bun e a maszturbalas
Igen. Mindenképpen kerülendő. Ami bűn, az ártalmas az embernek. Azért mondja bűnnek az egyház, mert ártalmas. A minap utaltam is rá egy válaszban, de talán többször is előfordult már, hogy a későbbi házaséletet is károsan befolyásolja. De egy cölebsz embernek, vagy már házasságra - mondjuk kora miatt - nem készülő embernek is roppant ártalmas, mert függőséget eredményez. Eleinte csak ritkábban, majd hetente, később naponta jelentkezik az inger, ha az ember hagyja elhatalmasodni. Hasznos lehet Weöres Sándor tanácsa: "Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga."
Kedves Lelkiatya!
Szeretnék a Hittani Dikasztériumtól eligazítást kérni az SSPX miséken való részvétellel kapcsolatban:
1) Teljesítjük-e velük a miselátogatási kötelezettségünket?
2) Bűn-e rajtuk áldozni?
3) Érvényes-e egy olyan SSPX-es pap feloldása, aki korábban szabályosan volt inkardinálva egy egyházmegyébe, de ott a püspöke felfüggesztette?
Az lenne a kérdésem, hogy a Lelkiatya tudja-e esetleg, hogy milyen címre lehet ezeket a kérdéseket eljuttatni?
Válaszát előre is köszönöm!
Javaslom, hogy írja le a kérdéseit és küldje el a Nunciatúrára: Bp. Gyimesi út 1.
Kedves Lelkiatya!
Vienney Szent János mondta : mások lelkiismeretében áskálódtok magatokét pedig parlagon hagyjátok,mennyire bánjuk majd halálonkkor,hogy másokkal annyit törődtünk magunkkal pedig oly keveset,magunkról kell számot adnunk és nem másokról Istennek!!
Én most lehet nem jól értelmezem, kérem szépen segítsen benne.
Ez arra utalna,hogy pl nézem ,hogy a másik ember pl italozik,nem jól dolgozik,és én meg nem veszem észre,hogy magam meg ingerlékeny és lusta vagyok( most ezt nem feltétlenül magamra értve,csak példaként.
És megszól mást így ,emígy ez és ez van nála,én meg jobb is vagyok, rendben vagyok....
És azt kellett volna csak nézni,hogy én miben változzak fejlődjek, magammal törődve ő meg ha iszik iszik,mert az az ő tette ő ad számadást Isten előtt erről is...
Köszönöm szépen!
Pontosan így van. Annyira elterjedt, hogy másokról kérdezés nélkül is véleményt mondjunk, másokat megítéljünk, hogy szinte hihetetlennek is tűnik, hogy lehetséges enélkül is élni. Márpedig így van: semmi keresnivalója nincs a gondolatainkban, hogy más mit tesz és miért. Valóban nem a mi dolgunk ennek megítélése. Az sokkal inkább, hogy önmagunkat vizsgáljuk meg - ez nagyon helyes -, akár naponta is!
Kedves Lelkiatya!
Milyen az Istennek tetsző alázatos ember?
Köszönöm szépen!
Istennek különösen is kedves az alázatos ember. Aki elfogadja azt, ami van, ajándéknak tekinti azt, ami vele történik, legfőbb célja pedig, hogy másokat is hozzásegítsen ennek a békének a megtalálására.
Tisztelt Lelkiatya!
Egyes gyülekezetek valszeg Egyházon kívül, de ebben sem vagyok biztos, azt hirdetik, hogy Jézus második eljövetele már megtörtént még hozzá fizikai testben, azaz hogy köztünk él, de még kvázi titokban. Ezt én nehezen hiszem el, de ugye a jelek, arra hivatkoznak..
No már most szeretném kérni, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba honnan ismerjük majd fel a Krisztust d az Ő második eljövetelét és jeleit?
Nagyon köszönöm
Arra nem vállalkozhatom, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. Van, aki elfogadja a tanítást, van, aki nem, úgyhogy ezzel még a kérdés nincs lezárva. Annyi bizonyos, hogy nem a katolikus egyház tanítását tartalmazza ez az ötlet. Amikor Krisztus a második eljöveteléről beszél, világossá teszi, hogy azt mindenki egyszeriben föl fogja ismerni: "Akkor, ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! ? ne higgyétek. Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. Lám, előre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek, hogy kinn van a pusztában, ne menjetek ki; hogy a házban rejtőzködik, ne higgyétek el! Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is." (Mt 24,23-27)
Kedves Lelkiatya!
