Sajnos egyelőre nem érkezett meg a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre a személyes levele. Azt kérem, küldje el újra.

Igen, pontosan erről van szó. A szeretet maga Isten. Aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne - írja János apostol az első levelében (1Ján 4,16). Igaz, hogy parancsba kaptuk, hogy szeretnünk kell (Mk 12,30), de éppen ez a parancsra való szeretet világít rá arra, hogy itt nem csupán valami szív tájéki érzésről van szó, hanem az egész életünkről. S amikor ennek legnehezebb formáját is parancsolja (Mt 5,44), az ellenségszeretetet, talán akkor értjük meg igazán, hogy ez a mi erőfeszítéseinket messze fölülmúlja. Hogyan tudnám szeretni azt, aki nekem vagy a szeretteimnek rosszat tesz, aki kegyetlenkedik velem vagy szeretteimmel?! És mégis! Isten még őket is szereti. Csakis úgy tudok én is igazán, válogatás és feltétel nélkül szeretni, ha rátalálok a bennem élő Isten bennem élő szeretetére.

Kedves Éva! Gondolom, első felindultságában írta le ezeket a szavakat, s azóta talán már nem egészen így gondolja, így érzi. Hiszen egy édesanyának minden körülmények között szeretnie kell a gyermekét, akármilyen, akármit tett. Ráadásul, ha a 21 éves gyermeke már 10 évvel ezelőtt is ilyesmit tapasztalt önmagán, nagyon fontos lett volna, hogy már akkor merjen beszélni róla. Félő, hogy már akkor sejthette, hogy kemény elutasítást kap miatta, s ezért nem merte előhozni. Ezt a hibát nem szabad újra elkövetniök. A nyíltság, az elfogadás, a megbeszélés sokkal többet segíthet, mint a tiltás, a megbélyegzés, az elutasítás. Nagyon kérem, ki ne tagadja ezt a gyermekét. Szeresse úgy, mint a többit, szeresse jobban! Talán annak idején legkisebbként nem kapott annyi figyelmet, mint a többiek. Akkor ezt most pótolja. A homoszexualitás betegség, amelyet gyógyítani kell, gyógyítani lehet. Nagyon fontos olyan pszichológust találni, aki gyógyítani akarja a leányát, nem pedig belesulykolni, hogy ebből nincsen kiút. Van egy 1000 főt tartalmazó lista, azoknak a pszichológusoknak a nevét tartalmazza, akikhöz semmiképpen se forduljanak, mert ők is meg vannak tévesztve ezen a téren. Valahol föllelhető ez a névsor, pontosan én sem tudom. Őket mindenképpen kerülni kell. Szóval beszéljenek, beszélgessenek erről, keressenek megértő lelkiatyát, aki segíthet ebben Önnek is, a leányának is, és találjanak jó szakembert, aki fog tudni segíteni, hogy mit is kell tenni ilyen helyzetben.

Kedves Bea! Mint oly sok jézusi mondás, ez is sokféle értelmezést rejt magában. Sokan egész egyszerűen azt olvassák ki belőle, hogy a keresztények általában maflák, a nem keresztények meg túljárnak az eszükön. Nyilván nem ennyire egyszerű a képlet, de talán ebben is lehet valami. Ha nem csak megállapításként, hanem buzdításként olvassuk ezeket a szavakat, akkor arra késztetnek, hogy a magunk területén mi is legyünk okosak. Ez a nem keresztények esetében együtt járhat a becstelenséggel, de a mi esetünkben természetesen nem. Viszont a becsületesség még nem azonos a maflasággal. Igenis lehet úgy eszesnek lenni, hogy közben Úr minden egyéb törvényét is megtartjuk. Érdemes törekedni a magunk szakterületén a legjobb munkára, a legnagyobb fölkészültségre, a leghatékonyabb teljesítésre. Nekünk is okosnak kell lennünk. Ezzel párhuzamba állítható Jézusnak egy másik, szintén nem könnyen értelmezhető buzdítása: Mt 10,16.

