Kedves Lelkiatya!
Azt olvastam a lustaságról,hogy pl megnyilvánulhat kényelem szeretetben is,hogy az ember jól elvan kényelemben pihenget tévézik,olvas,elvan jól érzi magát holott lenne teendője otthon bőven.De kötelességeit elhanyagolja,halogatja.
Nem a munka oldalát fogja meg,hanem úgy jól elvan.
Én ebben nagyon magamra ismertem ,jól elvagyok pl a telefonommal nem butaságokat olvasok,de éppenséggel lenne mit csinálni itthon.
Tehát van egy sorrend borulás is.
Milyen tanácsot tudna adni az atya,hogy fejlődésemre legyen ,és nem hanyatlásomra a hozzáállásom?
Nagyon szépen köszönöm!!
A telefon ebben nagy ellenség. Nem a telefon önmagában, hanem abban a folyamatban, amire utal, a lustaság legyőzésében. Úgy tűnik, mintha értékes dolgot csinálna, olvas, érdeklődik, de valójában uralkodik az Ön magatartásán. Nem azt teszi, amit kell, ami igazán értékes, csak azt, ami annak látszik. Telefon nélkül sem könnyű megküzdeni a lustasággal, a régebbi korokban is volt ilyen küzdelem, de tény, hogy ez a jelenség nagyon megnehezíti azt. Úgyhogy, azt hiszem, először a telefonnal kell megbírkóznia. Legyenek ebben böjti időszakok, legyenek olyan órák, napok, amikor egyáltalán nem veszi elő. Ez egy kicsit segít majd, hogy megtanuljon uralkodni önmagán. Aztán ezekben az időszakokban könnyebb lesz a hasznosabb tevékenység megtalálása is. Egy másik tanács - ez már a telefontól független -, hogy írja föl egy papírra (ne a telefonjába!), hogy milyen teendő várnak Önre, mit kell vagy mit szeretne elvégezni. S amit sikerült, azt pipálja ki. Önnek is tanácsolom, hogy váljon rendszeres gyónóvá. Havonta tegye le a bűneit, kivált a lustaság dolgait. Lehetőleg állandó atyánál gyónja meg, ő pedig esetleg tanácsot is ad majd, hogy hogyan lépjen tovább. Persze, mindehhöz a Mindenható segítségét is kérni kell. A rendszeres gyónásokban ehhöz is kap kegyelmet, nem csak a bűnei föloldozását.
Krisztusban Kedves Lelkiatya! 22 évesen sajnos azzal a problémával küzdök, hogy a hirtelen és robbanékony haragommal sokszor megbántom a szeretteimet. Nehezen viselem a kritikát, támadásként élem meg és egyből visszatámadok, legtöbbször durva stílussal. Ilyenkor csúnyán is szoktam beszélni. Édesapám szokott hasonlóan viselkedni, és mind a mai napig nagyon utálom amikor apró dolgok miatt is dühöng. Amikor kisebb voltam akkor féltem tőle ilyenkor, mert többször is megesett, hogy kis semmiségek miatt is kikaptam tőle. Nagyon szeretem és nem hibáztatom, Ő is tudja, hogy van ez a rossz szokása de azt érzem, hogy alig tudok váltzoztatni a viselkedésemen amiatt, hogy ezt a rossz példát állította elém.
Amikor a harag elönt és utána sikerül lenyugodnom, mindig lelkiismeretfurdalásom van, bánom amiket mondtam és szégyellem magam. Bocsánatot kérek azoktól akiket megbántottam de érzem, hogy romboltam a köztünk lévő szeretetet.
Görögkatolikusként tudom, hogy Krisztus békességére kell törekednem, de amikor ideges vagyok akkor ez mindig csak utólag jut az eszembe. Hogyan tudnék magamon és a viselkedésemen tartósan változtatni?
