Valamit át kell kapcsolni, mert ez így nem fog működni később sem. Érthető módon van nagy elszántság van Önben, hogy ezt a jogosítványt meg kell szerezni minden áron. Ugyanakkor a tapasztalt kudarcok csak még inkább ráerősítenek arra, hogy ez az egész ügy ellenséges érzületeket keltsen Önben. Így nehéz lesz megbarátkozni a vezetéssel. Úgy érzi, imádságban kéri ehhöz Isten segítségét, de valójában nem Istenhöz fordul, hanem valami elképzelt felső erőhöz, amelynek az a dolga, hogy onnan is segítsen. Az imádság nem a mi elképzeléseink megvalósításának a kikövetelése, a hit nem azt jelenti, hogy még erősebben hajtogatom a magamét. Ha nem kapom meg, amit kérek, akkor el kell gondolkodnom, hogy egészen biztosan az én elképzelésem a helyes, és nem lehet valami más forgatókönyv az Úr fejében. Hirtelen csak arra gondolok, hogy ha Ön nagy nehézségek árán megszerzi a jogosítványt és isteni csoda eredményeként papír kerül a kezébe, attól még ugyanolyan utálatos dolognak tűnik majd az Ön szemében a vezetés. Attól nem fog tudni jobban vezetni, ha van papírja. S ha a három gyermekével bent lesz a forgalomban, vajon lesz-e elég lélekjelenléte, higgadtsága, hogy a nehéz közlekedési helyzetekben hirtelen jó döntéseket hozzon? Ha pedig ez nem sikerül... jobb nem is gondolni rá. Mit tudok tanácsolni Önnek? Az biztos, hogy most egy kicsit le kell tennie ezt a dolgot, távolságot kell vennie tőle. Ha most folytatja, csak egyre rosszabb lesz. Persze, figyelni kell, hogy az eddig befizetett pénz ne vesszen el, mégis, javaslom, bármennyire sürgető is a dolog, halassza későbbre, amennyire csak lehet. Érdemes volna egy lelkiatyával vagy mentálszakemberrel átbeszélnie, hogy hogyan tudná az Ön belső hozzáállását megváltoztatni. Amíg ezt nem teszi meg, akárhányszor nekifut, félő, hogy mindig le fogja verni a lécet. A lelkiatyával vagy mentálszakemberrel való beszélgetés során esetleg az is felszínre kerülhet, hogy milyen egyéb lehetőségek adódnak mégis az életük megszervezésére. Ne söpörje le rögtön ezt a lehetőségek asztaláról! Újra végig kell gondolnia. Már csak azért is, amire korábban utaltam. Hadd mondjak egy ijesztő példát. Egy fiatalember minden áron követelte a szüleitől, hogy motort vezethessen. Hosszas ellenállásuk után mégis beadták a derekukat, pedig nagyon ellenezték. A fiú megkapta a motort meg a jogosítványt, és első útja halálos balesetbe torkollott. A szülők azóta is bánják, hogy miért nem voltak még erősebbek az ellenállásban. Szóval, soha nem szabad arra gondolni, hogy Istenünk valami rosszat akarva áll ellen a mi kéréseinknek. Mindig neki van igaza, mindig tanítani akar valamivel. Figyeljünk oda rá! Ebben áll a nagyobb hit, hogy nagyobb odaadással figyelünk rá. Szerintem most legfőképp ez ez az Ön feladata ebben a helyzetben. Utána pedig meglátja a további lépéseket. Imádkozom én is Önért, hogy ezeket megtalálja.