Öthetes terhes vagyok. Kérném szépen, imádkozzon értem, hogy egészséges gyermeket szüljek.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Imádkozom Önökért. S minthogy ez a kérés itt megjelent, minden bizonnyal mások is lesznek, akik csatlakoznak ehhöz az imához.
Kedves Lelkiatya!
Amikor olyan betegséget kap el az ember ami nagyon kellemetlen, akár fájdalmas gondolok itt hányás ,hasmenéses betegségre , tüszősmandula gyulladásra azt mégis hogy kell,lehet jól kezelni?
Istennek tetszően,mert most lehet én látok torzul,de én ilyenkor azért kérem ,legyek jobban ,vigyen át ezen gyorsan ,de mivan ha azt várja el Isten ,hogy fogadjam el csendben ,tűrve....mintha vele együtt szenvednék!?
Köszönöm,hogy segít !!
Hogy vegye el az Úr a szenvedést, ez nem csak érthető és természetes kérés, de ebben még Jézust is követjük, aki ugyanezt tette. Nem kis kellemetlenség elkerülését kérte, hanem a keserves kínhalál terhétől szeretett volna megszabadulni. Hozzátéve, hacsak lehetséges. Illetve, hogy "de ne az én akaratom legyen, hanem a tied!" Tehát ebben is követnünk kell őt. Kérni, amit szeretnénk megkapni, hozzátéve: de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd. Ez a kulcsa minden kérő imának. Önnek is ezt tanácsolom. Persze, hogy kérheti, hogy múljék el a fájdalom, de tegye hozzá, legyen meg a te akaratod.
Kedves Lelkiatya!
Sokat imádkoztam,kértem az Urat segítsen jól kezelni a fiunk kamaszos kitöréseit,beszólásait.
Ma egy érdekes dolog történt.
Mivel még kissé beteg ,köhög az orvos inkább még nem engedte iskolába.
Nem is engedtük el még edzésre sem direkt.Ha nincs suli,pihenjen ne terhelje most magát sporttal.
Kért had menjen legalább ki a barátaival kicsit a játszótérre,ott szoktak beszélgetni.Egész nap bezárva,legalább levegőn lesz.Nem akar egész nap bent lenni pihenni,tévézni .
Elősször nem engedtem,mondtam inkább feküdjön .Ne csavarogjon kicsit se ,az a biztos.( Egyébként nem olyan beteg már,csak a köhögése múlik lassabban)
Olyan dühös lett,azt mondta addig fog beszélni, idegesíteni,amíg elnem engedem,én kedvesen mondtam ,jó mond csak nem leszek ideges.
Akkor úgy mondja,hogy elsírom magam.
Mondtam szintén nyugodtan kedvesen ,jó próbálkozhat tessék nem fogok sírni ,mert az van amit mondok ha tetszik,ha nem.
Ezzel azt akarom mondani, tényleg mindent mondott már ami csak eszébe jutott.( sajnos)
Mivel látta,hogy a makacs,durva stílus nem vezet sehova ,bement csendben a szobájába.
Pár perc múlva kijött kedvesen anya kérlek engedj ki csak egy kicsit segítek elpakolok itthon, a kicsitől úgy sem úgy haladsz,fel is porszívózok mindenhol!Meglepődtem mert ilyet azért nem szokása mondani Egyébként a szobájában elpakol máskor is)
Sikerült úgy tűnik megoldanunk ezt a konfliktust.
Legalább is remélem, hogy jól látom át!!Korábban mikor makacsul hajtotta mit akar rendszerint egy nagy veszekedés lett a vége,mármint mindig annyira felidegesített,hogy volt mikor már dühösen mondtam na jó el előlem,mert akkor tényleg azt éreztem jobb ha inkább elengedem menjen mert csak felhúz, de olvastam múltkor a parttalan értelmetlen vitáktól térj ki ( Biblia)
Ez jutott eszembe mikor mondta és mondta ma is ,hogy nem akarok belekezdeni ,hiszen akkor összevitatkozunk,inkább menekülök tőle , a veszekedéstől,és megpróbálom most máshogy mint eddig türelemmel kezelni.
Ezt alkalmazhatom máskor is?
Ön szerint jól jártam el,vagy miben tudna még tanácsot adni ?
Nagyon nehezen fogadja el,ha nem az van amit szeretne....meg inkább úgy is mondanám bepróbálkozik,tudom érzem Korábban szerintem nem jól reagáltam le ha felidegesített és elmehetett, mert végül is elérte rossz eszközzel,de én ezt már nem szeretném.
Nem mentegetőzni szeretnék,de úgy érzem nagyon nehéz a kamasz gyerekkor,nevelés,keressük a férjemmel a jó utat,remélem Isten segít mindenkor.
