Kedves Lelkiatya! Római katolikus feleség, anyuka vagyok! Nagyon szeretem hallgatni Papp Miklós görögkatolikus atya videóit ,beszédeit. Abban hallottam, amint azt mondta, ha bárki is létezik az azért van, mert Isten akarta, hogy ő legyen!!Nincs olyan ,hogy Pistike te létszám feletti vagy,téged nem terveztünk,ha létezel Isten meghívott a létbe,akarta legyél!!( részlet ) A biblia is írja az Úr ajándéka a gyermek! Valamit viszont nem látok át ,nem értek. Akár a magam életéből sem. Amikor az első gyermekünkkel lettem kismama,nagyon boldog voltam ,nagyon vigyáztam magunkra,rá,imádkoztam mindennap érte. De!!Akkor én még nem éltem szentségi házasságban ,csak együtt éltünk,de zavart miért nem vesz el ( később rendeztük ezt Isten előtt) Tehát ha úgy nézzük ő egy házasságon kívüli aktusból fogant ( többi gyermekek már nem) és ugye első így fogant,de ezek szerint még úgy is,hogy bűnben fogant az azért ( is) van mert a test persze működik, és Isten akarta legyen mégiscsak ?? Ajándék így is.... Köszönöm, ha segít ezt tisztán látni.

Kedves Lelkiatya! Próbálok egyre tudatosabban annyit vásárolni élelmiszert ami el is fogy naponta hatunkra. Ebben benne van az is ,hogy drágaság is van,de nem szeretnék olyan anyuka se lenni amúgy,aki megvenne minden hasztalant is. Viszont, a próbálkozó odafigyelésem ellenére, elő-előfordult már,hogy pl nem ették meg az ebédet maradt és már nem kellett fogyott mégsem el,és én azt a kis maradékot kiöntöttem. Háziállatunk nincs !! De ez Isten szemében bűn szerintem. Vagy elfogadható cselekedet ,ha sajnos van étel ami a kukában köt ki?Vagy figyeljek oda sokkal jobban? Köszönöm szépen válaszát!!

Kedves Lelkiatya! A Júdás-levelek írója vagyok, ha még emlékszik rám és be tudja azonosítani a korábbi leveleimet. Egyrészt, szeretném az elnézését kérni, amiért feltartottam és Önre zúdítottam azt a sok mindent, főleg így, hogy online nem is adhat nekem tanácsot. Másrészt, egyetlen dologban mégis kérném a véleményét. Csak a véleményét, hogy legalább erről az egy dologról kaphassak tanácsot, mert legjobban ez aggaszt és míg nem találok más módot, hogy valaki segítsen, addig is azért legalább ennyi könnyebbségem legyen. Persze, ha nem tartja helyénvalónak, megértem, ha nem válaszol, de ha mégis megtenné, már az is sokat segítene rajtam. Ahogyan írtam Önnek, Jézust nagyon-nagyon szeretem, egyre több módon élem meg a hitem, nagyon szeretnék még többet fejlődni. Az igazat megvallva Jézus lett nekem a legfontosabb. Azt is írtam Önnek a múltkor, hogy van egy párkapcsolatom és összeköltöztem a párommal. Be kell vallanom, úgy érzem, már inkább csak barátként tudnék a páromra nézni és nem vagyok belé szerelmes. A múltkor nem írtam Önnek, hogy ne bonyolítsam még jobban a levelet, hogy az utóbbi időben nem is laktam vele, igazából addig is volt már olyan, hogy egy-egy hétvégére hazamentem anyukámhoz (ugyanaz a város), régebben a párom is rendszeresen az övéhez, már sokkal kevésbé. Az utóbbi időben több oka is volt, hogy nem a párommal laktam, de most nem ezt szeretném részletezni. Őszintén szólva ha vissza is megyek hozzá vele lakni, amit éppen mára terveztem, akkor is valójában nem elsősorban magam miatt megyek hanem miatta. Én már nem feltétlenül vágyok az együttélésre meg arra, hogy ott lakjak, de mivel ő örül nekem ha megyek, ezért megyek. Ha szívesen laknék is vele, akkor inkább azért mert őt magát szeretem, de nem szerelemmel. Attól még lehet jó együtt