Első és legfontosabb tanácsom, hogy Istenhöz forduljon segítségért. Ő mindenható, tud olyan megoldást, amire mi nem is gondolunk. Tehát ebben a helyzetben nagyon erősen imádkozzék, jobban, nagyobb hittel és buzgósággal, mint valaha. Csak ezek után lehet remélni, hogy emberi lépésekkel is tud javítani a helyzeten. Ám, hogy mik legyenek ezek az emberi lépések, abban nemigen tudok tanácsot adni. Hiszen nem ismerem a körülményeket. Ha Ön már felnőtt korú, akkor elsősorban a saját életét kell építenie, azért felelős. S csak akkor fog tudni segíteni a szeretteinek, ha már Ön a saját lábán áll, nem pedig kiszolgáltatottja ennek a helyzetnek. Azt mondja, az Ön kapcsolatára is kihatott már ez a helyzet. Igen, ez így van. Ez mindenre ki tud hatni, a munkájára, emberi kapcsolataira, terveire, az életről való felfogására. Nem szabad ilyen mérgező körülmények között élni. De nem ismerve a helyzetét, nem tudom megmondani, hogy milyen lépésekkel változtasson. De az egészen biztos, hogy nem maradhat így. E szegényes szavakon túl én is imádkozom Önért, hogy maga Isten adjon Önnek tanácsot és segítséget.

Egyetértek Önnel, s még azt is hozzáteszem, örülnék, ha több Önhöz hasonló gondolkodású emberrel találkoznék. Én is úgy ítélem meg, hogy értékvesztés történik, amikor kikopik a kapcsolattartásunkból a tartózkodás és ennek nyelvi kifejeződése. Attól még nem közvetlenebb a kapcsolat, ha nyomban tegeződni kezdenek. Például miért állna hozzám közelebb az az újságárus, aki nyomban letegez, mint az, aki használja a magázódási formát? Nem csak nyelvünk, hanem európai és magyar kultúránk is sok ponton gyöngül, amikor hagyjuk, hogy a divat (például az amerikanizálódás) vegye át az irányítást. Mindig örömmel üdvözlöm, amikor választékosságra törekednek akár a leghétköznapibb kapcsolattartásban is.

Azt gondolom róluk, hogy minden bizonnyal felelősen gondolkodó, tudatosan élő emberek. Sokkal inkább, mint azok, akik átgondolás nélkül, egyik napról a másikra, felelőtlenül élik az életüket. Persze, hogy ugyanakkor igazuk van-e, jól ítélik-e meg önmagukat, vagy magát azt a kérdést, hogy eldönthető-e (gyermek nélkül), hogy ki volna jó szülő és ki nem, ez már más kérdés. Tovább folytatva a gondolatot, én nem ilyen tartalmú felmérést szorgalmaznék, hanem inkább ilyen irányú felkészítést. Hiszen aligha lehet megbízható és tévedésmentes fölkészítést készíteni a házasságkötés és gyermekvállalás előtt erről az egyébként nagyon fontos kérdésről. Az örökbefogadás esetén azért más a helyzet, mert akkor meterséges lépésről van szó, míg a családalapítás esetén egyértelműen maga Isten cselekszik a gyermek érkezése érdekében. Számtalan példát látunk arra, hogy egy egyébként felelőtlen fiatal gyermekáldásban részesülvén lassan - 9 hónap alatt - édesanyává érlelődik. Ez egyébként a természetes rendje ennek a folyamatnak. Egészen más az a nő vagy akár férfi is, aki csak gondol a jövendőbeli gyermekére, és az, aki már a karjában tartja saját szülöttét. Döbbenetes, hogy milyen változáson megy át ilyenkor az ember, férfi és nő egyaránt. Elítélni tehát az így gondolkodó embereket teljes téves dolog. De beszélgetni velük, hozzásegíteni őket, hogy Istenben bátrabban bízva legyen nagyobb önbizalmuk is, én ezt tartom sokkal helyesebbnek.

