Kedves Lelkiatya! Örömmel láttam Máriapócson a kántorképzőn, hogy már több kántor is használja Simon Attila nagyszerű munkáját az "Uram nyisd meg ajkaimat" című kottás könyvet, amit magánkiadásban adtak ki. Több zenéhez értő szakemberrel is beszéltem, akik igen jónak tartják. Sajnos egyházi vonalon valaki nem engedi ennek a nagyszerű könyvnek a terjesztését, talán szakmai féltékenység miatt. Igen jó lenne, ha ezt valahol meg lehetne szerezni. Ön tudja azt, hogy ki terjeszti, ki árulja? Ha igen, kérem írja meg. Várom válaszát.

Kedves Lelkiatya! Ha nem mondok el mindent a szeretteimnek, az mennyire bűn? 26 éves vagyok szóval nem kell vigyázniuk rám. A hitemmel kapcsolatos dolgokat mindig időbe telik elmondanom, mert nagyon más lettem ahhoz képest, amilyen voltam. Édesanyám keresztény és az voltam én is, de az elején mikor elkezdtem templomba járni megint, akkor kicsit félve, szégyellősen mondtam neki, mert azt szokta meg, hogy nem járok. Mikor elmondtam, nem történt semmi, tudomásul vette. Akkor csak egyedül mentem imádkozni de már misékre is járok. Tud róla, mert otthonról megyek, már természetes dolog, de eleinte féltem neki mondani mikor még friss volt a megtérésem vagyis nem a megtérésem hanem a hitem újra megtalálása. Idén böjtölni fogok, amit korábban nem tettem és ezt is valahogy szégyelltem neki elmondani, pedig nem lett semmilyen következménye. Nem böjtöl, de nem mondja, hogy én ne csináljam. Mindig félek milyen lesz az, amikor látják, hogy a Jézus iránti szeretetem milyen hatással van rám, mert nem titok, miatta van az egész. Egyszer kihúzott a gödörből mikor senki más nem tudott nekem segíteni és azóta megváltozott az életem. Az önkéntes munkára is érzek indíttatást, de még odáig nem jutottam el. Amit eddig leírtam, az még nem is a legnagyobb gondom. Az a levélíró is én voltam, aki írta, hogy szeretne venni egy töviskoronát és vettem is végül. Igen, tudom, már ezt mondtam egyszer, de most amiről kérdeznék egy kissé új téma. Pont ez a legnagyobb kérdőjel mind közül. Azért vettem (a koronát), hogy emlékeztessem magam Jézus min ment keresztül értem. Rá emlékeztet és nagyon sokat segít a lelki fejlődésemben. A kísértéseim közepette nagyon nagy segítség nekem, mert mivel nagyon erősen kapcsolódik ahhoz, amit Jézus átélt és így erőt ad nekem, hogy ha Jézus annyi mindent kibírt értem, akkor én viszonozzam neki. Ha igazán pontosan akarnám mondani, azt mondanám, hogy ha sokszor van a szemem előtt, akkor nem is jön a kísértés. Akkor mindig Jézus szeretete és szenvedése van a tudatomban és valahogy természetes nekem, hogy ne legyek bűnös. Akkor valahogy nem jön a kísértés. Ha kísértve vagyok és nincs mellettem, de előveszem, ránézek, akkor sokat segít, ha jól látható helyen van és mindig látom, akkor nincs is kísértés. Nagyon sokat segít nekem és akkor döntöttem el, hogy megveszem, amikor egyre jobban elegem lett egy kísértésből, aminek nagyon nehezen tudtam ellenállni. Mióta megvettem, sokkal könnyebb. Azt gondoltam, nem baj az ha szokatlan a módszer ha ez segít nekem, hogy ne szomorítsam el Jézust a bűneimmel, ha jól működik, miért ne alkalmazzam. Sokat bizonytalankodtam, jó döntés lenne-e ilyet vennem, de amikor teljesen véletlenül találtam egy olyan videót, ahol egy ismert katolikus ember erről beszélt, egy olyan, aki Jézust alakítja egy sorozatban, tényleg szerény, alázatos, gyakorló hívő ember, akkor ezt úgy vettem mint bátorítást Istentől, gondoltam talán az. A levelem elején kitértem rá, hogy nehezemre esik nem titkolni mások előtt milyen hatással van a hitem rám, eleinte féltem édesanyámnak mondani, hogy megyek templomba, a böjtömet is nehezen mondtam el neki és más ismerősnek is, nem kérkedtem vele, de akikkel együtt szoktam enni, nekik tudniuk kell, hogy én hogyan eszek ebben az időszakban, hogy olyan ételt főzzenek/vegyenek nekem és ebből nincs is sértődés. A töviskoronás ügyet még nem mertem édesanyámnak elmondani. Most nem nála vagyok hanem külön mert félig külön élek, de amikor nála voltam és ott volt a szerzeményem, akkor elrejtettem a szekrénybe. Úgy hoztam el onnan amikor nem láthatta, akkor mentem vissza a lakásba érte és mikor kérdezte miért mentem vissza, nem mondtam el neki, hogy azért. Csak azt mondtam el, amit azon kívül elhoztam, az igaz is volt. Nem tudom mondjam-e el neki. Mindig azt mondja, jobb tudni az igazságot és jobb az őszinteség, ha pedig ott lenne a lakásban, változó, hogy hol vagyok éppen és magammal hozom, akkor lehet nem jó mindig a szekrényben rejtegetni. Mégsem könnyű elmondani, mert nem egy kellemes valami, nem is szokás ilyet venni, szomorú eseményekre emlékeztet, fájdalmas is lehet ha valaki szándékosan vagy véletlenül megsebzi vele magát. El kellene mondanom neki vagy nem? Belátom, nagyon furcsa egy módszer ezzel küzdeni a bűnök ellen, de nekem nagyon sokat segít és ha segít a bűneimmel szemben, nem szívesen válnék meg tőle. Az eredmény fontosabb nekem mint az oda vezető út. A Jézus iránti szeretetem vitt engem erre az őrültségre. Mások is vesznek ilyet, nem gyakori, de van rá példa, még akkor is ha más célból. Ami a biztonságot illeti, dobozzal együtt érkezett, abban is tárolom, így attól nem kell tartani, hogy valaki rálép vagy megszúrja vele magát. A csomagban található szöveges leírások szerint Betlehemben készült, a fa, aminek az ágaiból készítették a Júdeai-sivatagban található és megszentelték Jeruzsálemben, mielőtt forgalomba került. Őrült egy ötlet az egész, hogy ezzel küzdök a bűneim ellen, de a származási helye és a megszentelése fényében még értékesebbnek tűnik nekem. Csak azt nem tudom, édesanyámnak mondjam-e el vagy maradjon titokban. Csak 1-2 hete került hozzám, ezért most kerültem ebbe a dilemmába. Ha pár napot nála töltök, vinném magammal, mert látom mennyit segít nekem a bűneim ellen és szükségem van rá. Azt is megértem, Atyám, ha Ön is hülyének néz engem, nem szokványos amit kitaláltam. Mindennél erősebb a vágyam, hogy kifejezzem a Jézus iránti szeretetem, Isten iránti hálám és olyan tisztára mossam a lelkem, amilyenre csak lehet, Isten segítségével és bármivel, ami nekem segít.

