Tisztelt Lelkuatya! Dr. Zacher Gábor korábban azt nyilatkozta, hogy az alkohol is drog. Ön egyet tud ezzel érteni?

Kedves Lelkiatya! A PhD-hallgató vagyok, aki korábban is írt már Önnek. Szeretném a véleményét kérni egy helyzettel kapcsolatban. Van egy illető nő, aki szintén PhD-s, bár sokkal korábban kezdte, mint én, 5 évvel korábban, szóval 10 éve, de mivel abban a rendszerben bármennyi ideig lehetett egy PhD-t csinálni, ezért még nem fejezte meg, hiszen addig írja ameddig akarja. Tavaly volt az úgynevezett előzetes vitája, ami után elvileg már csak a doktori szigorlat és a doktori védés van. Az én esetemben nem így van, nekem körülbelül egy évem van még és 4 éve kezdtem. Azt nem tudhatom biztosan, hogy egyszerre fogjuk-e befejezni a képzést vagy hogy ugyanazon a doktoravatón kellene-e részt vennünk. Azt szerettem volna kérdezni, hogy ha valamiért nagyon nem szeretnék egy doktoravatón lenni vele és szeretném, hogy már idén befejezze a PhD-ját, mert így nem egy avatón kellene lennünk (ugyanis 2 van évente), akkor imádkozhatok-e ezért. A teljes történetet nagyon hosszú lenne leírni, de a múltban nagyon sok fájdalom ért miatta, konfliktusokat okozott egy számomra fontos emberrel, egy közös barátunkra sokszor rossz hatással volt sajnos. Már a jelenléte is emlékeztetne mindezekre és nem szeretném, hogy pont azon a napon legyen ott, ami nekem annyira különleges és egy ilyen napom van életemben, egyszer fogok doktori címet kapni. Még ha vannak is jó tulajdonságai, bár abból én nem nagyon láttam, akkor is ott a rossz. Haragudni igazán már nem haragszok rá, imádkoztam is a megtéréséért, de úgy érzem, ez nem jelenti azt, hogy szívesen is kell találkoznom vele. Akkoriban többek között az volt a problémám vele, hogy sokszor figyelmen kívül hagyta az érzéseim, megtett valamit akkor is amikor tudta, hogy az engem nagyon zavar, valahogy mindig azt várta, hogy mások igazodjanak hozzá, a saját eredményei nagyon fontosak voltak neki, de az enyémek nem és sértődékeny is volt, egyszer egy közös ismerősünk kijavította egy szövegét és sok hibát talált benne és amikor közölte vele, akkor ő (ez a nő) nem szólt hozzá napokig, mert nem tetszett neki, amit mondott. Pedig az illető ismerős már nem PhD-s volt hanem adjunktus az egyetemen, oktató és értett is a témához. Ami még ezeken kívül is nagyon taszított benne az az volt, hogy csúnya szavakkal illetett másokat csak mert viccesnek találta vagy egyszerűen szerinte azzal nem volt semmi baj. Nem egyszer volt ilyen. Egyébként leszbikus és volt, hogy ott aludt egy férfinál, mikor szállásra volt szüksége úgy, hogy mehetett