Kedves Lelkiatya! Négy gyermekünk van ,szentségi házasságban élünk! A nagyobbik fiunk egy éve egyházi iskolába jár,de csak azért mert az államiból kivettük rossz magaviselet miatt,rontott jegyeiben is ,az új iskolában javult,négyes ötös a magatartása, szorgalma közepes,most nyolcadikos,hamarosan bérmálkozás lenne ! Nehéz megélni vele a kamaszkort! Nagyon lázad minden ellen mostanában ami Isten ,hogy ő unatkozik a misén, furcsa az éneklés ,ott sok az idős hozzáteszem tényleg és minek gyónni megint,ráeröltetek mindent és már ez miatt is csak haragudni tud lassan Istenre,a templomra..mert kötelezővé teszem Reggel este imádkozik,miért nem elég ez kérdezi... Őt nem érdekli a templom,mise.Hisz de neki ennyi elég ezt mondta ! Már attól félek, hogy mi van ha többet ártok azzal,hogy megy misére,mert reggel vita árán van elindulás,ott sem figyel oda ,csak néz maga elé sokszor ,mondván unalmas nem érti.Sok vasárnap nincs is ott ,meccse van. Meg is mondta ma is mi értelme így anya? Jézus látja ,hogy ez nem érdekel ,nem őszinte. Én mint édesanyja mit tehetek ilyenkor? Mondjam hogy akkor ne járj így,mert nem őszinte dolog, ne is bérmálkozz vagy küldjem be lázadással a lelkében? Imádkozom érte természetesen!Kisebb korban jobban elvolt misén . Köszönöm megtisztelő válaszát. Üdvözlettel!Melinda

