Feltámadt Krisztus! Kedves Lelkiatya! Budapesten mikor lesz Jézus ima? Köszönöm válaszát...
Június 4-én este, a vecsernye után.
Kedves Lelkiatya ! Vannak e olyan Görögkatolikus vértanú papok , püspökök akiktől imádságban kérhetünk közbenjárást bajainkban ? És ha igen kiket említene meg? Válaszát köszönöm!
Akik legközelebb állnak hozzánk a kor és a nemzeti hovatartozás miatt, azok a következők:
Romzsa Tódor, + 1947
Orosz Péter, + 1953
Gojdics Pál Péter, + 1960
Hopkó Bazil, + 1976
Mindegyikükhöz bátran imádkozhat. Sok más szent mellett ők is nagyban segítik odaföntről görögkatolikus egyházunkat.
Kedves Lelkiatya! A barátnőmnek nem a coviddal van problémája, hanem a glutenerzekenysegbol adodo anafliaszialis reakciók miatt. Ő a legkisebb szennyeződésre is elhányja magát. Tanácstalanul állunk a helyzettel szemben. Mit lehet tenni? Köszönöm válaszát!
A szennyezéseket nem tudjuk kikerülni az életünkben. Az Ön által leírt jelenség sokkal inkább pszichés, mint fiziológiai tünet. A lelkének kell meggyógyulnia, nem pedig külső megoldásokat keresni.
Kedves Lelkiatya! Kérem, tegye közzé üzenetemet, amit egy másik kérdezőnek küldenék. Azt írta Önnek, a lassú öngyilkosságban bízik, nem eszik rendesen, sokszor sírva imádkozik. Azt szeretném mondani neki, hogy én is imádkozni fogok érte és meg is értem mit érez, ugyanis nekem is volt olyan időszak az életemben, amikor fontolgattam az öngyilkosságot és nem láttam értelmét az életemnek. Nekem akkor az édesapám elvesztése volt nagyon rossz, hirtelen történt, megrázott az esemény, hiányzott az édesapám, aludni se tudtam éjszakánként és azt hajtogattam, nincs értelme az életemnek, tényleg így is gondoltam. Nagyon rossz lelkiállapotban voltam, szándékosan nem is részletezem. Nem tudom a másik levélírónál mi váltotta ki a rossz érzéseket de nagyon remélem eljut hozzá az üzenetem: VAN REMÉNY! NE ADJA FEL! VÁLASSZA AZ ÉLETET! Magam is így tettem és nem bántam meg. Jézus adta vissza az életem. Ez 2,5 évvel ezelőtt történt. Az édesapám halála előtt évekig nem törődtem Jézussal, de amikor visszatértem hozzá, megváltoztatta az életem. Meghaltam az édesapámmal együtt de Krisztus feltámasztott engem. Értelmet adott az életemnek. Voltak borzalmas napjaim, akkor tényleg szörnyű volt, de volt kiút. Most már megtanította nekem mi az ami tényleg fontos. Mi ad értelmet az életnek. Megmutatta, hogy hozzá mindig mehetek és nem utasít el engem. Az életem értelme is ő maga lett: az, hogy szeressem, tegyem az akaratát, megtartsam a tanításait, másoknak segítsek. Nem vagyok egyházi ember de mégis Jézus lett az életem értelme. A szeretet amit iránta érzek, annyira betölti néha a szívem, hogy teljesen elönt az öröm. Meghalt értem a kereszten és feltámadt, ezáltal élek, ez az a mozzanat, ami értelmet adott az életemnek. Ezt nemcsak értem tette meg hanem érte is. Kedves ismeretlen levélíró, szeretett testvérem, érted is meghalt Jézus azon a kereszten, érted is feltámadt. Ne add fel! Jézus nem utasít el téged. Hadd mondjam el neked saját tapasztalatom alapján milyen Jézus: évekig nem érdekelt, csak akkor közeledtem hozzá mikor nagy baj volt, de ennek ellenére nem taszított el magától, azóta is része az életemnek. A szomorúságban szinte meghalt a lelkem de feltámasztott. A legrosszabb pillanataimban mellettem volt. A mélyben voltam de a mélyből felemelt engem még magasabbra mint ahol azelőtt voltam. Bűnös voltam és megbocsátott nekem. Szomorú voltam és megvigasztalt engem. Beteg voltam és meggyógyított engem. Akkor is