Kedves Lelkiatya!
Én most nem egy kérdéssel szeretnék önhöz fordulni, hanem csak szeretnék üzenni annak az illetőnek, aki a tisztasági fogadalommal kapcsolatban kérdezett öntől. Pár napja olvastam vissza azt a kérdést, és azóta többször is eszembe jutott. Valahogy nekem is ilyenfajta gondolatok körvonalazódnak a fejemben a tisztasággal kapcsolatban, és amikor olvastam a válaszát, hogy egy papnak, az "Isten emberének" kellene ezt megpecsételni, akkor mintha az én gondolataimban is egy kirakós a helyére került volna, hogy ezt tényleg így kellene csinálni. Persze ezen még gondolkoznom kell...
Szeretnék sok erőt és kitartást kívánni a kérdezőnek, és nagyon remélem, hogy sikerül majd neki a tisztaság útján egyre közelebb kerülni Jézushoz. Imádkoztam is érte. Ha esetleg látja majd ezt az üzenetet, akkor megkérném, hogy írjon majd valami visszajelzést, hogy hogyan sikerült előrehaladnia ezen az úton... Ha a Lelkiatya se bánja, akár ezen a felületen is elmondhatná... vagy majd megadok egy személyes elérhetőséget. Lehet, hogy sokak szemében őrültség ilyen fogadalomra vállalkozni főleg világi emberként, de Jézus is azt mondta, hogy "aki eltudja fogadni fogadja el" Szerintem jó kezdőlépés annak, aki ilyenre vállalkozik (még ha csak meghatározott időre is) ha őszintén bele tud gondolni és meg is érti, hogy vannak olyan emberek akik Isten miatt ilyen útra térnek. "Aki eltudja fogadni fogadja el" Lehetne úgy is mondani, hogy aki nem értetlenkedik, gúnyolódik, nevet ezen, annak fel van kínálva ez a lehetőség is. Mintha megkérdezné tőlem is Jézus: El tudod ezt fogadni? Nem nevetsz ezen, mint a világ? Akkor fogadd el és élj így...
Nehéz erről beszélni egyébként...
Még egyszer minden jót kívánok és Isten áldása kísérje!
Igen, azt hiszem, Önnek igaza van abban, hogy ezt a titkot van, aki megérti, van, aki nem. Persze, sok olyan keresztény testvérünk van, aki, bár önmaga családban él, házastársa, gyermekei vannak, vagy ilyen életre készül, de azért ő is nagyra értékeli a szüzességet, az Istenért való lemondásokat, és tisztelettel övezi azokat, akik ezt az életformát követik. Hátha ezen sorok alapján mások is elgondolkodnak ezeken, s fölismerik a saját belső indíttaásukat az Istennek szentelt életre. Jó lenne, ha minél többen volnának. Ez nagy megerősítésül szolgál az Egyháznak, azon keresztül minden embernek.
Kedves LelkiAtya! Nemcsak én, hanem az egész családom hisz az Istenben. Minden vasárnap megyünk a templomba. Gyakran megyünk hét közben is a templomba. Hosszú-hosszú évek óta romokban hever mind az én, mind a családom élete. Rajtunk csak a lottó telitalálata tud segíteni. Mi ott voltunk azon a vasárnap a templomban, amikor arról volt szó egy óra hosszán át, hogy nyugodtan merjünk kérni az Istentől. Éppen emiatt és a rengeteg problémánk miatt a lottó telitalálatát kérem az Úrtól. De, még nem valósult meg. Miért nem???
Mert Istennek, minden bizonnyal van más megoldása is a tarsolyában. Nem volna helyes beszorítani az ő elképzeléseit a mienkbe, s azt mondani neki: csak így segíthetsz, másként nem. Az igazi hittel való kérésnek az is része, hogy teljes ráhagyatkozással elfogadom azt, amit ő ad - vagy éppen nem ad. A rendszeres imádságok templomban vagy az otthonukban segítse Önöket egyre inkább fölismerni az Isten akaratát. Ez nehéz élethelyzetekben igazán nem könnyű, de éppen ez edzheti a hitünket, erősítheti a ráhagyatkozásunkat. Ha Isten a lottón keresztül akar Önöknek segíteni, akkor vegyen egyetlen szelvényt, azt játssza meg, és várja bizakodva az eredményt. Ha netán mégsem húzták ki a számokat, akkor tudhatja, hogy Isten másképpen akar segíteni, nem ezen a módon. Még egy szelvényt ne vegyen, mert az a bizalmatlanságának volna a kifejezője. Persze, akkor még ott marad az, hogy így viszont hogyan segít. De legyen meggyőződve arról, hogy Istennek van megoldása az Önök életére. Azt kell megtalálni.