Köszönöm szépen!
Én úgy gondolom, hogy nagyon helyesen járt el ebben az esetben. A türelem, az elfogadás meghozza a gyümölcsét. Még ha a gyermek számító módon viselkedett is, de egészen más lett ez a helyzet, mint a veszekedések okozta eredmény. Az önuralom, a türelem, a szelídség mindig közelebb áll a krisztusi magatartáshoz.
Tisztelt Lelkiatya! Azt hallottam hogy Ortodox papnál csak halálveszélybe lehet gyónni igaz ez,??? Illetve a Görög.katolikus és az Ortodox majdnem ugyan az??? Várom megtisztelő válaszát Ildikó.
Kedves Ildikó!
Igen, így van, ha elérhető katolikus pap, akkor tőle kell a szentséget fölvenni. De számunkra, katolikusok számára is érvényes minden szentség, ami az ortodox egyházban ugyanúgy megvan. Szentségtani szempontból tehát élhetünk vele, egyháztani szempontból ez nem tanácsos, csak megengedett.
Tisztelt Lalkiatya!
Mit tehetnék, hogy a férjem jobb legyen hozzám?
Állandóan magányos vagyok, sokkal több együtt töltött időre vágynék.
Ő csak a munkájának és a hobbijának él. Nagyon sokat nincs itthon és szerinte ez így rendben van.
Most egyébként gyermeket várok, de nem változott sajnos. Sokszor lenne rá szükségem lelkileg főleg, de a fizikai segítség is jól jönne, főleg most.
A férjem eléggé szereti magát és a saját érdekei az elsők. Különösebb áldozatot nem képes hozni. Nagyon fontos szerepet játszik életében a pénz. Magának gyűjt igazából. Semmi közöset nem veszünk.
Barátaival rendkívül jól érzi magát, iszik, dohányzik. Meg is csalt már egyszer.
Hozzám jönni vagy értem valamit tenni, nagy teher számára. Itthon rossz kedvű, nem csinál semmit.
Mondtam már neki szépen, hogy szerintem ez nem helyes viselkedés és nem ilyen férjet képzelek el magam mellé.
Azt mondja, nem képes többre, így is szenved. Közölte, hogy elhamarkodtuk a házasságot, örüljek, hogy még a férjem, de a válás nagy megváltás lenne a számára.
Lelkiatya, nagyon szomorú vagyok. Én szeretem ezt az embert. Sokat imádkoztam már a férjemért, de évek óta nincs változás.
Mit tehetnék még?
Hűha! Ez így nagyon nehéz. Hiszen nem Önnek, hanem a férjének kellene tanácsot adnom. Leírásából az olvasható ki, hogy félő, valóban elhamarkodták a házasságkötést. Bár azt is érzem, hogy ez Önre talán mégsem vonatkozik. Ön őszintén, tiszta szívből, odaadó lelkülettel ment hozzá feleségül. Hogy a férjében milyen lelkület volt, ezt nem tudni. Az sem kizárt, hogy önző ember lévén most, a házasság okozta kötelékeket nem képes elviselni. Két út van. Az egyik, hogy komolyan átbeszélik a házasságukat, és megvizsgálják, vajon érvényesen lett-e megkötve. A férje hogyan tekintett akkor Önre és a házasság intézményére. Valamelyest föltételezhető, hogy valóban nem gondolta komolyan, s ezért az nem is vált érvényes házassági kötelékké. Persze, még ekkor is súlyos kérdés, hogy a szétválást válasszák-e, hiszen már érkezik a közös gyermekük. De ha fény derül arra, hogy ez a házasság nem is érvényes, akkor ez egy adalék lehet ebbe az irányba.
A másik út a hagyományosabb. Mindent meg lehet szokni, mindent el lehet viselni. Sajnos, a múltban is voltak házasságok, amelyek nem sikerültek, mégis sok boldogságot tudtak teremni, főként a gyermekek felé. Ez csak akkor valósulhat meg, ha legalább az egyikük hittel, alázattal, Istenbe vetett bizalommal elfogadja a nehéz helyzetet, és ebből a tökéletlen élethelyzetből hozza ki a legtöbbet. Ezt is választhatja. Erre is kaphat áldást az Úrtól. Sőt, nehezebb út lévén még több áldást is kaphat.
Kedves Lelkiatya!