mellettem volt mikor senki más, akkor is megértett mikor más nem volt erre képes. Olyat tett értem, amit más nem. Ilyen Jézus. Téged is szeret, neked is megbocsát, téged is meghallgat, te sem vagy egyedül! Gondolj bele, amikor a kereszten volt, imádkozott azokért, akik a halálát okozták. Ha azok számára megbocsátást kért az Atyától, akik a szegekkel és ostorral fájdalmat okoztak neki, mennyivel inkább fog akkor téged meghallgatni, neked megbocsátani, téged visszafogadni, nem eltaszítani? Nem a szegek tartották azon a kereszten hanem a szeretet amit érzett azokért akiknek Örök életet akart adni. Ebben a szeretetben benne van az a szeretet, amit irántad érez. Ne a halált akard hanem az életet. Örök életet akar neked adni az ő királyságában, ha még örökre is adna neked életet, gondold el, mennyire nem akarhatja, hogy lerövidítsd ezt a földi életed. Ha nekem sikerült, neked is sikerülhet! Ha nekem segített, neked is segíthet! Ha nekem megbocsátott, neked is megbocsát! Ha nekem örömet adott, neked is adhat! Képzeld csak el, hogy olyan lelki békét adott nekem, amilyet még soha életemben nem éreztem. Nem lehet csak úgy logikusan megmagyarázni és nem könnyű szavakba önteni. Két-három éve el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha ezt fogom mondani és most mégis. Az iránta érzett szeretetem, hálám, a tudat, hogy örök életem lehet általa, annyi minden van benne ebben az érzésben. Jézus adta nekem ezt az érzést. Akkor is ad nekem lelki békét mikor inkább arra lenne okom, hogy féljek. Kérd tőle te is és bizonyára megadja neked is. Jézus erősebb a félelmeinknél, a szomorúságnál, a csalódásoknál, a kísértéseknél, a reménytelenségnél. Biztos vagyok benne, hogy szeretné, hogy az életet válaszd. Ezt tettem én is és nagyon sok mindenről lemaradtam volna ha nem így teszek. Akkor nem jutottam volna magasabbra mint ahol valaha voltam, nem tapasztaltam volna meg ezt a békét, szeretet, hálát. Az életben vannak nehézségek, ezt nem lehet tagadni, de az Atya már megadta nekünk a legszebb ajándékot: a saját fiát, Jézust. Bármi is történik, ezt senki nem veheti el tőled. Jézus szeretetét és az általa ajánlott örök életet. Ha vannak is problémáid az életben, ez akkor is a tied marad. Imádkozni fogok érted és remélem segít neked az üzenetem. Nem ismerlek téged, valószínűleg sosem láttalak, de ha én ennyire szeretném, hogy lásd az élet értelmét, szeretnék jót neked, reményt szeretnék adni neked, pedig csak egy egyszerű keresztény vagyok és nem Isten, akkor gondold el, mennyire szeret téged Jézus, az Isten fia, az Isten báránya, aki meghalt egy kereszten érted...még ennél is sokkal jobban szeret! NE ADD FEL! VAN REMÉNY! JÉZUS SZERET! JÉZUS SEGÍT! JÉZUS AZT AKARJA, HOGY ÉLJ!
Köszönjük szépen ezt a buzdító üzenetét. Imádkozzunk egymásért!
Kedves Lelkiatya! Ma személyesen részt vettem a Kossuth téren a pápai szentmisén. Feltűnt nekem, hogy az evangélium felolvasása alatt csak és kizárólag a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek metropolitája nem vette le a fejéről a koronáját. A többi érsek és püspök levette az infulát/koronát? Miért volt ez így?
A bizánci rítusban nem ugyanaz a szerepe és jelképe a püspöki koronának, mint az infulának. Nem azokon a pontokon használják, teszik föl és veszik le, mint a római rítusú püspöki süveget. A keleti püspök az anafora kezdetén teszi le a koronát, pontosan akkor, amikor a római rítusban a püspökök a pileolust teszik le. Alighanem ezt a rendet követte a metropolita atya is.
Kedves Lelkiatya!
