Dicsőség J?zus Krisztusnak! Mi az a kurzilló? Hogyan viszonyuljak ahhoz a hittestvéremhez, aki fejébe vette, hogy engem is kurzillóssá tesz? Szabad-e egészséges embernek fekve imátkoznia? Köszönöm szépen válaszát! Dicsőség J?zus Krisztusnak!

Kedves lelkiatya azt hallottam hogy ha valaki a misét az atyával együtt mondja magában az bűnt követ el. Ez igaz? Nekem beszéd észlelési és hallás feldolgozási figyelem zavarom van ami nagy fokú hiperaktivitással párosult, így csak akkor tudom követni a misét és tudok figyelni, belőle tanulni ha az atya szövegét is mondom magamban. Ha tényleg bűn, akkor mit tanácsol mit tegyek hogy tudjak figyelni anélkül hogy mondanám a misét? Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Lelkiatya! Végső elkeseredésemben írok már amennyire ez jó megfogalmazás. Nem tudok kiszeretni valakiből, akibe beleszerettem. Régen is ismertem már, utána egy darabig nem törődtem vele, nem érdekelt, egy szót sem szóltam hozzá. Két éve indult újra a kapcsolat, nem párkapcsolat, nem is szexuális. Fokozatosan azt vettem észre, hogy beleszerettem. Kezdetben csak barátként tekintettem rá. Szerelmes vagyok még mindig és szeretnék kiszeretni belőle. A "végső elkeseredésemben" kifejezés arra vonatkozik, hogy úgy hiszem, már mindent megpróbáltam amit szoktak az emberek egy szerelem elpusztítása céljából és mégis szerelmes vagyok. Elfoglalom magam, lekötöm a figyelmem. Nem sokat segít. A többi férfit próbálom észrevenni, de nem érzek olyat senki iránt mint iránta. Rosszabb esetben akkor is Rá gondolok (Őrá) mikor más férfival találkozok. Jobb esetben nem, csak magamban megállapítom, hogy egy (másik) férfi tetszik nekem, de akkor sem vagyok belé szerelmes mint abba a bizonyosba, ha rendszeresen látom nem randizás céljából, akkor sem érzek többet iránta. Megmarad azon a szinten, hogy jól néz ki, megállapítom, más nem történik. Ha tetszik is külsőre egy férfi, csak addig hat rám ameddig a szemem előtt van, amint nincs ott, már eszembe sem jut. Az az egy férfi, akit szeretek, épp ellenkezőleg. Amikor rendszeresen tartottam vele a kapcsolatot, akkor naponta többször eszembe jutott, nem kellett ahhoz egy kimondott szó sem. A szerelem leküzdésére gyakori tanács a kapcsolat megszakítása, találkozás mellőzése, minden kommunikáció megszüntetése. Éppen ezt csinálom most, de a lényeg változatlan. A szívemben érzem, hogy szeretem, jelent még nekem valamit. Nem egy szexualitásra redukált érzés hanem több annál. A lelke, tettei, tulajdonságai együtt okozták, hogy szerelmes lettem. Tényleg úgy van, hogy lekötöm a figyelmem, teszem a dolgom naponta, beszélek más emberekkel is, nem magányosan ülök a négy fal között, megszüntetem a kommunikációt és kapcsolatot vele de saját magamnak is hazugság lenne azt mondani, nem szeretem már. Érzem mikor egyedül vagyok, mikor másokkal vagyok. Még mindig érte dobog a szívem. Ami nagyon fontos: nem gondolok rá egész nap, nem akadályoz a napi feladataim elvégzésében, nem sírom tele a kispárnám. Az érzés a fontos. Nem a drámaisága hanem a jelenléte. Azt szeretném megkérdezni ezzel a levéllel, hogy mi lehet az ok, amiért az érzés nem múlt el, nem múlik és mennyiben függ ez az ember akaratától.

Krisztusban szeretett Lelkiatya! Miért nem versengenek a nemzetek egymással a háború helyett az alázatban, a Krisztus követésben? Mi hiányzik a legjpbb Jó iránti vágyunk tettekre váltásához a leginkább? Réka

Tisztelt lelkiatya! Sértődékeny természetű és érzékeny vagyok. Szeretnék öntől tanácsot kérni. hogy tudnék ezektől a jellemhibáktól megszabadulni?

