Tisztelt Lelkiatya!
Hogyan ismerhettem fel Isten akaratát az életemben?
Köszönve: Adél
Ha azzal állok elé, hogy mindent elfogadok, bármit is kér tőlem. Ez a teljes nyitottság elengedhetetlen feltétele a tisztánlátásnak. Olyan nincs, hogy nem szól Isten, hogy hallgat, hogy elrejtené az akaratát. Ha hosszú időn (sok éven) át nem tudom fölismerni, akkor ez annak a jele lehet, hogy bár azt mondom, nyitott vagyok mindenre, mégis zárt vagyok. Ilyenkor leginkább arra kell törekedni, hogy fölismerjem magamban ezt a gátat, ki tudjam mondani, mi az, amit nem tudnék elfogadni, ami előtt be vagyok zárva. Nem biztos, hogy épp azt kéri tőlem, amitől félek, de amíg él bennem félelem Isten akaratától, addig nem nyílik meg a látásom sem felé.
Természetesen akadálya lehet Isten akarata fölismerésének a felszínes élet, a kevés imádság is. Ha sötétnek, homályosnak tűnik az ég Isten felé, akkor rá kell tenni egy lapáttal az imádság tüzére. Az is segíthet. Ez nem föltétlen hosszabb időt jelent, inkább nagyobb odaadást. Ami akár a száraz kitartásban is megmutatkozhat. "Bármit kértek a nevemben az Atyától, megadja nektek." Ezt ígérte Jézus, és biztos, hogy nem csap be.
Kedves Lelkiatya ! Mit tegyunk akkor ha a lelkiatyank nem reagal a hivasra sem leveleinkre nem ad valaszt es keruli a kontakt felvetelt is ? Csak vegyuk peldanak hogy akarmi lelki nehezsege lehet annak a baranynak akit az Isten ra bizott ! Sajnos sajat tapasztalatombol beszelek !
Azt tanácsolom, ezt vegye jelnek, üzenetnek. Gondolkodjék el, hogy mi lehet ennek a célja. Hogy mi lehet az oka, azon ne gondolkodjék, mert az nem vezet sehova. Vagy kitalálja az okát, vagy nem, de azzal még nincs előrébb egy jottányit sem. Tehát a cél a fontos. Nem kizárt, hogy a lelkiatya vagy maga az Úr azt akarja elérni, hogy az adott lelki nehézséget egyedül hordozza el vagy hogy egyedül döntsön. S valóban, minthogy nem is tehet egyebet, azt javaslom, hogy erre törekedjék. Nem kizárt, hogy a lelkiatyának talán épp ez a szándéka a hallgatással. De ez nem biztos, ismétlem, ezt nem érdemes firtatni. Ha már ezt a nehéz helyzetet kapta, hogy egyedül kell hordoznia az adott nehézséget, forduljon vele egyenesen az Úrhoz!
Bocsánat, de elfeltettem, de mindig vonz?som volt az elvonul?sra, de tudom mi az utam, csak valamiért ellen?llok
Elmenni egy szerzetesházba, néhány napot ott tölteni még nem jelent döntést, életfordulatot. Tehát igazán nem kell félnie tőle. Ez sokkal inkább lehetőség, hogy az életében tovább lépjen. Lehet, hogy a szembesüléstől fél? Ezt, bizony, le kell győzni. Ehhöz is kell kérni Isten segítségét, és meglátja a csodát.
Kedves Lelkiatya! Egy helyen azt olvastam, higy a Károli Biblia fordítás a legjobb ezért elkezdtem azt olvasni de az én mai fülemnek kicsit más, ezért elkezdtem a Szent István Társulat fordítását olvasni ami viszont nagyon tetszik. De ha tényleg a Károlié az igazán jó fordítás, bűn, hogy nem azt olvasom?
Nagyon helyesen teszi, hogy a Szent István Társulat által kiadott Szentírást forgatja. Ma már egyáltalán nem mondható, hogy a Károli fordítás volna a legjobb. A maga korában talán az volt. Bár, nem sokkal később készült el a Káldi György féle fordítás, 1607-ben (a Károli 1589-ben), és egyáltalán nem mondható, hogy az rosszabb lett volna. De ezek régi fordítások. Ennél sokkal jobb, ha mai fordítású Bibliát olvasunk. A Szent István Társulat bibliájának a jegyzetei is nagyon jók, tanácsolom azokat is hozzáolvasni.
