Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi nyolc meg három? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Az utóbbi levelével kapcsolatban szeretnék kérdezni Öntől, ezért ismét írok. Tudom, hogy nagyon sok levélre kell válaszolnia és nem is szeretném mások elől foglalni a helyet a levelemmel, de szükségét érzem annak, hogy pár dologgal kapcsolatban kérdezzek. Múltkori levelemben arról írtam, hogy mennyire szeretném látni Jézust és milyen sokat jelentene ez számomra és tényleg, akkor még abban sem voltam biztos, hogy szabad-e erre vágyakoznom. Ön azt írta válaszlevelében, hogy bizonyos abban, hogy a Szentlélektől származik ez az indíttatás bennem és bátran kérhetem. Nagy örömöt okozott bennem ez a levél, eleinte remélni sem mertem hasonló választ. Néhány kérdésben mégis szeretnék útbaigazítást kérni. Azt írta, hogy bátran kérhetem ezt, de hogyan kellene: minden alkalommal, amikor bármi okból imádkozok, fejezzem ki ezt a vágyamat, ezt a kérésemet vagy ha már egyszer-kétszer kifejeztem, akkor utána ne beszéljek róla mert már azt az előző imámat úgyis meghallgatták? Amikor kérek valamit az Istentől, akkor mindig felmerül bennem ez a kérdés, hogy mondjam el egyszer amit szeretnék és tegyek úgy, hogy Isten meghallgatta és onnantól az ő dolga hogyan dönt vagy nyugodtan fejezzem ki felé a kérésemet akár minden nap, akár minden imában, mert azáltal fejezem ki, hogy mennyire kitartó vagyok ebben? A második kérdésem ahhoz kapcsolódna, hogy azt írta válaszában, lehetséges, hogy másnap megkapom ezt a kegyelmet, de az is lehet, hogy sokára. Elképzelhető akár az is, hogy 10-20 év múlva? Vagy még később? Tulajdonképpen akár éveken át is szabad ezért imádkoznom, mert lehet, hogy Isten akkor teljesíti kérésemet? Szeretnék rákérdezni egy másik dologra is, ami szerintem fontos. Levelében azt írta, hogy kérjem bátran azt, amire vágyok (jelen esetben a találkozást Jézussal), de ne írjam elő, hogy hogyan teljesüljön el, hogy én hogy akarom, mert Istennek számtalan módja van erre. Azon gondolkodom, hogy milyen módjai vannak ennek? Mi az a mód, mellyel egyáltalán lehetséges, hogy ez megvalósul (ha megvalósul) és mi az, amire Ön azt mondaná, hogy valószínűtlen? Csak azért kérdezem, hogy legyen egy kis kapaszkodóm, hogy mi az, amire számíthatok vagy nem számíthatok. Tudom, hogy Isten az, aki mindent tud, hogy mit hogy tervez, de hátha tudna nekem valamilyen támpontot adni. És ha esetleg megadja nekem ezt a kegyelmet, tudni fogom, hogy megtörtént? Honnan tudhatom? Ha fizikai testben ott áll előttem Jézus, körülötte hatalmas fényességgel és úgy jelenik meg, hogy a semmiből ott van, az igencsak egyértelmű, de gondolom erre nulla esély van (vagy mégsem?), szóval feltételezem, hogy ha részesít engem ebben a kegyelemben (a találkozáséban), akkor valahogy máshogyan teszi. Minden nap azt érzem, legnagyobb vágyam, hogy találkozhassak vele és ezt az űrt nem tudja betölteni más, viszont ha ez a vágyam teljesülne, minden megváltozna és mindent máshogy látnék. Nem is tudom volt-e olyan dolog életemben, amire ennyire vágytam volna mint erre. Ne értsen félre, nem hanyagolom emiatt a feladataimat, kötelességeimet és más emberektől sem zárkózom el, de ez a vágy minden nap rám tör és nem pótolja semmi azt, amire vágyok. Hálásan köszönöm ha válaszol nekem, kedves Lelkiatya.
