Kedves Lelkiatya ! Pecsen mikor lesz Jézus ima talalkozo ? Valaszat koszonom!
Nem tudok róla. A parókus atyát kell megkérdezni erről.
Kedves Lelkiatya! Tanítson kérem pár sorban az alázatra. Hogyan gyakorolhatom családapaként a mai világban. Ma pl egy drága audi 2helyet foglalt a parkoloban, gondolom azért, hogy ne nyissák rá az ajtót, én jelzésként felhajtottam az ablaktörlőjét, de utána bűntudatom volt, hogy mit önkéntesrendőrködöm.Messzebb is állhatott volna a bolttól, és akkor nem állnak mellé és nem foglal két helyet... Az alázat jele lett volna ha hagyom, és nem nyílvánulok meg?
Azt hiszem, ezt a jelzést otthagyni haszontalan dolog volt. Kötve hiszem, hogy az audi tulajdonosa látva ezt, magába száll, és elhatározza, hogy többet ilyet nem tesz. Ha már ezt akarta elérni - amit egyébként nagyon is helyesnek tartok -, akkor ennél érthetőbb jelzést kellett volna alkalmazni. Ez az apró csínytevés inkább a saját lelkének esett jól. Nem nevezném önkéntes rendőrködésnek sem. Mert azt viszont, ha sikerül hatékonyan föllépnie, nagyon is jó dolog. Ebben a kérdésben az alázatnak nem sok szerep jut. Akkor jöhetne szóba az alázat, ha kifejezetten Önt érné sérelem, s azt viselné béketűréssel. De itt egy általános jogtalanságot tapasztalt, amely ellen helyes föllépni. Csak érdemes azt hatékonyan tenni. Pl. nem csak felhajtani az ablaktörlőt, hanem egy jól megfogalmazott üzentet hagyni alatta. Ami nem bántó, nem is szemrehányó, de valahogyan hordozza az üzenetet, amelyet közölni akar. Eszembejut például Szent Bazilnak egy mondása. Azt írja: Aki a színházban két helyet foglal el, az olyan, mintha elvenné másnak a kabátját.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon vágytunk arra,hogy a kerítésünket is feltudjuk újítani, hála Istennek sikerült összespórolni is az árát,megrendeltük a fahatású lemezkerítést.
Itthon lepakolásnál vettük észre, hogy sok csikarásos,hibás ,de van ami nagyon feltünően.
Ott nem volt lehetőség átnézni,mert azonnal felrakták a kocsira.Meg kigondolta volna kellene.Itthon én olyan dühös,mérges lettem ,hogy ezt nem hiszem el,hogy pont mi járunk így .Most ez ,hogy fog kinézni ,sokba is került,bosszantó volt.
Írtam nekik emailt,de azt nem mérges stílusban,hogy sok a hibás termék ilyenkor mi a teendő,lefotóztam a hibákat párat nekik.
Telefont nem vették fel még.
Ilyenkor elfogadható ,hogy hírtelen mérges dühös leszek,morgok ?
Egyáltalán jogom van kérni,hogy hozzák helyre ,vagy elkellene nyugodtan fogadnom,hogy ez van ,sok pénzért hibásat kapunk?
És inkább nyelni,és felszerelni hibásan,csikarásosan?
Sokáig dühös voltam, de utána arra gondoltam, mi van ha ez csak külsőség,és Isten pont arra tanítana ne ezekkel a hibákkal foglalkozzak ,hanem pl a lelkiekkel?
Vagy pedig nyugodtan szóljak, hogy hibás árukat adtak át és várjam jogorvosolják?
Mi Ilyenkor a helyes magatartás cselekedet?
Köszönöm szépen.
