Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy hogyan lehet kitörőlni az elmémből azokat a képeket amik nem oda valók? Meggyóntam meg szeretnék javulni és megfogadtam hogy többet nem követek el ilyen bűnt, de folyamatosan bevillanak azok a képek. Segítségét előre is köszönöm onegirl

Kedves Lelkiatya! Felmerült bennünk egy kérdés. Az teljesen világos, hogy az abortusz bűn, gyilkosság. De mit mond az egyház azoknak, akik pl kiskorúak és erőszak áldozatai lettek? Akkor is tartsák meg a gyermeket és adják inkább örökbe? Az anyának biztosan nehéz lesz úgy végig hordani a 9 hónapot, hogy igazából nem akarja a gyermeket, sőt arra a szörnyű eseményre emlékezteti. Köszönöm válaszát

Kedves Lelkiatya! Köszönöm, hogy válaszolt a Júdásról írott levelemre. Már csak egy kérdés merült fel bennem. ... A véleményét szeretném kérni, hogy úgymond elfogadhatom-e a segítséget, ami úgy érzem, Júdáson vagy az ő történetén keresztül érkezik hozzám. ... Ön szerint mi volt Istentől és mi nem?

Az esketéshez kell-e az apa belegyezése, s ha ma már nem, akkor mikor és meddig kellett.

Ha nem bízol abban, hogy a gondolataid, magatartásod, meggyőződésed és cselekedeteid megváltoztatása változást eredményez, akkor az életedben semmi sem fog változni. A valódi gyógyuláshoz meg kell változtatnod a gondolkodásmódodat, a tetteidet és az érzéseidet. Kedves Lelkiatya!Az alábbi kijelentés valóban így van az életben?Az emberek nem olyannak látják a dolgokat, amilyenek azok a valóságban, olyannak látják őket, amilyenek ők maguk. Amikor egy új szemüveget helyezünk az „agyunkba”, és ezen az új szemüvegen keresztül szemlélhetjük a világot, mellékhatásként az új lehetőségeket is meglátjuk. (Dr. Joe Dispenza) Köszönöm szépen válaszát és ha van hozzá életpéldája is külön köszönet érte

Kedves Lelkiatya! Úgy tudom, az ortodox egyházban a házasság szentsége érvénytelennek tekinthető (vagy bíróságban kimondják) ha a házastárs házasságtörést/megcsalást követ el. Vagy ha a szeretet teljesen kihűlt belőle. Erről mi mit gondolunk? A görögkatolikus egyházban hogy van ez? Köszönettel: S

Működik az oldal? Ez egy tesztkérdés (az előző kérdésemet nem tudtam elküldeni).

Szeretném tanácsát kérni. Elég hosszú lenne minden részletet leírnom, de talán a lényeget sikerül. Külföldön élünk férjemmel, 2 kisfiunkkal. Mi 46 év felettiek, a gyerekek picikék. ... Atya mit mondana erre nekünk? Hogyan tudunk jól dönteni? Tudom, ez nem lelki kérdés, mégis úgy gondolom, átlagos emberi “okosság” nem elég ehhez,bölcsebbnek kellene lennünk, Atya pedig sok bölcs tanácsot adott itt már embereknek. Kérem ne közölje egészében az írásomat. Köszönöm kedves Atya.

Kedves Lelkiatya! Imát szeretnék kérni a testvérem,Péter gyógyulásáért. Sokat betegeskedik az utóbbi időben. Görögkatolikusok vagyunk,de ő nem hisz igazán Istenben. Kérem, hordozza őt imáiban . Köszönöm. Isten áldja!

