Kedves Lelkiatya! Vigasztaló szavaiban bízom, mert bizonytalan vagyok. Néhány napja pénzt kért tőlem egy külföldi férfi, azt állította, hogy a családja éhezik, ő nemrég jött ki a börtönből és tudja, hogy egy olyan megjelenésű emberrel, mint ő, nem szívesen állnak szóba. Megpróbáltam átgondolni, Isten segítségét kérni, vajon tényleg szüksége van-e a pénzre, vagy nem. Végül adtam neki, nagyon hálás volt, mondta, hogy én egy jó ember vagyok, aztán ment mindenki a saját útjára. Később újra elgondolkodtam, jól tettem-e, hogy adtam, de úgy éreztem, hogy nem hiányzik az a pénz, amit adtam neki, szóval úgy gondoltam, rendben van. Ma viszont újra találkoztam vele, egy sarkon állt és igyekezett másokat megszólítani. Kezet nyújtott, újra elmondta, hogy jó ember vagyok, de több nem történt, nem kért pénzt. Vajon azért nem kért, mert három másik barátommal voltam, vagy tényleg nem akart kérni? Jól tettem, hogy a múltkor adtam neki? Tényleg szüksége volt rá? Mi lesz, ha esetleg újra találkozunk és kér? Értem, hogy keresztényként segítenünk kell, van egy bizonyos határ, amit nem kellene átlépni, ráadásul úgy, hogy azt sem tudhatom biztosan, hogy tényleg szüksége volt arra a pénzre neki és a családjának. Kérem, kedves Lelkiatya, adjon tanácsot, és imádkozzon értem és az említett férfiért! Hálásan köszönöm!

Tisztelt Lelkiatya! A metropóliai gyűlés alkalmával a vecsernyében hallottam a 103. zsoltárt, amely szinte teljesen másként hangzott, mint ahogy az énekeskönyvben van. Lesz változás ezen a téren? Ha igen, mikor? Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Lelkiatya! Azt gondolom, nem mindennapi kérdést fogok feltenni. Esetleg tudna-e tippet adni, van-e tudomása arról, hogy Magyarországon lehet-e és ha igen, hol lehet töviskoszorút venni? Külföldről lehet rendelni, Európából, Kanadából, Izraelből is, de nálunk nem biztos, hogy van erre lehetőség, nem tudok róla.

