Azt hiszem, jobb, ha az ember nem törekszik arra, hogy lelkivezető legyen. Legalábbis a sivatagi atyák óva intettek erről. Valószínű azért, mert tudták, hogy óhatatlanul hiúság, gőg keveredhet bele, ha vezetni akarunk másokat. Tehát azt mondom, ezért nem kell tenni semmit. Ha úgy közelítjük, hogy ki a jó lelkivezető, akkor az egyik legfontosabb tulajdonsága, szerintem, a figyelmesség, a rendkívül érzékeny figyelem. Ugyanis akkor tudja meghallani, hogy a másiknak mire is van szüksége - még ha adott helyzetben egészen másról is beszél! -, és akkor tudja meghallani a Lélek szavát, amelyet közvetítenie kell. Tehát, ha nem is törekszik arra, hogy lelkivezetővé váljon, a figyelem kimunkálása mindenképpen jó törekvés: figyelem Istenre és figyelem az embertársra.

Azt tanácsolom, hogy az elmúlt időszak tapasztalata inkább arra késztesse, hogy menjen templomba, amikor csak tud, amikor csak lehet. Nem mindig értjük, hogy mi miért történik velünk. De a méltatlankodás, az értetlenkedés mindig rossz gondolatokhoz visznek. Érdemes ezt teljesen kihagyni az életünkből. Ha nehezen élte meg a zárást - amint írja -, ez nagyon jó jel. Adjon érte hálát az Úrnak, hogy Önnek hiányzik a templom, a közös ima, a szertartások, a szentáldozás. Bárcsak minden megszületett ember itt tartana a hitben! Ez tehát ajándék melyet meg kell köszönnie. A záró mondatára a következőt mondhatom: Nem mindegy, hogy mi az oka, ha nem tud menni templomba. Ha nem jön a busz, s így nem tud eljutni a templomba, ez nyilván nem az Ön felelőssége, ez Önnek nem bűn. De ha saját elhatározása miatt nem megy templomba, ez az Ön felelőssége, az Ön bűne. Az eredmény ugyanaz, de a szándék miatt a dolog megítélése lehet egészen más. Én sem javaslom, hogy böjtben hagyja el a templomot. Akkor épp a lelki forrástól fosztaná meg magát, ami a böjtben leginkább szükséges.

Igyekszem minden kérdésre válaszolni, de bizony, nem kis elmaradásaim vannak. Nem időrendi sorrendben írom meg a válaszokat. Nem is mindet egyformán kell megimádkozni. Elnézését kérem, ha voltak megválaszolatlan kérdései, és a türelmét is. Iyekszem mihamarabb fölgöngyölíteni a megválaszoltalan kérdések sorát. Köszönöm megértését.

Köszönöm, kedves Lívia! Íme, továbbítom. Mindemellett imádságunkkal is erősítsük a helyét kereső testvérünket!

