Kedves Lelkiatya! Kibeszéltem a papunkat egy kedves ugyancsak hívő barátnőmmel. Most már furdal a lelkiismeret, bár szerintem igazat mondtam. Most mit tegyek? Csak azt ne írja, hogy gyónjam meg nála, mert ez lehetetlen. Az is lehet, hogy a körülöttünk lévők meghallották a beszélgetésünk egyes részleteit. Kérem, minél hamarabb válaszoljon!
Márpedig a szentgyónás a leghatékonyabb orvosság, az igazi gyógyulás eszköze ilyen esetekben. Ha nem tudja megtenni, hogy más papot keres föl - esetleg a lakóhelyétől csak távol van más atya - akkor nyugodtan gyónja meg ennél az atyánál, hogy "ítélkezve beszélt másokról". Semmi több részletet nem kell ennél mélyebben föltárni ebben az esetben. De igenis javaslom, gyónjon meg minél hamarabb.
Tisztelt Lelkiatya! Jegyesemmel rövidesen házasságot kötünk, ő nincs megkeresztelve, én igen. Mindkettőnknek ez lesz az első házassága, és gyermekünk sincs még. Negyvenes éveinek elején járunk. Tudom, hogy sajnos a házasságunk eleve nem lehet szentség, hiszen ő keresztény hitbeli meggyőződés nélkül nem akar megkeresztelkedni, mivel képmutatásnak érezné. Gyermeket viszont szeretne, és szívem szerint én is, csakhogy van néhány probléma, ami aggaszt ezzel kapcsolatban. Először is természetesen az életkoruk az, hiszen sokat lehet hallani arról, hogy bizonyos betegségek, előfordulása idősebb kismamák esetén gyakoribb a gyermeknél és az anyánál is, szövődmények, szülés vagy terhesség alatti komplikációk gyakrabban előfordulnak, főleg, ha az első babáját várja egy nem túl fiatal édesanya. Ráadásul nekem sajnos már volt egy vetélésem, ami nagyon megviselt,
és ami ennek újbóli megtörténtére nézvést is rossz előjel. Ezen kívül jelenleg sajnos munkám sincs, állást keresek már hónapok óta. Van pszichiátriai betegségem is, ami kezelhető, és még ha öröklődne is tovább (én is örököltem), megfelelő kezelés mellett jól együtt lehet élni vele, mivel viszonylag enyhe problémáról van szó (nem vagyok ön- és közveszélyes, nincsenek beszámíthatatlan periódusaim stb.). Mégis, ez a betegség nehezen terhelhetővé tesz, tartok attól, hogy még egy egészséges gyermek nevelésével sem tudnék könnyen megbirkózni, annak ellenére sem, hogy a párom odaadó, szeretetteljes, megbízható, mindenben számíthatok rá, már most is nagyon sokat segít nekem. Ugyanígy számíthatok édesanyámra is, akivel nagyon jó kapcsolatban vagyok, a közelünkben lakik, és bár már nem fiatal az én koromhoz képest sem (harmincegy éves korában születtem), hála legyen érte Istennek, igen jó egészségi és fizikai állapotnak örvend. Más rokonom rajta kívül nincs. Azt szeretném megkérdezni, hogy ebben az élethelyzetben mi lenne a keresztény hozzáállás, mi lenne Istennek tetsző, mert őszintén szólva teljesen tanácstalan és zavarodott vagyok, mivel az eszem és a szívem egészen mást súgnak, és nagyon nem szeretnék az elhibázott döntésén kesergő, világfájdalmas öregasszony lenni. Nem beszélve arról, hogy ebben a kérdésben nincs kompromisszum, nem tudok ilyet kötni sem magammal, sem a párommal ellenkező elképzelés esetén. Nagyon várom és előre is köszönöm megtisztelő válaszát, tanácsát.
Ne féljen a házasságkötéstől, ne féljen a gyermekvállalástól! Egyáltalán semmitől ne féljen. Ha az ember tökéletesen be akarná magát biztosítani, akkor még levegőt sem vehetne, hiszen bárhonnan, még a levegőből is jöhet támadás (különösen most, a koronavírus járvány idején;-)
Bízzék Istenben, bízza rá az életét, a sorsát, a jövőjét és lépjen bátran. Miért vonakodnék a házasságkötéstől? Vajon valaki mást, jobbat vár? Leírásából úgy érzékelem, hogy talán nem is lehetne jobb. Igaz, nincs megkeresztelve. Ettől még lehet egyházi esküvőjük (az mindeképp legyen), nem kell ehhöz megkeresztelkednie a vőlegényének. Csak emiatt, mintegy kényszeredetten valóban ne tegye. Minél tovább várnak a gyermekvállalással, annak kockázata annál nagyobb. Akkor hát...?