volna máshoz is és a férfi párjának nagyon nem tetszett a dolog. Hogy azt tudta-e, azt nem tudom, de szerintem ezt gondolni lehet, hogy egy nő ne menjen egy férfihoz aludni és gondoljon annak párjára is meg tényleg mehetett volna máshoz vagy egy nap alatt is megjárhatta volna az utat, mert vonattal körülbelül 3 óra lett volna oda az út, vissza nyilván szintén annyi. Mindezek miatt nekem már akkor is taszító volt, de mivel sok konfliktust is okozott köztem és más valaki között, aki nem látta az igazi énjét és nem ismerte fel a helytelen tetteit, ezért annál rosszabb érzéseket kelt. Ezeket csak a háttértörténet miatt írtam le. A kérdésem az lenne tehát, hogy szabad-e azt kértem Istentől, hogy ez az illető nő fejezze be már most nyáron a PhD-ját, védje meg a disszertációját, legyen túl a szigorlatán és így ne kelljen ugyanarra a doktoravatóra mennünk. Mikor ezt megkérdeztem laikus hívektől, akikkel megosztunk egymással dolgokat vagy kérdezünk néha egymástól, egy részük fel volt háborodva, másik részük szerint kérhetem ezt Istentől amennyiben elfogadom az ő akaratát, akármi is az. Valakik azt hiszik, hogy nem bocsátottam meg neki. Azt azért nem mondanám. De szerintem az nem jelenti azt, hogy szívesen kell vele egy eseményen lennem. Lehet megbocsátani meg nem haragudni távolról is.Már imádkoztam is a megtéréséért. Szerintem igazán bűnt akkor követnék el és akkor vétenék igazán a szeretet ellen ha azt kívánnám neki, hogy bukjon meg a vizsgáin vagy ne legyen doktori címe. Ilyeneket nem kívánok neki. Engem nem zavar ha doktori címe lesz, nem zavar ha meglesz a védése, nem zavar ha valamikor doktorrá avatják, de nagyon szeretném, hogy Isten megadja nekem, hogy ne ugyanakkor kelljen ezt megtennünk, fejezze be már idén nyáron, mondjuk vizsgaidőszak végén a védését (júliusban és augusztusban nem szokott védés lenni, csak júniusban), avassák ősszel doktorrá és akkor biztosan nem egyszerre fejeznénk be. Baj lenne ha ezt kérném az imában? Nekem is egy doktoravatóm lesz (ha Isten kegyelméből tényleg lesz, hiszen minden jót neki köszönhetek) és nem szeretném, hogy rossz emlékekkel keveredjen ez a nap. Nem beszélve arról, ez a másik ok, hogy ha esetleg meghívnék közös ismerőst, akivel bár évek óta nem beszélt, akit nyilván felismerne és a múltban nem volt rá jó hatással és nem szeretném, hogy találkozzanak. Ez az ismerősöm nem keresztény, de az utóbbi években változott jó irányba nagyon sokat és bár szabad akarata van, törékeny a lelke és nem akarnám, hogy befolyásolja ez a PhD-s illető akár a régi emlékekkel vagy bármivel. Szabad imádkoznom az említett szándékomért?