Egyrészről igaz, jobb lenne az Úrral tökéletes egységben lenni, jó volna már a mennyországban lenni. De hogy mikor juthatunk el oda, ez teljesen az ő kezében van. Ezt kivenni - próbálni kivenni - a kezéből nem lehet. (Mondják, hogy aki megöli magát, annak azért mindazokat a gyötrelmeket végig kell élnie, amelyek elől menekülne, amelyek az életben még rá vártak.) Tehát a sátán ebbe a helyes törekvésbe csempészi bele a torz gondolatot. Jó volna már az Úrnál lenni, ez igaz, de közben azt sugallja, hogy vess véget az itteni szenvedéseknek. Nem arról van szó csupán, hogy bűn ilyenre gondolni, hanem ostobaság, önmagam megrontása, ha az ilyen gondolatokat komolyan veszem, ha nem azonnal űzöm el ezeket, mégpedig jó gondolatokkal, azok behelyettesítésével. A félálomban elkövetett önkielégítés messze nem olyan súlyos vétek, mintha tudva és akarva követi el az ember, főként, amikor rákészülve, különböző késztető körülményekkel vezeti bele magát az ember. Ahhoz képest ez nem súlyos. Nem kell vele a paphoz szaladni. Annál is inkább, mert van ennek fiziológiai oka is, ami teljesen természetes. De a legközelebbi szentgyónásban mégis érdemes elmondani. Csak azért, hogy tisztuljon a lelke, hogy semmi ne maradjon, ami beszennyezze. Ha bármi felelőssége van is ebben, azt le tudja tenni ezzel. Viszont abból mindenképp ki kell gyógyulnia, hogy fél a lefekvés előtt. A bűn elkövetésétől fél? Az érkező sötét gondolatoktól? Azt tanácsolom, hogy lefekvés előtt hosszan imádkozzék. Vannak esti imák. A honlapunkon például megtalálható a kis esti zsolozsma. Ez a főként zsoltárokból és ősi imákból való kis imacsokor elimádkozása kb. 20 perc. Lehet egyénileg zsoltárt olvasni, vagy valamilyen lelki könyvet elővenni. De mindenképp legyen idő az Úrral beszélgetni lefekvés előtt. Ez legyen a legutolsó tevékenysége. Ez segíthet abban, hogy ne félve menjen bele az éjszakába, hanem örömmel, bizalommal. Fontos, hogy minden este így tudjunk elaludni.

A saját parókuson keresztül kell a saját megyéspüspökének írni kérelmet. Abban megindokolni, hogy miért szeretne rítust váltani. Ha megkapta a püspöktől ezt az engedélyt, akkor ennek birtokában a lakóhelye szerinti római katolikus püspökségre kell elküldeni a rítusváltoztatási kérelmet - szintén indokok fölsorolásával - és mellékelni az elengedő püspök jóváhagyó levelét. Ekkor az új püspök ír egy befogadó nyilatkozatot, amelyet be kell mutatni a saját parókusnak. Neki lesz kötelessége bevezetni, vagy az érintett parókiával beíratni az anyakönyvbe a rítusváltás tényét.

Az elhízásnak és a cukorbetegségnek is súlyos szövődményei lehetnek, a fogyás nem kérdés. Az, hogy ez milyen módszerrel, kinek a vezetésével történik, az viszont nem mindegy. Ugyanis a piacon rengeteg drága terméket reklámoznak, de azok hatásait ellenőrizni nem lehet, és nem hangsúlyozzák az orvosi háttér biztosítást ( állapotfelmérés, vérkép, máj-,vesefunkció stb.) Véleményem szerint mindent meg kell tenni az egészség érdekében, de ami fontos ebben az esetben, hogy szigorú orvosi felügyelet mellett történjen. Amennyiben a kezelőorvosa megfelelőnek-biztonságosnak tartja ezt a fogyasztó tablettát, akkor kezdje el. De ha az orvosa mást javasol, akkor kövesse ezt a tanácsát!

A gyónási titok ma is szent és sérthetetlen. Valójában a mai papok között is vannak a szentgyónás hősei, akik nem árulják el, hogy mit mondtak el neki a gyónásban, még ha meg is vádolták, és ő kerül bajba emiatt. Ma is vannak ilyen esetek! Szó nincs arról, hogy bárki is eltörölné a gyónási titkot. Valami ostoba sajtóhíradás röppenthette ezt föl, amit aztán szintén súlytalan médium felületek átvettek, terjesztettek. Ilyen nem történhet meg a katolikus egyházban (persze, az ortodox egyházban sem). Ettől igazán nem kell tartania.

