Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy mi számít jó imádkozásnak? Mi az a minimum amit imádkozni kell? Egy görög katolikus atya mennyit és hogy imádkozik?

Kedves Lelkiatya! Egy keresztmedállal kapcsolatos kérdés merült fel bennem. Még 15 éves koromban kaptam egy medált a nagyszüleimtől és szinte mindig azt viselem mert nekem ez a legszebb a hitem miatt. Ön mit gondol erről ha a hitünket fejezzük ki vele és nem csak egyszerűen ékszerként viseljük akkor helyes ezt hordani?... Mindig azt gondoltam, hogy csakis az ÚR tudja megítélni mi van a lelkünkben hogy mi mozgat minket cselekvéseinkben és persze azt is hogy csak Neki van joga e felett ítélkezni. Kérem ha lehet levelem tartalmát nem tegye közzé teljes terjedelemben. Nagyon várom válaszát. Köszönettel!

Kedves lelkiatya bűn ha valaki a papságba szerelmes? Nem egy papba hanem általában mindig a papok tetszenek meg neki (még nem tudja hogy pap az illető)? Nincs valami előírás a papi hivatásban ami valami megkülönböztető jelzés viselését írna elő? Mit lehetne tenni ez ellen az érzés ellen?

Kedves Lelkiatya! Könyvekkel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, nem könnyű témában. Azt szeretném kérdezni, hogy tudna-e nekem olyan könyveket, tudományos cikkeket javasolni, melyek Iskarióti Júdásról szólnak, de nem szépirodalmi művek. Olyan szövegeket keresnék, melyek többet mondanak Júdásról mint amennyi a Bibliában írva van. Lehetnek elemzések azzal kapcsolatban, hogy az Evangéliumok hogyan mutatják be, szólhatnak Júdás Evangéliumáról, lehetnek tudományos magyarázatok Júdás életéről. Különösképpen érdekelne Júdás gyermekkora, erről sehol semmit nem lehet találni. Még Jézus gyermekkoráról sincsen sok információnk, nemhogy Júdáséról. Történészek, teológusok által írott könyvek címét is szívesen fogadom. Nem feltétel, hogy magyar nyelvű legyen. Nem azért kérdezem, mert a kanonikus Evangéliumokban nem hiszek, katolikusként azokat fogadom el igaznak, egészen más ihlette a kérdésemet. Nem könnyű ilyen műveket találni, amelyekre nekem szükségem lenne. Az online elérhető szövegek lennének a legjobbak, de nyitott vagyok másra is. Köszönöm, hogy elolvasta kérdésem.

Kedves Lelkiatya, és egy kedves Válaszoló! Adventi könyv ügyben, írok. Megtaláltam Kránitz atya könyveit a kiadónál, nagyon köszönöm. Az Úrjövet is elérhető egy antikváriumban, Neki is nagyon köszönöm. Áldott Adventi készülődést!

Kedves Lelkiatya! Egy kérdezőnek szeretnék segíteni, aki az adventi időszakra szeretne ráhangolódni egy kifejezetten erre a néhány hétre illő könyvvel. Ön írta válaszában, hogy a kérdező nézzen utána Barsi Balázs atya elmélkedéseinek. Nem tudom, hogy azon az oldalon rajta van-e, hogy van Barsi Balázs atyának egy pontosan ide illő könyve, aminek a címe: Úrjövet. Ha nem tudja megvenni katolikus könyvesboltban, valamelyik antikvárium honlapján keresgéljen. Üdvözlettel egy római katolikus

Kedves Lelkiatya! Jó ideje már távol érzem magamtól Istent. Mintha elhagyott, elvetett volna. Próbálok kapaszkodni belé, de mintha nem akarná, hogy közeledjem felé. Szörnyű érzés és lelkiállapot. Pl többször szerettem volna Máriapócsra menni, de mindig közbejött valami: betegség, Covid, autóm elromlott. Mintha valaki, valami direkt megakadályozná, hogy eljussak. Csupa rossz dolog történik velem mostanában. Mindig azt hiszem, hogy már nincs lejjebb, nem lehet rosszabb, aztán mégis van. Nem vagyok babonás, de mindez nem a gonosz lélek fokozott tevékenysége? Hogy nagyon belopta magát a belsőmbe, életembe? Hogyan szabadulhatnék meg tőle? Én Istenre akarok igent mondani, a gonoszt elvetni, de mintha Isten maga terelne a gonosz karmaiba. Hogyan menekülhetnék meg? Már imádkozni sem tudok. Kétségbe vagyok esve. Keresem a kiutat, de nem találom! Vagy van olyan, hogy Isten végleg elvet valakit, és nem lehet tenni ellene? Nem vagyok bűnösebb, mint bárki más, miért akkor, hogy a kárhozat gyermekének érzem magam?