Kedves Lelkiatya! Tőlem érkezett a levél Júdásról. Azt értem, amit írt és köszönöm is a válaszát. Júdás kapcsán egy dolog van, amit nem értek. Azzal egyetértek, hogy a földi élettel kell foglalkozni, azzal, amit most tehetünk magunkért és másokért, de vajon Isten miért nem nyilatkoztatta ki teljesen egyértelműen, hogy Júdás üdvözült-e? Miért nem mondta el esetleg Jézus az apostoloknak a feltámadása után? Vagy miért nem közölte valahogy? Most bizonyára arra gondol, aki ezt olvassa, hogy mi értelme annak, hiszen már meghalt, nem lehet semmin változtatni és nekünk megvan a saját életünk. Bennem pont emiatt merült fel ez a kérdés. Ha Júdás elkárhozott, akkor ez esetleg lehetne egy elrettentő példa az utókornak, hogy lám, még az egyik apostola is a kárhozatra jutott, az ember figyeljen oda a tetteire, aki már Jézus követője tehát keresztény az sose mondjon le a hitéről, ne tagadja meg Jézust akármi történjék, ne helyezzen mást az élete középpontjába, amikor bűnbe esünk, akkor mindig kérjük Isten bocsánatát, tanuljunk Júdás hibájából. Hogy mindig figyeljünk a lelkünkre, még hosszú Krisztus-követés után is nagyon óvatosak legyünk mert ő is elárulta három év után és főleg, hogy higgyünk mindig a megbocsátásban, keressük Istent akármilyen bűnt követtünk is el, nehogy Júdás hibájába essünk, elveszítve az üdvösségünket. Ha Júdás a mennyben van vagy esetleg a tisztítótűzben, akkor meg pont az isteni irgalom egy szép bizonyítéka lehetne, reményt adna azoknak akiknek a szerettei önmaguktól vették el az életet, reményt adna a bűnös embereknek általában, hogy Isten bocsánata mindig elérhető és akkor is szeret minket, amikor mi nem is gondolnánk. Olvastam nemrég, hogy valaki nagyon súlyos bűnt követett el (gyilkosságot), a börtönben volt, ott kezdett Bibliát olvasni, megbánta, amit tett és elgondolkodott azon, hogy Júdásnak vajon megbocsátott-e Isten. Arra gondolt, hogy Júdásnak is szörnyű bűne volt és ő maga is szörnyű bűnt követett el. Mindkettő visszafordíthatatlan volt. Úgy érezte, hogy ha Júdás üdvözült, akkor az neki is erőt adna ahhoz, hogy hinni tudjon Isten megbocsátásában. Persze erre is lehet azt mondani, hogy az Júdástól független, ami igaz is, de én tényleg el tudok képzelni sok olyan helyzetet, amikor erőt adna egy embernek ha tudná, hogy Júdás üdvözült. Ha lenne erről biztos kinyilatkoztatás. Ez, amit most utóbb írtam szintén homályos nekem. Amikor valaki úgy érzi, hogy Júdás történetéből valahogy mégis erőt tud meríteni, amikor Júdás személye mégis valami jót tud kihozni számára egy rossz helyzetből vagy esetleg a hitét tudja kicsit növelni, ez most vajon egy Sátántól való dolog, amit Isten jóra használ fel, amennyiben Júdás a pokolban van vagy igazából ehhez semmi köze sem a Sátánnak, sem Istennek? Ebben is éppen azt nem értem, hogy ha Júdás a pokolba került, akkor miért engedi meg Isten, hogy valakinek az ő története segítség legyen és erőt adjon? Még ha az embernek a gondolatai nagy része saját magától jön is, Isten engedélyével történik minden, az is, ahogy az ember erőt nyer valamiből. Isten persze mindenből ki tudja hozni a jót, de ha Júdás nem üdvözült, akkor miért engedi Isten, hogy oly módon segítsen valakin az ő története mintha a mennyben lenne? Egyébként is őszintén mondtam, amiket itt leírtam, de bevallom, saját tapasztalat is vezetett oda, hogy ezen így elgondolkodtam....mert volt Júdás kapcsán rossz és jó tapasztalatom. Akármelyik is volt Istentől, nem értem, hogy az, amelyik nem Istentől való volt, azt Isten miért engedte meg. Ahogy a fent leírt esetet sem értem. Ha nem lenne saját tapasztalatom, akkor is érvényes lenne persze a kérdésem a fent leírt okokból. Azt megértem, hogy Isten nem akarja nekünk kinyilatkoztatni, hogy az emberek közül ki hova került halála után meg hogy pontosan mi történik akkor, de Júdás nem csak egy átlagember volt és még a híres emberek között sem csak egy a sok közül hanem Jézus apostola. Ebből a szempontból tanulságosabb lehet az ő esete mint valaki másé. Ön mit gondol mindezekről?