Mennyire nézik furcsán az emberek, ha valaki felnőttként kezd el ministrálni. (Római Katolikusként) Gyerekkoromban ez egyáltalán nem volt jelen sőt... Felnőttként lett egy elég intenzívebb kapcsolatom Istennel, és úgy érzem egyre inkább, hogy kicsit közelebb hív az oltár felé. Azt tudom, hogy nem hívott papnak és nem is merengek már azon, hogy mi lett volna ha... sőt, múltkor mikor olvastam az ószövetséget annyira megfogtak azok a részek, hogy a fogság után a papok mutatták be az áldozatot, a leviták meg ilyen egyéb alsóbbrendű feladatokat láttak el a templomba (előkészületek, áldozati állatok előkészítése... stb.) és elgondolkodtam, hogy milyen érdekes, hogy már akkor régen is külön rendszere volt az áldozatbemutató pap és az ilyen segítők között. Szerintem ez szép és jó dolog. Tudom, nem kellene azon töprengeni ki mit gondol, de mégis azért ez nem egy megszokott dolog főleg úgy, hogy az atyák ilyen segítő oltárszolgálat nélkül is be tudják mutatni a Szentmisét... a régi rítusú misénél szinte nélkülözhetetlen volt egy-egy ministráns. Az ilyen oktató írások, könyvek is gyermekeknek szólnak inkább, hogy hogyan kell viselkedni az oltár körül....
Nagyon dicséretes dolog! Csak bátorítani tudom. Valóban ne féljen a rosszalló tekintetektől, azok ne tántorítsák el! Az volna szép, ha minél több templomban szolgálnának meglett férfiak. Van is erre példa egyébként, mint a római, mind a görögkatolikusoknál. Sokat jelent mindenkinek, ha nem csak a pap áll az oltárnál, hanem vannak körülötte szolgálattevők. Az lehet furcsa esetleg, ha vannak kis ministránsok, és beáll közéjük egy férfiember. Érdemes legalább még egy társat maga mellé lelkesíteni. De egyedül is állhat ott, semmi ne zavarja ebben!
Kedves Lelkiatya!Pakolás közben megtaláltam a férjem nagypapájának a halotti anyakönyvi kivonatát.
Abban volt egy olyan megjegyzés szentségek nélkül halt meg
Ez mit jelent az üdvössége szempontjából?
Köszönöm szépen!
Nem tudjuk pontosan. Ha most véletlenül bukkant rá, akkor azt javaslom, ezt tekintse jelnek, jelzésnek, hogy imádkozzanak érte, végeztessenek érte Szent Liturgiát / szentmisét.
Mindig arra kell törekednünk, hogy az eltávozó testvérünk részesüljön a szentségekben. Azt nem tudjuk, ezek nélkül mi történik. De azt nagyon jól tudjuk, hogy ezek nagy segítséget jelentenek neki az utolsó útján. Illetve utólag is lehet és kell is értük imádkozni. Ezért alakult ki a 40 napos meg az éves Szent Liturgia / szentmise, hogy haláluk után is imádkozzanak az elhunytakért a családtagok.
Kedves Lelkiatya!
A két nagyobbik gyermekünk fiúk beleléptek a kamaszkorba ,kiskamaszkorba.( 15 és 10 évesek)
De valami borzasztó, ahogy beszélnek itthon is ,vagy a barátaik mellett.
Ma a kisebbet hallottam káromkodni,természetesen rászóltam,de nem jutok vele sokra.Mert már többször megkértem ne beszéljen ilyen csúnyán,akkor jön a rendben,ok.
De legközelebb mégis előfordul.
Rendesen égő már mert más is hallhatja szomszédok is,és nem az van,hogy nem érdekel hogy beszélnek,nem szólok nekik,hanem próbáljuk nevelni a férjemmel de mégis ilyenek.
Ön mit tanácsolna?
Nagyon szépen köszönöm!!
Első tanácsom a következő. A nevelésünkből teljesen ki kell kapcsolni annak szempontját, hogy "mit szólnak mások". Ez nagyon gyakran félrevezethet, meg is nyomoríthatja a fiatal fejlődését. De nyilván a legjobb szándék vezeti abban is, hogy szeretné, ha a gyermekei tisztességesen beszéljenek. (Csak arra utalok, hogy ez ne mások miatt legyen így.) Néhányszor már volt szó ezen oldalakon, hogy nem akkor kell beszélni a kamasz gyermekünk fejével, amikor éppen helyzet van. Ilyenkor falra hányt borsó minden szó. Ezekre más alkalmakat kell keresni. Nyugodt, jó hangulatú élethelyzeteket, s akkor kell elővenni ezeket a komoly témákat. Akkor sokkal hatékonyabb, a gyermek is komolyabban veszi. Azt kifejezetten jónéven veszi, ha felnőttnek tekintjük, úgy kezeljük, úgy beszélünk vele, mint felnőtt emberrel. Akkor elő lehet hozni az érveket. Jézus mondja: a szív bőségéből szól a száj. Ha az ajkat mocskos szavak hagyják el, akkor ez figyelmeztető jelzés a szív állapotára vonatkozóan. Ez az érv is hátha segít.
