Tisztelt Lelkiatya!
Kérem segítsen megérteni miért nem kísérik Jézus tanítványait azaz a papságot és a híveket csoda jelek, úgy mint ahogy Krisztus ígérte? Mi hiányzik a tanítványságunkból? Olyan érzésem van, mintha már csak a szavak ereje maradt volna meg a Lélek kegyelméből, de ez is ritka, a gyógyítás képessége tettel vagy imával még inkább, mintha felhígult volna a Krisztusba oltottságunk, a hitünk? Mit tehetünk, hogy újra legyen olyan ereje a hitünknek, amely megnyilvánul? Hogyan legyünk szentek ebben a világban?
Az biztos, hogy nem a csodák teszik szentté az embert. De még a szentség jeleként sem kell elvárni a látványos csodákat. A hit gyengesége volna, ha ezekre számítanánk, ha ezekre szükségünk volna.
Egyes értelmezők szerint az Egyház élete olyan, mint egy ember élete. Az ősegyházban látható események az ember megtérésekor átélt rendkívüli élményekhöz hasonlíthatók. Majd a megtért ember idővel megtanulja, hogy nem a kezdetben tapasztalt rendkívüli jelenségekben, hanem a hétköznapi, jelentéktelennek tűnő eseményekben van jelen az Isten. Az Egyház kezdetén sokkal nagyobb jelentőségük volt ezeknek a különlegességeknek. A gyermeki hitnek meg lelki élet útjának elején lévő ember hitének van szüksége ezekre.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy mai korunkban az Egyház sokkal gyengébbnek mutatkozik, mint egyes történelmi korokban. De nem a csodák hiánya miatt, hanem, mert nem tud, nem mer irányadó lenni. Úgy tűnik, ma sokkal inkább sodródik a világ folyamataival, mint valaha. Ezen nem a csodák segítenének, hanem a bátor tanúságtételek. Ma sokkal inkább ezekre volna szükség. És tény, hogy sokszor ezek hiányoznak. Legalábbis a nyugati világunkban ez a jellemző. Persze, ne feledkezzünk meg azokról a vértanúságokról sem, amelyek ma is tündökölnek az egyházban. "Ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja." (Babits: Babona, varázs)
Kedves Lelkiatya!
Gyermekünk születésekor az apukája nevét kapta meg Zsolt!
Keresztelője lesz hamarosan, és megszeretném kérdezni,hogy úgy tudom a Zsolt név védőszentje megegyezik a Zoltánéval!
Kismamaként imádkoztam Szent Dominikhoz is ,én választhatom Őt is a kisfiunk védőszentjének Szent Dominikot?
Testvéreknél pl más volt mert pl egyik gyermek Máté védőszent Szent Máté.
Bocsánat, de nem igazán értem mi alapján választhatjuk ,a név adott,de ha nincs olyan Szent?
Szent Zsolt úgy tudom nincs.
Köszönöm szépen a segítséget!!
Mindig érdemes olyan nevet választani, amelyiknek van keresztény eredete. Ha valami szép magyar nevet akarunk inkább, akkor válasszunk mellé egy keresztény nevet is, hogy legyen védőszentje. Ez nagyon fontos, ne mulasszuk el! A Zsolt név inkább az ősi Solt-ból származtatható, de mindkettő eredete a szultán arab-török szóra vezethető vissza. Valójában ma már van egy Boldog Zoltánunk, az első Zoltán nevű szent, akit egyelőre csak Magyarországon tisztelünk: Boldog Meszlényi Zoltán. Lehet ő is a gyermekük védőszentje, vagy választhatnak mellé más valakit, akinek a nevét vagy nyilvánosan viseli, kettős keresztnévvel, de ez sem föltétlenül szükséges. Csak legyen égi pártfogója, legyen védőszentje!
Kedves Lelkiatya!Kérem szépen adjon tanácsot, mert a kamasz fiunk ( 15 éves) teljesen kiidegel,kikészít már lelkileg.
A leírásból,ha nem szeretne mindent közölni ,mert olyan ,megértem .De musz?j vagyok elmondani,hogy tisztán lásson!!
Kisebb korban 10 éves korig nagyon ügyes,jó tanuló volt.
Utána szépen fokozatosan elkezdett romlani minden tanulás,szófogadás,ahogy kezdtünk belépni a kamaszkorba.
Házasok vagyunk,tehát nem csonka család,férjemmel szeretnénk értékekre nevelni,próbálunk beszélni sokat vele ,mi lenne helyes cselekedet,de hiába semmi nem érdekli ami jó,ma is megbeszélte vele a férjem a lány dolgot,mert van egy lány aki tetszik neki.
Kezelhetetlen
Pénteken a legjobb barátja szakított a barátnőjével,lényeg a lényeg úgy ment el a fiúnk busszal hozzá ,hogy mi nem engedtük el ,nem voltunk itthon egy kis ideig ,és fogta és elment engedély nélkül, mert a barátjának szüksége van rá,hívtuk a végeredmény az lett,hogy az apuka férjem lement érte kocsival ,de közben már kiderült elmentek már egy másik városban vannak,de oda is lement.
