Nem. A kisebb rendek is már a klerikusi státuszhoz kapcsolódnak. Mindenki csak a saját rítusában vállalhat klerikusi szolgálatot és kisebb rendeket is. Ha mégis, az csak rítusváltással lehetséges.

Nem könnyű erre válaszolni. Egyrészt nem minden munkahelyen van ilyen gyakori váltás. Másrészt az okok egészen különbözőek lehetnek. Akár egy szeszélyes főnök vagy éppen tulajdonos miatt, de lehet, hogy a gazdasági élet ingadozása okozza egy-egy kisebb vállalatnál, lehet magának a munkavállalónak a rossz természete, amelyről ő nem is tud, csak csodálkozik, hogy seholsem fogadják el, stb. Az is lehetséges, hogy valaki mindent megtesz, hogy elfogadják, de éppen ez a baj, mert valójában nem azt várják el tőle, hogy minden igényt kielégítsen, hanem azt, hogy önálló és kezdeményező legyen. Az a legjobb, ha az ember az okokat mindig saját magában keresi. Azon legalább tud változtatni. Másokon, az egész világon úgysem tud.

A mi köreinkben leginkább Sajópálfalát tudom javasolni. Ott van a Szentlélek ház, ahol lehet csöndesen elvonulni, és a közelben van a nővérek monostora, ott pedig az imádságukba lehet bekapcsolódni.

Kedves Hanna! Evagriosz ír erről több írásában is, de nem tudok egyről, amely összefoglalóan tagalná ezt a kérdést. A Jézus-ima és a keleti kereszténység címmel volt egy konferencia a Sapientián. Ott hangzott el erről a témáról egy magyarázat Geréby György előadásában. Ennek a konferenciakötetét a Szent Atanáz főiskola adta ki, amelyben megtalálható Gereby professzor úr előadásának szövege is. Esetleg a főiskolán lehet érdeklődni.

A legfontosabb ebben a kérdésben, amelyet egyébként Erdő Péter bíboros is gyakran hangsúlyoz, hogy már maga az nagy dolog, hogy a pápa eljön az Eucharisztikus Kongresszusra. Ugyanis ez egyáltalán nem szokás, az elmúlt kongresszusokon nem vett részt pápa. Ez nagyon is nagy szó, ezt tudni kellene értékelni. Olyanok vagyunk, mint a mindenen marakodó gyerekek. Hozzánk eljön a pápa, de a másik országban többet tölt, bi-bi-bí! Miért nem annak örülünk, hogy eljön hozzánk, együtt imádkozik a magyar emberekkel. Csíksomlyóra is ő akart eljönni, mert tudta, hogy ott találkozik majd a magyarokkal. Több személyes beszámolóból tudhatjuk, hogy szereti a magyarokat, sok magyar ismerőse volt Argentinában, a konyháján magyar nővérek dolgoztak. Nyilván Szlovákiának is megvannak a maga nehézségei, küzdelmei. A pápa általában a hit megerősítésének szándékával megy valamely országba. Tudva, hogy ma Magyarország az egyik keresztény bástya, így nem tartja szükségesnek, hogy hosszabban elidőzzön. Megtisztel minket ezzel az egyébként rendkívüli látogatással. Sok esetben újságírók és politikusok élezik ki, hogy mit tesz jól a pápa és mit nem. Ne ezekre figyeljünk! Emlékezzünk például, hogy egyes lapok szinte kéjjel írtak arról, hogy Ferenc pápa majd nem lesz hajlandó találkozni a miniszterelnökünkkel. Aztán kiderült, hogy ez is csak rosszindulatú híresztelésnek bizonyult. A katolikus egyház helyzetéről ne az ellenséges médiumok felületein tájékozódjunk!

Ezt, bizony, nem tudjuk. De a karácsonyi ikonon van egy érdekes részlet. Többnyire a jobb alsó sarokban látható, ahogyan néhány asszony fürdeti a kisgyermeket. Igazán nem valószínű, hogy a betlehemi jelenetben lettek volna ott segítő asszonyok, kivált nem ilyen nagy fürdődézsa. De ez mindegy is. Ez a jelenet azt ábrázolja, azt tanítja, hogy Jézus - az anya szüzességét kivéve - ugyanolyan körülmények között született, mint bármelyik más csecsemő. Minden bizonnyal ő is fölsírt, amikor meglátta a napvilágot, és szükséges volt, hogy megmossák a testét. Nyilván szükséges volt, hogy valaki elvágja a köldökzsinórt is. Hogy mi volt akkor a szokás, ezt ki végezte el, kivált az istálló körülményei között, ezt aligha fogjuk valaha is kitalálni.

Legalábbis ez tanácsos. Ha lát olyan embereket, akik többször áldoznak egy nap, azt tanácsolom, hagyja rájuk ezt a fajta lelkiségüket. Én nem javaslom Önnek, de ők hadd csinálják így. Ez az Ön lelkiéletét, szentségi életét egyáltalán ne befolyásolja!

Nagyon nehéz szeretni az ilyen embert. De ezt tudom tanácsolni. Miközben nem veszi figyelembe a beleszólásait, elengedi a füle mellett, hisz föltehetően nem segítőszándékkal teszi, mégis elkezdi szeretni őt. Ez a tanácsom, ezt tegye. A gyűlöletre szeretettel kell válaszolni, és megtörik a gyűlölet ereje.