Kedves Testvérem! Nagyon egyetértek Önnel. Én is hasonlóképpen látom. Két tényezőt tartok ezért a jelenségért felelősnek. Elsősorban, nyilvánvalóan, a helyi papon múlik nagyon sok minden. Ha ő buzgó, Istent és embereket szerető atya, akkor ez a templomi és közösségi életen is meglátszik. Úgyhogy egyetértve az indítványával, imádkozzunk ezekért az atyákért, hogy buzgó áldozatkészséggel vezessék a rájuk bízottak lelki életét! A másik tényező a hívek közössége. Ugyanis nem lehet mindent a papra hárítani. Nagyon sok múlik a hívek hozzáállásán is. Ismerek olyan közösségeket, ahol a hívek kiimádkozták az addig inkább renyhe lelkületű atya megtérését. Vagy olyat is, amikor az atya gyengeségei (például alkoholizmus vagy más emberi gyarlóság) ellenére a hívek vitték tovább a hitéletet, összefogtak, erősítették egymást. Persze, ez a nehezebb, mert a pásztort éppen azért állította oda Krisztus, hogy vezesse híveket. De ismétlem, vannak erre is szép példák, hogy a hívek buzgósága pótolni tudta azt, ami a papjukból hiányzott. Legalábbis valamennyire, valamennyi ideig. Nagyon örülök a megjegyzésének. Köszönöm szépen. Valóban, fogjunk össze, hogy minden görögkatolikus közösségünkben erősödjék meg Isten szeretete, következésképp pedig a hívek, családok egymás iránti szeretete Krisztusban!

Egész egyszerűen szólítsa meg azt az atyát, akinek a parókiája területén élnek. A honlapunkon megtalálható eligazító térkép sokat tud segíteni: https://hd.gorogkatolikus.hu/adattar-telepulesjegyzek Minden magyarországi település valamelyik görögkatolikus parókiához tartozik. A szűrő szó melletti mezőbe írja be lakhelyének (város, falu) nevét, s hamar megjelenik, hogy melyik parókiához tartozik. Ekkor pedig a parókia nevére kattintva megjelenik minden fontos adat, s természetesen az elérhetőség is. Javaslom, az új esztendőben minél hamarabb vegye föl a kapcsolatot a parókus atyával. Közeleg vízkereszt ünnepe. Akár már az idén is a görög atya mehet Önökhöz házat szentelni. Miközben görögkatolikus gyökereit keresi, s igyekszik azt gyermekeinek is továbbadni, valójában Istenhöz közeledik, s a hozzá ragaszkodás értékét adja tovább.

Kedves Édesanya! Gyermekekről beszélt, tehát a fián kívül van még egy másik gyermeke is, esetleg több? Értem, hogy a fiát említi, akivel gondjai vannak, de minden bizonnyal vannak örömei is a másik gyermekével, esetleg unokával (unokákkal). Ezt csak azért hangsúlyozom, mert könnyebb békességet találni, ha van arra emberi visszajelzés is, tehát, ha vannak olyan napjai, olyan élethelyzetek, amikor viszont öröm tölti el a szívét. Ezekből lehet, ezekből érdemes töltekezni. A másik töltekezési lehetőség az Istennel való kapcsolattartás. Minden bizonnyal jár rendszeresen a templomba. De azt javaslom, hogy ezen túl is legyen sok szava Istenhöz, az otthonában, a szobájában is imádkozzék sokat. Kifejezetten az a tanácsom, hogy a fiát ne utasítsa rendre egyáltalán. Annak az ideje már lejárt. Fogadja el őt úgy, ahogy van. Ezzel mutathatja ki neki, hogy Ön még most is szereti, noha talán eltávolodtak egymástól. Hadd járja a maga útját, hadd élje a maga életét. Remélem, nem egy háztartásban élnek, mert az nem segíti ezt a békét. A fia, ha már felnőtt, akkor éljen egyedül - míg társra nem talál. Ne az édesanyja mellett éljen. Ha netán ez volna a helyzet mégis, akkor tudnia kell, hogy ez az egyik fő forrása az összetűzéseiknek. Mert ez nincs rendjén. Persze, ha fia is családos már, és úgy élnek egy háztartásban, az más helyzet. Akkor a nagymamának az a feladata, hogy rendelkezésre álljon. (Hozzáteszem, mindnyájunknak ez a feladata, hogy mások rendelkezésére álljunk.) Tehát segíteni, szolgálni akarjon, ne irányítani, rendre utasítani. Lehet, hogy nem könnyű ez a váltás, hiszen, amíg picik voltak, addig nyilván Ön irányított, rendre utasította a gyermekeit. Ez már azonban nem feladata. Nem könnyű, de el kell engedni. Ha nem fog rászólni a gyermekére, akkor ez is segíteni fogja a békét - meglátja. Többet beszéljen Istennek a fiáról, mint a fiának Istenről!

Magyarországról: OTP BANK RT 11738125-20030346 Név: Hajdúdorogi Görögkatolikus Parókia Külföldről / form abroad: IBAN: HU68117381252003034600000000 SWIFT: OTPVHUHB Név: Hajdúdorogi Görögkatolikus Parókia Köszönjük szépen a támogatást. Thank you very much for your support. Isten áldja! God bless you!