Kedves Lelkiatya! Már előre tartok tőle, hogy azt fogja hinni rólam, hogy mindenkinél jobbnak tartom magam, de nem így van. Vannak hibáim, lenne miben változnom, vannak tőlem is jobb emberek. Ezt elismerem, így van. Az utóbbi években mégis azt látom, hogy a keresztény emberek nagy része alig különbözik a nem keresztény emberektől. Mi lehet ennek az oka, hogy már a keresztények is alig különböznek a nem keresztényektől, tisztelet a kivételnek? Ha belegondolok, hogy Jézus követői és az utánuk következő keresztények milyenek voltak és akkoriban hogyan viszonyultak az emberek Istenhez és a hithez, ég és föld a különbség a mai világgal összehasonlítva. Változik a világ és ez természetes, de a keresztény hit alapjai ma is ugyanazok szóval nem érdekes ez kicsit? Nem akarok általánosítani, mert nem mindenki ilyen, de ismerek olyan keresztény nőt, akin tényleg nem is látszik, hogy az lenne, kivéve hogy heti egyszer elmegy a templomba, jól ismeri a Bibliát és katolikus gimnáziumba járt. Ez szép és jó, de a cselekedetein nem látszik egyáltalán. Az idejét a munka, a barátok, az utazások, a bulizás köti le, de nem segít különösebben másoknak vagy törődik azokkal, akik tényleg a legjobban rászorulnának. Meglehetősen foglalkoztatják a földi dolgok, ami nem lenne probléma, de ebben sem látszik meg a hite. Egyértelmű, hogy nem Isten a legfontosabb neki. Egyetemen csoporttársak voltunk és szerette volna meghallgatni a feleletem, lett volna rá lehetőség, mert még ott voltak többen a teremben, de egy másik csoporttársunk nem volt rá kíváncsi és hívta, hogy menjek és emiatt nem hallgatott meg. Nem bánt engem ezzel, de egy keresztény ember miért hagyja befolyásolni magát egy másik ember által ha neki máshoz van kedve? Ki is beszéltek másokat a hátuk mögött, egy bolti dolgozót azért, mert nem értett a műszempillákhoz és szerintük az ciki, hogy nő és nem ért ehhez, így a férfi kollégáját kellett hívni segíteni, egy másik csoporttársunkat azért beszélték ki, mert gyakran mondta, hogy fáj a feje és azt mondták, biztosan hazudik, mert mindig akkor mondja, amikor számonkérés van. Egy keresztény ember hogy képes kibeszélni másokat a hátuk mögött és még ítélkezni is? Nem vagyok én sem Jézus Krisztus, de én nem tudnék valakit azért cikizni, mert nem ért a műszempillákhoz, nem is sminkeltem magam soha és ha valaki gyakran panaszkodik fejfájásra, én minek ítélkezzek ha nem tudhatom mit érez ténylegesen? Nem igaz egyébként, hogy mindig számonkérés előtt fájt a feje, de ha hazudott volna is, honnan tudhatná ezt valaki? Én akkor is próbálok nem ítélkezni, amikor mások beszélnek ki nekem valakit, mert nem tartom helyénvalónak az ítélkezést. Olyankor mondok valamit, hogy én nem tudhatok mindent és így nem ítélkezek. A tanszékre néha bejárt egy autista lány is, korábban ott tanult, akkor már egy másik tanszéken dolgozott ügyintézőként. A magukat szintén kereszténynek tartó emberek egy szót se szóltak hozzá, amit meg lehet érteni, mert azt mondták, félnek tőle és én elhiszem, hogy egy átlagostól eltérő ember ijesztő is tud lenni, de nem volt agresszív, nem beszélt csúnyán, nem hangoskodott és egy kereszténynek nem kellene azokkal is kedvesnek lennie, akit mindenki kirekeszt? Hozzám is az autista lány szólt először és nem én hozzá, de utána mindig udvarias voltam vele, beszélgettem vele, nem akartam, hogy olyan érzése legyen, hogy sajnálom rá az időmet vagy lenézem az állapota miatta. Mások akkor is levegőnek nézték vagy lerázták, amikor beszélgetni próbált. Nemde pont az lenne a kereszténység egyik lényege, hogy ne csak azokkal legyünk kedvesek, akiket szeretünk, jól ismerünk? Ha csak a mindenki által elismert, kedvelt, népszerű emberekkel törődnénk, akkor miben lennénk mások mint a nem keresztények? Egy másik, református keresztény, akit ismerek, ő meg azért furcsa, mert olyan mintha dicsekvő lenne és nem szerény, a hitét pedig mutogatni akarná. Nem zárom ki, hogy rosszul látom, de nem rendszeresen oszt meg kereszténységgel kapcsolatos dolgokat közösségi médiában, ez nem baj, de én azt már soknak tartom, amikor feltesz magáról egy képet, amin elmélyülten imádkozik. Még akkor is ha mások is vannak a képen és egy nyilvános imádságon készült. Nekem az is furcsa, hogy Húsvétkor lefotózza a Bibliát, a kenyeret, egy üveg bort, mindet együtt és ezzel kíván kellemes ünnepeket. A Húsvétnak ez a lényege, de van valami mesterséges ebben a fotózásban. A bibliai szövegek és Jézus-képek megosztását is olyan különösnek tartom. Amikor valaki minden egyes alkalommal bibliai idézetet tesz egy kép