Dicsős?g J?zus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
15 ?vvel ezelőtt m?g a h?zass?gom előtt nemi kapcsolatban volt r?szem nővel 2 alkalommal. En nő l?temre ezt szörnyen b?nom, sz?gyellem.
?n ezt többször is meggy?ntam de mivel ?gy tudtam hogy par?znas?g ezt a sz?t haszn?ltam a bűn megnevez?s?re a gy?ntat?m nem k?rdezett r? konkr?tan, szeretn?m megk?rdezni hogy ez elfogadhat? volt ?gy a bűn megnevez?se? Sok katolikus oldalon a paraznasaghoz sorolj?k. Ez nagyon r?gen tört?nt ?s ?n ezt a megnevez?st ismertem.Szörnyen b?nom ?s gyötör hogy ilyet tettem. Rendszeresen gy?nok ?s ?ldozok m?gis b?nom a m?ltamat.Előre is köszönöm v?lasz?t.
Legyen nyugodt. Isten megbocsátotta ezt a bűnét is. Általában a paráznaság bűnét egyébként sem kell részletezni. Néha a súlyának megítélése végett rákérdez a pap, de nyilván nem a részletekre. Mindegy, hogy mi történt az Ön életében 15 évvel ezelőtt. Csak az számít, hogy most milyen lélekkel, milyen szívvel áll az Úr elé. Isten szeretete és irgalma tart meg bennünket. Hála legyen neki ezért!
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Keresztény vagyok gyermekkorom óta és a nagyobb ünnepeken mindig mentem templomba, ünnepeken kívül is. Az elmúlt pár hétben sokat olvasgattam a nagyböjti időszakról és most tudtam meg, hogy van hamvazószerda és mit is jelent. A hitem elmélyülése óta érdekel jobban minden ami a hittel kapcsolatos, pár éve csak Húsvétkor mentem templomba, a böjti időszak nem jelentett nekem semmit, ezért vagyok tájékozatlan. Nem volt egyértelmű, de azt szűrtem le az általam olvasottakból, hogy hamvazószerda a görög katolikus egyházban is van. A római katolikusok írnak általában erről, a római katolikus egyházban beszélnek inkább róla, de az olvasottak alapján azt gondolom, hogy a görög katolikus egyházban is tartjuk ezt az ünnepet. Jól gondolom, van ilyen ünnep a görög katolikus egyházban? Most felteszem, hogy igen, mert kérdezni szeretnék mást is. A szerdai napon csak az esti szentmisén lehet hamvazkodni? Amennyiben nincsen a görög katolikusoknál hamvazószerda, de szeretnék részt venni egy ilyen misén, elmehetek a római katolikus misére és hamvazkodhatok is? Egy római katolikus pap egy Youtube-videóban, amikor a témáról beszélt, azt mondta, bármilyen felekezetű keresztény hamvazkodhat mert ez nem szentség. Az utolsó kérdésem az, persze csak akkor érdekes ha hamvazkodhatok, hogy a hamut mennyi ideig kell meghagyni, van-e szabály arra, hogy mennyi ideig hagyjam magamon, ha magam dönthetem ezt el, akkor ha úgy tetszik három napig vagy egy hétig is? A bűnbánat jele, így ha sokáig hagyom meg, akkor úgy tűnhet Istennek, hogy elnyújtom a bűnbánatom és nem fogadom el a megbocsátását vagy nem így van? Lehet, hogy pont jót teszek azzal ha sokáig hagyom magamon, mert emlékeztet a bűneimre? Köszönöm ha időt szán kérdésemre.
A Szentlélek vezeti a gondolatait ebbe az irányba, hogy a hitét, és az ahhoz kapcsolódó életvezetését egyre komolyabban vegye. Istennek legyen hála! Ebben a folyamatban fontos fölfedezés, hogy a föltámadási ünnepre rendkívüli hatású előkészület a nagyböjt, ahogyan azt az Egyház fölkínálja. Mindenképp érdemes vele élni, azt komolyan venni.