Kedves Lelkiatya!Ha valaki jó időbeosztással él,az az adott napon sokra halad.
Míg aki csak úgy van,elvan .
De én nagyon gyenge vagyok e téren,miként lehetnék ebben jobb,hogy jól használjam az időmet ami aznap is adatott?
Köszönök bármilyen tanácsot !!
Érdemes tervet készíteni. A tudatosan élő embertől ez egyáltalán nem idegen. Érdemes le is írni. Miket kell elvégezni. Ezeket lehet csoportosítani: melyek a fontosak vagy kevésbé fontosak, sürgősek vagy kevésbé sürgősek. Amikor látja az ember maga előtt a tennivalókat, akkor könnyebben kezeli őket. Ekkor is érdemes a nehezebbel kezdeni, amihez kevésbé fűlik a foga. Ha azon túlvan, máris könnyebb a többi. Sokan panaszkodnak arra, hogy azért nem tudják elvégezni a fontosakat, mert mindig a sürgőseket kell. Ezt nem szabad hagyni. Tudatosan kell kezelni a feladatokat: 1. fontos, 2. sürgős, 3. kevésbé fontos, 4. kevésbé sürgős. Fontos belátni azt is, hogy mára már a társadalom nagy hányada gyakorlatilag telefon-függővé vált. Állandóan lógunk a szeren, észre sem vesszük, milyen sok időt töltünk a képernyők előtt. Sokszor is ez oka a tesze-toszaságunknak. A rendszeres gyónás is segít, hogy ezeket a törekvéseket az ember jobban kézben tartsa. Jó segítség lehet még annak tudatosítása, hogy nem magunkért vagyunk, hanem másokért. Kiket tudok szolgálni a családban, munkahelyen, környezetemben? Ennek fölismerése is jó irányba vezet, hogy ne a magam kedvtelését keressem, hanem mások szolgálatát.
Kedves Lelkiatya!Sokat töprengek mostanában az alábbiakon.
Mindenki életében az történik ami.
Ha éppen fáj a hasam,fáj,ha éppen dolgozom,dolgozom.
Sokszor az ember vággya,örülne,ha mást élne át,más történne aznap vele!
De hiszen ez értelmetlenség is ,hiábavalóság is,akár a fájdalom nem elfogadása,beletörődése,nem türelemmel tűrése, másnak az akarása ,hogy ne ez nem lehet igaz,hogy ez történik,hiszen úgy is az van ami az adott pillanatban van.
Miért nehéz az embernek átadnia magát a pillanatnyi helyzetnek,és tudatosítani ha tetszik ha nem ez van?
Ismerek olyat ,aki a nehézségekkor itallal menekül,jön egy gond,és jön a kis nyugtató ital!
Ön szerint ez miért van így az emberben?
És ezen ,hogy lehet jól dolgozni?
Köszönöm!!
Jelentős fölfedezés, hogy azt, ami van, el kell fogadni. Egy édesapa mindig ezt mondta a gyermekeinek: "Fiaim, ez van, ezt kell szeretni!" Egy életre szóló bölcsességet kaptak arra, hogy az adott helyzetet nem csak elfogadni kell, hanem befogadni is, magunkhoz ölelni, megtalálni benne azt, ami szerethető. Ezt a hozzáállást megtanulni, elsajátítani nem könnyű, kemény lelki munka. De megéri, mert olyan elfogadóvá teszi az embert, aki mindig tud örülni, minden helyzetben megtalálja lelke békéjét. Hogy ide eljutni miért nehéz? A rosszra hajló természetünk az oka. Az áteredő bűn miatt természetünk hajlik a rosszra. Teremtettségünknél fogva él bennünk a vágy a jóra is, de azt megtalálni, azt elérni a bűn miatt egyáltalán nem könnyű. A keresztségben isteni segítséget kapunk ehhöz a küzdelemhöz. Minél inkább élünk ezekkel az eszközökkel (egyéni és közös imádságok, Eucharisztia, szentgyónás, stb.), annál inkább van remény a sikerre. Persze, az elfogadásért folytatott egyéni küzdelem akkor is megmarad, azt nem lehet megspórolni.
