Kedves lelkiatya, a gyermekem csontvelő transzplantálás miatt hormon gyógyszert szed mert nincs pete érése. Most mondták az endokrinológián hogy csak lombik program keretében lehet gyermeke. Jól tudom hogy ez bűn lenne? Jelenleg teljesen le vagyunk padlózva még csak 20 éves.

Krisztusban szeretett Lelkiatya! Hallott-e Hodász András atya kilépéséről? Tudom hogy a római katolikusokat érinti ez, de mégis szerintem az egész Magyar Katolikus Egyházunkat is. Számomra az a döbbenetes, hogy a szintén nagyon népszerű Pál Feri atyával 1 plébánián szolgáltak, s ezek szerint Ő sem tudott/akart segíten hogy Hodász atya pszichológushoz fordult? Vagy ennyire elfoglaltak az atyák? Vagy akkor Pál Feri atya sem hiteles? Bocsánat a markáns fogalmazásért, de ha nem beszélhetünk, gondolkodhatunk róla és a püspökatyák sem válaszolnak, akkor ki segít megérteni mindebben az Úr akaratát és üzenetét?

Kedves Lelkiatya! Én küldtem a kérdést a kísértésemről, amikor írtam, hogy legyőztem a kísértésem, de ruha nélkül imádkoztam. Köszönöm a válaszát és restellem, de szeretnék újra kérdezni valamit. A tegnapi napon kétszer is meg lettem kísértve. Reggel és este is. A kísértés ugyanaz volt mint az előző levélben. Hála Istennek mind a kétszer győztem és nagyon örültem is neki, hogy egy nap kétszer sikerült leküzdenem a kísértést. Másodjára nehezebb volt, de úgy örültem neki utána, megérte küzdeni és ellenállni. Most sem döntenék másképpen. A mai nap sajnos megint előjött egy egészségügyi problémám, ami már korábban is volt, de sokáig elmúlt. Ma megint tapasztaltam és fájt is. Nem mindig fájdalmas, általában nem. Az egészségügyi problémák gyógyítása természetesen az orvos dolga, gondolom imádkozni is lehet érte, de figyelemreméltónak tartom az időzítést. Eltöprengtem azon, hogy nem lehet-e ez a gonosz kísértőnek valami bosszúja irántam, amiért ennyire nem engedek neki és nem éri el amit akar. Lehet véletlen is, de elég érdekes véletlen egybeesés. A gonosz biztos nagyon mérges olyankor és mivel utál engem és mindenki mást is, főleg azokat akik ellenállnak, így kinézem belőle, hogy meg akarja bosszulni az engedetlenséget. Az el nem követett bűneim is testi bűnök lettek volna, a kísértés is a testemre irányult (önkielégítés) és az egészségügyi problémám is. Mintha azt gondolná magában, hogy ha már a testi örömöket nem fogadtam el, amivel kísértett, akkor legyen fájdalmam. Ha már nem akartam jót a testemnek, nem mondtam igent az élvezetre, amit ő ajánlott, akkor fájjon nekem a testem helyette. Naivitásnak tűnhet ez ha valaki csak úgy olvassa, hallja de ez már tényleg olyan véletlen lenne, hogy véletlenül pont most fáj nekem újra, hogy már nekem valószínűtlen is. Jóbot is sújtotta a Sátán betegségekkel és akkor az ki is lett mondva a Bibliában, hogy ezt a Sátán adta neki mert próbára akarta tenni, kísértette állandóan valamivel, ha nem ezzel, akkor mással, csak hogy forduljon el Istentől, szidja Istent, legyen bűnös. Jóbbal is elég kitartó volt, akkor nem csodálkoznék azon ha bosszúból küldene rosszat nekem vagy azt akarná, hogy forduljak el Istentől, mondván, hogy ellenálltam a kísértésnek és tessék, rosszat kaptam cserébe, nem éri meg Istennek engedelmeskedni. Mint Jób története, ott is hasonló a helyzet.Lehet ez valamiféle bosszú a részéről? Nem lehet mindent a gonoszra fogni, ez világos, de van, hogy az ember azt mondja, hogy nem lehet véletlen.