A két eset, amennyiben igaz, nem valódi föltámadás, hanem inkább tetszhalott állapotból való visszatérés lehetett. Ilyen lehetséges. Én nem tudok arról, hogy az Egyház idejében lett volna olyan halottföltámasztás, mint Jézus életéből ismert esetek. Hacsak nem az efezusi hét ifjú története, akik, a legenda szerint 250 táján, Decius császár üldözése nyomán egy barlangban lelték halálukat, de 200 évvel később, Theodosziosz (+ 446) idejében feltámadtak. Lehetnek más esetek is, de nekem nincs róla ismeretem.

Ezt nem tudjuk. Biztosan lehet több is. De az is biztos, hogy nem úgy vannak ránk állítva, mint egy-egy vigyázó katonatiszt. Nem látunk bele ebbe a világba. Amit tudhatunk, hogy velünk vannak, mellettünk állnak, abban segítenek, hogy Istenhöz közelebb jussunk. A témáról érdemes elolvasni ezt a szócikket: http://lexikon.katolikus.hu/%C3%96/%C5%91rangyal.html

Kedves Lívia! Ennél még fontosabb ismérvet is mondott Jézus: "Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn 13,35) Ez mindenképpen fontosabb, mint a kísérő csodák. Bár mondhatni, ez is csoda, mert az ember, bár szeretetre vágyik és vágyik szeretni, mégis ezt a belső igazságot számtalanszor csúful megcáfolja. És mégis vannak nagyon szép példái, amikor Jézusért, Jézussal igenis megvalósul a szeretetkapcsolat ott is, ahol arra emberi erő képtelen volna. Szóval, ez is csoda, s erre a csodára érdemes a legjobban törekedni. Jézus tanítványai itt vannak közöttünk, észrevétlenül. Véleményem szerint igenis mondhatjuk, hogy Jézus tanítványai vagyunk, ha valóban azok szeretnénk lenni, s ezért minden tőlünk telhetőt meg is teszünk, csak hozzá kell tennünk, hogy "méltatlan tanítványai" vagyunk. Az biztos, hogy nem a csodák döntik el, hogy ki tanítványa Jézusnak és ki nem. A csodák nem fontosak. Néha vannak, néha nincsenek. A csodáknál csodálatosabb a természet a maga törvényeivel. Azt itt-ott fölfüggeszteni lehet, de nem biztos, hogy ettől közelebb kerülünk az Úrhoz. A szeretet megélésével, arra való törekvéssel viszont egészen bizonyosan. Ha méltó tanítvány szeretne lenni Lívia, akkor kezdjen el szeretni. Ott, ahol eddig nem nagyon ment. Hogy ehhöz ad-e csodát az Úr vagy sem, ezt oda kell bízni.

Köszönjük szépen. Istenünk gazdag áldását kérem életére és további munkájára!

Kedves Adél! A Szent Atanáz főiskola kiadásában 2013-ban jelent meg Nagymihályi Géza könyve? Láthatatlan Isten képmása. Ezt tudom ajánlani.

Kedves Réka! Sajnos én nem ismerek ilyen atyát. Ugyanakkor azt elmondhatom, hogy az ilyen lélekbe látó atyáktól ne várjuk el, hogy majd megmondja, mi lakik bennünk. Sokszor szeretnénk ezt a könnyebb utat választani. De nem spórolható meg az önismeret kemény munkája. Úgyhogy azt javaslom, már most kezdjen bele ebbe, és ne várjon arra, hogy majd talál egy lélekbe látó atyát. Nem biztos, hogy ő fog tudni Önnek segíteni. Legföljebb akkor, ha Önben is megvan az elszántság, az eltökéltség és hozzá a szükséges kitartás, hogy majd kövesse ennek az atyának a szavát. Viszont erre nem kell várnia. Ha megvan az elszántság, eltökéltség, kitartás, akkor már ma hozzá tud fogni az önismeret kemény munkájához.

A honlapunk érseki naptárában található a jelzés, hogy mikor van Debrecenben vagy Budapesten a Rózsák terén Jézus-ima. (https://hd.gorogkatolikus.hu/hirek-esemenynaptar) Az előbbit lehet távközvetítéssel követni, az utóbbit nem. Hogy mikor lesz legközelebb, azt én sem tudom, de majd meg fog jelenni ebben a naptárban, s a honlapunk is hírt ad majd róla, mint más alkalmakkor is.

Sajnos ebben a dologban teljesen tájékozatlan vagyok, nem tudok Önnek segíteni a véleményemmel.