Nagyon ideges volt a férjem, amiért engedély nélkül elszökött,de a végeredmény az lett,hogy mire leért érte megnyugodott így szépen megbeszélték a dolgokat,ilyet nem csinálhat!!Mondtam neki nem a barát a baj,hanem ahogy ő elment.
Másnap elakart még kollégium előtt menni ugyanahhoz a baráthoz,de már előtte kétszer ez volt az utolsó alapon engedjétek meg , ,de végül csak elengedtük megint ,jó menjen, utolsó hamarosan suli.Pontosabban férjem engedte meg neki jobban.
Hétfőn elmentem boltba iskolatáskáért,hívom melyik márka legyen ,szól,hogy mindjárt megy el a másik haverjához ,akivel focira jár ,vele lesz és onnan mennek a délutáni edzésre .
Pénz nem nagyon volt nála,csak buszra, mondja nem baj lesz mit ennie mert a barátja vesz neki,ő teli pénzzel,mondtam ne használd ki ,mondta neki nem gond.
Nem akartam így,dehogy ő már kijött a buszmegállóban van,mindjárt jön a busz.
Kértem ne menjen tessék hazajönni,csak elment.
Azt hittem agyvérzést kapok.
Olyan ideges lettem.
Estefelé ért így haza edzésről 7 után.
Addigra lenyugodtam,de mondtam neki ha az új suliban nem tanul a focit elfelejtheti megbeszéltük apukájával,meg a haverokkal sincs találka ,jó anya rendben.
De holnap van egy lány akivel szeretnék találkozni, mondtam megkell beszélnünk majd és beszélje meg apával is ,este nagyon fáradt voltam elaludtam,ma délelőtt jön ki felöltözve ő megy vidékre a lánnyal akkor,mondtam neki nem is lesz átbeszélve este szóba se hoztad én elaludtam ,kiderült apukának se mondta ,de hogy nem baj mert ő neki muszáj menni lebeszélte vele ,ne égessük be.
Tegnapi elmenetel miatt is férjem idegesen mondta neki mikor hívtuk ,hogy nem mehet a rossz viselkedése miatt sehova.
Ordított velem ,hogy ki vagyok én,hogy megmondom hova mehet?
Meg majd elszökik hamarosan meg se találjuk,focit abbahagyja ,suli minek majd drogdílerkedik,a végére odajutottunk,hogy hívogatta az apukáját telefonon, engedje már el a lányhoz beszéltek telefonon, dehogy ne kérdezzem ők ezt mint férfi megbeszélték.
Annyira felidegesített,hogy mindig eléri amit akar,és hogy borzasztóan beszél velem,hogy mikor megtudtam megy el,azt mondtam neki akkor menj úgy is elakartál menni mindenáron ,ne is lássalak ,indulhat is azonnal, mert csak idegesítessz ,ha akarsz drogozz,nőzz ,igyál ,úgy rontod el az életed ahogy akarod,hiába mondom én mit hogy tegyél ,nem érdekel,vagy ügyes leszel vagy buta majd a döntésed megmutatja .
De hiába mondom mi lenne helyes nem érdekli, mint aki szándékosan idegesít,hogy lassan agyvérzést kapjak,annyira felmegy a vérnyomásom legalábbis úgy érzem,nehezen nyugodok le,már attól is tartok,nehogy bajom legyen,próbálok lenyugodni,mélyeket lélegezni.
Nagyon rossz a viselkedése lázad Isten ?? Na azzal pláne hagyjam,mert bérmálkozó is csak azért lett mert nem engedtem ne legyen....
Kistesónak hétvégén keresztelő szerinte az is minek....
Valami hihetetlen ahogy beszél,van.
Mondtam a férjemnek az a baj nem vagyunk következetesek ami nem az nem,lázad ordít aztán csak van engedve valami...
Ön szerint mit tegyünk??
Köszönöm szépen!!
