Tisztelt Lelkiatya Fiam új rendszámot kapot ami 665 kisebb sokkot kaptam hogy egy szám híján a fenevad számát kapta!!! Jelent ez valamit??? Esetleg jelzés hogy rossz úton jár a gyermekem???? Válaszát előre is köszönöm!!!

Dicsőség Jézus Krisztus,kedves lekiatya egy kis tájékoztás kérnek ,a Nyíregyházi egyház megye indított egy kántorképzőt ,orosz Gábor atya vezetésével kérdésem 1 más országból léhet jelekezni ,2 mikor van maga a képzes és hogyan hol találokoknak,3 hogyan tudnék részt venni benne?,4 mint kell vinni, szertnek meni mert én is kántor vagyok,de más országból írok,5 kérDés hogyan tudnék beszélni személyesen Ábel püspök atyával ?.kérem agyon tájékoztást előre is köszönöm a választ

?Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára.? Kedves Lelkiatya!Házas vagyok, de sokszor eszembe jut az egyik exem, fantáziálok, hogy milyen gyermekeink lettek volna, mi lett volna ha.. Meg is szoktam nézni Facebook-on, mi van vele,ezeken kívül zero a veszélye annak, hogy bármi történjen köztünk, számára közömbös vagyok, és én sem lépnék semmit, nagyon gonosz lenne a páromra és a gyerekekre nézve. Jól érzem, hogy rám vonatkozik a fenti idézet?

Kedves Lelkiatya! Szeretném a tanácsát kérni. Ha felelősen szeretnék párt választani, egy erényekben, hitben, reményben, szeretetben gyarapodó, ebben egymást támogató élet reményében, annak lehetnek nehézségei egy megkeresztelt, de nem hívő férfivel, aki azonban a hitemmel kapcsolatban elfogadó? (Szeretném kérni, a részletek alább ne jelenjenek meg.) ------------------------- Reméljek abban, hogy a hitem hatással lehet a kapcsolataira (egyáltalán rá), reméljek valamit, ami nem biztos, hogy valaha megtörténik? Vagy jogosak a kételyeim? Köszönöm, hogy elolvasta. Nagyon hálás lennék, ha megosztaná a gondolatait.

Kedves Lelkiatya! Elég rossz házasságban élek. A férjem nagyon önző, alig van itthon. Más városban dolgozik és legtöbbször ott is alszik. Ha szabadideje van, azt a barátaival tölti. Isznak, dohányoznak, dorbézolnak. Meg is csalt már. Én állandóan várom haza, minél több időt szeretnék vele tölteni. Nagyon magányos vagyok. Gyermekünk sincs. Próbáltam már vele beszélni. Szép szóval, érvekkel, kérlelve, erőteljesebben, megsértődve...de igazából semmi sem hatja meg. Szerintem alig várja, hogy megszabaduljon ettől a házasságtól. Nagyon rossz érzés ilyen visszautasítottnak lenni. Sokat imádkozom értünk, de semmi sem változik. Még rosszabb. Én is egyre rosszabbul viselem, lelkileg és fizikailag is tönkre megyek már. Sokszor reszketek az idegtől. Mindig egyedül vagyok, csak magamra számíthatok, nem társam az életben. Templomba sem szeret velem járni. Kedves Lelkiatya! Hogyan viselkedjen egy jó feleség ebben a helyzetben? Köszönöm a választ!

Kedves Lelkiatya! Nagyon sokat gondolok egy nős emberre. Rengetegszer felmerül bennem a nap folyamán, csak nagy erőfeszítéssel tudom elkergetni a gondolatát magamtól. Az a legnagyobb baj, hogy időnként látjuk egymást, és látom rajta, hogy egyáltalán nem vagyok közömbös neki. Próbálok - az érzéseim ellenére - elutasítóan viselkedni, de nem mindig sikerül. Olyan is előfordult, hogy szinte kétségbeesetten kerestem a tekintetét, csak hogy lássam a szemét. Ezt már meggyóntam. Mit tegyek még, hogy ez az érzés elmuljon? Középkorú, de nagyon fiatalos római katolikus nő vagyok. Tisztelettel és köszönettel Mária

Kedves Lelkiatya! A mostani böjti időszakban a böjti fegyelem olyan mint a Nagyböjt? Mi a különbség a kettő között? Várom válaszát. Előre is köszönöm