lenni. Viszont szerelmes már nem vagyok belé. Ha egyébként albérletben szeretnék lenni valakivel, ugyanis ez albérlet és nem saját lakás, akkor viszont vele sokkal szívesebben vagyok mint egy idegennel, arra már egyáltalán nem vágyok, volt már rossz tapasztalatom és az se ideális, hogy mindig mással lakjak, egyedül meg nem akarnék albérletezni. Az nyomaszt engem, hogy teljesen boldog így sem vagyok, hogy együtt vagyunk párkapcsolatilag és együtt laknánk, de emberileg meg szeretem és szívesen vagyok vele, viszont még ha úgy is döntenék, hogy elhagyom őt, az is nehéz lenne nekem. Még ha én lennék is csak a barátja, tudom, hogy ő még szeret engem. Persze éppen emiatt merül fel bennem egy kérdés, amiről érdekelne a véleménye: ha esetleg mégis szakítanék vele, neki az rosszul esne, de akkor az nem baj? Fájdalmat okozni valakinek nem jó. Szerintem Jézus azt sugallja nekem, hogy elhagyhatom a páromat, szakíthatok vele, az nem bűn meg különben is, legyen nekem ő elég, és ezt - amíg ezeket Jézus nem sugallta - nem is értettem, mert addig is gondolkodtam, hogy Jézus a páromat is szereti, szóval jót akar neki is. Anyukám azt mondja, nekem nem kell feláldoznom magam senkiért, de nem csak párkapcsolatért, a páromért, hanem úgy általában más emberekért nem kell. Az is szempont számomra, hogy a párom nem keresztény, de már sokkal jobban érdeklődik Jézus iránt mint régebben. Nyilván fontos nekem, hogy megtérjen, ahogy minden ismerősöm, barátom, még akár idegenek is, ilyen szempontból fontosak, Jézus is ezt akarná. Nyilván a hozzám közel állók még inkább. Nos, és úgy gondolom, hogy sokkal jobban tudok hatni rá ilyen téren ha vele lakok. Szerintem elég kemény munka és nehéz kihívás megtéríteni embereket. Nekem van ebben némi sikerem, de így is nagyon oda kell tennem magam. Szerintem az egyik legnehezebb dolog, amit életemben csináltam. Természetesen ha vele lakok, több időt töltök vele, több lehetőségem van neki Jézusról beszélni, jobban látja én hogyan élem meg a hitemet, jobban tudunk együtt olyan tevékenységet végezni ami közelebb hozza Jézust és ha törekszek arra, hogy mások Jézust lássák bennem, hogy valahogy Jézus fénye rajtam keresztül kiáramoljon másra, akkor nyilvánvalóan ehhez elég jól jön a gyakori jelenlét. Ezt nem lehetne megtenni ugyanolyan mértékben ha csak hetente kétszer egy kávéra találkoznánk. Említettem az amerikai ismerősömet, vele is, amikor találkoztam, akkor az rengeteget számított ilyen szempontból, de ha ritkán látom, akkor Jézust is nehezebb hozzá elvinni, vagy őt Jézushoz. Természetesen mivel nem keresztény a párom, így féltem attól is, hogy ha nem én leszek rá jó hatással, akkor más rossz hatással. Tudom, hogy rajtam kívül senki nem fog neki Jézusról beszélni, főleg nem ilyen szeretettel ahogy én, senki nem fog fáradhatatlanul igyekezni, hogy Jézust közel vigye hozzá, senki nem fogja neki megmutatni, hogy milyen igazán megélni a hitünket. Különben ez másokra is igaz, akiket ismerek és fontosak nekem, hogy teljesen csak magamra számíthatok ilyen téren, hogy meg tudjanak térni, mert amit én igyekszek megtenni értük ilyen téren, azt mások nem fogják. Nem magamat tartom túl nagyra, hanem a helyzet ismeretében mondom. A párom egyik kollégája sem hívő, valamelyik még elvált is és van egy barátnője azóta, a másiknak szintén házasság nélküli kapcsolata van és nemhogy hívő lenne hanem szegény sokszor depressziós meg pszichológushoz járt, a többi sem hisz, ez