A túlzott mobilhasználatot mindenképpen. Az sokkal veszedelmesebb, mint vezetés közben mobilozni. Nyilván e utóbbi is kerülendő, de a függés hosszabb távon veszélyezteti az embert. Igen, mindazt érdemes meggyónni, amiről tudom,hogy nem helyes. Ha meggyónom, akkor ezzel késztetést is kapok, hogy máskor ilyet ne tegyek. Ha nem gyónom meg, akkor magamnak adok feloldozást, s ez megint messzire vezető károkat jelent a lélek számára.

Úgy tudom, hogy elő van írva a zárt térben való használata a szájmaszknak. Ezt minden józanul gondolkodó ember megtartja. Lehet, hogy az atyáknak jobban oda kell figyelniük ennek megtartatására, ahogyan például a boltosoknak is a saját boltjukban? Nem tudom. Én ennél fontosabbnak tartom, hogy az imádság vezetésében és a tanításban megfelelő, mély és használható lelki eligazítást adjanak ebben a vészhelyzetben. Érdekes jelenség, hogy nem vagyunk egyformák ebben sem, s van, aki érzékenyebb a járvány okozta veszélyre, van, aki kevésbé. Én inkább azt mondom, vigyázzunk egymásra, de ez nem azt jelenti, hogy egymás viselkedésére vigyázzunk. Hagyjuk meg a másik szabadságát ebben a dologban is. Most is lehet követni a szertartásokat a világhálón keresztül. Aki túl veszélyesnek érzi a mostani állapotot, lelkiismeretfurdalás nélkül nyugodtan megteheti, hogy otthonról vesz részt a szertartásokon. Ne legyünk könnyelműek ebben a helyzetben, de ne is féljünk! S kivált ne ítéljünk meg másokat!

Kedves Ági! Azt nyilván nem tudom megmondani, hogy az Ön által említett személyt mi indítja, mit szeretne elérni, mennyire tudatos és mennyire csak ötletszerű a magatartása. Azt tanácsolom Önnek, hogy ezzel ne is foglalkozzék egyáltalán. Ha holnap, vasárnap elmegy a templomba, odafigyel az Isten igéjére, a fölolvasott szentírási szakaszokra és a pap tanítására, ha szívében odafordul az Jóistenhöz és részt vesz az Eucharisztiában - bízom benne, hogy volt már elsőáldozó -, nos, akkor sok mindent meg fog érteni, amit most nem ért. Lehet, hogy az illető magatartását akkor sem fogja megérteni, de meglátja, hogy más dolgok sokkal fontosabbá fognak válni az Ön számára. Sokkal nagyobb béke lesz a szívében, mintha megtudná, hogy mi is vezeti az illetőt. Úgyhogy ez a leghasználhatóbb tanácsom, hogy készüljön az Úr napjára, és az Önökhöz legközelebbi templomban vegyen részt a szertartáson.

Nem követem a különböző megnyilatkozásokat, nem tudom, hogy erről Ferenc pápa tud-e, mondott-e róla véleményt. Ha megkérdeznék, nyilvánvalóan elítélné az egyház és életellenes megmozdulásokat. Ez percig sem kérdéses. De az én véleményem az, hogy az Egyháznak nem feladata minden világban történt eseményt kommentálni. Az egyház tanítása teljesen világos, azt tanítja is. Aki odafigyel rá, az meghallja.

Szent Pál erre azt írja: most csak tükör által, homályosan látunk. Pál Ferinek van egy könyve arról, hogy tükör által világosan, de ez az önismeret lehetőségéről szól, nem pedig arról az állapotnak az ismeretéről, hogy az üdvösség szempontjából hol tartok. Szóval ez itt a földön nem lehetséges. Szintén Szent Pál ugyanebben a himnuszában ezzel írja le az üdvösséget: amikor úgy ismerek majd, ahogy most én ismert vagyok. Tehát ez a teljes, Isten szerinti ismeret majd csak odaát adatik meg. De nem is szükséges ezt fürkészni. Mire jutok, ha sikerül meglátnom? Megnyugtat vagy megrémiszt? Sokszor az Úr jótékonyan maga takarja el előlünk azt, hogy hol is tartunk. Ha van előrehaladás, akkor elbíznánk magunkat, ha meg nincs, akkor netán kétségbe eshetnénk. Törekedni kell mindig előre, mindig egy lépéssel közelebb az Úrhoz.