Önutálattal küzdök. Oka a betegségem. Nő létemre magas férfihormon szintet állapítottak meg. Valamikor vonzó voltam, de elcsúfította ez a betegség a külsőmet, tönkre tette az immunrendszeremet, azóta szinte mindig beteg vagyok. Ösztrogén-progeszteron tartalmú gyógyszert szedek. A hormonális változások miatt depresszióm lett. (A szerotonin szint változásai miatt.)
Ez okozza, hogy utálom, undorodom magamtól. Szeretném ezt leküzdeni. Gyermekkoromtól vallásos vagyok. Az enyühést is itt keresem. Lelkiatya? Hogyan változhatna meg a magamról alkotott képem.
Az egész egyszerűen nem igaz, hogy Ön csúnya. Könnyen lehet, hogy abba a hibába esett, mint az anorexiás beteg, aki hiába nézi csontsovány testét a tükörben, saját magát kövérnek látja. Önnek nem az arca, külső testi jegyei torzultak el, hanem a saját magáról alkotott képe. Ne legyenek semmiféle elvárásai a külsőjét tekintve. Ezt annyira erőszakosan diktálja a világ, hogy sokan ebbe nyomorodnak bele. Kínálja a testi szépségeket képek, kenőcsök, módszerek formájában, és közben belenyomorodunk, amikor látjuk, hogy az elénk állított ideáktól csak egyre távolodunk. Szóval, Ön se a világ szemével nézzen önmagára! Hanem Isten szemével. A betegség rossz, azt nem könnyű elviselni, sem elfogadni. De ne a tiltakozás meddő és haszontalan megoldását válassza, hanem törekedjék arra, hogy minél inkább tudjon Isten szemével látni. Önnek most ez hiányzik az életéből. S könnyen lehet,hogy ez vetül ki az társaskapcsolataira is. Őket sem Isten szemével látja, hanem ezzel a saját eltorzult szemléletével, ezért nem csak önmagára dühös, hanem másokra is, akiket szebbnek, vonzóbbnak tart. Ettől a torz képlettől kell megszabadulnia.
Egy csapásra nem fog menni. Hogy most leírtam, elolvasta, ettől még nem változik meg a helyzet. Én csak irányt tudok megfogalmazni, amerre indulnia kell. De az első lépéseket már most meg tudja tenni, hogy elolvasta ezeket a sorokat. Forduljon Istenhöz, s elsősorban azt kérdezze meg tőle, mit kell tennie, hogy a látását megtisztítsa, hogy ahhoz közelítsen, ahogyan Isten látja Önt és a világot. A szemét, a látását kell meggyógyítania. Ezt kérje is tőle, és tegye is meg az ehhöz vezető lépéseket!
Kedves Lelkiatya!
Testvérem ( öcsém 28 éves) és sajnos alkohol beteg.
Volt rehabon is öt hónapot!
Kijött,gyorsan talált is új munkát,azt hittük minden kezd jól alakulni, már csak azért is mert évek óta vágyott arra,hogy szeretne keresztapuka lenni,a kisfiunk egy éves lesz,eddig azért nem kereszteltük meg,mert ,hogy tesóm gyógyuljon,és elkezdett hitoktatásra is járni,mert ő " csak " megkeresztelve van ,és kell hozzá bérmálkozás is.
Ezt a mai nappal lefújta,hogy neki ez neki nem fog menni ez az egész mégsem.
Nagyon felkavart vele,csalódtam ,szomorú, dühös lettem,hogy akkor mi értelme volt nekünk ennyit várni?!És hogy az ördög suggalhat neki valamit??
És megint feladja,azért írom így,mert már kb 5 éve is elkezdte,és abbamaradt,azután következett,ez a mélyrepülés jobban az alkohollal.
Tanácsot szeretnék kérni, hogy miként tudnám jól kezelni az ő csapongó szeszélyét?
Nagyon megvisel lelkileg, szeretnék segíteni neki,de a szabad akaratot Istentől kapta ,elkell fogadnom ,ha még rosszul is dönt? De hogyan ?
Isten tudta már,hogy ez lesz megint?
Ez fog történni?