Kedves Lelkiatya! Tanácsra lenne szükségem. Római katolikusok vagyunk! Testvéremet kiskorában a szüleink megkeresztelték,édesanyánk fiatalon elhunyt betegségben,és amikor maga az elsőáldozás lehetett volna neki akkor az elmaradt ,úgy szintén a bérmálkozása is,volt ebben az is,hogy apa nem igazán ezzel foglalkozott,dolgozott,tesómat sem érdekelte úgy igazán. Most ott tartunk ,hogy 29 éves lesz már kétszer nekikezdett hitoktatásnak,hogy ezeket a szentségeket pótolja,de mindkét alkalommal végül is abba hagyta. Lelkileg ,testileg is nagyon tönkre van menve ,feszült,ideges,alkohollal is komolyabb gondjai voltak már, sok mindent elvár csak,hogy majd más megoldja ,segít rajta,maga módján küzd,de kevésnek bizonyul. Próbáltam beszélni vele,folytassa erőt adnak a szentségek is ,de nem is tudom,hogy mondjam valami neki megy a fejének és nem és nem. Két véglet van amikor azt mondta megy csinálja,mert ebből a pokolból csak Isten tudja kiszedni,amikor meg valami nehezebb megpróbáltatás éri idegbeteg lesz,és most is visszamondta ,hogy járjon a pap bácsihoz! Olyan mint aki mond valamit, de a valóság más. Már egyszerűen nem tudom mit tegyek. Hiába mondom ,annál makacsabb. Azt mondta a pap bácsink,az a félő,hogy ha ezt feladja,akkor ezek nem is lesznek m?r meg neki majd ! Mit tegyek? Hagyjam békén? De mi van az olyan emberrel ha meghal aki csak keresztelve van ,és ellen áll a többi szentségnek( akár mert pszihésen nincs jól,lehet beteg) gyónni sem tud majd,mert nem volt elsőáldozó ?? Nem akarom hogy elkárhozzon. Isten meghallgatja minden imám érte? Kérem őt hasson rá valahogy ő mindenható én már ide kevés vagyok.... Köszönöm!!

Kedves Lelkiatya! Isten már tudja ( előre) ,hogy én pl üdvözülök e ,vagy elkárhozom?Ugyanezt értem a családtagjaimra is tudja mi lesz a sorsuk odaát? Az Egyház is azt mondja imádkozzunk ,de mi van ha imádkozom,de kiderül hát ez nem számított már nekik, mert nem üdvözültek,legfeljebb én hittem segíthetek imával . Vagy ez ,az ilyen gondolat tud lenni kísértés ? Hogy félhessek,elbizonytalanodjak akár? Köszönöm szépen a válaszát!

Dicsértessék Jézus Krisztus! Kedves Lelkiatya! Egy kettős kérdésben lenék kíváncsi a válaszára. Az Egyház alapvető tanítását ugyan ismerem a témában, de amit kérdezek, az kissé árnyaltabb, és nehéz rá a sablonok mentén választ találni. 1. kérdés: ha van egy férfi, aki egészen a legkorábbi gyerekkorától kezdődően LELKILEG mindig inkább nőnek élte meg a világot, és a lelki szükségleteit, és nőként élte meg ösztönösen a testi-lelki vonzalmat is, ennél fogva kizárólag egy férfi mellett tudna kiteljesedni, boldog lenni lelkileg is, sőt, tovább megyek, ha egy nővel élne együtt, azt élné meg lelki síkon azonos nemű kapcsolatnak - őt és az életét Isten, a lelkek Királya vajon férfiként vagy nőként ítéli meg, test, avagy lélek szerint? 2. kérdés: ha ugyanő a szexualitástól mindenkor tartózkodó, de lelkileg mély, házasságszerű párkapcsolatban élne egy férfival, az is ugyanolyan nagy bűn lenne Isten szemében, mint ha szexuális életet élnének? - Válaszát köszönöm!

Kedves Lelkiatya! Imádkozzon kérem feleségemért, az ő mielőbbi gyógyulásáért. Több, mint egy éve szorul antibiotikumos kezelésre egy idült húgyhólyaggyulladás miatt. Imádkozzunk, hogy a június 14-i újabb mintavétel pozitív változásokat fog hozni az életében, gyógyulásában!

Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy véletlenül lehet e szentségtörést elkövetni? Mert nálunk kb 3-4 havonta lehet gyónni viszont rendszeresen járok misére ahol minden alkalommal áldozni is szoktam, de közben előfordul hogy önkielégítés bűnébe esem, korábban azt hittem hogy nem halálos bűn és lehet mellette áldozni, de most összezavarodtam mert egy lelki tükör szerint súlyos bűn és feltétlen meg kell gyónni (ezt mindig meg is tettem, de közben áldozni is mentem) és a bűnök számát sem mondtam (nem tudom hogy így érvényes e)?

Kedves Lelkiatya! Én kérdeztem a migrén piercingről, válaszát igazán köszönöm. Igazából maga a testékszer is tetszik, tehát akkor is szívesen viselem, ha ennek nincs orvostani hatása. Amennyiben mégis segít, az megoldást jelenthet egy nehéz küzdelemre. Sajnos az orvosom által felírt gyógyszer túl erős, így gyengébbet kell szednem, ami viszont sokszor csak ideig óráig hat, és jelentős küzdelmet jelent. Igazából arra lennék kíváncsi, hogy mint tevékenység bűnnek számít-e? Igazából nem egy nagy összeg az elkészíttetése, és nem is végleges, tehát ha esetleg nem segít és mint maga ékszer sem tetszik, bármikor ki lehet venni. Ebből a vonatkozásból mit gondol, szabad, nem szabad? Baj, nem baj? Megtisztelő válaszát előre is köszönöm szépen! z

Tisztelt Lelkiatya! A tanácsára és legfőképp mindig,bölcs meglátására volna most nagy szükségem. Úgy másfél hónappal ezelőtt orvosnál jártam, és egy kellemes, kedves fiatal orvoshoz kerültem. ... Nem tudom pontosan miért, e azt érzem, hogy valamiféle küldetésem van felé, emiatt nehezen tudom elengedni. ... Kérem, ne értse félre, ez nem vonzalom, csak valamiért megérintette a lelkem. ... De nem szeretnék sem tolakodó lenni, sem megszállottnak tűnni. Ön mit gondol, kedves atyám? Kérem szépen, ne tegye közzé levelem egészét, annak bizalmas volta miatt. Köszönöm, ha válaszol majd. Isten áldja!