A római katolikusoknál a nagyböjt hamvazószerdán kezdődik. Ez idén február 22-ére esik. A görögkatolikusok a nagyböjtöt két nappal hamarabb, az un. tiszta hétfőn kezdik (idén február 20.). Nálunk nincsen hamvazkodás. Ezen a szerda estén a görögkatolikus templomokban énekeljük az első Előszenteltek Liturgiáját. Ez egy esti bűnbánati szertartás, amely előtt komolyan böjtölünk és a szertartás keretében meg is áldozhatunk. Az említett atya jól mondta, és felekezettől függetlenül bárki részt vehet a hamvazkodásban. Ennek pontos részleteit, bevallom, nem ismerem, de úgy sejtem, hogy aznap szokták a homlokukon tartani, amíg az természetes módon el nem tűnik onnan. Több napon át ott tartani inkább hivalkodásnak tűnik. Ez elsősorban minket emlékeztet, nem másokat a bűnbánatra. A hamvazószerda olyan kezdő nap, amely után 6 héten át készülünk a föltámadásra. Tehát annak nincs nagy jelentősége, ha ennek az időszaknak az elején még néhány napig a homlokunkon látszik a hamu nyoma, hiszen e kezdőnapnak épp az a lényege, hogy a figyelmünket húsvétig a bűnbánaton tartsa.
Érdekességként mondom, hogy a római katolikusoknál a nagyböjt tehát hamvazószerdán kezdődik és nagycsütörtökig tart, viszont a 40 napba nem számítanak bele a vasárnapok. A keleti egyházban mi másként számolunk: a nagyböjt tiszta hétfőn kezdődik, a szent 40 napba minden nap beletartozik, és ez az időszak virágvasárnap előtti péntekig tart. A másnapi Lázár-szombat már nem része.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy van e az egyház által is elfogadott lehetőség ami segítség lenne ha valakinek nem lehet gyermeke? Egyáltalán mit tanácsol annak aki ilyen helyzetben van?
A gyermektelenségnek nagyon sok oka lehet. Elsőként ezt kell alaposan megvizsgálni. Jó, ha tudja az ember, hogy mi miért van az életében. Ennek a kivizsgálásában, de még ennek lelki krízisében is segít a Budapesten működő Irgalmasrendi kórházban működő Keresztény Család Centrum. Ezt az intézményt jó szívvel ajánlom a figyelmébe: http://www.irgalmasrend.hu/site/budapest/gyogyitasapolas/keresztenycsaladicentrum
Üdvözlöm! Mi a jelentőssége a kereszt vetésnek? Vannak fajtái? Mikor szokták csinálni?
Mi, görögkatolikusok sokkal többször használjuk, mint a római katolikusok. Az evangéliukusoknál is ismert a keresztvetés, csak a reformátusoknál nincsen. Az imádság, Isten előtti hódolat, Jézus Krisztus iránti szeretet testi kifejezése. A kereszt Jézus jele, halálának eszköze, amelyet ő bitófából győzelmi jellé alakított át. Amikor magamra rajzolom, akkor vele együtt a megfeszített Krisztus szeretetének jelét is magamra rajzolom. Kifejezi tehát, s egyszersmind erősíti ezt a szeretetkapcsolatot Jézussal.
Kedves Lelkiatya! Mi a véleménye az önkielégítésről AMI nem társul pornográfiával és fantáziálással? Bűn? Lehet vele házasságig élni? Válaszát előre is köszönöm!
Nem tesz jót a későbbi szexuális életnek. Nem tesz jót a későbbi szerelmi kapcsolatnak. Olyan, mintha egy nekem készített születésnapi tortából titokban előre nyalakodnék. Mire eljön a nagy nap, igen nagy csalódás lesz, amikor előveszik az ünnepi tortát. Nyilván nem olyan nagy bűn, mintha pornográfiával, fantáziálással párosulna, de önzésre használom az isteni ajándékot, amelyet a szeretet kifejezésére kaptam. Tehát ez is bűn, mindenképpen kerülni kell.