Az első két kérdése kapcsán a székely bácsi vicce jut eszembe: Amikor a felesége azt kérdezi, hogy szereti-e, ő meg azt feleli, hogy már az esküvő napján megmondta, s ha ez változni fog, majd szól... Szóval, nem azért nem elég egyszer mondani, mert a Jóistennek szüksége van a többszöri ismételgetésre, hanem, mert ezekkel a szavainkkal tudjuk kifejezni az érzelmeinket. Amikor azt mondja a férj a feleségének, hogy szeretlek, ezzel nem csupán tájékoztatja őt az érzelmei felől, hanem e kimondott szón keresztül mindkettejükben, aki mondja és aki hallja még fokozódik ez a csodálatos érzés. Így vagyunk az imádsággal is. A szertartásainkban is nem azért ismételgetjük a végtelenségig az Uram, irgalmazz!-t, mert Istennek nem volna elegendő egyetlen egyszer kimondani, hanem mert ezzel is kifejezzük Istenhöz való kötődésünket. Jól esik őt szólongatni, az irgalmát fölemlegetni. Tehát igen, úgy gondolom, ha valamit nagyon szeretne kérni, akkor az állhatatosság azt jelenti, hogy hosszú időn át sokszor mondogatja a kérést. Itt megint pontosítom, hogy a kérés nem egy precízen megfogalmazott kérelem, nehogy félreértse az Úr. Isten a szívünkbe lát, és nagyon jól tudja, hogy mi a vágyunk. Még nálunk is jobban tudja. Szóval, bármit mondhatok neki, tudja, ismeri a szívem vágyát. Az állhatatos kérés inkább azt jelenti, hogy hűséges maradok az imában, a dicsőítésben, a hálaadásban, a bűnbánatban. Hogy a napi imáimban mindezeknek helyet adok. Ami a célirányos kérést illeti, ebben is elég, mondjuk, egy Üdvözlégyet elmondani, kész. Nem kell bonyolítani a kérés megfogalmazását, hogy mit és hogyan kell majd teljesítenie az Úrnak. És itt a másik kérdéscsoport. Hogyan is lesz ez? Újra mondom, ne akarja elképzelni, mert úgysem tudja. Viszont azon se aggódjék, hogy akkor hogyan is lesz ez, netán majd nem ismeri föl látogatása napját? Amíg efelől bizonytalanságban van, addig biztos lehet abban, hogy az nem ő volt, csak képzelgés. Istennel való találkozást nem lehet félreérteni. Egy gyönge hasonlattal azt mondhatom, ha valaki már látott különböző fokozatú esőket, majd egyszercsak mindent elsöprő orkánba keveredik, azt nyomban tudja, hogy ez nem olyan eső volt, mint amit eddig ismert. Vagy aki a tenger apály-dagály jelenséget ismeri, majd egyszercsak jön egy szökőár száz méter magas vízfallal, az nyomban tudni fogja, hogy ez nem az a dagály. Ilyen képekkel tudom érzékeltetni, hogy nem kell félnie, ne véti el. De még jobb, ha a bibliai képet vesszük elő, amikor Illés találkozni akart az Úrral, s akkor az előbbi természeti erők érkeztek sorban, földrengés, tűz, vihar, de nem ezekben volt az Úr, hanem az ezek után következő enyhe szellőben. És Illés nem vétette el, hogy melyikben mutatta meg magát neki Isten. Ráadásul az is lehetséges, hogy nem egyetlen naphoz köthető esemény. Nem mondhatja azt, hogy tegnap itt járt az Úr. Hanem talán évtizedek múltán jön rá arra, hogy már régóta itt van vele, egyre hevesebben a szívében. Szóval, ne a módján töprengjen, sem az imának, sem a találkozásnak. Kezdjen el imádkozni, s az ima majd megtanítja mindarra, ami ezzel kapcsolatban fontos.
Kedves lelkiatya a Hiszekegyet imádkoztam miközben elgondolkodtam, hogy mit jelenthet, hogy hiszem a szentek közösségét? Ez alatt mit értünk, pontosan mit vallunk?
Nagyon fontos tétel, hogy a szentekkel kapcsolatban vagyunk, lehetünk. A szentek közössége azt is magába foglalja, hogy az egyház nem csak az, amit itt látunk a földön, hanem folytatódik a mennyben is. A latin teológiai megközelítés ezt fejezi ki a hármas tagolással: küzdő, szenvedő és megdicsőült egyház. Az első a földön élők közössége, a második a tisztítótűzben szenvedőké, a harmadik pedig a megdicsőülteké, vagyis a szenteké. A keleti teológiai szemlélet pedig ezt azzal hangsúlyozza, hogy amikor egy templomban Szent Liturgia folyik, akkor ezzel egyszerre a mennyben is isteni Liturgia folyik, az angyalok és szentek kórusával, amelybe mi a földről csak bekapcsolódunk. A szentek közössége tanításnak vannak további következményei is. Például az, hogy ha van velük kapcsolatunk, akkor az mit is jelent. Imádkozhatunk hozzájuk, segítenek minket, közbenjárnak értünk, stb. Szóval ez az egyszerű mondat nagyjából magában foglalja mindazt, amit az Anyaszentegyház a szentekkel kapcsolatban hisz és vall.
Feltámadt Krisztus! Két nagy gondom van. Átvertek a munkahelyemen,mert tavaly ígértek hosszú távú szerződést, segítő állást. Aztán jött valamelyik dolgozó az ismerőse. Elküldtek miatta. Hallottam, hogy mással is megtették. Sajnos odáig fajult,hogy megszégyenített az egyik kolléganőm. Olyan dolgokat állított,ami nem igaz más előtt. Miért lehet ezt megtenni? Szeretnék megbocsátani,de annyira rossz az emlék.