Tisztelt akàrki, írt arról, hogy első feladat az üdvösség az életben maga is tudja. hogy ez a születés pillanatában eldől, de maguk a legbünösebbek, amiért pénzt hùznak ki ezért a szerenvsétlen hívőkből, Amit írt hogy hogy lehet a fentiekhez kerülni teljesen jó érzés, de nem kell szektàsnak nyílvànitani valakit, aki tudja papi végzetség nélkül is hogy igenis nem minden csak úgy van, hiszek a teremtő egyvalósàgù Istenben, de màr az egyhàzban nem
Fájdalom, ha csalódott az egyházban. Biztosan sok olyan hatás érte, amelyben papok vagy más keresztény hívek méltatlanul viselkedtek. Igen, bűnösök vagyunk, ezt nem is tagadhatjuk. Éppen ezért szorulunk rá Isten irgalmára, ezért imádkozzuk olyan sokszor a liturgiáinkban: Uram, irgalmazz! Minél inkább törekszik valaki a Krisztust követő életre, annál inkább megtapasztalja a maga törékenységét, gyöngeségét, a szeretetre való képtelenségét. Akiben nincs meg ez a törekvés, az nemigen ismeri ezt az érzést, az nagyjából meg van elégedve saját magával, saját életével. Az, aki nem tudatosítja önmagában saját esendőségét, saját bűnösségét, Isten irgalmára való rászorultságát, az szokta hamarabb észrevenni mások hibáját. Abban igaza van, hogy erre papi végzettség nélkül is rá lehet jönni. Egész egyszerűen a tiszta szívvel imádkozó ember - ha ez a jóra törekvése alázattal is párosul -, akkor teológia tanulása, sőt, könyvek olvasása nélkül is rájöhet ezekre az igazságokra: Isten végtelen irgalmára és a magunk végtelen gyarlóságára.
Végülis abban is igaza van, hogy odaföntről már lehet tudni, hogy ki az, aki üdvözül és ki az, aki elkárhozik. Ez azonban egyáltalán nem mentesít minket az alól, hogy minden erőfeszítésünkkel törekedjünk az üdvösség megszerzésére. Itt a földön ez még nincs eldöntve. Amíg az időben élünk, addig még minden megtörténhet. Isten előre tudása nem meghatározza a sorsunkat, hanem előre látja, de a sorsunk, az üdvösségünk a mi kezünkben van. Ahogy Szent Ágoston fogalmaz: Isten megteremtett téged a beleegyezésed nélkül, de nem fog üdvözíteni a közreműködésed nélkül. Szóval, nagyon is kell törekednünk arra, hogy Istent megismerjük, hogy közel kerüljünk hozzá, hogy vele egyesülhessünk - hiszen ebben áll az üdvösség. Ebben nagyon sokat segít az Egyház a szentségeivel, a közös imádságaival. Bízom benne, hogy egyszer - remélem, minél hamarabb - rá fog jönni, hogy a valódi Egyház nem más, mint Krisztus titokzatos teste. Ebben nem lehet csalódni, Krisztus, a fő elvezet minket az üdvösségre, s ehhez mindenképpen kellünk mi is. Még akkor is, ha az üdvösség ajándék, azt mi nem érdemelhetjük meg, de nélkülünk nem adatik meg ez az ingyenes ajándék.
Tisztelt Lelki atya! A Jézus életéről szóló Kiválasztott C sorozatot Ön szemelyszerint ajánlaná, ? Őszintén szólva egy kicsit köntösbe bujtatott új világi filmnek észlelem.. És hát tudjunk hogy a magtevesztő (diabolos) hogyan és miként rafináltan dolgozik... Számítok az Ön véleményére.. Imádságos szeretettel Ferenc+!
