Tisztelt Lelkiatya! Sokat látom a szertartások alatt a füstölést és szeretném megérteni mikor milyet és miért használnak? Például mikor az oltárt tömjénezik vagy az evengéliumos könyvet, miért teszik? Van erről könyv? Otthon is szeretnék megfelelően füstölni, ezért is kérdezem. Kérem segítsen ebben, köszönöm!

Tisztelt lelki atyám, a Pápa látogatással kapcsolatban szeretném kifejezni azt, hogy a médiában hallottam, hogy a rózsa téri templomban 120 férőhely van, ebből 60 fő volt a kórus. A diakónus szavai közben egy pillanatra be énekeltet a kórus, valamint közben hangos gyereks?rást lehetett hallani az élő közvet?tés közben. Köszönöm szépen

Tisztelt Lelkiatya! Létezik olyan,hogy lassú öngyilkosság? Ha valaki annyira nyomorultul érzi magát,hogy nem számít eszik-e aznap,vagy sem? Több éve már,hogy alig veszek magamhoz táplálékot,azt is csak azért,hogy tudjam végezni a mindennapjaimat. Nem tudatosan tettem,csak egyszerűen oly elkeseredett vagyok,hogy enni sincs kedvem. Nagyon sokszor megszólnak mások,hogy mennyire sovány vagyok. Úgy érzem megbotránkoztatom őket,és mintha megvetnének engem emiatt. Azt hiszem,csak feladtam a mindennapi harcot,és azt remélem szépen lassan elsorvasztom önmagam,azt remélve,hogy egyszer csak észrevétlen ?eltűnök?. Egy picit félek is,de nem az eltávozástól,inkább attól,hogy az Úr Jézus nem ölel majd magához. Ettől rettenetesen félek. Gyakran imádkozom hosszasan,sírva Szt. Benedek imádságát(Crux sacra sit mihi lux,non draco sit mihi dux!Vade retro satana.Nunquam suade mihi vana,sunt mala quae libas!Ipse venena bibas!?,azt remélve,hogy Isten irgalmaz nekem,és magához emel...

Krisztusban szeretett Lelkiatya! Kérem segítsen megérteni ezt a részt: Jak. 2,13 Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten. Köszönve: Borbála

Kedves Lelkiatya! Nem tudom, hogy az imadsagon es a rengeteg beszelgetesen kivul mit tehetnek meg, hogy a ferjem hozzamkoltozzon. Evek ota vagyok a felesege, de csak ritkan jon hozzam, nem lakik itt. Azt mondja a munkaja miatt nem jon. Szeretoje is volt. A szulei teljes mertekben gyermeknek kezelik, anyosom foz es mos ra. Engem az a fojto legkor kimondottan zavar es az, hogy naluk semmi sem az enyem. Idegen, befogadott gyermeknek erzem magam naluk, egyaltalan nem ugy, mint egy feleseg, leendo csaladanya. Anyosom es aposom alig varja, hogy elvaljunk, gyulolnek engem, mert elraboltam a fiukat. Azert imadkozom, hogy jojjon el onnan a ferjem, vegyunk egy kozos hazat es eljunk boldogan. De a ferjem nem ad a penzebol hazra, az enyem pedig keves, hogy egyedul vegyem meg. Lelkiatya! Mit tehetnek? A ferjemtol gyavabb, felenkebb embert nem ismerek. Sosem fog harcolni ertem, biztos nem is szeret elegge. Szulei kihasznaljak anyagilag is. Mi evek ota nem haladunk egyrol a kettore, kulon kasszan vagyunk, azt sem tudom, mennyi a fizetese. A felretett penze is a szuloknel van. Anyosomek nem vallasosak, kinevetnek engem, amiert en az vagyok. Telnek az evek, engem pedig szetvet az ideg a rossz hazassagom miatt. Bar a ferjem elmondasa szerint allandoan hianyzom neki. Sokszor konfliktusforras ez nalunk, de egyszeruen nem tudom jo szemmel nezni, ezt a semmilyen hazassagot . Ugy erzem, sosem fog annyira szeretni, mint a szuleit. En mindig igyekszem jo feleseg lenni, de nem ertekeli. Allandoan maganyos vagyok. Sokszor a templomba, az imaba menekulok. Kimondottan rosszul vagyok, ha napokat kell eltoltenem 1 fedel alatt anyosommal es aposommal. Amikor latom, hogy a ferjemmel ugy bannak, mint egy ovodassal. 1 ebed erejeig a talalkozas megjarja, de ez a maximum. Tisztes tavolsagra toluk mar megnyugszom. De amikor egyutt vagyunk is allandoan telefonal veluk a ferjem. Sajnos nem erzem magam hibasnak a kialakult helyzet miatt....beteg egy kapcsolat az oveke, abban biztos vagyok. Azt gondoltam, hogy az eskuvo utan majd minden megvaltozik, de nem igy tortent sajnos. Allandoan maganyos vagyok es szomoru. Nem tudom, mit tehetnek..... Koszonet a valaszert!

