Csak a saját véleményemet mondhatom el. Én azt tartom, hogy mindig érdemes bízni az orvosokban. Ők sokkal többet tudnak az egészségem ügyében, mint én magam. Én is tudok egyet s mást, azt használnom is kell. De amikor súlyos betegség, műtét, gyógykezelésre van szükség, akkor az általam a világhálón keresztül összecsipegett tudás édeskevés ahhoz képest, amit ők tanulmányaik és tapasztalataik alapján tudnak. Tehát rájuk bízom magamat, azt teszem, amit ők tanácsolnak. Tény, hogy a vakcinák kapcsán számtalan vélemény látott napvilágot, köztük orvosok, gyógyszerészek, virológusok és ki mindenki még hozzászólt a kérdéshöz. Ám éppen ez az, ami elbizonytalanít bennünket. Én sokkal jobban bízom a háziorvosomban és az oltásokat szervező szakemberekben. Azt hallom, hogy a Magyarországra érkező oltóanyagok mind megbízhatóak. Ha ezt mondják, akkor én ezt elhiszem. És egyáltalán nem törődöm azzal, hogy melyik tipusú vakcina jut nekem. Ezt is vaklármának tartom. Annak idején vajon válogattak-e a szülők, hogy a gyermekük melyik oltóanyagot kapja meg? Amit a gyermekorvos tanácsolt, azt fogadtuk meg. Ezt érdemes követni ma is. Számomra megbízható szakemberek azt mondják, hogy a védőoltás sokat segít. Nyilván olyan oltóanyagokat szereznek be, ami a leghatékonyabb, és leggyorsabban beszerezhető. Én tehát nem válogatok. Ha behívnak a bejelentkezésem eredményeként, akkor odatartom a karomat, hogy adják be azt az oltóanyagot, amit éppen nekem szántak. Szerintem így sokkal egyszerűbb az élet, és biztos vagyok abban, hogy ez nem felelőtlenség, hanem Istenre hagyatkozó, de bölcs magatartás.

Egyrészt teljesen bizonyos, hogy Jézus itt nem a lélekvándorlásról beszél. Ha akart volna erről tanítást adni, akkor arról minden bizonnyal jóval nagyobb hangsúllyal beszél róla, nem pedig csak ilyen haloványan utal rá. A kereszténységben meghirdetett személyes üdvösség teljesen összeegyeztethetlen a lélekvándorlás emberi elméletével. Hogy Keresztelő Szent János Illés szellemével lép föl és beszél, ez képletes értelmű. Hogy pontosan mit is jelent, nem tudhatjuk. Nincs a Szentírásban még egy olyan utalás, hogy egy személy "kétszer" születne meg. Ez még úgy is elképzelhetetlen, ha Illés halálának körülményei meglehetősen titokzatosak is. Itt inkább a Messiás jövetelének megerősítéséről van szó. A jövendölések szólnak arról, hogy Illés majd "visszatér" és ez lesz a jele a Messiás jövetelének. Hogy miért nem csatlakozott a tanítványai sorába, ennek kézenfekvő oka, hogy már Jézus működése idején börtönbe került és meg is halt. Érdekes elmélkedést olvashattunk Dobos András atyától itt a honlapunkon a vízkereszti eseményről. Ebben arra utal, hogy bár Keresztelő János kapott belső megvilágosítást, hogy Jézus a messiás, mégis azzal, hogy Jézus alázatos módon beállt a bűnösök sorába és föl akarta venni a bűnbánat keresztségét, ez őt is elbizonytalanította. Annyira más módon jelent meg Jézus, mint amire számítottak. Később, amikor már börtönben volt, akkor is küldött üzentet, hogy "te vagy-e az eljövendő vagy más várjunk?". De a legdöntőbb tény az erőszakos halála, ami miatt nem lehetett később Jézus tanítványa.

Csak megerősíteni tudom ebben. Igen, Isten a bukásainkat is föl tudja használni arra, hogy még közelebb kerüljünk hozzá. Csak mi is leginkább erre a kérdésére akarjunk válaszolni: "Szeretsz engem?"