valahol a munkájukból is jön, de mindegy, nem részletezem. A szüleivel az a helyzet, hogy az édesapja nem tudom hívő-e, az édesanyja igen, de igazából elvan a saját hitével, az nem foglalkoztatja, hogy mások körülötte hívők vagy sem, szerintem templomba sem jár, csak imádkozik otthon. A falra ugyan ki van téve néhány Jézus-kép, de egyébként annyira nem igyekszik, hogy a fiát Jézushoz vigye. A párom haverjai ilyen téren szintén olyanok amilyenek, nem igazán hívők, vagy nagyon a tudományban hisznek és a hit nem érdekli őket, vagy egyszerűen nem törődnek a témával meg élnek ahogy gondolják... Ha én nem fogok imádkozni a megtéréséért, nem fogok neki Jézusról beszélni, nem fogok neki jó példát mutatni, nem fogom neki Jézust sugározni magamból, akkor senki nem fogja megtenni. Szerintem rengeteget számít az, hogy amikor egy ember nem hívő, akkor a környezete milyen, keresztény vagy nem, ha nem, akkor lehetnek-e rá rossz hatással, ha keresztények, akkor úgy állnak hozzá, hogy erőltetik és egy kényszerítést lát az egészből vagy úgy állnak hozzá, hogy szeretettel, türelemmel, megbocsátóan, jó példát mutatva. Amióta a párommal vagyok, nagyon sokat változott. Régen sokkal többet káromkodott (nem velem), veszekedett, nem volt tekintettel az érzéseimre, ha valamit eldöntött akkor nagyon makacs volt és önző meg egyszerűen más volt a felfogása. Mintha nem lett volna következménye a tetteinek. Mellettem valahogy fokozatosan változott és nagyon örülök, hogy ez sikerült. Ez nem azért történt, mert én mindenképp ki akartam ezt csikarni hanem valahogy ahogy fokozatosan egyre több mindent meg kellett beszélni, veszekedések árán akár, de helyretenni dolgokat, egyre jobban rájött a hibáira, így fokozatosan tisztult az egész. Én is követtem el hibákat és azokat már én se csinálnám meg, bár én Jézus miatt. Rám Jézus volt hatással, rá meg én és rajtam keresztül Jézus. Persze Jézus is jobban érdekli már, amióta én egyre jobban szeretem Jézust és hagyom, hogy hasson az életemre, azóta a párom is jobban érdeklődik. Ami a haverokat illeti, volt régen egy barátja, egy leszbikus nő, aki régen tetszett neki, csak kiderült, hogy leszbikus és ezért maradtak csak barátok. Amiatt a nő miatt, bevallom, sokat veszekedtünk, mert én ki nem állhattam. Még a keresztény hitem előtti időben sem. Személyes találkozókon intelligensnek mutatta magát meg ártatlannak, de különben káromkodott, a nőkről akik tetszettek neki is úgy beszélt mint valami darab húsról, mások sikerei hidegen hagyták de elvárta másoktól a dicséreteket, amikor valaki kritizálta valamiért akkor el se gondolkodott a kritikán és még le is rázta a kritizálót. Ennek tökéletes példája, hogy amikor egyszer a párom kritizálta valami munkáját, amit szívességből, ingyen megnézett neki, amúgy jogosan és udvariasan kritizálta, akkor megsértődött és pár napig nem szólt a páromhoz. Ezt akkor nem is értettem, hogy a páromat ez hogy nem zavarja de akiket ismerek másokat a nő köreiből, velük ugyanez van még most is, hogy rajonganak érte, csak szépeket mondanak neki, eszükbe se jut hogy nem stimmel vele valami és ha megbántja őket, akkor is mentegetik ilyen-olyan indokkal. Már nem része az életének mert már megszakította a nővel a kapcsolatot, azt látván, hogy mennyire ki nem állhatom. Akkor duzzogott emiatt, hogy nekem ennyire nem tetszik a nő, de ez már két éve volt, azóta egyszer sem beszéltek. Akkor én is mondtam rossz dolgokat erre a nőre mikor