Ideírom a paraklisz teljes kánonját. Hátha másoknak is jól jön: Paraklisz kánonja I. óda 8. hang. A vízen áthaladván szárazon, * és az egyiptomi fogságból kiszabadulván, * fölkiálta Izrael: * a mi szabadító Istenünket dicsőítsük! Sok kísértéstől körülvéve hozzád menekülök ó Szűz, az Igének anyja, üdvösséget keresvén szabadíts meg a terhektől és a gonosztól. Szenvedélyek rohamai ostromolnak, és sok gond tölti meg lelkemet, legszeplőtelenebb Ártatlanság! Szerezz neki békességet a te Fiad és Istened csendességében. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek! Ki az üdvözítő Istent szülted, ó Szűz, szabadíts meg engem a gonoszságoktól, hiszen most is hozzád menekülök s eléd tárom lelkemet és gondolataimat. Most és mindenkor és örökkön örökké. Amen. Testben s lélekben beteg vagyok, méltass engem isteni látogatásodra, egyetlen Istenanya, mint jóságos, és a Jóságnak szülője. III. óda. Uram, a mennyeknek teremtője * és az Anyaszentegyháznak alkotója, * te erősíts meg engem szeretetedben, * végkívánságom, * és a híveknek megerősítője, * egyetlen Emberszerető! Életem közbenjárójává és oltalmává teszlek téged, Istenszülő Szűz, kormányozz engem a te révpartodhoz, te, minden jónak oka, hívek erőssége, minden dicséretreméltó! Kérlek, távolítsd el tőlem a lelki háborgást, és az aggodalmak viharát, hiszen te, isteni Ara, Krisztust, a háborítatlanság szerzőjét hordoztad, ó egyetlen Ártatlanság! Dicsőség? Ki a Jótevőt, minden jónak okát szülted, a jótétemények bőségét árasztod mindnyájunkra, mert te mindent megtehetsz, hiszen a hatalmas erejű Krisztust hordoztad, Istenben boldog! Most és? Gonosz betegségek és gyötrő szenvedélyek terhelnek engem, ó Szűz ? segíts meg engem, hiszen a gyógyulás kiapadhatatlan tárházának ismerünk téged, legártatlanabb! (Mentsd meg szolgádat a veszedelmektől, Istenszülő, hiszen Isten után mindnyájan hozzád menekülünk, ki megvívhatatlan bástyánk vagy és menedékünk. Tekints reám minden magasztalásra méltó Istenszülő, mert testi rosszaság tartóztat, s gyógyítsd meg lelkem kínjait.) Kathizma 2. hang Buzgó esedezőnk és megvívhatatlan bástyánk, * irgalomnak kútfeje és a világnak menedéke, Istenszülő, * alázattal esedezünk hozzád, * Jöjj hozzánk, Nagyasszonyunk, és ments meg minket a bajoktól *? mint egyetlen gyors segítségünk. IV. óda. Meghallám, Uram, * gondviselésed titkát, * és megértém műveidet * és dicsőítém Istenségedet! Szenvedélyeim hullámzását és vétkeim viharait, csendesítsd le, ki Kormányzónak az Urat szülted, isten Ara! Irgalmadnak mélységét áraszd reám, ki segítségül hívlak, hiszen te magasztalóid kegyelmes Üdvözítőjét szülted! Dicsőség? Ajándékaid élvezetében, ó legszentebb, hálaadó éneket zengünk neked, kik téged Isten anyjának ismerünk. Most és? Te vagy a mi reménységünk, erősségünk és üdvösségünk leronthatatlan bástyája, ó Tisztaságos, s megmenekszünk minden kellemetlenségtől. V. óda. Világosíts fel minket parancsaiddal, Urunk, * és a te magas karoddal * békességedet add meg nekünk, * egyetlen emberszerető! Töltsd meg vígassággal szívemet, Szeplőtelen, ajándékozd nekem a zavartalan örömet, hiszen a vígasság szerzőjét szülted. Szabadíts ki minket a veszélyekből, szeplőtelen Istenszülő, ki az örökkévaló szabadulást szülted, és a minden értelmet felülhaladó békességet. Dicsőség? Oszlasd el vétkeim homályát, isteni Ara, a te világosságod tündöklésével, ki az örökkévaló isteni világosságot szülted, és a minden értelmet felülhaladó békességet. Most és? Orvosold, ó szeplőtelen, lelkem betegségét, és méltass látogatásodra és könyörgéseddel szerezz nekem egészséget. VI. óda. Imádságomat kiöntöm az Úr elé, * és elbeszélem neki az én nyomorúságomat, * mert gonoszsággal tele az én lelkem, * és életem közel van a sírhoz, * és