Ha jól értem, akkor már el is veszítette ezt az állását, tehát már nem oda jár be dolgozni. (Remélem, hamar talált másikat!) Erőteljes hangsúllyal mondom Önnek, egyáltalán ne törődjék a múlt sérelmeivel. Ezt vagy azt mondták Önről? Mit számít ez? Mondhattak volna többet is, rosszabbat is. Mit változtat ez az Ön lelkén? Az életén igen - mint azt meg kellett tapasztalnia -, de a lelkén? Csak akkor, ha hagyja. A lelke állapota a legfontosabb. Az nagyon jó, hogy szeretne megbocsátani. Számoljon vele, hogy erre egy kis időre lesz szüksége. Ne csodálkozzék azon, ha ez nem megy egyik napról a másikra. Ez természetes. De legyen, maradjon meg Önben ez a szándék. Imádkozzék értük, mint Jézus a katonákért: "Atyám, bocsáss meg nekik..." Ha tud értük imádkozni, akkor már nincs is igazán baj. Akkor nyugodtan figyelhet az új feladataira, s csak olykor-olykor kell elővenni az értük mondott imát. Néha gyújtson gyertyát értük, hogy Isten segítse meg őket. Ezzel tudja a saját lelkét is gyógyítgatni, a rossz emléket szépen lassan elengedni.
Kedves lekiatya,én görög katolikus kántor vagyok a tanácsára és utmuatasra van szükségem szorgalommal kapcsolatban, most jelenleg egy kicsi egyházközségben szolgálok és az esperes fel hívott hogy menyek ő neki kántornak és én kecsbe vagyok esve mert szent kereszt templomban szolgálok, nem akarom el hagyni az egyházközség, de a másikat se akarnám megbantani ahogy azsoltar mogya:inteld meg az elenem artokat győzd meg az ellenem harcosokat,ez rám igaz ,mint csináljak én aki kántor vagyok ki vel beszélem meg mint csináljak én imádkozni fogok a Szentlélekhez hogy vilagicson meg egem és vezesen, kérem önt kedves leki atya segítsen ebben a nehéz ügyben és szeretném meg kérni hogy imádkozon eretem.
Azt javaslom, hogy a jelenlegi parókus/plébános atyával beszélje meg, hogy mit tegyen. Hiszen, ha arra a döntésre jut, hogy enged az esperes atya hívásának, akkor úgyis meg kell ezt vele beszélnie. Úgyhogy ez elkerülhetetlen. De akkor könnyítsen a saját helyzetén, hogy egyenesen tőle kér tanácsot. Könnyen lehet, hogy azt fogja mondani, kérni, hogy maradjon nála kántor. De akkor már kapott egy támpontot. S ha ezt mondja, akkor javaslom, hogy kövesse is a tanácsát. Mert ha e tanács ellenére mégis elmegy, akkor súlyos emberi feszültségeket keltő helyzet alakulhat ki. Ennyit nem ér meg a dolog. Szóval, én szerintem akkor menjen át az esperes atyához, hogyha a jelenlegi atya jó szívvel, de legalábbis szívbeli megnyugvással elengedi.
Kedves Lelkiatya! Római Katolikus vagyok áldozhatok e Görögkatolikus Templomban? Görög Katolikus Zsolmás könyvek milyenek vannak? Lehet e kapni őket ? Hol kaphatóak? Köszönöm Szépen.
Természetesen, a katolikusok, bármilyen rítushoz tartoznak is, ha más rítusú katolikus szertartáson vannak, részesülhetnek a szentségekben, így az Eucharisztiában is. Egyetlen olyan könyvünk van, amit zsolozsmáskönyvnek nevezünk. Ez a 30-as években kiadott papi zsolozsmáskönyv, illetve ennek újabb változatai, amely tartalmazza a napi zsolozsma papi imáit, valamint a többi imádságos könyvünkből azokat a részeket, amelyeket leggyakrabban szoktunk venni. Ez tehát egy sűrített, gyűjteményes kötet. Ennek is van egy kivonata, ezt hívjuk görögkatolikus Énekeskönyvnek, a hívek számára ez a legkönnyebben elérhető. Illetve még ennél is van egy rövidebb változat, amely viszont egyéb imákkal is bővül, ez a görögkatolikus Imakönyv. Ezeken kívül az utóbbi 10 évben megjelent a Zsoltároskönyv, az Imaórák könyve, a Esti zsolozsmák könyve, az Előszenteltek Liturgiájának és az Istenszülőhöz szóló szertartásoknak a kis füzetei. Úgy tudom, most ezek kaphatók. A teljes liturgikus könyvek pedig a következők: Oktoéchosz (egész évre szóló 8 hangú énektár), Méneák kötete (minden hónapra az adott szent napi szövegei, ez 6 kötetben van), a Triódion (nagyböjti énektár) és a Pentekosztárion (húsvéti énektár). Ezek az alapkönyvek. Ezek is megjelentek már, de nem végleges kiadásban, s úgy tudom, ez az első sorozat már elfogyott, nemigen lehet kapni a könyvesboltjainkban. De minden bizonnyal ezek is majd meg fognak jelenni a hívek számára is elérhető módon.