Természetesen most már kérni fogom az atyát ,keresztelje meg a kisfiunkat,más lesz a keresztapuka, de azt szeretném megtudni,mi van olyan esetben, ha egy gyermek úgy hal meg,hogy nem tudták megkeresztelni ,de a szándék megvolt?
Istennel van az ilyen gyermek is ?
Megmondom őszintén volt bennem félelem ez miatt ,mert ugye elis húzódott ez az egész.
De a kicsikénkkel minden rendben, és próbálom ezt elhesegetni,de van amikor szó szerint kínoz ez a gondolat!!
Köszönöm szépen a válaszát,segítségét!
Ne adja fel a testvéréért végzet imádságot sem! Ahogy elkeserítő, amikor azt látja, hogy ő éppen föladta, ez figyelmeztetés legyen, hogy Ön viszont soha, semmikor, a legmélyebb pillanatokban se veszítse el a reményt. A mi Istenünk mindenható Isten. Persze, ott van az ember szabadakarata, ahogy Ön is írja, tehát a felelősség megmarad. De hogy Isten hogyan alakítja, formálja az életünket, azt mi nem tudjuk átlátni. Istennek mindig van megoldása, vagy így vagy úgy, mindig tud segíteni. Persze, ehhöz az ember is kell, de amikor már emberi eszközökkel nem tudunk segíteni, akkor az imádság még mindig ott van, amelyen keresztül más módon tudunk hatni embertársunkra.
Hogy a gyermeküket megkeresztelik, ez nagyon jó, ne halogassák tovább! (Gondolom, azóta már meg is volt a keresztelő.) Így már nem kell azon töprengenie, hogy mi lett volna, ha keresztelés nélkül kerül át az ítélőszék elé. De a teológia egyértelműen tanítja, hogy azok is üdvözülhetnek, akik nincsenek megkeresztelve, Isten annak a módját is megtalálja. De ez mákszemnyit sem csökkenti azt a feladtunkat, hogy a ránkbízottakat elvezessük a Szentlélekben való krisztusi életre, vagyis, hogy részesüljenek a hármas beavató szentségben: a keresztelésben, a bérmálásban és az Eucharisztiában.
Kedves Lelkiatya!
Egyik válaszában ezt írja: "egészen bizonyosan nem fogják megszüntetni a régi módon tartott miséket". Ezt gondoltuk a tridenti misékről is, de a Szentatya útjai kifürkészhetetlenek. Ami ma a tridenti mise, az holnap könnyen lehet az orgonás Novus Ordo. Miért történik ez az Egyházban? Pláne pont azokkal, akik olyan csoportokhoz tartoztak, amelyek hűségesek a szentszékhez. Ezek az emberek végül mind piuszos közösségekben fognak kikötni, ami messze nem az Egyház javát szolgálja...
Válaszát előre is köszönöm!
Erre csak annyit tudok válaszolni, hogy az életünket és az Egyház életét érdemes sokkal szélesebb távlatokban szemlélni. Ami ma van, az holnap változhat, jó és rossz irányba egyaránt. Ha hiszek Istenben és az általa alapított egyházban, akkor hiszek abban, hogy Szent Pál bíztató figyelmeztetése nem csak egy egyes emberre, hanem közösségekre, kiemelten Krisztus egyházára is vonatkozik: "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik" (Róm 8,28).
Kedves Lelkiatya!
Kötelességem e akkor is támogatni,meghallgatni úgy egy alkohol beteg családtagomat,hogy már a saját lelki,testi egészségem szenved kárt?
Vagy létezik jogos önvédelem,határmeghúzás ?
Rengeteget beszélgettem testvéremmel,volt,hogy sokat itt aludt ,ilyenkor sokat foglalkoztam vele,saját családom rovására is akár sajnos.
Annyira szerettem volna,ha jól van,de minden veszni látszik,megint nem jól van ,letört ,nem tart ki az új munkahelyén sem,nem érdekli megint semmi,házában abszolút káosz ,mocsok van.
Apukánk is már kezd ebbe beleroppanni, nyugdíjas már, szegény fizeti a hiteleit,ételt ,cigit vesz neki ,de már az egész család elvan keseredve.
Mindenki erőn felül próbál már segíteni,de leránt már ez mindenkit lelkileg is!!
A rehabilitáció sem segített neki igazán.