Kedves Ferenc! Én nem láttam még egyetlen részt sem ebből, de akiknek adok a szavára, ők többnyire dicsérik. Azt hiszem, jó szándékkal rendezték meg ezt a film sorozatot, és jól megtalálja azt is, hogyan szólítsa meg az embereket. Bízom benne, hogy sok embert fog Jézushoz vezetni.
Tisztelt Lelkiatya! 30 éves, egyedülálló, református férfi vagyok. Furcsa problémát szeretnék elmondani. Vannak bűneim, amikkel nem küzdök. Szexuális jellegű bűnök. Tudom, hogy ez így nem helyes. Kényszeres személyiségzavarom van (több más pszichés betegség mellett). Vagy egyáltalán nem küzdök, vagy annyira küzdök, hogy elvonja a figyelmemet minden mástól. Amikor meghoztam ezt a döntést, hogy nem fogok küzdeni bizonyos bűneim ellen, az előtte lévő egy évben nagyon rosszul voltam. Akkor küzdöttem a bűneim ellen, nem dolgoztam akkoriban, OKJ-s képzésre jártam, de ott is sorra írtam az 1-es dolgozatokat, egy idő után már be sem jártam az órákra, elhanyagoltam a házimunkát és az egészségemet is. Ezután döntöttem úgy, hogy nem küzdök tovább. Mert én vagy ennyire görcsösen küzdök, vagy nem küzdök. Nálam nincs köztes állapot. Nincs. Nem tudom, milyen az. El sem tudom képzelni. Tudom, hogy ez nem jó így, de nem tudok változtatni. Időnként rámtör a félelem, hogy Isten haragszik rám, és meg fog büntetni. Aztán megnyugszom, és bízom benne, hogy Isten így is szeret. Ez a reménység van nekem. Pszichológus nem tudott segíteni, más területeken igen, de ebben nem. Tudna valamit tanácsolni? Isten áldja Önt!
Ez most az Ön számára egy viszonylag nyugalmas állapot. Mindenképpen jobb, mint amikor minden gondolatát ez a szexuális inger kötötte le. Azt fontos tudnia, hogy nem az eredményezte a nyugalmasabb állapotot, hogy bedobta a törölközőt, föladta a harcot, hanem az, hogy fölhagyott a korábbi, teljesen sziszufuszi vergődéssel. Ezt jól tette. Sajnos nem találta meg a helyes módot erre a küzdelemre. A rossz küzdelem rosszabbat tesz, mintha nem is küzdene. Tehát helyes, hogy ezt elhagyta. Ha őszintén magába néz, azért ez sem nyugalmi állapot, de jobb így, mint korábban. Ahogy említi, néha eszébe jut, hogy Isten ezért megharagszik és meg is büntetni Önt. Ez ugyanolyan félrevezető és rossz gondolat, mint korábban a rossz harcmodor megválasztása. Annak fölismerése, hogy Isten így is szereti Önt, ez viszont helyes irány, ebben érdemes tovább haladni. A küzdelem tehát nem fekete-fehér: vagy küzdök, vagy nem, hanem a megválasztott eszközök között van jó és jobb, rossz és rosszabb. Most itt tart, ahol tart. Ezt köszönje meg az Úrnak! Mindenképpen nagy hálával köszönje meg az ő állandó szeretetét. Ez az, ami Önt megtartja, nem pedig az egyéni küzdelme. Mondom, ebben az irányban menjen tovább. Minél mélyebben tudatosítsa ezt a szeretetet, ezt a végtelen lehetőséget, amit soha nem lehet eljátszani. Imaéletében ez legyen a fő irányvonal, ebből a szempontból olvassa naponta a Bibliát, a vasárnapi istentiszteleteken ennek mindig legyen helye, hogy erről elmélkedik, ezért köszönetet mond. Ha ebben az irányban halad, akkor haladni fog a személyisége gyógyulásában is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt lelkiatya!
