Kedves Lelkiatya! Úgy érzem a gyermek vállalás fontos és szeretnék is később, de nem tudom, menne-e a jövőben és éppen ezért félek is tőle kicsit. Egy másik kérdés pedig, mit tehetek abban az esetben ha féltékeny vagyok másokra és úgy érzem, hogy mikor valaki mással beszélgetnek az azért van mert én nem vagyok nekik elég? Köszönöm a válaszokat!

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Engem az érdekelne, hogy honnan tudhatom, hogy reggel és este ha imádkozok ez tényleg imádság és nem csak ilyen elmondok egy szöveget és vége van? Közben gyakran gondolkozok rajta, hogy komolyan gondolom és próbálok rá koncentrálni, de van, hogy közben elkalandozik a gondolatom. Próbálok reggelente és este folyamatosan megszakítás nélkül imádkozni , de nem tudom jól teszem-e.

Tisztelt Lelkiatya! Családi gonddal küzdök. A férjem közel 20 évvel idősebb. 3 gyerekünk van. Atkozodik csúnyán beszél semmi se jó neki. Mindennek ragyogni kell. Ruhákat mindent sorban ki kell neki tegyem vagy egy alsó nadrágban járkál egész nap. Lusta nagyon. Nem bírom velemar egyedül nevelem a gyerekeket Ugy hogy az egyik autista ovodaba nem jár. Csók miatt elválni nem lehetséges. De teljesen egy selejt senkinek érzem magam.egy szép szot nem mond soha. Másnak miért jár a szerelem boldogság nekem nem? Anyukám ugyan ilyen volt gyerekkorukban. Alig vartuk elköltözunk erre most újra kezdődik.

Kedves Atya! Ortodoxnak keresztelkedtem meg felnőttként, mert úgy éreztem hogy ebben az egyházban találtam meg azt a lelkiséget, amit eddig máshol nem találtam meg. De sokszor felmerült bennem hogy emiatt "elárultam" a magyar őseimet, akik előtte biztos hogy Katolikusok lehettek. Mit gondol ön erről? Érdemes lenne csak amiatt Görögkatolikusnak áttérnem hogy elmúljon ez az érzés? Köszönöm a válaszát!

Tisztelt Lelkiatya! Elnézését kérem, hogy levelemmel ismeretlenül zavarom, de úgy gondolom, nem tudom magamban tartani a történteket. Az osztályomba jár egy elsős kisfiú elég mostoha, mondhatnám kriminális körülmények között került a lakásotthonba. Igyekszünk a lehető legtöbbet segíteni neki, sajnos néha úgy jön el, hogy nincs felszerelése, a ceruzái tompák, úszóholmija hiányos. Ennek ellenére igyekszünk bevonni, szeretettel kezelni őt. A lakásotthon egyik dolgozója - a gerincességet megkerülve - panaszkodott iskolánk intézményvezetőjének, hogy nem megfelelő hangnemben beszéltünk vele. Úgy gondolom aki erre a pályára jön, annak kicsit keménynek kell lenni, aki ezt nem bírja, menjen a kertészetbe mimózatermelőnek. Nap végén el szoktam mondani, hogy milyen események történtek e kisgyerekkel és felhívtam a kolléga figyelmét, hogy milyen felszerelései nem voltak a tanulónak. Kértem, hogy egy kicsit nagyobb gondot fordítson a gyerek felszerelésére, mert enélkül órán nem tudunk dolgozni, az uszodába meg nem jöhet. Talán ezt vette a lelkére a kolléga úr, és rohant bepanaszolni az igazgató nőnek. Bocsásson meg, de visszataszítónak és méltatlannak tartom ezt a magatartást egy pedagógustól. Mi azért vagyunk, hogy segítsünk ennek a gyermeknek, és felhívjuk a kollégák figyelmét a TAPASZTALATAINKRA. Úgy gondolom ezért nem kell mindjárt az igazgatóhoz rohanni, ezt egymás közt is el tudtuk volna intézni. Tisztelt Lelkiatya! 41 éve vagyok a pályán 5 évig olyan iskolát vezettem ahol a tanulók 88%-a roma gyerek volt, tehát kiképződtem. Érdekes, ők soha nem sértődtek meg, ha őszintén megmondtam valamit! Köszönöm, hogy meghallgatott, ismeretlenül is! Tisztelettel: egy l.-i tanító