Kedves Lelkiatya! Jézus azt mondta, hogy szerények legyünk, amilyen ő is volt és előbb a magunk hibáit keressük meg, csak utána másokét, úgy fogalmazva, hogy ha a mi szemünkben gerenda van, előbb azzal foglalkozzunk és ne a szálkával, ami a másik szemében van. Szeretném kissé tisztázni ezt, hogy egy keresztény embernek hogy kell ezt felfognia és gyakorlatba átültetnie. Ami engem illet, elismerem a saját hibáimat, bűneimet, meg is vallom imáimban és ha úgy adódik, más embernek is bevallom, nem rejtegetem mintha tökéletesnek tartanám magam. Az imáimban nem csak bevallom ezeket, hanem kérem az égi segítséget, hogy jobb lehessek. A világban uralkodó bűnt nagyon tudom utálni és nem tudom, emiatt Isten mit gondolhat rólam, nem rossz-e a hozzáállásom pont amiatt, hogy én se vagyok ártatlan bárány. Azt már meg sem merem említeni, hogy ítélkezni sem szabad. Nem természetes ha a bűnt utálom, még akkor is ha nem vagyok én se bűntelen? Hallottam édesanyámtól, aki nemrég egy éjszakát kórházban töltött, hogy az egyik ápoló ordibált a betegekkel, úgy beszélt velük, egyikőjükkel biztosan, mint a kutyával. Nem is egy könnyű eset volt a beteg és meg lehet érteni az ápoló fáradtságát, nem tudom máskor milyen, de engem ez szíven ütött, hogy van egy kiszolgáltatott, beteg ember, akinek megvan a maga baja már eleve és még ordítanak is vele, türelmetlenek és megalázóak. Az lehet, hogy az ápoló fáradt, de a beteg ember beteg, kiszolgáltatott, lehet még hozzátartozója sincs és nem tehet arról, hogy aznap az ápolónak mennyi munkája volt, milyen magánéleti gondjai vannak, nem érdemli ezt a bánásmódot. Nagyon elkeserít az is, hogy tele van hazugsággal a világ és a külsőségek fontosabbak mindennél. A nők népszerűsége férfiak körében és más nők körében is akár nem egyszer attól függ, mennyi smink van rajta, mennyire kihívóan öltözik. Hányingerem van attól, hogy emberek csak a külsejük miatt kerülnek előnybe vagy hátrányba, a belső értékek nem számítanak eleget. Ha egy nőt szépnek tartanak, akkor érdeklődik iránta mindenki és bármit is tesz, rajongani fognak érte, akkor is ha nem annyira okos, nem őszinte, nem erkölcsös. A férfiakkal ugyanez történik. A pornó nagyon sikeres, ma már teljesen természetes ha egy nőt/férfit már a fél ország látott meztelenül az interneten és egy ilyennel szívesebben ismerkednének is ha lenne lehetőségük mint egy átlagos hétköznapi nővel, aki nem magamutogató ruhákat hord, meztelen képeket tölt fel, csak egyszerűen nőies. Az emberek nem tartják megvetendőnek, hogy valakit akárki láthat meztelenül ha úgy akarja és valami olyanból élnek az olyan emberek, amiért nem kell megdolgozniuk, éveket tanulniuk, szexelni mindenki tud és magát meztelenül mutogatni is. Az Isten és ember kapcsolata kifejezetten borzalmas és engem el is szokott szomorítani, felháborít. Nem az, hogy valaki nem hisz Istenben, hanem ahogy beszélnek róla. Megvetik, szidják, kételkednek benne, gonosznak mondják az embereket ért betegségek, szenvedések, háborúk, minden miatt mintha Isten már nem tett volna épp eleget azzal, hogy feláldozta értünk a fiát, Jézust. Az emberek azt hiszik, nekik csak kapniuk kell valamit Istentől, legyen minden tökéletes, a saját akarat, felelősség kit érdekel. A nagyképűség nem csak Isten szidásában nyilvánul meg és ez már más téma: mindennek úgy kell lennie, ahogy az ember akarja, neki kényelmes, neki csak igaza lehet mindig. A homoszexualitást már egyre többen támogatják, magánemberek, politikusok, az egyházak között is. Nem szoktam soha csúnyát mondani, megbántani, diszkriminálni homoszexuálisokat, de a felvonulásukat már túlzásnak tartom és van valami visszataszító abban, ahogy rá akarják erőszakolni az egész világra a nézeteiket. A templomi esküvőre jobb ha nem is mondok semmit, ez már a Bibliának is ellentmond. Kierőszakolni, parancsolni, hogy egy pap adjon össze egy homoszexuális párt abszurd, mert a templomi esküvő a keresztényeknek szól és a homoszexuális ellentmond ennek, mintha követelnék Istentől ami szerintük jár nekik is, de nem tartják be közben a parancsait. Ma már a jó lett a rossz és a rossz lett a jó. A keresztényüldözés egyre nő, de érdekes módon a keresztényeket és a zsidókat bántják szinte mindig. A muszlimokat mindig védik, ők is magukat, mások is őket. Nem gyűlölöm a muszlimokat, csak megállapítás, hogy ugyanazok a vallási csoportok érintettek mindig. A keresztényeknek kevesebb jogot akar adni az egész világ, de miért lenne egy kereszténynek kevesebb joga? Kitérnék itt valamire, amit nagyon fontosnak tartok. Az utóbbi években Európában egyértelműen nő a keresztényellenesség. Keresztény templomokat rombolnak le, gyaláznak meg, keresztény szobrokat eltávolítottak városokból, miközben mecsetek sorra épültek. Afrikában és Ázsiában régóta gyilkolják a keresztényeket, de engem az döbbent meg, ami Európában zajlik. Európa keresztény országokkal van tele és ahhoz képest elképesztő, hogy mennyire csökkennek a keresztények jogai, mennyi gyűlöletnek vannak kitéve. Jézus tiszteletéről sem lehet már beszélni. Ahhoz képest, hogy mi történik, nem hallani róla, nem ellenzik elegen, a keresztényeknek mintha fogalmuk sem lenne róla vagy nem érdekelné őket. Rendszeresek az olyan cikkek az interneten, hogy Jézus lehetett homoszexuális, film is készült a témában, azt is mondogatják hogy transznemű volt ami annyit tesz, férfi volt de nőként azonosította magát. Nekem még az is sok ha azt mondják, felesége volt, mert ez nincs benne a Bibliában és nem is azért jött az emberek közé. Nem veszik komolyan Jézust és ezzel gúnyolják azokat, akik igen. Természetes az, hogy az embereket érdekli Jézus szexualitása? Volt neki emberi teste de nem szoktunk arra úgy tekinteni mint egy férfi testére, ami tele van vágyakkal. Aki azért jön, hogy bűntelen legyen, a Sátán kísértéseit is legyőzze, az Atya iránti szeretetből tegyen mindent, nem érdeklődött volna testi vágyak iránt, annyira jelentéktelenek lettek volna - akkor is ha nőkre irányulnak - ahhoz a hatalmas feladathoz képest, ami rá várt vagy lehettek ilyen kívánságai kimondatlanul? A kérdést most feltettem itt, ha már szóba jött de az igazi kérdésem az lenne, amiről az elején szó volt: van velem valami baj ha nagyon utálom a bűnt és a világ gonoszságát mikor én sem vagyok bűntelen? Mi számít ítélkezésnek, ami kerülendő és mi az, ami természetesen abból ered, hogy a keresztény ellenzi a bűnt? Nehezen tudom magam túltenni a gonoszságokon, igazságtalanságokon, önzőségeken. Ezek ellenkezőjére törekszek és mégis megvisel amit látok, hallok. Magamban azt kívánom, bár lehetnék a világ világossága, hogy ha már nem tudom a rosszat elvenni a világból, akkor ellensúlyozzam a jóval amit tehetek.

