Kedves Lelkiatya!
Bűnnek számít ha egy nő nem vágyik gyermekre? Férjemmel elég kesőn találtunk egymásra és 39 évesen kötöttünk szentségi házasságot. Gyermekünk nincs se közös se előző kapcsolatból
A környezetünk már a házasságkötést is úgy értelmezte, hogy biztosan úton van a gyermek vagy mindenáron gyermeket szeretnék.. Folyton tapintatlan kérdésekkel bombáznak. Természetesen nem utasítjuk el a gyermekáldást ha jön de én már kimondottan nem vágyom rá. Magasabb életkoromból és egészségügyi problémáimból adódóan én már nem szeretnék orvostól orvosig, mindenféle kuruzslóhoz szaladgálni gyermekáldás reményében. Férjem is úgy gondolja, hogy az Úr majd eldönti mit szeretne. Ha nem ad gyermeket úgy is le tudjuk hasznosan élni az életünket.
Nem, ez az érzés nem bűn. Az a bűn, amit elkövetünk. A gyermekáldás lehetőségét nem szabad kizárni a házasságból, de ez nem azt jelenti, hogy kötelező vágyni rá. Szerintem teljesen érthető és józan az Ön gondokodása ezen a téren. S ez a legjobb - ahogy írja is -, ha az Úrra bízzák azt, hogy hogyan alakul az életük. Ez legyen teljes, szívét-lelkét átjáró meggyőződése. Akkor nem fognak fájni, nem ejtik zavarba a tapintatlan kérdések. Egész egyszerűen, a maga természetességével tud válaszolni rá. Hogy esetleg örökbe fogadjanak-e gyermeket, ezt is meggondolhatják. De nem elvárás, hogy ezt kellene tenniök, szó sincs róla. Csak vannak rá szép példák, hogy ilyen módon formálódik ki egy család élete, és sok boldogságot tudnak átadni. Bízzák életüket egészen az Úrra, és idővel kitisztulnak majd a gondolataik, a szemléletük, hogy mit vár Önöktől Isten, milyen utat, milyen feladatokat szán Önöknek.
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Tisztelt Lelkiatya én most nem kérdést szeretnék feltenni. Csak azt szeretném kérni öntől és ezt az oldalt követőktől,hogy imádkozzanak édesanyámért,akinél komoly egészségügyi problémát találtak és akit május 6-án műteni fognak. Kérem én is a mindenható Istent,hogy gyógyítsa meg és tartsa meg őt egészségben. Kérem,hogy önök is imádkozzanak. Köszönöm.
Imádkozunk az édesanyjáért.
Kedves Lelkiatya!
Halálunk után üdvözülünk, remélem! De akkor miért gyászolunk? Mostanában ezen gondolkozom. Meghal valaki, akkor fáj, pokolként élem meg az elvesztését. Vagy magamat sajnálom. Ahelyett, hogy örülnék, hogy már a mennyben van. Érdekes volt megélni ezt is. Krisztus feltámadt, a szentatya is, ahogy velem közölték. Örülni kéne, hisz legszebb napon ment el. De mégis fekete zászló, gyászmise, lelkiüdv. Nekem ez olyan paradoxon. Friss gyászolóknak azt szoktam mondani. Jézus is megsiratta előbb Lázárt...De nem állt meg ott. Vagy mi még itt tartunk. Sírunk, mert még homályos, a feltámadás? Sok szentem van. Miután egyhűl a fájdalom, szoktam kérni a közbenjárásukat, pláne, ha olyan valami ér, amit közösen éltünk át. De van olyan is, hogy szorul a szívem, mert hiányzik az illető. Most olvastam, kedvenc részem. "kertész" vagy " Raabboni"? Hát nálam talán még a kertész, idő kell, hogy Mester legyen belőle. Köszönöm! Szilvi
Úgy látom, a sorai között már meg is válaszolta a kezdeti kérdését. Igen, egy-egy haláleset kapcsán a veszteség miatt gyászolunk. Ha jelen is van a gyászunkban a föltámadás biztos reménye, attól még nagyon fáj a hiány, hogy az általunk szeretett személyt már nem láthatjuk többet, nem hallhatjuk a hangját, nem beszélgethetünk vele. Tehát nem a feltámadás bizonytalansága miatt sírunk, hanem a szeretet kifejezhetőségének hiánya miatt. Ilyen értelemben tehát a legmélyebben hívő embernek is szabad sírni, szomorkodni, gyászolni a szerettei elköltözése miatt.