Kedves Lelkiatya! Egy közösségi oldalon olyan csoport tagja vagyok, ahol keresztények összegyűltünk, csak virtuálisan és ki szoktunk írni bejegyzéseket. Katolikusok vagyunk mind. Katolikus vallással kapcsolatos dolgokat is megosztunk egymással, segítjük egymást, tanácsot adunk egymásnak amennyire tudunk, imádkozunk egymásért tehát ha valamelyikünk kiírja, hogy mondjuk fontos vizsga előtt áll vagy munkát keres, beteg, aggódik egy családtagja miatt, akkor imádkozunk érte. Bibliai idézeteket is megosztunk egymással, Jézus-filmekről is beszélünk. A katolikus egyház iránt érdeklődőknek is válaszolunk, ha valakinek imádsággal vagy bármi ilyennel kapcsolatban van kérdése, megosztjuk egymással saját tapasztalatainkat. Nem papok vagyunk, csak hívek, akik próbálnak segíteni egymásnak és szívesen tanulunk egymástól, imádkozunk egymásért. Nemzetközi csoportról van szó, sok amerikai van benne de európaiak is vagyunk. Tényleg csak a jóra igyekszünk, nem csinálunk semmi rosszat és a teológusokat sem helyettesítjük. Remélem, hogy ezzel nincs semmi baj és nem teszek rosszat ezzel én sem. Pár napja egy érdekes kérés érkezett de nem is egyszer hanem több tag írt ki olyat, hogy hát lesz a sátánistáknak egy nagy összejövetelük és imádkozzunk értük. Amerikában történik majd. Egyébként is jó lenne ha megtérnének kereszténynek de itt most azon volt a hangsúly, hogy egy meglehetősen nagy létszámú, 2-3 napos összejövetelt szerveznek. Valóban imádkozhatok értük is? Jézus azt mondta, szeressük ellenségeinket és imádkozzanak azokért, akik üldöznek minket. Ha imádkozok értük, ugye azzal nem árulom el Jézust? A Sátán Jézus ellensége és ha ezt a logikát követjük, akkor a hívei az ellenségei Jézusnak, nekem, keresztényeknek. Szívesen imádkozok mindenkiért, mindenkit szeretek, még azokat is, akik engem nem, még azokat is, akiket nem ismerek, de még azokkal is szívesen tennék jót, akik velem nem tették ugyanazt, akár rosszat tettek. Nem egészen értem, hogy a sátánisták kicsodák, micsodák mert azt egyértelműen leírják, hogy nem Sátánt dicsőítik, csak szimbólumként használják és a hitetlenségüket akarják kifejezni, Isten szükségtelenségét. A tetteik viszont többet mutatnak ennél, többek között olyan eseményeket is szerveznek ahol visszakeresztelnek valakit, nincs erre magyar szó, a keresztelésnek az ellentéte, azt vonják vissza vagy megszentségtelenítik az eucharisztiát és utána kukába dobják. Az abortuszt is támogatják. Még elolvasni is rossz volt ez, már ha rágondolok, akkár rögtön kényelmetlenül érzem magam. Érdekes, hogy volt, amikor felszólaltak az erőszak ellen és elítéltek támadásos esetet és az áldozat védelmében szólaltak fel, aki nem közéjük tartozott. Nagyon különös, hogy ilyen ellentmondásosak. Nem az számít, pontosan mit csinálnak, de azt gondoltam, nem árt elmagyaráznom Önnek, hogy kikről van szó mert ezt a "sátánista" szót is sok mindenkire használják. A kérdésem az eredeti kérdés, hogy szabad-e értük imádkozni. A megtérésükért, hogy megtérjenek kereszténynek. A cselekedeteikkel nem értek egyet, remélem ez egyértelmű, de még ha ellenségek is, közben mégiscsak ugyanolyan emberek, akiknek még lehet esélye az üdvösségre ha belátják a bűneiket és megtérnek Krisztushoz. Ha így van, ahogy gondolom, akkor érdemes értük imádkozni. Az elején annyira nem gondoltam az egészre, de mikor már többedjére írta ki valaki, hogy imádkozzunk értük, akkor elkezdtem gondolkodni, hogy lehet-e nekem ilyet. Nem szeretnék úgy imádkozni valakikért, hogy nem lehet. Olyanokért imádkozni, akikért Isten nem akarná. Ha lehetek őszinte, az olyan emberekre egy kicsit haragszok amiért olyanok amilyenek és Jézus meghalt értük de mégsem hisznek benne, rosszabb eset amikor gúnyolják vagy a Sátánnak tesznek jót a rituáléikkal. A harag mellett van bennem szeretet is, mert ha rájuk nézek, azt látom, hogy Jézus értük is meghalt, Isten teremtette őket, Jézus biztosan akarja hogy higgyenek benne és mióta Jézust igazán szeretem, azóta nem is tudom volt-e velem olyan, hogy valakit egyáltalán nem szerettem. Szerintem nem volt. Hiába az emberi logika azt mondaná, hogy ezt vagy azt az embert nem érdemes, nem kellene, nem logikus, nem éri meg. Rosszul esik amikor Jézust bántják pedig Jézus van bántva, nem én de ez nem akadályoz meg abban, hogy szeressem is ugyanazokat az embereket. Elszomorít mikor sátánista mindenféléket látok vagy amikor valaki egy démonnak tart valami rituálét és azt írják, a Sátán vagy a démon a jó mert az segít és Isten nem, meg hogy Isten nincs, tényleg elszomorító. Az ilyen embereken vajon lehet segíteni bárhogyan is vagy ez már az a kategória amikor egy keresztény ember képtelen de még az imádság sem hat és csak maga Isten segíthet? Ha kiállna eléjük egy keresztény ember és minden szónoki képességét felhasználva elkezdene prédikálni, akkor ha jól csinálja, meg tudná téríteni őket vagy kizárt dolog? Ismerek egy olyan embert, aki most keresztény, de hasonló háttérből jött, nekem azt mondta, egy angyal jelent meg neki és akkor tért meg kereszténynek. Most már tényleg keresztény, nem hazudik. Nem elhanyagolható a szabad akarat sem... és rossz amikor azt egyesek rosszra használják, de sajnálom is azért őket. Nekem az a benyomásom, hogy nem valami kitörölhetetlen gonosz természetük van, nem mindig voltak ilyenek, csak nem hisznek Jézusban és ez a hitetlenség fejlődött tovább valami rosszabb állapottá. Még azt is el tudnám képzelni, hogy valamilyen személyes trauma áll mögötte, de ez csak találgatás. Akárhogyan is, hálát adok Istennek, hogy engem ez elkerült, de ha lehet, imádkoznék értük, milyen jó lenne ha rájönnének az igazságra és keresztények lennének.