Docsőség Jézus Krisztusnak.
Szeretném kérdezni, hogy keresztvetés nélkül lehet - e imádkozni?
Az milyen?
Köszönöm megtisztelő válaszát.
Igen, természetesen lehet. Többször imádkozunk, mint ahányszor keresztet vetünk. Ugyanis az imádság nem csak a leírt imaszövegek elmondása vagy elolvasása. Az imádság együttlét azt az Istennel. Bármikor bármivel megszólíthatom őt. Akár csak egy sóhajtással kifejezem felé bánatomat vagy örömömet, ez is egyfajta imádság. Ilyenkor nyilván nem vet előtte keresztet az ember. Bár a keletieknél annyira gyakori a keresztvetés, hogy sokszor még sóhajtás helyett is keresztet vetnek. De ismétlem annyira sokféle az imádság, Istennel olyan sok módon tudunk beszélgetni, rá figyelni, hallgatni őt, hogy nem lehet ezt egyetlen formába sem rögzíteni. Imádkozhatunk állva, ülve, térdelve, fekve, úton, útfélen, levegőben, vízbe merülve, barlangba vagy hegycsúcsra mászva. Mondjuk, amikor éppen falmászás közben az ember mind a két kezével kapaszkodik, és segítségért kiált az Úrhoz, akkor sem vet előtte keresztet.
Kedves lelkiatya azt olvastam hogy ha nincsenek atyák akkor nincsen szentségek kiszolgálása és ha nincsenek szentségek akkor nincsen üdvösség sem. Mit gondol erről? Ha ez így van akkor a karantén idején is és majd a pap hiány erősödése után veszélybe kerül az üdvösség?
Ez nem így van. A papság nem birtokolja a szentségeket és osztogatja annak, akinek akarja. Az első és alapszentség maga Krisztus, és Egyháza, amely az ő titokzatos teste. Tény, hogy Egyház nincsen papok nélkül, de hívek nélkül sincsen. Ugyanis test nincsen tagok nélkül. Hogy melyik a fontosabb tag és melyik kevésbé, erről Szent Pálnak van egy kedves képe, amelyben arról elmélkedik, hogy a hitványabbnak látszó tagokat jobban meg kell becsülni (1Kor 12,12-27).
Amikor valaki bármilyen okból nem részesülhet szentségekben, azért a Mindenható megtalálja a módját, hogy ő se maradjon isteni segítség nélkül. Sem a karantén, sem a paphiány miatt nem csökken az emberek lehetősége az üdvösségre. Egyedül a bűn miatt csökkenhet, amelyet egyénileg vagy közösségileg elkövetünk. Senki és semmi más nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől (Róm 8,35).
Kedves Atya! Mi a különbség a hittantanár és a hitoktató között?
Azt hiszem, ez inkább csak szokásból fakadó megkülönböztetés: a hitoktató az általános iskolában, a hittanár középiskolában vagy felsőoktatásban tanít.
Kedves atya!
Római katolikus vagyok a férjem görög katolikus így természetesen a kislányunk is görög katolikusnak lett keresztelte. A házasságunk megromlott, a férjem nem bánt jól velem, ezért a kislányommal elköltöztem, egyedül nevelem őt. A kérdésem a következő lenne: mivel a kislányom a római katolikus szertartásokon vesz részt, ezt érzi már sajátjának van rá mód, hogy római katolikus templomban legyen elsőáldozó? Ha igen milyen módon?
Köszönöm megtisztelő válaszát!
Ha Ön római katolikus szertartásokra jár, érthető, hogy az egyedül nevelt gyermekét is oda viszi. Még az sem baj, ha ott lesz elsőáldozó, ahová leggyakrabban jár templomba. Mégis azt tanácsolom, azért a nevelésekor vegye figyelembe gyermeknek ezt az érdekes sajátosságát. Legyen elsőáldozó a római katolikus templomban, de azért nevelje görögkatolikusnak a gyermekét. Arra majd külön figyeljen oda, hogy a gyermeke minden bizonnyal már meg volt bérmálva, azt nem szabad még egyszer föladni neki.