Igen, Ön is kimondta a jelenlegi nehézség egyik legfőbb okát. A következetesség végtelenül fontos a gyermek életében. Az a baj, hogy ezt nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra elkezdeni. Sem az ember nem tud olyan könnyen fordulatot venni ezen a téren, sem a gyermekre való hatását sem lehet egy csapásra elvárni. Ha a gyermek abban nőtt föl, hogy a szülei hol szigorúak, hol engednek, akkor ő ebből azt tanulja meg, hogy amit képviselnek, az nem annyira fontos, az változhat is. Ez a tapasztalata aztán rávetül sok minden másra is. Nem csak abban jelenik meg, hogy elmehet-e valahová vagy sem, hanem a szülőktől kapott értékek is elbizonytalanodnak, még ha ebben a szülők következetesek is voltak mindig. Ahogy hallom, van a fiuknak kistestvére. Ez nagyon jó. Még jobb lenne, ha több lenne, és kortársak lennének. Sokkal könnyebb kezelni a gyermekek lázongásait, ha vannak mellettük testvérek, akik másként, a maguk módján fogják vissza a ficánkoló nagy testvért. Persze, ezzel nem azt mondom Önöknek, hogy már késő, hogy már minden mindegy. De a következetesség rendkívül fontos. Javaslom, hogy üljenek le hármasban, nagyon komolyan beszéljék meg ezeket a kérdéseket, rögzítsék a sarokpontokat, kössenek megállapodást a gyermekükkel, amelyben kompromisszumokra is képesek. Majd ezt igyekezzenek nagyon következetesen megtartani. De sohasem indulattal kezelni, hanem a lehető legnagyobb higgadtsággal, türelemmel. Ha elszakad a cérna, az a gyermek további kicsapongását készteti, mert hisz megint elszakadt a szeretet köteléke. Ennek ő szinte örül - azért is provokálja -, mert újabb ürügyet kap az egyéni szabadságára. Persze, ezt a megbeszélést csakis akkor folytassák le, amikor a gyermekük olyan lelki állapotban van, hogy ezeket be is fogadja. Hátha van még néhány ilyen élethelyzet, egy jó vacsora, családi játék, kirándulás után. És mindezek mellett marad az imádság. Nagy erővel és hittel imádkozzanak, lehetőleg a férjével közösen(!), hogy ez a kamaszkori kilengés ne távolítsa el gyermeküket Önöktől és Istentől. Legyenek visszafogottak a nevelésben! Most már az nem sokat nyom a latban. Sokkal inkább a türelem, a megértés, a meg nem vont figyelem és szeretet.
Tisztelt Lelkiatya!
22 éves vagyok. Van egy 3 éves fiam, és 3 éve szentségi házasságban élek. Mielőtt a feleségemmel megismerkedtem, biztos voltam benne, hogy papnak hív az Isten. (Római Katolikus) Azóta többször van olyan kísértésem, hogy ?bezzeg ha pap lettem volna..? Szentgyónásban már választ kaptam erre, hogy felelős vagyok a családomért, mint pap a hívekért, és jó helyen vagyok. Idén elkezdem a teológiai tanulmányaim, hogy, ha már pap nem lehetek, máshogy szolgáljam szeretett Egyházam. Azonban a munkámmal nem összeegyeztethető az iskola, a munkaidőm miatt. Mit gondol? Ha választás elé kell álljak (vagy a munka vagy a tanulmányim) mit tegyek? Az én fizetésemből élünk, én vagyok az aki pénzt ?visz a családba?, azonban érzem az Isten hívását a teológiára évek óta, csak idén mertem igent mondani. Teljesen bízom az Istenben, hogy ebből a szorult helyzetből jól jövök ki. Ön szerint mit tegyek? Imádkozom, de egyenlőre nem látom az utat.
Válaszát köszönöm!
Tisztelettel, és imával!
Jól fogalmazott, hogy ez kísértés. Úgy tűnik, jóra hívja ez a gondolat, de inkább zavart kelt, netán a feleségével való kapcsolatát is megzavarhatja. Ön már döntött a házasság, a családapai hivatás mellett. Ettől még megmaradhat a buzgósága az Úr és egyháza iránt, sőt, meg is kell, hogy maradjon. De teljesítenie kell az életállapotából fakadó kötelességeit is. Ha a teológiai tanulmányok nem összeegyeztethetők a munkájával, akkor - bármilyen fájdalmas is - most a munkát kell választania. Szülessen még jó sok testvér a gyermekük mellé, legyen papja ennek a kis családnak, s ha ezt jól végzi, többet tesz Krisztus egyházáért, mintha bizonytalankodva teljesítené papi hivatását. A mostani élethelyzete türelemre is inti Önt. Szépen ki kell várnia, hogy eljöjjön az idő, amikor többet is tud foglalkozni a tanulmányokkal, s akár az egyházi szolgálatokkal is. Nagy szükség van olyan férfiakra, édesapákra, akik a papokhoz hasonló, vagy akár őket megszégyenítő elkötelezettséggel szolgálják az egyházat és az embereket. Most ez az Ön életútja, hivatása. Ehhöz kérje Isten áldását, erejét. Így lesz Ön boldog ember, és így lesznek boldogok a családtagjai és a körülöttük élők is.
Kedves Lelkiatya!
Az alábbiakat olvastam tanácsként egy alkoholista emberrel kapcsolatban.
Távolabbra helyezkedés,a történetben a feleség már 7 éve próbálta a férjét leszoktatni az italról ,mindhiába,minden próbálkozása kudarcba fulladt.
Mígnem egyik este rájött ennek semmi értelme, elengedi ezt az egészet,a férjét,hiszen már az egész élete e körül forog,ő hiába nem iszik.
Eldöntötte igenis fontos ő is a saját élete,és távolabb helyezkedik ettől,hiszen a férje úgy is azt tesz amit akar,mindig is az történt végülis,mindig is azt tette!!