Kedves Lelkiatya! Hogy értette ezt Jézus? :Aztán még hozzáfűzte: Mk 9.1?Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.? egy ismerősöm ezzel magyarázza, hogy nem igaz a Biblia.
Csak tovább kell olvasni a Bibliát, és máris érthető lesz. A 2. vers így folytatódik: Hat nappal később... és következik a Tábor-hegyi jelenet leírása. Jézus ezzel a mondatával előre jelezte, hogy mi fog történni, hogyan kell majd értelmezni azt a jelenséget. Isten hatalomban eljövő országa ott, a hegyen megvalósult, s ennek látványában a kiválasztott három tanítvány, Jakab, Péter és János részesültek.
A Bibliában ennél sokkal zavarba ejtőbb ellentmondások is vannak. Ám amikor valamit nem értünk benne, akkor nem érdemes azza rövidre zárni, hogy ez értelmetlen, hanem alázattal kell feléje közeledni, Istentől pedig a kegyelmet kérni, hogy valamiképpen megérthessük.
Kedves Lelkiatya! Lehet már tudni, hogy ebben az évben mikor is lesz zsolozsmastabor? Sajnos tavaly egyikre sem tudtam menni.
Igen. Már benne van a honlapunk érseki naptárába: Létavértesen július 20-23; Irotán 24-27-én.
Kedves Lelkiatya!
Reggelente autóval járok dolgozni. Épp akkor indulok, amikor a katolikus rádióban a szentmise kezdődik. Az út majdnem fél óra. Általában hallgatom a reggeli misét és imádkozom. De sokszor jobban szeretném a könnyűzenét egy másik adón és elkapcsolok. Aztán hatalmas lelkifurdalásom lesz.
/Egyébként minden vasárnap járunk templomba./ Kérdezném, bűn-e az, ha a reggeli mise helyett mást hallgatok a rádióban?
Ezt csak az Ön lelkiismerete tudja eldönteni. Mondanom sem kell, hogy sokkal értékesebb, ha imádkozik, mint ha könnyűzenét hallgatna. De az is igaz, hogy ezt nem lehet kényszerből, még lelkiismereti kényszerből sem. Javaslom, haladjon abba az irányba, hogy az imádság mindennél fontosabb legyen Önnek. Alighanem abból fakad ez a kérdése, hogy az értelme már belátja, hogy sokkal értékesebb az ima, mint a könnyűzene, de a hite mégsincs még ott, hogy ezt saját meggyőződéseként vallja és kövesse. Innen van a belső ellentmondás, a zenehallgatás utáni lelkiismeretfurdalás. A következő a tanácsom. Szánjon külön egy kis időt arra, hogy átgondolja, hogyan utazzon reggel a kocsiban. Imádsággal gondolja végig, és úgy hozzon döntést. Ne féljen ettől. Előre mondom, egyáltalán nem biztos, hogy az lesz az eredmény, hogy zene nuku, csak ima. Az is lehet, hogy olyan megoldásra talál, hogy egyik nap zene, másik nap ima. Vagy csak egy-egy nap ima. Szóval, ne gondolja ki előre, hogy úgyis ez vagy az lesz a megoldás. Teljesen nyitottan menjen bele abba a beszélgetésbe az Úrral, amelyben ezt megkérdezi tőle. Imádságban hozza meg ezt a döntést. A végén megismétlem, az a jó irány, ha az autóban minél többet imádkozik, de az az egészséges, ha ezt belső indíttatásra, nem külső erkölcsi kényszerre teszi.