Kedves Lelkiatya! Egy ismerősöm 2éve jelentősen megkárosított anyagilag, kicsalta a megtakarított pénzünket és ellopta. Régóta imádkozom többek között a Szűzanyához segítségért, de 2év alatt sem hallgatott meg az ügyben, hogy visszakapjuk a pénzt. Köztudott, hogy olyan még nem volt a történelemben, hogy aki az Istenanyához fordul segítségért, azt Ő ne hallgatná meg. Létezik, hogy én leszek az első eset, esetleg nem szolgálja a lelki üdvömet a pénz(házfelújításra használnánk, ázik a tető)? Egész életemben, ha kértem tőle(Szűzanya) valamit, megkaptam, vajon miért késlekedik ha szabad ezt írnom?

Tisztelt Lelkiatya! Számomra komoly dilemma jutott eszembe valamelyik nap méghozzá az hogy én gyerek korom óta próbálok kedvesen hozzá állni mindenkihez és tapintatos lenni, ... Ugyanakkor azt vettem észre, hogy ezért mások sokszor bántanak. ... Összegezve, Ön mit gondol helyes ez a megközelítés hogy ne csak az objektív mércével nézzünk másokat hanem próbáljunk pozitív érzelmi megközelítést is bele vinni egy- egy dologról alkotott véleményünkbe? Másik kérdésem pedig az lenne, hogyha valaki úgy ítél meg ... vagy inkább hagyjam az egészet hiszen ahogy észrevettem úgysem éri meg hiszen ha valaki félre akar érteni az úgyis félre fog... Kérem az egész írásomat ne tegye közzé csak a választ. Köszönöm szépen.

Kedves lelkiatya, milyen egy jó gyónás? Mit javasol annak aki szeretne advent során rendesen meggyónni és az életét Krisztus útjára vezetni? Össze tudná szedni Krisztus életvezetési szabályait?