DJK! A honlapon a híreket böngészve a szatmárnémeti szentelés és ünnep fotóin láttam, hogy Vasile Bizău a római püspököknél megszokott gyűrűt hord. Találtam róla az interneten olyan fotókat, ahol pileolust is hord. Ez miért van? Ő eredetileg római katolikus volt?
Nem, nem volt római katolikus. Egyszerűen arról van szó, hogy a román görögkatolikus egyházban mindmáig nagyon erős a latin rítus hatása. Ez így volt nálunk is. Az első görögkatolikus püspökök nálunk is hordtak gyűrűt és pileolust, sőt annak idején a latin mintára készített sok gombos reverendát is. Timkó Imre püspök atya kezdett el először keleti szabású reverendát és rászont viselni, de gyűrűje és pileolusa neki is volt. Szilárd püspök atyának is volt kezdetben pileolusa, de később már ő sem használta. A román püspök atyáknál mindmáig megmaradt ez a szokás.
Kedves Lelki Atya!
"Élet az Lélekben" szemináriumot szervezünk 2024. január 27-től Budapesten, amiről hírdetésünk a decemberi Gk. Szemle 13. oldalán megjelent. Kérhetném-e, hogy nézze át a jelentkezési feületünket és írjon véleményt róla! Köszönettel: László # https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfNHeZVWfAqtcOJV_nfmkJlLFKU9olXTC6-28uwpgV_z_Urgg/viewform
.
Kérésére átnéztem. Minden elismerésem. Adja Isten, hogy sok emberen tudjanak ezen az úton is segíteni. Legyen rajta Istenünk áldása!
Kedves Lelkiatya!
A tanácsát szeretném kérni. Egy közismert emberről megtudtam saját tapasztalatból, hogy a szerepeivel és a fellépésével ellentétben egy önző ember, aki a karrierjének és a rajongóinak rabja, már amennyire azok őt malasztalják. Bár jó ügyet képvisel, de mégis hiteltelenné vált a szememben. Nem szeretném a rossz hírét kelteni, ezért nem is beszélnék róla senkinek, de mégis engem bánt mindaz, amit megéltem, megtapasztaltam és szeretném elengedni a fájdalmat és megbocsátani/megkönnyebbülni és imádkozom is érte, gyónásban is többször névtelen feltártam, de már 1 hónapja küzdöm. Tanácsát ezúton köszönöm.
Ha megengedi, én másként közelítem meg ezt a kérdést. Ha jól értem, egy olyan személyről van szó, aki jó ügyet képvisel, s eddig Ön is fölnézett rá, becsülte érte, most azonban az Ön szemében lelepleződött az önzése, karrier hajhászása. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ennek az embernek továbbra is megvannak azok a tulajdonságai, ami miatt Ön eddig nagyra becsülte. Ugyanakkor mellékerült ez a rossz fény is, a belső tulajdonságainak megismerésével. Szerintem könnyen hihető, hogy ebben az emberben mind a kettő jelen van: a jó ügy képviselete meg az említett emberi gyöngeségek is. Ez utóbbiakkal ne azonosítsa a személyt. Egészen bizonyos, hogy vannak neki jó és vannak rossz tulajdonságai, éppúgy, mint Önnek vagy nekem. Nem naivitás, hanem bölcsesség és nagylelkű gondolkodásmód, ha továbbra is ezeket a jó tulajdonságait akarja látni. Látja a gyöngéit is, nem kell azt letagadni. De ki tudja, ő is mennyire küzd ezzel? Vagy ha én olyan helyzetbe kerülnék, nem ugyanúgy elcsábulnék-e a sikerek nyomán? Szóval, én azt mondom, imádkozzék érte többet. Jól teszi, ha másoknak nem beszél arról, hogy mire pillantott, mire jött rá vele kapcsolatban. Ezt hordozza magában irgalmas szívvel. Ez jó lecke is lesz Önnek, s ha kitart benne, nagyon sokat fog belőle tanulni. A végén még hálás is lehet ennek az embernek, hogy ilyen lelki feladathoz segítette Önt hozzá. Tartson ki tehát ebben: érte való imádság, bölcs hallgatás és a jóindulat megőrzése vagy újra fölkeltése. Ha ezért imádkozik is, Isten segítségével sikerülni fog.