Természetesen, mindenképpen menjen el nőgyógyászati szűrő vizsgálatra. Ez nem kellemes, sőt, olykor sajnos, lelkileg is megterhelő - amikor az orvos nem megfelelő empátiával kezeli a hozzá érkezőt. Nyugodtan mehet férfi szakemberhöz is. Nagyon jó gondolat a fölajánlás. Ezt minden szenvedésünk, megpróbáltatásunk alkalmával érdemes megtenni. Igen, ajánlja föl ennek a vizsgálatnak a nehézségeit, például a gyermeket váró vagy gyermekre vágyó édesanyákért. Vagy bárkiért, akiken ilyen módon szeretne segíteni. Tény, hogy ez még értékesebbé teszi a szenvedéseinket. Az buta fölfogás volna, hogy a fokozott fájdalomtól való félelem miatt vonakodnék valaki ettől a felajánlástól. Szeretem Szent Pálnak ezt a buzdítását: "Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok." (1Kor 10,13) Tehát bizonyosan nem ad nagyobb nehézséget, fájdalmat, mint ami nekünk való. Az is nagyon jó gondolat, hogy Máriához fordul ezzel a félelmével. Igen, ha kéri tőle, ő különlegesen is ott lesz Önnel, mint aki ismeri ezeket a női érzékenységeket, hiszen maga is átélte azokat. Nagyon jó, hogy föltette ezeket a kérdéseket, s hogy így áll hozzá ehhöz a feladathoz. Valóban az, feladat, de nem mindegy, hogy milyen lelkülettel vesz benne részt.

Örülök az elhatározásának. De hadd tegyem hozzá, hogy Jézus nem azt várja Öntől, hogy "utálja magát". Épp ellenkezőleg: szeresse meg önmagát! Ezzel sokkal messzebbre jut. Mert ebben azonosulni tud Isten érzéseivel, aki nagyon szereti Önt. Fedezze föl ezt a hatalmas szeretetet, amellyel Ön felé fordul, töltse el ez a földezés hatalmas örömmel! Ez éltet minket, nem az utálat, önmagunk megvetése. Még csak nem is a bűn kerülése visz előre, hanem ez a hatalmas szeretet, amit látnunk és élnünk kell. Persze, a bűnt utálja tiszta szívből! Ez helyes. De ezzel nem kell azonosítania önmagát. Ön és a bűne két külön hatalom. Ön Krisztushoz tartozik, a bűn meg a sátánhoz. Különítse el ezt a kettőt! Amikor elbotlik, bűnt követ el, akkor belekerül a sátán csapdájába. Ez rossz. De innen mindig van kiút - természetesen Isten felé, aki nem csak megbocsát, hanem segít a küzdelemben, erőt ad. Ez éltesse, ez vezesse Önt is!

Imádkozom értük. Erre kérem a többi ide látogató olvasót is.

Nem javaslom. Semmi értelme nincsen. Mit jelent az, hogy "rendezett bizonyos helyeken"? Ha jól értem, hozzá lehet szokni, mert azt írja, komfortosabb. De mi értelme van azon dolgozni, hogy fejben helyre tudja tenni? Miért nem inkább azt az utat választja, hogy ezt teljesen kihagyja az életéből? Azt az időt, amit erre veszteget, sokkal hasznosabban lehet tölteni. Persze, legfőként imádsággal, szentírásolvasással, vagy bármi más, sokkal hasznosabb, mondjuk, például, mások számára is hasznos időtöltéssel. Nem tudom megmondani, hogy bűn-e. De hiábavalóság, ami lehetőség szerint kerülendő.

Nagyon helyesen teszi. Önkéntelenül is rátalált ilyen helyzetben a legjobb imára. Persze, jobb volna, ha folyamatosan teljes szívből imádkozna, de erre képtelenek vagyunk. De törekedhetünk rá. Addig meg imádkozza a nyugodtan ezt.

Régen tételesen a halálos bűnök közé sorolták, ha valaki vasárnap nem ment el templomba. Szerintem ma már ezt nem sorolják a halálos bűnök közé. De, őszintén szólva nem értek ezekhez az erkölcsi ketogóirákhoz. De affelől biztosíthatom, hogy ha ki is hagyott egy vasárnapi Szent Liturgiát, és nincs módja, hogy szentgyónásban letegye, akkor nyugodtan mehet áldozni. Bűnbánó lélekkel, de mindenképp menjen, hogy részesülhessen az isteni orvosságból!