Kedves Lelkiatya! Nagyon félek a vérvételektől és sajnos egy betegségem miatt évente 1-2 vérvételt muszáj kibírnom. Nem kell havonta, de nekem az a pár alkalom is ijesztő. Gyerekkoromban is féltem a vérvételtől, akkor az oltásoktól is, azoktól már most nem félek. A vérvételtől annál inkább. A tű gondolata is zavar, de a legjobban az kelt bennem félelmet, hogy ki kell nyújtanom a karom, tapogatják, szorítják. A félelmem nem attól függ, hogy mennyire jól csinálják hanem maga a tény, hogy velem ezt fogják csinálni. Amikor közben beszélgetek azzal, aki csinálja, az eltereli kicsit a figyelmem, de azért eléggé egy szenvedés nekem ez az egész, felkészülni lelkileg meg túl lenni rajta. Az a jobbik eset ha gyorsan sikerül. Az utóbbi 1-2 évben mindig a hitem ad nekem erőt. Sokat imádkozok előtte, kérem Jézust, hogy adjon nekem lelki békét és arra gondolok, hogy ennél sokkal rosszabbat átélt az emberiség bűneiért, akkor ki kell bírnom ezt a keveset. Csináltam már olyat is, hogy odaképzeltem magam mellé Jézust, mintha ott lenne velem és elkísérne a megpróbáltatásom helyszínére. Konkrétan úgy, hogy tényleg ott megy mellettem az utcán, bejön velem az ajtón. Nagyon szánalmas felnőtt létemre, hogy enélkül még így se megy, de így tudtam kicsit csökkenteni a szorongásom. Mikor leültem a székre bent, hogy kezdjük a procedúrát, akkor már ez a kép eltűnt a fejemből és újra megijedtem, de legalább addig kevésbé szenvedtem. Nem vagyok már gyerek, de a vérvételtől félek és sajnos akkor is félek ha előre nem is tudhatom, hogy milyen lesz. Maga a tudat, hogy a kezem nyújtsam ki, tapogatják, szorítják, ez készít ki. Az oltástól azért nem félek annyira, mert ott hiába van tű, de máshova szúrnak, nem a karom belső részére és nem is tapogatják úgy, nyilván azért, mert más az oltás célja, működése. A koronavírus elleni oltástól sem féltem. Hétfőn megyek vérvételre és már előre félek. Fogok sokat imádkozni, de még így is félek. Ha nem is imádkoznék, akkor nem tudom mi lenne velem, még így is úgy szokott kezdődni, hogy gyomorgörcsöm van és ahogy imádkozok, képzelem magam mellé Jézust, úgy oldódik a félelmem. Nem vagyok én hálátlan, hálás vagyok, hogy ilyenkor nem kell egyedül éreznem magam, tényleg nem tudom mi lenne velem enélkül, de még így is rossz és nagyon jó lenne ha olyan lennék mint sokan mások, hogy nem izgulnak, hidegen hagyja őket, nyugodtak, nem mennek végig ezen a lelki nyűglődésen amin én. Már most is ideges lettem ahogy ezt írom. Ahogy gondolkodtam mit tehetnék még, lett egy szokatlan ötletem és érdekelne, hogy Isten szerint elfogadható-e, alkalmazhatnám-e vagy szembemegy Istennel, hogy Lelkiatya mit gondol erről. Az egész levelet ezért írom, csak fel akartam vázolni a körülményeket és háttértörténetet. Azt találtam ki, hogy kipróbálhatnám azt, hogy felajánlom Jézusnak ezt a szenvedésem, kérem is a segítségét és közben felajánlom neki mintha ezzel én is részesülnék a fizikai szenvedéséből és nem csak a szenvedést hanem azt mondanám neki, hogy ezt miatta csinálom és felajánlani neki a véremet. Szimbolikusan. Ha úgy ülnék ott, hogy Jézusnak adom a véremet és emiatt van erre szükség és szeretetből, akkor lehet könnyebben menne. Nem tudom, nem próbáltam, de ha ez segítene nekem, így