Ez nyilván hosszú folyamat, nemigen lehet néhány tanáccsal elintézni. Legjobb lenne lelkivezetőt kérni hozzá, de legalábbis állandó gyóntatót. Rendszeresen, legalább havonta gyónjon, eleinte akár még gyakrabban is. Legyen Önben egy nagy elhatározás a gyógyulásra. Az már jó, ha látja ezt a gyengéjét, ha küzd vele. Egyik cél, hogy minél hamarabb jusson eszébe, amit Ön is megfogalmazott: Krisztus békéjét kell megtalálni és továbbadni. A kitartó munkája eredményeképpen ez az idő: a harag kirobbanása és a gondolat megjelenése, egyre rövidülni fog. Eljut oda, hogy már közben is megjelenik: "Hát ez mi, kiabálok, pedig békét szeretnék?" Amikor eszébejut, nyomban mondjon egy fohászt. Alakítsa ki magában, hogy mi legyen az. Keressen hozzá egy vagy több zsoltárverset, amelybe ilyenkor belekapaszkodik. (Azért nem mondok ötletet, hogy ezzel is foglalkozzék, keresse az eszközöket.) Igen, ez a személyiségének egy gyönge pontja. De keressen mellé egy másikat is, ami viszont erőssége, amiért jó szívvel ad hálát. Ne csak ezt a rosszat lássa önmagában! Tegyen mellé egy jó tulajdonságot, és azt is fejlessze magában tovább. Így a kettő erősíteni fogja egymást. Meglátja, lesz eredménye. Az nagy csoda lenne, ha teljesen meg tudna változni, és úgy ismernék Önt, mint aki birkatermészetű és nem lehet kihozni a sodrából. Ez talán messze van. De ha csak kicsit is tudott elérni javulást a rossz és jó tulajdonságában (amit mellé tett), ez nagyon értékes fejlődés, amellyel többre is jutott, mint csupán a hirtelen haragtól való szabadulás.
Kedves Lelkiatya!
Szentségi házassági együttléttel kapcsolatban szeretnék érdeklődni.Úgy gondolom hogy Isten a testi együttlétet azért adta,hogy egymásnak örömet okozzunk,utána boldogan összebújjunk,és ebből lesz ugye maga az élet,gyermek is.
Tehát megvizsgálva rájön az ember minden a szeretetről szól.
De mi van akkor ha az ember sajnos még tud szembesülni önző vágyaival.
Értem ez alatt, hogy már ,de hamar vége,nem volt olyan jó most ,mert a végkifejlet orgazmus nem volt,legyen ez bármi okból.
És hiányérzet marad.
Én nem szeretnék önző lenni,de hogy küzdjem le,ha az aktus nem olyan volt,mint vártam?
Mindig adjam oda ,át magam?Csak neki legyen jó,vagy mi a titok nyitja?
Köszönöm szépen!
A titok nyitja kettős. Az egyik, hogy valóban az a cél, hogy a másiknak jó legyen. De a másik, hogy ezt közösen kell művelniük, nagyon fontos, hogy ebben egymásnak társai legyenek. Beszélni kell róla egymásnak, ne kitalálni kelljen, hogy kinek mi a jó. Amíg erről beszélnek, annak is csodálatos intimitása van. A másikat is tanítani kell, hogy mi az én testemnek a nyitja. Ez nem önzés, hanem közös cselekvés. Nagyon fontos, hogy ne maradjon magányos az ember ebben a kapcsolatban. Az együttlét nem csak az a néhány perc, hanem annak része ez a nyíltság, a róla való beszélgetés. Lehet játékot belevinni, hogy hosszabban lehessen élvezni, az öröm tovább tartson, előtte is, utána is. A titok nyitja az önzetlenség és az őszinteség.
Kedves Lelkiatya!
Kell segíteni a szegény,beteg embereknek,de szerintem olyan formában is, amennyi tőlünk telik,mert elsődlegesen a családomért vagyok elsőként felelős!
Írtam már,egy beteg szegény roma házaspáron segítettünk 4 gyermekünk mellett,de már szinte mindennaposak lennének az elvárásaik,adjunk ennivalót.Mondtam nekik már nem nagyon marad ki maradék,elfogy,pluszban nem tudom már megoldani,hogy önöknek is vegyünk ételt( és ezt nem mondtam, de szerintem ez már nem is feladatom )tehát elmondtam ,hogy nekünk is 4 gyermek,hitelek,nem tudok hosszútávon segíteni, de nem értik meg!!
A férj kért tőlem tegnap pénzt kórházba kell mennie buszra, sírt adjak segítsek ha jó keresztény vagyok ,adtam 1600 ft ot ma eljött hozzánk, hogy kiderült másik városba kell utaznia agyi neurológiai vizsgálatra,még tudnék e adni 1400 ft - ot ,mert oda drágább a jegy.
Mondtam neki a tegnapi pénzt sem mondtam még a férjemnek mert este ért haza,úgy voltam vele majd ma,de mondtam neki most utoljára adok, nem tud róla még a férjem, de megmondom neki,mert csak 4 ezer ft .
Meg nem is akarok titkolózást hazudni .