Kedves Lelkiatya! Az elváltak de újraházasodotak halálos bünben élnek???

Lelkiatya! Kérem imádkozon hogy sikerüljön a forgalmi vizsgam. Nagy szükségem van rá 3 gyerek mellett. Köszönöm!

Dicsértessék a jézus krisztus! Én egy 20 éves római katolikus lány vagyok, a szüleim vallásosan neveltek föl, a hit számomra teljesen természetes. Éppen ezért nem volt közeli kapcsolatom Jézussal, a vallás inkább olyan megszokás volt. Másfél éve találkoztam egy 23 éves fiúval, sem ő sem a ma családja nem vallásosak. Összejöttem vele, most is együtt vagyunk nemrég megkérte a kezemet. Már a kapcsolatunk viszonylag kezdetén lefeküdtem vele, és így éltünk sokáig. Egy beszélgetés húsvét előtt viszont mindent megváltoztatott bennem, eldöntöttem hogy igazán megtérek. Eldöntöttem hogy betartom a böjtöt, minden nap olvasom a bibliát, heti kétszer megyek misére, minden este imádkozom és nem fekszem le vele többet. Ez a döntésen sok vitát szült viszont minden alkalommal megbeszéltük hogy együtt maradunk, mivel ő inkább lemond erről de nem szeretne engem elveszíteni. Azóta sok akadály zúdult a nyakamba, de gondolom ez teljesen természetes, ha valaki végre kezdi komolyan venni a hitét. A fogadalmat többé-kevésbé sikerült betartanom. Azóta háromszor feküdtünk le, minden alkalommal egyre rosszabbul éreztem magamat utána. A legutolsó után volt egy komoly elbeszélgetésünk és letisztáztam hogy én ezt tényleg soha többé nem szeretném, csak akkor hogyha összeházasodtunk. Ő ezek után is kitartott mellettem. Nekem is ő és én is neki mindenben az első párkapcsolatban, és minden ilyesmiben, ő a lelki társam és mellette érzem magam igazán boldognak. Mellette igazán az lehetek aki vagyok. Viszont mostanában ha két hétig nem találkozunk, és sok tiktok videót nézek, amikben keresztény lányok mondják el a véleményüket, sokszor elbizonytalanodom. Viszont amikor megérkezem hozzá, és megölel egyből eltűnik minden. Én tudok rá pusztán szeretett el tekinteni, és elképzelhetetlen számomra nélküle az élet. Ő a legjobb barátom is. Lehet hogy ez nem jó, de olyan mellette lenni, mint a templomban, lelkileg teljesen nyugodt vagyok. Az idő repül, pedig már másfél éve együtt vagyunk, és éltünk fél évet együtt is. Abban biztos vagyok hogy nagyon szeretem őt, és nem szeretném elveszíteni. Kérem segítsen, nem tudom mit csináljak, nem tudom hogy mi a helyes. Nem szeretnék impulzív döntést hozni. Igen vannak emberi hibái is, de azt hiszem ez minden kapcsolatban előbb utóbb gondot okoz. Tegnap láttam egy videót amiben egy lány azt mondta, hogy nagyon sok olyan helyzet van, hogy imádkoznak a hozzám hasonló helyzetben lévők, az Istenhez, hogyha ő nem szeretné hogy jelen legyen az életükben, akkor távolítsa el az illetőt. A lány szerint azonban ez rossz, és nekünk kell ezt a döntést meg hoznunk és a jeleket észrevennünk. Én nem vagyok teljesen biztos benne mi a helyes, Isten is megbocsát nekünk, nekünk is meg kell bocsájtani másoknak ugyanúgy a páromnak is. Ő egy jó ember, jó élet felfogással, és a nevelési elveink nagyban hasonlítanak nincs ellene a keresztény nevelésnek, és tudom hogy nagyon szeret engem. Mióta együtt vagyunk leszokott a dohányzásról és sok mindenben javult. Kérem válaszoljon az írásomra, szükségem van egy kis támogatásra. Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt Lelkiatya! Utalom a férjem En 30 ő 48 éves. Van 3 gyerekünk. Állandóan fekszik tevezik. Semmibe sw segít. Mindenkivel kiabal atkozodik a gyerekekkel is . Nem foglalkozik velük. Engem is fenyegett hogy megver meg csúnyán beszel. A saját gyerekünket is szavakkal bantsa. Imádkozom hogy meghaljon. Teljesen gyomorideggel élek mikor itthon van. Mit tegyek ? A gyerekeket nem tudom rá se bízni elalszik miközben én nem vagyok itthon a két éves egyedül van a házban. Segítsen hogy özvegy lehessek!!!

Kedves Lelkiatya! P. levele kapcsán írok, amelyben egy könyv fordításával és kiadásával kapcsolatban érdeklődött. Csak szeretném megkérdezni P.-től, hogy esetleg ő maga szeretné-e lefordítani a könyvet, amit linkelt vagy ő csupán érdeklődött? Esetleg ismer kiadókat vagy tapasztalt fordító és ezért kérdezi vagy csak olvasóként érdeklődött? Remélem nem sértőek ezek a kérdések. A másik kérdés inkább Önhöz szólna, Lelkiatya, csak kíváncsi lettem: az mitől függ tulajdonképpen, hogy mely teológiai műveket fordítják le, ki dönti ezt el? Az egyháznak vannak saját fordítói, akik fizetést kapnak ezért, az egyház alkalmazásában állnak vagy ingyen fordítanak önkéntes fordítók?

