Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy tényleg igaz hogy az Isten nem bottal ver késik de nem felejt? Hosszú ideig távol éltem az Úrtól, bűnt bűnre halmoztam, mindent bánok, de félek hogy ez nem elég.

Tisztelt Lelkiatya! Több éve már,hogy eltávolodtam Istentől és legfőképp az Egyháztól. Ezt a pandémia időszaka,mikor nem voltak nyilvános szentmisék,csak megerősítette és konzerválta azt. Keserűség,sértődöttség,neheztelés és bűntudat nyomja a lelkemet. Egyetlen dolgot tudok biztosan,amiben soha nem kételkedtem: Isten van,és ez most épp elég nekem. Nem is oly rég írta egy levélírónak,hogy egy érdekes bölcsesség azt mondja,hogy a sértődékenység fordítottan arányos az intelligenciával,és,hogy emberi butaság. Ha megbántódom,mert ott ér sérelem,ahol amúgy is óriási seb tátong,elmenekülök,felállítom a határokat,hogy ne érjen több fájdalom. Mások szemében ez úgy tűnhet,hogy butaság,sértődés,vagy akár hiszti,de számomra ez egy védekezési mechanizmus. A pszichológia szerint a túlérzékenység egy jellemvonás,személyiségünk része,amelyet születésünkkor belénk kódolt tulajdonság. Amely talán,az érem másik oldalát is tekintve,ajándék is lehet. Isten ajándéka,mint természetes alap,amelyre épülhet a természetfeletti. A lélek,amely fogékonyabb a jóra a szépre,az együttérzésre ,a spiritualizmusra stb. Mert olyat érzékel,amelyet mások soha,de épp ezért sebezhetőbb is. Egy adottság,amely akár gyümölcsöt is teremhet. Az emberek tolerancia és megértés hiányában feltéphetnek régi sebeket,és én úgy védekezem,hogy elmenekülök,ha úgy tetszik: megsértődöm. Ha őszinte vagyok: van ebben egyfajta büntető szándék is,hogy lássák,mit veszítettek. A kapcsolatom Jézussal is jelenleg,most még ilyen,de rettenetesen hiányzik! Hogyan tudnék újra bízni az Úrban,ás hálát adni,ha úgy érzem elhagyott engem? Hogyan lehet? Köszönettel.

Kedves Lelkiatya! A mai evangéliumot olvasva az fogott meg hogy vajon mit tettek a sok arannyal, tömjénnel és mirhával amit a barlangba hoztak a Kisjézusnak? Aztán arra gondoltam ez lényegtelen és a kísértőtől való gondolat lehet. Abban maradtam végül, hogy Isten még ilyen kicsinyként is szabad volt a földi javaktól ?s otthagyták az Istenszülő és Szent József az ajándékokat a barlangban, hiszen a kegyelem gazdagságával voltak eltelve..meg aztán lehet hogy gondoltak a pásztorokra is, akik ott helyben szegénységben éltek. De vajon helyes ez az okfejtés illetve szabad ilyenekre gondolni vagy jobb inkább egyenes elvetni ilyen anyagias gondolatokat? Egyúttal kérem bocsásson meg, lehet ez buta kérdés.. Tamás

Kedves Lelkiatya! Nem kellene aggódnom, szoronganom, félnem amiatt, ami miatt félek, szeretnék is erre megoldást találni, ezért kérem a tanácsát. Félelmet, aggodalmat ébreszt bennem, időnként napokon keresztül. A félelmem alapja a tény, hogy bármikor találkozhatok Jézussal, nem tudhatom ennek idejét, ez pedig két okból is félelemmel tölt el. Az egyik maga a találkozás, hogy vele találkozok. A másik, ami még jobban gyötör, az a félelem, hogy mi van ha nem leszek kész mindennel addigra, amire eljön a találkozás. ... Nem tudom mikor találkozok Jézussal, de annyira szeretnék készen lenni rá és azt szeretném hallani tőle majd azon a napon, hogy büszke rám, jó tanítvány vagyok, sokat dolgoztam. Az ő metaforáival élve nagyon sokat gondolok arra, elég jó lesz-e a termés amit teremni fogok, lesz-e időm elég jó gyümölcsre. ... Jézust ismerve azt gondolom, nem helyeselné az aggódásomat, mert ahogy mondta, elég minden napnak a maga baja, szerintem azt mondaná, hogy az aggódás helyett cselekedjek inkább, annak több haszna van mások számára és a magam számára is. Tényleg ezt mondaná? Tanácsolna nekem valamit? Nincs is akivel megbeszélhetném ezt, így még nehezebb, mert magamba kell fojtanom, tanácsot, megértést nem kapok. Ráadásul állandóan kishitű vagyok, kevés önbizalommal és akkor még félek is. Nem beszélve arról, hogy hajlamos vagyok minden miatt sokat aggodalmaskodni és ha túlaggódom az egyik feladatomat, akkor nehezebb teljesíteni a másikat. Egy hétköznapi földi feladat miatt aggódok, nehezen megy -> nehezebb teljesíteni a feladatom, ami a mennyekben lesz megítélve. Egyik hat a másikra. Hálás lennék a tanácsáért, Atyám, nyugtalan a lelkem.