Én már azt érzem ,hogy kevés vagyok ,hiába akarok segíteni ,falakba ütközök ,ideig óráig lelkes,utána ha olyanja van elküld melegebb éghajlatra!Már nincs se kedvem,se erőm megint beszélgetni vele ezeredjére is,mert nem azt teszi úgy sem,és négy gyermek mellett úgy érzem elsődleges kötelességem a családom ellátása,szeretete!!
Azzal bűnt követek el,ha nem foglalkozok tesómmal ,hogy jobban legyek én is?
Nem áldozhatom fel magamat a családomat érte,mert már így is rengeteget sírtam szorongtam miatta .
Nem tudom kiszedni az alkohol rabságából.
Arra gondoltam egy dolgot tennék csak ,de a legerősebbet imádkozom érte,de én egyenlőre nem akarok vele kapcsolatban lenni már ,csak ha meggyógyul csak akkor!!
Köszönöm szépen,hogy tanácsot ad.
Isten áldja!
Az egyik fontos tapasztalat, hogy amikor az alkoholfüggő beteg akár csak kicsit is az alkohol hatása alatt van, akkor egyszerűen nem érdemes vele beszélni. Erre mondják: "olyan, mintha valaki lóval imádkozna" - semmi értelme. Ha voltak ilyenek, akkor ezektől a beszélgetésektől megóvhatta volna magát és a családját. Teljesen jogos az a fölvetése, hogy miközben segíteni akar, s főként, hogy azt sok kudarc kísérte, emiatt nem sérülhet a saját családja. Ezt mindenképpen mérlegelni kell.
Hogy mikor lehet és érdemes vele beszélni, ez nem csak az éppen benne lévő alkoholtól függ, hanem a lelki állapotától is. Amikor elutasító, akkor Ön valóban tehetetlen, és megint nem érdemes őrlődni fölöslegesen. Nekünk, keresztényeknek ilyenkor adatik meg az imádság. Amikor tehetetlen vagyok egy emberi helyzetben, ezt egyrészt föl kell ismerni, és annak megfelelően cselekedni, másrészt, még mindig ott van az imádság. Van, hogy az imánkat éppen az teszi hatékonnyá, hogy fölismertük saját határainkat, amin túl már nem tudunk menni, de a Mindenható tovább tud vinni minket.
Összegezve azt mondhatom, Önnek elsősorban a saját családjáért van felelőssége. Ha tud, próbáljon meg segíteni a testvérén, de azt is okosan, bölcsen. Mindehhöz pedig vegye hozzá, vegye számításba, hogy csodát egyedül csak Isten tud tenni.
Kedves Lelkiatya!
Meg szeretném kérdezni, hogy mi van azokkal az emberekkel ( lelkekkel ) akik pl úgy halnak meg felnőttként,hogy nincsenek megkeresztelve,házas de csak polgárilag ,vagy a másik véglet megvan keresztelve de élettársi kapcsolatban él ,elmondása szerint hisz Istenben,de nem jár misére évtizedek óta ,kivétel néha temetés,keresztelő kapcsán?
Azért kérdezem, mert több ilyen rokonom is van,és félek ,hogy ez nem tetszik a jó Istennek,bár biztos örülne,ha nem így lenne ....
Ő nem a bűnös halálát akarja,azt ,hogy megtérjen.
Igazságos ,de irgalmas Istenünk van.
Lehetséges, hogy ilyen életet élők is üdvözüljenek ?
Akár mert imádkozom értük?Vagy mi miatt?
Tudom Jézus meghalt minden emberért,de van aki még sem lesz vele....
Köszönöm szépen!!
Ezek nagyon súlyos, drámai kérdések. Leszögezhetjük, hogy nem tudjuk a választ. Az Egyház nagy ritkán kijelenti valakiről, hogy egészen bizonyosan üdvözült. Ők a kanonizált szentek. Nyilván bízhatunk abban, hogy a mennyországban sokkal többen vannak, mint akiket szenteket mi ismerünk. De nem tudjuk, hogy kik. Aki úgy él, hogy meg van arról győződve, hogy üdvözülni fog, az nagyon sürgősen tartson mély bűnbánatot, mert ez a pökhendi téveszme netán a kárhozatba taszíthatja. De ha valakiről azt gondoljuk, hogy olyan piszok ember, hogy biztosan elkárhozik, akkor is tartsunk bűnbánatot, mert felül akarjuk írni Isten irgalmát. Nem tudjuk, hogy ki hová kerül. De nem is érdemes találgatni. Ezt teljesen a mindenható és irgalmas Istenre bízhatjuk.