Kedves Lelkiatya!
Az elmúlt egy évben ráálltam arra, hogy havonta végzek szentgyónást, minden első pénteken. Most, a decemberi elsőpéntek még nem adventi időbe esett, és mindenhol azt olvasom az ilyen különböző karácsonyra készülős oldalakon, lelki írásokban, hogy végezzük el a szentgyónást az adventi időben. De én majd csak a legközelebb a januári elsőpénteken szeretnék következőre szentgyónáshoz járulni. Jó ez így, hogy kimondottan az adventi időben nem végzek szentgyónást? Persze botlások mindennap akadnak az életemben, de szerintem egyfajta rendszerbe kellene élni a hitéletben is, és mindig úgy próbálni élni, mintha advent lenne, hiszen az Úr bármikor jöhet. Lehet, hogy én agyalom túl ezt, de már mindenhol ezt látom ilyen adventi "feladatként", hogy menjél gyónni.
Érthető az Ön kérdése, és kétféle választ lehet rá adni. Alapvetően igaza van abban, hogy ha havonta szokott gyónni, akkor a legközelebbi első pénteket megvárja vele. Ez így teljesen rendjén van. Azt hiszem, inkább azoknak szól az "adventi" buzdítás, akik nem rendszeresen gyónnak. Ez tehát az egyik válasz. Ugyanakkor azt sem tartom rossz megoldásnak, hogy ha december elején gyónt is, a karácsonyi nagy ünnepre mégis a lehető legtisztább lélekkel akarjon odaállni, s ha van lehetősége az ünnep előtt néhány nappal újra gyónjon meg. Ez esetben a következő majd február elején lehetne. Bármelyiket választja, jól dönt.
Tisztelt lelki aty?m, mindent elvesztettem életem során, sok rosszat írtam ...
Nagy vonzásom van ... világ elől elvonulásra...
Kedves Testvérem!
Az a csodálatos, hogy Istenben mindig mindenhonnan lehet újra kezdeni. Nincs elrontott élet. Csak sötét völgyek vannak, ahonnan viszont mindig ki lehet jönni. Nem ritka, hogy maga az Úr emel ki onnan saját kezével. Annyit hozzátehetek, hogy az Istenhöz fordulás soha nem lehet menekülés a világtól. Jóllehet, a világ sokszor akadályoz az istenfélő életben, mégis a világ az, amelyben a megszentelődésünkben előre haladhatunk. Azt javaslom, egyelőre járjon el valamelyik templomba rendszeresen, lehetőleg hétköznapokon is, és meg fogja látni, egy idő után találkozni fog egy atyával, aki eligazítást fog adni Önnek. Most, ebben a lelkiállapotában csakis ideiglenes elvonulást javaslok Önnek. Erre viszont nagyszerű helyek vannak. Legjobb szívvel a bakonybéli bencéseket vagy a magyarszéki kármelitákat tudom ajánlani. De rajtuk kívül is még sok olyan hely és közösség van, amely vendégként befogad kereső embereket, hogy segítsenek a lelki eligazodásukban. Ezek bármelyikét jó szívvel ajánlom. De imádkozom is Önért.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya!
Egy kérdésem lenne Önhöz. Lehetőségem nyílt egy meghívás folytán egy hanuka ünnepségre elmenni.
Keresztényként illik ilyen eseményen részt venni, vagy inkább kerülendő az ilyesfajta vallásközi keveredés?
Válaszát előre is köszönöm!