A bizánci egyházban nincs gyakorlata annak, hogy a híveket a kehelyből áldoztassák meg. Ha valakinek azonban arra van szüksége, például a gluténérzékenysége miatt, akkor lehet kivételt tenni.

Megdöbbentő, mondhatni, zavarbaejtő az Úr kimeríthetetlen türelme. Azért nem szoktuk ezt hangoztatni, mert félünk, hogy ha ezt megértjük, még inkább visszaélünk vele. Mégis jobb volna, ha ezzel a ténnyel bátran szembesülnénk, hogy igen, Isten irgalmas szeretete kimeríthetetlen. Soha de soha nem mondja azt, hogy "most már elég, nincs többé bocsánat". Jobb, ha megértjük, hogy pontosan ez a végtelen szeretet tart meg minket. Akárhányszor hűtlenné válunk, ő hűséges, és soha nem hagy el, mindig, és bárhonnan visszatérhetünk hozzá. Szóval ne a saját gyengeségeire tekintsen, hanem Isten jóságának hatalmára. Törekedjék nem csak kitartani mellette, hanem fejlődni, erősödni ebben az ő szeretetében. De ha - ne adja Isten - újra valami miatt elhagyná őt, akkor is csak azt mondom, minél hamarabb térjen vissza hozzá. Istennek kedve telik abban, hogy nekünk megbocsásson.

Kedves Zoltán! A Biblia itt ókori keleti, legendás hagyományokat, mítoszokat idéz fel egy rövid utalás erejéig. Az ősi, legendás elbeszélések szerint a vízözön előtt éltek félistenek, héroszok, akik istenek és asszonyok utódai voltak. A Biblia néha felhasznál mitikus hasonlatokat (pl. Ráháb a tengeri szörny ? Zsolt 89,11; Isten viharos szele a mélységek felett utal Mardukra, aki hatalmas szélvésszel győzte le az őskáosz, a Mélység istennőjét Tihamatot ?Ter 1,1-3), de ezeket mindig a maga világképének keretei közé helyezi, új értelmet ad nekik. A Ter 6,1-4 lelki üzenete az, hogy ha az ember istenivé akar válni, ha keveredni akar ?isteni lényekkel?, ha maga akarja áthágni a teremtettsége által adott korlátokat (vö. Ter 3: ?olyanok lesztek, mint az Isten??), akkor annak Istenbtől elszakadás lesz a következménye.

Lehetőleg ügyelni kell, hogy ilyen ne forduljon elő. Az én tapasztalatom az, hogy nem romlik meg. Sok éve áll az üvegben. De egy idő után meg szoktam inni. No, ez nem kötelező. Amíg voltak kutak az udvarokon, abba öntötték bele. Ha nem túl nagy áldozatot kíván, akkor lehetőleg élő vízbe öntse bele (patakba, folyóba). De ha erre nincsen módja, akkor a virágra is rá lehet önteni, az sem számít tiszteletlenségnek.

Kedves Etelka! A kispapoknak ma inkább a Jézus-imát tanítják. Ez is nagyon hasonló, füzér-szerű ima, de közelebb áll a keleti lelkiséghöz. Természetesen ez nem csökkenti az Istenszülő tiszteletét Keleten. Érdekes módon, aki sokat imádkozza a Jézus-imát, annak a teológiai látása is egyre tisztul. Ennek része az is, hogy az egyházban kiemelt szerepe van Máriának. Mi, magyar görögkatolikusok ezt tanítás nélkül, önkéntelenül is tudjuk. Nagyon sok fiatal is jár Máriapócsra, ahol egészséges módon élhetik meg az Isten iránti hódolatukat és Mária iránti szeretetüket.

Nagyon jónak tartom. Minél többen imádkozzunk a szerzetesekért! Ők pedig imádkoznak értünk. Remek barter.