Kedves Atya! Római katolikus vagyok, meg vagyok keresztelve és elsőáldozó is voltam. Sokáig eltávolodtam a rk. hittől. Hittem én továbbra is Istenben a "magam módján", ahogy ilyenkor szokták mondani. De Jézus Krisztus mindig is ott volt és van számomra még ilyenkor is. Pár hónapja részt vettem egy gk. Szent Liturgián. Az engem nagyon megérintett. A családunkban nincs senki, aki gk. vannak rk.-ok és protestánsok (baptisták). A kérdésem az, hogy én felnőtt rk.-ként rendszeresen részt vehetek-e a gk. Szent Liturgián? Gyónhatok és áldozhatok-e ott? Vagy van bármilyen kizáró oka ennek? Ez a rítus nagyon megérintett lelki gazdagságával. Szavakkal le nem tudom írni azt a lelki élményt, amit azon a Szent Liturgián átélhettem. Ez azóta is velem van, és oda vágyom vissza. DJK, Á.

Kedves Lelkiatya! A 29 éves római katolikus férfinak üzenném, hogy a negatív gondolatok a gonosztól származnak, ajánlja fel őket a bűnösökért vagy a Szűzanya szándékára, és máris eltűnnek. Persze csak a következő ima erejéig, akkor újra fel kell ajánlani a kísértést, ezzel kivégezheti az ördögöt, hiszen a bukott angyal nem akar magának ártani. Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Kedves lelkiatya!Több mint 30 év házasság után a férjem hűtlen lett,egy régi szerelmét találta meg újra.Mit tegyek,az imádságon kìvül,mi lesz velünk?Köszönöm Juli

Kedves Atya! Miért kell olyan sokszor bűnbánatot tartani, miért hangsúlyozza ezt annyira a görögkatolikus egyház?

DJK! Sok ember sokszor akkor fordul inkább Istenhez, amikor baj van, amikor segítség kell. Aztán pedig elmarad a köszönet, a hála. Most hálaképpen írok. Október 2-án megszületett második gyermekünk! Kérem Atya imádkozzon ön is értünk, a Szent liturgia keretében ha kérhetem, adjon Ön is hálát ezért az örömért ill. mindenki, aki olvassa, velünk együtt adjon hálát ezért a csöppségért! Köszönjük!

Tisztelt Lelkiatya! Reformátusnak lettem keresztelve, viszont az utóbbi években egy görög katolikus közösség tagja lettem. Látogatom a liturgiákat, programokon veszek részt. Nagyon fontos számomra a hit, néha úgy érzem, hogy jobban tudok kapcsolatot építeni Istennel a görög katolikus közösségben. Párszor felmerült bennem az átkeresztelkedés, a párom is görög katolikus. Viszont ettől függetlenül erősen él bennem a családi hagyomány, amit nem szívesen hagynék hátra. Kételyek közé fogva érzem magam, mivel nem tudom, hogy mi lenne a jó döntés.

Kedves Lelkiatya! Volt egy párkapcsolatom, együtt is éltünk egy albérletben, több éves kapcsolat volt. Szakítottam a párommal több okból is, részben azért, mert közben visszataláltam Istenhez és a hitem miatt már nem akartam a kapcsolatot. Más lettem és azóta sem változtak az érzéseim ezzel kapcsolatban. A kérdésem az lenne, hogy találkozhatok-e a volt párommal kettesben az albérletben ahol korábban együtt laktunk? Ő megértette a döntésem és nem haragszik érte, elfogadta. Kicsit közelebb is van Jézushoz, mint volt, bár lehetne még jobb a helyzet. Eddig is mentem már fel hozzá kis időre, de az mindig csak pár perc volt. Ugye nem bűn nekem eltölteni ott egy vagy két órát? Mindketten hasonló, részben otthonról végezhető munkát végzünk, régen is dolgoztunk sokszor egymás mellett, találkozni mostanában is szoktunk csak általában közös ebédre vagy kávéra, de gondoltam, hogy hetente egyszer esetleg meglátogathatom 1-2 órára és amíg dolgozik én is dolgozhatnék, de közben azért beszélgetni is tudnánk így. Persze nem a munka rovására. Azt nem hiszem, hogy kísértéses helyzet lenne, mert azért kis időre eddig is voltunk már kettesben egy lakásban, amikor ő jött valamiért vagy én mentem valamiért (segíteni szoktunk egymásnak ezt-azt) és akkor sem történt semmi különös. Meg nem is fehérneműben szaladgálnék előtte hanem nyilván úgy, ahogy mondjuk az utcáról bejöttem. Meg ő is dolgozna, el lenne foglalva a munkájával. Olyan típus, aki nagyon tud a munkájára figyelni és én is az enyémre. Meg eszembe se jutna kísérteni, különben nem is lenne igazi megtérés a megtérésem, ő meg már elfogadta a hitemet. Szabad nekem ezt megtenni vagy ez már a bűn/kísértés kategória? Hálás lennék válaszáért, mert csak akkor tennék ilyet ha nem bűn.