Igen, föltétlenül menjen áldozni minden egyes alkalommal, amikor eljut Szent Liturgiára. Ha ezt teszi, ez által megszentelődik a teste és lassan eljut oda, hogy le tudja győzni ezt a megkötöttséget. Igen, Ön egyelőre függő viszonyban van ezzel a bűnnel. Ahogy hallom, egyébként is igen nehéz lehet az élete. Egyelőre ne fogadja meg, hogy soha többé nem követi el ezt a vétket, mert láthatóan most még nem képes úrrá lenni rajta. Akkor meg üres fogadalmakat nem kell tenni. Gyónjon és áldozzon rendszeresen, Önnek erre van legnagyobb szüksége. Hogy elbukott, főként, ha ebben a függőségben szenved, ez egyáltalán ne gátolja Önt abban, hogy odamegy az Úrhoz. Ő nagyon szeretne Önnek segíteni, és ha rendszeresen él vele, ha él ezekkel a szentségekkel, akkor meglátja, lesz ereje végleg letenni ezt a rossz dolgot. A megtért ember is követ el bűnöket. "Nincs ember, ki él és ne vétkeznék."

A megátalkodottság a Szentlélek elleni bűn, amikor az illető nem remél és nem is kér bocsánatot. Ha utána fölismerte, hogy Isten mégis szeret, akkor nem kell egyebet tenni, mint válaszolni erre a szeretetre, vagyis viszont szeretni. Hogy is lehetne, hogy ilyenkor Isten visszavonná a szeretetét. Érdemes elvégezni a szentgyónást és hálás szívvel folytatni a keresztény utat.

Éppen ezért kaptuk a bűnbocsánat aprópénzre váltásá​nak lehetőségét, vagyis a szentgyónást, hogy ezzel éljünk. Jézus hangsúlyosan beszél arról, hogy "irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot" (Oz 6,6; Mt, 9,13; 12,7), vagyis eppen az ő irgalma tar​t meg minket. Ezzel nagyon fontos élnünk. Ha többször nem volt templomban, ez nagy kár, de ez már a múlté. Le kell tenni, meg kell gyónni, és felsza​badultan jönni újra minden vasárnap a szentmisére/Szent Liturgiára. Ennyire egyszerű. Jézus várja Önt.

A Bibliából nem szabad mindent szó szerint értelmezni. Van, amit igen, van, amit nem. Ezért kell hittel olvasni, nem csak logikailag értelmezni, hanem a szent szövegen keresztül Istenre figyelni. Akkor nyílik meg az igazi értelme. Ez, persze, nemigen érthető egy hitetlen ember számára. Logikai levezetéssel én sem szolgálhatok. Mégis, ha értelmileg közelíti meg valaki ezt a kérdést, a következőket érdemes végig gondolnia. Mit tart a szeretetről? Az micsoda, honnan van? Lát-e különbséget az állatok egymáshoz való bármilyen vonzódása és az emberi szeretet között. Egyik is, másik is lehet sokféle. Talán elfogadja, hogy az állati vonzódás és az emberi szeretet között kb. akkor a különbség, mint a majom ügyessége és az emberi találékonyság között (mely utóbbi elvezet az asztrológiához, a sejtbiológiához, a kvantummechanikához, stb.) No, és akkor a szeretet forrásán érdemes tovább gondolkodni. Honnan van, miért van, miért jó, mire jó? Mi a forrása, mi a célja? Hitünk szerint Isten, forrás és cél egyszerre. Általában logikával rá lehet jönni, hogy ez a zseniálisan megszerkesztett világ mégsem lehet csak úgy, véletlenül. S ez nem csak a természettudományos ismeretekre vonatkozik, hanem az emberek közötti szeretetkapcsolatokra is. Ez utóbbinak is csak nagyon töredékét tudja föltárni a lélektan vagy a mélylélektan tudománya. Ha a szeretet felől közelíti Isten létének kérdését, akkor könnyebb a kereszténység nyomdokain tovább haladni, mert ez az egyedüli transzcendens vonatkozás, amely a szeretetre épül, a szeretetre épít. Egyetlen vallás sem nyújtja ezt. Ilyesmikről beszélgetnék az illetővel.