mellé, ahol éppen egy eredménye látható, szakdolgozat, ösztöndíj, diplomaosztó, akkor azért az nem túlzás kicsit? Ez egy nagyon jó kérdés szerintem, hogy mi az ami belefér a közösségi felületeken. Ha valaki azért oszt meg egy bibliai idézetet, hogy így eljusson azokhoz, akik még nem ismerik, az lehet hasznos és jó, de ha magát "reklámozza", róla szól egy kép, esemény, akkor biztos, hogy jó ötlet mindig ott lennie egy bibliai idézetnek? Hálát adhat érte Istennek anélkül is, hogy más látná, ha pedig róla szól a kép, a bejegyzés, a megosztott tartalom, akkor úgyis vele lesz mindenki elfoglalva és nem a Bibliával, nem jut át az igazi jelentése a bibliai szövegnek. Így csak annyi haszna van, hogy azt látják, hogy hisz Istenben, de ezt miért kellene mindig mutatni? Ha nincs igazam, akkor elnézést kérek, én sem vagyok tökéletes és tévedhetek. Az említett személy nagy focidrukker is, de amikor azt mondta, hogy szerinte belefér egy meccsen szurkolóként olyat üvölteni az egyik csapat játékosainak - nem az ő kedvenceinek - hogy "mocskos X.Y. csapat" meg "sz*r X.Y", akkor én komolyan elgondolkodtam. Ez most komoly? Hiába csak foci, de ezt tényleg kiejtheti egy keresztény a száján szándékosan, bűntudat nélkül és mondhatja nyilvánosan, hogy ez belefér? Nem akarom magam krisztusi kereszténynek beállítani, de én általában nem éreztem szükségét ilyet szavaknak, ha valamikor előfordult, akkor nagyon megbántam és azóta nagyon odafigyelek, hogy ne legyen ilyen, nem is szokott lenni. Azt, hogy "sz*ar", mondtam már véletlenül, de abban a percben megbántam és nem egy másik emberre mondtam. Szándékosan ilyet üvölteni lelkiismeretfurdalás nélkül egy másik emberre, én nem tudom ez hogy jön össze a keresztény hittel. Onnan ismerem a véleményét, hogy egy interjúban egyszer kifejtette és ez az interjú nyilvánosan elérhető, pont az volt a kérdés, hogy keresztények hogy viszonyulnak a szurkoláshoz. Én nem lennék rá büszke ha oda lenne írva, hogy református vagyok és szerintem belefér a "szar" és "mocskos" szavak használata. És egy ilyen ember tölt fel képet, hogy ő imádkozik és milyen jó volt a többi reformátussal együtt lenni. A keresztény ember is hibázhat, nem erről van szó, de ez a lány szándékosan, minden rossz érzés nélkül képes ezeket kimondani, üvöltve. Nem mindegy, hogy így történik vagy ritkán véletlenül csúszik ki valakinek a száján és meg is bánja. Arra azt mondom, hogy megbánja, az a fontos, az már valami. Ami a nyilvános imádságos képeket illeti, a baptistáknál még fokozottabban nyilvánul meg ugyanez. Egy másik egyetemista, akit ismerek, baptista és nekem nincs bajom a baptistákkal, nem akarok a tanításaikról véleményt mondani, de sok olyan képet osztanak meg a közösségi oldalakon, honlapjukon, az emberek egyénileg is saját profiljukon, amin imádkoznak, énekelnek, ölelgetik egymást, szinte átszellemülnek, a szemük behunyva, nem is tudnám máshogy mondani mint átszellemülés. Ha valaki így imádkozik, imádkozzon így. Én igyekszek nem ítélkezni és próbálok ebben a témában sem, ha butaságot mondok, akkor el fogom fogadni, hogy így van, de az imádság nem egyedül Istenre tartozik? Én még soha életemben nem osztottam meg magamról olyan képet, ahol imádkozok. A görögkatolikus misékről alkalomadtán készülnek képek ha jeles alkalom van, de azok a képek valamelyik egyházmegye oldalára kerülnek fel és nem a Facebookon osztják meg emberek egymásról és saját magukról, hogy az ismerőseik láthassák, nem beszélve arról, hogy nem úgy imádkozunk, ahogy a baptisták, behunyt szemmel, kitárt karral, egymás kezét fogva, egymást megölelve. Ha a baptisták tényleg annyira átszellemülnek, akkor ez egy intim dolog, miért kellene mindenki másnak látnia, ha pedig nem is igazi, akkor minek hazudni? Jézus is azt mondta, hogy ha a farizeus mindenki más előtt imádkozik és jó hívőnek akarja feltüntetni magát, a vámszedő bűnös pedig a templomban, szerényen, kevés szóval és csak Istennek mutatva magát, nem az embereknek, akkor a vámszedő imáját fogja értékelni. Ma már miért lett ez ilyen divat, hogy a keresztény emberek egy része, sokan köztük fiatalok, másoknak mutogatják, hogy imádkoznak, ölelgetik, szeretik egymást? Én is szoktam megölelni másokat, szeretni másokat, imádkozni de nem érzem szükségét, hogy ez nyilvános legyen. A keresztényeknek legalább a fele miért nem olyan mint régen volt? Amikor valami benne van a Bibliában, az Újszövetségben, miért csinálják a hívő emberek annak az ellenkezőjét? Az ember nem Isten, hogy bűntelen lenne, de nem akkor van értelme a hitnek ha az megjelenik a tetteiben?