Kedves Lelkiatya! Ma ébredtem rá, hogy a nők, az ital, a gyors autók csupán pótcselekvés, hogy betöltsék az űrt amit Krisztus hiánya okoz. Hiába veszem magamhoz az Eucharistiában, ugyanúgy visszaesem a bűnbe. Földi dolgokkal próbálom pótolni az egyetlen igaz szerelmemet. Azt érzem, hogy nem leszek képes a szentségre, talán majd a tisztítótűzben megjavulok. Van bármilyen gyógymód, hogy neki tetsző életet éljek? Félek, majd azt mondja, távozz tőlem nem ismerlek.

Tisztelt Lelki atya! Ismeri-e Suenens bíborosnak a "Œcuménisme et Renouveau charismatique" című könyvét? 1978-ban jelent meg az ún. Malinesi Dokumentumok második köteteként. 2001-ben is kiadták. ((Pdf-ben itt: www.stucom.nl/document/0235fr.pdf )) Ferenc pápa, a római CHARIS számára 2021-ben elkérte a kiadási jogot és szorgalmazta ezen dokumentumoknak [könyveknek] nemzeti nyelvre való lefordítását. ((Lásd: www.charis.international/en/the-malines-documents-and-cardinal-suenens/#pll_switcher )) Miért írom mindezt és miért kérdezem, hogy ismeri-e? Azért, mert 2022-ben jelent meg a Metropólia kiadásában Cantalamessa bíboros 2015. évi nagyböjti beszédeinek gyújteménye "Két tüdő, egyetlen lélegzet" címmel. Suenens ugyanezt, pasztorális oldalról közelítette meg, sok évvel korábban. Voltaképpen a véleményét szeretném kérni Suenens könyveiről: Ön szerint mely egyházi szervezet volna illetékes a kiadási jogot elkérni Rómától, és szakszerű fordításban kiadni? Talán a budapesti Orsz. Lelkipásztori Intézet? Szíves véleményét várom. P.

Tisztelt Lelkiatya! Nemrégiben ismerkedem a Görögkatolikus vallás értékeivel. Nem tartozom egyetlen vallási közösséghez sem hivatalosan, viszont szeretném a Görögkatolikus vallást választani. Hogyan tudok elindulni ezen az úton. Hogyan tudom felnőttként felvenni a vallást? A jövőben szeretnénk a férjemmel, ha a kislányunk is a görögkatolikus hitben nevelkedne. Mi a teendőm? Előre is köszönöm a választ!

Kedves Lelkiatya! Egy különös kérdésem lenne Ferenc pápáról: kérhetem a közbenjárását már most(mostanában) vagy ezt csak akkor tehetem meg amennyiben szentté avatják? Mindenki mást mond erről. Vatikáni papok és bíborosok is azt mondták, hogy most már ő imádkozik értünk, ők maguk kérték is a közbenjárását. Ezt a temetésem mondottakból és interjúból vélem tudni. Valaki azt mondja, hogy lehet ilyet, valakik azt mondják, hogy csak a kanonizált szentek imáit lehet kérni. Van egy-két olyan dolog, amivel küzdök mostanában, de szeretnék fejlődni benne és ezek olyan dolgok, amikről ő maga gyakran beszélt, nagyon fontos részét képezte a pápaságának és valahogy adódna a lehetőség, kicsit megnyugtató lenne ha ő imádkozna értem, hogy ezekben a dolgokban, amelyekre ő is annyiszor utalt és amiben szerintem sokkal előrébb járt nálam, tudjak fejlődni. Egyébként is szerettem őszintén szólva, de most nem csak ezért kérdeztem ezt, hanem amiatt, amiről fentebb is írtam.

Tisztelt Lelkiatya! Bűn a kövérség? Nem merek félek templomba menni hogy mit gondolnak rólam. Misére nem járok ez miatt de sírt őrizni voltam .

Dicsértessék Jézus Krisztus! Kedves lelki atya,nekem az lenne a kérdésem,hogy mi q véleménye Kovács-Magyar Andrásról? Állítólag embereket gyógyít,sőt halottakat is támasztott már fel.Mindezt az ő elmondása szerint az Isten által teszi. Azt mondja,hogy Jézus Krisztus az Úr számára és ő hívő keresztény. Több interjút is megneztem vele. Önnek mi a velemenye róla? Valóban Isten adja neki ezeket a képességeket és az Isten ereje által gyógyít? Vagy valami más van a dologban?