Lelkiatya.hu
Ennyi elég, hogy megkapja?
Köszönöm.
Nem. A pontos cím: lelkiatya@hd.gorogkatolikus.hu
Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Atya,tudja nagyon szeretek Forma1et nézni,a kedvencem pedig már régóta Lewis Hamilton 7szeres világbajnok,lehet már Ön is hallott róla. Hamilton önmagát régebbi interjúkban Katolikusnak valotta,Temploma járó hívő embernek. De az utóbbi időkben több igen rossz megjegyzést tett,abortusz párti lett,anno sajnos Ferenc pápát is kritizálta,lmbtq támogató lett. Katolikusként lehet egy ilyen sportolónak tovább szurkolni? Köszönöm.
Igen. Válassza külön a kettőt. Hamilton nem attól neves ember, hogy a világban uralkodó téveszméket elfogadja, hanem mert minden bizonnyal roppant tehetséges autóversenyző. Szurkoljon neki nyugodtan. Néha pedig imádkozzék is érte, hogy Isten világosítsa meg a gondolkodását.
Dicswrtessek a Jézus Krisztus. Tudom nem pontosan ez a Görög katolikus köszöntés, de hiába vagyok görög katolikusnak kereszteleve római katolikus misékre jeetam gyerekként meg most is... A kérdésem az lenne hogy első aldozas nelkül is gyónhatok?
A szentgyónás lényege, hogy fölkészítsen az Eucharisztia vételére. Azt nyilván nem mondhatjuk, hogy anélkül nincs értelme, de azért azt látni kell, hogy a kettő között szoros összefüggés van. Ez a lelkiéletben nem mindig mutatkozik ilyen érzékelhetően, de teológiailag a mélyben összetartoznak. Nem tudom, mi lehet az akadálya a szentáldozásnak. Hacsak lehet, ne halogassa.
Kedves Lelkiatya!
Eretnekség az, ha katolikusként valaki azzal az eredeti bűn fogalommal tud azonosulni, amit az ortodoxia vall, ti. hogy a következmény/büntetés öröklődik csak, a bűnösség nem?
Válaszát előre is köszönöm!
Az ortodoxia általában nem ismeri az áteredő bűn fogalmát, és azt állítja, hogy a világra születő ember részese az első bűn következményeinek, megörökli az első bűn következményeit (főként a halált), de ő maga nem bűnös. Ez persze, azért elég összetett kérdés az ortodoxiában, de alapvetően így vélekednek. A katolikus tanítás szerint a keresztség megtisztít az áteredő bűntől, mert a világra születő ember nemcsak a halált hordozza mint az első bűn következményét, hanem maga is bűnös, és ettől elég nehéz lenne eltekinteni, mert ez alapvető katolikus tan. A bűn következményei és a bűnösség nem könnyen választható szét egymástól, annak érdekében, hogy ezt precízen meg lehessen fogalmazni. A katolikus tanítás szerint a születéssel adott bűnösség nem jelent személyes, egyedi, ténylegesen elkövetett bűnt, hanem állapotszerű helyzetet.
