Nem mondhatom, hogy egyenes arányban van a hit és a szenvedés tűrésének foka, de kétségtelenül összefügg. A szenvedéseket nem egyformán tűrjük. Akit gyermekkorában óvtak minden fuvallattól, az később, felnőtt korában is menekül minden nehézségtől. Akit gyermekkorában megpróbáltatások értek, és ezt sikerült jól feldolgozni, az felnőtt korában erősebb lesz a nehézségek elviselésében. Ez az alap. De a hit ezen nagyon sokat alakíthat. Aki hittel tudja viselni a szenvedéseket, annak számára azok megerősítő ajándékokká válnak. Épp az imént írtam erről valakinek, javaslom azt is elolvasni.

Igen, természetesen. A legmagasabb rendű tudomány: Istenről szóló tudomány (Theosz=Isten, logosz=szó, tan, tanítás, tudomány). A bölcselet körébe sorolható. Régebben úgy mondták, a filozófia a teológia szolgálólánya, tehát előkészíti, hozzájárul a teológia műveléséhöz, amely viszont jóval magassabb rendű annál.

Nagy valószínűséggel van köze hozzá. Ma már azért nem tűnik sem a Rotary Club, sem a szabadkőművesség olyan rejtélyesnek és gonosznak, mert az, amit hirdetnek, az Isten nélküli szép világ építése szinte az egész világon elterjedt célkitűzés lett. A szabadkőműves eszmék ma már nyíltan hirdethetők, nem látszanak veszedelmesnek. Én személy szerint egyáltalán nem javaslom a velük való együttműködést. Semmit se tegyünk Isten nélkül! Márpedig az istenhitet, a kereszténységet oda bevinni nem lehet.

Nagyon nagy igazság ez, bárcsak minél többen megértenénk! Igen, a szenvedéshez pontosan így kell hozzáállnunk. Sosem szabad/érdemes azt Krisztus értünk viselt szenvedésétől elválasztva értelmeznünk. Krisztus Urunk szenvedett értünk, és ezzel mutatta meg végtelen szeretetét irántunk. Ehhöz mérten mi mindig csak sokkal kisebb szenvedést élhetünk át - hiszen ő Istenként önként vállalta mindezt! -, tehát a mi kisebb szenvedéseink is az övéhez kötődnek, az övével nyerik el értelmüket. Sőt, ha Krisztus szenvedéséhöz kötjük a miénket, ezáltal a miénk is értékké válhat mások számára is. Egy édesanya fölajánlhatja szenvedéseit a gyermekeiért, egy feleség a férjéért, s persze fordítva is, és még sok más kapcsolatban segíthetjük egymást a fölajánlott szenvedéseinkkel. S az is teljesen igaz, amit Ön hozzátett, hogy ezáltal az elviselt, elfogadott, fölajánlott szenvedés számunkra már nem is lesz olyan elviselhetetlen. Ez érvényes a legkisebb, láz okozta kellemetlenségtől a legrettenetesebb testi kínokig minden szenvedés fölajánlására.

Azt javaslom, személyesen érdeklődjék. Két telefonszámot tudok Önnek megadni: 06 1 4297217 vagy: 06 30 4983705

Szentendre: 2023. szeptember 10, Egyházközségi nap Szentkúti búcsú: 2023.szeptember 23. Dunaújváros: 2023.10.24.-28 adventi kirándulás Máriacellbe Veszprém: 2023. november 3-4, kántorok találkozója. Egyelőre ennyit sikerült összeszedegetnem.

Hogy mi miért történik a világban, azt mi nem tudjuk föltérképezni. Vannak elképzeléseink, vannak következtetéseink, de tévedhetetlen állításokat botorság volna megfogalmaznunk. Annyit tudhatunk, hogy az imádságunk számít, hogy Isten is számít rá, és egymástól is jó, ha számíthatunk az imádságos segítségre. Ennek eredményessége azonban nem mérhető, nem tekinthető numerikus adatnak = amennyit beletettem, annak megfelelő eredményt várhatok tőle. Annyit tudhatunk bizonyosan, hogy az egymásért való imádság erősíti a szeretetköteléket. Azzal is, akiért imádkozunk, s azzal is, akihöz imádkozunk. Ha többen imádkozunk valakiért vagy többekért, akkor ez a szeretet kapcsolati háló még erősebb, még sokszorozottabb. Azu üdvösség vagy kárhozat döntése is rejtett előttünk. De ez jó is, mert nem áll módunkban fölmérni, hogy valakiért még "érdemes-e" imádkozni, vagy már úgyis elkárhozik, minek strapálnánk magunkat. Ilyen nincs. Mindenkiért érdemes imádkozni, s akikért csak tudunk, tegyük is. Ez a mi dolgunk. Aztán, hogy ez odaát hogyan működik, majd akkor fogjuk megérteni, ha mi is odakerültünk.