Hogy az ember mennyire lesz indulatos egy igazságtalanság miatt, ez vérmérséklet kérdése. Nyilván érdemes azon dolgozni, hogy az ember minél hamarabb visszanyerje a lelki békéjét. Ez pedig az önnevelés része. A gyónásainak ez kell, hogy legyen a tartalma, hogy mennyire törekszik erre az önuralomra. De ha valami miatt fölpaprikázódik, ez érthető. A nagyobb súlyú dolog azonban az, hogy utána mit tesz. Egyrészt, sikerül-e lehiggadnia, tud-e magán uralkodni, hogy az éles helyzet miatt ne bántson meg mást, például a saját családtagjait, a közelében lévőket. Ugyanakkor harcolni az igazáért ez nem hogy nem bűn, hanem szintén kötelesség. Ha nem szól a jogtalan eljárásmódért, akkor ezzel szinte hozzásegíti a kereskedőt, hogy máskor is ilyet tegyen. Higgadtan, de lépni kell. Ráadásul körültekintően kell eljárni, hogy a föllépése hatékony is legyen. El kell érni, hogy a kereskedő belássa a hibáját, ki is javítsa azt, és lehetőleg máskor ilyen ne történhessék meg. Ezeket a lépéseket nem megtenni inkább gyávaság, mint keresztény béketűrés.
JÉZUS a zsoltárokon kívül mely imákat mondta? Mely Szentírási szakaszokat?
Azt látjuk, hogy sokat imádkozott saját szavaival (Pl.: Mt 11,25; Mk 14,26; Lk 23,34; Jn 11,42). Meg akkor még a Miatyánk is a saját szavaival mondott ima volt (Mt 6,9). Továbbá nagyon sokszor lehetett csöndben: egész éjszakát Isten imádásában töltötte (Lk 6,12).
Kedves lelki atyám, fiatal diák vagyok, külföldön élek, szeretnék áttérni a protestantizmusból a görög katolicizmusba. Hogyan kezdjem?
Azt hiszem, jelenlegi lakóhelyéről elérhet a Chevetogne-i monostor. De a világhálón keresztül még könnyebben. Bátorítom, keresse fel őket: https://monasteredechevetogne.com/
Kedves Lelkiatya! Egy elég hétköznapi dologban kérném a véleményét. Vannak ennél komolyabb kérdések is, de szeretem a hétköznapi dolgokat is Istennek tetszően csinálni, ezért kérdeznék. Találtam három napja egy tárgyat az utcán. Nem volt piszkos, szakadt, biztosan nem egy hajléktalané volt és a környéken hajléktalanok nincsenek amúgy sem, jó környék. Elhoztam haza, gondoltam ne ott maradjon, mert vagy a kukába kerülne vagy elvinné valaki, aki nem a tulajdonosa és meg is tartaná. A környékből, városrészből ítélve volt egy sejtésem, hogy kik között kereshetem a tulajdonosát, legalábbis ez tűnt legvalószínűbbnek, fel is tettem a megfelelő helyre egy hirdetést ezzel kapcsolatban, de nem reagált senki. Ez 1-2 napja volt. Ennek következtében kiírtam két másik hirdetést is más helyre online (azt csak azért nem írnám le, hogy pontosan hol, mert nem akarok túl felismerhető lenni) és most várom, hogy jelentkezik-e valaki érte. Szándékosan úgy írtam ki a hirdetést, hogy olyannak tudjam majd odaadni, aki tényleg a tulajdonosa szóval nem árultam el róla minden információt, aki elvesztette és látja amit írtam, már ez alapján is tud reagálni mert tudni fogja, hogy elvesztett egy olyat ott ahol és rákérdezhet nálam. Azért így akartam mert ha minden információt rögtön elmondok, talán még képet is közzéteszek, akkor lehet valakinek csak úgy megtetszik és úgy jelentkezik érte, pedig nem is az övé de így azért valamennyire biztosítani tudom, hogy tényleg az kapja, akié volt. Olyan tárgyról van szó, ami nem méretfüggő ruha, nem is munkához, tanuláshoz köthető, bárki használhatná és ezért tartottam attól, hogy majd valaki azt mondja, hogy az övé és közben meg nem az övé. (Ilyen például egy sál, nyaklánc, táska, pénztárca, parfüm, nem mondom el mit találtam, de körülbelül ez a kategória, hogy bárki használhatja) Azt szerettem volna megkérdezni Öntől, Lelkiatya, hogy keresztényként helyesen jártam-e el. Jól tettem, hogy biztosra akarok menni, hogy a tulajdonoshoz kerül és nem akárkihez? Persze gondoltam rá, hogy mi van ha azóta a tulajdonos kereste ott az utcán, de nem vagyok biztos ebben mert akkor már eléggé késő este volt, amikor találtam és nem hiszem, hogy éjszaka kiment volna keresni ha rájött egyáltalán mi történt és utána hétvége volt. Azon a környéken sokan járnak olyanok, akik hétvégén nem biztos, hogy a városban vannak, ha pedig elutaztak arra a 2 napra, akkor hiába lenne ott a talált tárgy az utcán, nem tudná ott keresni. Nem döntöttem rosszul, mikor elhoztam és nem ott hagytam az utcán? Ha esetleg nem jelentkezne érte senki, akkor mit helyes tenni? Keresztény szempontból jól vagy rosszul cselekedtem?