Éppen e tudatlanságunk miatt állíthatjuk azt is, hogy bárki üdvözülhet. Még Sztálin és Hitler is. Hogy hogyan, hogy kaphattak-e lehetőséget a bűnbánatra, nem tudjuk. Hasonlóképpen azoknak az embereknek a sorsát sem látjuk, akik szerintünk bűnös életet élnek, vagy rendezetlen házassági kapcsolatban, vagy közömbös hitélettel vagy súlyos erkölcsi szakadékokban vergődve.
Nagyon fontos, amit a kérdésébe beleszőtt: igen, ha imádkozik ezekért az emberekért, akkor ezzel nagyon sokat segíthet rajtuk. Ezt sem tudjuk pontosan, hogy hogyan s miként. Balgaság még a kérdést is föltenni, hogy hogyan számolja el ezeket az Úristen. Szóval, se barátot, se rokont ne taszítson el amiatt, mert azt látja, hogy bűnös életet él. Ha tudja, próbálja a bűnös életről eltéríteni az igaz útra, de ha nem tudja, hagyja inkább a Mindenhatóra. Azt a mondatát hadd pontosítsam, amelyet Isten igazságosságáról és irgalmáról írt. Így helyesebb: Isten igazságos és (nem pedig: de) irgalmas. Csak a mi elménkben áll szemben ez a kettő, őbenne együtt van. Mi mérleget látunk, annak egyik vagy másik serpenyőjét, ő azonban az embert látja a maga teljességében, minden sebzettségével és erényeivel együtt. Imádkozzunk egymásért, hogy mindnyájan Isten színe előtti boldogságban folytathassuk odaát az itt megkezdett életünket!
Kedves Lelkiatya!
Kora terhességemet kezdem. Egyaltalan nem problemamantes.
Nagyon sok orvoshoz jarok, tobbszor is elveteltem mar korabban.
Tobbszor mutottek.
Nem erzem tul jol magam. Hajszal hijan elvetelek, melyet orvos is igazolt.
Allandoan imadkozom, hogy egeszseges gyermekem szulessen.
Szinte reszketek az idegtol, annyira felek, hogy baj lesz.
Biztosan optimistanak kellene lennem, de annyi veteles utan nehezen tudok az lenni.
Kerek szepen nehany biztato szot.
Dicsoseg Jezus Krisztusnak!
Dicsőség mindörökké!
Azt tudom mondani, amit talán mindenki más is: ha ideges, fél az eseményektől, ezzel a lehető legrosszabbat teszi a gyermeknek, akit a szíve alatt hordoz. Persze, ez még önmagában gyenge érv, hogy megszabaduljon a reszkető félelemtől, de tiszta pillanataiban tudatosítania kell, hogy Isten nem ezt az aggódó félelmet várja Öntől, nem ezzel tudja segíteni gyermeke életét. Mivel tudja segíteni? A bizalommal, a ráhagyatkozással. Az aggódással nem fogja megmenteni az életét. Ezzel tehát hagyjon fel! A bizalommal tudja segíteni a gyermek életét és hitét. Ha Istenre hagyatkozó bizalomban bontakozik ki az Ön testében az ő kicsi élete, akkor ez jó alapot adhat neki az életre, de arra is, ha neki is idő előtt át kell költöznie. Isten tudja, hogy mit miért tesz, mit miért enged meg az életünkben. Ha ki akarjuk venni a kezéből az eseményeket, akkor csak rosszabbul járunk. Vígasztaló szavakat vár tőlem, de én meg azt mondom, készüljön föl arra, hogy ez a gyermek is hamarosan a mennyországban lesz. Ha ennek tud örülni - hiszen ez a legfontosabb! -, ezzel tudja neki a legtöbbet adni. Hadd legyen már most boldog a pici odabent, ne pedig az aggódó édesanya vérkeringésébe kelljen bekapcsolódnia.