Orthodox hívőnek kereszteltek meg, viszont mivel családom nem gyakorolta a vallását, ezért sokáig eltávolodtam a hittől. Pünkösdkor azonban meghallva a hívást, visszatértem a hithez, azonban én egy római katolikus közösségben találtam meg a helyemet, így azóta hozzájuk járok rendszeresen vasárnap misére, illetve amennyiben időm és hivatásom lehetővé teszi, hétköznap is. Ahogy utánajártam, a katolikus oldal engedélyezi orthodox hívők gyóntatását és szentáldozását katolikus templomban is. A szentírást olvasva és egyéni élmények alapján azonban én nem csak egy "teljes jogú" vendég szeretnék lenni a katolikus egyházban, hanem a közösségnek tényleges katolikus tagja is. A római katolikus atyák, akiket ismerek, támogatnak a váltásban, azonban nem szeretnénk, ha római katolikusként fogadna be az egyház, hisz szemben a közösségi hitéletemmel, az egyéni hitéletemben (ikonok, böjti fegyelem, misztériumok és általános gondolkodásbeli minor különbségek) én erőteljesen a keleti katolicizmushoz húzok. (Mivel gyermekkoromban is legtöbbet orthodox templomban jártam, illetve a szülői házban is szentképek helyett ikonok voltak). Tudtommal a Vatikán gyakorlata is az, alapvetően, hogy keleti katolikusként, jelen esetben görögkatolikusként fogadja be az orthodox híveket. Ezen túl, amennyiben a munkám és időm lehetővé teszi, ellátogatok görögkatolikus reggeli vagy esti zsolozsmára (még ha a görögkatolikus liturgiát annyira nem nagyon ismerem és az énekszót kevéssé tudom támogatni), amely rendkívül sokat hozzátesz számomra a szerintem szintén nagyon szép római rítushoz. Megkerestem a területileg illetékes görögkatolikus parókust, aki egy rendkívül szimpatikus atya, és örömmel lát, de az ő véleménye az, hogy nem szükséges az áttérés, hisz orthodox hívőként gyónhatok és áldozhatok is, nem kell ráadásul semmilyen új szentséget felvennem és a legfontosabb az, hogy az ember szívből higgyen (amivel amúgy teljes mértékben egyértek). Mivel ő egyedül van a közösségre, megértem, ha erre nincs ideje, részemről azonban tényleg szeretnék teljesen a katolikus eucharistikus közösség tagja lenni. Tudna nekem segíteni abban, hogy mi a módja annak, hogy egy orthodox keresztségű hívő hivatalosan is, anyakönyvezve is, hitét megvallva egy görögkatolikus templomban görögkatolikus hívővé váljon? Budapestiként kit tudnék ezzel felkeresni?
Valóban ez az előírás, hogy az ortodox egyházból katolizáló személy, lehetőség szerint továbbra is megtartja a rítusát: ha bizánci rítusú volt, akkor az adott ország görögkatolikus egyházába tagozódik be, ha más keleti rítusú volt, például kopt vagy örmény, akkor pedig annak a katolikus ágába. Hogy ezt a fővárosban melyik parókiánál tegye meg, ezt alapvetően a lakóhelye szabja meg. Amelyik parókiához tartozik, azt érdemes fölkeresni. Ilyen módon görögkatolikussá válva, lehetőleg ott találja meg a helyét, azt a közösséget, ahová attól kezdve járhat rendszeresen. De azért ez nincsen kőbe vésve. Budapesten ezt nem mindig könnyű követni, hiszen sok egyéb tényező is befolyásolhatja, hogy ki hová, melyik templomba jár. Ha egyelőre nincsen kötődése egyikhöz sem, akkor nézze meg a lakhelye szerinti parókiát. Ha viszont ismer már atyát vagy közösséget, nyugodtan ott is jelenthkezhet ezzel a szándékával.
A Jézus ima találkozót mikor lehet online reszvetelel meg tisztelni azoknak akik az ország más részein élnek?
Ez nem egyszerű. Hisz az ilyen ima-találkozóknak egyik fontos eleme, hogy az imádkozók fizikailag is együtt vannak, közösen tartják a csöndet. De kétségtelenül ebbe távolról más is bekapcsolódhat bárki. Például úgy, hogy nagyjából tudja az időpontot, és ő is akkor imádkozik, mint a többiek. Egyes helyekről pedig van lehetőség az élő közvetítésen keresztül is bekapcsolódni, s ilyenkor a közös ima előtti tanítást is lehet hallani. Úgy tudom, erre most csak a debreceni kápolnából van lehetőség. Debrecenben havonta szokott lenni Jézus-ima, általában csütörtöki napon. Ezek meghirdetése többnyire a honlapunkon is megtalálható.