Tisztelt Lelkiatya! R?mai katolikusok vagyunk a Férjemmel,a 3 felnőtt gyermekünkkel együtt. Május elején leszünk 35 éves házasok.Házasságunk válságba jutott,olyan szinten,hogy a váláson gondolkodom. 5 éve nem gyakoroljuk vallásunkat,pontosabban nem járunk szentmisére,ezáltal nem élünk a szentségekkel. Nagy városban,megye jog? városban élünk,a városnak 5 egyházközsége van,amit 1 Pap és 1 Káplán lát el 8 éve. Több h?vő Testvérünkkel együtt volt összetűzésünk a Plébánossal.Tudom,hohy nem a Papért járunk a temomba,de nagyon nem mindegyj a Pap személye,st?lusa. AKáplán Atyák is fél év,max évente cserélődnek,Ők akarnak innen elmenni,annyira nem jönnek ki a Plébánossal. Egyre kilátástalanabb minden,volt már,hogy azt éreztem,hogy minek is élek,mi értelme van... Köszönöm,hogy meghallgatott. Isten áldja!

Tisztelt Lelkiatya ! Athosz hegyerol halottam egy szerzetes atyatol hogy lelki atya nelkul bizony nem lehet udvozulni . Es meg egy olyan nagy mondastt amit jo magam is igaznak tartok hogy jo lelkiatyak nelkul kiurulnek a Templomok es megtelnek a pszihiatriak . Onnek mi a velemenye ezekrol ?

Kedves Lelkiatya! Egyszerre örülök és szomorú is vagyok. Olyat tettem, amit nagyon szégyenlek. Ma este előjött belőlem a vágy, hogy kielégítsem magam. Nem néztem pornót, csak a gondolat, hogy jó lenne. Zuhanyzás után jött ez, akkor meztelenül, vizesen könnyebben adódik ilyen kísértés. Egy ideig simogattam is magam, de nem kezdtem el úgy igazán csinálni és végig arra gondoltam, hogy ezt nem tehetem meg. Rágondoltam Jézus kísértéseire, hogy legyőzte a kísértéseit és nem hogy a sivatagban nem vétkezett, hanem még a halála előtt sem menekült, a kísértés pedig ott volt neki is és ez tartotta bennem a lelket, hogy nekem is ki kell bírni ha neki sikerült. Jobb ötlet híján elkezdtem imádkozni és jelen esetben az imádság a megoldást és a szégyenem is egyszerre. Jézushoz fordultam, hogy ne hagyjon engem magamra, segítsen át a kísértésemen, tudom, hogy nem tehetném meg, amire vágyok, neki is sikerült a saját kísértései felett győzni, segítsen rajtam is. Imáim azt hiszem meghallgatásra találtak ugyanis elmúlt a kísértés. Kis ideig azért tartott, de utána megnyugodtam, nem éreztem már és helyrejött minden. Ennek örülnék is, de van egy kis gond. Nagyon szégyellem, de imádkozás közben meztelen voltam, mert meztelenül jött a kísértés és miután egy kis ideig szenvedtem egyedül, hirtelen összeszedtem a bátorságom és úgy kezdtem imádkozni, hogy minél előbb jöjjön a segítség. Persze sajnos akkor is felizgult állapotban voltam és szégyellem is, hogy ilyen buja hangulatban, meztelenül imádkoztam és kértem Jézus segítségét. Ezt akkor meg is fogalmaztam, hogy bocsánatát kérem a körülmények miatt, de segítsen meg engem. Amint rendbe jöttem és teljesen elmúlt, azonnal fel is pattantam felöltözni, mintha mi sem történt volna. Meg fog nekem ezért bocsátani vagy örökre mérges lesz rám? Haragudhatott-e rám egyáltalán akkor abban a helyzetben? Azzal nyugtattam magam, hogy Jézus úgyis tudja milyen egy ember meztelenül, nem úgy néz rám mint egy másik ember ha meglátna, az emberek szoktak imádkozni farmernadrágban, ünnepi ruhában, otthon pizsamában vagy melegítőben és bízom benne, hogy akkor nem vívtam ki ezzel valami örök haragot. Normális esetben természetesen teljesen felöltözve imádkozok, akármilyen imádságról van szó, még valamit magamra is terítek, plédet, takarót, hogy jobban fedve legyek és úgy imádkozok, hogy még a ruhám se látszódjon, csak a vállamtól felfelé. A szégyenem másik oka, hogy nem csak meztelen voltam, hanem egyetlen egyszer még imádság közben is megsimogattam magam, mert akkor még volt bennem kísértés és sajnálom, bánom, szégyellem magam, de már nem tudok visszamenni az időben, hogy meg nem történtté tegyem. Ez még az egész elején volt, utána kezdett fokozatosan javulni, eltűnni a kísértés és imádkozni is elkezdtem összeszedettebben. Máskor is kértem segítséget kísértés közben, de akkor csak az erős késztetés volt és közben nem voltam meztelen, pláne nem nyúltam magamhoz. Nem tudom, hogy majd ha Jézus hogy van ezzel, nagyon fog haragudni, amiért így mertem hozzá fordulni vagy örülni fog inkább, hogy legalább volt annyi lelki erőm, hogy összeszedtem magam, imádkoztam, próbáltam szabadulni és sikerült túljutnom a kísértésen? Való igaz, kicsit simogattam magam és nem sikerült azonnal ellenállni, de az imádsággal egyre könnyebb lett és megkönnyebbültem, hogy végre vége van. A kísértéseket változóan viselem. Valamikor egy ujjal sem nyúlok magamhoz, de most ez olyan felemás lett. Nagyon elszégyelltem magam a meztelen imádságom miatt meg arról a kis simogatás miatt, amit közben megtettem. Most nem tudom, hogy inkább örüljek, hogy végül csak sikerült megnyugodni és utána nem merültem bele a tevékenységbe és örüljek, hogy volt lelki erőm az erős kísértés közepette vagy szégyelljem el magam amiatt, ami közbe történt. Nem könnyű úgy csinálni, hogy ne is essek teljesen bűnbe, mindent tökéletesen csináljak, még véletlenül se kövessek el egy hibát sem míg élek. Már ez is nagy küzdelem nekem, mert sokszor kibírtam már a kísértést, valamikor magamhoz se értem, valamikor felemás lett mint most. Szégyellem, amit ma tettem főleg ima közben, de a megtérés előtti állapothoz képest sokat jutottam előre. Amikor nagy a kísértés, akkor olyan mint valami kínzás, de akkor is igyekszem. Úgy elszégyelltem mégis magam utána, mondtam is magamról magamban csúnya dolgokat. Mi fontosabb: amit nem tettem meg végül vagy amit megtettem?