Mondtam neki ,hogy több pénzt nem fogok tudni adni.
Étel nem marad ki.
Így úgy Isten áldjon,vigyázzon rátok,majd a végén mondja,ha maradna ki egy kis maradék majd elküldöd,mondtam neki nem marad már úgy ki mert annyit veszek ,ami nekünk is épp elég,de ha marad küldök de nem hinném, hogy marad.
Egyszerűen nem tudom mi a helyes már adtam , mert megsajnáltam őket elnézést ha így írom,de nem tudom már lerázni őket .Jön mondja kér Isten áldjon, sír stb....
A felesége nagyon beteg rákos,mondtam neki nagyon sajnálom, de én se tudok mindenben segíteni plusz 2 főt élelmezni.
Mondtam nekik kérdezze már meg a pap bácsit,nem e tudna segíteni, tanácsot adni segélyszervezetet ajánlani.Mert mindig azt mondja senki nem segít,gonoszak az emberek.
Én ezzel nem értek teljesen egyet.
Azt mondta beszélt vele,most nem tud,de érdeklődjön máskor is.
Hogy most ez igaz e....
Mit csináljak atyám,elzavarni mégsem merem,sajnálom a rákos feleségét is , bácsika is beteg agyműtétje lesz lehet de egyre jobban zavar ez az egész ránktelepedés....
Már arra is gondoltam megkérem a férjem mondja meg ő ha látja nem tudunk adni ,mert tőlem mindig kiszedik ami kell..
Olyan zavar van bennem mintha szeretnék jószívű lenni ,de nem jól sül el...
Köszönöm ha segít tanáccsal.
Minden jót kívánok!
Itt határozottságra és következetességre van szükség. Úgy kell tekinteni rájuk, mint felelőtlen gyermekekre, akik nem értenek a szóból. Persze, alighanem megvan ám az ő felelősségük ebben, nem őket akarom mentegetni ezzel a magyarázattal, csak segíteni Önnek, hogyan tekintsen rájuk. Ha csak egy kicsit is ad, hiába mondja, hogy nem ad többet, ez felszólítás a táncra, hogy lehet újra jönni. Az marad meg benne, hogy mindig így kap, csak mellé társul egy kis dorgálás. Ezt Önnek abba kell hagynia. Ha a férje tud ebben következetesebb lenni, akkor kérje az ő segítségét. Semmiképp se tegyen semmit az ő tudta nélkül. Közösen lépjenek föl határozottan, hogy ennek vége van. Utána még jó ideig zaklatni fogják Önöket, de legyenek erősek és maradjanak következetesek. Bármilyen történettel jönnek is, az ne hassa meg, hanem maradjon meg a döntésénél: ennek a családnak nem ad többet. Majd, ha lesz alkalma, lehet másnak segíteni, de ezt a csatornát végérvényesen el kell zárni. Higgyen nekem, az illető családnak is ez az érdeke, hogy ne maradjanak meg ebben a tévhitben, hogy a másikat ki lehet használni.
Kedves Lelkiatya!
Olvasva a Szentek életét pl Jézus kis Szent Teréze jelen volt életében a betegség,ha jól mondom tbc tüdőbetegség rémlik úgy olvastam.
És más szenteknél is olvastam, hogy betegeskedtek.
Szokták mondani betegnek lenni nem jó,de mintha ők valahogy máshogy álltak volna ehhez,elviselték jól elviselték,tűrték csendben.
Erre gondolva ,én meg még egy láz, megfázás is ledönt ,örömmel tölt el ha már jól vagyok,egészséges újra ,és nem vagyok beteg,ez jelentheti azt,mert még messze járok a jó Istennek tetsző úttól,szenvedéstől?
Köszönöm szépen a válaszát!!
Nem mondhatom, hogy egyenes arányban van a hit és a szenvedés tűrésének foka, de kétségtelenül összefügg. A szenvedéseket nem egyformán tűrjük. Akit gyermekkorában óvtak minden fuvallattól, az később, felnőtt korában is menekül minden nehézségtől. Akit gyermekkorában megpróbáltatások értek, és ezt sikerült jól feldolgozni, az felnőtt korában erősebb lesz a nehézségek elviselésében. Ez az alap. De a hit ezen nagyon sokat alakíthat. Aki hittel tudja viselni a szenvedéseket, annak számára azok megerősítő ajándékokká válnak. Épp az imént írtam erről valakinek, javaslom azt is elolvasni.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy a teológia az tudomány e és ha igen akkor melyik ága a tudománynak? Válaszát előre is köszönöm
Igen, természetesen. A legmagasabb rendű tudomány: Istenről szóló tudomány (Theosz=Isten, logosz=szó, tan, tanítás, tudomány). A bölcselet körébe sorolható. Régebben úgy mondták, a filozófia a teológia szolgálólánya, tehát előkészíti, hozzájárul a teológia műveléséhöz, amely viszont jóval magassabb rendű annál.
