak induljon el! És higgyen abban, hogy Isten erejével eléri ezt a célt.
Kedves lelkiatya, sok keresés után keveredtem erre az oldalra. Olyan környezetben élek, ahol a szórványhelyzet miatt nincsen lelkivezetőm, mellesleg római katolikus vagyok. Sok gonddal küzdök és egyre elesettebb vagyok a mindennapi hitéleti küzdelmekben. Ismerek ugyan papokat a környezetemben, de sajnos meglátásom szerint nem alkalmasak arra, hogy számomra segítséget nyújtsanak különböző nyomós okok miatt. Ön elérhető-e fizikálisan személyes beszélgetés céljából. Hitéleti és magánéleti kétségek tisztázása és gyónás végett. Válaszát előre is köszönöm.
Azt tanácsolom, hogy személyesen írjon erre a címre, amely természetesen nem nyilvános: lelkiatya@gorogkatolikus.hu
Kedves Lelkiatya! Mi az a szentignáci lelkigyakorlat? Egy fajtája van? Hol találhatok róla leírást, a google nem segít.
Ebben én nem vagyok járatos. Vszont a jezsuitáknak honlapján azonban könnyen találhat erről anyagot. https://jezsuita.hu/mi-a-lelkigyakorlat/ https://jezsuita.hu/lelkigyakorlatok-fajtai/ https://jezsuita.hu/szent-ignaci-i-lelkiseg/
Kedves lelkiatya, beteg gyermeket nevelek 12 éve, ami nagyon leterhel. Egy atya javaslatára elkezdtem misére járni, amikor a mama tud vigyázni a gyermekemre. Ennek hatására sokkal jobban érzem magam és sokkal nyugodtabb vagyok. De a misék előtt a rózsafüzér ima közben előfordul hogy elalszom (volt mikor arra ébredtem fel hogy atya csenget a misére) sajnos az is előfordult már hogy mise alatt is elaludtam egy pillanatra. Mit javasol, mit tegyek hogy ne forduljon elő? Bűn? Szeretnék jobban figyelni az atyára, hiszen nagyon szeretek a templomba lenni, jó nekem itt lenni érzésem van végig. Békés és nyugodt minden...
Csak folytassan nyugodtan azt, amit eddig tett. Ha olykor elbóbiskol, arra ügyeljen, hogy a szentáldozásról azért le ne maradjon. Isten igen kedvesen veszi az Ön részéről ezt a törekvését. Hiszen ő ültette a szívébe az erre való vágyakozást. Szentgyónásában mondja el ezeket az elszunnyadásokat, hogy ne maradjon foltként a lelkén. De higgye el, így is nagyon sokat adó, kegyelmet közvetítő ez a törekvése. Folytassa csak tovább, és meg fogja látni, hogy magától lesz ebben előrelépés, a szíve egyre forróbb lesz, még ha a teste gyönge is marad.
Tisztelt Lelkiatya! Tud-e olyan görögkatolikus templomot, kápolnát Budapesten, amelyik úgy van nyitva, hogy odabenn ténylegesen csend van és lehet az ikonosztáz előtt imádkozni/jelen lenni? Szerintem sokan szomjazzák ezeket a csendes perceket az Úrral, de vajon hol lehet így időzni esetleg akár egy órát? Köszönve: Adél
Kedves Adél! Megértem a kérdését, az erre való igényét. Sajnos, állandóan nyitva levő templomunkról nem tudok Budapesten. Ehhöz állandó jelenlétre volna szükség, amely igen nehezen megvalósítható. De ha bármelyik atyával megismerkedik, meggyőzi őt, hogy Ön megbízható ember, akkor megbeszélés útján lehetséges az, amire utal. Más lehetséges módját ennek - egyelőre - nem látom.
Kedves Lelkiatya! Mit lehet tenni, ha azt érzem, elviselhetetlenül nagy a teher rajtam? A családom nem úgy áll mellettem, ahogy szükségem lenne rá, úgy érzem, magamra hagyott az Úr is, egyszerűen minden összejött, és én borzasztóan egyedül érzem magam, összeroppanok. Amikor azt hiszem, már nem lehet fokozni a dolgokat, mindig történik valami, ami még mélyebbre taszít. Nem tudom, meddig bírom még. Hiába imádkozom, hiába könyörgöm Istenhez, hogy ne hagyjon magamra, nem történik semmi.
Kedves Testvérem! A következőt sejtem. Attól tartok, úgy keresi Istent, ahogyan az embereket. Jó volna egy olyan nagyobb hatalmú embertárs, aki segít, aki megért, ami kihúz a bajból. A családjára nem számíthat, ez nagyon fájó tapasztalat, és valahogy ennek pótlását szeretné megkapni Istentől. Nem biztos, hogy ez így van, ezzel nem bántani akarom Önt, csak igyekszem megérteni a helyzetét, és persze, segíteni. Az egészen bizonyos, hogy Isten meghallgatja Önt. Nincs hiábavaló ima, nincs olyan, amit ő ne hallgatna meg. Lehet, hogy kicsit nehezet kérek, de a következő a javaslatom. Menjen el a templomba, és csöndesedjék el hosszú időre. Ne kétségbeesésében, ne elkeseredésében imádkozzék, hanem figyelve. Az Isten egészen biztosan segíteni tud és segíteni is akar Önnek. Csak annyira összecsaptak már a hullámok, hogy nem meri elengedni magát, hogy lebegni tudjon Isten kegyelmében. A fuldokló ember tesz így, hogy kapkodva csapkod a vízben, pedig, ha elengedné magát nyugodtan, akkor szépen lebegne a víz felszínén. Ha sehogysem sikerül csöndet teremtenie önmagában, akkor mondjon valamilyen fohászt sokszor egymás után. Pl. ilyeneket: "Tudom, Uram, hogy te mindent tudsz." Vagy ezt: "Kevés az erőm, Uram, könyörülj rajtam." Vagy Szent Péter imáját: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged." Vagy pedig a klasszikus Jézus-imát: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam." A fohászok ismételgetése lecsillapítja a háborgó lelket, segít az Istenre figyelésben, hallóvá teszi a szívet. Önnek most pont ezekre van szüksége. Nem mondom, hogy ettől egy csapásra meg fognak változni a dolgai, de lesz két hatása: egyrészt erősebbnek fogja magát érezni a küzdelem folytatásához, másrészt mégiscsak megpillant majd egy kis reménysugarat, egy kis reményt, amerre indulni tudjon. De ami a legfontosabb, tudnia kell, hogy Isten sohasem hagyja magára, mindig ott van Ön mellett, mindig figyel, mindig segít. Csak észre kell venni, meg kell hallani a szavát.
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...