Tisztelt Lelkiatya! Az lenne a kérdésem hogy nem baj-e, hogy amikor legutóbb egy bizánci rítusú templomba jártam akkor azt mondtam hogy bizonyos szabályok és szakrális kegytárgyak itt jobban tettszenek mint a nyugati liturgiában. Én római katolikus vagyok és főként csak udvarias szerettem volna lenni mikor erről beszéltünk az ismerőseimmel de azért picit elbizonytalanodtam.

Kedves Lelkiatya ! Olvastam par helyen (konyvben ) hogy lehetnek veszelyei is a Jezus ima mondasanak ha pl nem hozza jol erto lelki vezeto altal van iranyitva . Sokat jart ez az eszembe mivel jomagam is imatkozom (chotkit is hasznalok ) viszont itt ahol elek hozza erto lelki vezetot nem talaltam ..peddig igazan kerestem ! Draga Lelkiatya kerem adjon egy kis utba igazitast nekem ebben ! Halas koszonettel Ferenc.

Tisztelt Lelkiatya! Megfogott az Evangéliumban az a részlet mikor Jézus azt mondja Júdásnak hogy tegye meg, amit tervez, azaz árulja el Őt. Ezután Júdás azonnal elment. Tehát itt akkor mi is történt? Júdás valószínűleg már elvont szánva erre a tettre, csak a megfelelő időt kereste. Jézus meghatározta az időt. Ő mint Mester utasította a tanítványát, akit kezdettől fogva tudta hogy elárulja Őt. Júdásnak vajon magától lett volna ereje az áruláshoz? Vagy annyira fontos volt az időzítés, hogy ezért nem lehetett várni míg magâtól lép? Vajon ez volt az életfeladata az árulás? Jézus pedig azért választotta maga mellé, hogy mindig tisztában legyen a neki rendelt idő fontosságával? Kérem segítsen mindezt megérteni nekem is, aki nem vagyok biblikus csak vágyom az igazságismeretére. KÖSZÖNÖM

Kedves lelkiatya a kísértést is meg kell gyónnunk mint bűnt? Pl: ha éjjel szexuális jellegű gondolataink támadnak és a nemi vágyak felerősödnek, de időben kapcsolunk és nem követjük el az önkielégítés bűnét? Most zavarban vagyok, hogy bűn volt e vagy sem? A szent tisztaság megőrzését tűztem ki célul, de valahogy ezek a gondolatok, álmok nem hagynak az éjszaka.