Szerintem helyesen cselekedett. Ma már lehetőséget ad ez az eszköz, hogy olyanokat is elérjünk, akiket nem ismerünk. Abban is okosan járt el, hogy nem tette azonnal fölismerhetővé, valóban fontos kiszűrni, hogy mást ne segítsünk hozzá a tisztességtelen lépéshoz. Azt javaslom, próbálkozzék még egy ideig, illetve várjon is, hátha idővel mégis eljut a tulajdonoshoz a hirdetés. Ha pedig hosszú időn át nem jelentkezik senki, amikor valószínűsíthető, hogy már nem is fog, akkor pedig ajándékozza oda valakinek. Nem javaslom, hogy idővel tartsa meg magának. Hosszabb távon mardosná a lelkiismeret, hogy más tulajdonát eltette, még ha törekedett is a visszajuttatásra.
Tisztelt Lelkiatya! Elhunyt szeretteink vissza járhatnak e ?
Nem szoktak. Ha úgy vélem, hogy igen, az csak én vagyok. A szeretetem, ami hozzákötött, nem múlik el, s kell, hogy legyen tárgya. Hiányzik az életemből, de mégis valami megfogalmazódik, amely majdnem olyan, mintha ő lenne. Ez jó érzés, meg fájó is egyszerre. Persze, mindenkinek másként jelenik meg ez a különleges tapasztalat.
Ezzel együtt is el tudom képzelni azt, hogy ha valaki üdvözült, mint a szentek, akkor utána lehet vele továbbra is kapcsolatunk. De ez nagyon ritka, az előbb leírt jelenség pedig nagyon gyakori. Ezért válaszoltam ennyire határozottan, hogy nem érdemes elhunytjaink visszatérésében sem reménykedni, sem tartani tőle.
Kedves Lelkiatya!
Annyira boldogtalan vagyok. Egyaltalan nem ugy sikerult az eletem, ahogy szerettem volna. Allandoan azt hallom a templomban, hogy orulni kell mindennek....
Nekem vannak apro oromeim, de osszessegeben egy nagy nulla az eletem.
Sokag imadkozom, beszelek az Istennel, hatha szol hozzam, de semmi.
Az a baj, hogy attol meg nem leszek boldog, ha mondogatom magamnak, hogy az legyek...az legyek.
Se csaladom, se hazastarsam, se hazam, se baratom.
Engem mindenki eletvidamnak lat, pedig a felszin alatt sirok.
Minden erommel, mindig is azon munkalkodtam, hogy jo legyek, szep legyek, okos legyek, szorgalmas.....
De sajnos nem ertem celba....
Nagyon szeretnek igazan boldog lenni, hogy belulrol fakadjon es ne kelljen eroltetni.
Koszonom, hogy elolvasta.