Tisztelt Lelkiatya! Görög Katolikus vagyok a böjtel kapcsolatosan lenne kérdésem! Én úgy tudtam hogy Szerdán és Pénteken csak húsmenteség van de nem rég hallotam hogy nem csak húsmentes de minden állati eredetű ételtől tartozkodni kell mindkét nap én meg csak a húsmenteséget tartottam meg kell gyónom???

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Budapesten mikor lesz Jézus ima?

Kedves Lelkiatya! Római katolikus vagyok, és azzal kapcsolatban lenne kérdésem, hogy nagyon szenvedek attól, hogy sokszor a kevésbé súlyos bűnöket, vagy a nem is bűnös cselekedeteket is halálos bűnnek érzem, és ezért nem megyek áldozni. Hiába gondolom azt, hogy áldoznom kellene, a végén mégis meggyőzőm magam arról, hogy súlyos bűnt követtem el. Ha mégis leküzdöm ezt, és kimegyek áldozni, akkor legközelebb mindig meggyónom azt, hogy súlyos bűnnel áldoztam, mert azt érzem, hogy még mindig jobb így tenni, biztos, ami biztos, nem szeretném az üdvösségemet kockáztatni. Úgy gondolom, hogy alapvetően nem élek kifejezetten súlyos bűnös életet, havonta gyónok, törekszem rendszeresen imádkozni, ezt a szenvedésemet is sokszor Isten elé viszem, de nem érzem, hogy javulna a helyzet. Az eszemmel tudom, hogy valószínűleg a gonosz lélek próbál távoltartani a szentáldozástól, de már nagyon régóta nem tudtam jó szívvel áldozni, pedig nagyon vágyom rá. Az Atya milyen tanácsot tudna adni ezzel kapcsolatban? Előre is hálásan köszönöm a válaszát.

DJK! Kedves Lelkiatya! Mit tehetek, hogy látom, hogy a férjem bűnöket követ el, nem megy gyónni, de rendszeresen magához veszi Krisztus testét, áldozik? Ha ritkán mondom, hogy menjen gyónni, megbánt, hogy csak foglalkozzak magammal! De hiszen érte is felelős vagyok, ugye? "Egy test, egy lélek"! Mit tehetek, egyáltalán szólhatok-e én neki vagy mindenki a "maga bőrét viszi a vásárba"? Várom az Atya válaszát! Köszönettel: Ági

Kedves Lelkiatya milyen egy jó nagyböjt? Mit kell tennünk hogy megfelelően készüljünk a húsvétra?