Kedves Lelkiatya! Szeretnék én is azoknak üzenni, akik a csúnya beszéd ellen küzdenek. Az én helyzetem ugyan kicsit más volt, de talán ez is hasonló, mert szavakról van szó: sajnos sokszor hiába vettem Isten nevét, valahogy már szokás is lett nálam, kimondtam akkor is amikor nem kellett volna. Nem káromkodva, de kimondtam amikor nem is igazán volt rá szükség és igazi átgondolás nélkül. Nekem alapvetően az ima segített, kértem az imában, hogy megtisztulhassak ettől a bűnömtől és Isten kegyelmének hála ma már egyáltalán nem jellemző rám ez. Kellett az is hozzá, hogy akarjam ezt elhagyni meg figyeljek oda amikor tudok, de szerintem az én esetemben az imának is volt akkora szerepe mint az én igyekezetemnek. Meg végül is biztos hogy kell az akarat is, én is igyekeztem, de hiába akarnék leküzdeni akármilyen bűnt, ha Isten nem akarná megadni ezt a kegyelmet vagy imában nem kérném. Csak azért akartam ezt említeni, mert szerintem ez kicsit lehet kevesebb hangsúlyt kapott eddig itt az oldalon. Őszintén szólva nem ez az egy bűn az, amitől Isten megtisztított, de én mindegyikre úgy gondolok, hogy kegyelem nélkül nem ment volna. Egy ideig csak annyi történt, hogy én magam igyekeztem küzdeni és valamikor ellenálltam a kísértéseknek és valamikor nem, persze az is Isten ajándéka volt, de az, hogy teljesen megtisztuljak ezektől, az meg főleg az övé.

Tanúságtétel a csúnya beszéd ellen. Volt egy férfi ismerősöm, férfi, aki szintén le akart szokni a csúnya szavakról. Ő, azt tette, hogy beíratkozott egy énekkarba, valami népdalkör, mondván, hogy ez is motiválja:" nem illik így beszélni, aki kórusba jár". Aztán, azonosan hangzó szavakat talált ki. Bocsánat a gondolati bűnökért, meg a mögé gondolásért: "dúrva anyját", "odaszexuáltam a kezem" stb. És leszokott róla egy idő után. Nem vallásos. Én magam is, szoktam, mert jól hangzik. Én elmondok akkor magamban egy Üdvözlégyet, hát a 4x5 tizedes rózsafüzér, volt, hogy kijött aznap. Elhagyni szerintem teljesen nem lehet, a csúnya szavakat,de lényegesen lehet csökkenteni a számukat. Illetve szókincs gyarapítással, kevés szavunk van, amit nem tudunk kimondani, odamondjuk azt a bizonyost. Nem tudom, versolvasás, vagy, szinonima szótár, választékosan beszélni. Tudatosan kerülni akár élő társaságot, akár a médiát, akármit ahol úgy beszélnek. Nekem ezek jöttek be.

Kedves Lelkiatya! Én csak szeretném megköszönni a válaszát a próbaidős munkámmal kapcsolatban,és úgy fogok tenni,ahogy javasolta. Ha Isten is úgy akarja,hamarabb találok majd mást,és akkor nem kell felmondási időt töltenem,hisz próbaidő alatt nincs ilyen. Ami viszont a templomot illeti,azt nem tudom megígérni. Őszintén sajnálom. Soha nem a társaságért jártam templomba -én ott is egyedül voltam-,Jézussal most is beszélgetek,a gondolataimban van nappal,és Vele alszom,a párnám alatt lévő kereszttel… De Isten folyton próbára tesz,nemcsak az életben,de a munkában is. Azt kértem adja meg nekem,ami a legjobb nekem. Hát ez lenne az? Vagy tán ez a büntetésem,mert nem tartottam be az ígéretem? De akkor hol az az igazság,hogy -- ha hűtlenek vagyunk is ,Ő hű marad,mert Ő magát meg nem tagadhatja--? Nem számonkérés ez,csak a saját elkeseredésem… Ha egy sebet nem kezel senki,mert olyan helyen van,amit már sem más,sem önmaga nem ér el,az bizony elmérgesedik,és örökre gyógyíthatatlanná válik...