Kedves Lelkiatya! Valóban csak a katolikus egyház által nyerhető el az üdvösség? Mi lesz a sok muszlim és hindu stb lélekkel, vagy a barátaimmal akik ugyan hallottak Jézusról, de a neveltetésük miatt hidegen hagyja őket? Vagy a református barátommal aki kineveti az Eucharisztiát?

Kedves Lelkiatya! A barátaimmal múltkor párkapcsolatokról beszélgettünk és az egyikük felvetette hogy még sose volt együtt olyan lánnyal aki "komolyabban" vette volna a párkapcsolatokat. Ő sem volt komoly ilyen szempontból régebben de érzem kezd megváltozni vagy legalábbis szerintem szeretne csak fél ezt kimutatni szerintem. Én mondtam neki hogy még fiatal és hogy sajnálom hogy eddig nem volt ilyen lánnyal de ez még változhat stb. Szerintem mindenkinek jár esély hogy újra kezdhesse és talán egy komoly tisztességes partner tudná inspirálni a másikat. A legjobb persze az lenne ha mindkét fél ilyen lenne de ha csak az egyik szűz az is segíthet a másik felet is a tisztaság felé terelni igaz?

Kedves lelkiatya, nagy csütörtök este meghalt a kedvenc atyám, aki egy tiszta szívű jó ember és a legjobb pásztor volt. 29 évig volt a mi drága jó András atyánk. Azt szeretném kérdezni hogy lehet e hozzá imádkozni és a közbenjárását kérni?

Kedves Lelkiatya! Mit gondol arról, hogy a glutenerzekenyeket közös kehelybol aldoztatjak meg? Köszönöm válaszát!