kicsúszott a számon, de ez még a Jézus előtti időkben volt, ma már máshogy kezelném a helyzetet. Ezt csakis azért mondtam el, hogy érzékeltessem, hogy az esély sajnos mindig megvan, hogy ha nem én vagyok valakire jó hatással,akkor majd valaki más lesz rá rossz hatással. Természetesen tudom én, hogy mindenkinek szabad akarata van, de ha valaki fontos nekünk, akkor természetes, hogy meg akarjuk ezektől óvni, pláne akkor ha keresztények vagyunk. A párommal még tudok is valamit kezdeni, de valakik még nehezebb esetek... Én csak jót akarok mindenkinek, kommunikálni is úgy szoktam a dolgot, türelmesen, kicsit a másik saját helyzetéhez igazítva, a saját Jézus iránti szeretetemmel megközelíteni, élővé tenni a hitemet stb. Bevallom őszintén, hogy vele laknék, akkor részben azért is tenném, hogy úgymond megmentsem a bűneitől, hogy ne vesszen el a jó hatás amit elérek nála, hogy lássam hogy halad előre ezen az úton, hogy megóvjam a rossz hatásoktól, hogy Jézusról minél többet beszéljek neki, hogy fokozatosan vigyem közelebb hozzá, hogy amikor engem lát, akkor Jézust lássa. Nem szó szerint hanem valahogy átvitt értelemben. Biztosan segít az imádság is, Jézus már egyszer meg is mutatta nekem, hogy van értelme imádkoznom a megtéréséért, de azért kicsit tartanék is tőle, hogy milyen lenne ha nem laknánk együtt. Persze ha nem mondom meg neki, hogy már vagyok belé (annyira) szerelmes, akkor az meg hazugság. Én úgy érzem, ez egy kifejezetten nehéz helyzet....

Kedves Lelkiatya! Az egyik válaszában írt a pokolról és ,hogy van akiért hiába halt meg Krisztus. Valamit nagyon nem értek ezek szerint, vagy rosszul,én úgy hittem Jézus igen meghalt minden emberért de pont azért ,hogy üdvözülhessünk,meghalt, hogy vele lehessünk egyszer,nyilván aki kitart a rosszban ,gonosz,már más eset ,mert mindenki nem jut a mennybe. Élni örökké élünk tudom ki hol ,de azért mert a lélek halhatatlan. Valamit félreértés bennem? Köszönöm, ha körül ?rná és megérteném ,hogy is van ez . Nagyon szépen köszönöm!

Kedves Lelkiatya! Nem tudom elfogadni a helyzetem, se megváltoztatni nem tudom, de így meg egyre jobban belebetegszem. Mit tehetnék, hogy a lelki sebeim begyógyuljanak? Sokszor nagyon csúnya dolgokat tett velem az anyósom. Vele laktunk, évekig, aztán egyre többet mondogatta, hogy egyedül akar lenni, végül elküldött minket. Aztán 1 év múlva visszahívott minket, hogy lakjunk vele, aztán karácsony előtti napon ujra kidobott minket, menjünk ahova akarunk. Aztán újra visszahívott 1 év után. Majd 1 hétre rá nagyon csúnya veszekedést követően újra el kellett menni. Belehajszolt egy abortuszba is. A legjobb, hogy sokmindenre nem is emlékszik ezekből. Sokszor megbocsátottam, amikor békülékeny volt, de az utolsó eset nagyon eltalált. Azóta megromlott az egészségem, post covidom van, gyomorpanaszaim, és szívritmus zavarom van, sokat sírva fakadok tehetetlenségemben. Fáradékony vagyok, nem bírok dolgozni, férjem keresetéből (minimálbér)élünk albérletben. Egyszer beszéltem vele azóta, kibékültünk, 1 hét múlva nem is emlékezett rá. Én meg hónapokig bele voltam betegedve a beszélgetésbe. Nem tudom elfelejteni, milyen gonoszul bánt velem olykor. Annak ellenére, hogy sok dolgot elfelejt, nagyon tudja, mivel kell a másikat megsebezni, ami a legjobban fáj. Soha senki nem volt velem ilyen gonosz, és nem adtam rá okot hogy ilyen legyen. Ez egy nagy lelki trauma nekem, amit nem tudok feldolgozni. Nem tudnék abba a lakásba