Kedves Lelkiatya! Az a doktorandusz vagyok, aki már több levelet is írt Önnek. Ebben a félévben kicsit túlvállaltam magam, három konferenciára jelentkeztem. Az egyik már meg is volt, még kettő maradt. Publikációs lehetőséget is biztosítanak, így mindhárom helyen tanulmányt is kell írni az előadás témájában. Az egyik tanulmányom körülbelül kész van, de még a másik kettőt csak most fogom kezdeni. Három oka van annak, hogy bevállaltam: 1. Ezek nincsenek minden évben és így ki akartam használni a lehetőséget. 2. Kettő ezek közül idegen nyelvű és eddig kevés lehetőségem volt idegen nyelven előadni és publikálni. 3. A doktori képzésen meg van szabva a publikációk száma és a terjedelemtől függően 2 vagy 5 kötelező. Ha rövidebbet írok, akkor 4-5, ha hosszabbat, egy disszertációfejezetnek megfelelő mennyiséget, akkor 2 kell. Ezekkel így letudnám a kötelezőt és utána is publikálhatok, de akkor már nyugodt lehetek, nem lenne tétje hiszen már meglenne a kötelező minimum, ami nagy könnyebbség. Összességében véve jó lehetőségnek tűnt az egész, viszont mellette nem nagyon jut másra időm és így plusz pénzt keresni sem tudok. Nem akarok túl sokat akarni és pénzéhes lenni, nem is tartom magam annak, de nyáron nagyon szerettem volna kétszer elmenni nyaralni. Mindig egyszer megyek, volt amikor nem is mentem, de most egy ilyen sűrű félév után, amikor tényleg állandóan írok, olvasok, előadok és majd még egy vizsgára készülök, tényleg jó lett volna nyáron többet pihenni, látni a világból, kikapcsolni az agyam. Már most is viszonylag fáradt vagyok mert azért eddig sem a semmit csináltam és tudom, hogy ahogy közeledik majd a félév vége vagy legalábbis a feladataim vége, úgy lesz egyre nehezebb. Helyben is pihenhetek, de más az, amikor elmegyek 5-7 napra és akkor az a hét csak a pihenés és más az, amikor hetente kétszer vagy egyszer elmegyek itt valahova de a többi nap ugyanúgy itthon ülök és teszem a dolgom. Pénzem viszont csak egy nyaralásra lenne, persze az sem az ösztöndíjamból, mert az nem nagy összeg hanem félretett pénzből. Plusz pénzt csinálni azért nem tudnék mert nem lenne rá elég időm. Fordítói végzettségem is van, így vállalhatnék fordításokat, de azt is idő megcsinálni, főleg ha minőségi munkát szeretnék végezni. Hiába oszthatnám be én az időm és dönthetném el, hogy hány fordítást vállalok el, ahhoz sokat kellene, hogy összejöjjön egy nyaralás ára és nem merek bevállalni mindent, félek nem sikerülne jól se a konferencia/publikáció se a fordítás és ha már vállalok egy feladatot, azt jól végezzem el. Nyelvtanítás magánórában szóba jöhetne mert több idegen nyelvet ismerek de abban nincs tapasztalatom és egyszerűen nem férne bele az időmbe, azokra az órákra is készülnöm kellene de vagy órákra készülök + tanítok vagy a konferenciákra készülök + tanulmányokat írok, nem menne mindkettő. A cégeknél idegen nyelvi munka ki van zárva mert ott teljes munkaidőt kell dolgozni és nem is hiányozna most lelkileg. Fordításokat és korrektúrázást korábban vállaltam, de azért nem annyi volt, hogy egy rakás pénzem összejött volna belőle, nem rendszeres megbízások voltak. Nem vagyok az a fajta, aki várja, hogy az ölébe hulljon minden, de nem lenne nagy tiszteletlenség azért imádkozni, hogy nyerjek a sorsjegyen vagy a lottón? Ha éppen csak annyit nyernék, hogy el tudjak utazni kétszer vagyis egy utazás ára kijöjjön belőle hiszen a másikat fizetném félretett pénzből, már annak is örülnék. Nem luxus ruhákat, hatalmas házat, milliós ékszereket akarnék venni belőle és nem is felesleges dolgokat, csak kipihenni a sok munka fáradalmait és látni a világból. Ha lenne időm rendszeresen, jó minőségű munkát végezve fordításokat vállalni, akkor nem gondolnék én ilyenre, akkor dolgoznék érte, de egyszerűen most ez nem lehetséges. Nem kellene nekem egy forinttal sem több mint az utazás ára. Szabad ezért imádkozni?