Kedves Lelkiatya! Két dologban szeretném a tanácsát kérni. Az első lroblémám az, hogy nagyon magamnak való ember vagyok, és ezzel folyamatosan megsértek másokat. A munkahelyemen sok emberrel foglalkozom, amikor hazaérek, már nem vágyom társaságra. Többször lerázta már ismerősöket, barátokat. Előfordult már, hogy megsértődtek, sőt valaki megharagudott. Azóta szóba sem áll velem. Nagyon bánt, hogy ilyen vagyok. Úgy érzem, emiatt nem gyakorlom megfelelően a felebaráti szeretetet. A másik kérdésem az lenne, hogy erős betegségtudattal küzdök, mert van be egy krónikus betegségem, ami latszik rajtam. Ez határozza meg a gondolataimat. Sokszor vagyok depressziós miatta, és erős félelmek gyötörnek. Már pszichológusnál is jártam, de nem segített, hanem rontott a helyzeten. Ha imadkozom, egy darabig megnyugszom, de egész nap nem tudok imádkozni. Hogyan lehetne ezen segíteni?

Tisztelt Lelkiatya! Bocsásson meg nekem, de olyan sokszor hallom, hogy allegóriák vannak a Bibliában, hogy megvallom elbizonytalanodtam, akkor valójában a leírtakból mi is az, ami tényleg megtörtént? Például, hogy Jézus tényleg istállóban született, tényleg pásztorok látogatták és volt csillag, amit követtek és jöttek mágusok vagy királyok? S akkor ez még csak a mi Urunk születése. Mi van, ha még a kánai menyegzőben a bor vizzé változtatása is csak jelképes volt...vagy a fügefa ami szintén számtalanszor szerepel. Hogy lehet ezt valahogy megtudni/megkülönböztetni?

Kedves Lelkiatya! Válaszaiban előfordul, hogy említi az Ószövetség Atyák szerinti értelmezését az Újszövetség fényében, pl. itt: "Az atyák egy másik értelmezése szerint a zsidókkal ellenséges népek a lelki életre törekvő ember lelki ellenségei, akiket le kell győznie, akikkel nem szabad megalkudnia." Hol lehet hozzáférni ezekhez az értelmezésekhez, létezik ilyen jellegű összefoglaló kiadvány? Hasznos lenne, hiszen az Ószövetséget olvasva könnyen zavarba jön a hívő ember, kivált a történeti könyvek esetében. Választát köszönve: E

Tisztelt Lelkiatya! Ön tudja, hogy a 110 éves a Hajdúdorogi Főegyházmegye pályázatnak mikor lesz már eredményhirdetése?