Kedves Lelkiatya!
A Rotary Club valóban szabadkőműves csoportosulás, amihez katolikusként nem szabad csatlakozni?
Válaszát előre is köszönöm!
Nagy valószínűséggel van köze hozzá. Ma már azért nem tűnik sem a Rotary Club, sem a szabadkőművesség olyan rejtélyesnek és gonosznak, mert az, amit hirdetnek, az Isten nélküli szép világ építése szinte az egész világon elterjedt célkitűzés lett. A szabadkőműves eszmék ma már nyíltan hirdethetők, nem látszanak veszedelmesnek. Én személy szerint egyáltalán nem javaslom a velük való együttműködést. Semmit se tegyünk Isten nélkül! Márpedig az istenhitet, a kereszténységet oda bevinni nem lehet.
Kedves Lelkiatya!Az alábbi mondat Pio atyától származik, legalábbis úgy írták.
Tanuld meg elviselni a fájdalmat,hogy részt tudj venni Krisztus szenvedéseiben!
Az jutott erről eszembe ,ezt úgy is lefordíthatom,hogy ha pl beteg vagyok láz,köhögés, megfázás, bármi ,tehát valamilyen testi kín,betegség gyötör ,türjem csendben ?
Erre gondolva,és ez lehet ad erőt elviselni is ?
Azon is gondolkodtam, ha valamihez jobb a hozzáállásunk,a szenvedés is könnyebb lehet.
Köszönöm szépen a választ!
Nagyon nagy igazság ez, bárcsak minél többen megértenénk! Igen, a szenvedéshez pontosan így kell hozzáállnunk. Sosem szabad/érdemes azt Krisztus értünk viselt szenvedésétől elválasztva értelmeznünk. Krisztus Urunk szenvedett értünk, és ezzel mutatta meg végtelen szeretetét irántunk. Ehhöz mérten mi mindig csak sokkal kisebb szenvedést élhetünk át - hiszen ő Istenként önként vállalta mindezt! -, tehát a mi kisebb szenvedéseink is az övéhez kötődnek, az övével nyerik el értelmüket. Sőt, ha Krisztus szenvedéséhöz kötjük a miénket, ezáltal a miénk is értékké válhat mások számára is. Egy édesanya fölajánlhatja szenvedéseit a gyermekeiért, egy feleség a férjéért, s persze fordítva is, és még sok más kapcsolatban segíthetjük egymást a fölajánlott szenvedéseinkkel. S az is teljesen igaz, amit Ön hozzátett, hogy ezáltal az elviselt, elfogadott, fölajánlott szenvedés számunkra már nem is lesz olyan elviselhetetlen. Ez érvényes a legkisebb, láz okozta kellemetlenségtől a legrettenetesebb testi kínokig minden szenvedés fölajánlására.
Kedves Lelkiatya!
Végzett, gyakorló jogász vagyok és hithű katolikusként mindig is érdekelt a kánonjog. Tudna abban segíteni, hogyan kell elindulni, mik a feltételek, mikor kell jelentkezni, helyileg hol tanítják, mennyi idő, milyen költségei vannak és mennyi ideig tart a képzés?
Utána van-e lehetőség a gyakorlatban is hasznosítani a tudást vagy elhelyezkedni ezen a területen?
Nők egyáltalán jelentkezhetnek-e?
Levelezőn tudnék járni, gondolom Bupapest az oktatás színhelye.
Köszönettel a válaszért!
Azt javaslom, személyesen érdeklődjék. Két telefonszámot tudok Önnek megadni:
06 1 4297217 vagy: 06 30 4983705
Kedves Lelkiatya! Milyen Görögkatolikus programok lesznek felnőtteknek és nem.csak ifjúságnak a DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN? A DUNÁNTÚLI Görögkatolikussag is szeretne programokat!
Válaszát köszönjük!
Szentendre: 2023. szeptember 10, Egyházközségi nap
Szentkúti búcsú: 2023.szeptember 23.