Kedves LelkiAtya! Mekkora bűn az, ha a pap lebukik az egyik hívő előtt, hogy korábban hazudott neki?
Nem az a bűn, ha lebukik. Az csak kínos, ugyanakkor gyógyító is lehet. A bűnt akkor követte el az atya, amikor szavaiban eltért az igazságtól. A hazugság nagyon sokféle lehet, annak súlya is, a körülményektől függően. Az biztos, hogy jóval súlyosabb, ha egy pap követi el. Ezeket a szempontokat tudom mondani a cselekedet megítélése terén. Ám hozzáteszem, ezeket magának a papnak kell mérlegelni, senki másnak. Nem a másik bűnét kell értékelnünk, csakis a sajátunkat
Kedves lelkiatya katolikus ember mehet pszichiáterhez? Szorongás miatt nagyon magas a vérnyomásom és a pulzusom. Emiatt a háziorvosunk pszichiáter segítségével próbálna meg segíteni. Mivel a stressz miatt van, amit nem tudok elkerülni, mert központi idegrendszeri sérült súlyos értelmi sérült nem beszélő autista kamasz nevelt fiam van. Válaszát előre is köszönöm
Természetesen mehet. Miként orvoshoz is elmegyünk, ha beteg a testünk, így pszichiáterhez is fordulhatunk, s kell is fordulnunk, ha beteg a pszichénk. Az Ön esetében talán még az sem fontos, hogy az illető pszichiáter keresztény és katolikus legyen, bár általában ezt szoktuk javasolni. De néhány szava alapján megismert helyzetében még ezt sem tartom annyira lényegesnek. Mindenesetre létezik egy névsor, amely a keresztény pszichológusokat, pszichiátereket gyűjti össze. Persze, ez sem mindet.
http://archivoli.katolikus.hu/upload/file/lampatarto/ker_pszich_szakemb.pdf
Kedves Lelkiatya!
Megbánva az eddigi langyos kereszténységemet, tisztasági magánfogadalmat tettem. Szeretnék imát kérni Öntől, kedves Lelkiatya, és mindenkitől, aki ezeket a sorokat olvassa.
Jó tanácsokra is nagyon nagy szükségem van, ezért szeretném megkérni arra, hogy néhány sorban "okitson ki", hogy mire figyeljek, és mire ne.
Már jó néhány hete letettem ezt a fogadalmat.
Nagyon szépen köszönöm előre is!
Margit
Eddig úgy érzem, hogy könnyebb az így megélt élet, mint azt előtte gondoltam. Minden bizonnyal csak Isten segítségével lehet ebben az állapotban megmaradni, ezért úgy vigyázok a kegyelem állapotára, hogy nem azt nézem, hogy mit ne kövessek el, hanem azt, hogy miben vannak hiányosságaim, és azokat próbálom fejleszteni.
Kedves Margit!
Az Úr egészen bizonyosan szívesen veszi ezt a fölajánlást és meg is áldja. Fontos részlet, hogy akkor köti Önt ez a fogadalom, ha egy atyát is bevon, és az Isten embere jelenléte pecsételi meg a fogadalmát. Enélkül a fogadalom nem nyilvános, hanem egyéni, saját, magán fogadalom, amely alól adott esetben saját maga is adhat feloldást. Ha viszont egy atya jelenlétében és tanúságával teszi, akkor azt visszavonni, megváltoztatni szintén csakis pap által lehetséges. Természetesen nem ezzel kell számolni, és ha fogadalmat tett, akkor ara kell törekedni, hogy abban ki is tartson, de azért nem árt ez a pontosítás.
Mint kérte, imádkozom Önért, s minden bizonnyal sokan mások is, kik olvassák e sorokat. Tanácsom, hogy ne csak arra figyeljen, hogy a bűnt kerülve a hiányosságain dolgozzék, hanem sokkal inkább az Istennel való kapcsolatát erősítse. Az ember erejét meghaladó tetteket csakis Isten segítségével, Isten erejével vagyunk képesek teljesíteni. Ezért jogos, hogy a kitártásához tőlünk is kér imasegítséget, de ami igazán fontos, hogy Önnek legyen minél méylebb, minél személyesebb kapcsolata az Úrral, s erre alapozza majd az érte és neki tett fogadalmának a megtartását.