Kedves Lelkiatya! Nekem írta azt a választ a kérdésemre, amire egy másik levélíró is utalt amikor arról volt szó, hogy amit mással teszünk, azt Jézussal tesszük. Egy dolog nekem nem világos. Abban a levelemben írtam arról, hogy milyen sokszor megbántottak mások. Azt még meg is értem, hogy fontos a megbocsátás és ezeknek a sérelmeknek nincs helye az életemben, de valami olyasmit írt, hogy amikor rossz érzésekkel gondolok ezekre az emberekre, akik engem megbántottak, akkor az olyan mintha Jézussal tenném. Ezt nem tudom megérteni, legalábbis a "mintha Jézussal" részét nem. Két okból. Az egyik: Jézus nem tenne velem olyat, amit azok az emberek, akik megbántottak, megaláztak, a szavaikkal sértettek meg, ki mit. Jézus bűntelen, nem tenne ilyet. Jézusnak nem lenne miért megbocsátanom mert semmit nem tett ellenem soha. Másik: Jézus, mégha bennünk is van valamilyen formában, nem egyenlő velünk. Lehet, hogy bennem van Jézus, de én nem vagyok Jézus. Jézus és én két külön személy vagyunk. Van nekem egy testem, neki egy sajátja, leélte ő is a földi életét, élem én is a saját testemben a saját körülményeim közt a saját életem. Az első tényezőhöz részben visszatérve: azt elhiszem, hogy a Szentlélek működik bennünk és amikor szeretünk másokat, akkor olyan mintha rajtunk keresztül Jézus szeretné őket, amikor segítünk, olyan mintha Jézus tenné, de az kizárt dolog, hogy minden cselekedetünk olyan mintha Jézus tenné. Pedig ha csak azt vesszük alapul, hogy Jézus bennünk van és ha megbocsátok másnak, akkor Jézusnak bocsátok meg, akkor abban az esetben az azt feltételezi, azt mondja, hogy Jézus tette velem azt a rosszat amit az az ember, valamilyen köze van ahhoz a rosszhoz, de legalábbis mintha ő részben ő tette volna. Nem vagyok teológus vagy pap, de ezt az egészet én úgy képzelem el, hogy Jézus bennünk van, a Szentlélek bennünk van és lehet, hogy a jó cselekedetekre és a hitben fejlődésre tud inspirálni, de a rossz cselekedeteink, bűneink csak mi csináljuk, hiába van bennünk Jézus valamilyen formában és ezért ha a megbántott személy haragszik ránk, kerül minket, nem szeret, rossz érzéssel gondol ránk, bármi, akkor azt nem Jézussal teszi, csak velünk.. Egy negyedik dolog: azért sem tudom azt elfogadni, hogyminden, amit a másikkal teszünk olyan mintha Jézussal tennénk, mert ez azért nem így nem lehet igaz minden helyzetben. Ha szeretkezek valakivel, együtt töltök vele egy romantikus éjszakát, akkor nem lehet azt mondani, hogy Jézussal szeretkeztem. Nem finomkodó példa és elnézést kérek ezért mindenkitől, aki ezt olvassa, de valami olyan helyzetet kerestem, amire tényleg nem mondhatom, hogy mintha Jézussal csináltam volna. Hasonlóképp a verekedés. Ha verekszek valakivel, az egy kölcsönös dolog, ha nem önvédelemből történik, én is meg akarom verni a másikat és ő is engem, akkor sem mondhatom, hogy mintha Jézussal tettem volna, mert Jézus nem akarna engem megverni. Ha haragszok arra, aki meg akart verni, nem Jézusra haragszok, mert Jézus olyat nem tenne. Nem mondhatom tehát, hogy Jézussal töltöttem az éjszakát vagy hogy vele verekedtem, de ha ez igaz és így van ahogy gondolom, akkor a rossz tettekre, a másik ember bűneire ugyanúgy igaz, hogy ha amiatt rossz érzéssel gondolok rá, haragszok rá, akkor az is csak az emberre érvényes de nem olyan mintha Jézussal tenném. A jó cselekedet másabb, értem, ott tényleg mintha Jézussal tenném. Szívesen olvasnám a magyarázatát a leírtakkal kapcsolatban. Nem azt írom, hogy nem kell megbocsátani és haragudni, csak egész egyszerűn nem értettem azt a részt.