Kedves Lelkiatya! Mit szól ahhoz, hogy Magyarországon van olyan katolikus egyházi iskola, ahol a lelki vezető szerint - aki felszentelt pap - nem szabad kötelezővé tenni a fiataloknak, hogy vasárnap szentmisére járjanak. Szerinte, ha a fiatal akar akkor menjen, ha nem akar akkor ne menjen templomba. Számomra felháborító, hogy egy felszentelt pap ilyen liberális felfogású. Szerintem Isten parancs - az Úr napját szenteld meg - minden időben, minden emberre vonatkozik, azaz a ma élő fiatalokra is. Isten parancsát az embernek, különösen egy felszentelt papnak, nincs joga felülbírálni. A józan gondolkodású, gyakorló keresztény tanárok sem értenek egyet ezzel a gondolkodással. Ön mit gondol erről? Várom válaszát.

Kedves Lelkiatya! A rózsafüzérrel kapcsolatban szeretnék kérdezni. Görög katolikus vagyok és a görög katolikus egyházban szerintem a Jézus-ima népszerű, a rózsafüzér talán a római katolikusoknál inkább, de azt szeretném tudni, hogy görög katolikusként lehet-e nekem is a rózsafüzért imádkozni. Meglehet, hogy a görög katolikus egyház is támogatja, csak valamiért itt mintha kevésbé lenne népszerű. Azt is szeretném megkérdezni, hogy van-e ennek valamilyen szabálya, hogy milyen gyakran kell: elég-e naponta egyszer vagy elvileg naponta többször kell? Változtat-e bármin is ha kimarad néha egy nap mert esetleg elfelejtem, netán tényleg nagyon fáradt vagyok és így inkább kihagyom. Ami a legjobban érdekelne az az, hogy igaz-e amit más (római) katolikusoktól hallottam, hogy a rózsafüzért szokás egy-egy cél, kérés miatt imádkozni, felajánlani valamiért. Ez igaz? Még lennének kérdéseim ezen kívül is mert nagyon kezdő vagyok ebben, nem vagyok túl ügyes és keveset tudok. Az is érdekel, hogy ha imádkozom a rózsafüzért, akkor már nincs is értelme Máriához külön imádkozni, saját szavaimmal vagy az egyik nem zárja ki a másikat? Ha az elején ügyetlen vagyok, elrontok valamit vagy néznem kell a szöveget, az sem szégyellnivaló? Ha valami célból imádkozom a rózsafüzért, valakiért felajánlom vagy saját magam miatt teszem, bármiről legyen is szó, akkor ki kell mondanom az ima előtt, hogy miért ajánlom, miért imádkozom? És ha igen, akkor Máriának is és Jézusnak is vagy csak Máriának? Azt olvasom mindenhol, hogy ez az ima a Mária iránti tiszteletünkről szól, de egy része mégis Jézusról szól, gondolok itt a titkokra. A Hiszekegy szintén része és ez is túlmutat a Mária iránti tiszteleten hiszen itt még az Atyát is megemlítjük és itt is hangsúlyos a Jézushoz fordulás (..és az egy Úrban, a Krisztus Jézusban, Istennek egyszülött fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, világosság a világosságtól, igaz isten igaz Istentől, aki született és nem teremtetett....stb.) Ha csak Máriának ajánlom, az ő részére szánom és nem Jézusnak hanem Jézusnak úgy imádkozok ahogy eddig tettem, esetleg legfeljebb a Jézus-imával egészítem ki, az úgy rendben van vagy a rózsafüzért illik Jézusnak is felajánlani, hogy neki is szóljon? Ezt a felajánlást úgy értem, hogy megkérni, fogadja el tőlem, tudatni vele, hozzá szólok mikor mondom. Ebben nem vagyok biztos. Mária közbenjár értünk, kérhetjük az imáit, a közbenjárását és amikor tiszteljük, ezzel tiszteljük Jézust is szóval ilyen téren magától értetődő Jézus fontossága, nem? Akkor viszont elég Máriának mondani, nem kell Jézusnak is. Kicsit kaotikus nekem ez, de csak a jó szándék vezérel. Köszönöm Önnek ha válaszol a kérdéseimre, nem tudom kitől megkérdezni ezeket, mert a görög katolikus ismerőseim, rokonaim nem imádkoznak rózsafüzért, az interneten keresgéltem ugyan, de nem kaptam teljesen választ a kérdéseimre és úgy szeretnék belekezdeni ebbe, hogy megfelelően illeszkedjék a többi imáimhoz és ha elkezdem, akkor mindenképp Istennek tetszően tudjak imádkozni.