Kedves Lelkiatya! Rossz hireket kaptam a mai napon. Meg mesterseges uton sem lehet gyermekem mostanaban. Kerem szepen, adjon hazifeladatot, milyen imakat mondjak el vagy tegyek jocselekedet, amivel kedveben jarhatnek az istennek? Tudom, hogy a helyes magatartas a legyen meg a te akaratod, en megis szeretnek kerni tole egy kisbabat. Olyan szornyu ember vagyok, hogy ezt kivanom tole? Annyira gonosz dolog reszemrol, ha el vagyok keseredve, hogy nem hallgat meg? Tudom, hogy gyermek nelkul is boldognak kellene lennem. De minden vagyam egy ver szerinti, gyonyoru gyermek. Ugy erzem, isten eletem mas teruleten sem hallgat meg. Teljesen tanacstalan vagyok, csak rossz dolgok tortennek velem. Alig birom mar a hetkoznapokat, gyakran gondolok a halalra is es arra, hogy a masvilagon boldogabb leszek. Mielobbi valaszat nagyon koszonom.

Kedves lelkiatya kérem segítsen, az égbe kiáltó bűnöket olvastam most és köztük olvastam a szegények, árvák és özvegyek nyomorúságának nagyobbítása, ez mit jelent? Van egy beteg fél árva központi idegrendszeri sérült nem beszélő autista kamasz nevelt fiam akit édesanyja halála óta 14 éve nevelek ha veszekedtem vele az ugye nem ide tartozik? Néha úgy érzem hogy nem bírom tovább és türelmetlen vagyok vele....

Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy ki vétkezik a kibeszélés bűne ellen? Szentgyónásra készülök és ezen elgondolkodtam, ha másokról beszélgetni szoktunk és általában felmerül jó és rossz egyaránt az már bűn? Ha igen akkor milyen bocsánatos vagy halálos?

Kedves lelkiatya az esti elmélkedés közben jutott eszembe hogy az Úr azért hagyja hogy elbukjam a bűnben hogy ne érezzem magam tökéletesnek. Ez lehet vagy butaság? Megfogadtam hogy többet nem követek el bűnt soha, de azóta többször is elkövettem olyan bűnöket amiket korábban évekig nem illetve egy csomó mindent sikerült bűnként beazonosítani amikre korábban nem is gondoltam. Illetve egy észrevétel hogy mindig pénteken esem el az önkielégítés bűnében, amit én a legundorítobb bűnnek tartok, már arra gondoltam hogy a sátán külön élvezi hogy a legfájdalmasabb napon szúr.. Sosem voltam képes elfogadni hogy Jézust megöltük a büneinkkel (több olyan jelenésem is volt amelyben ott voltam Jézus kereszthalálán, megakartam akadályozni, de nem sikerült, Jézus rám nézett és azt mondta hogy te még nem érted hogy miért teszem) ... Jól gondolom hogy ha valaki több időt tölt el a gép előtt mint az imával az is bűn? Súlyos bűn? Szerintem az mivel az Úr elé helyez valamit és tudja hogy nem helyes, de jelenleg nem vagyok képes változtatni rajta... Így nem tudom...

Kedves Lelkiatya! Az életben MINDEN úgy működik, hogy aminek kezdete van annak vége is van. Én, azaz a lelkem is kezdődött egyszer, teremtetett, hogyan lehet végtelen?

Kedves lelkiatya köszönöm válaszát és segítségét, tanácsai alapján át szerveztem az ima életem és meg is nyugodtam hogy nem bűn ha csak este imádkozik valaki és az énekek hallgatása is ima... Jelenleg reggeli órákban dicsőítéseket hallgatok este pedig 2 tízed rózsafüzér és az egyik Zsolozsma amit imádkozni szoktam.... Napközben pedig a napi evangéliumi szakaszokat olvasom, nem tudom hogy napi Szentírás olvasásnak elég-e... Köszönöm az önkielégítés bűne elleni küzdelemre adott tanácsait, a válasza óta már vannak napok mikor nem bukom el, és a bukások során is rögtön abba hagytam és imádkozom Istenhez, most már rendszeresen gyónok és áldozom, ahol megerősítést kaptam hogy nem halálos bűn... Most olvastam a Miért járjunk misére című könyvet ahol azt írták hogy a gyónásnak nem az a célja Isten bocsánatát kérjük, hanem hogy hálát adjunk érte... És hogy Isten rólunk alkotott véleménye nem változik meg csak a mi véleményünk Istenről. Ez igaz? Valamint hogy a bűn meg van bocsátva mielőtt elkövettük volna... E kapcsán jutott eszembe hogy az Úr tudja hogy hányszor és milyen bűnöket fogunk elkövetni mielőtt elkövetnénk ezért nem változik a rólunk alkotott véleménye? Tudna ajánlani olyan könyvet amely alapján jobban fel tudnék készülni a karácsonyi gyónásra? Tudna valami tanácsot adni a szorongás legyőzésére, azt vettem észre magamon hogy ha erősen szorongok akkor vétkeztem az önkielégítés bűnét...