Tisztelt Lelkiatya! 27 éves házas 2 gyerekes anya vagyok. Nem szerelemből mentem férjhez. Hanem inkább azért mert az iskolát elvegezve elkezdtem hízni kiallos fülű pöttyös arcú lettem. 2 éve született meg a második kislányunk. Akkor elkezdett tetszeni egy férfi aki pont olyan akiről mindig álmodoztam mezőgazdaságba dolgozó több diplomás képviselő férfi. Sajnos az érzés máig nem enyhült persze csak plátói. Most lett egy barátnőe, aki a lányom ovonoje lesz szeptembertől. Nagyon nagy szív fájdalom ez nekem. Nem tudom ezt az érzés a Férfi iránt az Úr vagy az ördög akarata. A férjem és én köztem közel 20 év a korkukombseg sose volt köztünk meg a szikra. Nem járunk sehova ő csak tvzik és alszik. Már korán reggel kiabál ha valami nem úgy van ahogy ő akarja. A csok miatt sajnos még együtt kell maradunk.... Sajnos jobban zavar a szív fajnalom a plátói férfi iránt... Kérem segítsen!!!
Ha Önök Isten színe előtt kötöttek házasságot, akkor nem a CSOK köti össze Önöket, hanem a szentségi kötelék. Vagyis Isten áldása, amely eddig is elkísérte és erőt adott Önnek az eddigi házaséletében. Ezt lássa, erre figyeljen, ne pedig a megjelenő vagy éppen hiányzó érzelmekre. Önnek már két gyermeke van a férjétől. Adja Isten, hogy legyen még néhány, hogy a sok testvér tegye még teljesebbé a családi életüket! Igen, bele van épülve néhány hiány. A nagy korkülönbség bizony nem könnyű élethelyzet. De ebből ne kimenekülni akarjon, hanem jól megélni, teljessé tenni. Kifejezetten az a tanácsom, hogy legyenek még gyermekeik, gyarapodjék nagy családdá a kicsit rosszul indult kapcsolatuk - ahogy mondja, szinte belemenekült ebbe a lehetőségbe. De Isten teljessé tudja tenni így is az életét. Ha most hinne annak hazug gondolatnak, hogy másként, más férfi mellett Ön boldogabb lehetne, akkor a már megszületett gyermekeit eleve megfosztaná az egészséges, teljes családi élettől. Az csak a mai világ hazugsága, hogy a széttört család is lehet éppen olyan boldog, mint a megküzdött házasság. (Ezzel nem akarom megbántani azokat, akik ilyen vagy olyan okok miatt ebben az élethelyzetben vannak, elhiszem, hogy lehetnek ők is boldogok. Ez is a végtelen Isten ajándéka. Hála neki! De amikor a mai világ hamis szépítéssel "mozaik családnak" hívja ezt a jelenséget, akkor ezzel becsapja az embereket. Vitathatatlan tény, hogy ami összetört, az már nem lehet teljes. Ezért nem szabad széttörni a házasságot, összetörtni a családot! Bármennyire is ennek az ellenkezőjét harsogja a világ.) Hogy nem Istentől jön ez a vonzalom a férfi iránt, már csak abból is nyomban látszik, hogy azonnal féltékenységet is szül. Ott van egy másik nő, akihez esetleg közeledik ez a férfi, és Ön saját magára gondol, a saját boldogságára, hogy ezt az örömöt esetleg Ön is megkaphatná. Jó, hogy írt erről, mert ha nem tárja fel más személy előtt, ha csak egymagában hordozza, teljesen belezsonghat ebbe a téveszmébe, hogy talán az Úr most megajándékozza Önt, a két gyermekes édesanyát egy régen áhított érzelemmel. Ne gondoljon erre a férfira, ne is találkozzék vele. Úgy könnyebb elfelejteni. Helyette azon gondolkodjék, hogy a saját házasságát hogyan tudja minél tartalmasabbá, minél értékesebbé tenni. Ha egyelőre az Önnél jóval idősebb férje ebben nem mutat nagy hajlandóságot, ez ne szegje kedvét, ne vegye el a reményét! Sőt, ez természetes. Akkor hol volna a küzdés, a hit, a kitartás? Önnek sokat kell dolgoznia azon, hogy a gyermekei boldog családban nőjenek föl. Nyerje el a féjre kedvét, szítsa föl a szerelmét, hadd éljenek a gyermekeik minél nagyobb szeretetközegben! Ez most az Ön feladata, nem pedig a fölbukkanó érzelmek meglovaglása. Persze, mindehhöz kérje a Mindenható segítségét. Pusztán emberi erővel ez nemigen fog menni, de Istennek minden lehetséges.
Kedves Lelkiatya! Tényleg nagyon jó lenne ha mindenki megértené és elfogadná az élet védelmének és szeretetének fontosságát és az is fontos lenne hogy erről minél több információ jusson el a fiatalokhoz is. Ebben az esetben megpróbáltam lebeszélni az illetőt hiszen tudtam, hogy ez helytelen viszont eszembe jutott erről az esetről, hogy egyszer gyerekkoromban egyik idősebb ismerősöm megkért, hogy vegyem meg vele a fogamzásgátló tablettát a gyógyszertárban. Akkoriban nem tudtam, hogy ez mennyire helytelen csak egyszerűen elmentem vele mert megkért. Ha akkor tudtam volna amit most biztosan megpróbáltam volna lebeszélni erről. Ez az eset sem közreműködés? Előre is köszönöm a segítséget!