Semmi nehézséget nem jelent az, ha Ön részt vesz ezen az ünnepségen. Mint ahogyan zsidó vagy protestáns testvéreinket is szívesen látjuk katolikus szertartásainkon. Nem tudok arról, hogy lenne olyan pontja ennek a zsidó szertartásnak, amely a katolikus hitet érintené. Miként nálunk például a szentáldozás, amelyben azonban valóban csak katolikusok (illetve ortodoxok) részesülhetnek. Bátorítom, menjen el, vegyen részt ezen a szép ünnepségen. Ami még fontos lehet, hogy ne hanyagolja el közben a saját egyháza előírásait, tehát nyilván ezzel nem teljesíti a vasárnapi templomi szertartás kötelezettségét. De ezt, gondolom, Ön is tudja.
Krisztus születik!
Kedves Lelkiatya! Lenne egy olyan kérdésem, hogy elmagyarázná nekem, hogy mi az a "CSaládállítás"? Manapság hallok innen-onnan, hogy lehet jelentkezni rá. Mintha egy családterápia lenne. Keveset tudok erről. Szerintem nincs kellő keresztényi elem benne. Mi erről Önnek a véleménye?
Várom válaszát
Marika
Valóban nincs. Nem mondom, hogy a gondolat, amire épül alaptalan, de senkinek nem javaslom, hogy belebonyolodjék. Nem ezekkel a módszerekkel kell a lelkünket gyógyítani, hanem Isten kegyelmével. Pilinszky egy helyen ezt írta: az embereknek nem megoldásokat kell találni a problémáikra, hanem irgalomra van szükségük, hogy a nehézségeiket elviseljék. A családállítás emberi problémamegoldás. Legalábbis annak hirdeti magát. Ráadásul sok sarlatán is van ezen a mostanában divatos vonalon, teljesen félre is vihetik az embereket.
A folyamat lényege egyébként az, hogy csoportban végzett szerepjátékkal próbálják felszínre hozni az ember múltjában történt traumatikus dolgokat, és azokat ilyen módon próbálják feloldani. De ismétlem, ez csupán emberi erőlködés, amely ráadásul sokszor a múltat, a múltunk szereplőit hibáztatja, s közben esetleg a jelen szereplőit, azaz minket meg fölment. Az egyház több ezer éves gyakorlata a bűnbánat és az Isten hatalmának segítségül hívása sokszor kipróbált, biztos dolog. Miért nem ezzel élünk inkább?
Tisztelt Lelki Atya! Alapvetoen tiszta nemi elet mentes eletet elek. Ennek ellenere probalom tavol tartani magam a szexualis bunoktol megis gyakran megtortenik hogy sajat magamon szemermetlen erintest vegzek ez a vagy sokszor annyira eros alig vagy egyaltalan nem tudom uralni. Raadasul tudom hogy ez nagy bun es attol felek hogy e miatt a pokolra jutok Annyi mindent megprobaltam tenni ellene de csak ideig oraig mukodott utanna megint vissza esek. Nem szoktam nezni szex kepeket vagy filmet megis megtalal ez az undorito dolog. Mit tanacsol az Atya mit tegyek? Elore is koszonom a valaszt egy 44 eves ferfi.
Küzdjön tovább és bízzon Istenben és az ő végtelen irgalmában! Arról biztosíthatom, hogy ez önmagában nem juttatja a pokolra. Nem a bűn miatt kárhozunk el, hanem a bűnbánat hiánya miatt. Örüljön és adjon hálát minden egyes győztes csatának, amikor sikerül leküzdenie a kísértést. Amikor meg nem, akkor meg a bűnbánaté a nagyobb szerep az imában. De mindig az Úrhoz forduljon, akár siker kísérii, akár bukdácsolás! Azt is mondhatom még, hogy ne foglalkozzék ezzel túl sokat. Nem abból áll a lelkiélet, hogy sikerül-e az érzéki kísértést legyőzni vagy sem. Annyi sok más területe is van az életünknek, amelyek szintén Istenhöz vezethetnek. Persze, lehet, hogy él is ezekkel, figyel is ezekre. Ha így van, annál jobb. Szóval, gyónjon és áldozzon rendszeresen, küzdjön meg a kísértésekkel, és örüljön annak az életnek, amit Istentől kapott! Ennyi az egész!