Hagyja el azt az erőfeszítését, hogy Önt vidámnak, boldog kereszténynek lássák az emberek! Ehhöz rettentő nagy erőfeszítésre van szükség, hogy az ember mást mutasson, mint ami a lelkében van, de fölösleges energiapocséklás. Persze, ott van a helyes törekvés, hogy a saját szomorúságunkat ne öntsük rá másokra. Ez igaz. De ehhöz a lelkünket kell fölvidítani, nem a magatartásunkat. Vagyis valóban ott van a helyes irány, hogy vidám és boldog legyen, de ne az emberek előtt. Nem számít, hogy mások mit látnak. Az számít, ami a szívében van. Ez még nem teljes megoldás, amit eddig mondtam, de legalábbis nagy energiákat szabadíthat fel, ha egy fordulattal vált, és nem kifelé, hanem befelé akar boldog lenni. No, és ezért mit is tegyen. Épp a minap került kezembe Nick Vujicsics tanúságtétele, és elámultam. Bizonyára Ön is ismeri. Ne azért legyünk mérgesek, amink hiányzik, hanem azért legyünk hálásak, amink van - mondja a végtag nélküli boldog ember. Persze, ez még önmagában nem vigasz, hogy másnak még több minden hiányzik, mint nekem, de mindenképp elgondolkodtató, hogy úgy is lehet boldog életet élni, hogy életünk roppant fontos részei hiányoznak. Nem attól leszek, lennék boldog, ha azokat megkaphatnám. A boldogság nem a külsőben keresendő. Szeretett volna jó, szép, okos, szorgalmas lenni. Ezekből egyébként minden bizonnyal sok minden meg is valósult, de érez sok olyan dolgot, ami hiányzik Önnek, ami másnak megvan, Önnek nincs, amiről ábrándozott, de nem adatott meg. Ezzel a sóvárgással akarja tölteni az életét? Mit jelent az, hogy nem ért célba? Mi a cél? Megkérdezte Istentől, hogy Önnek milyen célt jelölt ki, hogy hova hívta? Ez legyen az első, hogy ezt tisztázza vele! "Uram, akkor Te mit is gondoltál az életemben?" Bár írta, hogy folyton beszélget Istennel az imádságban, attól tartok azonban, hogy ez nem annyira beszélgetés, mint inkább monológ. Hallgasson el! Legyen csöndben az imában! Ne legyen ebben türelmetlen! Egy nagy csöndre van Önnek szüksége, amely jó pár napig tart. Ha lehet, akár egy hétig, de lehet tovább is. Menjen el egy monostorba, és ott hallgasson napokon át. Hallgassa az imát. Önnek nem kell mondania, csak hallgatnia. Igen, meglátja, ez a hosszú hallgatás jót fog tenni Önnek. És még utána se várja, hogy akkor majd tüstént elkezd folydogálni a boldogság. A gyümölcs megérlelődéséhöz is egy teljes esztendő szükséges a téltől az őszig. Most még csak a tavasz első bimbóinak kell kifakadnia a lelkiéletében. Menjen bele a tél csöndjébe, és várja a tavaszt! Vajon Isten nem azt akarja, hogy Ön boldog legyen? Dehogynem. Ezért kell rá figyelnie. S ha közben megfogalmazódik valami, hogy merre is menjen tovább, akkor azt vegye komolyan. Nem kell azonnal váltani, arra szaladni, de lehet, hogy ebben a csöndben szépen hamarabb kirajzolódik, földereng valami, amit most még nem is gondol.
Kedves Lelkiatya!
Isten tudja már előre,hogy kivel mi fog történni pl a jövő héten ?
Mikor fog meghalni és mi által ,hogy majd az illető súlyos beteg lesz, vagy akár sajnos öngyilkos lesz?
Fontos vigyáznunk a tőlünk telhetően magunkra,m?sokra,de van amit nem tudunk elkerülni.Majd csak megtapasztaljuk mi jön....
Ezt most hogy képzeljem el ő mindent lát,tud ,van amiben hiába is küzdünk,mert ő már tudja,hogy pl augusztusban az illető elhuny majd ??
?De ez csak 1 példa,bármire érthető akár iskokai felvételre is .
Köszönöm szépen a válaszát.
Igen, Isten mindent tud és lát, előre is és hátra is. Ő kívül van az időn, egyszerre látja azt, ami nekünk múlt-jelen-jövő folyamatában van. Egy gyenge hasonlat szerint, ha valaki ablakból látja, hogy két kocsi egymás felé halad és össze fog ütközni, hamarabb megérti, hogy itt baleset lesz, mint az autóban ülők, akik valami miatt még nem látják ezt előre. Azért gyenge a hasonlat, mert ilyenkor a távol álló ember tehetetlen, szeretne kiabálni, értesíteni az érintetteket, de nem tudja megtenni. Isten azonban nem tehetetlen. Mindent meg tud(na) tenni, és mégsem teszi. Mert tudja előre, hogy ezeknek a dolgoknak be kell következnie. Tiszteletben tartja a mi szabadságunkat, személyes döntésünket. Mondhatnánk, hogy szólhatna. Csakhogy számtalan módon szól is nekünk, szól hozzánk Isten, de mi a legtöbbször egyáltalán nem figyelünk rá, nem hiszünk neki. Például arra tanít, hogy ne törjünk házasságot, de nem fogadjuk meg a figyelmeztetését és sorozatban mennek is tönkre a házasságaink. Szól, figyelmeztet, de szabadon hagy minket a döntéseinkben. Amelyeknek aztán meg is van a következménye.