Lelkiatyám! Ha a feleségem orálisan kielégít, az bűn? Mármint ha csak ebből áll az adott nemi aktus. Többektől azt hallottam, hogy kizárólag gyermekáldás céljából lehet nemi életet élni. Köszönöm válaszát!
Hogy a házaséletben hogyan élik meg a szexuális örömöket, ebben szabadságuk van a házasoknak. Nem lehet megszabni, hogy ez még megengedett, ez meg már bűn. Azt az aktust, amikor csak az egyik fél nyer kielégülést, mindenképpen kerülni kell. Persze, a szeretetjátéknak lehet része ez is, de önzőség volna csupán erre törekedni. Mindig az a cél, hogy a másiknak mi okoz örömet. A szexuális kapcsolatban sohasem szabad önzőnek lenni. Persze, máskor sem, de ez kiemelten érzékeny terület. Éppen azért, mert a legnagyobb egymásnak odaadást igényel. Ha ez nem kölcsönös, akkor nagyon mélyen sérülhetnek az érzelmek. Egyébként fontos ezeket jól megbeszélni egymás között, mások felé azonban talán sohasem. Ez legyen a házasfelek kölcsönös bensőséges titka. Néha esetleg segítség is jól jöhet, de nagyon megértő és diszkrét barátnak, rokonnak (édesanya, testvér) kell lennie, akitől az ember tanácsot kér. Külső szakember segítségét nemigen javaslom. Ugyanis nem a technikát kell megtanulni, hanem a szeretetet. Erre mindenki képes, de tény, hogy tanulható.
Mi számít súlyos penitenciának? Van-e olyan szabály, hogy bizonyos esetekben muszáj súlyosabb elégtételt kiszabni, vagy ez teljesen a gyóntató atyára van bízva?
Ez teljesen a papra van bízva. Az ortodox gyakorlat ismeri a kategóriák szerinti penitenciát. Láttam például olyan gyóntató szobát, ahol a falra volt fölírva, hogy dohányzásért hány nap böjtölés jár, házasságtörésért, egyéb bűnökért mennyi. Így a papnak egyszerű dolga van, csak leolvassa a falról, hogy mekkora penitenciát szabjon ki. Ma már azonban jóval hangsúlyosabb a gyógyító célzat. A penitencia nem büntetés, nem is jóvátétel, hanem terápia. Nyilván súlyosabb esetekben súlyosabb cselekedetet érdemes kérni, hogy meglegyen a lélektani, pedagógiai hatása. Például lehet kérni súlyos bűnök esetében,hogy menjen el egy zarándok helyre. Máskor meg jobb hatású, ha egy rövid imát kér a pap, de annak nagyon összeszedett, figyelmes, lassú mondását.
Kedves Lelkiatya! A hivok miert ulnek a gorogkatolikus templomban az utolso padsorokba az elsok mindig szabadon maradnak? Koszonom valaszat
Azt hiszem, ez nem csak ránk, görögkatolikusokra vonatkozik, sőt, talán nem is csupán katolikus betegség. Sok pap bajlódik egyébként ezzel. Volt olyan, aki a fűtést csak az első padokban kapcsolta be, hogy ezzel terelje a jó híveket, a hátsók hidegek voltak, mégis odatelepedtek. Minden bizonnyal megvannak ennek a jelenségnek a lélektani okai. Különösebben nem akarok ezt kifürkészni. Egyfajta félénkség, rosszul értelmezett alázat, de lehet benne számítás is, hogy én lássam a többieket, de engem inkább ne lássanak. Nem tudom. Mindenesetre jól ismert jelenség. Ma már azt mondom, hadd üljenek oda, ahol jól érzik magukat. Ennél sokkal fontosabb, hogy minél odaadóbban imádkozzanak.
Krisztusban szeretett Lelkiatya!
Mit jelképezhet Jézus példabeszédében maga a korsóban vitt olaj /Mt 25,1-13/ ?