Nem az a kérdés, hogy ilyen helyzetben bűn-e az önkielégítés vagy sem. A házasságát, az életét kell megmenteni. Ebben a nagy kérdésben az önkielégítés csak egy pitiáner dolog. Semmiképp se tegye, mert ezzel csak még jobban elmélyíti a kettejük közti szakadékot. A feleség nyilván nem arra való, hogy az embernek ne kelljen önkielégítést végeznie. Ilyen helyzetben tehát még súlyosabb tett ez az egyéni örömszerzés, önmegkönnyebbítési produkció, akár egyedül, akár fizetett nőkkel. Nem azt mondom, hogy súlyos bűn, hanem, hogy súlyos tett. A házasságának az elromlása roppant súlyos dolog, és mindent meg kell tenni a meggyógyítására. Nem azt mondom, hogy ne kövesse el az önkielégítés bűnét, hanem azt, hogy ne elégjék meg ezzel az önző testi örömmel. Ön és a házasságuk ennél sokra többre hívatott. Ha vállalja, hogy ég ezért a kapcsolatért, akkor marad egy csepp reménye, hogy még mentheti azt. Ha ezt a lemondást nem vállalja érte, akkor bár úgy tűnik, hogy a látványos házasságtörést a feleség követte el, de mindenképp része volt ebben a férjnek is. Ne ez legyen tehát a fontos, hogy elköveti ezt a tettet vagy sem! Nyilván nincs helye az életében, életükben. De sokkal inkább keresse a feleségének visszaszerethetőségének ajándékát. Imádkozzék ezért és higgyen a csodában!

Teljesen érthető, hogy nagyon nehéz Önnek szeretni ezt a férfit, kétszeresen is nehéz. Egyrészt a mostani tetteivel sem teszi könnyűvé a szerethetőséget, de ezt terheli még az, amivel az Ön által szeretett személyeket korábban is bántotta, sértette. Mondhatni, pont ez az a képlet, amikor szinte képtelenségnek tűnik a szeretet: "Hogy szeressem azt, aki bántja a szeretteimet?" Amikor valakit nagyon nehéz szeretni, akkor az első lépés az érte mondott imádság. Ha tud imádkozni az apósáért, az már nagyon nagy szó, mondhatni, fél siker. A következő, hogy azért imádkozzék, hogy tudja megszeretni őt. Ez sem könnyű. Majd csak ezek után következhet, hogy a tetteivel is úgy tesz, mintha szeretné. Kedvében jár, szóba áll vele, meghallgatja, bármiről is beszél. Ennek része az is, hogy nem tesz neki szemrehányást semmiért. De mindezek mögött nagyon fontos Isten segítségének kérése. Mert ha enélkül akarná ezeket megvalósítani, akkor csak elfojtás eredménye volna a kedveskedés, ami előbb-utóbb kirobbanna. De már az is szép dolog, hogy nem akarja elkergetni, és megpróbálja benne Jézust látni. Ne adja föl ezt a törekvését! Ha kitart benne, hálás lehet majd az apósának, mert neki köszönheti a szentté válását.

Kedves F.! Igen, erre a célzott adakozásra folyamatosan lehet csatlakozni a https://hd.gorogkatolikus.hu/Adakozzon-az-uldozott-keresztenyek-megsegitesere!-2019-januar-08 címen.

A Jézus-ima minden Istennek tetsző emberi tevékenységünkben segít. Csókay András beszámolója még részletesen is elmagyarázza, hogy a saját munkásságában ez hogyan is valósult meg. Nem fér hozzá kétség, teljesen hiteles tanúságtétel. A Jézus-ima miközben teljesen Istenre irányítja a figyelmet, ezzel együtt teljesen a lényegre, az ember saját lényére, életének és munkájának lényegére vezet rá. Csak el kell kezdeni, életünk részévé kell tenni, ennek következtében egyszer majd valóban életünk részévé is válik, és akkor fogjuk tudni megérteni és fölfogni, hogy mit is jelent a Jézus-ima.