Kedves Lelkiatya! Üzenni szeretnék annak a hölgynek, aki 10 év után visszatalált a hitéhez, de sok szemrehányást kap emiatt. Üzenném neki, hogy nagyon meg tudom őt érteni. Kisbaba voltam mikor meg lettem keresztelve, gyermekkoromban jártam a templomba, alapvetően hívő családom van, de egy időre eltávolodtam Istentől, éveken át nem jártam templomba. Sajnos a családom sem volt közelebb annyira Istenhez, még ha otthon imádkoztak is. Elveszítettem egy közeli hozzátartozót 4 éve, akkor találkoztam Jézussal. Tényleg olyan volt, mintha az lett volna az első igazi találkozásunk. Akkor megváltozott örökre az életem. A gyászt csak Jézus miatt tudtam feldolgozni. Nem tudtam éjszaka aludni, féltem a démonoktól, szuicid gondolataim voltak. Jézus kihúzott a szenvedésből. Fokozatosan közeledtem hozzá, előbb csak a túlvilág általában érdekelt. Azt sosem felejtem el, hogy pont azon az éven karácsony körül volt az a csillag az égen, amire akkor azt mondták, hogy talán az volt a betlehemi csillag is. Nem tudom ez mennyire igaz, de szerintem nem számít. Azon az estén én is látni akartam és mivel az ablakból nem láttam, kimentem az utcára, a fél várost bejártam, nem láthattam mert vagy eltakarta valami vagy sötét volt az ég. A csillagot nem találtam meg, de reményt adott és leírhatatlan erőt adott, hogy tudtam, ott Betlehemben tényleg megszületett a Megváltó, aki most segíthet, aki örök életet ad, akitől soha többé nem akarok elszakadni. Ezek után fokozatosan egyre jobban megszerettem Jézust és egyre többet változott az életem. Elkezdtem templomba járni. Micsoda különbség van az akkori és mostani között. Akkor félve mentem be évek után az első misére, most naponta járok. Fokozatosan kezdtem megbocsátani másoknak és Jézus olyan sebeket gyógyított bennem, amiket éveken át nem tudtam egyedül. Elkezdtem egy idő után önkéntes munkát végezni, először évente párszor, most már hetente. Egy idő után elmélyült a katolikus hitem. Korábban nem értettem miért fontos Mária, miért fontosak a szentek. Most már nem tudnám elképzelni, hogy Máriához ne forduljak. A családom nem mindig támogatott. Volt, hogy azt mondták, csak az öregasszonyok mennek templomba hétköznap. Máskor azt, hogy vallási fanatikus vagyok, mert minden nap megyek. Nem értették miért adományozok annyit. De megcsináltam. Elbizonytalanodtam, menjek-e a templomba, de összeszedtem minden erőmet és elmentem. Szomorú voltam, sokat panaszkodtam az imában, sírtam, de megcsináltam. A szeretteimért pedig kitartóan imádkozok azóta is és sajnos nincsenek még ott ahol szeretném, hogy legyenek de néha látom az imáim hatását és nem adom fel. Akik sokszor nem értették, miért imádkozok sokat, kértek, hogy imádkozzak értük. Egy agnosztikus barátom Jézus-filmeket kezdett nézni. Egy amerikai barátom az egyik találkozásunk után értette meg, hogy egyáltalán mit jelent hinni. Adományoztak ők is mikor látták, hogy én is megteszem. Nekem a szenvedéseim közepette egyedül kellett visszakúszni Jézushoz, de minden erőmmel azon vagyok, hogy a szeretteimnek ne kelljen ezt csinálniuk és nekik tudjak én segíteni az imáimmal, a saját hitemmel és nekik legyen aki Jézushoz viszi őket. Már rájöttem, hogy akkor is ki kell tartanom amikor sírok, szomorú vagyok, hirtelen nem látom értelmét. Jézus a Getszemáni-kertben vért izzadt értem. Utána meg borzalmas kínhalált halt. Az én szenvedésem nem akkora mint az övé, de ha kellene, még azt is vállalnom kellene miatta...nem adhatom fel akkor a kisebb problémáknál. Mondom ezt úgy, hogy ma is elbizonytalanodtam, hogy megéri-e Jézust követni, annyira próbálni hinni, az imában kitartani, másokat úgy szeretni. Gyakran nehéz, de újra próbálom. Jézus is elesett a keresztjével. De nem az a lényeg, hogy elesett. Hanem hogy újra felvette és felment a Golgotára. Én is szeretném megtenni. Csakis érte. Mondok még egy dolgot: nem is az számít, hogy mennyire tökéletesen sikerül vagy hogy hányszor fáradsz el. Az számít, hogy próbálkozz. Akkor is ha néha bűnbe esel, akkor is ha nem mindig olyan választ kapsz az imára amilyet szeretnél, akkor is ha egyedül vagy, akkor is ha megbántanak. Másokért pedig imádkozz naponta. Nincs olyan ima, amit Isten nem hallgat meg. Nos, ennyi lenne az üzenetem, remélem segít.