A halálesetek? Talán akadályozza meg mindet? Ádámnak és Évának szólt, hogy mit kell tenniök. Amikor azonban megszegték a parancsot és ettek a tiltott gyümölcsből, akkor már nem engedte, hogy az élet fájáról is egyenek, nem akarta, hogy ez a bűnös, megromlott élet örökké tartson. Meg kell halnunk, előbb vagy utóbb, hogy föltámadhassunk az örök életre. Ott már csak boldogság lesz. (Reményeink szerint odajutunk.) Szóval, mindig Istennek van igaza, s ha olykor ezt nem látom be, úgy érzem, jobb tanácsot tudnék adni neki, akkor a hiba az én készülékemben van.
Kedves Lelkiatya!
Van egy kamaszfiúnk,akivel nagyon nehezen tudom megértetni,hogy fontos a bérmálkozás szentsége is.
Hamarosan bérmálkozás lesz!
Azt mondta nekem, kissé dühösen,hogy ő nem is kérte sose,hogy kereszteljük meg,ezt mi döntöttük el helyette 6 hónapos babaként.
Mondtam igen,ezt a szülő dönti el,és esküt tesz Isten előtt,hogy hitre neveli( lesz elsőáldozó, bérmálkozó is majd )
Megkérdezte ,hogy miért nem döntheti ő el,hogy szeretne e bérmálkozni egyáltalán?Hiszen ez az ő élete is
Akar e ?Mert nem akar inkább!
Az a baj tudom,ha teljes szabadságot adnék neki ebben, szinte majdnem biztos,hogy nem lenne az !!!
Viszont ez Isten szemében milyen ,hogy valaki úgy lesz bérmálkozó,hogy nem is akar,hanem csak azért mert anyáék kérik!!?? Érvényes így is a bérmálkozás szentsége?
A szentek örömmel mentek ,akarták!!!
Hiszen a templomi házasságkötés is egy szentség pl és ott is csak úgy lesz érvényes,boldogabb ,ha szabad akaratból dönt az ember az mellett a szentség mellett is ,nem kényszer,könyörgés hatására.
Megmondom őszintén jelen pillanatban azt látom, hogy egyenlőre nagyon lázad minden templomi dolog ellen,és amint megteheti nem is fog menni,bár abban reménykedem Isten mindenható vissza tudja terelni ....
Meséltem őszintén neki ,hogy amikor én bérmálkoztam,én se úgy értettem még teljesen dolgokat,vártam a mise végét,hosszúnak is tűnt,ez felnőtt koromra változott csak meg ,hogy más jobb érzések vannak bennem a templomban is nyugalom, béke,nem unalmas ,máshogy hat rám az ének,zene is már !
Ezért van mit megköszönöm Istennek.
Nem hagyott mégsem el.Pedig nem neki tetszően éltem sokáig.....de visszavezetett!!
A másik kérdésem
Fiunk szavai nagyon megleptek ,de tudom van benne rész igazság is sajnos mert más amit lát sokaknál,mint ami szép ,és jó lenne.
Azt mondta anya szerelemből lefeküdni majd ?
Nem az a világ van ,itt nincs már nagyon szinte sehol hűség,szerelem .Összeházasodnak anya és pár év és válnak el.Sokan megcsalják a másikat.A barátja apukája arról mesélt neki ő anno mennyi lánnyal volt fiatalként!!
Mondtam persze sokan élhetnek így, de minket nézzen mi is kitartunk apukájával egymás mellett,szeretjük egymást 20 éve, mi is rontottunk el ezt azt fiatalként,de fejlődni akarunk mindenben,főleg a szeretetben,ő is ezt a sok rosszat látja ismerősöknél,barátainál is ,de mondtam neki higgye el egy életre bánhatja,ha csak a testi gyönyörért,szüzesség elvesztéséért feküdne le egy lánnyal majd ,és nem szerelemből !