Csin?ljon amit akar,nem győzködi.
Ez a módszer tényleg hatásos a hozzátartozó szempontjából,hogy a gyógyulás útjára lépjen?
Tapasztaltam hasonlót mikor kértem ne igyon, próbáltam felsorakoztatni miért ne igyon,végül is nagy változás nem történt tényleg, és ha tényleg úgy állnék hozzá ha látom iszik ,nem mondok semmit,max annyit csinálj amit akarsz,te tested,az lehet hatásosabb ?
Tényleg olyan ez mint a történet én nem iszok,de minden az italozó körül forog,mit ,hogy tett,mit kéne tenni ....
Tudom segítenünk is kell,én megpróbáltam ,de jelenleg hiába.
Szerintem Isten is szeretné ha boldog lennék tudjak örülni attól függetlenül ha a másik iszik,és mindenki magáról ad számot neki majd !!
Jól gondolom?
Hogy lehet kiszabadulni Ön szerint ebböl,ha a másik társa italozgat,én hiába nem akarom ezt tegye??
Köszönöm szépen a segítséget!!
Azt javaslom Önnek, hogy keressen föl egy AA csoportot, amelynek tagjai alkoholista ember házastársai. Jóllehet Ön nem függő, de függő viszonyban van egy függő beteggel. Ebben sorstársakra találhat. Több hasonló élethelyzetet ismertem már meg, ahol a házastárs ebben a csoportban talált menedéket. Mindenre nem ad azonnal megoldást, de nagyon sokat segít, hogy megértse az alkoholizmus problémáját, illetve sok tanácsot is kaphat, hogy mit érdemes tenni egy alkohol beteggel és mit nem.
Akár attól sem kell visszariadnia, amit írt, hogy teljesen ráhagyja a férjére. Hátha ez segít. De közben továbbra is nagyon erősen imádkozzék. Mert ez a ráhagyó magatartás sem lehet közömbösség, tehetetlenségből fakadó bénultság, hanem továbbra is nagyon erős szándék és törekvés, hogy a férjét kiemelje ebből a szörnyűséges gödörből. Igen, próbálja meg. Ezzel Ön is szabadabbá válik, és megpróbál egy újabb megoldást. Hogy meghozza-e az eredményt, arra nincs biztosíték. Az egyedüli igazi szabadulást Isten tudja megadni, úgyhogy továbbra is az imádság legyen a legfőbb fegyvere. Én is imádkozom Önökért.
Kedves Lelkiatya!
Lehet furcsa lesz amit írok,de ez így történt!
Sógornőmet a testvére felkérte ,hogy legyenek keresztszülők,ő és a férje.
Örömmel elfogadták.
Amikor az illető ment intézni a gyermeke keresztelőjét,az atya tett fel ugye szokásos kérdéseket,név,ki lenne a keresztszülő,házas,stb... ?
Mondták igen a házas kérdésre, Most nem tudom pontosan ez ott kiderült e , vagy csak mondta igen házas ( mert végül is ugye azok ,de ők polgárilag csak,tehát templomi esküvőjük nem volt,egyébként mind két személy megkeresztelt,elsőáldozó
,bérmálkozó személy,csak az egyházi esküvőjük nincs meg ezt így megjegyzésként írom,hogy lássa tisztán ,hogy is vannak más téren szentségileg ) ők lettek a keresztszülök,mert megvolt már a keresztelő is.Római katolikus vallás egyébként!!
Én úgy hallottam keresztszülő csak egyházi házassággal lehet valaki?!!Amennyiben házas ugye.
Ők is így tudták,mert furcsállották is,hogy-hogy lehetnek e nélkül!
De ugye nem ők intézték,hanem a szülők az egészet.
Attól érvényes a kicsi keresztelője,mert formailag nem minden adott?Vagy az atya volt elnézőbb egy kicsit,mert több szentség is rendben ezen kívül?
Vagy utólag ezt ők rendezhetik Isten előtt egy szentségi házassággal majd ha szeretnék ?
Szerintem egyébként az igazi esküvő Isten előtt köttetik!
Mi ilyenkor a szabály,kíváncsi lennék, remélem nem baj !
Köszönöm szépen válaszát!!