Kedves Lelkiatya! Gyermekünket hetedikben kivettük az iskolából,rossz magaviselet és jegyek miatt ,mert azt láttuk,hogy abban az osztályközegben csak romlik,hozzáteszem volt idő mikor nem így volt,sőt az osztály legjobb tanulja volt,de hát sajnos nem maradt így tartós, csúszott lefelé átirattuk egy másik város egyházi iskolájába ahol egy hónapig volt ügyes,utána ott is jöttek a zűrök egyes jegyek az lett a vége félév előtt behívtak az igazgatónő én akkor pont kismama voltam a negyedik babánkkal nagyon megviselt ez az egész ,hogy ennyi gond van vele,mondták is neki csalódtak benne mert felvették ,de itt így nem maradhat ,keressünk más iskolát ,nem volt papíron nyoma,hogy kirúgták .Nem akarták megnehezíteni meg kedvesen beszéltek velem. Itt helyben már beirattam szintén egyházi iskolába ( itt kellett volna kezdeni) Itt is voltak gondok de ahhoz képest sokat javított A magatartása vagy 3 vagy 4 vagy 5 volt mikor hogy szorgalma 3 vagy 4 . Tehát valami csak elindult... Most kilencedikes kollégiumban van,de megint kezdődik előről minden nem tanul nem ügyes,sok tanár nem bírja.... Ma is mivel a tegnap megígért szavát nem állta dühös lettem és azt mondtam teljesen tönkretesz már ,de így van. Mondtam neki kismamaként ott szégyenkeztem miattad ,most is ,csak a bajt okozod,hazug vagy nem állod a szavad,csak addig vagy Kedves míg el nem éred amit akarsz... Ez már sokszor megfigyeltem. Mondtam ,hogy szégyent hoz a családra ,elmondta a barátnője anyukája eltiltotta tőle tegnap a lányt mert megtudt?k ,hogy őt kirúgták rossz magaviselet jegyek miatt anno,és nem jó hírű fiú ,és mondtam is neki,hogy ez baj,látod mit tesz a rossz ,most egy régebbi múlt miatt nem lehetsz vele ,mert jobbat szánnak a lányuknak. Szerinte már nem olyan rossz mint volt ,hát én azt látom, mikor mi van éppen. Ma is sírtam mert már nem bírom elviselni ezt a sok rosszat stresszt amit okoz okozott mondtam is neki már lassan megöl ez az egész ,hogy ennyi baj volt,van vele... Szégyent hoz a családra,eltiltják tőle a kislányt amúgy még csak 2 hete ismerkedtek meg,nem tanul rondák beszél. Képtelen vagyok ezt jól kezelni már ,hogy lehet Atya egy ilyen gyereket szeretni?? Ha rengeteg fájdalmat okoz.... Én szerintem mint anyuka itt elbuktam elvéreztem sajnos.....

Kedves Lelkiatya! Mikor lesz Jézus ima konferencia újra Magyarországon? Ferenc