visszamenni, akkor sem, ha ő nem lakna már ott. Nem tudnék ránézni, vagy szóba állni vele, még azt sem tudnám elviselni, ha adna valamit a férjemnek, (aki a fia). Még híreket se szeretnék hallani róla. Még azt is nehéz nekem megemészteni, hogy a férjem feljár néha megnézni. Ha akar menjen, nézze meg, nekem ne mondja, hogy én nem engedtem oda, de kiborulok idegileg ha odamegy. Úgy érzem nincs joga azt kérni, hogy a fia látogassa, ha így tönkre tette az életünket. Gondoskodtunk róla, segítettünk neki, de ő nem bírt elviselni, azt sem bírta elviselni, hogy lett volna egy gyerekünk. Szörnyeteg. Tudja hogy mibe taszított minket, de szerinte neki ez jár, mi meg küszködjünk ahogy akarunk, de ha segíteni kell, akkor ugorjon a fia rögtön. Szeretném letenni ezt a batyut, mert már nem bírom cipelni. Legalább gyónhatnék, áldozhatnék, talán könnyebb lenne. De fiatalon meggondolatlanul beleugrottam egyházi házasságba, ami nem is történt volna meg, ha a szülői házban nem olyanok a családi körülmények. A mostani férjemmel polgári esküvőnk volt. Egyre nehezebb így misére menni, hogy ki van rekesztve az ember. Hogyan találjam meg a lelki nyugalmam? Olyan könnyű lenne, ha ki lehetne radírozni ezeket a szörnyűségeket, de nem lehet. De elfogadni sem tudom. És egyre betegesebb vagyok, egyre gyengébb, és sokszor sírok. Talán, sőt biztos, hogy ezek miatt is. Máról holnapra élünk, nem tudunk változtatni. Itt kell élnünk és így. De legalább a "batyu" a teher lenne könnyebb.

Kedves Lelkiatya! Ki kerül a pokolba? Köszönöm!!

Kedves Lelkiatya! A héten voltam szülői értekezleten ahol a negyedik osztályos gyermekünk osztályfőnöke azt mondta ,hogy környezetismeret óra már csak heti egy lesz,ez nagyon kevés,és a tananyag viszont irdatlan mennyiség ,el se tudja képzelni,hogy fogják ezt a mennyiséget nekik leadni.Biztosra mondja ez megtanulhatatlan mennyiség ,de nem tudnak mit tenni,ki van adva központilag!! Megmondom őszintén anyukaként is látom ,hogy rengeteg tanulni való van a gyerekeknek!Ha csak az én generációmra saját kisiskolás éveimre gondolok,mi nem tanultunk ennyi mindent. De boldogabbak is voltunk,játszottunk is ,sajnos ez a rengeteg tananyag ami van ,a nagyobbik fiúnknál is megmutatkozott negatív formában. Alsóban még érdekelte minden kitűnő tanuló volt, de eljutottunk oda,hogy már ötödikben is érezte tanulni,tanulni, ő szavaival élve megutáltatták vele az egészet,nem is érdekli már úgy.Jelenleg kilencedikes! Sokszor bosszankodtam a jegyeken tessék tanulni, de egyre jobban azt látom mire is ? Fontosabb ,hogy jó szívű legyen. Persze nem azt mondom nem kell tanulni, kell,meg ne legyen lusta,de elgondolkodtatott vajon ezt mind tényleg kell tudni? Ötösre,nem elég hármasra? Ezt mind emberek találják ki,ezt és ezt kell tanulni iskolában. Szerintem a jó Isten ilyet nem igen csinálna na ki a legokosabb, mennyit tudsz ,ő nem az agyat,a szívet nézi. De a mai oktatás arra megy rengeteg információ,nem számít ha erre nem igazán lesz szükség,és ami meg fontos lenne család,hűség,értékek arról szó sincs,kivétel hittan vagy erkölcs órán.Ötven évvel ezelőtt is kellett tanulni egy orvosnak tanárnak ,de a mai generációnak nehezebb elvégeznie egy szakot mert sokat változott minden. Jézus idejében ha valaki orvos volt ,pláne nem tanult ennyit. Ön szerint, hogy álljak jól az iskolához? Mivel okítsam,segítsem őket,hogy boldog gyermekkoruk is legyen,ne csak a sok száraz tananyag ? Köszönöm a tanácsot!!