Nagyon tág értelemben talán lehet együttműködésnek tekinteni, de mégsem a bűnben való együttműködésnek. Ha akkor gyermek volt, nyilván egyáltalán nem tudta, hogy miben részes azzal, hogy az illetőt elkísérte valahová. Tehát semmiképp sem tekinthető bűnnek az akkori magatartása. Ha most másként tenne, az jó. Kell segítenünk az embereknek, hogy ne legyenek saját maguknak ellenségei. Persze, azért érett fejjel sem mindig könnyű megtalálni a helyes utat, időt, módot, hogy ezt hogyan tegyük. Nagy szeretet és bölcsesség kell ahhoz, hogy jól tudjunk segíteni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Képes lennék a megbocsátásra,de Közel egy év után is a fülembe csengenek ismerőseim bántó,megalázó,elutasító szavai. Ez normális?
Sajnos, igen. Az emberi lélek nagyon összetett, nem olyan könnyű csak úgy kikapcsolni a gondolatokat, átkapcsolni az érzelmeket. Ilyenkor érdemes ezeket a föltoluló gondolatokat imádsággá váltani. Tehát, ha bármilyen rossz emlék fölidéződik, ezt tekintse imádságra hívásnak, hogy az illető személyért imádkozzék. Nem kell bonyolult dologra gondolni. Én ilyenkor elmondok egy üdvözlégyet. Hogy úgy mondjam, nekem ez bejön...
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Van egy komoly pajzsmirigy alulműködésem, anyagcsereproblémákat okoz. Kevés ételfogyasztás ellenére sokat híztam. Orvos kezelt. Az a problémám Lelkiatyám, hogy az emberek megítélnek, kigúnyolnak a kinézetem miatt. A munkahelyen is volt rá példa." Fogynod kellene.." Ezt a sok bántást nem tudom kezelni.
Első lépésként azt tanácsolom, hogy fogadja el önmagát, fogadja el ezt a betegségét. Ne lázadjon ellene, sem a betegsége, sem az emberek értetlensége miatt. Szánalomra méltó az az ember, aki másokat megítél, kivált, ha kigúnyol, ha szeretetlen módon bánik elesettsége, bármilyen hiányossága vagy gyengesége miatt. Sajnos, ilyen kegyetlen tud lenni az ember, balgaságában olyan, mint a tyúkok a baromfiudvarban, a gyengét nyomban kikezdik, kiüldözik maguk közül. Azok az emberek, akik így viselkednek, ezt az állati magatartást bocsátják ki magukból. Holott nem erre kaptunk meghívást jóságos Istenünktől. Úgyhogy, amikor ilyen szánalmas magatartást lát vagy tapasztal az emberek körében, mindenképp imádkozzék értük. Mégpedig úgy, hogy az Ön lelkében se legyen ítélet velük szemben. Szánalomra és igazi segítségre méltók. Ezt akkor tudja megtenni, ha valóban elfogadja önmagát. Valami miatt ezt a nehéz keresztet kapta Istentől. Hordozza türelmesen! Amikor pedig bántást kap miatta, akkor ne önmagára gondoljon, ne az okozott sebekre, hanem ezekre a korlátolt gondolkodású embertársaira, akik a sebeket okozzák. Önt ezek a sebek a szenvedő Jézushoz kötik, ám az ő balga kegyetlenségük eltávolítja őket tőle. Imádkozzék értük, mint Jézus az őt gyalázó katonákért: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek (Lk 23,34).
Kedves Lelkiatya! Egy számonra nagyon kényes kérdéssel szeretnék Önhöz forfulni. Egy olyan vallását gyakorló hölgy vagyok, aki egy ritka endokrin kórképben szenved, aminek része a magas androgén szint. Szedek rá gyógyszert, ami sok mellékhatással jár, és még így is csak a tünetek egy részét fedi el. A sok férfihormon miatt erős szexuális késztetést érzek, és minden igyekezetem ellenére gyakran, legalább havonta egyszer elkövetem az önkirlégítés bűnét. Ilyenkor természetesen nagyon szégyell magam. Azt szeretném kérdezni, hogy mit tegyek? Hogy küzdjem le ezt, ha egy betegség okozza az erős vágyat? Mennyire számít súlyos bűnnek? Félek, hogy emiatt a pokolba kerülök.