A gyermek keresztelése érvényes, efelől nyugodt lehet. Még akkor is érvényes a keresztség, ha történetesen nincs jelen keresztszülő, jóllehet, ez szigorú előírás. Voltaképpen az is szigorú előírás, hogy a szülők és a keresztszülők is az Egyház tanítása szerint éljenek. Mert ha nem, vagyis, ha azt nem veszik komolyan, nem fontos nekik, akkor miért kérik a keresztelőt? Amikor a keresztelő atya, vagy aki fölveszi az adatokat utána kérdez a dolgoknak, akkor ennek ez az egyik legfőbb célja, hogy biztosítottnak lehet-e tekinteni a keresztény nevelést. A kettő ugyanis szorosan összefügg. Ha a szülők, a keresztszülők nem veszik komolyan az egyház tanítását, akkor ne is kérjék a keresztelést! Ezért feltétel, hogy a keresztszülők legyenek Isten és az Egyház szerint összeházasodva, hiszen ez egyik fontos jele, hogy valóban fontos nekik az egyház. Az is járható út, amelyre Ön is utalt, hogy utólag rendezzék azt. Ha netán ennek valami súlyos akadálya volna - például érvényes első házasság - törekedni kell az Egyház tanítását követni, amennyire ez lehetséges. De ha vannak objektív akadályok, attól még ez a törekvés lehetséges. Sőt, annál inkább kívánatos és tanácsos. Lehet, hogy az atya kicsit figyelmetlenül tette föl a kérdést, vagy szándékosan nem feszegette, de azért Önök csak vegyék nagyon is komolyan ezt a feladatot. A keresztszülők minél hamarabb rendezzék a házasságot, a szentségi életüket. (Hiszen a házasság rendezetlensége miatt a bűnbánat és az Eucharisztia szentségével sem élhetnek!)
Tisztelt Lelkiatya!
Mikor fog felkerülni a honlapra a 2023/24-es egyházi év szertartási útmutatója, illetve annak melléklete?
A 2022/23-as egyházi évnek nem került fel a melléklete, nagyon hiányoltuk azt is...
Köszönjük a jelzést. Azt remélem, hogy idén ki fog kerülni a melléklet is. Minden bizonnyal még ebben a hónapban. Ugyanakkor a munkatársak szorgosan dolgoznak azon is, hogy minden nap megtalálható legyen az utrenye és a vecsernye szövege. Úgyhogy, ha valaki nem találná a mellékletet, a hetenként fölkerülő zsolozsmaszövegek azért jó ideje mindig elérhetők.
Kedves lelki Atya kiszeretnénk lépni a szüleim által megkeresztelt vallásombol hivatkozva a szabad vallás gyakorlásra hogyan tudom észt megtenni
Kilépni sehonnan nem kell, csak belépni. Az Egyház nem egy szervezet, ahova lehet be- és kiíratkozni. Az Egyház Isten családja, amelynek élő tagjaivá a keresztelkedés által válunk. Ez letörölhetetlen jegy, akit egyszer megkereszteltek, arról nem lehet "lemosni a keresztvizet". Egy Istent megtagadó császár próbálkozott vele, és megfürdött bika-vérben. De ettől nem változott semmi, azon kívül, hogy sokáig véres maradt a teste.
Azt sejtem a szavaiból, hogy ez a "kilépési szándék" erősen a szüleitől való függetlenedés vágya is. Ez utóbbi egy egészséges folyamat része, amelyet kisebb-nagyobb balesetekkel szoktak, szoktunk átvészelni. Szóval, az önállósodás tervében nagyon támogatom Önt, de úgy, hogy az ne szabadságharc legyen, hanem saját életének az építése. Tehát ne tagadás, hanem építés. Ha nem jelent Önnek semmit az a vallásgyakorlat, amelyet a szüleitől kapott, akkor törekedjék minél mélyebb Isten-kapcsolatot ápolni, keresse saját helyét Istennek ebben a nagy családjában. Görögkatolikusként természetesen azt tudom Önnek leginkább ajánlani, hogy keresse a katolikus vagy ortodox egyház kincseit. Mérhetetlenül sokat talál, ha komolyan veszi ezt a keresést. Lépjen tehát tovább, de mindig Isten felé. S ehhöz nem szükséges kiíratkoznia, ismétlem, ez nem is lehetséges, hanem hatoljon minél mélyebbre a hitben, az Isten iránti szeretetben, elköteleződésben.
Kedves Lelkiatya!
Fiúnk mesélte ,hogy a foci meccs után verekedett,pontosabban el lökte a srácot,mert szidott engem....Elősször kérte kérjen tőle bocsánatot amiért így beszélt rólam,nem tette ut?na lökte fel!
Mondta ezt nem tűröm senkinek anya hogy szidjon,és olyan nagy vagánynak tartotta magát ,utána tudta hol a helye...
Kértem inkább nyelje le ha szidnak,ne álljon le vele ,de ő ezt teljesen másként gondolja.
Azt mondta ezt nem érthetem mert nő vagyok .
Egy fiú nem hagyhatja magát,mert különben rászállnak ,kikell állnia magáért,ha látják erős,nem kötnek legközelebb úgy bele.
Azt mondta több ilyen tapasztalata van.
Ön szerint helyes,ha egy fiú megvédi magát,vagy más becsületét bántással,verekedéssel?
Vagy legyen nyuszi ,gyáva ?
Komolyan nem tudom mi lenne jobb.
Ha pl Jézusra gondolok,ő tuti nem verekedne esetleg szavakban bölcsen szólva győzné le.
Az iskolában is szólnak pl ugye a szülőknek ha verekedés van.
Egyszer a férjem azt mondta neki mikor kisebb volt még a fiúnk,hogy védje meg magát !!Én meg ,hogy kerülje legyen mindig jó fiú.
