A másokért való imádság az Istennel való saját kapcsolatunkkal kezdődik, hatékonysága azon múlik. "Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése" - írja Szent Jakab apostolol (Jak 5,16). Tehát ahhoz, hogy másokért végzett imánk hatékony legyen, először is igaz, istenfélő életet kell élnünk. A másik pedig az imádság buzgósága. Ezt a buzgóságot pedig nem más hajtja, mint az Isten iránti szeretet, ragaszkodás és bizalom. Persze, aki úgy érzi, hogy nincs benne kellő buzgóság, vagy belátja a saját életének igaztalanságait, ez nem ok arra, hogy ne imádkozzék másokért. Ugyanis a másokért végzett imák is serkentik, erősítik ezt az Isten iránti ragaszkodásunkat, hitünket. Csak tudni kell, hogy a kettő együtt jár. Tehát miközben másokért imádkozunk, éppen az ő érdekükben (is) törekednünk kell az igaz életre. Ami a módját illeti, az is inkább személyre szabott. Van, aki saját szavaival kéri Istent, hogy ezt vagy azt a személyt így vagy úgy segítse meg. Ez is teljesen helyénvaló. A szívünk vágyát kifejezni Istennek, szerves részét képezi annak, amire Jézus buzdított: "Kérjetek és adatik nektek!" (Mt 7,7) Ehhez hasonló lehet, amikor nem a saját szavainkkal fogalmazzuk meg a kéréseinket, hanem a szentek által megírt imádságokat mondunk, amelyek kifejezik azt, amit mondani szeretnénk. Ennek kiemelt változata a zsoltárokkal való imádság. A Biblia imakönyve a zsoltárok. Szentlélektől sugalmazott szövegek, amelyek nagyon sokszínűen kifejezik az ember gondolatait. Ha ezekkel imádkozunk, olyan, mint ha nagy költők verseit mondanánk, például szerelmes verseket, amelyek sokkal jobban ki tudják fejezni a gondolatainkat és érzéseinket mint mi, szegényes szókincsünkkel képesek volnánk rá. Ugyanakkor az is igaz, hogy Isten nagyon jól ismeri minden szükségletünket. Különösebben nem szükséges elmagyarázni neki, hogy miben és hogyan segítsen. Elegendő csak eléje vinni a kérésünket, az imádsággal segíteni szándékozott személyt, különösebb magyarázatok, részletezések nélkül: "Segítsd meg őt, Uram!" Vagy akár ennyit sem kell mondani. Fölajánlhatjuk érte az adott imánkat, Jézus-imát, rózsafüzért, Szent Liturgiát, vecsernyét vagy gyújthatunk érte gyertyát fölajánlánsként. Elegendő megnevezni a személyt, ha lehet, a keresztnevével, de lehet csak úgy, általánosságban, például a drogos fiatalokért, és így az egész akkor végzett imánkkal tudjuk őket segíteni. De még tovább is tágíthatjuk ezt a kört. Ha meg sem nevezem az illető személyt, személyeket, csak a szívemben hordozva őket imádkozom, ezzel éppúgy közvetíthetem a kegyelmet nekik. Megismétlem, amit az elején mondtam. A másokért végzett imádságom attól függ, hogy milyen szoros kapcsalatban vagyok Istennel. Minden imádságom egyben azok lelki gazdagodását szolgálja, akiket szeretek, akikért felelősségem van.

Mindig Isten akaratát kell keresnünk a döntéseinkben. Legyen áldás minden törekvésén!

Abban egészen bizonyos lehet, hogy Önt (is) nagyon szereti Isten, ahogyan a kislányát, az illető alszerpapot vagy bármely hívőt a templomban. Szóval, semmivel sem kevésbé, mint őket. S ahogy írja, a templomba nem az emberekért megyünk, sem a papért, sem más hívő miatt, csakis egyedül Istenért. Illetve az Ön esetében még ide lehet venni, hogy a kislánya miatt is nagyon fontos, hogy ott legyen a templomban. Ez a templomba menés lehetősége, érdekes módon, fölerősítette Önben az önértékelés, önbecsülés hiányát. Bizonyosan más helyezetekben is szenved ettől, de ez itt most nagyon fölerősödött. Azt kell mondanom, hogy ez teljes egészében a kísértő műve. Ezt a gyöngéjét használja föl arra, hogy megakadályozza, hogy elmenjen a templomba. Ezzel két legyet üt egy csapásra, mert így a kislányának is jelentősen megnehezíti a templombajárást. Kedves Testvérem! Ne üljön föl ennek a hazugságnak! Biztosíthatom Önt, hogy ott a templomban senki, de különösen a pap nem fogja Önt rossz szemmel nézni. Hiszen, ha valahol, akkor épp a templomban nem a külső számít, hanem a belső, hogy milyen lélekkel megy el és van ott az ember. Egyébként is fontos volna, hogy ebből a súlyos alulértékeléséből ki tudjon emelkedni, de a legeslegfontosabb lépése most az kell, hogy legyen, hogy ezt a teljesen alaptalan és üres érvelést teljesen vesse félre. Önnek ott a helye a templomban. Maga az Úr várja Önt oda, aki annyira szereti, mint senki más ember itt a földön. Remélem, sikerül e szavakkal meggyőznöm Önt és már a legelső adandó alkalommal elmegy a kislányával a templomba. Meg fogja látni, hogy ő is mennyire boldog lesz. És Ön is. Bátorság!

Azt hiszem, ma már nem olyan szigorúak az előírások ezen a téren. Görögkatolikus papok közül sokan voltak, akik római reverendát viseltek. Most meg látok római papokat, akik valamely keleti szabású reverendát hordanak. Szerintem nincsen erre vonatkozó tiltás.

Imádkozzunk!