Azt a butaságot felejtse el, hogy emiatt kerülne a pokolba! Higgye el, nem ez a legsúlyosabb bűne! Csak ez a legutálatosabb, legmegszégyenítőbb. Illetve ezt érzi annak. Ez is része az életének, a lelki küzdelmeinek. Hogy mennyire köthető össze a betegségével és gyógyszerekkel, ezt nem tudom. Vannak mások, akik gyógyszer nélkül vannak ugyanott, mint Ön. Azt javaslom, hogy gyónjon rendszeresen, lehetőleg havonta. De ne ennek a bűnnek függvényében. Nem tanácsolom, hogy amikor elbukik ezzel, akkor nyomban menjen gyónni. Ez azt jelentené, hogy a lelkiéletét a visszatérő bűn határozná meg. Ennél jobb, ha a lelki törekvése töretlen, folyamatos, kiegyensúlyozott, hűséges. Gyónjon és áldozzék rendszeresen. Ezzel a gyöngeségével való küzdelmet pedig ne adja fel. Abban bízzék, hogy ha kitart a küzdelemben, tehát nem adja fel, mindig föláll, mindig újra bűnbánatot tart és bízik Isten megbocsátó szeretetében, akkor egyszercsak ajándékként el fogja venni Öntől a Mindenható ezt a kísértést. De ha mégsem, s netán egészen idős koráig elkíséri ez a jelenség, a küzdelem ott volt végig, amit nagyra értékel az Úr. Lehet, hogy pont emiatt fog a mennyországba jutni, hogy nem adta fel, s mindig újra és újra bízott az ő irgalmában. Akkor majd az ítélőszék előtt is fog és mer majd bízni benne.
Kedves lelkiatya! A férjem görög katolikus, én római katolikus vagyok, és görög katolikusnak szeretnénk keresztelni a fiunkat. Flüei Szent Miklóst terveznénk a védőszentjének, de nem tudom, hogy őt a görög katolikus egyház is elfogadja-e. Lehet az ő nevére kérni a keresztséget? Köszönjük szépen előre is!
Természetesen egy görögkatolikus gyermeknek is lehet kérni olyan védőszentet, aki a római katolikus egyházban vált szentté. Nagyon jó gondolat, ha Flüei Szent Miklóst választják névadó védőszentjének. Legyen Isten áldása gyermekén és gyarapodó családjukon!
Kedves Lelkiatya! Megfigyelhető egy olyan viselkedésminta, hogy minél magasabb fokozatban van valaki, azt annál inkább láttatja másokkal is. Ez a rangjelzés manapság az öltözeten kívül az autókban is megmutatkozik. Vajon jó ez? Meddig és mennyire indokolt? Pl megértem hogy egy diplomáciai úton fontos hogy megtiszteljük egy új kocsi kényelmével a vendég nagyméltóságú atyát, de kell-e ez a mindennapokban egynek is a köztünk élő püspök/érsek atyánknak? Nekem ez valahol már visszatetsző is, hogy Krisztisban mindenki szolgája ezzel tűnjön ki. Ha arra gondolok, hogy az Úr gyalog járt éspedig sokat és messzi helyekre nemde közelebb került úgy a nyájhoz, mintha gyorsfogaton száguldott volna. Óhatatlan felmerül a kérdés: hogy éljen úgy egy atya, hogy a világból csak a legszükségesebbekben részes? Lehet így jobban látszana az Isten gondoskodása, és élete benne? Nem megütközni szeretnék a drágaságot és vagyont felmutató atyákon, hanem megélni, hogy ezek nélkül, Krisztus egyszerűségében járnak. Akkor talán közelebb is lennének a nyájhoz és jobban értenék? Hogy látja?
Egyetértek Önnel. Kétségtelenül hitelesebb lenne a szolgálatunk, ha tudatosan szegényebben élnénk, mint amit a lehetőségeink kínálnak. Nem könnyű ez, hiszen nagy fokú fegyelmet kíván. Ilyen az ember, hogy igyekszik kimeríteni a lehetőségeit, illetve tágítani is azokat. Ezzel szembemenni igazán nem könnyű. A papok ugyanúgy a mai világ emberei. De tény, hogy joggal várhatjuk el tőlük, hogy példát adjanak. Vannak is ilyenek, csak ők kevésbé láthatóak. Ez természetesen nem csak a papokra, hanem a püspökökre-érsekekre éppen úgy vonatkozik, meg hát, minden keresztényre. Úgy sejtem, hogy habár Krisztus Urunk minden bizonnyal csak gyalog járt, de a követői, az apostolok azért használták a kor adta lehetőségeket, kocsit, hajót. Tehát a közlekedési eszközök még nem távolítanak el a krisztusi eszménytől. De egyetértek abban, hogy ezen a téren is valamint az öltözködés, a táplálkozás terén is törekedni kell az egyszerűségre.
