Kedves Lelkiatya! Kérem, vegye semmisnek a telefonbarátnőmről írt kérdésemet. Majdcsak megoldódik valahogy. Előre is köszönöm szépen.

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Szoktam nézni az egyházmegyék Facebook oldalán a képeket és néhány esetben a templomban is eszembe jutott már, hogy jó lenne tudni, hogy a szertartást végző és segítő emberek ruházata mit jelent, az egyházi rend melyik fokozatán áll az adott személy, pl. sima reverenda, bő ujjú, kék vagy fekete, van-e fekete fejfedő rajta vagy nem, ha van, akkor mit jelent vagy jelent e valamit... Ha szemfüles az ember, akkor innen-onnan összeszedi az információkat, de szerintem érdemes lenne egy összegző oldalt erre létrehozni, hogy az átlag híveknek is egyértelmű legyen azonosítani a liturgikus ruházatokat. És akár a püspöki és érseki ruhát is bemutatni részletesen, hogy melyik darab mit jelképez. Anno hittan órán meg kellett tanulnunk a papi ruházat darabjait és hogy ezek mit jelképeznek. Azóta figyelem ezeket a liturgiákon és érdeklődöm a téma iránt, de nem egyszerű válaszokat találnom és szerintem nem vagyok ezzel egyedül.

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Atyám,én azt szeretném kérdezni,hogy pontosan mit jelent az,hogy Isten jelenlétében lenni? Sokszor olvasok olyat(az ön válaszai között is) hogy szótlanul,szinte imák nélkül vagyunk Isten jelenlétében és hogy ez az egyik legmélyebb ima. Az egyik római katolikus papunk azt szokta mondani,hogy ilyenkor a Szentlélek imádkozik helyettünk,ő emeli a szívünket Istenhez. De hogy kell ezt csinálni? Mire kell gondolni? Mit kell érezni? Esti imáimban szoktam kötött imákat mondani és saját szavaimmal is. És van amikor utanna percekig csak ülök és gondolkodom,hogy Isten mit gondolhat rólam pl...és van hogy azon kapom magam,hogy percek óta szotlanul csak ülök. Ez is valami ilyesmi lehet? Előre is köszönöm válaszát!

Tisztelt Lelkiatya! Az utóbbi években (kb. 5-6 éve) képtelen vagyok az önzetlen szeretetre. Még ha valamit önzetlenül próbálok is tenni, mindig ott van bennem a számítás, hogy ettől a cselekedettől majd önzetlenebbé, jobb emberré fogok válni, jobb keresztény leszek, elnyerem az üdvösséget... Igazából az önzetlenségre való törekvésem nagyon öncélú, csak az motivál, hogy ÉN jobb ember legyek. Talán az is a probléma, hogy másokkal nem tudok igazán együttérezni, nem tudom átérezni az ő örömüket, bánatukat. (Régebben ezzel nem volt problémám.) Ha elhatározom, hogy mondjuk segítek valakinek, és ezt meg is teszem, tulajdonképpen ez nálam nem szívből jövő cselekedet, inkább kötelességteljesítés, aminek a végén aztán elégedetten úgy gondolhatom, most mindent megtettem annak érdekében, hogy ne legyek önző. Ön szerint hogyan lehetne kitörni ebből az állapotból? Hogyan tudnék számítás, önzés nélkül foglalkozni azzal, hogy másnak mi jó? Köszönöm a válaszát!

Kedves Lelkiatya! Ökumené vagy nem? Vegyünk részt az alkalmakon vagy nem? Olvasom, katolikus ez is, az is. Tradíciót vallók azt mondják, ne mert. És mi van sokunkkal, akik vegyes házasságból valók? Katolikus- református? Én a reformátusoktól tanultam a valódi ökumenét. Nagymamám mesélte, mikor menekültek, menekítettek, nem nézték, milyen templom, milyen vallás? Miatyánk, hála ugyanúgy szólt, mindkét fél ugyanúgy kiáltott fel Istenhez. Oké, hogy sose lesz egység, a szentségekben. Szentgyónás, Eucharisztia. Azt se nagyon helyeslem, hogy egymás "kenyerét" esszük. De, ha résztveszek egy-egy istentiszteleten, ugyanúgy éneklek, válaszolok követem. És, hát katolikusoknál is vannak szektás elemek, karizmatikusoknál, nyelveken szólás, meg ugra-bugrálás, gitáros-zenék. Vagy a kaszt-ok, aki járt Medjoguje-be, meg itt- ott, ennyit meg annyi imádkozik, az igen, részt vett a búcsún az igen. Valahogy sehol se találom, akkor mi a helyes? Én maradok a szüleim iránti tiszteletnél, elmegyek, résztveszek, elfogadom, a saját hitemet- imaéletemet, felebaráti szeretetet, próbálom jobban gyakorolni, Szilvi

Kedves Lelkiatya! 18 éven aluli személy lehet e keresztszülő???