csinálnám. Úgy talán jobban meg tudnám őrizni a nyugalmam akkor is amikor már a széken ülök és kezdődik a művelet. Meg akartam kérdezni, hogy nem ellenkezik-e ez Istennel hiszen neki nem kell az én vérem. Az Atyának Jézus vére kellett, ő volt az Isten báránya, Jézusnak meg nem kell az én vérem, mert én nem vagyok bárány meg miért is kellene neki. Én nem is úgy érteném ezt, hogy én mint egy áldozati bárány hanem teljesen csak szimbolikusan, ebből a szempontból nem lenne jelentősége. Szabad ilyet csinálnom (mondanom) (hogy neki adom a véremet, neki ajánlom fel, miatta csinálom ezt) akkor is ha szó szerint ez nem így van, mert természetesen nem Jézus fogja a laborban elemezgetni és nem is fogja vallásos szertartásokhoz a mennyben felhasználni? Csak a saját lelki megnyugvásom érdekében, talán ez segítene. Éppenséggel még úgy is fel lehet ezt fogni, hogy jó az, amikor a hívő ember mindenben Istent keresi és rá támaszkodik, de mivel Jézusnak nincs szüksége az én véremre és az Atyának még kevésbé sincs, ezért gondoltam, mi van ha ezzel valami Isten ellenit tennék. A szenvedés felajánlása könnyebb eset, arra azt mondanám, hogy biztos nincs vele semmi baj, de konkrétan azt a levett vért szeretném felajánlani.Nem hiszem magam áldozati báránynak, csak szimbolikusan. Próbálkozhatok ezzel ha hétfőn oda kerül a sor? Legalább egyszer megpróbálnám, hogy lássam, segít-e rajtam. A félelemtől és a szenvedéstől bármilyen szokatlan ötlet is jobb lenne.
Mindenekelőtt tudnia kell, hogy ezzel a rossz érzéssel, ezzel a félelmével egyáltalán nincs egyedül. Mások is vannak, akik éppenígy félnek a tűszúrástól, a vérvételtől. Még olyan is van, hogy valaki ápolónő, maga számtalanszor szúr meg másokat, de a saját vérvételétől irtózik mint a tűztől. Szóval, ez egy személyi adottság, igazán nincs mit szégyelnie rajta. Persze, nem túl kellemes, ezt belátom, dehát nem vagyunk tökéletesek. Ön is kénytelen elfogadni ezt a tulajdonságát. Jónak tartom azt a próbálkozását, hogy maga mellé képzeli Jézust. Illetve azt mondom, nem is kell oda képzelnie, mert Jézus ott baktat Ön mellett az utcán, belép Önnel a váróba, majd az orvosi szobába. Nem hagyja magára. S ezzel a gondolattal mintegy tudatosíthatja is, hogy Jézus most is ott van. Kár, hogy akkor elterelődik róla a figyelme, amikor már a kezét nyomogatják. Akkor még jobban gondoljon Jézusra. Ennek egyik nagyon jó módja, ha közben mondja a Jézus-ima fohászt: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam." Vagy bármi más hasonlót, akár csak annyit, hogy "Jézusom, szeretlek!" A fölajánlás is nagyon jó gondolat. Azt nem tanácsolom, hogy a vérét ajánlja föl, mert annak valóban nem sok értelme van, az nem lesz áldozati vér. De a fájdalmát, a félelmét fölajánlhatja. Akár az Úrnak, akár másoknak. A szerettei közül valakinek: "Uram, fogadd el tőlem ezt a kis szenvedést XY-ért." Ezzel a fölajánlással értékesség tehetjük az amúgy is elkerülhetetlen szenvedéseinket. De hangsúlyozom, mindezt ne azért tegye, hogy ezzel csökkentse a félelmét. A cél nem ezt, hanem a fölajánlás, Isten iránti szeretetének kifejezője.
Hogyan fogalmazzam az imat ha valakiert szol? Hogyan foglaljam be helyesen a nevet? Szolhat az imam pl ; Szuleimert , testveremert , lelkiatyamert.