Kedves Lelkiatya! Kicsit tartok attól, hogy feleslegesen kérdezek és nem lehet megválaszolni a kérdésem, de azért megpróbálom, mert nagyon nehéz ezt megértenem. Mi katolikusok szoktunk olyat, hogy imádkozunk az elhunytak lelkéért. Talán furcsán hangzik, de én olyanról is hallottam, olvastam, hogy valakik még Júdás üdvösségéért is imádkoznak. Először ortodox keresztényektől hallottam ezt, hogy bizonyos szerzetesek megteszik és utána 1-2 katolikus oldalon is láttam példát arra (amerikai oldalak), hogy az illető hívő vagy levelet írt egy atyának és tőle kérdezte, imádkozhat-e Júdásért (az atya igent mondott) vagy egyszerűen csak leírta valaki valahol, hogy ő fog. Eddig nem csináltam ilyet, de tegnap több dolog miatt is a figyelmem Júdásra irányult és volt bennem egy sugallat, egy megérzés vagy nem tudom minek mondjam, hogy imádkozzak érte. Pontosabban valahogy úgy volt, hogy azon gondolkodtam, biztos nem üdvözült, biztos a Pokolban van és akkor jött egy sugallat, hogy akkor ha én így gondolom, ha így van, imádkozzak érte. Egyébként éppen ezelőtt részben más téma kapcsán kerestem valamit a youtube-on. Beírtam egy nem Júdáshoz kapcsolódó keresést. Nos, mint írtam, közben gondolkodtam Júdás kapcsán. Jött a sugallat. Azután nem kezdtem imádkozni, de az egyik katolikus videó, amit az eredeti kérdésem kapcsán találtam, pont arról szólt, hogy Isten hogy viszonyul az öngyilkossághoz, hogy lehet esetleg mégis remény az öngyilkosok számára, egy atya beszélt benne a nagymamájáról, aki öngyilkos lett, hogy hogyan kapott egy másik atyától utasítást, hogy imádkozzon érte, hogyan derült ki neki, hogy üdvözült, bizonyos szentek mit mondtak az isteni megbocsátás és üdvösség kapcsán, és hogy ez az egész hogy vezetett el ahhoz, hogy pap lett belőle. Nem tudom, hogy ez véletlen egybeesés-e, de érdekes, hogy pont úgy jött ki a lépés, hogy azután talált meg ez a videó, miután Júdásra gondoltam. A videóban egy szó sem esett Júdásról, de kapcsolódott a megbocsátáshoz, ez tény. Persze mivel mind2 a megbocsátás témája, csak a videót magam miatt kerestem, a sugallat meg Júdás miatt jött, ez így egybeesik, de akkor is érdekes. Bevallom, mikor ezt néztem, akkor is úgy elgondolkodtam, mikor ez az atya beszélt arról, hogy imádkozott a nagymamájáért és hogy van remény és van értelme imádkozni azokért is, akik elvették a saját életüket, akkor volt egy olyan érzésem, hogy tegyem meg én is Júdásért. Megtettem végül.....tele bizonytalansággal a szívemben, féltem, hogy rosszul teszem, de azóta is azon kattogok, hogy nem tudom megérteni. Mint írtam, másoknak is volt már olyan sugallata, olyan szándéka, hogy imádkozzon érte. Elvileg Júdás nem üdvözült, vagy legalábbis nagyon sokan nagyon szigorúan és kategorikusan azt mondják, hogy nem. A szentek között mondjuk többféle meglátás is van, néhányan azt mondták, hogy látomásuk volt a tisztítótűzről és Júdást is látták ott, de ez a ritkább vélemény. Szóval azt nem tudom megérteni, hogy ha tényleg nem üdvözült, ahogy elvileg maga Jézus mondta a Szentírásban meg igazából néhány szentnek, akkor miért lehet mégis az, hogy néhányaknak van egy olyan szándéka, hogy imádkozzon érte? Persze van szabad akarat, de amikor egy keresztény ember imádkozik