Kedves Lelkiatya! Önnek mi a véleménye a családfa gyógyításró? Olvastam róla katolikus oldalon is. Vannak bűnök amiket viszünk tovább generációkon át. Pl alkoholizmus. Ha pl apai ágon nézem nagypapám az volt,családunkban 2 testvérem is ezzel küzd . Férjem családját nézve nagyszülőknél,gyermekénél szintén jelen volt. Végeredményt tekintve volt akit a halálba vitt,de volt aki Istennek hála letette. Nem igazán értem még ezt,szerintem jól. Ha alkoholizmust nézek azért adja át mert ivott? Tehát a rossz rosszat szül,eredményez? Ha nem inna,nem lenne ez? Vagy most hogy lássam ezt? Sajnos a mi családunkat megnézve is bizony,vannak sebek,hiányosságok főleg a jó Istenhez való közelségben,szeretetben... Köszönöm megtisztelő válaszát!

Kedves Lelkiatya! Ha az embert megtámadja egy betegség ,legyen az enyhébb,vagy komolyabb lefolyású, a szenvedéseket felajánlhatja ,a testi kínjait a bűnösök megtéréséért? Mert így akár értelmet is nyerhet, mert e nélkül szinte csak kín ,gyötrelem.... Köszönöm!!

Kedves Lelkiatya! Egy könyvben azt olvastam, hogy minden egy gondolatból indul el ,fontos a gondolataink tudatos irányítása. Mert ha ez így van ,akkor ez bizony nehezebb mint gondoltam. Írnék egy példát,hogy jól értelmezem e?! Tegyük fel itthon legszivesebben csak pihengetnék,de sok sok itthoni ,házimunka vár,hogy a semmittevés pihenést leküzdhessem,kezdjek el direkt azon gondolkodni,hogy mit ,hol hogyan csináljak meg itthon,milyen sorrendben? Vagy hogy képzeljem el? Nagyon szépen köszönöm!

Keresztelés előtt a leendő keresztanya is szeretne megkeresztelkedni, hogy ne csak keresztelési tanú legyen. Mi a teendő?

Kedves Lelkiatya! Ha jól tudom, a szülők egyik feladata ,hogy következetesen, felelősség teljesen nevelje a gyermekét. Megvizsgálva a mi életünket,attól tartok azért vérzünk több sebből mert nem jól csináltuk, elrontottuk. Írnék példát ,hogy szemléltessem. Ha a gyermek kér, könyörög,had menjen el pl baráthoz ,vagy biciklizni,de én előzőleg azt mondtam nem mehet sehova ,mert mondjuk rossz jegyet kapott, vagy szemtelen volt velem vagy bármi ,de mégis rábeszél , vagy hogy kijavítja q jegyet de most engedjem már el,és én megváltoztatom a korábbi szavam döntésem,hogy na jó menj,és esetleg az is benne van ,hogy már lenyugodtam dühömből,és eléri,hogy elmenjen. De sok ilyen volt már,de azon morfondíroztam,mi van ha ez más ,hogy én végül is nem kedves,rendes voltam vele ,hogy na jó menjen ,hanem ellenkezőleg a gyerek azt látja egy két jó szó amit hallani kell,és már megis változott a döntés,és ezzel arra tanítva,hogy egyszer ezt mondja a szülő máskor azt Hullámzik mint a tenger. És mikor meg a szülő tényleg komolyan akarja venni amit mondott,akkor bepróbálkozván meg neki áll feljebb dühöng mert nem ér célba. Ha érthető amit írtam és így van Ön szerint lehet ezek után még jól élni korrigálni? Köszönöm szépen!!