Föltámadt Krisztus!

Kedves Lelkiatya! Azt olvassuk a Kivonulás könyvében, hogy az Úr megkeményítette a fáraó szívét, amit elég nehéz értelmezni. Hallottam egy olyan értelmezést, hogy a "megkeményítés" szó nem azt jelenti, hogy Istennek ez volt a konkrét célja, hanem sokkal inkább az, hogy eltántorítsa a fáraót az izraeliták rabszolgaságban tartásától (erre szolgált az első kilenc csapás, melyben nem halt meg senki). A fáraó azonban az intő jelek ellenére egyre hajthatatlanabb lett, vagyis tulajdonképpen a csapások tették egyre keményebbé a szívét, holott elgondolkodhatott volna azok értelmén, és fokozatosan beláthatta volna, hogy nem helyes ezt tenni. Összhangban van ez az értelmezés az Egyház tanításával? Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Lelkiatya! Az jó ha valaki nem követ el bűnt, de számít-e, hogy mi ennek az oka vagy csak az a lényeg, hogy nem követi el? Régen sokféle bűnöm volt, valamelyik rendszeres, valamelyik időszakos, de ezek nagy részétől már megszabadultam és a még megmaradt bűneim is elég ritkán jelentkeznek kísértések formájában. Az egyik bűnöm volt például az, hogy egy ideig agresszív voltam másokkal, de akkoriban nagyon rossz depresszión mentem keresztül egy bizonyos esemény miatt és a depresszió elmúltával, fokozatosan elmúlt az agresszív viselkedésem is. Másik bűnöm volt például sajnos az erotikus tartalmak nézegetése, amit már 99%-ban nem csinálok. Nem is jut eszembe, nem érzek kísértést rá. Még úgy sem igazán ha meglátok egy olyan hirdetést az interneten. Nem kelti fel az érdeklődésem, nem vagyok rá kíváncsi. Az önkielégítés bűne még valamilyen szinten megmaradt nekem, de sokkal kisebb mértékben. Valamiért nagyon ritkán jön a kísértés. Szeretném tudni, hogy miért. Most hadd ismerjem be, hogy én írtam azt a levelet is, amiben leírtam, hogy vásároltam egy töviskoronát a lelki életem fejlődése céljából, azért mert Jézus szeretetére és szenvedésére emlékeztet. Azóta egyébként szóba került itthon a téma, az édesanyám is tud róla, mondhatni magától jött rá, de mindenesetre felvállaltam előtte, hogy miért is fontos ez nekem, hogy Jézus szeretetére és értem vállalt szenvedésére emlékeztet. Elfogadta a helyzetet. Persze ha nem fogadta volna el, akkor is felvállaltam volna. Most már nem is a dobozban tartom hanem őszintén szólva kitettem az íróasztalomra, hogy ha rá gondolok, Jézus jusson eszembe. Úgy kapcsolódik ez az eredeti kérdésemhez, hogy azt vettem észre, amikor ott van mellettem és gyakran látom, akaratlanul is rápillantok vagy ott van mellettem ahol én is vagyok, még ha nem is látom, például az ágyam mellett, akkor szinte nem is jön a kísértés. Az eredeti célom nem az volt vele, hogy ne legyen kísértésem hanem az, hogy ha van, akkor csak ránézzek és Jézus szenvedése, amire emlékeztet engem, adjon nekem erőt a leküzdéshez. Nem tudom, hogy emiatt a számomra különleges tárgy miatt kerül el engem a kísértés vagy valami más miatt...de nagyon kíváncsi lennék az okára. Ha jön a kísértés, akkor valamikor leküzdöm, valamikor nem, ez változó és van is bennem nagy akarat a leküzdésre, hozzájárulhatott ez is ahhoz, hogy nem nagyon van kísértés? Mert van, de mégis ritkán. A saját akaratom növekedése és a töviskoronámnak a jelenléte egybekapcsolódik mert nagyjából ugyanazon idő óta van mindkettő. Azt is megfigyeltem, hogy ha mégis jön a kísértés és kísértésbe esek, az mindig akkor történik, amikor az a bizonyos korona nincs mellettem, nincs a közelemben. Az önkielégítés bűne nagyon gyakran a zuhany alatt ért engem, de ha úgy megyek a fürdőszobába, hogy előtte ez a töviskorona egész nap a szemem előtt van, akkor nem jön a kísértés. Máskor pedig ha odahelyezem az ágyam mellé éjszakára, akkor nem jön