Kedves Lelkiatya1 Évek óta nem tudtam részt venni a budapesti Duna szentelésen mert jan 6 munkanapra esett. Hogy idén ott lehessek szabadnapot vettem ki, erre a napokban jön a hír hogy jan 5-én lesz. Most igazán nem tudok hogy sírjak vagy nevessek, de ezek szerint az én vágyam/akaratom kevés vagy nem Istentől való volt?

Kedves Lelkiatya! Bekövettem egy szerzetesnővért Instagramon, linkelem a profilját. https://www.instagram.com/claremsf/ Aztán utána ő követett vissza, de a személyes profiljáról, majd ezt írta: I speak peace, progress, health, prosperity and victory, into your life and family, in Jesus mighty name Amen. Írtam neki, hogy Isten áldja, majd ezt válaszolta: Child of God you are highly favoured and uplifted, I don?t know you in person but God does and as I was meditating the Holy Spirit led me through your profile and ministered a vision to me around you, I see blessings from God and also more spiritual attacks, the enemies are working on holding your favour from God and they want to make sure that you amount to nothing, the Lord said you should sow a seed of faith MARVELOUS ORPHANAGE HOME before the end of two days to attract Divine and Financial Breakthrough in your life and that of your family and loved ones because there is power in sowing (Deu 28:15). Just contact them or WhatsApp them +2347051345743 Click on the link to message them https://wa.me/message/VDV42L27JHRCM1 As you give you won?t lack IN JESUS NAME. God bless you Igazából csak azt szeretném kérdezni, hogy mi a véleménye erről? Nekem elég gyanúsnak tűnik, másfelől nem értem, hogy egy szerzetesnővér miért ír ilyeneket, és hitelesnek tűnik a profilja, tele van olyan képpel, ami nyilvánvalóan egy kolostorban készült, közösségben stb. Nem valami jó az angolom, de gondolom nem baj, ha feltételezem, hogy az ilyen látomások, anyagi jólétet ígérő valamik stb., nem hiteles. Csak szinte szomorú, hogy egy nővér ír ilyet. Vagy valamit félreértek? Lehet csak gyűjt valami árvaháznak és adnom kéne? Mit gondol? Köszönöm.

Kedves Lekiatya! Hogyan kell pontosan végezni a Jézus imát? Elég keresztvetéssel elkezdni az egészet? A nagy szemekre Miatyánkat kell mondani vagy nincs megkötve? Köszönöm válaszát!

Kedves Lelkiatya! A Szent Liturgian az aldoztataskor mi a helyes gyakorlat? Mikor induljanak a hívek?

Tisztelt Lelkiatya! Natanael elhívásánál mondja az Úr az evangélium szerint: Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett. Ez a jóslata a Jordánban való megkeresztelkedésére vonatkozott és/vagy másra (is)? Anna

Kedves Lelkiatya! Hogy van az, hogy Isten nemzetekben gondolkodik, mégis elkerülhetetlen, hogy háború legyen közöttük, hiszen a sok eltérő érdek miatt előbb utóbb konfliktus lesz. Elmondom mire gondolok pontosan. Kiv 17, 11-12. Tegyük fel, hogy amalekitának születek, honnan tudhatnám, hogy nem az az igazság amiben felnövök, hanem az Izraeliták egyisten hite? Mindet kardélre hányták.. Nem értem hogyan lehet ezt elfogadni.. Nem fér össze a ne ölj parancs azzal h nemzetek vannak a földön. Sosem lesz béke.