Dicsőség JézusKrisztus kedves lekiatya,Ferenc pápa,hozat ojan döntés hogy azt kéri egy hívő tőle:egyházi anyakönyvibol át írni egy másik egyházanyakönyvivébé?meg érti amint írtam?nem rítus vallásról van szó,hanem megtehető a pápa hogy át írjak egy másik anyakönyvi egyház kosebe ,a pápának van hatalma ,de hogyan lehet ez tőle kérni,kit kell még keresek,levelet irhatok e neki ,hogyan érdemes ezt végig járni.?lehet hogy hujeseg az egész,választ várok.

Kedves Lelkiatya! Pár hónapja hordok egy kereszt medálos nyakláncot. A kereszt medálok jelentése, ha jól tudom, esetleg változhat annak megfelelően, hogy pontosan hogy néz ki. A hagyományos függőleges kereszt a kereszténység szimbóluma, a fejjel lefelé fordított a Sátán szimbóluma, de van-e bármilyen többletjelentése az oldalra fordított a keresztnek? Eddig arra gondoltam, hogy csak esztétikai szempontból van szerepe, mint bármilyen nyakláncnál, a medál többféleképpen elhelyezkedhet. Csak máshogy néz ki, más stílus vagy valamiben más mint a hagyományos függőleges keresztény kereszt? ... Hónapokon át természetesnek vettem, hogy van ilyen is, még tetszett is mert nem a megszokott, de utólag már elgondolkodtató, mert Jézus keresztje nem oldalra volt állítva. Mégis úgy vélem, nem számít, hogy a kereszt Jézus halálakor milyen pozícióban volt. Alapul véve azt, hogy Pétert fejjel lefelé feszítették meg mert nem akart úgy meghalni mint Jézus és ma már a fordított kereszt tudvalevő, hogy mit jelent. Ebből kiindulva, nincs szerepe, hogy függőlegesen, oldalt, máshogy helyezkedik el. Igen, de ha figyelembe vesszük, hogy egy kereszt nem véletlenül úgy áll, ahogy - a keresztény függőleges, a Sátáné pont fordítva -, akkor ha az oldalra fordított kereszt mintha a kettő között lenne és ezáltal mégis veszítene a keresztény jellegéből. Erre hasonlít de nem egyezik meg vele az egyik elmélet, ami szerint az ilyen kereszt a menny és pokol közötti emberiséget ábrázolja. Egy második elmélet azt mondja, a jelentése szerint a kereszténység egy elbukott vallás ahogy a kereszt is elbukott, már nem egyenes, nincs a kereszténységnek hatalma. A harmadik teória ennek ellenkezőjét mondja, miszerint azt jelenti, hogy megtörtént a megváltás, Jézus megváltott minket, befejezte a földi tevékenységét ami elérte célját, másképp mondva letette a keresztet. Negyedik értelmezés az, hogy a kereszt cipelésére utal, amikor Jézus vitte a keresztet és az közben ebben a helyzetben volt. Rákerestem a Google-ban és mint látható, több értelmezést találtam, melyik lehet a legreálisabb közülük? Az egyik keresztény portál szerint nem állapítható meg egyértelműen a jelentése és amíg a viselője nem mondja ki egyértelműen a véleményét, addig nem lehetünk benne biztosak, mindazonáltal nem bűn az ilyen kereszt viselése.

Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy szokott imádkozni? Hogy milyen egy jó keresztény? Szeretnék jól imádkozni és szeretnék jó keresztény lenni, hátha akkor nem lesz többé gondom az önkielégítés bűnével. A biblia olvasás csak a református testvéreinknek fontos vagy nálunk katolikusoknak is? Az énekek Jézushoz imának számítanak? Vagy csak a rózsafüzér számít? Ha csak este imádkozik valaki akkor ő vétkezik a 10 parancsolat ellen? Hányszor kell imádkozni hogy ha nem szeretnénk vétkezni? Ha valaki vétkezik a 10 parancsolat ellen az halálos bűnben él? Ha valaki rendszeresen elbukik az önkielégítés bűne miatt az halálos bűnben él? Egy ideig nem volt gondom vele, de mióta a változó kor elkezdődött képtelen vagyok abbahagyni. Sose volt partner kapcsolatom. Már nem tudom szeretni magam emiatt, egy selejtnek érzem magam, akit a szexuális vágyai vezetnek és csak a fájdalom és a csömör amit érzek. Sokszor gondolok a kamaszkoromra amikor a pornót napi szinten néztem mert nem érdekelt Isten, és vágyom rá, hogy bár még most is néznék, de ma már nem nézek mert nem akarok elkárhozni! Miért bűn a pornó filmek nézése? Miért bűn az önkielégítés? De az akkori képek minden éjjel megjennek álmomban! Hogy lehet ezen változtatni? Illetve nem tudom hogy ez fontos e vagy bűn e, de az utóbbit időben az önkielégítés során többször fantáziálok azonos nemű személlyel.... Nem vagyok homoszexuális, de nem is értem miért van ez... Van jelentősége?