Kedves Lelkiatya,
egy kérdező a csodás gyógyulás után érdeklődött. Most Carlo Acutis szentté avatásának aktualitása kapcsán olvastam a hozzá kapcsolódó gyógyulásról itt: https://www.magyarkurir.hu/hirek/elismertek-boldog-carlo-acutisnak-tulajdonitott-csodat
Mivel súlyos koponyasérültről van szó, nem tudom, hogy mondták-e a betegnek, hogy imádkoznak érte, de ha esetleg igen, szerintem ilyen állapotban "logikusan" nem érthette meg akkor sem, de ha mégis megértette, talán az is jelen logikánkon túli, nem csak a gyógyulás. Hátha ez is segít a kérdezőnek, bár biztos talál jobb példákat is, ha keres.
Köszönjük szépen. Közzé is teszem, hátha a kérdező is olvassa ezt.
Tisztelt Lelkiatya!Ez a kijelentés mennyiben lehet igaz??Ez így lenne tényleg?Hálás köszönet a válaszért!!
Senki nem változik csak akkor, ha ő akar. Akkor sem, ha könyörögsz neki, akkor sem ha megszégyeníted. Nem tudsz hatni az érzéseire, az észérveire és azzal sem érsz majd el semmit, ha megvonod Tőle a szereteted.
Egyetlen dolog képes változásra bírni bárkit is: a saját felismerése, hogy meg kell tennie.
És csak egyetlen esetben jön el ez a pillanat: amikor készen áll.
Todorovits Rea írása
Az a véleményem, hogy ez alapvetően igaz, de túl erős mondatok. A szerző nagyot akar vele mondani, és azért fogalmaz ilyen erőteljesen. A tétel, tehát igaz, hiszen az embert kívülről legföljebb fizikailag lehet megváltoztatni, vagy esetleg sebekkel nyomorítani, de fejlődni csak akkor tud, ha ő maga akar. Viszont azt is tegyük hozzá, hogy mégsem fölösleges a ráhatás, adott esetben a könyörgés, a megszégyenítés, az észérvek, az érzelmeire hatás, amiket a szöveg fölsorol. Ugyanis ezek azért elindíthatják benne a változás szándékát. Szóval, a titok marad, hogyan tudunk segíteni egymáson. Nincsenek receptek, nincsenek állandóan alkalmazható képletek. Minden ember és minden életút más és más. Ha valaki segíteni akar a másikon, akkor a legelső, hogy nagyon figyeljen oda rá, igyekezzék megérteni, s csak akkor tud bármilyen tanácsot adni, segítő hatásban részesíteni. Én így látom.
Kedves Lelkiatya!
Az Istenbe és a halál utáni életbe vetett hitemet szeretném növelni, mert sok évvel ezelőtt meginogott, de az az igazság, hogy talán sose volt igazán erős.
Sok módszert próbáltam (beleértve az imádkozást, dicsőítést, stb.), de rájöttem, hogy a hitem igazán az olyan dolgok növelik amikor 1-1 dologban ésszerűen meggyőződöm Isten létében. Ennek az az oka, hogy én egy reális beállítottságú, matematikát, logikát szerető ember vagyok.
Elkezdtem csodás eseteket tanulmányozni, de rájöttem, hogy a hitem azok a csodák növelik amiket szinte lehetetlen természetes módon megmagyarázni.
Mióta ezeket csinálom tényleg úgy érzem, hogy erősebb lett a hitem, sőt sokszor elég ha nem is tanulmányozom azokat a csodákat amikről olvasok, hanem már maga, ahogy értően olvasom, az növeli a hitem. Ezek a csodák lehetnek bármilyen fajták (gyógyulás, Mária-jelenések, Pio atyával kapcsolatosak, Oltáriszentség csodák, stb.).
A gyógyulásos csodáknál viszont önhibámon kívül, de tudomást szereztem arról, hogy ott fennállhat a placebo-hatás (valaki elhiszi, hogy meggyógyul, és tényleg meggyógyul), vagy egyéb más pszichológiai tényező, ami olyan hatást tud az agy által a szervezetben kiváltani, ami által felépülhet még súlyos betegségből is az illető.