Kedves Lelkiatya! Tőlem érkezett a kérdés annak kapcsán, hogy Isten előre tudta-e a bűneinket és Jézus mennyire láthatta előre amit elkövetünk. Azt körülbelül megértettem, hogy Isten számára milyen az idő, nagyon jó volt a magyarázata erre vonatkozóan, köszönöm szépen. Azt is értem, hogy van felelősségünk. Ha jól értelmezem, akkor Isten előre tudta, hogy szabad akaratunkból mit fogunk megtenni, de ez még nem változtat azon a tényen, hogy azt szabad akaratunkból tettük. Ez világos. Valójában más miatt tettem fel a kérdésem, nem a saját felelősségem miatt. Isten szeretete miatt. Így, hogy tudom, az Atya már akkor ismerte előre a bűneimet (úgy ahogy gondolom azoknak a római katonáknak a bűneit is akik épp akkor kínozták meg és feszítették keresztre Jézust) és Jézus is ismerte előre a bűneimet, amikért éppen akkor szenvedett (ahogy ismerte Júdásét, Péterét, a kínzóiét), számomra nagy fontossága van ennek az Atya és Jézus szeretete kapcsán. Ha abba gondolok bele, hogy már akkor is tudták nekem milyen bűneim lesznek, akkor ez számomra jobban mutatja a szeretetüket mintha csak arról lett volna szó, hogy annyi volt tudvalevő, hogy bűneim lesznek, de nem tudni milyenek. Ez így lehet nem játszódott le Jézus fejében, de elmondanám mégis ezt a példát: ha Jézus tudta előre, hogy konkrétan milyen bűneim lesznek és milyen olyan dolgaim, amik az Atya akarata ellen valók és azokat ismerve, figyelembe véve vállalta azt a borzalmas kínszenvedést, azokat figyelembe véve, azokat ismerve vállalta azokat a nyílt sebeket, sok vért, a szegek okozta fájdalmat, a fulladást, a megaláztatást, az embertelen bánásmódot, akkor hirtelen megvilágosodik minden előttem. Ezt megértve jobban el tudom hinni és meg tudom érteni, hogy megbocsát(hat) és szeret engem. Ez így más mintha csak annyit tudott volna, hogy bűnös leszek majd és majd lesz valami bűnöm, ki tudja mi. Talán másoknak ez nem fontos, de amikor bűntudatom van vagy szomorú vagyok, akkor nekem a jövőben ez nagy erőt adhat és segíthet, hogy nincs olyan bűnöm amiről ne tudott volna akkor amikor szenvedett mert ez azt jelenti, hogy minden bűnöm ellenére szeret. Nem úgy, hogy ha ellopok valamit, akkor még szeret, de ha hazudok másoknak, akkor nem. Egyik sem jellemző rám egyáltalán, illusztrálni akartam csak. Nem egészen a bűn kategória, de közben jutott eszembe erről a témáról, így nem írnék külön miatta hanem itt kérdezném meg: jól feltételezem, hogy nem csak a bűneinket tudja Isten előre hanem minden mást is? Isten előre tudta, hogy mikor fogok elfordulni tőle és miért térek vissza hozzá? Azt is tudta előre, hogy családtag halálát hogyan fogom feldolgozni? A legnagyobb homály számomra a szerelem. Szóval Isten azt is előre tudja, hogy kibe fogok vagy nem fogok beleszeretni?

Kedves Lelkiatya! Elgondolkodtam azon, hogy Isten tudta-e régen is előre az én bűneimet és nem csak az enyémet hanem mindenkiét. Az ismeretes, hogy Isten előre tudta, hogy az ember bűnös lesz, tudvalevő volt, hogy Jézus meg fog minket váltani, de azt is lehetett előre tudni, hogy melyikünknek konkrétan milyen bűne lesz és mikor? Az Evangéliumokban Jézus több alkalommal is megjósolta előre, hogy ki mit fog ellene elkövetni: Júdás elárulja, még ha akkor név szerint nem is említette de tudta magában kire gondol, Péter háromszor megtagadja, előre látta Jeruzsálem pusztulását, meg volt prófétálva Jézus kereszthalála, amiből következik, hogy előre lehetett tudni, hogy Pilátus fogja engedélyezni a keresztrefeszítést. Amikor Pilátus prokurátor lett, akkor azért már azt tudni lehetett a próféciák alapján, hogy neki köze lesz hozzá ha nem is tőle származik majd az egész ötlet. Mi a helyzet az olyan emberek bűneivel mint például én, aki hétköznapi ember vagyok? Júdás és Péter is hétköznapi ember volt, de ők tanítványai voltak Jézusnak, megkülönböztetettek voltak, velem ellentétben jelentős szerepük volt Jézus földi életében, a megváltás történetében, egyikőjüknek ilyen, másiknak amolyan módon, Pilátusnak szintén, mert ő kellett ahhoz, hogy Jézus úgy haljon meg ahogy az meg volt írva. A cselekedeteik hozzájárultak a próféciák beteljesedéséhez, a hit terjesztéséhez, Jézus halálához, jelentőségük volt az egész emberiségre nézve. Ugyanez nem mondható el rólam, nem voltam ott Jézus mellett földi életében, nincs akkora szerepem mint Péternek vagy Júdásnak, egy átlagos ember vagyok, akármi is a bűnöm, akkora hatást nem érek el vele mint ők ketten vagy akár egy másik próféta, tanítvány, Kajafás, Pilátus. Mindezeket alapul véve az én bűneimet is nagyon pontosan előre tudja Isten vagy a fenti okok miatt az enyéim hirtelen jönnek, Isten számára is csak akkor derülnek ki mikor megtörténnek? Amikor Jézus a kereszten szenvedett, akkor már ott és akkor tudta előre, hogy nekem konkrétan milyen bűneim lesznek, mikor mi fog velem történni és mi az, ami megbocsáttatik nekem a szenvedése és halála által? Ha nem is ott a kereszten, akkor akár már azelőtt amikor 30 vagy 27 vagy akárhány éves volt. Ezzel szerintem most egy másik kérdést is feszegetek, pedig nem az lenne ami legjobban érdekel, de talán kikerülhetetlen: ha előre tudott mindent, akkor felmerül a szabad akarat kérdése, hogy akkor az mintha nem lenne, bár azt hiszem ezt fel lehet oldani úgy, hogy fordítva volt, magyarul szabad akaratunk van, Isten csak előre tudta, hogy mi fog történni, szabad akaratunkból mit fogunk tenni. Visszatérve az eredeti kérdésre: Jézus tudhatta ott és akkor, még mielőtt én megszülettem volna, hogy nekem mi lesz a bűnöm? Nekem személy szerint ez nagyon fontos, hogy ezt tudjam. Jézus úgy halt meg értem a kereszten, hogy előre tudta milyen bűneim lesznek? Ennek tudatában vállalta, hogy tudta mit fogok tenni, gondolni, érezni, mondani? Ha nem így van, akkor csak annyit tudott, hogy lesznek bűneim, de nem tudta milyenek?