Köszönve: Lívia
Sokféle értelmezés lehetséges. A lángnak égnie kell, amikor Krisztus megérkezik, ez a lényeg. Ez lehet a szeretet, a hit, az Istenhöz való ragaszkodás. A lángot élteti az olaj. Mi élteti a szeretetet, a hitet, az Istenhöz való ragaszkodást? Ennek sokféle lehetősége van. A példabeszéd főként arról beszél, hogy ezt nem várhatjuk másoktól. Nekünk magunknak kell gondoskodnunk arról, hogy ki ne hunyjon a hit, el ne fogyjon a szeretet. Sokan értelmezik az olajat a kegyelemre, isteni erőre, amelyet ajándékba kaptunk, s amelyet gyarapíthatunk is - van történet, amely az olaj csodálatos szaporodásáról beszél -, s amely szükséges ahhoz, hogy szeretni, hinni tudjunk.
Tisztelt Lelkiatya! Miért mondjuk, hogy Jézus alászálott a poklokra? Mi dolga volt ott? Nem egyből a mennybe kellett volna mennie?
Az egyik nagyheti bizánci himnusz szerint Krisztus lejött a földre, hogy megkeresse Ádámot, mert a Paradicsomban elbújt előle, s azóta is csak bújkál Isten elől. Lejött a földre, de nem találta, s utána ment a poklokra, hogy onnan fölhozza. A föltámadási ikonunk egyik változata éppen ezt ábrázolja, amint Krisztus kézenfogva kiemeli Ádámot és Évát az alvilágból. Ez a meseszerű kép mély teológiát is hordoz. Megérteti, hogy az ember saját magának köszönheti, ha istentelen életet él. Ez nem csak a földi életére vonatkozik, hanem azon túl is, halála után mintegy véglegesül az Istentől eltávolodottsága. Valójában ez a kárhozat. A Teremtő-Megváltó ebből akarja kiemelni. A megtestesülésben Krisztus teljesen magára vette a mi emberségünket, annak minden elemével együtt. Ezért nem óvta meg Fiát az Atya a haláltól sem. A halál az istentelen emberi élet legszörnyűbb része, mert akkor válik végérvényessé ez az eltaszítottság. Krisztus Urunk a halált és még az utána következő gyötrelmeket is átélte velünk, hogy mindezekből kiszabadítson. Egy másik keleti tanítás szerint nem válthatta meg azt, amit nem vett magára. Vagyis az emberi élet legszörnyűbb gyötrelmeit - még az Istentől eltávolodott állapotot is (Éli, Éli lamma szabaktani Zsolt, 21,2; Mt 27,46)! - magára vette. Ezért "kellett lemennie", alászállania a poklokra.
Kedves Lelkiatya!
Lehetséges lenne Öntől privátban kérdeznem?
Köszönettel,
Andi
Kedves Andi! Ha a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre ír, azt csak én olvasom, s onnan személyesen tudok választ adni Önnek.
Kedves lelkiatya a félálomban elkövetett önkielégítést meg kell gyónni? Ahogy rá döbbentem rögtön abba hagytam. A gondolati bűnt hogy lehet a kísértéstől megkülönböztetni? Hogy lehet a nemi vágyat kiölni sosem élhetem ki, de megszabadulni sem tudok tőle.
Elmondhatja az ember a szentgyónásban, hogy megkönnyebbüljön a lelke, de ez valójában nem bűn. Leginkább biológiai jelenség, amelyet álomkép kísér. (Legalábbis a férfiaknál.) Persze, az álomképeket befolyásolják a hétköznapi életünk eseményei, képei, gondolatai. Az ilyen természetű bűnös dolgokat mindenképp kerülni kell, és akkor az álomképek is tisztulnak.
A nemi vágyat nem kell kiölni. Az nem is jó törekvés, mert visszaüt. Az az emberi életünk része. De jól kell fölhasználni, megélni. A nemi vágy nem bűnös dolog, sok cselekedtünknek hajtó motorja. Csak nem arra való, hogy az ember testi örömöket gerjesszen vele magának, hanem, hogy lendületes emberi kapcsolatokat éljen. Adjon hálát érte Istennek, hogy Ön egészséges, és kérjen bölcsességet és erőt, hogy jól tudja fölhasználni mindazt, amit kapott!