Kedves Lelkiatya! Akár közel vagyok Jézushoz, akár nem, azzal mindig is sokat küzdöttem, hogy tudjak benne bízni a körülményektől függetlenül. Azt tudtam, hogy én mit akarok neki adni, mennyire szeretem és biztos voltam sok mindenben, ami olyan általános, mindenkire érvényes információ vagy ígéret volt, tökéletes példa erre a feltámadása vagy a második eljövetele, de amikor (szerintem) mondott vagy üzent valamit, ami nagyon személyesen nekem szólt és nem értettem a tartalmát vagy nem tudtam elhinni mert olyan felfoghatatlan volt, akár jó értelemben, olyankor valahogy nem tudtam bízni benne. Nem tudtam bízni benne, hogy úgy lesz, hogy bízhatok Jézusban, hogy nem véletlenül mondja amit mond, hogy nem én értettem félre, hogy tényleg úgy lesz. Több ilyen eset is volt, de mostanában történt valami, ami elgondolkodott. Éppen egy filmet néztem, ami az ő szent és tiszta édesanyjáról, az Istenszülő Máriáról szól és nagyon jól bemutatja Mária engedelmességét, hitét, bizalmát. Korábban is gondolkodtam már ezen, de akkor még csak átsuhant a gondolataimban. A konkrét eset arról szól, hogy édesanyámnál nemrég diagnosztizáltak egy alapvetően súlyos és nem gyógyítható betegséget, de még nagyon az elején tart. Gyógyszereket szoktak rá adni, de alapvetően nem adnak gyógyulást. Nagyon aggódtam emiatt, hogy mi lesz ebből, nem akarom édesanyámat elveszíteni, féltem az állapota rosszabbodásától. Az orvos, akinél először volt, tényszerűen elmondta, hogy ez elég rossz betegség, de az sem biztos, hogy rosszabbodni fog. Egyszer Jézusnak írtam egy levelet, néha levélben szoktam imádkozni és közölni vele amit szeretnék, ez körülmények és a helyzet függvénye. Leírtam neki, hogy sok minden aggaszt engem, többek között édesanyámnak ez a betegsége. Amikor itt jártam, akkor olyan volt, mintha hallottam volna, hogy válaszol és mond nekem két szót: "Ne félj!" - nehéz elmagyarázni, mert nem a hangját hallottam, de mégis hallottam ezt a két szót és nem olyan volt, mintha én mondtam volna magamnak, de nem is tennék olyat. Akkor nem tudtam hova tenni. Valami jó dologra utalt, ennyit értettem, de a tartalmát nem. Gondoltam magamnak, a "ne félj" jelenthet sok mindent. Ne féljek, mert feltalálnak majd egy új kezelést és anyukám meggyógyul, ne féljek mert nagyon sokáig (vagy sosem) fog rosszabbodni az állapota, ne féljek mert rosszabb lesz a helyzet de majd lesz erőm elviselni, ne féljek mert az imáim hatására valahogy megoldódik a helyzet amit akkor majd látni fogok, ne féljek mert megjelenik majd nekem maga Jézus és meggyógyítja az édesanyám és még ki tudja mit jelenthet ez a két szó, hogy "Ne félj". A lényeg, hogy örültem ennek a válasznak, de közben nem tudtam mit kezdeni vele és nem tudtam teljesen megnyugodni sem. Nemrég volt az édesanyám annál az orvosnál, akihez a másik orvos irányította, mert ő a betegség szakértője és azt mondta neki, hogy még nagyon a folyamat elején jár, szinte a folyamat előtt és még nagyon hosszú ideig megmaradhat ez az állapot. Anyukám nem emlékszik mit mondott pontosan, de egy elég nagy számot, talán 10 vagy 20 évet. Abban nem lehetek biztos, hogy mikor mi lesz, de elgondolkodtam. Jézus azt mondta, hogy ne féljek, hacsak