Köszönöm szépen a tanácsot, segítséget!!
Épp javasolni akartam Önnek, hogy hagyja e kérdésnek a megbeszélését az édesapjára, amikor levele végén olvasom, hogy erre Ön is utalt, hogy lám, ő másként kezeli az ilyen eseteket. Kicsit magamban mosolyogva azt mondom, így van ez rendjén. Az édesapa csak nevelje keménységre a fiát, az édesanya meg békességre. Persze, azért ez mégsem ilyen egyszerű. Ezekről a kérdésekről sokat kell beszélgetni a gyermekeinkkel, meg a szülőknek is egymással. Nem lehet igen-nem válaszokat adni rá. Mindkettőnek van helye, igazsága. Persze, a verekedésnek soha nincs helye, de az önérzetnek, kivált, ha abban az édesanyja iránti szeretet nyilvánul meg, azért mégiscsak van. Én az Ön helyében ezt kifejezetten értékelném. Ebben jó érzület vezette a fiát, ezt is meg kell említeni. Persze, tanítani kell arra, hogy nem csak az ököljog létezik. Lehet erős és határozott az ember verekedés nélkül is. De tény, hogy az ilyen jellegű tanácsot az édesapától jobban elfogadja a fiúgyermek. (Lám, megint egy egyszerű tény, hogy a gyermeknek apára és anyára egyaránt szüksége van.) Főként egy bizonyos kor után már komolyan meg kell tanítani a legényeket, hogy ne verekedjenek, úgy legyenek erősek, hogy közben mernek szelídek is lenni.
Kedves Lelkiatya!
Azt szokták mondani,ha szegénynek ad az ember enni ,az olyan ,mintha Jézusnak Istennek adná.
Valamit nem értek.
Van aki tényleg szegény,rászorul,de van akiről kiderül csaló,kunyerál ,esetleg lusta világ életében nem dolgozott rendesen ,és így próbál javakat szerezni,hogy majd más gondoskodik róla...
Nem értem az ilyen emberben ,hogy van jelen Isten?
Vagy benne van ,és ,de a bűn következményeként szenved??
Köszönöm szépen , ha segít ezt megértenem!!
Isten minden emberben jelen van. A teremtettségünknél fogva, mint ikon hozdozzuk az ő képét, a keresztségben pedig még szorosabban, testileg-lelkileg valóságosan egyesülünk vele. De amikor Jézus arra figyelmeztet, hogy bármit teszünk a másik emberrel, azt vele tesszük, az sokkal inkább nekünk figyelmeztetést, hogy fedezzük föl a másikban őt. Úgy kell élnünk, úgy kell viselkednünk a másik emberrel, mintha azt Jézussal tennénk. Függetlenül attól, hogy ő milyen. Kétségtelen, hogy vannak, akikben könnyebb fölismerni Jézust, van, akiben nehezebb. De az én tetteim, a vele való viselkedésem nem függhet attól, hogy ő milyen, mennyire bűnös, mennyire nem. "Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen hálát érdemeltek?" (Lk 6,33) Ugyanakkor a bölcs magatartás megköveteli, hogy a tetteinknek a következményeit is nézzük meg, már amennyire lehetséges. Ha egy csaló, az emberek jóságával visszaélő embert támogatok, az egyáltalán nem biztos, hogy jó cselekedet. Ő is rászorul a segítségre, de alighanem az ilyen embert másként kell segíteni, nem azzal, hogy a követeléseit teljesítjük. Többször írtam már erről korábban, ha érdekli, érdemes az erről szóló válaszokat is elolvasni.
Kedves Lelkiatya!
A keresztség szentsége által Isten gyermeke leszünk.
Ki kerül a pokolba?
Mármint megkeresztelt ember már biztos,hogy üdvözül ( egyszer) ??vagy ha bűnben hal meg ,vagy nem tud gyónni elkárhozhat ugyanúgy ,mint akit nem keresztelték meg??
Köszönöm szépen a válaszát!!
Azért szögezzük le, hogy erre a kérdésre nem tudunk biztos feleletet adni. A keresztség szükséges az üdvösséghöz. Jézus így bocsátotta missziós útjukra az apostolokat: "Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül... " Ezzel azonban nem mondja azt, hogy aki nem keresztelkedik meg, az nem üdvözül, ugyanis így folytatja: "...aki nem hisz, elkárhozik" (Mk 16,16). Tehát törekednünk kell arra, hogy a keresztségben minél több ember részesüljön, de arra is, hogy ez a keresztelkedés az emberi életekben valóban Krisztushoz tartozást, Krisztusba öltözködést jelentsen. Főként a mi, saját életünkben. Erre tudunk leginkább törekedni. Ugyanis el is lehet játszani az üdvösség lehetőségét. Aki megkapta a keresztséget, ezzel még nem kapott bérletet a mennyországba. A keresztség nem biztosíték, hanem lehetőség. A keresztény ember a szentségeken és az Egyház sok más ajándékán keresztül könnyebben juthat el az üdvösségre. Isten azonban a nem megkeresztelteket is képes üdvözíteni - ő tudja, hogyan. Ezt rá kell bízni, ez az ő titka. Ezért kezdtem a választ olyan bizonytalanul. Nincs képlet a birtokunkban, amellyel az üdvösséget vagy a kárhozatot előre tudnánk vetíteni.