Tanácsom még, hogy imádkozzék az Istenszülőhöz. Ha megteheti, menjen el Máriapócsra, az ottani édesanyát kérje meg, hogy tegyen csodát. Lehet, hogy azért kellett ezeken az eddigi fájdalmain átmennie, hogy végre megtanulja ezt a teljes ráhagyatkozást. Én is imádkozom Önért, hogy megláthassa ezt a csodát.
Kedves lelkiatya a pápa szavain elmélkedem és nem egészen értem, hogy nekünk nem kell Krisztust megvédeni ezzel mit szeretett volna mondani. Én úgy tudtam, hogy súlyos bűnt követek el ha nem védem meg a megtámadott hitemet.... mindig is úgy gondoltam, hogy én megvédem a hitemet, az egyházamat, Krisztust és Krisztus és az Egyház pedig védelmez engem. Kérem segítsen megérteni, hogy akkor pontosan mit is vár tőlünk a Szentatya...
Nem tudom, milyen összefüggésben hangozhatott el ez mondat. Önnek is igaza van, ha úgy érzi, meg kell védenie a hitét. De az is igaz, hogy Jézus Krisztus valóban nem szorul rá a mi védelmünkre. Ez valójában nekünk fontos, hogy ki merünk-e állni mellette, ez a mi hitünkről, bátorságunkról vagy épp gyengeségünkről szól, nem pedig Krisztusról. Ugyanakkor a hitünk, az egyházunk védelmében is okosan kell eljárnunk. Van, amikor hallgatással tudunk többet tenni, van, amikor érveléssel, van, amikor magabiztos kiállással, van, amikor együttérző csöndességgel. Nem az a fontos, hogy bátornak tűnjek, hanem, hogy akivel beszélek, neki hiteles tanúságot tegyek Jézusról, az ő szeretetéről.
Kedves Lelkiatya! Feltételezem, hogy teljesen ártalmatlan az, amit tapasztaltam és miről kérdezni fogok, de ártani nem árthat egy kérdés. Általában nem emlékszek arra, hogy mit álmodtam és mindig jó vagy semleges álmaim vannak. A múlt éjjel nem így történt. Valamiféle démonokat láttam álmomban. Csak sejteni vélem, hogy azok voltak, szerintem nem halott emberek szellemei és nem is angyalok. Álmomban találkoztam többször ezekkel a lényekkel. Nem tudnék minden helyzetet felidézni, csak néhányat. Olyan is volt, hogy több emberrel együtt kirándulni mentem valahova és ahol a szabadidőnket töltöttük, egy épületben volt egy szoba ahova lehetett játszani, rajzolni, pihenni menni, inkább gyerekeknek való, de bementem én is és amikor bementem volt ott egy gyerek, aki nem úgy nézett ki mint én, éppen rajzolgatott és mikor megkérdeztem tőle kicsoda, az én nevemet mondta és ezt nem csak velem csinálta, másokkal is. Úgy tett mindig mintha az az ember lett volna aki pont akkor bement a szobába, csak megmaradt a teste gyereknek. Amikor édesanyám ment be utánam a szobába, ugyanis egymás után mentek be az emberek oda, akkor már előre féltem vele mi történik, de azt már nem álmodtam meg. Álmomban láttam azt is, hogy a saját házunkban voltam, egy régi házunkban másokkal együtt, nem családtagokkal, és féltünk mert láttuk, hogy kint állnak a démonok, akármik is legyenek azok, és be akarnának jönni vagy mindenesetre kint várnak, veszélyesek. Az a furcsa, hogy álmomban Jézus is ott volt és csak miatta éreztük magunkat kicsit biztonságban. Szinte bújtunk Jézus mögé meg kapaszkodtunk egymásba a félelem miatt. Egy másik jelenetben meg mind repültünk a ház egyik pontjáról a másikra, Jézussal együtt, ő irányított minket, akkor is a lények elől menekültünk. Nem úgy néztek ki mint a szellemek de nem is úgy mint ahogy a démonokat ábrázolják. Valamilyen lepel volt rajtuk, sötét színű volt az is és ők maguk is sötétek. Butának érzem magam, hogy egyáltalán foglalkozok vele mert mindenki szokott rosszat álmodni és egy álom nem tud nekem ártani de szinte sosem álmodok rosszat és főleg nem ilyen természetfeletti alakokról, így meglepődtem. Nem nézek horrorfilmeket, a tv nem okozhatta. Éjszaka közepén volt, ez is érdekes mert mindig közvetlenül ébredés előtt, hajnal 6 körül vagy utána szoktam álmodni de ez most éjjel 2-3 körül zajlott. Kissé ijesztő volt, de csak annyira amennyire egy álom lehet. Nem mernék megesküdni rá, már nem emlékszek pontosan de mintha a kezem kicsit remegett volna mikor felébredtem. Kell aggódnom az álom miatt vagy semmi jelentősége?