Kedves Lelkiatya! Ha egy papot felfüggeszt a püspöke, mert szerinte szakadár módon nyilvánult meg, de valójában nem követte el ezt a bűncselekményt, akkor van lehetősége fellebbezni? A nemrégiben az FSSPX-be igazolt egykori veszprémi egyházmegyés papok nem ismerik el törvényesnek Udvardy érsek felfüggesztését, ezért folytatják a szolgálatot. Ők tudnának valamely egyházi hivatalhoz folyamodni, hogy tisztázzák ezt a vitát? Válaszát előre is köszönöm!

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Egy nagyon kényes témában szeretnék tanácsot kérni. A templomi hangosítás nem kíméli a hallási érzékenységgel küzdő embereket. Mit tehetek, hogy a hívő testvéremnek könyebb legyen? Speciális füldugót használ és még igyis nagyon nehéz. Egy Atya van a háromból aki nem használ hangosítást ezzel segítve őt.

Krisztusban szeretett Lelkiatya! Mivel tudom lefegyverezni a kísértőt, ha amikor elvonulnék kettesben lenni az Úrral, ezt vágja a fejemhez: ez menekülés, elmenekülés abból a világból, valóságbôl, amibe Isten rendelt, amiben élnem kell. S valóban van igazság benne, nem tudom megcáfolni, mert legszívesebben kimenekülnék az embertelen világból Istem emberszeretetébe és nem vágyom vissza utána sem a számító, önző világba, melynek érdekhálója engem is megannyiszor körbefont és bűnbe rántott, miközben a lelkem keservesen kért segítséget Istentől. Valójában a világba zuhanás és az Istenbe emelkedés kettőségében élek és egyre jobban csak az utóbbira vágyom. Köszönve: Adél

