Ezen a téren nincs egységes gyakorlat még a magyar görögkatolikus egyházmegyékben sem. Az itt felsorolt, klasszikusnak mondható fokozatok végképp nem élnek tovább nálunk, de azért bizonyos díjak, jutalmak vannak, csak nem egyformán. Például úgy érzékelem, hogy nálunk, a hajdúdorogi egyházmegyében még ezek sincsenek. De lehet ennek is létjogosultsága, hiszen fontos, hogy ne a díjakért, emberi elismerésért dolgozzunk. Nehogy azt mondja rólunk is az Úr: "...már megkapták jutalmukat"!

Ebben az egyes fenntartók eltérő módon jártak el. Volt egyházi intézmény, ahol bevezették, de legtöbb helyen inkább a meggyőzés módját választották. Úgy tudom, arról megállapodás is született, hogy sem oktatási, sem szociális intézmények esetében az egyháziak nem vesznek át olyan munkavállalót, akik nincsenek beoltva. Ezt már csak a saját érdekükben is így teszik.

Ez a könyv sajnos azokat a kottákat tartalmazza, amelyekben nem érvényesül az elmúlt 10 év kutató és gondozó munkája. Sokan dolgoznak azon, hogy a görögkatolikus dallamaink minél szebbek, minél könnyebben énekelhetők legyenek, amelyek segítik az énekelt imádságot. Hosszú évtizedeken keresztül nem történt ilyen dallamgondozás, egyházunknak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy ezzel fogalkozzék. Viszont mára már sok minden történt ezen a téren. Az a kár, hogy ez a szerkezetében jól átgondolt könyv ezeket a dallammódosulásokat, a szövegkövető éneklést nem tartalmazza. Ezért nem ajánlatos ennek használata, sőt, a zavarok elkerülése végett be is van tiltva. Reméljük, minél hamarabb megjelenik egy olyan kottáskönyv, amely már ezeket az átgondolt, javított, hivatalosan is elfogadott dallamokat tartalmazza. Akkor széles körben is ismertté válnak ezek az énekek, és nem csak a képzéseken részt vevő kántorok fogják tudni. Viszont az is igaz, hogy ehhez a piros borítóju könyvhöz hasonlót nem is terveznek kiadni. Ugyanis ezek a kották a dallamok megtanulására szolgálnak, nem pedig gyakorlati használatra. Nagyon fontos, hogy a kántor a szertartásokat ne a kottáskönyvből vezesse. Mint mankót használhatják azok, akik kezdeti bizonytalanság miatt erre rászorulnak, de a kézben lévő, vagy szem előtt való kotta megfosztja az énekevezetőt a magabiztos dallamismerettől. Ezért tehát nem ilyen jellegű kézikönyv készül, hanem dallamtár, amelyben minden benne van, amelyből mindent meg lehet tanulni. De aztán a könyvet le kell tenni, hogy szépen és követhetően tudjon énekelni a jól fölkészült kántor.

A fészbuk önmagában nem bűnös dolog. Egy eszköz, egy találmány, amelyet lehet jól és lehet rosszul használni. Bevallom, én is használom. Ha bűn volna, ezt semmiképp se tenném. Talán az alkoholhoz lehet hasonlítani. Annak fogyasztása önmagában nem bűn. (Én is élek vele.) De tény, hogy függővé válhat tőle az ember. A hiba mindig a mértéktévesztés. Eleinte csak egyszer-egyszer, majd egyre többször. Az viszont igaz, hogy ha valaki alkoholfüggő lett, akkor már többet soha nem ihat egyetlen korty alkoholt sem, mert nyomban visszaesik. Nem vagyok ebben biztos, de lehet, hogy ez más függőségek, így a fészbuk esetében is így lehet. Tehát, bár a fészbuk önmagában nem bűn, Ön azonban - fölismervén saját gyöngeségét e téren - nagyon jól tette, hogy leállította. Szerintem a technikai vívmányokat a Jóisten nem ellenzi. Azok a teremtett ember értelmének fölfedezései. S mint ilyet, lehet jóra és rosszra használni. Nekünk, keresztényeknek fontos feladatunk, hogy mindent, ami körülvesz minket, Isten dicsőítésére használjunk. Ha nem lehet arra használni, akkor elvetendő, akkor a dolog elárulja magát, hogy bűn vagy bűnnek eszköze. A fészbukon keresztül nagyon sok istendicsőítő anyag is közvetíthető. Aki erre használja, nagyon jól teszi. S persze, ezen kívül még sok egyéb hasznos dologra is használható.

Imádkozom értük és Önért is. S talán ezt majd többen is megteszik, ha itt olvassák ezt az imakérést. Óvja Önöket a Mindenható!