Egyrészt nagy kár, hogy nem kisiskolás korától vette rá arra - akkor még lehetett volna - hogy a füzeteit, könyveit ő maga csomagolja be. Akkor jobban beléivódott volna, hogy ez az élet rendjéhöz hozzátartozik. Most már ezen nehéz lesz változtatni. Majdnem azt mondom, ne is próbálkozzék vele. Sokkal fontosabb, hogy Önök között meglegyen az őszinte, jó viszony, mint az, hogy milyenek a füzetei. Ne azért legyen gondos, hogy meg ne szólják, hanem ezen keresztül tudná a rendre megtanítani a fiát. Ha a füzetek már ilyenek, keressen más utat, hogy a rendre, az igényességre megtanítsa! Nagyon fontos, hogy a kamasz gyermek szülei sohase sértődjenek meg a gyermekük viselkedése miatt. Az mire volna jó? Az a mi felnőttes érzelemvilágunk ráborítása a gyermekre, akinek nem erre van szüksége, hanem nagy megértésre, feltétel nélküli szeretetre. Vigyázat, ez nem azt jelenti, hogy nem kellene rendet, fegyelmet követelnünk tőlük, csak ennek módját roppant körültekintően kell megtalálnunk. Ne az Ön érzelmi igényeit vetítse rá a gyermekére, hanem nyitott szívvel figyelje, hogy neki mire van szüksége. Igen, általában jóval kevesebb szülői kapcsolatra, mint korábban, s mint a szülő szeretné. El kell fogadni, hogy ebben a korban az önkeresés sokkal inkább a kortársakkal való kapcsolatban bontakozik tovább. Mit tegyen a szülő? Netán hagyja teljesen magára a lázadó kamaszt? Szó sincs róla! Csak ehhöz kell nagy figyelem, érzékenység, igazán a gyermekre figyelő szeretet, hogy mikor van nyitva az ő szeretetkapuja. Van, amikor az ő részéről is egészen tágasra nyílik. Ha akkor a szülőtől, mondjuk a korábbi viták szülte sértődöttség miatt elutasítást kap, az nagyon súlyos hiba. Meg lehet mondani neki, jó, ha tud a gyermek arról, hogy a szeretetlen viselkedése fáj. Ebből tanulhatja ő is a helyes szeretetet. De ne feledjük, hogy a felnőtt ember, a maga élettapasztalatai alapján sokkal többet erről, mint ő. Ennek megfelelő bölcsességgel kell kezelnünk az ő viselkedését, szeretetben való, vagy inkább annak hiánya miatti botladozásait.

Igen, kedves Édesanya! Isten végtelen irgalma a mi végső reményünk. Isten mindenből ki tudja hozni a maga akaratát, minden rosszat áldássá tud formálni. Sokszor ehhöz nagyon sok időt hagy, ez meglehetősen próbára teszi a mi reményképességünket. Van, hogy egy egész élet kell ahhoz, hogy az elrejtett jó dolgok beérjenek, és legyőzzék a sok látványos rosszat. Ha az édesanya aggódik, ezt természetes. De keresztény emberként nem aggódnia kell, hanem nagy hittel imádkozni érte. Megmentheti az édesanya imádsága a gyermekét.

Az alábbi két program már biztos: Október 7. Ministráns és hivatásgondozó nap, amelyet idén a Nyíregyházi Egyházmegye szervez a nyíregyházi Szent Miklós iskolában. November 10-12. OGIF lelkigyakorlat. Ez talán Máriapócson lesz. Az októberi találkozóról kicsit bővebben: A három egyházmegye ministránsreferensei október elejére egy metropóliai ministránstalálkozót szerveznek, melynek időpontja: 2023.10, 6-7. (péntek délutántól szombat délutánig), helyszíne pedig: Nyíregyháza, Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola. Ez a találkozó egyben a 2024. július 29 és augusztus 2 közötti római nemzetközi ministráns találkozó előtalálkozója is lesz, így a metropóliai találkozóra is azon ministránsok jelentkezését várják, akik 2024 július 29-ig betöltik a 14. életévüket. 3. Más programokat is terveznek, de azok még kidolgozás alatt állnak.