Kedves Atya!
Ha egy római katolikus pap úgy döntene hogy rítust vált és betér görög katolikus papnak, és a rítusváltás előtt házasságot köt, akkor görög katolikus pappá avatható ? Vagy ezesetben kizáró ok a házasság, mivel az már a pappá szentelése előtt történt ? A rítusváltás egyházjogilag nem jelent egy kvázi újraszentelést ? Tehát a rítusváltás előtt házasságot kötött róm kat pap a görög katolikus egyházba fogadható a házasság elismerése mellett ?
Azért foglalkoztat a kérdés mert a múlt héten volt egy nagy botrány a római katolikus egyházban, ami rávilágított arra hogy a cölibátus miatt sok olyan ember jelentkezik papnak aki nem oda való, és azokat a róm kat papjelölteket lényegében kizárja/elrettenti a róm kat cölibátus akiknek barátnője van és házasságot terveznek.
Ha valaki fölszentelt pap, ez letörölhetetlen jegy, ő már pap marad mindörökké, "Melkizedek rendje szerint". Kivételes helyzetekben a pápa feloldozhat a papság által vállalt kötelezettségek alól, de azért az illető megmarad papnak. Még ha nem is végezhet semmilyen papi szolgálatot, pl. halálveszélyben lévő embert mégis feloldozhat. Vagyis megmarad az életében a papi karakter. Ha rítust akarna váltani, papok esetében ezt végképp nem szokta megengedni a Hittani Dikasztérium. Ha valamilyen módon mégis megtörténnék, akkor ő papként szolgálhat a keleti katolikus egyházban, de értelemszerűen nem nősülhet meg. Mint ahogyan egyetlen fölszentelt pap sem köthet házasságot. Ilyen a keleti egyházban sincsen. Az téves megfogalmazás, hogy a görögkatolikus egyházban a papok nősülhetnek. Ez nem így van. Házas embereket lehet pappá szentelni, de a diakónus szenteléstől fogva már nem lehetséges a házasságkötés. Tehát a szentelés előtt kell neki alaposan meggondolnia, hogy milyen életformát választ.
Ha úgy érzi valaki, hogy őt a római katolius egyház a cölibátussal elrettenti a papságtól, akkor mindenképpen jobb, ha nem is vállalkozik a papságra. Ugyanis később is sokkal súlyosabb rettentő dolgokat kell majd átélnie. (Mostanában látjuk, hogy micsoda támadásoknak vannak kitéve a papjaink!) Csak aki szívvel-lélekkel, minden nehézséget vállava, elszántan vállalkozik a papságra, csak az jelentkezzék a szemináriumba. Aki bármilyen nehézséget meg akar úszni, az ne jöjjön papnak! Lehet, hogy alkalmatlanok is jelentkeznek a szemináriumba, ez mindig is így volt, s a fölvételi bizottságban nem tévedhetetlen emberek ülnek. De a szeminárium 5-6-7 esztendeje során megmutatkozik, hogy kiben van Istentől kapott hivatás, és ki az, aki csak jámborul vagy netán számításból gondolta azt, hogy akár pap is lehetne. Az ilyesmi hamar kiütközik. Jézus előre megmondta, botrányok mindig lesznek (Mt 18,7), s bizony, súlyos a felelőssége annak, aki botrányt okoz, de Krisztus Egyháza legyőzhetetlen. Érdemes a Bárány mellett kitartani, aki mindenek fölött győzedelmeskedik. (Jel 17, 11-18).
Tisztelt Lelkiatya!
Misztikus élményeimet megosztottam a lelki vezetőmmel e-mailben, de semmi választ nem kaptam, mit tegyek, ha zavar a hallgatása e legbensőségesebb dolgok megosztása után? Tudom, hogy ezek veszélyes vizek illetve hogy a misztikus élményekről bár hiszem, hogy sokan kapnak, nem szokás beszélni, illetve az Egyházunk is nehezen magyarázza a személyes üzenetük miatt, mégis léteznek. Úgy éreztem, előle el nem hallgathatom és az útmutatása segítene feldolgozni ezeket a kegyelmeket, mert hisz ilyen nagy jóra sosem vagyunk készek, pedig az Úr végtelenül szeret. Köszönöm előre is a tanácsát.