fölsóhajtok, mint Jónás: * a romlásból, Isten, vezess ki engem! Ki a haláltól és az enyészettől megszabadított, önmagát engedte át a halálnak, hogy a halál és enyészet révén felemelje természetünket. Azért, ó Szűz, imádd Fiadat, a te Uradat, hogy mentsen meg minket ellenségeink cselvetéseiből! Mindnyájunk élete védelmezőjének és szilárd őrzőjének ismerünk, ó Szűz, ki a kísértések lángjait kioltod és az ördögök fondorlatait távol tartod. Kérlek, szabadíts meg engem mindenkor szenvedélyeim rontásától. Dicsőség? Menedékünk védőbástyájának tartunk és a lelkek legtökéletesebb üdvösségének, s bajainkban védelmezőnknek, ó Leányzó, s mindenkor örvendünk a te ragyogásodnak, Úrnőnk! Ments meg minket most is a bajoktól és a szenvedésektől! Most és? Erőtlenségem ágyában fekszem, s nincs gyógyszer testem számára, és hozzád fohászkodom, Jóságos, ki a világ Üdvözítőjét, Istent, betegségeinktől szabadítónkat szülted: emelj ki engem a szenvedély okozta romlásból! Konták 2. hang A keresztények megszégyenülhetetlen pártfogója, * a Teremtő előtt a mi változhatatlan közbenjárónk, * Istenszülő Szűz, * ne vesd meg a mi bűnös ajkainkról eredő imádságunkat, * de mint jóságos, előzz meg minket segítségeddel, * kik hozzád buzgón fohászkodunk, * figyelmezz a mi imádságunk szavára, * és siess a te engesztelő pártfogásoddal, * könyörögvén az Úrhoz érettünk, * mint a te hűséges tisztelőidért! VII. óda. A Júdeából származott ifjak * hajdan Babilonban a háromsági hittel * a kemence lángját taposták énekelvén: * Atyáinknak Istene, áldott vagy te! Midőn a mi üdvösségünkről akartál gondoskodni, Üdvözítőnk, egy szűznek testében helyezkedtél el, s őt, mint közbenjárót mutattad be a világnak: Atyáinknak Istene, áldott vagy te! Az irgalom szerzőjét, kit te szültél, tisztaságos Anya, kérleld meg: mentsen meg minket a bűntől és minden lelki tisztátalanságtól, kik hittel kiáltunk: Atyáinknak Istene, áldott vagy te! Dicsőség? Testi gyöngeségeinket, lelki betegségeinket méltasd gyógyulásra, Istenszülő, mindazoknál, akik szeretettel menekülnek a te oltalmadhoz, mert te Krisztust, az Üdvözítőt szülted. Most és? Az üdvösség kincstára, a romolhatatlanság forrása, a bizalom pillére és a bűnbánat ajtaja gyanánt mutattad be Szülődet azok előtt, kik így kiáltanak: Atyáinknak Istene, áldott vagy te! VIII. óda. A mennyei Királyt, * kit az angyali hadak énekelnek, * dicsérjétek és magasztaljátok, * mindörökké! A tőled segítséget esdőket ne bocsásd el, ó Szűz, kik téged Ártatlanság mindörökké énekelnek és magasztalnak! A gyógyulások bőségét áraszd, ó Szűz azokra, kik neked hittel zengenek és kifejezhetetlen szülésedet magasztalják. Dicsőség? Lelkem erőtlenségeit, testem szenvedéseit gyógyítsd meg, ó Szűz, hogy mint kegyelemmel teljest mindörökké magasztaljalak. Most és? A kísértések rohamát és a szenvedélyek zaklatásait távolítsd el tőlünk, ó Szűz, hogy téged örökké énekelhessünk! IX. óda. Valóban Istenszülőnek vallunk téged, * tisztaságos Szűz Mária, * kik általad üdvözülünk, * a test nélküli angyali karokkal magasztalván téged. Ne vesd meg könnyeim árját, Istenszülő Szűz, ki, mint Krisztus szülője, minden könnyet letörölsz. Töltsd be szívemet örömmel, ó Szűz, ki az öröm teljességében részesültél, és elvetted a bűn siralmát. Dicsőség? A tehetetlenség gonosz helyzetére aláztattam, ó Szűz, gyógyíts meg engem, s vezess át betegségemből az egészség állapotába! Most és? Tündöklésed fényével világosítsd meg, ó Szűz, és oszlasd el a tudatlanság homályát mindazoknál, kik téged igaz hittel Istenszülőnek vallanak. Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő, a boldogságost és szeplőtelent és a mi Istenünknek anyját. Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged, valóságos Istenszülő, magasztalunk!