Tisztelt Lelkiatya! A mai evangéliumban mondja Krisztus Urunk: Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok Mit is takar ez? Hogy is értsük ezt a második eljövetel kapcsán? Köszönve: Anett

Kedves Lelkiatya! Nem tudom, hogy emlékszik-e a levelemre, de kérdeztem azzal kapcsolatban, hogy mit jelenthet az a kellemes, hidegrázáshoz hasonló, de inkább gyengédebb és jó érzés, amit ima közben érezni szoktam. Azt írta, ez Isten ajándéka és ezzel bátorít engem, viszont más jelentőséget nem érdemes tulajdonítani neki. Úgy teszek mindent, ahogy javasolta, értem ezt úgy, hogy hálás vagyok ezért Istennek, de nem követelem ezt tőle. Ritka, de előfordul, hogy nem imádságban érzem ezt hanem más szituációban, akkor is Istennel kapcsolatban. Ez tényleg meglehetősen ritka, az imádságban sokkal inkább jellemző. Ma este is éreztem ezt az érzést és szeretném a véleményét kérni a kontextus, helyzet alapján és részben ehhez kapcsolódva egy másik kérdésemet is szeretném feltenni. Kaptam egy kedves ismerősömtől egy kis üveg bort, egy kis étellel együtt, csak úgy kedvességből. A borról mindig az Eucharisztia jut az eszembe és maga Jézus, akkor is amikor nem a miseborról van szó. Krisztus vére csak a misebor amit a pap átad a híveknek, ez nem kérdéses számomra, csak eszembe szokott jutni. Miután kitöltöttem és ittam keveset a borból, arra gondoltam, milyen jó lenne az Eucharisztiában részesülni, szomorú voltam, hogy nem lehet nekem. Pontosan ekkor éreztem megint azt a hidegrázós érzést, nem szó szerint, amit imádságban szoktam, de most nem kellemes és lágy volt hanem hirtelen jött, rövid ideig tartott és inkább erős volt. Ezzel esetleg Isten akart-e nekem üzenni valamit vagy ez már túlgondolás és semmi jelentősége? Azt írtam, az Eucharisztia nekem nem lehet. Itt ez egy kis magyarázatra szorul. Meg vagyok keresztelve görög katolikusnak, hiszek Jézusban, a bűneimet bánom, de nem tehetek róla, olyan gondolataim vannak, hogy én nem érdemlem az Eucharisztiát és nem is szeretném, mert az az egyház szerint egyesülés Jézussal és én őt nagyon-nagyon szeretem, de magamat nem és nem szeretném, hogy az én bűnös, bűnre hajlamos testem egyesüljön az ő tiszta, tökéletes testével. A szívem mélyén nagyon vágyok erre, éppen azért mert annyira szeretem és a világ sok bűne csak még jobban késztet arra, hogy szeressem, ő ellentéte minden rossznak, ami a világban zajlik, DE (!) ugyanakkor mégsem szeretnék egyesülni vele. A misén is szomorú vagyok, hogy én nem részesülök benne, de közben nem is akarok. Sok keresztény nagyon várja, hogy találkozzon Jézussal, sokan alig várják, hogy személyesen lássák és kapjanak tőle egy ölelést. Látom, hogy így gondolkodnak. Bennem ennek ellenkezője zajlik. Ha találkoznék vele, hozzá sem akarnék nyúlni egy ujjal sem és azt sem engedném neki, hogy ő érintsen meg engem. Mert magamat nem szeretem, magamat nem tartom méltónak, mert egy bocsánatkérés a bűnökért nem fog engem örökre tisztára mosni és vannak is olyan dolgok bennem, amik nem is akarnak elmúlni. Szerelmes vagyok valakibe, akibe nem szabadna, nem lehet kapcsolatom vele és a szerelem nem múlik és bánom, szomorkodok emiatt eleget, de tegnap este is annyira elszomorodtam, hogy nem is tudom hogy mondjam el. Az szomorított el, hogy Jézus emiatt a szerelem miatt nem szerethet engem. Mert hiába nem szexelek azzal, akibe beleszerettem, hiába soha nem kezdenék ki vele, Jézus szerint már az is bűn ha vágyakozunk valakire, már az egész folyamatnak el