Ezt nekem anya mondta,azzal feküdj le kislányom akibe szerelmes leszel ,és bár nem teljesen Istennek tetszően,de megfogadtam,hatással volt rám ,azzal feküdtem csak le elsőre 20 évesen akit tényleg szerettem ( ő azóta már a férjem 11 éve )
Az a baj ezt nem érti kissé kineveti, hogy ki él már így??de mert nem ez a legáltalánosabb amit lát,hall ,hanem ki volt kivel,neki már x nő megvolt,mintha nagy csávó vagány lenne majd ettől !!Együttélés,hűtlenség,pornó,ugye csak látja mi van a világban.Arról keveset hall,hogy szűzen ment valaki férjhez,és hűségben éltek szerelemben halálukig!Még én is elrontottam ,de Isten látja lelkem a végét már nem szeretném!!
Hozzáteszem én is sodródtam azt hallottam fiataloktól fiatalként,nagyanyáink még szüzen mentek férjhez,ma már nem szokás,más világ van,kamaszként nem is láttam át,hogy ez nem igaz,pedig bérmálkoztam és mégsem!!!
Nagyon nehéz szülőként helyes utat mutatni,egy olyan világban ahol nagyon nagy számban nem az a cél,hogy szüzen menjen bele egy házasságba.Még valljuk be sok római katolikusnál sem!!
Hozzáteszem én akarom már jóra nevelni ,mikor tudja,hogy akkor amikor ő született még mi sem voltunk egyházilag még házasok,utána rendeztük,de én ezt mondtam is neki,nagyon nem jól tettük ,tettem , de megbántam,és rendezni akartam Isten előtt is,és nagyon szeretném védeni a rossz döntésektől.
Megtudom védeni egyáltalán őt,ha most mondok egy két jó tanácsot?A kis szívében mint egy kis mag belehullhat?
Vagy a bűnöktől Isten tudná távol tartani csak,de ahhoz meg neki közel kellene engednie magához,közel lenni hozzá ?
Isten minden bűnünket látja előre ?
Köszönöm szépen a válaszát!
Bizony, nem könnyű a kamasz fiatallal. Néhány gondolatot elmondok, meglátja, ezekből mit tud hasznosítani.
A kamaszokra nem csak a tagadás, az elutasítás, a konokság a jellemző, hanem a hullámzó kedélyállapot is. Néha nagyon lelkesek tudnak lenni, néha undok módon elutasítóak. Egyik fontos elv, hogy emiatt nem szabad rájuk haragudni, nekik szemrehányást tenni. Sokkal inkább nyitottnak kell maradni, figyelni rájuk, és amikor együttműködők, akkor azt jóra használni, amikor elutasítók, akkor ki kell várni a jobb napot (még ha ritkán érkezik is vagy nehezen). Ehhöz kapcsolódik a második tanácsom. Várja ki azt a helyzetet, amikor komolyan és higgadtan lehet beszélni a fiával ezekről a kérdésekről. Amikor éppen támadóban van, akkor érdemes inkább kitérni a válasz elől, másra terelni a szót. Amikor pedig úgy látja, hogy van benne nyitottság, akkor a következő néhány érvet érdemes előhozni. Nyelvet, hazát, családot sem választ az ember, hanem beleszületik. Fura is volna, ha csecsemő kortól nem tanították volna beszélni a gyermeküket, azt mondván, hogy majd 18 évesen eldönti, hogy milyen nyelven akar beszélni, milyen nemzethöz akar tartozni. Még sokkal inkább belénk ivódik a hit, az imádság, az Istennel való kapcsolat, amelyet a családunktól, a szüleinktől átveszünk, amelybe belenövünk. Ezért nem tehet szemrehányást a gyermek, ha már kiskorától fogva tanítjuk imádkozni, beszélni a mennyország nyelvét. Ez vonatkozik a bérmálásra is. Dehogyis kérdezzük meg tőle, hogy akar-e vagy sem! Életének a része. Most még nem tudja, de mint az Ön élete is jó példa erre, később majd megérti. Most olyan dologról akarna dönteni, amit nem is ismer. Szokott segíteni, legalábbis kamasz gyermekek szüleinek szoktam tanácsolni, hogy kínáljunk föl a gyermeknek egy egyességet: 18 éves koráig a hit terén azt teszi, amit a szülők neki mondanak, hiszen addig még gyermek, a családnak a tagja, 18 éves korában pedig, amikor felnőtté válik, akkor nem lesz tovább szülői előírás (a hit terén!), azt követhet, amit szeretne. Ezzel többnyire kibékül a gyermek, s alig várja, hogy elérje a 18. életévet. Ha akkor nagy szabadságvágyában netán meg is tagadna minden addigi értéket, azért lehet remélni, hogy sok minden már beléivódott a lelkébe, s ami igazán érték, az majd előbb-utóbb visszajön.