Dunaújváros: 2023.10.24.-28 adventi kirándulás Máriacellbe
Veszprém: 2023. november 3-4, kántorok találkozója.
Egyelőre ennyit sikerült összeszedegetnem.
Kedves Lelkiatya!
Amikor azt a tanácsot kapjuk,hogy imádkozzunk értük.
Az azért ( is) van mert azáltal Isten betud lépni,segíteni,ha nem imádkozunk mi történne rosszra fordulna a sorok,elkárhozhatna is ?
Köszönöm, ha segít ezt megértenem.
Köszönöm szépen!
Hogy mi miért történik a világban, azt mi nem tudjuk föltérképezni. Vannak elképzeléseink, vannak következtetéseink, de tévedhetetlen állításokat botorság volna megfogalmaznunk. Annyit tudhatunk, hogy az imádságunk számít, hogy Isten is számít rá, és egymástól is jó, ha számíthatunk az imádságos segítségre. Ennek eredményessége azonban nem mérhető, nem tekinthető numerikus adatnak = amennyit beletettem, annak megfelelő eredményt várhatok tőle. Annyit tudhatunk bizonyosan, hogy az egymásért való imádság erősíti a szeretetköteléket. Azzal is, akiért imádkozunk, s azzal is, akihöz imádkozunk. Ha többen imádkozunk valakiért vagy többekért, akkor ez a szeretet kapcsolati háló még erősebb, még sokszorozottabb. Azu üdvösség vagy kárhozat döntése is rejtett előttünk. De ez jó is, mert nem áll módunkban fölmérni, hogy valakiért még "érdemes-e" imádkozni, vagy már úgyis elkárhozik, minek strapálnánk magunkat. Ilyen nincs. Mindenkiért érdemes imádkozni, s akikért csak tudunk, tegyük is. Ez a mi dolgunk. Aztán, hogy ez odaát hogyan működik, majd akkor fogjuk megérteni, ha mi is odakerültünk.
Kedves Lelkiatya!
Első gyermekünk,a legnagyobb az idén kezdte a kollégiumot.
Tanácsot szeretnék kérni!
Hozta a könyveit,vettem füzeteket elkezdtem beborítani,az volt bennem legyen szép ,rendezett.
Kértem ,hogy ne firkálgassa már össze,tavaly sokat szóltam rá,óborzalom volt ahogy kinéztek a füzetei,de mondta neki az úgy tetszik,amúgy is az az övé ,van amikor órán unalomból firkálgatta.
Rám szólt kissé dühösen, hogy ne irogassak már rá annyit messengeren, hogy mi újság,már az első napon.
Mondtam neki mert rosszul is esett jó akkor semmit nem írok,majd írsz te ha kell valami ,vagy bármi.
Tudom lekell válnia, új élethelyzet neki ,de ez így normális, hogy megkér ne irogassak neki?
Nem is tudom, hogy bírja ki,hogy semmit nem tud rólunk,meg misem, persze pénteken jön ,látjuk beszélünk.
De sokszor olyan szemtelen velem, rendesen fáj ahogy beszél velem ,az a kamaszos stílusa is.
Köszönöm a segítséget, tanácsot!!
Egyrészt nagy kár, hogy nem kisiskolás korától vette rá arra - akkor még lehetett volna - hogy a füzeteit, könyveit ő maga csomagolja be. Akkor jobban beléivódott volna, hogy ez az élet rendjéhöz hozzátartozik. Most már ezen nehéz lesz változtatni. Majdnem azt mondom, ne is próbálkozzék vele. Sokkal fontosabb, hogy Önök között meglegyen az őszinte, jó viszony, mint az, hogy milyenek a füzetei. Ne azért legyen gondos, hogy meg ne szólják, hanem ezen keresztül tudná a rendre megtanítani a fiát. Ha a füzetek már ilyenek, keressen más utat, hogy a rendre, az igényességre megtanítsa! Nagyon fontos, hogy a kamasz gyermek szülei sohase sértődjenek meg a gyermekük viselkedése miatt. Az mire volna jó? Az a mi felnőttes érzelemvilágunk ráborítása a gyermekre, akinek nem erre van szüksége, hanem nagy megértésre, feltétel nélküli szeretetre. Vigyázat, ez nem azt jelenti, hogy nem kellene rendet, fegyelmet követelnünk tőlük, csak ennek módját roppant körültekintően kell megtalálnunk. Ne az Ön érzelmi igényeit vetítse rá a gyermekére, hanem nyitott szívvel figyelje, hogy neki mire van szüksége. Igen, általában jóval kevesebb szülői kapcsolatra, mint korábban, s mint a szülő szeretné. El kell fogadni, hogy ebben a korban az önkeresés sokkal inkább a kortársakkal való kapcsolatban bontakozik tovább. Mit tegyen a szülő? Netán hagyja teljesen magára a lázadó kamaszt? Szó sincs róla! Csak ehhöz kell nagy figyelem, érzékenység, igazán a gyermekre figyelő szeretet, hogy mikor van nyitva az ő szeretetkapuja. Van, amikor az ő részéről is egészen tágasra nyílik. Ha akkor a szülőtől, mondjuk a korábbi viták szülte sértődöttség miatt elutasítást kap, az nagyon súlyos hiba. Meg lehet mondani neki, jó, ha tud a gyermek arról, hogy a szeretetlen viselkedése fáj. Ebből tanulhatja ő is a helyes szeretetet. De ne feledjük, hogy a felnőtt ember, a maga élettapasztalatai alapján sokkal többet erről, mint ő. Ennek megfelelő bölcsességgel kell kezelnünk az ő viselkedését, szeretetben való, vagy inkább annak hiánya miatti botladozásait.