Kedves Lelkiatya! Válaszolt a levelemre, amiben írtam, hogy nem tudok hinni Jézus szeretetében, pedig már álmomban is azt mondta, elszomorítom ezzel, hogy nem hiszem, hogy szeret. Elolvastam a válaszát, köszönöm is, akkor tényleg segített. Szégyellem magam, de valamiért mégsem tudok úgy hinni, ahogy kellene. Nem abban, hogy ő a Messiás hanem a szeretetében. Ha belegondolok, ez csak a probléma egyik része, mert elképzelhető, hogy a szégyenérzetem az, ami bánt engem és nem is a kishitűség. A helyzet hátterében az áll, hogy szégyenlek ezt-azt. Szégyellem előtte az érzéseimet. Szerelmes vagyok, szerelmi bánatom van és ez falat emel kettőnk közé. Ha pontosabb akarok lenni, én emiatt. Az érzést is szégyellem és a körülményeket is. Az jár a fejemben, hogy Jézus mindent tud rólam, a hibáimat, a betegségeimet, már ami van, a személyiségemet, nem vagyok tipikusan népszerű, szépségideál, emberek által közkedvelt, makkegészséges, modellalkatú nő és arra gondolok, hogy Jézus azt mondhatná: "Milyen ciki, hogy szerelmes hiszen átlagos külsejű, nincsenek igaz barátai, nem is teljesen egészséges, hogyan is tetszene egy pasinak és viszonzatlan amúgy is?" Nagyon jól leírja ez a mondat mit szégyellek, nem tudom elmondani hányszor gondoltam rá, hogy Jézus vajon gondolja-e ezt rólam. Jézus ellentéte vagyok minden téren. Nem vagyok egészséges, de azért nem is súlyosan beteg, nem bűntelen, népszerű, semmi. Ami a szerelmet illeti, ezt tartom a legnagyobb akadálynak. Csak az egyéb problémáim önmagukban nem akadályoznák ennyire, hogy higgyem el, Jézus szerethet. A szerelem a legnagyobb baj és akadálya a kapcsolatomnak Jézussal. Nem tudom, volt-e valaha szerelmes egy nőbe, tetszhetett-e neki nő, voltak-e szexuális vágyai, de akár így, akár úgy, nekem ígyis-úgyis rossz. Úgy tudom elképzelni mint egy férfi, aki csak a hitére, a megváltói feladatára, az agapéra figyel, semmi más nem érdekli, hasonlóan Keresztelő Jánoshoz. Egy férfi, aki soha nem vette észre, hogy egy nő gyönyörű, szexuális vágyai nem voltak, nem is sajnálta ezt. Ha ez így van, akkor feltételezhetem, hogy egy olyan ember, akinek az élet ezen része nem létezett, nem tartja fontosnak, így azt sem érti meg, miért fontos annak, akinek vannak ilyen érzései, nem érti miért szenvedek sokat emiatt, miért bántja a szívemet. Ha fordítva van, tehát volt szerelmes, tetszett neki egy nő, észrevette amit a férfiak észre szoktak venni, akkor még rosszabb is nekem. Akkor neki is emberi érzései, véleménye, viselkedése van, ez alapján gondol rám is. Abszurdnak érzem ezt leírni, de nem tehetek róla, hogy erre gondolok. Nem szándékos. Ha neki vallott volna szerelmet egy nő, akkor mit érzett volna. Tiszteletreméltó tanítóként néztek rá az emberek, de végülis teljesen ember volt, hogy viszonyult volna ehhez? Durván leszidta volna azt a nőt, hogy hogy merészel erre gondolni, hogy bármit is érezzen iránta, micsoda bűn, szégyellje magát vagy kedvesen, udvariasan visszautasította volna és megértette volna mit érez. Az Evangéliumokból nem derülnek ki ezek, szerelemi bánatra tanácsot se adott senkinek a leírások szerint, de nekem a szerelmes érzéseim, szerelmi bánatom a legnagyobb oka a szégyenemnek. Ha tudnám, hogyan gondolkodna az ilyen dolgokról, akkor könnyebb lenne. Akkor lehetne egy sejtésem, hogy az én helyzetemhez, az én érzéseimhez hogyan viszonyulna. Valamikor jobban tudok hinni a szeretetében, hogy a helyzetem ellenére szeret és nem kell szégyellnem magam előtte, de ez nem tart sokáig, mert jön megint a szégyenérzet, bizonytalanság. Ez a két lelkiállapot váltakozik. Amíg nem lett ez a szerelmi bánatom, addig nem is volt akadálya, hogy közel legyek Jézushoz. Most szinte elsüllyedek szégyenemben. Azt mondtam már magamban, addig nem javul meg a kapcsolatom Jézussal, amíg a szerelem és a szégyen, amit okoz, el nem múlik, de nem tudom ez mikor lesz. Nem is tartom szinte a kapcsolatot azzal, akibe belezúgtam. Ha arra várok, hogy elmúljon és addig nem tudom elhinni, hogy Jézus szerethet, akkor ki tudja meddig kell várnom. Közben sajnálom,hogy Jézusnak nem hiszek. Gondolom mennyire elszomoríthatom, hogy nem hiszek a szeretetében, annak a szeretetében, aki az életét adta értem. Nekem is nagyon rossz, de mintha nem tehetnék róla. Napokon át el tud szomorítani. Ha nem hiszem el a szeretetét, az azt jelentené, hogy minden hiába volt, hiába halt meg, bocsátott meg bármikor amikor kértem, szeret, hiába láttam álmomban. Olyan vagyok mint Tamás apostol, aki nem hitt a feltámadásban, amíg nem látta személyesen a feltámadt Jézust. Nem is vagyok erre büszke. Annak az álomnak pedig örülök, mert nem hiszem, hogy mindenki kap ilyet és nagyon kevésszer tapasztalom én is. Szégyellem magam, mert ő mindent megtett, hogy tudjam hinni. Minden okom megvan rá, hogy hinni tudjak, Jézus ennél többet nem tehet már értem, de valamiért előjön a kishitűség, szégyen, szomorúság. Tényleg sajnálom, hogy rabolom ezzel az idejét, mások is várnak válaszra. Azért írtam ismét, hogy hátha a konkrétumok fényében tudna nekem valamilyen tanácsot adni, segítene máshogy látni mindent.

Lelkiatya olyan nehezemre esik reggel felkelni!Gyerekként azt mondták, majd megszokom, de nem tudom. Most azt mondják, nem vagyok elég motivált.. Nem bírom a mókuskereket, pedig csak 30 múltam.Nagyon várom a nyugdíjas éveket, 11-ig alszom majd minden nap. Szerintem az emberiség elleni bűntett ébresztő órára kelni. Vagy lehet, hogy ez a keresztem?