Kedves Lelkiatya! Nem vagyok egyházi ember, nagyon tapasztalt sem, gyermekeim sincsenek, de mégis szeretnék adni egy tanácsot annak az édesanyának, aki 15 éves fiáról írt és minden szülőnek aki azzal küszködik, amiatt aggódik, hogy gyermeke a bűn útjára lép. Tanácsot adni neki és a saját történetem elmesélni. Meglehet, hogy semmi haszna nem lesz annak, amit mondok, de mint bűnös ember, Jézus tanítványa, másokat szívesen segítő keresztény, inkább mégis megosztanám a most következőket. Ha őszinte akarok lenni, nekem egy valami segített igazán a bűn elleni küzdelemben: a Jézus iránti szeretetem. Sok kísértésemen úgy mentem keresztül, hogy nem magamért küzdöttem, nem az üdvösségemért akartam kibírni, nem egyszerűen szabályokat akartam követni hanem egyedül Jézusért küzdöttem. Számomra a kísértésben a kitartás, a kísértés leküzdése egy módja a Jézus iránti szeretetem megmutatásának és bizonyításának. Egy módja annak, hogy köszönetet mondjak neki mindenért, amit értem tett. Szeretném elmondani, hogy ma is kísértve éreztem magam, akkor éppen az önkielégítésre. Egész idő alatt az járt a fejemben, tudatosan gondoltam arra, hogy most ez is egy lehetőség a Jézus iránti szeretetem kimutatására. Arra gondoltam, hogy Jézus leküzdötte a saját kísértéseit, hiszen megkísértette a Sátán őt is, elszenvedte nem egyszer a hamis vádakat és támadásokat (egyszer még meg is akarták ölni!) és a kereszten is mennyit szenvedett. Azt mondtam magamnak, Jézus kibírta a kísértéseket értem, akkor én is ki fogom az enyéimet érte. Hála Istennek sikerült is és nagy boldogság volt utána a szívemben, mert fantasztikus érzés volt, hogy nem csak részben tudtam neki kimutatni amit érzek, hanem annál jobban. Hogy nem csak az imádság és a templomba járás alkalmával követem Jézust. Hogy megélem azt, amit imádkozok. A levélíró édesanyának azt szeretném javasolni, hogy próbálja a gyermekének más szemszögből megvilágítani a helyzetet. Ne egyszerűen azt érezze a gyermeke, hogy bizonyos dolgokat nem lehet csinálni, mert az édesanyja nem akarja, sőt, ne is csak annyit érezzen, hogy azért nem lehet mert a bűn miatt Isten haragszik, nem illik, keresztény nem csinálhat ilyet. Ehelyett sokkal inkább Jézus szeretetén keresztül igyekezzék neki ezt megmagyarázni. Elmondani, hogy Jézus mindenkinél jobban szereti, hogy Jézusnak ő olyan fontos, hogy borzalmas kínokat is hajlandó volt átélni miatta. Elmondani, hogy Jézus megérti az ember gyengeségeit, de egyúttal a fejlődésre, a jobbra is ösztönöz. Elmondani, hogy bármennyit változik is a világ, a szokások, az erkölcsök, az emberek, Jézus örök és a szeretete nem változik. Ezzel érzékeltetni vele, hogy nem azok a legfontosabb dolgok az életben, amik folyton változnak, egy ideig divatos, utána nem. A legfontosabb dolgok - Jézus szeretete, Jézus követése, amit Jézus értünk tett - nem változnak. Soha, de soha nem fogja senki úgy szeretni gyermekét, ahogy Jézus. Legyen hát nekünk az a legfontosabb, aki valóban szeret minket, ne azok akik csak ideig-óráig! Jómagam is ebben a helyzetben vagyok. Utólag kimondhatatlanul bánom, de egyetemi éveim alatt a hitem nem volt nekem fontos, Jézus nem érdekelt, még kételkedtem is benne. Csupa olyan ember volt nekem fontos, voltak a példaképeim, hittem őket barátaimnak, akik nem igazi szeretettel szerettek és pont Jézust hanyagoltam el, aki sokkal jobban megérdemelte volna a figyelmem. Akkoriban összejöttem valakivel, akivel bár hosszútávú kapcsolatom lett, nem csak egy éjszaka volt, de mégiscsak mondhatni volt köztünk szexuális kapcsolat. Ha őszinte akarok lenni, azt mondom, már megbántam. Akkor az elején nem siettem volna el a szexet és erre a másik fél azt mondta, hogy nekem dráma, ami neki természetes. Természetesen nem keresztényről van szó. Elmagyaráztam neki mennyire megbántott ezzel és nem mindenkinek ugyanúgy megy ez. Megértette, hogy hibázott azzal, amiket mondott és utána nagyon türelmes lett ezen a téren. Végül egyébként jóban és rosszban is velem volt, hozzátartozók betegségében, halálában, a világjárványban tehát nem mondom, hogy teljesen komolytalan volt, még most is a párom, csak már másabbak a körülmények, de nekem mégis egy rossz emlék lesz, amiket nekem akkor mondott, mert egyszerűen nyoma van annak, amit a másik ember velünk tesz, még akkor is ha megbocsátunk, attól még minden formál és alakít. Nem beszélve arról, hogy amióta igazán megértettem, hogy Jézus mit tett értem és látom, ahogy teljesen megváltoztatja az életem, azóta már rájöttem, hogy senki ezen a világon nem érdemli a szeretetem annyira, amennyire Jézus. Véleményem szerint akik igazán szeretnek minket, azok általában a szüleink, akik jó esetben csak jót akarnak nekünk, életük végéig mellettünk vannak, önzetlenek velünk, aggódnak értünk mindig és Jézus, aki talán még náluk is jobban szeret minket és a vérét adta értünk. A saját tapasztalatom mondatja azt velem, hogy nem érdemes könnyen megbízni bárkiben, elhamarkodni döntéseket és keresztény szemlélet nélkül cselekedni, mert ha megbánjuk, már nem csinálhatjuk vissza, viszont a sebek megmaradnak, még ha valamennyire be is gyógyulnak. Aki pedig valóban szeret minket, nem csak szórakozik velünk, a bajban is velünk lesz, az nem akar minket siettetni, saját kedve szerint változtatni, megbántani. Sajnálom, hogy ha túl pesszimista lett a levelem, természetesen nem mondom, hogy a kérdező fia nem találhatná meg sosem a boldogságot, hiszen én épp azt akartam megmagyarázni, hogy annak más módja van, a hamis boldogságot nem szabad az igazival összekeverni.