sem kellene kezdődnie. A szerelem elvileg nem bűn, mindenhol azt olvasni, ha olyan férfit szeretek, akivel nem szabad bármi okból szexelnem és/vagy összeházasodnom, akkor sem bűn, mert nem a szerelem a bűn hanem az lenne bűn ha elcsábítanám, flörtölnék vele, szexuális viszonyom lenne vele. Isten biztos haragszik a szerelemért is hiszen az már ad egy motivációt a továbbiakra. Vagy ha nem követek el bűnt, akkor csak azért nem fog rám haragudni, amiért beleszerettem valakibe, akibe nem szabad? Nem vagyok az a fajta nő, aki elcsábít férfiakat, kihívóan öltözik, kikezd bárkivel, az erkölcsöket félresöpri. Szégyellem is magam. Ez a szerelem az oka, hogy nem szeretnék az Eucharisztiában részesülni, Jézustól félek, hogy egyszer találkozok vele, pedig fogok, Jézushoz egy ujjal sem mernék hozzányúlni, az ő szeretetét, érintését, bármi jót, amit adna, nem mernék elfogadni. Elszomorodok amiatt is, hogy már néha kétségeim vannak, hogy lehetek én bármilyen jó ember, szerethetek én másokat akármennyire, segíthetek bármennyit, járhatok bármennyit templomba, mit számít ez majd Jézus színe előtt ha szerelmes vagyok valakibe, akivel nem lehet kapcsolatom. Nem kezdek ki vele, nem vagyok olyan, de az a tény, hogy beleszerettem, ez engem arra késztet, hogy utáljam magam. A kapcsolatot nem szakíthatom meg vele, nem vagyok abban a helyzetben, azzal a férfival akit szeretek, de akár beszélek vele, akár nem, akár kevesebbet, akár többet, akkor is szeretem. Kérem, ne mondja azt, hogy szakítsam meg vele a kapcsolatot, mert ez csak ideiglenesen lehetséges és ha próbálom is kerülni, nem beszélni vele, úgy tenni mintha nem is létezne, nem beszélni vele, attól még a szerelem nem múlik el. Tapasztalatból tudom. Elfojtani lehet, szoktam is rendszeresen és kifejezetten jól megy, de teljesen őszintén kiszeretni belőle, azt nem fogok tudni. Ha nem vallom be magamnak, akkor is szeretni fogom, mert eddig is így volt, tudom tapasztalatból. Nem fogom elcsábítani, inkább kerülni szoktam ha tudom, de az az érzésem, soha nem fogom tudni elhinni, hogy Jézus szerethet engem, soha nem lesz olyan kapcsolatom Jézussal mint másoknak, akik a bűneik ellenére hiszik, hogy szerethetők, bocsánatot érdemelnek a legsúlyosabb bűneik is, nem győzik kivárni, hogy lássák és megöleljék Jézust. Az a hidegrázós-szerű érzés Isten üzenete volt és ezzel szólt rám, hogy menjek, egyesüljek Jézussal, mert ő így akarja vagy csak a saját érzéseim váltották ki belőlem? Ha szándékosan nem részül valaki az Eucharisztiában, bűnt követ el?

Kedves Lelkiatya! Mindjárt kezdődik az Adventi időszak, és keresgélek segítséget hozzá. Van-e valami Adventi ráhangoló kiadvány? Valami könyv amivel elkezdhetném (nénk akit még érdekel), ezt az időszakot. Szent öröm, várakozás, és izgalom egy ilyen készülődés, évről évre. Római katolikus templomban tavaly volt egy traktátus, naponkénti felosztással, Igeszakaszokkal, és Szent gondolatok amin lehet elmélkedni. Ha van könyv, vagy traktátus, amit ajánlana legyen kedves megírni. Biztos mások is szívesen veszik válaszát, hogy mire az ünnep megérkezik, a szívünkben megszülethessen Ő Akinek most a helyet készítjük! Üdvözlettel, köszönöm válaszát!

Tisztelt Lelkiatya! A muszlimoknak vagy buddhistáknak is vannak szentjeik, vagy valamiféle csodatevő embereik. Azért érdekel, hogy hogyan hihetnek olyan csacskaságokban. Nekünk van pl Padre Pio, de még a reformátusoknak sincs semmiféle hiterősítőjük, vagy csak én nem tudok róla? Köszönöm válaszát!