Ezt a kérdést én is nagyjából úgy látom, mint Ön. Illetve elismerőleg kell szólnom ebbéli törekvése miatt. Igen, jobb, ha időt adunk az embereknek. Egyébként is legtöbbször nem a szavainkkal győzünk meg másokat, hanem a tetteinkkel, a lényünkkel. Lehet, hogy világos érveket tudnék fölhozni a másik álláspontjának cáfolatára, de a szavaimnak még nincs kellő súlya, hogy hasson, hogy meggyőzzön. Lehet, hogy még magamnak kell formálódnom, hogy szavaim ebben vagy abban a kérdésben hitelesebbé váljanak. S ennek munkálása is csöndben történik. Igaz, a beszélgetések, viták is segítenek ebben. Tehát azt sem kell elvetni. De én is úgy vélem, legtöbbször jobb a hallgatás. S ha súlyos dologról van szó, akkor imádsággal is segíthetem a másikat a helyesebb belátás érdekében. Ez is csöndes, háttérmunka.

Hogy mennyire sietve adtak hangot, azt nem tudom. Általában nem jellemző ez a sietség. Alaposan meg szokták fontolni a püspök atyák, ha közös nyilatkozatot fogalmaznak meg. Viszont visszakerestem a dolgot, s úgy látom, hogy a Magyar Kuriron megjelent egy meglehetősen erős fogalmazású vélemény Makláry Ákos atya, a KÉSZ elnöke jóvoltából. Ezekhöz igazán nem értek, de úgy ítélem meg, hogy az ő megszólalása nagyon helyes volt, találó, s nem láttam volna én sem szükségét, hogy ezt még egy másik nyilatkozattal toldják meg a püspök atyák. Egyébként valóban nem könnyű kérdés, hogy mikor mire és hogyan kell reagálni. Annyi badarság jelenik meg a média felületein, hogy képtelenség mindegyikre válaszolni, azok kapcsán eligazítást adni, de képtelenség még a helyes mértékét is megtalálni ennek. Tehát, ha Ön úgy érzi, hogy kellett volna a Ferenc pápát sértegető megnyilvánulásra is mondani valamit, lehet, hogy igaza van. Nem tudom pontosan megítélni. Én mindenesetre semmiképp sem törnék pálcát a Püspöki Kar fölött amiatt, hogy ezt akkor nem tette meg.