Kedves Lelkiatya!
Isten mindent tud lát előre?
Hogy lehetne nyugodt egy édesanya,ha látja,hogy fia megy a saját feje után,majd ő tudja,persze én már tudom ,az hova vezethet,nem jóra...
Maradjon a remény,a legvége a sok bűne ellenére még szép lehet?
Mert Isten látta a sok bűnét,de látja a legvégét is a történetnek....
Köszönöm atyám.
Igen, kedves Édesanya! Isten végtelen irgalma a mi végső reményünk. Isten mindenből ki tudja hozni a maga akaratát, minden rosszat áldássá tud formálni. Sokszor ehhöz nagyon sok időt hagy, ez meglehetősen próbára teszi a mi reményképességünket. Van, hogy egy egész élet kell ahhoz, hogy az elrejtett jó dolgok beérjenek, és legyőzzék a sok látványos rosszat. Ha az édesanya aggódik, ezt természetes. De keresztény emberként nem aggódnia kell, hanem nagy hittel imádkozni érte. Megmentheti az édesanya imádsága a gyermekét.
Tisztelt Lelkiatya! Milyen ifjúsági programok lesznek még az éven?
Az alábbi két program már biztos:
Október 7. Ministráns és hivatásgondozó nap, amelyet idén a Nyíregyházi Egyházmegye szervez a nyíregyházi Szent Miklós iskolában.
November 10-12. OGIF lelkigyakorlat. Ez talán Máriapócson lesz.
Az októberi találkozóról kicsit bővebben:
A három egyházmegye ministránsreferensei október elejére egy metropóliai ministránstalálkozót szerveznek, melynek időpontja: 2023.10, 6-7. (péntek délutántól szombat délutánig), helyszíne pedig: Nyíregyháza, Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola.
Ez a találkozó egyben a 2024. július 29 és augusztus 2 közötti római nemzetközi ministráns találkozó előtalálkozója is lesz, így a metropóliai találkozóra is azon ministránsok jelentkezését várják, akik 2024 július 29-ig betöltik a 14. életévüket.
3. Más programokat is terveznek, de azok még kidolgozás alatt állnak.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikusok vagyunk!
Kisfiunknak volt a hétvégén a keresztelője.
Sajnos kint felejtette a férjem az autóban a keresztelői emléklapot,rajta a gyertyával.
Egyszer eszembe jutott behozom már,de utána belefogtam másba is,és én is elfelejtettem.
Sajnos mivel meleg volt bent a kocsiban a gyertya megolvadt ,ugye nem teljesen ,de jóval puhább lett,beleállítottam egy tálkába ,másnap vettem észre, hogy elfordult,meghajolt nem mertem piszkálni szépen eltettem így.
De most meg az jutott eszembe mi van ha ez nagy baj,nem voltunk figyelmesek,kértem Istent ne haragudjon rám ezért.
Tényleg sajnálom.
Nagy bajt követtünk el?
Köszönöm!!
Semmi nehézséget nem jelent. Ilyen kis baleset bármikor előfordulhat. Megvan a módja, hogyan lehet az ilyen gyertyát visszaegyengetni. De ha nem teszik, akkor is érdekes és szép emlék marad majd erről a napról.
Isten soha nem haragszik! Ezt fontos megértenünk!