Viszont ha találnék olyan gyógyulásos eseteket, ahol az illető egyáltalán nem volt tudatában annak, hogy imádkoznak érte, semmit nem tudott róla, akkor azoknál már tényleg kizárható bármilyen magyarázat, a placebo is.
Ezért jöttem rá, hogy fontos lenne olyan eseteket találni, hogy az illetőnek súlyos gyógyíthatatlan betegsége van, amiből nem lehet felépülni, és más imádkozik érte úgy, hogy ő nem is tud róla, meg nem is mondják neki, hogy imádkozni fognak érte.
Tudna Lelkiatya mondani néhány olyan internetes forrást, vagy cikket vagy könyvet, vagy bármit, ahol ilyen eseteket tudnék nézni? Bármilyen gyógyulás jó, hallottam, hogy Pio atya által is gyógyultak meg sokan. Ha esetleg ott lennének olyan esetek, ahol nemtudott az illető arról, hogy imádkoznak érte, az is jó lenne. Nagyon sokat segítene nekem ha találna ilyen esete(ke)t. Beszéltem más papokkal is erről sajnos nem nagyon tudtak ilyen esetet.
Pedig nagyon jól jönne.
Rengeteg csodás gyógyulás volt az idők alatt a világban. Nagy számok törvénye alapján kell lennie néhánynak, ahol az illető egyáltalán nem tudott arról, hogy imádkoznak érte.
Mivel nekem ez most nagyon fontos lenne, előrébb tudná venni, és ha van ideje tudná rá mielőbb válaszolni?
A választ előre is nagyon köszönöm!
Először is bocsánatot kell kérnem, mert egyáltalán nem tudtam előrébb venni a kérdését, csak most jutok oda, hogy megírjam a választ. De még nagyobb szomorúságot is kell okoznom, mert nem fogok tudni kielégítő választ adni. Mivel én sokkal inkább kevés jelentőséget tulajdonítok ezeknek a csodáknak, éppen nem az az ember vagyok, aki tud Önnek segíteni. A magam tapasztalata alapján inkább azt tanácsolom Önnek, hogy ne ezen különleges történeteken keresztül erősítse a hitét. Talán soha nincs olyan élethelyzet, amelyet annak minden apró részletével föl tudnánk térképezni.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a szentségi dikasztérium éppen ezekkel az esetekkel foglalkozik. Ugyanis, amikor egy-egy szentség hírében álló ember szentté avatását vizsgálják, akkor éppen az ilyen csodás eseteket figyelik árgus szemmel, hogy valóban, emberi értelem számára megmagyarázhatatlanul történt-e a csoda, s ha igen, csak akkor mondja ki rá az Egyház, hogy az illető bizonyosan a mennyországban van, és az egész Egyház szentként tisztelheti. Javaslom, olvasson utána ilyen szentek életének, akik az utóbbi időkben avattak szentté. Az ő életükben találhat ilyen eseteket. Mégis hozzáteszem, az én véleményem szerint az igazán mély hit forrása nem a csodás eseményekben, hanem sokkal inkább Isten hétköznapokban is megtapasztalható szeretetében keresendő.
Kedves Lelkiatya!
Egy angol nyelvű katolikus oldalon (https://www.catholic.com/magazine/online-edition/is-judas-in-hell) azt olvastam, hogy Áthoszi Szent Sziluán szerint imádkoznunk kell Júdás üdvösségéért. Esetleg tudja a Lelkiatya, hogy ez milyen kontextusban hangzott el, s hogy miként kell viszonyulnunk ehhez?
Válaszát előre is köszönöm!
Köszönöm, hogy fölhívta rá a figyelmünket. Benedek pápa bölcs meglátásánál én sem tudok okosabbat mondani: "Hiába ment felakasztani magát (vö. Máté 27:5), nem rajtunk múlik, hogy megítéljük a tettét, a végtelenül irgalmas és igazságos Isten helyett. Az Úr választásának titka továbbra is fennáll."