Azt hiszem, én is hasonlóképpen tettem volna. A misztikus élmények valóban egészen mélyre hatóak, valahogy nem való a világháló pillanatnyi kommunikációjára. Ez is egyfajta válasz az atya részéről, a hallgatás, ami valószínű, inkább kivárás. Ha méltatlankodást tapasztal a lelkében, akkor ez annak a jele, hogy nem Istentől származó élmény érte. Isten látogatása megtanít arra is, hogyan kezeljük azt. Alázatra késztet, amelynek része a türelem, az elfogadás is. Nem érzékeltem az Ön soraiban méltatlankodást, csak jelzem, hogy ez egy fontos figyelmeztetés lehet. Mit tegyen? Várjon. Várja ki azt a helyzetet, amikor személyesen tud majd beszélni erről a lelkiatyjával. Akkor ő is többet tud mondani, mint egy e-mail-en átküldött üzenet alapján.
Kedves Lelkiatya! Tudom, hogy nem kedveli az efféle kérdéseket, de amíg más azon gondolkodik, hogy elektromos autót vegyen vagy benzinest, én azon agyalok, hogy Jézus anyai ágon örökölt y kromoszómát a Szűzanyától, az apai x-et a Szentlélektöl kapta. Nade az vajon milyen, kinek a vérvonala,vagy hogyan képzeljem el ezt a misztikumot?
Nem tudom. De valószínű, más sem tudja megmondani. Ez titok, amely meghaladja az emberi értelem felfogóképességét.
Kedves Lelkiatya!
Papp Miklós atya azt mondta egy videójában,hogy a gondolatvilág és az életvezetés az nem két különböző dolog.
Nincs olyan,hogy alkalom szüli a tolvajt,vagy a hűtlenséget.
Ő már fejben eldöntötte,hogy megteszi és az alkalom,már csak alkalom.
A gondolatvilág következménye a tett,cselekedet.
Ezt forgattam a fejemben, hogy értsem meg,és kértem a jó Istent segítsen minket a kisfiunkkal ,akivel gondok vannak az iskolában.
Amíg jó volt a hozzáállása tanult oklevelet kapott ,büszke volt magára,ha most mondjuk tanulj már,ne bukj meg,az a válasz jön minek tanulni semmi értelme.
Én szeretnék nyugodt békés lenni nem ideggörcsös mert bukásra áll és nem érdekli a suli.
Ez hasonló mint amit az atya mondott gondolatvilág ,cselekedetek....
Nem érdekli,ezért nem is tanul....
Fogadjam el ez van és kész?
Mert hiába elnézést a szóhasználatért, de papolok tanulj nem érdekli.
Mert kb lepereg róla....
Viszont talán ez azért is jó ,reményt adhat,hogy ha újra jól tudna gondolkodni újra jó lehet a cselekedete is.....
Ön szerint?