Kedves Lelkiatya! Pio atyával kapcsolatban olvastam ,hogy Ő mondta szeressük a Szűz anyát,és imádkozzuk a rózsafüzért! Hogy lehet még is ( jól) szeretni a Szűz anyát?Bevallom én olyan nagy érzéseket nem érzek,persze tisztelet illeti,és ő a Bérmanevem is mármint a Mária. De mit takar az ,hogy szeressük? Tetekkel,vagy hogy érti Pió atya? A másik kérdésem, hogy szoktam imádkozni mindennap, de pl a rózsafüzért még nem próbáltam, meg ahogy még régebben néztem létezik többféle verzió. Melyik első próbálkozásra a legkönnyebb,legrövidebb ,így kisgyermekes anyukaként? Google-ban rá keresek ha megtetszik írni. Köszönöm szépen!!

Kedves Lelkiatya! A fiunk 15 éves. Múlthéten megismerkedett egy kislánnyal 14 éves.Elmondása szerint rendes , szülei is rendesek,jól is tanul,azt mondta más mint a többi lány. Ma találkoztak, a gyermekünk úgy jött haza,hogy teljesen kiakadtam,mivel a nyakán baloldalon egy hatalmas feltűnő nyaki kiszívás található látható. Mondta tudom anya feltűnő alapozóval elfedem. Mondtam neki, ez ciki,miért engedi ? Nem normális dolog. Gyerekes is,azt hiszik ettől lesznek nagyfiúk pedig nem. Erre azt válaszolta minden haverja akinek van barátnője így járkál. Mondtam neki engem nem érdekel ,meg ne tudjam,hogy mégegyszer ilyen formában hozzád ér az a kislány. Azt mondta nem engedi neki legközelebb. Megmondtam neki őszintén nálam ezzel jól bemutatkozott elsőre a barátnőd ,mondta tudja mert félve kérdezgette őt ,hogy engedik még ,hogy találkozzunk? Szerinte túl tolom ezt az egészet. Annyira friss minden nekem is Elsőszülött fiunk,nem volt még eddig barátnője, féltem is,a testiségről már nem is beszélve, azzal se jutunk egyről a kettőre. Szerinte maradi vagyok,házasságban csak szexualitás, addig nem, azzal jön és nem is ismer olyat aki 2023-ban így él,az a baj én sem mondjuk ki őszintén( tudom van aki betartja, de én sem ismerek ilyet tényleg),de mégsem mondhatom azt neki nem baj,csináld ilyen világban élünk már ,mama betartotta ti már nem... Egyszerűen nem tudom, hogy neveljem jól,hogy ne kövessen el bűnt,mert én ,apuka mondhatjuk,ha száz oldalról mást lát. Tudom min megy keresztül, mert én is átmentem ezen,csak már nem tudom vissza csinálni a múltat.Csak korrigálni lehetett szentségi házassággal ,aminek örülök is ,mert nem muszáj bűnben maradni. Bár annyira én se gondoltam még így át lányként ,mi mennyire bűn... Köszönök bármilyen tanácsot,mit kezdjek ezzel a szerelmesedő kamasz legénykémmel.