Kedves Lelkiatya! Én a hosszú levelek írójának, a Jézust heves érzelmekkel szerető nőtestvéremnek szeretnék üzenni, mert felbátorított erre az, hogy ő is tette ezt több esetben másokkal. Én is azzal a lelkülettel, ahogy ő is tette ? és természetes is ? hogy ha Lelkiatya nem tartja helyénvalónak, ne tegye közzé a levelem. Ha pedig közzéteszi, hagyja ki azokat a részeket, amiket jónak lát. Én nem azért gondoltam arra, hogy írjak, mintha hasonló tapasztalataim lennének, mint neki, hanem mert más ?pozícióból? írok, mint a Lelkiatya, így esetleg olyan szempontot is felvethetek, amit Lelkiatya nem tehetne, de hátha mégis segítené ennek a jóra törekvő hölgynek a fejlődését. Kedves Nővérem! Azt szeretném először is kérdezni tőled ? de nekem nem kell válaszolnod, csak magadnak ? hogy hogy sikerült megvalósítanod azokat a tanácsokat, amiket kaptál a Lelkiatyától. Két fontos tanácsára emlékszem most, lehet, hogy volt több is: az egyik, hogy sikerült-e megkérdezned számodra ellenszenves személyeket arról, hogy mik lehetnek a hibáid ? talán ez segítene árnyaltabban látni saját magadat. A másik, még fontosabb kérdés, hogy kerestél-e, aktívan keresel-e lelkivezetőt, mennyire keresel komolyan, imádkozol-e őszinte szívvel ezért, beláttad-e, hogy a Lelkiatya bölcs tanácsot adott neked ezzel? Végiggondoltad-e, hogy milyen áldozatokat tudnál ezért meghozni ? például mennyi utazást tudsz vállalni, mennyi időt tudnál utazásra, találkozásra fordítani, el tudod-e fogadni, ha például szabadságot kell kivenned a lelkivezetőddel való találkozásokhoz (ha dolgozol vagy dolgozni fogsz); el tudod-e fogadni a korlátokat, amikkel a lelkivezetés jár (például a lelkivezetőknek sincs végtelen idejük). Nagyon fontos, bölcs tanácsokat kaptál ugyanis a Lelkiatyától, aki nagy türelemmel válaszol mindig neked, de ? bár nagyon részletesen beszámolsz sok mindenről ? nem írtál arról, hogy ezeket megfogadtad-e. De mivel ezen a fórumon kérdezel továbbra is, bizonyára nincs még lelkivezetőd. Ha nincs ellenedre, csak esetleg nem gondoltál még erre, egy konkrét, bátor javaslatom lenne, hogy keresd meg ennek a Lelkiatyának az elérhetőségét ? korábban megadta már egy-két kérdezőnek ? írj neki a saját email címére, add meg neki a te email címedet, hogy személyesen tudjon válaszolni neked. Hátha meg tudnátok oldani, hogy személyesen is találkozzatok, akár ebből is kialakulhatna lelkivezetés, ha megkéred és vállalja is. Ez a Lelkiatya sok időt fordított rád már így is és nagyon jó tanácsokat ad: hátha tudnátok személyesen folytatni, ami neked nagy segítséget jelenthetne. De, ha nem is jönne ez össze, akkor is javaslom, hogy gondold végig és akár a lelkiatyának is írd meg röviden, és nem a nyilvános fórumra szánva, hogy miket valósítottál meg ezekből a tanácsaiból. Akkor érdemes ugyanis újra és újra tanácsot kérni, ha annak, akit kérdezünk, meg is fogadjuk a tanácsát.
Egy könyvet is javaslok Neked, a Vigilia kiadótól Teréz anya: Jöjj, légy a világosságom! a címe. Szerintem hasznodra lesz ez is, mert látsz olyan életutat, ahol valaki a te tapasztalatodtól eltérően, nagy érzelmi sivárságot, a hiány fájdalmát megtapasztalva képes szentté válni, egyben nagy ajándékává válni a világnak. Kívánom, hogy te is legyél szent, érzelmekkel vagy anélkül, te is legyél ilyen nagy ajándékká, mint Teréz anya! Egy nőtestvéred
Köszönöm sorait. Egy nő más szempontokat lát meg, másként tudja kifejezni a dolgokat. Ezért szívesen közzéteszem ezt is. Noha nem szántam beszélgető felületnek ezt az oldalt. De kétségtelen, egymásnak is sokat segíthetünk.