Semmi nehézséget nem jelent. Ilyen kis baleset bármikor előfordulhat. Megvan a módja, hogyan lehet az ilyen gyertyát visszaegyengetni. De ha nem teszik, akkor is érdekes és szép emlék marad majd erről a napról. Isten soha nem haragszik! Ezt fontos megértenünk!

Sajnos, ezt könyvből nem lehet megtanulni. Érdemes minél többször bekapcsolódni ezekbe a zsolozsmákba, akár a közvetítéseken keresztül is, illetve valamelyik atyától egy kis eligazítást kérni. A rendszeres imádság tanít meg jól imádkozni. Erre tudom Önt is buzdítani.

Az ószövetségi irodalomban szép szövegeket találunk arról, hogy a bölcsesség milyen értékes dolog. Például a Prédikátor könyve 7-8. fejezete erről elmélkedik. Péld 2,1-12 vagy a 8. fejezet és még sok más bölcsességi könyv részlete beszél arról, hogy keresni kell a bölcsességet. Ráadásul a Péld 8, 22-31 szakasz a megszemélyesített Bölcsességről szól, amelyet akár magával Jézussal is azonosíthatunk. Tehát, aki keresi a bölcsességet, az Jézust keresi, aki maga a Bölcsesség. Vannak, akik közömbösek, akiket nem nagyon érdekel, hogy mi az igazság, hogy milyen az élet, miért él az ember, stb. Az ilyen közömbös, langyos emberek sohasem lesznek igazán boldogok. Akik viszont keresik, éhezik és szomjazzák az igazságot, azok meg is találják, akár itt, a földön is, de még inkább a mennyben, hiszen mindig is Krisztust keresték. Alapvetően erre a fáradhatatlan Krisztus-keresésre, Isten-keresésre vonatkozik ez az éhezés és szomjazás. Nyilván azok a boldogok, akiket ez hajt az életben.

A hívek összefogása, imádsága, áldozatvállalása szükséges ehhöz. Vannak afrikai közösségek, ahová a pap évente csupán néhány alkalommal jut el. Nem a paptól kell várni az egyház építését. Hogy egyházunkban kevés a pap, ez ne kesergésre, hanem cselekvésre késztessen bennünket. Ön olyan ember, akinek fáj az egyháza gyöngülésének látványa. Ne várjon semmire és senkire, lépjen a tettek mezejére. Ez elsősorban az imádságot jelenti. Először egyedül, még jobb, ha a családjában indítsa el az imát a közösségükért. Majd hívjon maga mellé társakat, közösen imádkozzanak saját közösségükért. Az imádság során beszélgessenek - de nehogy ahelyett! - beszélgessenek a lehetőségekről: mit tudnak tenni a pap nélkül. Imádkozzanak az atyáért is, de most elsősorban a saját közösségükért. Önöknek kell visszaépíteni az egyházközség régi erejét, visszahozni régi fényét.

Szent Maximosz igen pontosan írja le ezt a folyamatot. Az első, hogy az akaratunkat tudatosan készítsük elő. Az akarat az áteredő bűn miatt hajlik a rosszra. Ezt föl kell ismernünk, erről tapasztalatot kell szereznünk. Mégis szabad akaratunk van, tehát képesek vagyunk tudatosan a jót tenni, vagy legalábbis a jóra fölkészülni, a jóra törekedni. Ez a mi akaratunk körébe tartozik. Az ebben való kitartás hozhatja meg - hosszabb távon - a lelkiismeret kitisztulását. Hiszen a rosszrahajló akarat miatt a lelkiismeretünk sem mindig makulátlan, van, hogy félrevezet. Azt folyamatosan meg kell tisztítani. A lelkiismeret tisztulásával válunk egyre fogékonyabbá a Lélek ajándékainak befogadására, egyre tisztábban látjuk Isten ajándékait, és ami még fontosabb, az akaratát is. Így tisztul a tudásunk, s egyre szebbnek látjuk az Isten alkotta világot, benne saját életünket. Így tökéletesedik bennünk a szépség, amely nem külső adottság, hanem a belső látásunk eredménye. Pontosabban szólva Isten már átadott ajándéka, de csak a megtisztult lelkiismeret, a lelki megtapasztalások eredményezte tudás nyitja föl rá a szemünket.