Kedves lelkiatya két kérdésem lenne:1. elkárhozhatunk e egy olyan bűn miatt ami nem jutott eszünkbe és emiatt nem gyóntuk meg, de megbántuk (mert minden bűnt megbántam és soha többé nem akarok vétkezni) 2. csak 2 3 havonta van lehetőség gyónni, de szeretnék közben heti 2 3 alkalommal áldozni (amikor lehet) ha minden alkalommal bűnbánatot tartok lehet e ezen bűnök mellett áldozni vagy valamelyik bűn halálos és szentség törést követnék el? Önkielégítés (ritkán és félálomban) veszekedés (amióta rendszeresen áldozni megyek sokkal ritkábban fordul elő) irigység (nemrég azonosítottam be) lustaság, öngyilkossági gondolatok (jó lenne már az Úrnál lenni) figyelmetlen ima és Szentírás olvasás (ha dühös vagyok nem is tudok) szeretetlen vagyok, tiltott férfit szeretek és fantáziálok róla (sokszor ezt a legnehezebb abbahagyni) tiszteletlen vagyok a szüleimmel (nagyon ritkán de fáj hogy néha előfordul) türelmetlen vagyok a gyerekeimmel.
Nem kárhozhatunk el véletlenül, figyelmetlenségből. Csak az jut a kárhozatra, aki oda is akar jutni, aki megtagadja Istent, aki semmibeveszi az ő szeretetét. A gyónásainkat mindig úgy kell lezárnunk, hogy minden más bűnt is megbánok, amelyeket elfelejtettem meggyónni, vagy amelyeket észre sem vettem. Isten ilyenkor minden bűnünket eltörli, semmi sem marad a batyuban! Tehát nem terhelnek sem az életünkben, sem az ítéletkor az elfelejtett bűnök, Isten is elfelejti azokat, ha őszinte bűnbánattal élek.
Aki rendszeresen gyónik, az rendszeresen áldozhat is. Tegye is meg. Lehet akár minden nap is áldozni, nagyon dicséretes törekvés. Vagy legalábbis minden vasárnap, minden alkalommal, amikor Szent Liturgián vesz részt az ember. Nincs is annak értelme, hogy ott van az ember az Eucharisztikus liturgián (szentmisén) és nem áldozik.
Nagy gonddal ügyeljen, hogy ezek a bűnök ne terheljék a lelkét, az Istennel és emberekkel való kapcsolatát. De botladozunk, és nem tudunk bűn nélkül élni. Ezért adta nekünk Krisztus Urunk a bűnbánat lehetőségét, a bűnbánat szentségét. Az Eucharisztiából pedig valóban rendkívüli erőt meríthetünk, fontos, hogy éljünk vele.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni hogy mennyi időnként érdemes elvégezni a Szentgyónást? Van-e esetleg ennek valami "időszaka?" Válaszát előre is köszönöm! László
Egy kérdéssel válaszolok. Milyen gyakran takarítson az ember a szobájában? És mennyire alaposan? Ehhöz hasonlítható az a kérdés is, hogy milyen gyakran végezzük a szentgyónásunkat. Nem vagyunk egyformák. Aki igényesebb a tisztaságra, az gyakrabban takarít, alaposabban, akinek erre nincs olyan nagy igénye, az ritkábban. Ha valaki igényes a lelkiéletben, az nem hagyja el a gyónását hosszú időre, hanem rendszeresen elvégzi ezt a lelki nagytakarítást. A napi portörlés az inkább az esti lelkiismeretvizsgálathoz hasonlítható. Érdemes tehát minél gyakrabban végezni a szentgyónást. Túl gyakran azért nem, mert nem kell, hogy tisztaságmániássá váljunk. A józan lelkiélethöz elegendőnek tartom a havi rendszerességet. De ha valaki ennél gyakrabban szeretne, lehet akár kéthetenként vagy hetenként. Egyes keleti szerzeteseknél naponta van gyónás a lelkiatyánál, de ezt azért semmiképp sem javaslom. Nem is kivitelezhető. De lehet ritkábban is gyónni, 2-3 havonta. Sőt, aki egy évben csak a nagy ünnepkre gyónik meg, évente 3-4 alkalommal, az is jó lehet. Csak az legyen rendszeres és mindig alapos. A takarítás hasonlat arra is rámutat, hogy aki gyakrabban tisztogatja a környezetét, az jobban észre is veszi, ha valami rendetlen, ha foltos, szemetes. A lelkiéletben ugyanígy. Aki rendszeresen gyónik, az jobban észreveszi a saját bűneit, mint aki csak hébe-hóba teszi meg azt.