Kedves Lelkiatya! Decemberben mikor lesz Jézus ima a Budapest Rózsák terén?
Csak azt tudom tanácsolni, hogy kövesse a honlapunk naptárát illetve híradásait. Amikor biztossá válik az imádság, akkor mindig megjelenik a naptári események között.
Most vasárnap (10-én) lesz a 18.15-kor kezdődő vecsernye után.
Kedves Lelkiatya! Nekem ijesztő és fenyegető jellegű kényszergondolataim vannak amiktől van, hogy nagyon szorongok. Ezek csak felbukkannak a fejemben igazán nem is az enyémek mert nem szándékosan gondolok ilyet, egyszerűen egyszer csak eszembe jutnak dolgok. Nem rég azt hallottam, hogy Isten a gondolatainkon keresztül is próbál hozzánk szólni. Ehhez fog kapcsolódnia kérdésem. Egyszer még pár hete nagyon féltem attól, hogy elkövettem egy bűnt és akkor egy hang a fejemben (de azért ne ilyen skizofrén hangra gondoljon, annyira szerencsére nem rossz a helyzet) három napig folyamatosan böjtöt követelt tőlem, de ezt úgy tette, hogy a következő napról mint böjti napról soha nem volt szó de mégis amikor aznap reggel felkeltem ugyanúgy követelt, és azzal fenyegetett, hogy ha nem teszem akkor Isten nem bocsát meg. De Jézus mindent megbocsát. Akkor ezt nem értem. Jézus mindent megbocsát ha megbánjuk, feltétel nélkül. Ez már nem most történt csak arra emlékszem, hogy nagyon féltem enni, és ,hogy borzalmasan szorongtam abban a három napban. De van, hogy olyanok jutnak eszembe amiket akár ő is mondhatna. Egész hihetőek.A két kérdésem tehát ez. 1. Honnan tudom biztosra, hogy Isten szól hozzám? 2. Ha nem hallom Isten hangját az azt jelenti nem vagyok jó keresztény?
Úgy sejtem, hogy ezek a hangok, késztetések, csupán az Ön lelkéből fakadnak. Nem igazán egészeséges jelenség, érdemes egy lelkiatyával vagy akár pszichológussal (keresztény pszichológussal!) átbeszélni. Úgy tűnik, ezek kissé kényszeres gondolatok, amelyek túllépnek a normalitás vonalán. Mi lehet Önnél ennek az oka? Érdemes kideríteni. Mindenesetre az bizonyos, hogy ezek nem Istentől jövő gondolatok. főként, ha olyan dolgok fogalmazódnak meg, amelyek ellentétesek a kinyilatkoztatással. Például, hogy "Isten nem bocsát meg, ha ezt vagy azt meg nem teszed." Isten bocsánata mindig feltétel nélküli. Ha olyan gondolatok támadnak, amelyeket akár ő is mondhatna, ez egyáltalán nem igazolja, nem erősíti, hogy ezek tőle jövő gondolatok.
1. Ha Isten szól hozzánk, az teljesen nyilvánvaló tény. Ha ez megtörténik, akkor ahhoz nem fér semmi kétség, nem bizonytalankodik az ember, hogy ez vajon valóban Istentől érkezett-e. Tehát, ha Önben e téren bizonytalanságok vannak, biztosra veheti, hogy ezek a hangok, üzenetek nem Istentől érkeztek.
2. Ki a jó keresztény? Egyáltalán nem azzal mérhető a kereszténységünk minősége, hogy halljuk-e Isten szavát vagy sem. Kivált, ha ilyen különleges hangokra gondolunk. Isten legtöbbször a legtermészetesebb úton szól hozzánk. Inkáb sugall, terelget, késztet. Nem beszél emberi fül számára hallható módon, mert akkor halálra rémülnénk. Ettől megóv minket. Ért ahhoz, hogy a szívünkre beszéljen. Nekünk inkább az a dolgunk, hogy a szívünkre hallgassunk.