Ehhöz nem értek. Nyilván, mindig jó, ha van több pedagógus. De csak egyetlen embert beállítása is az évi költségvetést 3-4 millió forinttal megnöveli. 10 év alatt ez 30-40 millió forint. Lehet, nem olyan egyszerű ezeket az összegeket csak úgy előteremteni.

Nekem tetszenek azok az imakönyvek, melyeket a közelmúltban adott ki a metropólia: Zsoltároskönyv, Imaórák könyve, Esti zsolozsmák könyve, Paraklisz és akathisztosz, Előszenteltek Liturgiája. Ezek némelyike kétféle formátumban is megjelent. Minden bizonnyal lesz Szent Liturgia füzet is, mellyel majd a szeptember 8-kai keleti Liturgiát lehet követni, s ez később is használható lesz a Szent Liturgiákon. Továbbá úgy tudom, gondozás alatt van az Evangéliumos könyv után az Apostolos könyv is, illetve készülő félben a Zsolozsmáskönyv átdolgozott kiadása. Ezeken kívül sok egyéb megjelentetésére van szükség és igény is (Oktoéchosz, Triódion, Pentekosztárion, Ménea kötetek), melyek elfogytak már a könyvesboltjainkból. Nem kis nehézséget jelent azonban mindezek együttes földolgozása, hiszen a szövegekben nagyon sok átfedés van. Ha mindezek nyomtatott formában is megjelennek, az már igazán nagy előrelépés lesz a magyar görögkatolikusság életében. Teljesen jogos annak az igénye, hogy ez minél hamarabb megtörténjék.

Inkább ne!

Laczkó Zsolt atyát tudom javasolni Debrecenben, aki ugyan nem pszcihológus, hanem mentálhigiéniés szakirányú és mentálhigiéniés pedagógus végzettsége van, melyet a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetében szerzett. Kórházlelkészként a pszichiátrián is dolgozik, óriási tapasztalattal rendelkezik ezen a téren. laczko.zsolti@gmail.com

Nem könnyű a jog eszközével válaszolni, amikor minden bizonnyal személyi konfliktus vagy antipátia van a háttérben. A plébániák és parókiák közösségeinek, így a karitász csoportoknak a vezetése is a plébános/parókus feladata és felelőssége. A plébános döntésének okairól, annak hátteréről csak személyes megbeszélés során lehet méltó módon egyeztetni. Fontos tisztázni, akár közvetítő személy bevonásával azt, hogy miért vált meg Öntől a plébános atya. Valóban nehéz olyan helyzetet elképzelni, hogy a szó nélküli elbocsátás indokolt legyen, tehát keresztény szempontból is elfogadható. Mégsem akarok ítéletet mondani, de még csak véleményt formálni sem tudok erről a helyzetről.

Az biztos, hogy nem nagy bűn. De azt sem tudom mondani, hogy kis bűn. Illetve, ha bűn, nem akkor jelentkezik, amikor az ember odatartja a karját - vagy valamely egyéb testrészét -, hogy összefirkálják. Korábban, jóval előbb történik meg a lépés, a döntés, hogy merre lép az ember. Talán mondhatjuk, hogy a divatot követni nem bűn. De csak egy bizonyos mértékig. Jól látjuk, hogy a divat nincs tekintettel az erkölcsre, a tiszta emberi gondolkodásra, s főként nem a keresztény értékekre. Teljesen mindegy neki, hogy amit hirdet, az erkölcsös vagy nem. Csak a vezérelv, hogy fogyasztható legyen, hogy vegyék, kövessék az emberek. Ha van némi kontroll, az pusztán pragmatikus: a szélsőséges erkölcstelenséget a nagy tömeg nem fogja elfogadni. A divat lényege, hogy minél több embert magával sodorjon. Ráadásul vannak ebben a folyamatban diktárorok is. Ha így közelíti meg az ember, hogy a tetoválás divatját érdemes-e követni, akkor talán átértelmeződik a kérdés. Nem csak azt vizsgáljuk, hogy ez a tett bűn-e vagy nem, hanem, hogy hova vezet, minek a része, milyen mélyebb tartalmat hordoz. Lehet, hogy az én véleményem szélsőségesnek tűnik, de teljes szívvel vallom, hogy a hölgyeknek még az arcát, a körmeit sem érdemes összefestegetni. Isten nagyon szépnek teremtette az embert. Ha azt más színű festékkel összemaszatolja, attól nem lesz szebb. Talán a világ szemében vonzóbb, de csak a világ szemében. Ilyen szemlélettel minden bizonnyal kitalálhatja, hogy én legalábbis egyáltalán nem javaslom a tetoválást. Eléggé elvetemült eredménye volna a divat követésének.

Nem is nagyon értem a kérdést. Illetve, véleményem szerint ez nem is kérdés. Természetesen nagyon helyénvaló, ha ilyen énekeket énekel, dúdolgat az ember. Eleve jót tesz, ha az ember énekel, s ha ilyen szép imákat énekel, az még nagyszerűbb.