... Kedves lelkiatya, ezt egy internetes oldalon olvastam. Sokszor borzalmas, kárhoztató dolgokkal van tele a lelkiismeretem, többek között a legijesztőbb ez volt, hogy a bűneim, engedetlenségeim miatt Isten engem megátkozott, ne járjak templomba és ne imádkozzak, mert csak átkokat szórok magam körül, a gyerekeim is átkozottak, rám már nem érvényes többé Krisztus kereszthalála stb... Most már ott tart a dolog, hogy kolostorba kell vonulnom hogy a gyerekeim életét megmentsem. Hallottam olyant is, hogy én csak a bűnt és a sátánt szolgálom. Hallottam már olyant is hogy én pokolfajzat, ördög vagyok, többé nekem nem fog megbocsátani senki, és hinni sem fog nekem senki. Imádkozni szoktam, templomba is járok, ott többnyire megnyugszom, de ez időnként újra kezdődik. Én tudtam az igazságot, de a rettegés amit ez okozott, protestáns felekezetbe vitt, valahogy a katolikus hit mindig ezeket a rettegéseket jelentette nekem. Régen olvasott szentek legendái alapján az istenhez vezető út a rengeteg szenvedés, önmegtagadások, ostorozások, aszkézis. Ez Isten hangja lenne? Ha hallom, borzalmas rettegés van bennem, pánikrohamokig fokozódik. Borzasztó erős és ijesztő hang. Létezik ilyen, hogy Isten nem bocsát meg? Igyekszem az egyház, és a tanítóhivatal tanítása szerint élni, de mintha Isten, vagy a lelkiismeretem egyre nagyobb terheket rakna rám. Valóban így lenne? Valaki az ördög gyermeke? Írtam korábban Önnek, hogy hallottam olyan hangokat is, nem élhetek fél évig nemi életet a férjemmel, próbáltam ezt elhessegetni, kisbabánk is fogant aki nemsokára fog megszületni. Én akkor ezt Isten ajándékának gondoltam. Van olyan, hogy egy gyermek a bűn és a sátán gyermeke? A hang ezt mondja a fejemben. Szentgyónáshoz járulni nem merek, valahogy ez a hang nagyon erőteljesen visszatart, ne merjek. Ott tartok, hogy megzavarodom. És olyankor gúnyosan szól a hang, "nekem lesz igazam, szétvered a családot magad körül, megzavarodsz, te fogod megölni a gyerekeidet..." Hogy a tavaly meghalt kis magzatom is az én bűneim következménye. Ez írás alapján amit fennebb belinkeltem, a hang Istené (?) Férjemhez közeledni vagy a közeledését elfogadni nem merem, félek csak még több rossz okozója lenne. Tényleg a sátán lenne bennem? Ha imádkozom, mindig azzal kezdem hogy távozzon tőlem és Isten adjon tiszta gondolatokat. Folyamatosan az aszkézis, az öngyűlölet. Hogy ne merjem semmiben sem jól érezni magam mert ami nekem jó az mind az ördögtől jön. Nagyon szenvedek, bele fogok ebbe őrülni. Pszichiátrián is kezelnek, mert nem tudom a napi tevékenységeimet végezni. Ez lenne Isten akarata? Voltam zarándoklaton is, ahol hatalmas szeretetet és békét éreztem, ám nem tartott sokáig, jött a hang hogy "na, az ördög elvette a lelkiismeretedet? Nehogy azt hidd bárminek is vége." Tisztánlátásban kérem az Atya segítségét.
Kedves Testvérem! Mint látja, itt nem közöltem azt a hosszú szöveget, amit az interneten olvasott. Azért is, mert sok badarságot tartalmazott. Például, hogy ha valaki halálos bűnt követ el, az már lelkileg végérvényesen meghalt. És minthogy Jézus csak egyszer halt meg, ezért ennek az embernek már nincs is reménye, mert miatta Jézusnak másodszor is meg kellene halnia. Szóval, ezek nagy butaságok, amelyek nyilván összekeverik az emberek gondolatait. A legfontosabb tanácsom, hogy ezeket a sötét gondolatokat tekintse kísértésnek. Azt sugallja, hogy ne menjen gyónni? Nyilván, mert a gonosz tudja, hogy ezzel tudunk kikerülni a hatalmából. És minden más sötét gondolat is ilyen, távol akarja tartani Önt Istentől. Tekintse tehát kísértésnek, amellyel nem szabad foglalkozni. Isten végtelenül szereti Önt, úgy, amint van, gyengeségeivel, bűneivel együtt. A gyermeke Isten ajándéka. Ha meghalt egy kis magzat, ez sajnos a természet része. De semmiképp sem büntetés, nem az Ön tettének következménye. Hacsak valaki ezt tudatosan nem irányítja, mert persze, az abortusz súlyos bűn. Dehát az Önök esetében egy magzatelhalásról volt szó. Nehogy ezt a saját lelkiismeretének terhére vegye! Mint a többit is. Micsoda balga, félrevezető gondolat, hogy Önnek nem szabad örömet átélnie, hogy állandóan csak az aszkézisre kell törekednie. Ezek mind teljesen távol állnak Isten igazságától és szeretetétől. Isten akkor boldog, ha mi is boldogok vagyunk. Mindent azért teremtett, hogy minket boldoggá tegyünk. A házasélet is azért szép és örömet adó, mert ezzel Isten megajándékozza a házasságban élő két szerelmes embert. Menjen nyugodtan zarándoklatra, amikor tud, vegyen részt Szent Liturgián (vagy szentmisén), amikor csak tud. Gyónjon, áldozzon rendszeresen. Ezek olyan kapaszkodók, olyan erőt adó segítségek, amelyek nélkül nem érdemes, nem szabad élni. Ha pedig megjelennek ezek a buta gondolatok, mondja rá hamar, hogy ez buta gondolat, és ne arra, hanem helyette Istenre figyeljen, mondjon el néhány fohászt: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!