Ennek sokféle módja lehet. Egyik lehetséges megoldás, hogy az ember saját szavaival megfogalmazza a kéréseit: "Uram, add, hogy édesapám meggyógyuljon." "Uram, segíts, hogy a gyermekem a vizsgán okosan feleljen." stb. A másik, hogy ezt a kérést sem kell szavakba önteni, csak a szándékot felindítani, és elmondani egy vagy több miatyánkot, üdvözlégyet. Lehet más módon is. Egy gyertyát gyújtunk a szerettünkért, fölindítva a szándékot: "Uram, segítsd meg őt." Lehet mástól is kérni imát. A paptól, szerzetestől. Lehet Szent Liturgiát vagy könyörgést fölajánlani érte. Szólni kell a papnak, s ő már tudja, hogyan továbbítsa ezt a kérést.
Tisztelt Lelkiatya!
A szentségekkel kapcsolatban szeretnék kérdezni. Úgy tudom, hogy azokat mind Istentől kapjuk a pap/püspök közvetítésével. Hogyan lehetséges, akkor hogy valaki pl kilép a papságból vagy egy házasságot fel tud bontani vagy akkor a keresztséget, a bérmálást is mondhatja, hogy mégse szeretné, meggondolta magát? Visszaadhatja ember azt, amit Istentől kapott? És vajon Isten visszaveheti? Mennyi olyan eset van, hogy valaki már nem pap, de mégis átérződik rajta Isten és Ő pedig boldogtalanul bolyong a döntése miatt..mert lehet, hogy a valóságban mégis csak pap maradt, aki nem szolgál..
Hogy látja ezeket?
Zoltán
A kérdés teljesen jogos, a megfigyelés dicséretes. Nem, az ember nem adhatja vissza Istennek azt, amit tőle kapott. A keresztség, a bérmálás, a házasság, az egyházi rend, ezek mind eltörölhetetlen jegyek. Ezek megmaradnak az ember egész életében, sőt odaát, a mennyországban is. Amikor valaki kilép a papságból és a pápától fölmentés kap, attól még megmarad papnak, s a pápa fölmentése csak arra vonatkozik, hogy ha nem is gyakorolja a papi szolgálatát, ezzel már nem követ el bűnt. De hogy megmarad papnak, ez abból is látszik, hogy halálveszély esetén még az ilyen felfüggesztett vagy szolgálatából elbocsátott pap is érvényesen oldozhat fel gyónást végző embert. A házasságkötésnél is a kötelék felbonthatatlan. Manapság néha beszélnek "egyházi válásról", de ez teljesen téves kifejezés. A katolikus és ortodox egyházban nincs válás. Az éppúgy eltörölhetetlen kötelék, mint a másik három szentség. Annyi különbséggel, hogy az egyik fél halála esetén, a másik szabad állapotúvá válik, minthogy a halállal maga Isten bontotta föl a földi köteléküket. Hogy aztán odaát hogyan lesz, ha valaki itt, a földön egymásután két vagy netán több házasságot kötött, azt nem tudjuk. Tény, hogy erre Jézusnak volt egy fontos tanítása. Ebben ő sem mondja el, hogy ez odaát hogy is van, csak annyit, hogy ott minden annyira más, hogy azt föl sem foghatjuk. (Mk 12,20)
Kedves Atya! Miért tekintjük szentírásnak az apostoli leveleket, hiszen azokat nem Jézus mondta. Ha belőlük a Szentlélek szól, akkor ugyanilyen szempontból a pápa szavait, vagy a mi szavainkat, akik Krisztusban keresztelkedtek meg, Szentírásnak lehetne nevezni. Köszönettel válaszát
Mert az Egyház ezt a kánon, szabályt szabta meg. A kezdet kezdetén még nem volt világos, hogy mely írások tartalmazzák a kinyilatkoztatást. Mind az ó- mind az újszövetségi iratok terén volt ebben bizonytalanság, amíg végül az egyház vezetői a II. században nem döntöttek erről véglegesen. A Biblia az Egyház könyve, ezért az Egyháznak van jogában és hatalmában azt megszabni, hogy mi tartozik bele a Bibliába és mi nem. Azóta ehhöz semmit hozzátenni, belőle semmit elvenni nem lehet. A protestantizmus idején próbálkoztak ezzel, de a későbbi, XX. századi tudományos fölfedezések (Qumráni leletek) rácáfoltak erre a későbbi okoskodásra.