Kedves Lelkiatya! Nemrég írtam Önnek arról,hogy olyan élethelyzetbe kerültem,hogy jelenleg a felmondási időmet töltöm,miközben felajánlottak nekem egy vezetői állást. Átimádkoztam,és amikor igent mondtam,már más pozíciót ajánlottak fel. Igaza volt,amikor azt írta:valóban e az én utam és érdenes fontolóra vennem ezt a lehetőséget,mert Isten így hallgatta meg a kérésemet,amikor útmutatást kértem. A lelkem mélyén én is tudom,hogy nem vagyok alkalmas vezetőnek,mert túlérzékeny szívet adott nekem az Úr Jézus. Elmentem újra egy megbeszélésre,de Ő ezt már igennek vette és szóban megállapodtunk,hogy megyek. Igazából olyan lendületes és magabiztos volt,hogy én csak sodródtam az eseményekkel,és kitöltetett velem egy adatlapot a majdani szerződéshez. Napokkal később láttam egy állásajánlatot egy vidéki városban,napokig gondolkodtam,míg egy imádság után úgy éreztem,jelentkeznem kell. Mert nem tudom,hogy ezek után bízhatok-e ebben a munkáltatóban, és részemről ez nem a pozícióról szól,hanem a bizalomról. Egyszer azt hallottam: a bizalom olyan mint a lélek,ha egyszer távozik a testből,nem tér vissza többé. Ugyanakkor bennem volt egy korábbi tanácsa,melyben szintén tanácsát kértem szüleimmel kapcsolatban,ahogy írta: köztes megoldás lehet,hogy elkötözöm,de nem megyek messzire,vállalom a gondozásukat,de teret engedek a saját magánéletemnek. A város egy órányi távolságra lenne,munkanapokon ott lennék,de hétvégére haza mehetnék, illetve amikor szükséges. Arra a napra beszéltem meg a találkozót,amely nap délutánján az első helyen szerződés kellene aláírnom. Lehetséges,hogy óriási butaságot tettem? Mert,ha megszegem az adott szavam,akkor bűnt követek el?Mert az nem lehet mentségem,hogy ők sem tartották szavukat, még ha az én utam másfelé is vezet? Ha pedig hétköznapokon nem leszek a szüleim mellett,hogyan számoljak el a lelkiismeretemmel? Mert folyton eszemben van egy versike: ?Láttam a szeretetet. Láttam rózsák között járni a nyárban. Aranygyűrűjére nap nevetett,s olyan szép volt a szeretet! Aztán találkoztam a szeretettel út közben. Súlyos terhet vett fel: mások terhét. Játszó kisgyermekhez hajolt le? S meglepett,hogy egyre szebb lesz. Ott is találkoztam vele,ahol hullt a fák sárga levele: betegségben,ínségben,szenvedésben. Mindenütt boldog szolgálatra készen. S láttam fekete,fénye vesztett napon. Hordozta a keresztet. Mert testvére veszélybe tévedt,utánament,nem latolt,kérdett,és nem maradt ideje semmi szennytől,mélytől visszarettenni. Ment amerre tövisek téptek. Soha nem láttam olyan szépnek!!?(M.Feesche) Melyik lehet az én utam? Lehetek egy kicsit önző,ha felvennének a vidéki patikában? Vagy maradjak a ?tövises? úton a szüleimmel és szegjem meg az adott szavam? Nagy bajban vagyok,tudna nekem segíteni,atyám? Hálával és imádsággal!

Tisztelt Lelkiatya ! Mar egy jo par hete kerdeztem a bijtel kapcsolatos konyvek irant. De meg valszt nem kaptam. Meg mindig erdekelne a felhozatal ..

Tisztelt Lelkiatya! A DJK rövidítéssel kapcsolatos válaszhoz szeretnék alázattal annyit hozzáfűzni, hogy a keresztény keleten egyáltalán nem újkeletű a rövidítések használata. Az ikonok "hemzsegnek" a rövidítésektől, elég csak a leggyakoribbakra gondolni (Jézus Krisztus = IC XC, Isten Anyja = MP ?Y). Tisztelettel, Dávid

Kedves Lelkiatya! Márk 13:30 Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. Ezt hogyan kell érteni, hiszen régen elmúlt az a nemzedék?

Tisztelt lelkiatya! Tudomásom szerint ma római katolikus fiatalembert nem lehet felvenni görögkatolikus szemináriumba, tehát nem lehet belőle görögkatolikus pap. Azt azonban nem értem, hogy ennek a fordítottja miért lehetséges. Sivadó Balázs szalézi szerzetes lett, Tóth László Gábor a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papja. Hogyan lehetséges ez? Mind a két fiatalember görögkatolikus papcsaládból származik. Tudom, hogy korábban Tóth Konstantin bencés szerzetes lett, de akkor nem volt Magyarországon keleti szerzetesrend. Várom válaszát.

Kedves Lelkiatya! Tudna nekem ajánlani olyan oldalt ahol Gábriel arkangyalrol olvashatunk vagy éppen arrol hogy hogyan lett angyalbol ördög ?

Tisztelt Lelkiatya! a gyermekem óvodaba ár, fellépnek a ludas napokon de én nem akarom hogy fellépjen mert az soba kerül mert mint gyerek mindig kér dolgokat ö is es a testvére is . Tavaly is porul jártunk ebbe a drágaságba nincs hasztalan dolgokra pénzünk hogy költekezünk..... hogy közöljem finoman az ovonovel hogy nem akarom hogy szerepeljen ,azt nem akarom hogy megtudják hiogy nincs pénzünk mert az egyik ovono nagyon gazdag csaladbol szarmazik a másik meg nagyon szószátjár...