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya! Úgy tudom, hogy nem illik csodát kérnünk magunk számára, mert Isten döntése, hogy kit részesít ebben. Van valami, ami egy ideje mindig eszembe jut időről időre, elgondolkodok rajta, elbizonytalanodok, nem gondolok rá, majd ismét eszembe jut. A véleményét szeretném kérni. Szabad egy keresztény embernek olyan helyre ellátogatni, mely a csodáiról híres, abban a reményben, hogy vele is megtörténik vagy ez udvariatlanság Istennel szemben? Nem tudom, hogy mennyire ismeretes Önnek a limpiasi Jézus története, de az ottani Jézus-szobor, vagyis keresztre feszített Jézus, híres arról, hogy számos alkalommal életre kelt már, sokan látták már, hogy tekintetével egyik irányból a másikba néz, a vérzik a szája, a töviskoronája alatt, izzad, nehezen lélegzik, az egész teste mozog. Az eddigi elmondások szerint nagyon sokan megtértek már ott vagy csodás gyógyulásban lett részük. Elgondolkodtam, hogy mi lenne ha elmennék magam is, hátha én is látnám. A szemtanúk beszámoltak róla, hogy érzelmileg is hatott rájuk, mindegyikőjükre máshogyan, mert az életre kelt szobor valakire kedvesen, valakire mérgesen nézett, sírt is. Természetesen szeretem is Jézust, ezért örülnék is neki, hogy ha ez megtörténne, akkor hasonlítana arra mintha személyesen találkoznék vele, de ami a legjobban vonz ebben az az imádság, hogy ott elmondhassam neki amit szeretnék. Otthon a szobában imádkozni más mint így, hogy ott van előttem, ezért imádkozok szívesen templomokban, de ha akkor éppen tényleg olyan lenne mint egy élő személy, akkor az olyan lenne mint még eddig semmi. Szerintem valóban úgy érezhetném, hogy élő beszélgetést folytatok vele, tényleg lát és hall, illetve ha látnám az arckifejezését, a mozdulatait, az adna nekem valami többet. Biztos, hogy személyesebbnek érezném, jobban megbizonyosodnék róla, hogy szeret, mit érez irántam, hogy néz rám és én magam is mintha sokkal jobban kifejezhetném neki ugyanazt. Szó sincs róla, hogy anélkül ne hinném, hogy szeret, de más a Bibliában olvasni valamit, filmen látni, csak magam elé képzelni vagy személyesen találkozni. Olyan lenne mint egy személyes találkozás. Bár az igazat megvallva elsősorban nem is magam miatt mennék, nem magam miatt érdekel ennyire. Az imádságom saját magamról apróságokra korlátozódna, ismerek viszont több olyan személyt, akikért nagyon szívesen imádkoznék. Ezt itthon is meg lehet tenni, de ott más lenne, látnám a reakcióit, hogy miként fogadja, olyan lenne mint személyesen. Látnám az arckifejezésén, hogy mit gondol róla, olyat is kimondanék, amit másként lehet nem. Az a fajta ember vagyok, aki hiszi, hogy minden lehetséges annak, aki hisz és szívesen megpróbálnám legalább, hogy ott imádkozzak azokért, akik nagyon rászorulnak erre. Egy csodás helyen nagyobb az ember hite és milyen jó lenne ha megkérdezném tőle, imádkozhatok-e értük, megtenné-e, hogy segít rajtuk és látnám, hogy bólogat vagy nemet mond. Nem szavakkal, csak az arckifejezésével, mozdulataival. Látnám mit érez, mit gondol. Úgy mondhatnám el neki amit kérek, ami foglalkoztat, ami fontos, hogy látnám "a másik oldalt" is. Nem azt szeretném sugallani, hogy a Bibliából nem lehet megismerni, de az mégis más. Egy idős rokonom is nagyon rossz állapotban van most, egyre rosszabbodott az állapota, az orvosok már nem tudnak vele mit tenni, egy ismerősöm pedig a gyermeke miatt szomorú, mert szegény gyermeke nem tud mozogni, iskolába járni, pelenkázni kell és ez a születése óta így van. Más beteget is ismerek, akinek sok baja van. Nagyon szívesen imádkoznék értük ott, de nem tudom illik-e ilyet tenni. Persze, sok embernek van baja, mondhatná most erre valaki, hogy másnak is van baja és ők is túlteszik magukat rajta, kibírják valahogy, de én sajnálom őket és jót kívánok nekik. Másokért imádkozni nem rossz, de szabad ezért elmennem oda, hogy hátha életre kel nekem is Jézus és elmondhatom neki úgy az egészet vagy ez Isten szemében azt jelentené, hogy túl sokat akarok, tiszteletlen vagyok, nem elég nekem az itthoni imádság? Udvariatlanság, butaság csodában reménykedni, hogy esetleg ezzel a látogatásommal meggyógyulnának azok, akik miatt oda mennék? Kiindulva abból, hogy sokan keresték már fel a helyet, apácák, papok, szerzetesek is, csak nem lenne részemről olyan nagy bűn, vagy mégsem szabad? Nem mondom, hogy biztosan látnék bármilyen csodát is és lenne hatása, mert nem tudhatom, csak reménykedhetek benne legfeljebb. Rám is hatással lenne, az kétségtelen, de nem magam miatt mennék főleg. Itt olvashatóak leírások róla: https://www.miraclesofthechurch.com/2010/10/miraculous-crucifix-of-limpias-jesus.html https://catholicstrength.com/2019/03/31/a-famous-miraculous-crucifix-in-spain/ http://www.traditionalcatholic.co/santo-cristo-de-limpias-the-miraculous-crucifix/ Nem szeretnék olyat tenni, ami tiszteletlenség, nem akarok túl sokat akarni, ezért is kérdeztem. Ha nem lenne semmilyen hatással más emberekre, én akkor is kapnék valamit ettől az utazástól, de nem csak a magam érdekét nézném. Ha másoknak segítenék, már azzal is boldog lennék. Spanyolországban található egy nem túl nagy városban, nem a legkönnyebben megközelíthető szóval elég hosszú és nehéz utat kellene megtennem odáig.