Kedves Lelkiatya! A Jézus ima mely formályát ( rövid, hosszabb) ajánlaná, személyes tapasztalatából merítkezve? Köszönöm válaszát, szereznék mimnél több lelki embertől tapasztalatit gyűjteti . Ferenc

Dicsőség Jézus Krisztusnak! A lelki Atyámtól pár éve azt a missziós feladatot kaptam hogy 2 személyt segítsek a keresztelődésre. De Ők teljesen elzárkóznak ettől. Igyekeztem biztatni Őket, de nem jártam sikerrel. Az Úr ilyenkor hogy tekint rám? Elbuktam? Már nem lakunk egy országban sem és nem vagyunk kapcsolatban. Ők a kereszt szülei a lányunknak, megígérték hogy Ők is egy nap megkeresztelkednek, de nem törődnek már velünk csak a munkával. Így én sem szaladok utánnuk többet, pedig ezt tettem hogy a kapcsolat működjön. Tudom hogy nem lett volna szabad feladnom, de egyszerűen megváltozott a kapcsolat.

Kedves Lelkiatya! Néhány hónapja beszélgetek egy lánnyal, a szerelem fel is lángolt. Azonban a napokban derült kiy hogy más fiúkban jobban bíziky mimt bennem. Ez engem nagyon elbizonytalanított, és emiatt sajnos össze is vesztünk. Jelenleg ott tart a helyzetünk, hogy véget vetünk ennek az egésznek, ami köztünk volt, pedig én szerettem volna mindent megtenni annak érdekében, hogy kibéküljünk és újra megpróbáljuk ezt az egészet, ami köztünk volt, de persze nyilván úgy, hogy változtatunk néhány dolgon. Az illető sajnos még ebbe sem ment bele teljesen, mert bár részben meg tudtuk beszélni a dolgokat, kizárta annak a lehetőségét, hogy új esélyt adjunk egymásnak. Mit tudna javasolni a tisztelt Lelkiatya? Hogyan lenne érdekes folytatni ezt? Indítsunk tiszta lappal? Vagy pedig keressek mást, akivel kapcsolatban nem merülnek fel ilyen bizalmi problémák? Válaszát előre is köszönöm.

DJK! Kedves Lelkiatya! Tegnap követtem a megbékéléses papi szertartást. Jó volt látni, hogy a papok keresik egymással a kapcsolódási pontokat. Persze kérdés, hogy ez csak látszat, kirakat, vagy pozitív tartalma is megvan ennek, azaz a hétköznapokban is ilyen megbékéléssel, jóindulattal vannak egymás iránt és környezetükre az atyák. Vagy éppen ezzel a jó irányba való inspirálás a cél a rossz tapasztalatok miatt? ... Lelkiatyához azzal az engem sokat gyötrő kérdéssel fordulok (kicsit kapcsolódik a fentiekhez is) - mivel jómagam nagyvállalat igazgatója lettem nemrég és lelkiismeretesen, az életükre pozitív hatást gyakorolva szeretném az általam beosztottokat irányítani, vezetni - , hogy mi az, amit vezetőként megengedhetek, mi lehet az, amit elnézhetek? Tudom, ezek általánosságokként hatnak, kicsit cizelláltabban fogalmazva: mi az, ami nem fér bele egy hitét gyakorló vezető cselekedetébe? Mert tudom, legyek alázatos és emberséges, ez keresztényi alapmagatartás. De ha például valaki csupán nem szimpatikus nekem, nem kedvelem, pedig szakmailag teljesen rendben van, elbocsájthatom-e (persze itt a jogi feltételek vizsgálatát hagyjuk)? Ha pedig nagyobb probléma miatt kell ?rendet tennem?, számításba kell-e vennem az érintett családi hátterét, körülményeit a döntésemhez? Tiszteletteljes köszönettel maradok, Dr. K. Gábor

Kedves Lelkiatya! 40 éves vagyok, de eddigi életemben egyik évben sem tartottam a böjtöt. Kemény fizikai munkát végzek, elhagy az erőm hús nélkül. Dohányzásról, édességről netezésről, szexről is le szoktam mondani, de a húst nem tudom elhagyni, csak pénteki napokon.Veszelyezteti ez az üdvösségemet?

Kedves Lelkiatya! A budapesti ferences templomban idén is lesz Előre Megszentelt Aldozatu Liturgia?

Kismamaként kis tartani kell a szigorú böjti napot?

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Itt olvastam hogy írta a Görög Katolikusok a vasárnapot is beleszámítják a böjtbe. 2 éve tértünk meg... Azt hittem eddig hogy vasárnap nem szabad böjtölni. Kifejtené nekem hogyan is kell a böjtöt ilyenkor értelmezni? Főleg táplálkozásban. Mi ritkán eszünk húst és ha eszünk is akkor halat. Viszont azt hittem szerdán kezdődik a böjt nem pedig Hétfőn és Húst készítettem a családnak. Ezért bűntudatot érzek. Kicsit zavart vagyok a böjttel kapcsolatban Köszönöm ha erre válaszol!