Kedves Lelkiatya!
Kisfiunk keresztelője kapcsán szeretnék kérdezni,sógornőmmel beszélgettünk ki milyen ruhában menne mindketten mondtunk olyat,ami a másiknak újdonság volt.Ő nekem,hogy a váll rész nem lehet ki,elkell fedni.
Én pedig neki,hogy rövid szoknyában nem illik Isten házába menni.
Ahogy olvasgattam tényleg azt írták váll eltakarása,és szoknya hossza térd alatti lehet!
Az övé jóval térd feletti,de pl a bérmálkozás kapcsán is láttam,hogy az egyik hitoktató egybe ruhában volt és a szoknya térd feletti volt neki csak pár centivel.Így visszagondolva sok esetben látok csinosan felöltözve nőket de térd feletti szoknyában.
Ez gond tényleg?
Köszönöm szépen a tanácsot !!
Most mi a helyes etikett ?
Azt javaslom a hölgyeknek, hogy a templomba sohasem menjenek be olyan ruhába, amely a vállat vagy a térdet nem fedi. A másik tanácsom, hogy ezt a szabályt csak saját magunkra alkalmazzák, és ne másokra. Tehát ha másnál nem ezt látják, annak ne legyen semmi következménye, se a gondolataikra sem a tetteikre ne legyen az hatással. Tudom, hogy ez nem könnyű, de érdemes erre törekedni.
Tisztelt Lelkiatya!
Külső szemlélőként vettem észre egy elég szomorú dolgot. A következőre lettem figyelmes: van egy család, ahol a szülők elég rossz kapcsolata kihat a gyermekek lelki egészségére is (negatív értelemben), továbbá ezek a szülők korábban gyakrabban, de napjainkban is előfordul, hogy az egymással való rossz kapcsolatukat a gyermekükön vezetik le egyfajta "verbális támadásként". Hogyan tudnánk segíteni ezen a családon?
Nagyon nehéz helyzet az ilyen. Van, amikor saját szemünk láttára tesznek tönkre emberi életeket, és egyszerűen nincs hatalmunkban azon változtatni. Azt hiszem, ez is hasonló hozzá. Ha mégis tehetnek valamit, akkor az a gyermekek gazdagító élményekben való részesítése. Ha van lehetőségük, akkor kérjék el, vigyék el a gyermekeket kirándulni, játszani, egyéb értékes tevékenységekre. Akkor nem kell semmit magyarázni, a szüleik magatartását nem is szabad szóbahozni. Egész egyszerűen jó élményeket kell ajándékozni nekik. Esetleg táborokat javasolni nekik. Ha nincsenek ilyen közeli viszonyban, akkor ez sajnos nem lehetséges. Akkor szinte csak az imádság marad.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikus feleség,édesanya vagyok!Az alábbi élethelyzettel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni.
A férjem nagyon szereti a gyerekeinket,jó apuka,jó és hűséges férj,sokat segít itthon is a gyerekek mellett,ügyesen főz szeret is ,vannak értékes, szép tulajdonságai.
De sajnos alkoholista családban nőtt fel.
És itt jön az én problémám!!
Fiatal lány voltam mikor megismertem 20 éves,és az alkalmankénti hétvégi bulizáskor jelen volt az alkohol nála.
De csak így.
Majd évekre rá előfordult hétvégén is,majd olykor hétköznap is nem nagy mennyiségben 2 sör.Hétvégén 3-4 is legurult olykor.Egy incidens miatt
múltkor 1 hónapja megigérte nekem és a kisfiunknak ,hogy soha többé nem iszik.
Múlthéten egyszer csak hallom,hogy a kisfiunkkal megbeszélte jó ma augusztus 20 -ai városi rendezvényen kicsit ihat.Viccesen mondták ma apának megengedtem !!
Megmondom őszintén, nem örültem.Nem akartam veszekedni gyerekek előtt sem.
Ma mit hallok mennek el gyerekekkel meccsre ,és vett itthonra 2 sört.
Mondtam is neki semmi nem úgy van mint mondta.Nagyon nem volt alkalmam beszélni vele mert jöttek vendégek is .
Szerinte néha lehet inni.
Jó én ezzel egyet is értenék,de ö nála már más viszony van szerintem az itallal,minthogy mondta is már régebben,hogy érzi hogy eszébe jut jó lenne inni egy kicsit lazításként,stresszes életet él...
Nem részeg,nem verekszik,csak iszik 2- 3 sört,de én nem akarom elhagyni,de ez számomra hihetetlen, hogy ezt nem lehet végleg letenni ha nincs természetesen gondja vele az embernek.
