Kedves Ferenc! Természetesen, Ön is imádkozhatja az egyház zsolozsmáját. Ez az egész egyház közös imakincse. Ezért is adjuk közre az ezt segítő imákat, szövegeket. A vecsernye állandó részei a honlapunk liturgikus tárában találhatók: https://hd.gorogkatolikus.hu/liturgia-alkonyati-zsolozsma, a változó részeket pedig hétről hétre közöljük a Kezdőlapon, a pócsi Istenszülő ikon alatt. Továbbá megtalálhatók az imaórák: https://hd.gorogkatolikus.hu/downloads/szertartasok/Imaorak.pdf vagy az esti zsolozsmák: https://hd.gorogkatolikus.hu/downloads/szertartasok/Kis_esti_nagy_esti_es_ejfeli_zsolozsma.pdf egyelőre csak pdf formátumban, de hamarosan elektronikus alkalmazás is segíti a még könnyebb imádkozását ezeknek a szertartásoknak. Csak bátorítani tudom, hogy ízlelgesse ezeket az imákat. Nagyon sokat segítenek.

Ne aggassza semmi! Az nem segít, nem visz előre. Pusztán a betegség veszélye még nem indokolja a betegek szentségének a fölvételét. Aki olyan betegségben szenved, amely miatt kockázatos lehet számára a koronavírus fertőzés, az fölveheti a betegek szentségét, ahogy Ön írja, "soron kívül". De ha nincs ilyen betegség, akkor ez nem indokolt. Érdemes azonban élni a szentgyónás és a szentáldozás segítségével. Ezek is nagy erőt adnak fizikai és lelki értelemben egyaránt.

Az angyali lények nem számszerűsíthetők. Nem tudjuk a számukat. Minden bizonnyal csak egy őrangyalunk van, mert kettő nem tud többet segíteni, mint egy. Egészen más az ő tevékenységük, mint a mienk, vagy mint amit el tudunk képzelni. Helyettünk nem imádkozhat senki. Értünk igen. A feladatainkat, például a vasárnapi kötelességünket ők nem tudják helyettünk elvégezni. Lehet, hogy éppen tudnák, de mivel az nem válna javunkra, ezért nem teszik. Az viszont egészen bizonyos, hogy ők sokkal okosabbak, mint mi. Sok tanulással sem lehet legyőzni az okosságukat. Tiszta szellemi lények. A tudásuk is egészen más, mint a mienk, meg amit erről el tudunk gondolni. De nem is szükséges azon igyekezni, hogy túljárjunk az eszükön. Egyszerűen csak Istenbe kell kapaszkodnunk, belé vetni reményünket, és így könnyedén legyőzhetjük az ellenséges gonosz lelkeket.

Igen, ez nehéz helyzet. Javaslom, hogy nagyszülőként próbálja meg a hit cseppjeit eljuttatni a gyermek lelkébe. Titokban megkeresztelni azonban nem javaslom. Akkor csak részesítettük valamiben, amit utána nem tudunk folytatni. A keresztség nem csupán a megkereszteltnek szól, hanem egyszersmind az egyház közösségébe is így oltjuk bele. Ezért nem helyes az egyházi közösség nélkül keresztelni. Önnek első és legfontosabb feladata az imádság ezért a gyermekért és szüleiért. Ha ezt megteszi állhatatosan, akkor Ön is hozzájárul ahhoz, hogy hitre jusson az unokája. Ezeknek a cseppeknek, hitcseppeknek is nagy jelentősége van. Ha nyíltan szembekerülne a szülőkkel emiatt a kérdés miatt, akkor sokkal rosszabb eredménye lenne, mert még tudatosabban elleneznék a szülők a keresztény nevelést. Tehát nem erőszakosan, nem is becsapva a szülőket, de amennyire lehetséges, csepegtesse a hitet a gyermekbe. Ha netán kifejezetten ellenállnának, akkor se keseredjék el, akkor az imádságra több marad. Nem fölszentelt személy csak nagy szükséghelyzetben keresztelhet, egyébként nem megengedett. Ha ilyen eset történik, akkor minél hamarabb értesíteni kell az illetékes papot, hogy jegyezze be a helyi anyakönyvbe. Így lesz visszakereshető nyoma is a keresztségnek. Ha görögkatolikus, akkor pedig minél hamarabb meg kell bérmálni is, nem szabad sokáig a Szentlélek ajándákának pecsétje nélkül hagyni. Ezt azonban már csak püspök végezheti, illetve a püspök megbízásából pap is.