Tisztelt lelkiatya!!! Bele kezdtem egy 3 napos böjtbe ami csak kenyéren és vizen való táplálkozásból áll illetve a Rózsafűzérek elmondásával De sajnos nagyon kevés kenyeret bírtam vízel megenni így másnapra finoman szólva össze rókáztam magam illetve elkezdtem remegni és még az imádságokat se tudtam teljesíteni!!!! Egyszóval belebuktam és most az Úr Jézus valamint a Szűz Anya előtt szégyenbe maradtam Tisztelendő úr szerint mi történhetet??? illetve hogyan tudnám jóvá tenni a történteket az Úr Jézus előt??? Válaszát előre is köszönöm Ildikó.

Tisztelt Lelkiatya! Olvasom Koszter atya: Lépcsőima c. könyvében: "A kora ifjúságától késő öregségig kötelező teljes nemi megtartóztatás a papnak egyik legkeményebb testi próbája, öreg papok ezt már nem értik így, mert rajtuk már beteljesedett a miséhez öltözködőnek imája: ?exstingue in lumbis meis humorem libidinis?; de bezzeg a fiatal férfiszervezetet sok gyötrelmes órán át megropogtatja a küzdelem a vággyal és a benne feszülő ?más törvénnyel?, amely ?küzd értelme törvénye ellen?. Akiben akár öröklési, akár egyéb okból a normálisnál erősebb az erotikum üteme vagy nagyobb a szexuális érzékenység, fel nem szentelném papnak! Nem azért, mintha komoly lelki erőfeszítéssel le nem győzhetne bármilyen erős kísértést is; hanem, mert az önmagával birkózás túlságosan sok energiáját leköti, az önmagára vigyázás bénítja apostoli tevékenységét, és mert a bukás veszedelme mégiscsak állandóan fölötte lebeg. Normális erejű szexuális ösztön könnyen zabolázható; a rendkívüli érzékenység azonban elzárja a papi pálya útját. ?Melius est nubere, quam uri!? (1Kor 7,9) Itt is vigyázz, túlzásba ne csapj! A pápai enciklika világosan beszél: alkalmatlannak mondja papi pályára azt, ?aki az érzékiség iránt fogékony, és hosszú tapasztalatban nem mutatja képességét az ellenállásra?. Normális, egészséges ember normális ösztönéletének fékre fogásáról van szó." Kérdésem, hogy aki felismeri magát ebben, tehát a túlzott érzéki természetet, az inkább mondjon le a papi vagy szerzetesi hivatásról? Tisztaságban élek, nem maszturbálok, de kétségtelenül gyakran "égek" (1Kor 7,9), szinte állandó erőfeszítés az utcán, hogy ne bámuljam meg a nőket. Eddig azt hittem, hogy ezt lehet szublimálni, és bizonyos értelemben még segíthet is az Istennel való kapcsolatban, Szerb Antal ismert szövege szerint: "? Édes, a lélekben az ellentétek egymás mellett vannak. Nagy aszkéták nem hideg és szenvtelen emberekből lesznek, hanem a legtüzesebbekből, azokból, akiknek van miről lemondaniuk. " De most elbizonytalanodtam. Köszönöm.