A rendelkezés úgy szól, hogy ebben az időszakban a görögkatolikus Liturgián az atyák a Szent Vért külön kanállal veszik magukhoz. Talán az sem kizárt, hogy az illető atya is kanállal vette magához a Szent Vért, csak ez hátulról nem igazán látszik. Mindenesetre a rendelkezés erre a részletre is kitér.

Igen, természetesen. Mégis azt tanácsolják az atyák, hogy a tisztább megkülönböztetés miatt jobb, ha nem papi áldás kézmozdulatával adnak áldást a hívek. Ugyanolyan erejű és hatású, ha csak kézrátétellel, vagy homlokra rajzolt kis kereszttel adnak áldást. Jobb tehát nem utánozni a papi cselekményeket (ruhák, liturgikus szavak, mozdulatok).

Kedves Sára! Minden parancs értünk van. A vallási kötelesség valójában segítség, hogy eligazodjunk a minket övező erők között. Amikor arra érzek késztetést, hogy az egyébként kötelező vasárnapi szertartás helyett otthon lustálkodjam vagy egyéb munkákat végezzek, ez egészen biztosan kísértés. Ha azonban a hétköznapi Szent Liturgia idején van elfoglaltságom vagy éppen fáradtnak érzem magam, az is lehet kísértés, de nem biztos, hogy az, mert arra vonatkozó parancs nincs. Tehát a parancs eligazodni segít. Viszont mindig többet kell tennünk, mint ami parancsban van megfogalmazva. A parancs ugyanis a minimum. Azt meg nem tenni bűn. Nem parancs, hogy az utcán nehezen közlekedő embert segítsem, de attól azt még megtehetem, ha a lelkiismeretem arra késztet. Minden belső késztetés a jóra lehet hívás, amelyre azt felelem válaszul, hogy megteszem azt a jót. Ugyanakkor mérlegelnem is kell, hogy valóban okos-e megtennem, meg tudom-e tenni, igazi segítséget jelent-e, stb. Ha érez késztetést, kedves Sára a hétköznapi Szent Liturgiára, ez minden bizonnyal Isten hívása. Nem biztos, hogy minden áldozatot meg kell hoznia, hgoy ezek után eljárjon, de legalábbis át kell gondolnia, hogy mit tud megtenni ennek érdekében. Egyébként ezzel már változott is a helyzet, hiszen máris egy személlyel többen járnak hétköznapi Liturgiára. Ugyanez vonatkozhat más szertartásra is. Már vannak templomok, ahol hétköznap is van egyéb szertartás is, vecsernye, utrenye. Ez is lehet előrelépés a lelki buzgóságban, ha ezek valamelyikére elkezd járni - ha van rá lehetősége.

A transzplantáció miatti alkoholtól tartózkodás nem jelenti azt, hogy az illető egyetlen csöppet sem ihat alkoholt. Az állapottól függően akár még egy deci bor is engedélyezett lehet. Mindenesetre az Eucharisztiával kapott mennyiség semmiképp sem jelenthet semmi gondot. Tehát nyugodtan áldozhat görögkatolikus Szent Liturgián két szín alatt. De nyugodtan eljárhat a régi rítusban végzett római katolikus szentmisére is. Ez engedélyezett, egyáltalán nem tilos, kiváltképp nem eretnek forma. Aki ilyet mond, az tudatlan, vagy annyira nem szereti a régi rítust, hogy erről való véleményalkotásában a torzulásig túloz.

Az édesanyjukért és az abortuszokban közreműködőkért sokkal inkább. A világra nem jött gyermekek minden bizonnyal mind a mennyben vannak, s vélhetően imádkoznak gyilkosaikért.

Majd elmúlik, ne is törődjék ezzel. Ha jelentőséget tulajdonít neki, akkor csak fölerősödik, a gondolataiban tovább megmarad, s így az álmaiban is. Ezekkel az álomképekkel lassan távozik is az emlékei közül. Kifejezetten javaslom, hogy ébren ne foglalkozzék vele, ne gondoljon a régi barátnőjére. Ha eszébe jut, hamar gondoljon másra. Ez a legjobb útja az igazi feledésnek.