Ha kérjük a szenteket, hogy segítsenek nekünk, egész biztosan meghallgatják a kérésünket. Alapvetően a nevünket viselő szent a védőszentünk. Érdemes megismerkedni az életével, hozzá fordulni segítségért. Nem véletlenül hordjuk a nevünket, amikor megkaptuk, védőszentünk már akkortól őrzi az életünket. Ezért is nagyon fontos, hogy már a keresztségben igazi keresztnevet adjunk a gyermekeknek. Szép dolog a pogány magyar nevek újra használatba vétele, de ha valakinek ilyen nevet adunk, mindenképp válasszunk mellé egy keresztnevet is, hogy ne maradjon védőszent nélkül. Aki nem kapott ilyen módon védőszentet, az kereshet, választhat magának. Érdemes figyelni a lelkünk hangjára, mert jó eséllyel súgni fog a lelkünk, hogy kit is válasszunk, ki az, aki valójában már jó ideje vigyáz ránk. Ilyen lehet az is, amikor valakinek valamely szent különösen is "megtetszik", benső vonzást érez iránta. Inkább a szentek választanak minket, nem annyira mi őket. Érdemes tehát minél jobban megismerni, példáját követni. Ez egyébként nem föltétlen kizárólagos. Van olyan, hogy valaki egyszerre több szentet is közel érez magához. Mindegyiküktől kaphat, tanulhat valamit. A védőszentünk mellett nyilván más szentekkel is lehet közeli kapcsolatunk. Ezek segítenek, erősítenek minket a hitünkben, közelebb visznek Istenhöz. A súlyos kísértésekben Szent Mihály arkangyalhoz szoktak fordulni, hogy segítsen a bűn elleni küzdelemben. Ezt tudom javasolni Önnek én is. Hogy mennyi ima elegendő, ezt nem lehet megmondani kívülről. Azért is, mert nem a mennyiség határozza meg, hogy mennyire van szükség, hanem sokkal inkább az ima hőfoka, az imában való odaadás. Amit leírt, az jó, azt mindenképp tartsa meg. S most leginkább arra törekedjék, hogy ezeket az imákat végezze minél nagyobb figyelemmel, minél nagyobb odaadással. Majd csak akkor emeljen ezen az "adagon", amikor erre a lelke készteti, amikor erre vágyik. Az lesz majd hiteles jelzés arról, hogy most már több is lehetne. Minden ima előtt kérje a Szentlelket, hogy segítsen Önnek imádkozni, segítsen jobban figyelni. A figyelem nélküli ima nem is tudom, hogy nevezhető-e imának. Fontos, hogy valamikor majd a teljes Bibliát is elolvassa. Javaslom, hogy erre minden nap jelöljön ki egy rögzített időt, és azt töltse Szentírás-olvasással. Ha nem érti akkor, amiatt ne adja föl. Csak olvassa tovább, minden nap egy szakaszt. Például így: minden nap egy fejezetet az Ószövetségből és mellette egy bekezdést az Újszövetségből. Kezdheti előlről mind a kettőt, nem baj, ha már olvasta egyik vagy másik könyvet. Ezeket mindig újra és újra olvassuk. Mindig mást mondanak nekünk. Megtörténik az is, hogy épp az olvasás pillanatában nem értem, de később, valami esemény kapcsán megvilágosodik. Szóval ne hagyja abba, ez fontos tapasztalat lesz. A zsoltárok. Ez egy külön világ! Azt ne a szokásos szentírásolvasásba tegye bele, hanem külön szánjon rá időt, hogy minden nap imádkozzék zsoltárokat. Sok sikert hozzá! Én is imádkozom Önért.

Ha hallanám valahol ezt a történetet, nem mondanék rá semmit. Lehet, hogy valaki jót tanul belőle. De hogy megkérdezte, elmondom, hogy én nem terjeszteném ezt a történetet. Kicsit félrevezető lehet. A Jó pásztorról eddig minden általam ismert példabeszéd Jézusra utal. Ráadásul itt is nagy kezdőbetűvel van írva, ez is erősíti, hogy Jézusról szól, vagy éppen Jézustól származik. Holott nem. S mivel ez félrevezető lehet, ezért nem terjeszteném. Talán a rossz pásztorról szól inkább ez a történet, amelyről már az őszövetség és Jézus is mondott példabeszédet. A béres meg a jó pásztor szembeállítása szerintem szemléletesebb példa, mint ez. De lehet, kicsit elfogult vagyok Jézus irányában.