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Hol lehet vásárolni pászka kendő? Régóta szeretnék de sehol sem kaptam.

Kedves Lelkiatya! Egy papnak mennyire kell politikusnak lennie? És mi volt erről az "eredeti", szentírási elképzelés?

Kedves Lelkiatya! Gyermekkoromban fontos volt számomra a hitem, de gimnáziumban és különösen az egyetemen elhanyagoltam. Két éve kezdtem hinni és azóta erősödött fokozatosan a hitem, felfedezek egyre több mindent, egyre jobban érdekel is, de ez nálam egy fokozatos folyamat. Nem meglepő, hogy a hitem megtalálásának és erősödésének fényében sok mindent átgondoltam és el is bizonytalanodtam. Most már az emberi kapcsolataimat is próbálom Istennek tetsző módon alakítani. Itt jön a képbe az egyik kedves időtöltésem: szeretek termálfürdőkbe menni. Élményfürdőbe is, de a termálfürdő a kedvencem. Nem is a fürdő típusa a legfontosabb. Hirtelen arra jöttem rá, hogy nem tudom, egyáltalán mehetek-e keresztény emberként fürdőkbe és ha igen, akkor számít-e, hogy ezt kivel teszem. Nemcsak én, akárki. A keresztények mehetnek ellenkező neműekkel is a fürdőbe vagy ezt nem szabadna? Ha van egy párkapcsolata egy keresztény embernek de még nem házasok és egyébként nem élnek szexuális életet, akkor a fürdőbe sem mehetnek mert ott is csak egy fürdőruha takarja őket vagy ez mégis más mint egy fehérnemű mert ott nyilvános helyen vannak és a víz miatt mennek oda? Az is jó kérdés, hogy barátokkal, ismerősökkel mehet-e egy keresztény ember fürdőbe ha ellenkező neműek is vannak köztük? Nem vagyok a téma szakértője, de úgy olvastam, muszlimok számára ez nem megengedett, régen biztosan külön mentek a nők és a férfiak,a törökfürdők idején is így volt. Akkor persze az volt az általánosan elterjedt. Manapság ez nincs, legalábbis Európában nem hiszem, inkább a muszlim országokban. Ebből következik persze az, hogy ha egy keresztény nő nem is megy a párjával vagy férfi barátokkal, vegyes baráti társasággal a fürdőbe, akkor is lesz ott a helyszínen nagyon sok más férfi tehát azt úgysem teheti meg, hogy teljesen kikerüli a férfiakat. A férfiakra ugyanez vonatkozik, ha csak férfiakkal megy a fürdőbe, akkor is lesznek ott számára idegen nők. Egyedül is mehet az ember fürdőbe, de akkor is ugyanott tartunk, hogy úgyis lesznek ott mások is. Mások felé furcsa is lenne, hogy elmegyek a fürdőbe egyedül de társaságban nem. Ha titkolom, hogy elmegyek, az olyan kényelmetlen, de ha meg tudják, hogy egyedül elmegyek és másokkal nem, az se olyan jó. Az emberi kapcsolataim formájával, szabadidőm eltöltésének módjával nem akarok bűnt elkövetni, de szeretek fürdőkbe járni, pihentető, jó kikapcsolódás, az egészségnek is hasznos, kissé szomorú lennék ha le kellene mondanom róla. Voltak terveim ezzel kapcsolatban, hogy milyen fürdőkbe mennék ahol még nem voltam és könnyen elérhető nekem, de ha a keresztény hitemmel ez nem fér össze, akkor beletörődök. Annyira nem tudtam eldönteni, szabad-e vagy sem, hogy inkább rákérdeztem, hogy biztos lehessek.