félre nem értettem vagy nem hallucináltam és az édesanyámtól egy ilyen hírt kapott az orvostól, ami alapvetően egy elég jó hír a helyzethez képest. Lehet ez az egész egy megerősítés, hogy tényleg bízzak, abban amit Jézus mond nekem? Amit válaszol vagy üzen nekem? Őszintén érdekelne, hogy Ön szerintem jól gondolom-e amit gondolok. Máskor is volt már olyan, hogy akkor még nem tudtam megérteni, hogy hogyan lesz valami lehetséges, de mégis úgy lett, ahogy szerintem Jézus mondta. Az egyik ilyen eset az volt, amikor volt egy bizonyos rendszeres programom az egyik hétköznapi szentmise előtt és ahhoz, hogy odaérjek a misére úgy, hogy áldozni is tudjak, ahhoz azt a másik programot kellett volna korábban kezdeni. Végül csak annyit tudtam intézni, hogy kicsit lett korábban. Amikor ezt levélben leírtam, akkor mintha hallottam volna, hogy "Minden rendben lesz!" és később mint írtam, kicsit korábbra is lett téve ez a dolog, de nem annyira, hogy teljesen ott tudjak maradni. Még csalódott is voltam kicsit. Egy idő után kiderült, mikor egyszer végig ott maradtam és utána mentem egy későbbi misére, illetve mikor egyszer megbetegedtem, hogy nem is biztos, hogy jó lenne azon a programon végig ott maradni a liturgia előtt. Arra jutottam, hogy elég az az egy óra ott és utána jobb menni a liturgiára, de nem mindkettőt végig vállalni, mer az nekem túl fárasztó és egy idő után már figyelni sem tudok. Ez is egybeesik azzal, hogy "Minden rendben lesz" amit azt hiszem válasznak hallottam. Ezt akkor őszintén szólva nem Jézussal osztottam meg, de attól még jöhetett tőle a válasz, gondolom. Egy harmadik eset is volt, amikor szintén nem Jézussal osztottam meg valamit. Az apostolokat is szívesen szólítom meg az imában. Elmondom nekik az érzéseim, élményeim, a kérdéseim, a szomorúságaim, sok mindent. Egyik alkalommal Péterhez intéztem az imámat és részleteztem neki, hogy volt egy bizonyos helyzet, ezt és ezt mondtam, nem tudom vétkeztem-e, de azt is elmondtam, hogy mi az, ami miatt meg nem tűnik bűnnek. Mintha hallottam volna a választ, hogy "Akkor mi a baj?" szóval körülbelül, hogy "akkor miért lenne bűn?" vagy valami ilyesmit jelenthetett. Később megkérdeztem egy papot, elmondtam neki amit Péternek és ugyanazt a választ kaptam, hogy nem követtem el bűnt. Jelenthetik ezek azt, hogy nyugodtan bízhatok abban, amit viszonylag ritkán, de hallani szoktam? A legelső eset, édesanyám betegsége, ennek kapcsán tévesen érzem azt, hogy ez egy bizonyíték arra, hogy bízzak mindig Jézusban vagy ez tényleg egy megerősítés? És mi a helyzet amikor nem Jézust szólítom meg, de mégis kapok választ, olyankor az Jézustól jön akkor is ha nem ő van megszólítva vagy attól a személytől, akit megszólítottam? Számomra fontosak ezek a kérdések, sokat jelentene a válasza.

Kedves Lelkiatya! Köszönöm szépen a választ, és semmi gond, hogy nem tudott előrébb venni, így is örülök, hogy 8 nap alatt választ kaptam. Annyiban még tudna segíteni, hogy esetleg mond olyan papokat/személyeket, akiktől tudnék ilyen gyógyulások felőle érdeklődni? Nagyon megköszönném. És köszönöm az előbbi "kérdezőnek" is a segítségét. A szentekhez tartozó gyógyulásokat is tanulmányozom természetesen.