a kísértés, ami általában éjszaka szokott. Nem akarok mindenképpen menekülni a kísértés elől, csak nem úgy sült el a dolog ahogy gondoltam. Mint említettem, a célom az volt vele, hogy majd ha jön a kísértés, akkor ha közben rápillantok, az erőt ad nekem, de ehelyett azt tapasztalom, nem a leküzdésben segít hanem olyankor nem nagyon van mit leküzdeni, mondjuk úgy 10 esetből egyszer van kísértés. Legalábbis nagyon úgy tűnik. Jellemző lett rám, hogy egyébként minden téren nagyon igyekszek Isten kedvében járni és még arra is nagyon odafigyelek, hogy egy rossz szót se mondjak senkinek, senkit meg ne sértsek, ne vesszek össze senkivel, hogy még akkor se sértsem meg ha felidegesít. Ennyire ilyen szinten régen nem figyeltem oda, most már egyre kisebb tényezőkre figyelek. Olyankor még ha nehéz is nekem, közben a Jézus iránti szeretetemre gondolok és inkább egy szót se mondok az illetőnek, csak meg ne sértsem. Ha mégis, akkor is próbálok szelíd maradni. Csak érzékeltetni szeretném, hogy egyébként mennyire nagy az igyekezetem. Nem tudom, hogy ez a belső lelki igyekezet és megerősödés tartja távol a kísértéseimet vagy egy töviskorona jelenléte, de függetlenül ettől nagyon foglalkoztatott az, hogy számít-e ez egyáltalán: többet számít-e Istennek, jobban elismeri-e azt ha van kísértésem, azt leküzdöm és azért nem vagyok bűnös mint azt, amikor nem is jön a kísértés és azért nem vagyok bűnös? Örülök, hogy már nincs annyi bűnöm mint régen és egyre több kísértésemet tudtam leküzdeni, még ha nem is mindig sikerült és hogy már kitisztultak a bűnös gondolataim, azok nagy része biztosan, egyre jobb vagyok még ha nem is tökéletes, de az is sokat jelent nekem, hogy Isten mit gondol erről, mennyire értékeli ezt hiszen az egészet emiatt csinálom. A Jézus iránti szeretetem miatt, az Atya iránti hálám miatt, a Mária iránti köszönetem miatt (róla sokan megfeledkeznek, de neki is hálás vagyok hiszen Jézus édesanyja és maga is szenvedett a fia halála miatt) is igyekszek, az visz előre amit irántuk érzek, nem az, hogy félek a pokoltól vagy én legyek a legjobb keresztény vagy esetleg majd a krisztusi királyságban a legnagyobb jutalmat kapjam. Ebből kifolyólag kicsit aggódtam azon, hogy Isten kevésbé fogja értékesnek tartani az én "bűntelenségemet", tisztaságomat mint azét akinek jönnek is a kísértések és úgy küzdi le őket. Hogy esetleg Isten ezt nem tekinti-e félig elvégzett munkának, mert jó, nem követem el a bűnt, de nem kell annyira megküzdenem vele mint régen. Nem tudom, hogy Istennek vajon többet ér-e az ha úgy érem el azt, ahol most vagyok hogy minden alkalommal keményen megküzdök a kísértés ellen. Így is kell néha küzdeni, de ez már most teljesen más mint amit régen éltem át, sokkal kevesebbet kell. Ön szerint jó vagy rossz ha nem nagyon vannak kísértéseim, lehet ez egy kegyelem Istentől vagy Istennek ehhez semmi köze? A kísértőnek érdekében állna kísérteni engem, de akkor hogy lehet, hogy általában nem teszi? A töviskorona, amit vettem a lelki életem segítése céljából, meg lett szentelve, gondoltam rá, hogy talán a megszenteltség van hatással arra, ami velem történik. Bizonyára nem véletlenül szokták a házakat és a húsvéti ételeket sem megszentelni. Nem én szenteltettem meg, már úgy érkezett, a leírás szerint Jeruzsálemben szentelték meg a Szent Sír-templomban. Arra gyanakszom, hogy az segít nekem a lelki erőmmel, kitartásommal, akaratommal együtt, de magam sem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy nem, örüljek-e neki és adjak hálát érte vagy nem. Nem dicsekedni szeretnék ezzel a kérdéssel sem, csak ne az legyen, hogy Isten szerint nem küzdök eleget, nem elég nehéz nekem... neki feleljek meg, legyen elégedett velem, az nekem a lényeg.