Erre a nyárra még nem tudtunk nyilvánosan meghirdetett lelkigyakorlatot tervezni, de csoportok vagy egyének jelentkezésére örömmel állnak rendelkezésre a lelkigyakorlat szervezők. Akár felkért lelkigyakorlatvezetővel, akár a helyi atyák irányítása mellett. (Talán ősszel lesz egy lelkigyakorlat a házasságra készülők számára.) Ehhez a kegyhely elérhetőségeinek valamelyikén érdemes felvenni a kapcsolatot velünk. Máriapócs: 42 385142, pocskegyhely@gmail.com Bodrogolasziban lesz szemlélődő Jézus ima lelkigyakorlat aug. 15-22 között. 40 ezer Ft/fő, teljes szilenciummal. erre

Persze. Az esküvő hatalmas jelentőségű dolog, amely sokak örömét jelenti. Nem volna helyes kisajátítani. Nyilván a legeslegnagyobb öröm a fiatal páré, de nem csak az övék. Ezt fejezi ki a lakodalom, a nagy közös ünneplés. Semmi nem indokolja azonban, hogy a lakodalom több legyen, mint amit az életünk diktál vagy megenged. Az teljesen torz fölfogás, ha ilyenkor kölcsön kérnek pénzt, hogy nagy lagzit csaphassanak. Ezt sohasem szabad megtenni. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! - mondja a jó öreg szólás. Érdemes előre megírni, hogy egy egyszerű együttlét lesz csupán. A közeli jó barátoknak meg lehet mondani, hogy hozzanak magukkal egy kis elemózsiát. Úgy mondják: batyus összejövetel. Ebben semmi rossz nincsen. Nem kell törődni az esetleg akadékoskodók megszólásával, hogy ezt nem illik, ezt nem szokás. A legfőbb dolog a szentség, és az ehhöz kötődő közös öröm. Hogy ezt mekkora lakmározással kötik össze, az már teljesen másodlagos.

Jézus ezen szavaival a 81. (82.) zsoltárra utal, ahol ebben az összefüggésben hangzik el ez a kifejezés: "Azt mondtam: istenek vagytok és a Magasságbeli fiai mindnyájan, mégis meghaltok..." Tehát már magában a zsoltárban is egy kis költői túlzást találunk. Minthogy az emberek Isten fiai, Isten gyermekei, ezért mondja őket "isteneknek". Ám a kijelentés éppen arra irányul, hogy ezzel nincs mit kérkedni, mert ugyanúgy meghalnak, mint minden halandó. Jézus ezt a kifejezést használja föl arra, hogy igazolja saját isteni eredetét. Egyrészt rámutat az ember hatalmas voltára, hogy Istentől származik, Istenhöz tartozik, isteni lény, csak éppen halandó, másrészt kimondja a maga isteni eredetét, amely, persze, összehasonlíthatatlanul több, egészen más, mint az emberek isteni eredete. De ezt a hallgatóság akkor úgysem értette volna meg. Csupán egy bátor kijelentést tett, hogy az ő isteni eredetét ne merje senki kétségbe vonni (Jn 10,36).

A lelkiatyai kapcsolat nem az udvariaskodás színtere. Ha valami miatt nem érzem a fejlődés, az Istenhöz közeledés eredményét a lelkiatya mellett, akkor szabad váltani. Az udvariasság arra azért kiterjed, hogy ezt az elhagyott lelkivezetővel is illik tudatni. Mindenesetre, ha Ön ezzel a gondolattal foglalkozik, ezt a második lépést 4x olyan alaposan fontolja meg. Nehogy kis idő múltán ezt a második lépést is elhamarkodottnak találja. Én azt javaslom, egy kicsit még maradjon meg az elsőnek választott atya mellett. Hátha az Úr ezen az úton akarja és tudja Önt vezetni. Nem mindig rokonszenves és kedvelt személy a lelkiatya. A fő szempont az, hogy tud-e közelebb segíteni Istenhöz. Persze, ha alapos megfontolás és egy kis idő kivárásával csak még jobban megbizonyosodik, hogy mást kell választania, tegye meg nyugodtan.