Bocsásson meg, hogy bár kérte is a mielőbbi válaszadást, de csak most jutottam hozzá. Nagyon nehéz helyzet az Öné. Mindenképpen ki kell mozdítania a férjét ebből a megvakult állapotából. Ez így nem élet. Mindenkinek rossz. Nem csak Önnek és a gyerekeknek, de őneki is. Mert üres marad az élete, hiába dolgozik annyit. Mit tegyen? Biztosan már eddig is imádkozott, de azt javaslom, hogy kezdje el a nagyon komoly és célirányos imádságot. Önnek most egy csodát kell kiimádkoznia. Ez még teljesen jóra fordulhat, de ahhoz kell ez a csoda. Csak magától nem fog megoldódni. Ha teheti, menjen el Máriapócsra, ott kezdje el ezt a csodáért való imát. Utána pedig tervezze meg, hogy mit, hogyan imádkozik. Ha ez csak annyi, hogy minden nap elmond a férjéért egy üdvözlégyet, már az is jó. De lehet úgy is, hogy minden nap elmegy Szent Liturgiára. Vagy a kettő között valahol, amit jól meg tud tartani. Lényeg a rendszeresség és az elszántság, a hit, hogy Isten meghallgatja a kérését. Nagyon imádkozzék tehát azért, hogy a férje fölébredjen, hogy szembesüljön azzal, hogy ez tarthatatlan. Ezek után, de csak ezek után kezdje el a tevékeny munkát is a férje megmentéséért. Kérhet esetleg tanácsot is vagy lelkiatyától vagy szakértőtől, akivel megbeszélik, hogy mivel mozdítható ki. Aztán eljön az a pillanat, amikor le kell ültetnie a férjét, hogy beszéljék meg mindezt. Elhiszem, hogy ezt már próbálta nem is egyszer, de ha nem ilyen módszeresen, imába beágyazva, higgadt tudatossággal teszi, akkor valószínű, falra hányt borsó. Keressen erre olyan alkalmat, amikor nem fáradt a férje, és Ön is kellően higgadtan tud beszélni. Tehát semmiképpen sem akkor, amikor Ön is kimerült, ideges, a férje is fáradt, akkor biztosan nem fog sikerülni. Beszéljék át, hogy hogyan tovább. Ne azzal kezdje, hogy Ön mit vár el tőle, miben változtasson, hanem vesse föl, hogy Önnek mit kell változtatnia, kérdezze meg a férjét, hogy van-e olyan dolog, amit vár Öntől, de nem kapta meg, hogyan járhat jobban a kedvében. Ha ezzel kezdi, akkor nagyobb esélye van arra, hogy a férjében is nyitott lélekre talál. Ha szemrehányással kezdi, a férje védekezni fog, arra megint van Önnek ellenérve, és csak csatározás lesz, nem közös megoldás keresés. Ezeket tudom Önnek tanácsolni, és én is imádkozom Önökért. Forduljon jobbra a házastársai kapcsolatuk, s legyenek még gyermekek boldog családjukban!

Kedves Melinda! A politikában részt kell venni. Valójában nem is lehet belőle kimaradni. Hiszen minden tettünk egy-egy állásfoglalás. Az is, ha meg sem szólalok. Tehát a politika mindenkit érintő közügy. A keresztényeknek súlyos felelősségük, hogy benne legyenek a politikában, és persze, keresztény módon politizáljanak. Aki teheti lépjen föl minél hatékonyabban a társadalmat érintő, azt alakító, formáló területeken. Mivé lenne a világ, ha csak hagynánk, hogy a nem keresztények irányítsák, mi meg csak panaszkodunk vagy kesergünk a dolgok miatt? Ha Ön érez késztetést a lelkében, ha úgy látja, van tehetsége hozzá, akkor csak lépjen be a politika színterére, emelje föl szavát, szervezzen olyan eseményeket, amelyek jó irányba formálják az emberek gondolkodását. Nyilván sok oka van, hogy a politika szó sajnos egybekapcsolódott a tisztességtelenséggel, a hazugságokkal. Nagyon nagy kár ez az összekapcsolódás. És nem is indokolt. Nem tagadhatjuk, nagyon sok politikus ember vált tisztességtelenné. Ennek egyik oka alighanem a hatalom kísértése. Nagyon nagy léleknek, szinte szentnek kell lenni ahhoz, hogy valakit ne rontson meg a hatalom, kicsiben és nagyban egyaránt. Mélyen hívő, imádságos embernek kell lenni ahhoz, hogy valaki megmaradjon tisztességes politikusnak. De van rá példa, és kell is ezeket a példákat szaporítani.