Jelentősége nincsen, aggódnia emiatt tiszta butaság volna. Lehet, hogy egy pszichológus sok mindent ki tudna olvasni ebből az álmából, de én ezeknek sem tulajdonítok nagy jelentőséget. Az embernek nem az álmaiból, hanem a valóságból kell önmagát megismernie.
Ha álomban "üzenetet kapunk", tehát valami jelentősége van az életünk szempontjából, az mindig teljesen világos, azon nem töpreng az ember, hanem fölébredve tudja, hogy ez üzenet volt. Ez nagyon ritka. De ezek is csak figyelmeztetések lehetnek, nem valami feladat végzésre felszólítás. Tehát nincs jelentősége, az embernek nincs abban felelőssége, hogy mit kezd vele. Persze, el lehet gondolkodni ezeken az érdekes történeteken, amelyek álmunkban lejátszódnak. Az itt leírt álomból, például, szerintem nagyon fontos annak megtapasztalása, hogy Jézus védelmet nyújtott. Ez arra utalhat, hogy van Önben hit, tudja szíve mélyén, hogy bízhat Jézusban. Ugyanakkor, ha ez nem elementáris tapasztalat, hanem csak halvány gondolat volt, ez jele lehet annak, hogy még nem annyira mélyen él Önben ennek a bizonyossága, hogy Jézusban mindig megbízhat. Ha valamit kiolvashat ebből az álombeli történetből, az az, hogy Jézusban érdemes még jobban, még erősebben bíznia.
Tisztelt Lelkiatya! Az lenne a kérdésem hogy mi a Szentlélek káromlása ki követ el ilyen bünt??? Válaszát előre is köszönöm Ildikó.
A Szentlélek elleni bűn a megátalkodottság. Amikor az ember nem akar hinni a megbocsátásban, ezért megreked a bűnben. Aki nem kér bocsánatot Istentől, aki nem bízik abban, hogy "Isten mindig megbocsát" (ezt ismételtette Ferenc pápa a fiatalokkal, amikor szombat este tanította őket az arénában!), annak Isten nem is tud megbocsátani.
Olykor félreértik az emberek, és azt hiszik, az a Szentlélek elleni bűn, ha a káromkodásukba beleveszik a Szentlélek nevét. Alighanem ez a vélekedés is szerepet játszik abban, hogy nem alakult ki olyan káromkodási forma, amely a Szentlélek nevét emlegetné. Ez a része üdvös tévedés.
Föltámadt Krisztus!
Tisztelt Lelkiatya!
Ha egy igaz, jó, nemes ügy mellé (mint a tanárok tiltakozása) a kereszténység ertékrendjével ellentétes elvű politikai pártok adnak támogatást, szabad-e nekünk is támogatni pl azzal, hogy részt veszünk a demonstráción?
Az a fontosabb, hogy ki mondja, vagy az, hogy mit mond?
Az üzenet tartalma mindig fontosabb, mint az üzenet átadó alanya. Mégsem különíthető el egyik a másiktól. Körültekntően kell megfontolni, hogy kivel vállalok közösséget. Soha nem találok olyan embert, közösséget, pártot, akivel, amellyel minden tekintetben egyetértek. Vannak hasonló nézetek, kapcsolódási pontok, de mindenki más, nem vagyunk egyformák. Továbbá a fölvetett kérdésben azzal is számolni kell, hogy a fél igazságok a legártalmasabbak, az rosszabb, mint a hazugság. A tiltakozás, a demonstráció többnyire csak részigazságok mellé tud állni, ezért nem építő, nem együttműködő. Inkább zavarkeltésre való, nem pedig társadalmi kérdések hatékony megoldására.