Étkezésére odafigyel,sportol tehát ha iszik is nem úgy kell elképzelni ,hogy züllött tudatosan próbál odafigyelni magára talán mert az apukája nem így volt.
Őt szó szerint szétroncsolta az ital,bele is halt sajnos!!
Olvastam sokat az alkoholizmusról,itt is fokozatok vannak,szakember állíthat diagnózist,de feleségként is látom,hogy még ha lehet nem is konkrétan alkoholista, de különösen kötődik hozzá,és ebböl az lehet....
Sokat imádkoztam érte.
Szeretnék egy boldog házasságot felépíteni de így hogy?
Ehhez 2 ember kell és az alkohol veszélyes tud lenni romboló.
Mit tehetnék ha nem akarok elválni?
Ima,tűrés?
Olvastam Szent Rita mellett megszelidült a rossz természetű férje .
Nem az,hogy nálunk is az lenne, más élettörténet is ugye,csak ez pl ad reményt is...
Lehet én gondolom már túl az italozást,de azt érzem nem jó irányba tart...
Sokat beszélgettünk már erről máskor is de mikor azt hittem nem iszik már hát végül is nem úgy lett....
Rákellett jönnöm ha inni akar úgy is fog,ha nem akar meg nem ....
Mert így tűnik ,ezt látom.
Múltkor mondtam neki ,ha mégegyszer iszik mehet a keresztapukájához lakni ,szerintem érzékelte úgy se merem nem az lesz....csak elkeseredésemben,dühösen mondtam.
Nem szeretném szétrombolni a családunk,tudom ő se de mit lehetne kezdeni ezzel az itallal?
Beszéljük meg, hogy csak alkalmanként ünnep,karácsony, vagy csak hétvégén?
És fogadjuk el,ez van??
Köszönöm szépen a segítséget!!
Isten áldja!
Leírásából azt veszem ki, hogy még nincs nagy baj. Akkor ennek megfelelően kell kezelni a helyzetet. Nem kell előre vetíteni sem a bajt, mert amiatt is bekövetkezhet. Szerintem jobb, ha nem ígérteti meg a férjével, hogy nem iszik, meg szabályokat sem állítanak fel. Láthatóan nem egyformán gondolkodnak erről, így a megállapodások is másként értelmeződnek. Ez csak újabb vita forrása lehet. Nem ér annyit.
Beszéljenek róla, hogy ez komoly dolog, nem szabad vele játszani. De azt javaslom Önnek, bízza ezt a férjére. Jobban fog örülni neki, hogy nem kell ellenőrzéstől tartania, érzi, hogy Ön megbízik benne, s már ez is inkább ahhoz segíti, hogy gondolkodjék erről felelősen. Önnek is nyugodtabb lesz az élete. Vannak ilyen férfi életek, hogy naponta megisznak valamennyi alkoholt, hétvégente talán kicsit többet is. Ez még nem alkoholizmus. Javasolja neki esetleg azt, hogy böjti időben ne igyon egyáltalán. Ekkor kiürül a szervezete is. Én ezt a nagyobb szabadságot, nagyobb bizalmat javaslom.
Kedves Lelkiatya!
Van amit nem értek!
Ha az egyik hozzátartozó azt mondja ,ha időben elment volna orvoshoz még élne,ha nem oltatja be magát még élne,bármi opció is legyen.Azért halt meg,hát én úgy tudom az élet és halál ura Isten!!Ha valaki meghal azért halt meg,mert neki a földön ennyi adatott az Úr magához hívta,és nem azért halt meg mert pl nem ment orvoshoz és rákos lett.
Vagy én tudok v.mit hiszek rosszul?
Természetesen kötelességünk vigyázni magunkra,minden tőlünk telhetöt megtenni,hogy jól legyünk,de van ami elkerülhetetlen.
Ön mit gondol erről.
Köszönöm, ha segít ezt átlátnom!!
Az életünk, annak eseményei a mi kezünkben vannak. Nyilván léteznek rajtunk kívül eső tényezők is, de azért sok minden a mi döntéseinktől függ. Főként a dolgok megítélése. Tetteinktől, döntéseinktől akár az életünk és halálunk is múlhat. Nem lehet mindent a világ Urának akaratára fogni. Ő szabadnak alkotott meg minket.
Ugyanakkor az is fontos igazság, hogy miként az életünk eseményeinek minősítése is attól függ, hogy mi hogyan értékeljük azt, mit látunk benne, így azok végső megítélése is Isten hatalmától függ. Vagyis minden rossz dologból, akár az embertől származik, akár tőle függetlenül következik be, az ő kezében lehet áldás. Ügyelnünk kell az életünkre, vigyáznunk kell egymás életére is, s mindent meg kell tenni, hogy őrizzük, óvjuk azt. Isten akarata ellenére is bekövetkezhet a halálunk. De az ő végtelen irgalmánál fogva akkor is megmarad az esélyünk az örök halál elkerülésére - hisz ez a legfontosabb.