Tisztelt Lelkiatya! Nemrég azt írta, hogy komoly lelkiéletet nem lehet végezni lelkiatya nélkül.Mikor még fiatal voltam( ötvenéves vagyok), két papot is ismertem, akiket rendszeresen felkerestem lelki beszélgetések céljából; ők már nem élnek. A városunkban két plébánia van. A mi plébánosunk meglehetősen ingerlékeny ember, többen is vannak, akik megszólítani is alig merik.Én is a másik atyához szoktam menni, mikor szentgyónást végzek,de sajnos nála is tapasztaltam olyan megnyilvánulásokat, amelyek miatt nehezen tudom elképzelni, hogy lelki beszélgetések céljából felkeressem. A környező falvakban szolgálatot teljesítő papok közül senkit sem ismerek.
Menjen el az egyik zarándokhelyre. Ott kérje az Istenszülő Máriától, hogy égi édesanyaként adjon Önnek földi lelkiatyát. Ugyanakkor ott gyónjon is meg, és kérjen tanácsot az ottani atyától. Ezt tudom Önnek tanácsolni.
Kedves Lelkiatya! Rettenetes a törökországi földrengés, nagyon sokan haltak hirtelen halált. Imádkozom értük, és aggaszt, hogy vajon üdvözülhetnek muszlim létükre, hisz sosem gyóntak vagy áldoztak?
Szerencsénkre "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön." Hogy kit hogyan tud üdvözíteni, azt nem tudjuk. Az seholsincs leírva, hogy csak az üdvözülhet, aki gyónik, áldozik. Ez nekünk, keresztényeknek kötelességünk, akik már megismertük ennek igazságát. Tőlük ezt nem várja el az Úr. Ha imádkozik értük, ezt nagyon jól teszi. Most ez a legtöbb, amit tehetünk értük. Illetve, aki adományával tudja segíteni az életben maradottakat, azt a segítségnyújtást is megáldja a Mindenható.
Kedves Lelkiatya!
Sokat gondolkodtam mostanában és eszembe jutott a múltamból egy fájó emlék. Gyermekkoromban az iskolában 14-15 éves kor körül sokat beszélgettünk a gyerekekkel és játszottunk szerepjátékokat különböző ideológiák mellett és ellenérveltünk könyvek cikkek alapján mintha a saját véleményünk lenne mert mindenkinek megvolt az adott témában a saját aktuális szerepe. Gyerek fejjel ártatlan játéknak tűnt de így utólag már úgy gondolom hiba volt hiszen többen direkt félreértettek és megpróbálták kiforgatni szavaimat pedig nem saját véleményt mondtam. Hiába mondom el ezt azóta is az ismerőseimnek úgy érzem rám sütik a bélyeget alaptalanul és ezt mások is elhiszik. Próbáljak ezzel ne foglalkozni?
Annak a néhány embernek, fiatalkori barátjának az ellenérzése, bántása sokkal mélyebb gyökerekre vezethető vissza, mint ez az ártatlan játék. Sőt, ezt kifejezetten hasznosnak is tartom, a mai fiataloknak is ajánlanám. Ha e játékos vita közben alakultak ki, vagy fogalmazódtak meg bántások, szemrehányások, azok mindenképp messzebbre nyúlnak mélyebben gyökereznek. Hogy mit kezdjen ezekkel? Igen, ezt hiszem, ez az egyetlen ellenszere, hogy nem hagyja, hogy a jelenét befolyásolják ezek a múltbeli dolgok. Egyáltalán ne törődjék azzal, hogy kinek milyen véleménye formálódik ki Önről. Főként, ha azok ilyen csekély értékű, gyermeteg eseményekre utalnak. Az Ön személyének az értéke nem ezektől függ. Ezt Önnek nem kell senki előtt bizonygatni.