Alapvetően ott a baj, ha nem tudnak erről nyugodtan, egymásra figyelve, őszintén beszélni. Ez nem csak annyiból áll, hogy kinek hányszor van rá szüksége. Ha nincs harmónia a testi kapcsolatban, ennek gyökere minden bizonnyal a személyes kapcsolatuk hiányosságaiban keresendő. Ezen kell változtatniuk. A "könnyíts magadon" álláspont arra utal, hogy az, ami a legszebb lehetne a kapcsolatukban, az teljesen eltárgyiasult. Nem tudom, korábban volt-e jobb. De még ha nem is, hiszen vannak ilyen hiányosságok a házasságokban, akkor is van remény ezt orvosolni. Ezen dolgozni kell. Tehát a kapcsolatukat kell rendbehozni. A házassági félrelépéseknek nem az az oka, hogy nincs harmónia a szexben, hanem, hogy nincs harmónia személyes kapcsolatukban. Ezt kell gyógyítani, nem a szexuális igényeket más módon kielégíteni. Ez utóbbi semmiféle megoldást nem hoz, csak rontja a helyzetet. Az igazi gyógyulás a kapcsolati gyógyulás és annak folyamatos tovább építése.

Hétköznap is nagyon jó elmenni a templomba. De vasárnap feltétlenül kell, azt nem szabad kihagyni. Ha bármi okból kihagyjuk, nem csodákozhatunk, ha nem sikerül építeni az Istennel való kapcsolatunkat. Egyébként román templomokban egyéb szertartások is vannak, nem csak Szent Liturgia. Ha valami más szertartásra megy el, az is jó, de vasárnap ne hagyja ki a templomot!

Legalábbis mindenképpen kerülendő. Nem tesz jót, sőt, rosszat tesz. Fertőzi a gondolkodásunkat, ennek következtében a kapcsolatainkat is. Nem értettem pontosan a szavait, hogy mitől fél. Gondolom, ha nézi a horror filmeket, akkor is fél, de lehet, hogy ha bűnnek minősítem ezt a magatartást, ettől is fél. Én azt mondom, ne féljen semmitől. Persze, ne nézzen ilyen filmet, mert akkor félni fog, és ne féljen attól sem, hogy bűnt követ el. Inkább Istent félje, amely hódolattal összefér az ő szeretete is. Erre törekedjék. Mivel ezt gátolja az ilyen filmek nézése, ezért egyáltalán nincsen helye az életünkben. Ha igazat ad nekem abban, hogy az ilyen filmek valóban távolítanak Istentől, és mégis nézi, akkor az bűn, azt gyónja meg. Remélem tehát, hogy sikerült Önt meggyőznöm arról, hogy jobb, ha kizárja az életéből ezt a nagyon ártalmas szokást.

Lehet, hogy kissé erőltetett találmánynak tűnik, én mégsem tartom rossznak, sőt, kifejezetten örülök, hogy elterjedt. Olyan, mint a rózsfüzérrel imádkozott Jézus-ima. Egy latin hagyományból való eszközt használunk a saját lelkiségünkben. Nagyon fontosnak tartom, hogy mi keletiek komolyan vegyük a karácsonyt megelőzőt 40 napos böjti időt. Erről sokat és sokféle módon kell beszélni, prédikálni, erre való buzdításokat megfogalmazni. De mindezeknél hatékonyabb emlékeztetőnek tartom ezt a hat gyertyás koszorút. Nem árt tudni, hogy a 4 hetes adventi idő elterjedését megelőzően 6 hetes volt ez az előkészületi idő. Tehát a római katolikusoknál is megvolt a 40 nap. Igaz, akkor még nem volt adventi koszorú, nem volt szokásban egy-egy szál gyertyával jelezni az idő múlását, az ünnep közeledtét. Ha csupán átvesszük a 4 gyertyás koszorú szokását - miként azt már át is vettük - akkor könnyebben elsikkadhat ez a sajátosság, hogy nálunk megmaradt a 40 napos készületi idő. Ha meg csak a 40 napot akarnánk hangsúlyozni, akkor tiltani kellene a 4 szál gyertyás koszorú használatát. Ez utóbbi nem csak lehetetlen volna, mivel annyira elterjedt nálunk is, de balgaság is lenne, hiszen valóban igen szép szokás a készületnek ez a módja. Szóval, a kettő ötvözése eredményezi a 6 gyertyás koszorút, amely segít nekünk, hogy megtartva a másoktól átvett értékes gyakorlatot a magunkéval egészítsük ki, és tegyük még hatékonyabbá a megtestesülés ünnepére való fölkészülést.