Annak azonban én nem látom értelmét, hogy imakommandót hirdessünk Júdás megmentéséért. Bízzuk ezt a számunkra fölfoghatatlan ítéletet teljesen a végtelen hatalmú Istenre!
Tisztelt Lelkiatya! Az Egyház elismeri a nemzetek önrendelkezési jogát. Ez mindenkire vonatkozik, vagy egyes emberektől meg lehet vonni a szavazati jogot olyan indoklással, hogy" Az igaz, hogy maga itt született, és itt lakott egész életében, azonban a családja nem emberemlékezet óta lakik itt, hanem csak 2-3 generáció óta?" És ha e z így van, mennyi idő az, ami után már nem számít az, hogy mióta lakik ott a családja? Válaszát előre is köszönöm, egyúttal kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok.
Sajnos, erre a kérdésre nem tudok válaszolni. A kérdés föltételezi az egyházi jog és a világi jog harmonizálását is, amely ráadásul nemzetenként is különbözhet. Nem tudom, hogy lehet-e az Ön kérdésére pontos választ adni. Én nem tudok. Köszönöm megértését.
Tisztelt Lelki Atya ! Sokat kuzdok az elet nehezsegeivel bevallom sokszor nagyon nehez. A munkahelyem egy nagy semmi, raadasul nem eleg hogy nem valosult meg ami szerettem volna lenni asztalos vagy kertesz 45 eves letemre nem tudok semmit felmutatni magamnak pedig gyerekkent ilyen terveim voltak, amikor az egyik rokonom megkerdezte mi leszel ha nagy leszel ? En mint gyerek akkor voltam kb. 8 -10 eves ezt mondtam : -jogositvany,auto,haz,csalad. Semmi nem lett belole,de ami a legjobban bant az az hogy 45 eves letemre itt elek anyu "nyakan" a korombelieknek mindez megvalosult,es az vegkepp nem volt az almom hogy fillerekbol nyomorgok. Azt tudnam en is mondani amit a TNT egyuttes egykor slagere sirni tudnek hogy ilyen elrontott, nyomorult eletem van. Az igazsag az gyerekkoromtol kezdve egeszen idaig soha nem volt szerencsem semmiben. Most is probalkoztam egy masik munkahelynel kitorni, felvetelt nyerni, de eldobtak azzal a szoveggel hogy majd szolnak. Azota ugy szolnak sehogy. Nagyon elegem van mar ebbol a sok rosszbol legszivesebben vissza mennek a 80 - as evekbe mert akkoriban ertekeltek a becsuletes munkaerot es volt emberseg. Most a mai vilagban nagyon elterjedtek ezek a tulzott "okos" dolgok mar az is megfordult afejemben hogy e miatt az"okos" dolgok miatt nem tud az egyszeru ember ervenyesulni es ezert nem kellek sehova. Ugyan akkor nem ertem mit csinalok rosszul ? Ram van irva hogy te 45 eves ven oreg traktor nem kellesz sehova,vagy miert vonzom a gonosz, rossz, uralkodo embereket a nok helyett ? Vagy mert emberseges vagyok es felebarat kent,velem egyenrangukent kezelem a masikat, es megerto vagyok,es ez feljogositja a gonosz embereket hogy bantsanak ? Mit tud tanacsolni az Atya ? Elore is koszonom a valaszt ! Egy 45 eves ferfi
Nem tudom, szokott-e rendszeresen gyónni. Ha esetleg igen, akkor keressen egy másik lelkiatyát, aki jobb tanácsokat fog tudni adni Önnek. Ugyanis ezeken a dolgokon nagyon könnyen lehet segíteni. Csak meg kell értenie saját magát. Le kell cserélnie a szemüvegét. Nem gonosz emberek veszik Önt körül, hanem azokat látja meg. Elhiszem, hogy próbált munkahelyet váltani, de egyelőre ott él Önben ez a sötéten látás, ami sajnos látszik, kisugárzik. Mindenképpen nagy váltásra van szüksége. Az például teljesen rossz élethelyzet, hogy együtt él az édesanyjával. Ezen mindeképpen változtasson. Keressen albérletet, és kezdje el a saját életét (mosás, főzés, saját életritmus kialakítása, stb.). Ha ez nem lehetséges a lakóhelyén, akkor váltson lakóhelyet, ahol olcsóbbak a lakbérek.