Kedves Lelkiatya! Milyen illatú tömjént használjanak a templomban azt ki dönti el? Sajnos most olyat használnak, templomunkban amit egyszerűen nem bírok megszokni. Hagyomanyossal nincsen gondom. Köszönöm válaszát.
Szerzetes házakban van esélye annak, hogy az egyes tömjénillatokat tudatossággal, egyfajta rendszer szerint használják. Lehet, hogy nálunk, a magyar parókiákon is van egy-egy ilyen hely, de én ezt inkább kétlem. Szóval, a különböző illatú tömjének használata inkább ötletszerű. Azt hiszem, azonban, hogy nem is annyira az egyes illatokkal van baj, hanem a tömjén alapanyagával. Hallottam, hogy vannak, akiket a nem természetes alapanyagú tömjén irritál. Ezt el tudom képzelni. Szerintem megteheti bármelyik hívő, hogy megemlíti ezt a gondját a sekrestyésnek vagy az atyának. Aztán később vagy figyelembe tudják venni, vagy nem. De nem kell félni beszélni erről.
Hogyan imádkozzunk a csendben? Miért értékes a csend? Miért vesz körül bennünket annyi sok zaj? Mely hangokra figyelem segithet az elcsendesedés felé? Hogyan tudunk bensöleg szivünkben is elcsendesedni? Életünkben a jo Isten jelenlétének megtapasztalásában mi segit bennünket?
Ezek roppant lényeges és fajsúlyos kérdések. Röviden aligha lehet rá megfelelő választ adni. Megpróbálom mégis. Amikor imádkozunk, fontos, hogy lehetőség szerint fizikai csöndet is teremtsünk magunk körül. Bezárt szoba, csöndes templom, esetleg kint a természetben. De a csöndben való imádkozás azt is jelentheti, hogy én magam sem mondok semmit, nem énekelek, nem is gondolok imákat, csak hallgatok. A gondolatokat elcsitítom magamban, vagy ott hagyom azokat fent a fejemben, én magam pedig leszállok a szívembe, ahol nagy csönd uralkodik, ahol ott van Isten. A csöndben való imádkozás az Istennel való eszköztelen találkozás. Nem könnyű ez, de nagyon mélyre vezet. Miért értékes a csönd? Mert súlyt ad minden hangnak, minden szónak. A mai világ óriási erővel törekszik eltávolítani minket Istentől. Ennek egyik kiváló eszköze a zajkeltés, fizikai és lelki értelemben egyaránt. A zajokat a zenének álcázott hangorkánok kínálják az élet minden zeg-zugából, a szellem számára pedig az információ özön biztosítja a lelki ricsajt. Ilyen körülmények között Istenre figyelni szinte képtelenség. Hogy mi vezethet a csöndbe, ez egyéni útkeresés eredménye. Nem vagyunk egyformák. Van, akit a klasszikus zene nyugtat meg, van, aki az andalító könnyűzene, van aki ezek közben sem tud elcsöndesedni. A természet általában nyugtatóan hat mindenkire. Ilyen lehet a templom csöndje is, de van aki azt vak sütetségnek érzékeli és kimenekül belőle. Talán a leghatékonyabb keresztény figyelem a Szentírásra irányulhat. Akkor olyan összetett igyekezetre van szükség, amely egyszerre emberi erőfeszítés is, és egyszerre elengedés. Ez a munka nem erőlködés, hanem vitorlabontás, hogy aztán hadd fújjon a Szentlélek szele. A Szentírás szavaira való figyelem talán az egyik legjobb módja a hallgatás felé való lépegetésnek. A benső elcsöndesedésre már utaltam fentebb: ez azt jelenti, hogy elhagyom a gondolatokat. Vigyázat, azokat nem elűzni kell, az hasztalan próbálkozás volna. A velük való viaskodás helyett engedni kell, hogy legyenek, csak én másra figyelek, befelé, mélyebbre, a gondolatok meg hadd maradjanak csak odafönt, a fejemben. Isten megtapasztalása azonban nagyon sokféle lehet. Ez nem csak a csönd terméke. Sőt, nem is várhatom, hogy ha eleget vagyok csöndben, ha a lelkem is elcsendesítem, akkor már meg is van a Jóisten. Isten megtapasztalása ingyenes ajándék az ő részéről. Ezt nem lehet kicsikarni, előhívni, produkálni. Erre késznek kell lenni, és lehet, érdemes várni rá. Egészen biztosan megjön. Csak számolni kell azzal, hogy akár évtizedeken át is megvárathat!
    ... 3 4 5 6 7 
8
  9 10 11 12 13 ...