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya! A mai napon a főegyházmegye honlapján az alábbi evangéliumi részlet szerepel: Lk 7,36-50 Mondta az Úr ezt a példabeszédet: ?A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor az emberek aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A gabona kisarjadt, és termést hozott, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: ?Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?? Az így válaszolt: ?Ellenséges ember műve.? A szolgák tovább kérdezték: ?Akarod-e, hogy elmenjünk és kigyomláljuk?? Ő így válaszolt: ?Nem, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!?? Elmagyarázná nekem, kedves Lelkiatya, hogy ez mit jelent pontosan? Értelmeztem én is, de szeretnék pontosítást kérni, mert lehet félreértettem. Úgy értelmeztem, hogy a jó mag, ami el van vetve a földbe, az az emberben elvetett jó mag tehát a jó tulajdonságok, Isten iránti engedelmesség, jó cselekedetek, minden, amit Jézus máshol "jó gyümölcs"nek nevez. Az emberek aludtak véleményem szerint arra utal, hogy az ember nem figyel oda, nem elég éber és ekkor veti el az ellenség a konkolyt, ami a bűn vagy kísértés, rossz cselekedetek, a "rossz gyümölcs". Jól értelmezem ezt a szövegrészt vagy itt valami másról van szó? Ezt idáig így sikerült interpretálnom, de a szöveg második részével gondban vagyok. Nem szabad a konkolyt kigyomlálni, mert a búza is távozhat azzal együtt. Ezt nem értem. Ha az előbbi logikát viszem tovább akkor azt mondja, hogy az emberből nem szabad eltávolítani a rossz gyümölcsöt, a rossz dolgokat, mert akkor kihúzzuk a jót is, de ennek meg nincs értelme, sőt. Ez így nem stimmel, hiszen az embernek a jó gyümölcsei, erényei, jó cselekedetei nem tűnnek el ha a rosszat kihúzzák. Bizonyára nem jól értettem már az elejétől. Hogyan érthetjük helyesen az idézett evangéliumi szakaszt? Most támadt még egy gondolatom: esetleg ez arról szól, hogy Jézus majd külön fogja választani a jó, hívő embereket a rosszaktól, amikor itt az ideje és addig azért nem pusztítja el a földet, nehogy a jók is elpusztuljanak a rosszakkal együtt?

Tisztelt Lelkiatya! A mai világban mi az oka a munkahelyi rossz légkörnek, a fluktuációnak? Miért fúrja ki valaki a kollégáját a munkahelyről?

Tisztelt Lelkiatya! A véleményét szeretném kérni, mert nem vagyok biztos abban, hogy bűnös vagyok-e vagy nem, elkövettem-e egy bűnt vagy nem. Az történt, hogy tegnap este és ma reggel kísértést éreztem az önkielégítésre, sajnos bele is kezdtem ebbe a bűnös dologba, de közben tudtam, hogy nem jó, nem akarom ezt, Jézus fontosabb a saját igényeimnél, kívánságaimnál, így bár míg ezen gondolatok jártak a fejemben, addig is tettem olyat a kezemmel, amit el se kellett volna kezdeni, de végül abbahagytam, nem folytattam tovább. Sokkal erősebb vagyok a régebbi énemhez képest, van olyan is, hogy még odáig se jutok el ameddig ma reggel/tegnap este. Úgy értve, hogy egyetlen bűnös érintést sem teszek magamon. Ma és tegnap nem sikerült ez, hogy egyetlen olyan érintést se tegyek, de közben küzdöttem és végül sikerült az egészet befejeznem. Egy kis ideig gyenge voltam, de aztán hirtelen összeszedtem magam. Meg kell említenem, hogy amikor a gyenge pillanataimban voltam, akkor olyan volt, mintha a testem és a lelkem mást akarna. A testem akart valamit, a lelkem nem akarta. Nem tudom, mondhatom-e ezt, de mintha nem én akartam volna, amit részben megtettem, hanem valaki más. Nagyon örülök viszont annak, hogy heteken, hónapokon keresztül győzni tudok a kísértések felett, olykor-olykor nem is olyan nehezen. Ez változó, hogy mikor nehéz és mikor könnyű. A fő kérdésem az, hogy ma és tegnap, amikor elkezdtem, amit el se kellett volna, de aztán igyekeztem ellene küzdeni és nem hagytam, hogy a vágyaim fontosabbak legyenek, abbahagytam, nem is olyan sok idő után, akkor én bűnös voltam mert végülis elkezdtem vagy nem lettem bűnös mert végül csak sikerült abbahagynom, küzdöttem ellene, nem merültem el igazán az élvezetekben? Köszönöm ha időt szakít kérdésemre, nem tudom mi az igazság, hogy bűnös lettem ezáltal vagy nem. Isten szerint igen vagy nem?