Erre a kérdésre több alkalommal is írtam gondolatokat. Legutóbb múlt hónap 26-án. Könnyen megtalálhatja ezeket, a honlapunkon visszakereshetők. De még könnyebben megtalálja, ha a honlapunk keresőjébe beírja az orgona szót. Akkor ott több érvet is talál arra, hogy bizánci egyházunk miért nem használ orgonaszót.

Minden rejtett bűn az egész egyház testén ejtett seb. Össze vagyunk kötve. Nem csak az imádsággal segíthetek másokat, hanem a bűneimmel is gyöngítem Krisztus egész titokzatos testét. Talán így is föl lehet tenni ezt a kérdést, hogy mi kár származik abból, ha ilyet tesz az ember. A pornó képek nézegetéséhöz tudom hasonlítani a dolgot. Önmagában ártatlannak tűnik, ugyan kinek teszek ezzel rosszat? Csakhogy ismert ennek a jelenségnek a természete: soha nem elég, mindig többet és többet akar. Az érzékiség önzésre használása is ilyen. Nem igazi kielégülést okoz, még ha így is hívják, csak ideig óráig, és valójában már el is ültette az emberben a következőre való vágyat. S ahányszor csak beleegyezik, annál inkább vágyik majd rá újra. Könnyen függővé válhat az ember. Van olyan eset, hogy valaki már naponta többször is késztetést érez és csinálja is. Lehet, csak úgy tűnik, hogy egyszer, másszor követi el az ember, de hosszabb távon gyakorlatilag nem tud tőle szabadulni. Nem erre vagyunk teremtve, nem ez az életünk. Csak akkor szabadulhat meg az ember, ha hosszan tartóan tud nemet mondani erre az érzéki késztetésre. Akkor fölszabadulnak az energiái, fölszabadul a figyelme. Érdemes erre a szabadságra törekedni, egy kis küzdelem után megadatik.

Kedves Tünde! Hogy pontosan mi is történhetett ekkor, azt aligha tudjuk megfejteni. Vagy van összefüggés vagy nincs. (Aki azt mondja, hogy tudja, ne higgyen neki!) De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy hogyan tovább. Azt javaslom, hogy ezt máskor is tegye meg. Imádkozzék esténként önmagáért és az egész családjáért meg még sokakért, és ezzel a keresztjellel áldja meg a szeretteit. Véleményem szerint ez nem fog megismétlődni, amit itt leírt.

Nem lehet Jézus jelenlétét csupán fizikai jelenségként kezelni. Jézus alapvetően a keresztséggel költözik az életünkbe, akkor mi beleöltözünk Krisztusba. Ebben erősít meg bérmálás szentsége által a Szentlélek. Ettől kezdve részesülhetünk a szentségekben, Isten ingyenes és hatékony ajándékaiban. Ezen szentségek révén újra és újra kapunk isteni erőt, hogy megnyíljon a szemünk és lássuk, fölismerjük a bennünk élő Jézust, és éljünk is vele. Azt mondhatjuk, tehát, hogy szentáldozás előtt is bennünk van Krisztus, és utána is. Csak a szentség által megerősödünk ebben a jelenlétben. A bűnök egyre gyöngítenek és egyre inkább vakká tesznek minket erre az isteni jelenlétre. Ezért van szükségünk a gyónásban kapott feloldozásra és az Eucharisztiára, hogy visszatérjünk ehhöz a jelenléthöz.

Kedves Andrea! Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelét ezekkel a szavakkal kezdi: "Pál ? aki nem emberek megbízásából és nem emberi közvetítés által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által..." Ugyanezt akarja hangsúlyozni egy későbbi helyen: "Emlékeztetlek benneteket, testvérek, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ugyanis én nem embertől kaptam ? nem is tanítottak rá ?, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által" (Gal 1,11-12), és az Ön által említett sorokban is. Apostoli meghívása magától az Úrtól van, Jézus személyes meghívásából. Épp amiatt korholja a Galáciában élőket, hogy eltértek az evangéliumtól, és más tanítókat követtek. Ő pedig igazolni akarja magát, hogy az ő tanítása azonban nem az emberektől van.Persze, fontosnak tartja, hogy az Egyház vezetőivel is egyeztessen, ezért megemlíti azt is, hogy azért fölkereste Pétert, és egyeztették vele a tanítást. Később is, amikor vitás kérdés támadt, levélben a Jeruzsálemben élő apostolokhoz, Péterhöz és Jakabhoz fordult. De itt a fő hangsúly az Istentől kapott meghívásán van, erre akar utalni vele.