FRISSITVE, Tisztelt Lelkiatya ! Tudna e nekem valamely On altal is hasznosnak velt onismereti konyvet ajanlani ! Valaszat koszonom ! Gyökössy Endre: Magunkról magunknak konyvet nem lehet be szerezni. Esetleg ezen kivul vannak e meg javaslatai ?

Kedves Lelkiatya. Azt szeretném kérdezni, hogy honnan lehet tudni, amikor folytonos nehézségekkel vagy sok szomorúsággal kuzdok életem során, hogy nem a nekem szánt úton járok (élem az életem), vagy csak a keresztemet viselem, esetleg keresztjeimet? Lehet tobb keresztem is? Koszonom szépen válaszát. B

Tisztelt atya! Fáj a lelkem! Mit tanácsol, mit tegyek?

Kedves Lelkiatya! Keresztény (katolikus) vagyok, törekszem a minél jobb keresztény életre, a rossz szokásaimat, bűneimet elhagyni, másokkal jót cselekedni, a lehető legtöbbet imádkozni. Általánosságban elmondható, hogy nem nagyon vágyok földi dolgokra. Isten a legfontosabb nekem és hogy Jézus tanításait minél jobban betartsam. Nem költekezek feleslegesen, drága ruhákat nem veszek, nem járok szórakozni, bár utazni szeretek a szép tájak miatt de egy évben egyszer vagy kétszer szoktam csak és akkor sem luxushotelbe megyek. Ami viszont hiányzik néha az a lakásom csinosítása, esetleg egy nagyobb/újabb lakás vagy ház. Nem feltétlenül vágyok luxusvillára, annak nem érzem szükségét. Kisebb városból költöztem ide nagyobb városba. A kisebb városban kertes házban laktam, az sem egy luxusvilla volt, de emeletes ház udvarral, átlagos állapotú. A nagyobb városban az azért kapott összegért kertes házat nem tudtam venni, panellakásban lakok. Ezzel még önmagában nem is lenne problémám, de be kell vallanom, néha azért hiányzik az udvar, privát szféra. A lakást részben felújítottam mikor beköltöztem, kicseréltem az ablakokat, festés volt, a konyha fel lett újítva. Igen, de azért néha vágyok arra, hogy csinosabb legyen. Szebb, új függönyök bizonyos helyeken, esetleg új ajtók és az erkélyen is változtatnék szívem szerint. Jobban örülnék neki ha lehetnének virágaim ott, de nincsenek, mert a felettem lévő erkélyről a rozsda néha lehullik, a galambok is gyakran odapiszkítottak és így nem akartam növényeket az erkélyre. Az is zavar kicsit, hogy nincs az erkélyen privát szféra mert teljesen nyitott és ha kiülnék az erkélyre, akkor akármelyik szomszéd láthatja mit tevékenykedek ott és én is másokat. Ha oldalról fedett lenne, akkor ez részben megoldódna, de akkor meg kevesebb fény jönne be. Az épület maga nincs felújítva, pedig de örülnék neki ha le lenne szigetelve, még a fűtés szempontjából is jól jönne és biztos szebb lenne újrafestve, nem beszélve róla, hogy akkor fel lenne újítva az erkély. Van azért, amivel elégedett vagyok, ide tartozik a lakás elhelyezkedése, a fürdőszoba, a konyha és a beépített szekrények. Nagyravágyás részemről ha hiányzik a privát szféra és szívem szerint csinosítanék a lakáson? Sajnos sok egyéb kiadás van mindig, azért nem jutottam el odáig és valószínű évekbe kerülne a mai árak mellett. Ahhoz képest, hogy valakinek a háza majdnem összedől vagy nincs pénze fűtésre, persze ahhoz képest hálátlan vagyok, de azért nem vágyok luxusvillára sem. Bűnös álmok ezek vagy ez teljesen belefér egy keresztény ember életébe?