Feltámadt Krisztus! Kedves Lelkiatya! Budapesten mikor lesz Jézus ima? Köszönöm válaszát...
Június 4-én este, a vecsernye után.
Kedves Lelkiatya ! Vannak e olyan Görögkatolikus vértanú papok , püspökök akiktől imádságban kérhetünk közbenjárást bajainkban ? És ha igen kiket említene meg? Válaszát köszönöm!
Akik legközelebb állnak hozzánk a kor és a nemzeti hovatartozás miatt, azok a következők:
Romzsa Tódor, + 1947
Orosz Péter, + 1953
Gojdics Pál Péter, + 1960
Hopkó Bazil, + 1976
Mindegyikükhöz bátran imádkozhat. Sok más szent mellett ők is nagyban segítik odaföntről görögkatolikus egyházunkat.
Kedves Lelkiatya! A barátnőmnek nem a coviddal van problémája, hanem a glutenerzekenysegbol adodo anafliaszialis reakciók miatt. Ő a legkisebb szennyeződésre is elhányja magát. Tanácstalanul állunk a helyzettel szemben. Mit lehet tenni? Köszönöm válaszát!
A szennyezéseket nem tudjuk kikerülni az életünkben. Az Ön által leírt jelenség sokkal inkább pszichés, mint fiziológiai tünet. A lelkének kell meggyógyulnia, nem pedig külső megoldásokat keresni.
Kedves Lelkiatya! Kérem, tegye közzé üzenetemet, amit egy másik kérdezőnek küldenék. Azt írta Önnek, a lassú öngyilkosságban bízik, nem eszik rendesen, sokszor sírva imádkozik. Azt szeretném mondani neki, hogy én is imádkozni fogok érte és meg is értem mit érez, ugyanis nekem is volt olyan időszak az életemben, amikor fontolgattam az öngyilkosságot és nem láttam értelmét az életemnek. Nekem akkor az édesapám elvesztése volt nagyon rossz, hirtelen történt, megrázott az esemény, hiányzott az édesapám, aludni se tudtam éjszakánként és azt hajtogattam, nincs értelme az életemnek, tényleg így is gondoltam. Nagyon rossz lelkiállapotban voltam, szándékosan nem is részletezem. Nem tudom a másik levélírónál mi váltotta ki a rossz érzéseket de nagyon remélem eljut hozzá az üzenetem: VAN REMÉNY! NE ADJA FEL! VÁLASSZA AZ ÉLETET! Magam is így tettem és nem bántam meg. Jézus adta vissza az életem. Ez 2,5 évvel ezelőtt történt. Az édesapám halála előtt évekig nem törődtem Jézussal, de amikor visszatértem hozzá, megváltoztatta az életem. Meghaltam az édesapámmal együtt de Krisztus feltámasztott engem. Értelmet adott az életemnek. Voltak borzalmas napjaim, akkor tényleg szörnyű volt, de volt kiút. Most már megtanította nekem mi az ami tényleg fontos. Mi ad értelmet az életnek. Megmutatta, hogy hozzá mindig mehetek és nem utasít el engem. Az életem értelme is ő maga lett: az, hogy szeressem, tegyem az akaratát, megtartsam a tanításait, másoknak segítsek. Nem vagyok egyházi ember de mégis Jézus lett az életem értelme. A szeretet amit iránta érzek, annyira betölti néha a szívem, hogy teljesen elönt az öröm. Meghalt értem a kereszten és feltámadt, ezáltal élek, ez az a mozzanat, ami értelmet adott az életemnek. Ezt nemcsak értem tette meg hanem érte is. Kedves ismeretlen levélíró, szeretett testvérem, érted is meghalt Jézus azon a kereszten, érted is feltámadt. Ne add fel! Jézus nem utasít el téged. Hadd mondjam el neked saját tapasztalatom alapján milyen Jézus: évekig nem érdekelt, csak akkor közeledtem hozzá mikor nagy baj volt, de ennek ellenére nem taszított el magától, azóta is része az életemnek. A szomorúságban szinte meghalt a lelkem de feltámasztott. A legrosszabb pillanataimban mellettem volt. A mélyben voltam de a mélyből felemelt engem még magasabbra mint ahol azelőtt voltam. Bűnös voltam és megbocsátott nekem. Szomorú voltam és megvigasztalt engem. Beteg voltam és meggyógyított engem. Akkor