valakiért, azért abban benne van a Szentlélek sugallata, nem? Szerintem nincs ima isteni sugallat nélkül. Nem vagyok tévedhetetlen, az igaz. Azt nem tudom elképzelni, hogy a Sátántól lenne ez mert ő sosem akarna imádságra késztetni minket, ez ellentétes az akaratával. Ráadásul Júdás kapcsán szerintem még jobban érvényes minden, ami egyébként is érvényes, hiszen amikor az ember imádkozik, akkor azért teszi, mert azért valamilyen szinten hisz Istenben, akarja még a vele való kapcsolatot, azért még tud remélni, nem akar elfordulni tőle, bízik a megbocsátásában és amúgy is szép másokért imádkozni, de szerintem ha valaki Júdásért imádkozik, akkor az már egy magasabb szintje annak, hogy hisz az isteni irgalomban. Júdást a fél világ megveti és utálja és nagyon sokan biztosra veszik, hogy elkárhozott. Amikor valaki Júdásért imádkozik, akkor valahol az van benne ebben, hogy "Isten irgalma olyan végtelen, hogy még neki is van megbocsátás" vagy hogy még az iránt is érdemes egy jó gesztust tenni, jelen esetben az imában, akit mások megvetnek, aki ezt a legkevésbé szokta megkapni. Mintha Isten kiválasztana bizonyos embereket erre, hogy tudjanak még jobban bízni az ő irgalmasságában, legyen bennük még több együttérzés és imádkozzanak ezért az apostolért, aki elvette saját életét. Bizonytalan voltam mikor imádkoztam érte, elismerem, de valahol mintha mégis ez lenne pedig benne, amit leírtam. De egy ilyen jó dolog meg csak Istentől származhat, nem? Az ima eleve csak tőle jöhet, a szándék. De ez meg elvileg ellentmond annak, amit sokan mondanak, hogy Jézus megjelent szenteknek és olyan dolgokat mondott, ami lehet nem mondta ki szó szerint, hogy Júdás elkárhozott, de ez olvasható ki belőle vagy nagyon közel áll ahhoz más. De ha meg a Pokolban lenne, miért helyezné Isten bizonyos emberek szívére, hogy imádkozzanak érte? Annak nem látom semmi értelmét mert az úgyse változtatna a sorsán, elvileg nem mehetne a pokolból a mennybe. Félreértés ne essék, nem felmagasztalni akartam azokat, akik imádkoznak érte, csak azt akartam mondani, hogy valahogy ebben az isteni irgalmasságba vetett nagy bizalom van ott. Bennem is volt egy ilyen, persze jó szándékból. Ami engem illet, azóta sem tudok békésen arra gondolni, hogy jól tettem, amit tettem, bár az ima nem tudom lehet-e bármikor is rossz, és megérteni főleg nem tudom, képtelen vagyok rá, hogy ez az egész hogy egyeztethető össze. Azt nem tudjuk itt eldönteni, hogy Júdás üdvözült-e, de már az is segítene ha valahogy a logikáját meg tudnám érteni az egésznek és valahogy érteném azt, ami számomra ellentmondásos. Bízom benne, hogy nincs olyan ima, ami rossz lenne és amiért Isten haragudna rám.....remélem.....

Tisztelt Lelkiatya! ... beszélgettünk és egy nálam idősebb ember olyan poént mondott ami szerintem káromló nevető helyzetet eredményezett és elsőre én lefagytam nem akartam túl szigorú lenni vagy megítélni ezt az embert. ... Próbálom sokszor humorosan, kedvesen de határozottan hàtha a másik észreveszi magát de nem kellene keményebbnek lennem? Szabad ezután ilyen emberekkel kedvesnek lenni jópofának vagy inkább éreztessem vele passzivitással nem tetszésemet? A válaszát, segítséhét köszönöm. Az egész kérdést kérem ne tegye ki.