Az életének a célját is sokkal alaposabban át kell gondolnia. Jogosítvány, autó, ház, ezek mire jók? Ezek nem célok, hanem eszközök. Voltaképpen a család is. Egészséges élettér, amelyben az ember szépen fejlődhet. De nem cél, hogy legyen feleség meg gyermekek. Az a cél, hogy Ön értékes emberré váljék, minél több embernek tudjon segíteni. Ezt kicsiben már most is megteheti, amíg még ebben a viszonylagos szegénységben él. Új és igazi célokat kell megtalálni és követni. Amíg csak a fenntartható vegetációra törekszik, addig az élete továbbra is lapos marad. Azt javaslom, hogy most, húsvét ünnepén, de lehetőleg még előtte is, menjen el minél többször a templomba, és ott az Úrral beszélje meg, hogy valójában mit vár Öntől, milyen célt szánt az Ön életének. Attól tartok, ezt még egyszersem beszélte meg vele. Ezért érzi céltalannak az életét. Most, a föltámadás ünnepén hátha fölismeri az Ön igazi, saját útját. Imádkozom is ezért, hogy megtalálja.
Kedves Lelkiatya!
Már írtam Önnek régebben azzal kapcsolatban, hogy pornóképek nézegetésébe menekültem a problémáim elől. Sajnos még mindig előfordul ez a sajnálatos dolog. A gyóntató atyám azt mondta, hogy minden bizonnyal végig fogja kísérni az egész életemet ez a bűn. Nagyon elkeserített ezzel. Bátorítást vártam volna, azt, hogy igenis vegyem fel a bűnnel szembeni ellenállást, küzdjek. Most arra gondolok, hogy "buta" telefonra kellene cserélni az okostelefonomat. Csak az a baj, hogy sok mindent interneten intézek, jelenleg munkanélküli vagyok.
Kedves atya, mit tanácsolna nekem?
Azt, hogy ne adja föl. Arra hív minket az Úr, hogy küzdjünk. Aki nem adja föl, annak nagyon szép tapasztalatai születnek arról, hogyan segít minket Isten. Ha jól értem, azért sok esetben sikerül legyőzni ezt a kísértést, de van, amikor elbukik. Nem tudom, mennyire erős ez a függés. Sajnos a mai áldatlan kultúrhelyzetben lépten nyomon ilyen jellegű kísértések érik az embert. Nagyon nehéz megmaradni. De egyáltalán nem lehetetlen. Ha kitart ebben a küzdelemben, s persze, kéri hozzá a Szentlélek segítségét, meg fogja tapasztalni nem csak a vígasztalást, hanem a diadalt is. Amelyet, persze, hálás szívvel kell fogadni, nem melldöngetéssel. Talán azért is engedi az Úr ilyen hosszúra ezt a küzdelmét, hogy valóban szíve mélyéből tudja majd kimondani, hogy nem a saját erejéből, hanem csakis az Úr kegyelméből tudott ettől megszabadulni. Én azt mondom, hogy ez az állapot már közel is van. Most, a húsvét csodálatos erőt fog tudni adni Önnek. Csak vegyen részt minél több szertartáson! Kapcsolódjék bele Krisztus Urunk szenvedésébe, hogy a föltámadásában is része lehessen!
Kedves Lelkiatya!
Helyes-e az, hogyha a pap az Előszenteltek Liturgiáján lehasal, amikor le kell borulni? Valamint mi arról a véleménye, hogy több pap is így csinálja?
Régen ez így volt, és akik így tanulták, közülök egyeseknek nehéz átvenni ezt a szokást. Ez lehet a hátterében.