Kedves Lelkiatya! Nem kérdésem lenne, hanem észrevételem, hátha segít a tanár kérdezőnek a háztartási munka forma, mint lehetőség. Ez esetben tanítványonként/családonként 1000 Ft csak a havi közteher. A Nemzeti Adó és Vámhivatal honlapján tud tájékozódni ezzel kapcsolatban a 47. információs füzetben: https://nav.gov.hu/ugyfeliranytu/nezzen-utana/inf_fuz/2023

Kedves Lelkiatya! Van valami, amit nagyon nem értek, vagyis inkább mondom úgy óriási ellentétnek élek meg. A görögkatolikus szertartások nagyon Isten közeliek és felemelőek, de mégis a mély lelkiség ellenére sokkal kevesebb a szerzetes mint a latin rítusúaknál. Ez miért van? Hogy lehet? Mi és hol veszik el? Mit lehet tenni?

Kedves Lelkiatya! Olyan kérdésem lenne, hogy a nem bejelentett munka bűn? Adócsalás? Pályakezdő tanár vagyok, sajnos annyira kevés a fizetésem, hogy az albérlet és a rezsi is éppen csak kijön belőle. Viszont ezen kívül muszáj másra is költeni (étkezés, ruházkodás, háztartás, tisztálkodószerek), amik egyszerűen már nem jönnek ki a fizetésemből. Nem találtam más megoldást, mint azt, hogy magántanárként a szabadidőmben korrepetálok. Viszont nem jelentettem be, mert a legkedvezőbb adózási forma is (havi 50 ezer Ft) szinte a teljes magántanításból befolyt összeget elvinné, magyarul ott tartanék, hogy hiába tanítok pluszban, pénzem nem marad és enni sem lesz miből. Teljesen el vagyok keseredve, bűntudatom van, de sajnos az éhség erősebb. Mielőtt elkezdtem magántanítani, volt, hogy a mentő vitt el, mert elájultam az éhségtől, nem volt pénzem ételre. Nem akarok visszakerülni abba az állapotba, de bűnben sem akarok élni csalás miatt. Mit tegyek?

Kedves Lelkiatya! Ha nem válaszol, az azért van, mert rossz a kérdés vagy kényes? Már több kérdésem is hetek óta válasz nélkül maradt, és minden alkalommal, amikor hiába látogatok ide, akkor fáj a választalanság. Tudom, hogy sokaknak sokat segít és én is kaptam már jó tanácsokat ezért bánt mindez. Bár lehet az is, hogy ez jel, függővé lettem? Többet jelent ez az oldal s a kapott válaszok adta vigasztalás, mint ami Istennek kedves? Vajon honnan tudom meg hogy Istennel való közvetlen kapcsolatom hiánya, kevéssége miatt pótszerként viszonyulok valamihez/valakihez?