Egyrészt Miklós atya tanácsa bizonyosan nem arra vonatkozott, hogy azt másra, akár saját rokonunkra, gyermekünkre értelmezzük. Ezek a tanácsok elsősorban azt szolgálják, hogy önmagunkba nézzünk, a saját belső világunkat értelmezzük, nem pedig más emberekét. Mindazonáltal való igaz, hogy ez az igazság másokra is érvényes, nem csak saját magunkra. Ha a gyerneke gondolatvilága megváltozik, akkor meg fog majd változni a magatartása is. Ez nyilvánvaló. Azt gyanítom, hogy kamasz gyermekről lehet szó, s ebben a korban valóban készek akár 180 fokos fordulatot is tenni a gyermekeink. Ez meglehetősen elkeserítő tud lenni, s nincs is nagyon más vigasz, mint a remény, hogy majd idővel vissza is fordul. Ez is nagyon sokszor megtörténik. Addig pedig? El kell fogadni a gyermeket és szeretni úgy, ahogy van. Tudom, hogy sokszor úgy tűnik, még a szeretetet is visszautasítja, de ez csak a látszat. Ez nem más, mint a szeretet határainak a feszegetése: "Akkor is szeretsz, ha ezt csinálom?" Ehhöz végtelen sok türelemre és igazi, mély, feltétel nélküli szeretetre van szükség. Én azt mondom, ne azzal törődjék, hogy milyen jegyet hoz haza a gyermeke, hanem azzal, hogy megmaradjon vele az őszinte, jó kapcsolata. Higgye el, ez ezerszer fontosabb. A rossz jegyet ki lehet javítani, az elveszített bizalmat sokkal nehezebb újra megszerezni. Nem lehetetlen, de sokkal nehezebb. Úgyhogy azt tanácsolom Önnek, hagyja azokat a fránya jegyeket, s legyen minél többet együtt a gyermekével, beszélgessen vele minél többet. Ez busásan megtérül. A könyv fölötti gubbasztás nem mindig. Persze, ügyesnek kell lenni, mert az sem elhanyagolható, amennyire lehet arra is rá kell venni, de ha nem megy, akkor is fontosabb, hogy tisztában legyen vele, Ön így is szereti őt. A szeretet visz előre, nem a könyvekből összegyűjtött tudás.
Kedves Lelkiatya!
Úgy érzem gonosz erők befolyásolhatják a történéseket az életemben. Nagyon rég óta szeretem a Metal zenei műfajt, és keresztény létemre szégyellem, de hallgatom a Mayhem együttest, kifejezetten jó zenét gyártanak. Egy a baj velük, sátánisták voltak, templomokat gyújtogottak/robbantgattak, öngyilkosság, más emberek gyilkossága is köthető a nevükhöz. Nagyon ritkán hallgatom a zenéjüket, pedig nagyon szeretem a műveiket. Azt kezdtem el észre venni, hogy ahányszor hallgatom őket, a következő napon rossz dolgok történnek az életemben. A legfurcsább mindközül, bármennyire is furán hangzik, ahányszor Mayhem zenét hallgatok, a párommal másnap vagy nagyon össze veszünk, vagy elhagy, teljesen értelmetlen, megmagyarázatlan dolgok miatt. Miután megbánom a zenék hallgatását, mindig újra egymásra találunk. Csak olyankor történik ilyesmi, amikor a Mayhem zenéit hallgatom, és mindig pontosan egy napra rá. Eleinte azt hittem véletlen, de kezdek róla meggyőződni, hogy nem az. Túl sokszor történt meg ahhoz, hogy véletlen legyen.
Ön szerint mi lehet a baj? Szimpla véletlen egybe esés lenne az egész? De akkor miért történik meg ennyiszer, és miért mindig pontosan 1 napra rá?
Esetleg van valami megoldás, amivel hallgathatom az együttes zenéit továbbra is, rossz következmények nélkül? Természetesen egyáltalán nem értek egyet a nézeteikkel.
Előre is köszönöm a válaszát, Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Mindenképpen azt tanácsolom Önnek, hogy hagyjon föl az effajta zenék hallgatásával. Egészen bizonyos az, hogy hatnak. Hogy mire, kire, mikor, hogyan, ezt nem olyan könnyű kibogozni. De nem is érdemes vesződni vele. Egyszerűen hagyja ki az életéből. Nem ad hozzá semmit, legföljebb, ahogy mondja, kellemes perceket, amíg hallgatja, de láthatóan az ára igen magas. Még jól jár, ha ennyi történik csupán, hogy összevész a párjával vagy valami hasonlóan rossz dolog történik. Az mindenképp nagyon jó, hogy Önnek ennyire érzékeny a figyelme. A legtöbb ember nem is veszi észre ezeket a jelzéseket. De ha Ön észreveszi, nem tehet úgy, mintha nem léteznének. Ismétlem, nem föltárható az, hogy a zenét hallgatva mi is történik la elkében, a környezetében, az életében. De a beengedett negatív, lehúzó erők biztos, hogy ártalmára vannak a lelke békéjének, élete építkezésének. Mindenképpen azt tanácsolom, hogy ne kompromisszumot keressen ezzel a zenével, hanem teljesen zárja ki az életéből. Minthogy érzékeny a figyelme, hamar észre fogja venni a nagyon jó irányú változásokat.