Bár ehhöz végképp nem értek, de amennyire én látom, a közfoglalkoztatás valóban csak egy átmeneti állapot lehet. Egy bizonyos ideig kisegíthet, de onnan mindenképpen érdemes tovább lépni. Segítse az Úr e többre törekvésüket!

Van egy remek összefoglalás felnőtt keresztények számára: Krisztus közöttünk. Ez a könyv minden könyv- és kegytárgyboltunkban kapható. Jó szívvel ajánlom. Ugyanakkor javaslom, hogy szólítsák meg valamelyik atyát, hogy személyes kapcsolatuk is legyen az egyházunkkal, és a könyvön kívül neki tehetik föl a kérdéseiket.

Ha tréfából teszi, minden bántó szándék nélkül, akkor én nem látok benne nagy hibát. Főként, ha egy gyermek öltözik be. Sőt, ez esetleg egy apró jelűzés is lehet a belső világáról. Hozzáteszem, ez meglehetősen megkésett kérdés, hiszen farsangi mulatságoknak már február derekán lejárt az ideje.

Kedves Ildikó! Ha Ön bizonytalan abban, hogy halálos bűnben van-e, akkor biztosíthatom, hogy nincs. Az a halálos bűn, ha az ember tudva és akarva, szándékosan szembefordul Isten akaratával, s ezzel a megátalkodottságával követ el súlyos bűnt. Véletlenül nem lehet elkövetni ilyen súlyos bűnt. S az sem valószínű, hogy élete korábbi szakaszában így szembefordult volna Istennel, de azóta már erről megfeledkezett volna.

Mindent lehet kérni, tehát ezt is. Fontos hozzátenni, hogy ezt akkor adja meg az Úr, ha az üdvösségét is ez szolgálja. Mert ha nem, akkor nem csak nem adja meg, de a kérés is félresikerült, hiszen célt téveszt. A lottó ötös is szolgálhatja az üdvösséget, de csakis ezzel együtt szabad és érdemes kérni. Az a javaslatom, hogy ha arra kéri az Urat, hogy a lottóval ilyen nagy nyereményt érjen el, akkor hite és bizalma igazolásául egyetlen egy szelvényt vegyen meg és tegyen föl. Utána pedig soha többet. Ugyanis, ha az Úr ezzel a nagy összeggel meg akarja Önt ajándékozni, akkor ezt egyetlen szelvénnyel is meg tudja tenni. Ha viszont nem kapja meg a nyereményt, akkor megtudhatta, hogy nem ez az Úr akarata, s ezek után tovább próbálkozni már a teljes bizalmatlanság jele volna.

Igen, valóban nem könnyen érthető a Zsidókhoz írt levél. Egyrészt azért, mert a zsidó gondolkodás tükröződik benne, amely meglehetősen eltér a mi, európai gondolkodásmódunktól. Másrészt azért, mert nagyon sok szimbólumot használ. Ez is kicsit idegen nekünk, túlságosan racionálisan gondolkodóknak. Az említett részt én úgy értelmezem, hogy a megtisztulásra váró mennyei dolgok az újszövetség elemei. Jézussal már elközelgett a mennyek országa, kereszthalálával és feltámadásával szabad utunk lett az Atyához. Az Egyház és az újszövetségi lét már a menny kapuja. A mennyországban nincs semmi megtisztítani való. Arra bizonyosan nem gondolhatott a szerző. A mennyei dolgokról szólva inkább az Egyházra kell gondolnunk, amely az Isten országának egyszerre már és még nem beteljesült valósága. Éppen az által válnak mennyeivé, hogy Krisztus megtisztította, istenivé tette őket. Ezek a földi dolgok hordozzák valamiképpen a mennyeit, a mennyeiekhöz tartoznak, de még megtisztulásra szorulnak. A mennyországban lesz Eucharisztia. Éppen ott a leginkább. Hiszen az nem más, mint egyesülés Krisztussal, illetve rajta keresztül a Szenháromsággal. Ott már az Eucharisztia többé nem a keresztáldozathoz kapcsolódik, hanem annak gyümölcseként a beteljesült szeretethöz.

Szerintem csak véletlenül maradhatott ki a negyedik, hiszen a katolikus egyház tanítása ezen a téren teljesen világos. Az Éneklő Egyház még a 80-as években készült, úgyhogy bizonyosan nem az lmbt mozgalmak hatására történt változtatás.

Ennek érdekében a legkézenfekvőbb, ha sokat olvassa a Szentírást, főként az Újszövetséget, Jézus életét, tanításait. Illetve ezek mellett jó könyveket is talál: Belon Gellért: Ellesett pillanatok (Szent István Társulat) Jelenits István: Betű és lélek (Szent István Társulat) Eduard Schweitzer: Mit tudunk valóban Jézus életéről? (Kálvin kiadó) Gerhard Lohfink: Jézus utolsó napja (Kairosz kiadó)

Igen, így van. Összefoglalva Szent Pált idézhetjük (a minap írtam ugyanezt valamelyik levélírónak): "Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik" (Róm 8,28)

Igen, így van. Istennek mindentudása van, a sátánnak nincs. A sátán csak következtet. És valóban, próbálkozik fáradhatatlanul. Ő nem tudja a végét. A legtöbbször veszít. Legalábbis nagyon reméljük, hogy sokkal többen vannak a mennyorszgában, mint a pokolban. Az a lényeg, hogy a mi esetünkben veszítsen, vagyis ne hagyjuk egyetlen helyzetben sem, hogy átverjen minket, hogy bármilyen csalárdsággal, kecsegtető dologgal el tudjon minket távolítani Istentől. Minden bűn eltávolít tőle, ezeket a hibákat tudjuk a bűnbánatunkkal helyrehozni.