Ennek határát nem könnyű megjelölni. Nem is annyira a határvonalat kell megcélozni, hanem inkább a beszéd tartalmára odafigyelni. Az mindenképp jó célkitűzés, hogy a szavaim mindig legyenek építőek. Mindig szeretetet közvetítsenek. Mindig tudjam azokkal az Isten dicsőségét szolgálni. Ha ezeket a fő elveket követem, akkor el tudom kerülni azokat a szavakat, szóáradatokat, amelyeknek nincs helyük az életemben. Mert szabad csevegni időjárásról, ruhákról, sok érdekes dologról. A szavaink nem csak arra valók, hogy fontos dolgokat közöljünk velük. A beszéd az egymáshoz tartozásnak is kifejezője és hordozója. Sok mulatságos vagy éppen komoly, de nem szükségszerű dolgot is elmondunk egymásnak. Ezek összekötnek, a gondolkodásunkban segítenek, a világ és önértelmezésünkben eligazítást adhatnak. Még akkor is, ha nem a legmélyebb tartalommal bírnak. Szóval nem kell félni a csevegéstől. Csak a fenti fő elvekre figyeljünk oda, és akkor a szavaink szeretetközlők lesznek, bármiről is beszélünk.

Van egy régi imaformula, amelyet sajnos még mindig néhány helyen tanítanak az elsőáldozásra, első gyónásra készülőknél. Ez úgy fogalmaz, hogy "... erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem..." Mindig kijavítom, amikor valaki ezzel az imádsággal fejezi ki a bűnbánatát. Ugyanis ne fogadjunk meg olyat, amit biztosan nem tudunk megtartani. Ezt javaslom Önnek is. Ne fogadja meg, hogy többet nem követ el bűnt, mert "nincs ember, aki él, és ne vétkeznék..." Minden nap követünk el bűnöket. Ha a lelkiéletben előre haladunk, akkor nem azt érezzük, hogy egyre kevesebb bűnt követünk el, hanem épp ellenkezőleg, azt látjuk, hogy egyre több bűnnel tesszük magunkat méltatlanná Isten végtelen szeretetére. A szentek sem bűntelenek. Hanem, ahogy Barsi Balázs atya fogalmaz egyik tanításában: azok a szentek, akik "tíz körömmel kapaszkodnak az Úrba". Az Ön által említett bűnnek, a túlzásnak azzal lehet ellenállni, hogy mihelyst rájövök, hogy már megint beleestem, igyekszem azt minél hamarabb helyreigaztani. Például egyik este meséltem valamit, ami "túl jól" sikerült, mihelyt ezt fölismerem, azonnal fölhívom telefonon az illetőt, hogy bocsánatot kérjek, és kiigazítsam a sztorit. Ha már aznap éjszaka ez kínos volna, akkor másnap tegyem meg minél hamarabb. Ha vállalja ezt a kicsit kellemetlen terápiát, meg fog lepődni, milyen hatékonyan segíteni fog, és a fölismerés ideje egyre inkább lerövidül. Egészen annyira, hogy egy idő után (s ez hamarosan fog bekövetkezni), már a mesélés közben eszébe jut, hogy most ezt a túlzó kanyart inkább kihagyom. A másik gyengéje talán nem ennyire könnyen orvosolható. De ne adja föl. Javaslom, előbb bírkózzék meg a túlzás hazugságának bűnével, s amikor abban érzékelhető sikereket ért el, akkor lásson hozzá a másikhoz. Ugyanakkor hálás szívvel ismerje föl, hogy ennek belátása is már nagy eredmény. Mindig imádkozzék azért a személyért, akivel vitatkozott. Főként, ha tudja, hogy összetűzésbe kerül, akkor már előtte is. Imádkozzék külön a püspök atyáért, az új atyáért. Tudom, hogy ezt meg is teszi. Megnyugtatom, meg is lesz ennek az eredménye. Nagy szerencsénk, hogy végtelenül irgalmas velünk a mi Urunk és Istenünk.