is mellettem volt mikor senki más, akkor is megértett mikor más nem volt erre képes. Olyat tett értem, amit más nem. Ilyen Jézus. Téged is szeret, neked is megbocsát, téged is meghallgat, te sem vagy egyedül! Gondolj bele, amikor a kereszten volt, imádkozott azokért, akik a halálát okozták. Ha azok számára megbocsátást kért az Atyától, akik a szegekkel és ostorral fájdalmat okoztak neki, mennyivel inkább fog akkor téged meghallgatni, neked megbocsátani, téged visszafogadni, nem eltaszítani? Nem a szegek tartották azon a kereszten hanem a szeretet amit érzett azokért akiknek Örök életet akart adni. Ebben a szeretetben benne van az a szeretet, amit irántad érez. Ne a halált akard hanem az életet. Örök életet akar neked adni az ő királyságában, ha még örökre is adna neked életet, gondold el, mennyire nem akarhatja, hogy lerövidítsd ezt a földi életed. Ha nekem sikerült, neked is sikerülhet! Ha nekem segített, neked is segíthet! Ha nekem megbocsátott, neked is megbocsát! Ha nekem örömet adott, neked is adhat! Képzeld csak el, hogy olyan lelki békét adott nekem, amilyet még soha életemben nem éreztem. Nem lehet csak úgy logikusan megmagyarázni és nem könnyű szavakba önteni. Két-három éve el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha ezt fogom mondani és most mégis. Az iránta érzett szeretetem, hálám, a tudat, hogy örök életem lehet általa, annyi minden van benne ebben az érzésben. Jézus adta nekem ezt az érzést. Akkor is ad nekem lelki békét mikor inkább arra lenne okom, hogy féljek. Kérd tőle te is és bizonyára megadja neked is. Jézus erősebb a félelmeinknél, a szomorúságnál, a csalódásoknál, a kísértéseknél, a reménytelenségnél. Biztos vagyok benne, hogy szeretné, hogy az életet válaszd. Ezt tettem én is és nagyon sok mindenről lemaradtam volna ha nem így teszek. Akkor nem jutottam volna magasabbra mint ahol valaha voltam, nem tapasztaltam volna meg ezt a békét, szeretet, hálát. Az életben vannak nehézségek, ezt nem lehet tagadni, de az Atya már megadta nekünk a legszebb ajándékot: a saját fiát, Jézust. Bármi is történik, ezt senki nem veheti el tőled. Jézus szeretetét és az általa ajánlott örök életet. Ha vannak is problémáid az életben, ez akkor is a tied marad. Imádkozni fogok érted és remélem segít neked az üzenetem. Nem ismerlek téged, valószínűleg sosem láttalak, de ha én ennyire szeretném, hogy lásd az élet értelmét, szeretnék jót neked, reményt szeretnék adni neked, pedig csak egy egyszerű keresztény vagyok és nem Isten, akkor gondold el, mennyire szeret téged Jézus, az Isten fia, az Isten báránya, aki meghalt egy kereszten érted...még ennél is sokkal jobban szeret! NE ADD FEL! VAN REMÉNY! JÉZUS SZERET! JÉZUS SEGÍT! JÉZUS AZT AKARJA, HOGY ÉLJ!
Köszönjük szépen ezt a buzdító üzenetét. Imádkozzunk egymásért!
Kedves Lelkiatya! Ma személyesen részt vettem a Kossuth téren a pápai szentmisén. Feltűnt nekem, hogy az evangélium felolvasása alatt csak és kizárólag a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek metropolitája nem vette le a fejéről a koronáját. A többi érsek és püspök levette az infulát/koronát? Miért volt ez így?
A bizánci rítusban nem ugyanaz a szerepe és jelképe a püspöki koronának, mint az infulának. Nem azokon a pontokon használják, teszik föl és veszik le, mint a római rítusú püspöki süveget. A keleti püspök az anafora kezdetén teszi le a koronát, pontosan akkor, amikor a római rítusban a püspökök a pileolust teszik le. Alighanem ezt a rendet követte a metropolita atya is.