Sajnos, én nem olvastam ezt a könyvet, és a világhálón sem találok róla semmi eligazítót. Így nem tudok róla véleményt mondani.

Ennyi tényezőből felelőtlenség volna részemről bármilyen döntési tanácsot adni. Helyette azt javaslom, hogy imádkozza meg jól a dolgot és úgy döntsön. Ha még megteheti, szánjon erre három napot. Minden nap kérje az Urat, hogy adjon megvilágosítást a jó döntéshöz. Még jobban teszi, ha ezeket az imákat egy templomban mondja el. Az az erőfeszítés, netán áldozat, amíg eljut egy templomba, valójában már az is ennek az imádságnak a része. A harmadik napon azonban az imádság elmondása előtt gondolja végig észszerűen, hogy melyik változat volna az értelmesebb. Majd utána mondja el az imát. (Fontos, hogy ezek igazi imák legyenek. Gyakran a kérő imák esetében nem Istenre figyelünk, hanem továbbra is jár az agyunk az adott dolgon, amihöz segítséget kérünk. Ezzel szoktuk elrontani a kérő imánkat, hogy nem figyelünk Istenre.) Tehát, amikor már imádkozik, akkor már ne a döntéshelyzetre gondoljon. Szegezze tekintetét magára Istenre! (Az Istenszülőt is segítségül hívhatja, én mindig őt szoktam.) No, és ami a harmadik imádságában a lelkében békét hoz, azt válassza. Utána már csak erre a belső megvilágosodásra, formálódó gondolatra összpontosítson, ekkor már nem kell tovább érvelni. Tegye meg a lépést, amit ebben a lelkiállapotában helyesnek tart.

Éppen az, ami az elnevezésben is különbség. Az elsők katolikusok, a második csoportba tartozók pedig ortodoxok. Ami közös bennük, az a rítus: mindkét egyházba tartozók a bizánci rítus-család tagjai. A görögkatolikusok egységben vannak a római pápával és a katolikus egyházzal, az ortodoxok azonban nincsenek joghatósági egységben vele. Ugyanakkor testvéregyháznak nevezzük, tehát ők is Krisztus egyházának élő tagjai, csak sajnos egymás között nincs még meg a teljes egység. A görögkatolikusok ilyen formán az ortodoxok és a római katolikusok között vannak. Én úgy tartom, hogy mindkettőbe beletartozunk.

Köszönjük szépen.

Érdemes eleve úgy kezdeni a csotki kötést, hogy lemérjük a fonal hosszát, s ahhoz mérten vágjuk le, ahány szemes csotkit akarunk kötni. általában 10 cm-t számolunk egy csomóra. Bár sok múlik a fonal vastagságán is, ez ki-ki maga ki tudja kísérletezni. Érdemes tehát így nekikezdeni. Azonban, ha mégis hamarabb elfogy a fonal, nincsen azzal semmi baj. Nem csak kötött számú csotkik léteznek. Ha kevesebb csomó van, attól az még ugyanúgy használható az imádságra.

Sajnos, nem ismerem ezt a filmet, nem hallottam erről a történetről.

Istennek legyen hála! Hamar fölteszem ezt az üzenetet is, hogy akik velünk együtt imádkoztak, velünk együtt örvendhessenek is. Köszönjük. Áldja Önöket az Úr! Adjon még hozzá sok testvérkét, hogy minél boldogabb családban élhessenek!

Erre a címre lehet írni Fülöp atyának. Ez a hivatalos címe: metropolita@gorogkatolikusmetropolia.hu

Imádkozom Önökért és a születő kisgyermekért. Hogy ide írom, talán lesznek mások is, akik ismeretlenül is szívesen imádkoznak Önökért.

Igen, érdemes úgy gondolni Jézus arcára, ahogyan az ikonokon látjuk. Ismerjük a turini leplet, amely minden bizonnyal Jézus arcát örökítette meg. Megdöbbentő módon hasonlít azokra az arcokra, amelyeket az ikonokon látunk. Persze, hozzá kell tenni, hogy az ikon sem fénykép Jézus földi alakjáról. Az ikon nem úgy ábrázolja a szenteket, ahogyan itt a földön éltek, hanem ahogyan ma a mennyben vannak. Persze, nem a testi szemünk, hanem a lelki látásunk számára. Alapvetően nincs arra szükség, hogy elképzeljük Jézust, mert könnyen a saját képzeletünk játékaivá válhatunk. De ha mégis szükség van arra, hogy Jézus arcát magam előtt lássam, erre legalkalmasabb az ikonokon látható ábrázolás.