Akkor tévedünk el, amikor Isten szavát nem az életünkben, hanem azon kívül értelmezzük. Ha tőlem független, filozófiai szövegként tekintem a Római levélben leírt gondolatokat, akkor pusztán a logika útján valóban eljuthatok arra az Isten elleni következtetésre, hogy Isten játszik velünk, és tőlünk független az, hogy üdvözülünk-e vagy sem, ezt úgyis ő dönti el. Igen, ha az Ön által leírt mondatokat összerakjuk, akkor valóban kiolvasható belőle akár ez is. Eddig jutott el egyébként a moszlim vallás is. Minthogy Allah mindenható, ebből logikusan csak az következik, hogy minden tőle függ, nekem nincs más dolgom, minthogy ezt elfogadjam. Az Isten szava élő szó, megszólító üzenet. Vajon a szeretet Istene azt közli velem, hogy "ne ugrálj, úgyis minden úgy van, ahogy én akarom"? A megoldási kulcs, véleményem szerint egyszerű. Megpróbálom úgy olvasni ezt a szöveget, mint amely személyesen nekem szól. Ha ezt teszem, akkor mindjárt az elején megállok: "Akin akar, megkönyörül." Rajtam vajon megkönyörül? Van erről tapasztalatom? Mit jelent ez nekem, hogy megkönyörül rajtam az Isten? Mit kell tennem ezek után, hogy fölfedeztem, megkönyörült rajtam az Isten? Ezek olyan súlyos kérdések, hogy egy egész élet nem elegendő arra, hogy fölfogjam. Ha fölfogtam, akkor mehetek tovább, akkor fogom majd megérteni az utána következőket: "...akit pedig akar, megkeményít". Kell nekem ezzel addig törődnöm? Ha pusztán hideg ésszel értelmezem, akkor kiolvasom belőle a logikus következményt: a kárhozatra vagy üdvösségre való eleve elrendelést. Csakhogy a Szentírást nem lehet hideg logikával olvasni és értelmezni. Ha a logikus következtetésem szembemegy Isten igazságával, szeretetével, akkor az én logikámmal van baj, nem pedig Isten igazságával és szeretetével. Ezért fontos, hogy legyen élő tapasztalatom Isten szeretetéről, hogy abból a szemszögből tudjam értelmezni, hogy mit is mond. Mégpedig elsősorban nekem. Csak akkor fogom tudni értelmezni a szent szöveget, csak akkor fogok tudni bármit is mondani róla, továbbadni, tanítani, ha megvan vele az élő tapasztalatom. "Miért hibáztat mégis?" azaz miért van felelősségem? Mert szabad vagyok, azért. De erről is csak akkor tudok beszélni, ha van tapasztalatom erről a szabadságról. Meg kell tanulnom, mi a krisztusi szabadság, hogy tovább tudjak lépni az értelmezésben, hogy megértsem, mit jelent: "Ki állhat ellen akaratának?" Nekem szól a figyelmeztetés: "Ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel?" Olyan kérdéseket feszegetsz, amelyekhöz föl sem érsz. Induljak el a megértés útján, a megtapasztalt valóságok felfogásának útján! Ne csak kívülről, emberi logikával akarjam értelmezni a szöveget, hanem lényem egészével. Az értelmem talán veszi a bátorságot, hogy szembeszálljon alkotójával: "Miért formáltál engem ilyenre?" De Isten szeretetét és irgalmát megtapasztalt lényem nem fog erre vetemedni, hogy erőmet meghaladó dolgokat feszegessen. Nem azt mondom, hogy nem szabad ezen gondolkodni, hogy ne volna szabad ilyen kérdéseket föltenni. Csak értsük meg, hogy messze sokkal mélyebb igazságokról van itt szó, semhogy puszta emberi logikával megértsem. Ezért én nem tudom ezt a titkot megválaszolni, amelyet Ön kérdezett. De tanácsot adhatok: Önmagát vizsgálja meg, hogy megértette-e már, hogy mit jelent: megkönyörült rajtam az Isten. S majd ebből a tapasztalatból sok minden mást is megért.

Igen, természetesen. Ennek nincs semmi akadálya. Számtalanszor meg is történik, hiszen ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk, teljes hitközösségben egymással.