Tisztelt Lelkiatya! Én voltam az aki ezt írtam."Tisztelt Lelkiatya! Elmondom a sztorikat és a problémáimat: 14 éves vagyok. Egy gyerek. Nem vagyok keresztény. 2024 nyarán fontosabbra vettem Istennel a kapcsolatot. De akkor is. Csak azért használtam őt, hogy kapjak valamit, meg nem akartam érte megváltozni. Aztán találkoztam egy minisztrással.És ő elkezdte tanítani. Nagyon kedves volt, megértő, stb. És tőle kezdtem el tanulni. Védőszentet kaptam miatta. Annyira szerettem őt. Az úgy tekintettem rá, mint Istenre sajnos, legalábbis én éresztem. Anyukám eltiltott tőle. Mert nagyon rosszul voltam. De miért voltam rosszul? Az OCD betegsége miatt. Ilyenek jöttek, hogy a gonoszé vagyok. Meg hogy Isten nem annyira törődik velem. Nem szeret. És hogy nekem meg kell felelni neki. Istennek. És ez a ministráns nem tudta, hogy ezt hogy kezelje az OCD-et. Rosszabbá tette. És ezért eltiltott tőle anyukám. És nekem az. Azóta Istent nem tartom szeretőnek annyira. Utóbbi egy hétben, azóta és követtem Istent csak nem annyira jól nem szeretően. Próbálok jó dolgokat tenni. Én amúgy egy nagyon csibész gyerek vagyok, de próbálok jó is lenni. Isten miatt. Hogy lehet ezt a kettőt egyensúlyozni? És... Nagyon akarok egy barátnőt, de félek, hogy a vágy bűne vezérel engem. Ezt hogy lehet a szeretéssel átvenni? És ilyenek vannak, mint ez. Hogy csak azért kérek Istentől bocsánatot hogy kapjak jót és hogy bocsánatot kapjak, és ilyenek vannak,s kérem, hogy Isten adjon erőt, hogy legyőzzem ezeket, és hogy tegyem helyére. Adjon erőt. De nem érzem, hogy segítene annyira. És még szeretőnek se tartom annyira Istent. De nem értem, miért engedi mindezt. Miért távolodtam el tőle? Miért távolodok? Miért nem tudok visszajönni könnyen? Nem értem. Mérges is vagyok rá. Egy atyával beszélek, de sajnos nem érzem, hogy nagyon segítene. És nem tudom, mit tegyek. Az imáim olyan, mintha meg se hallaná Isten. Nem tudom, mit tegyek. Mintha nem is imádkoznék. Kérem, segítsen!Még mindig van OCD-em, és szorongásom mások emberek iránt, hogy ők mit gondolnak, mit mondanak rólam. Nagyon sokat szenvedek, pedig csak egy gyerek vagyok. Nem értem Istent. Miért? Meg amikor próbálok jót tenni, egy napig hat, aztán nem érzem jól magam a jót tevéstől, hanem eltűnik. Nem értem miért. Tegyek továbbra is jót, de ne érezzem Isten szeretét a jóval. Nem értem, hogyan kell jót tenni. Hogy kedves próbálok lenni. És csibész is. De nem érzem Isten szeretetét. Hosszú időre, amikor jót teszek. Nem érzem a jóságát a jó tevékenységnek" Ne haragudjon de a válasz nem segített. Nem tért rá arra a minisztránsra. Nem tért rá, hogy alig találom Istent szeretőnek. Így nehéz imátkoznom, jót tenni. Mert miért tennék jót azért, akit nem találok szeretőnek annyira? És tudom, hogy kereszténynek kell lennem, hogy Isten nagyobb erőt adjon, de ez nem segít, ez a válasz, hogy legyen keresztény. Akkor addig szenvedjek, amíg keresztény nem leszek? És azt mondta, hogy Isten megerősít a szenvedésekkel. De én annyit szenvedek, hogy ennyire, ennyire szenvednem kell? Egyszer azt írta nekem hogy szerinte Istennek nagy terve van velem, hát nem akarom ha ennyi szenvedéssel jár. Nem segít az atya akivel beszélek, nem segít Isten. Miért?? Miért? Elegem van, de nagyon" Értem hogy jót tesz a szenvedés, de ennyi?? Rengeteg?A második. Alapból nem tartom Isten szeretőnek. Nem tudom miért, imádkozom, hogy ez megváltozzon. De nem. Most olvastam el a Lukács evangéliuma első részét, és most az jön, hogy Isten gonosz. Büntető, mert megbüntette a papot. Ezt tényleg ilyen büntetésnek veszem. Ez nem szerető. Olyan sötét képem van Istenről, és mindig kérem a segítségét, de nem segít. Miért kell keresztség ahhoz, hogy Isten segítsen? Miért? Ez nem fair. Nem érzem annak. Úgy érzem, hogy az atya nem segít, hogy a tanácsokat, amiket ad, nem nagyon tudom jól használni. Nekem nem segítenek. És templomban csak ilyen 5-10 percet tudok lenni minden vasárnap, mert matek óráim vannak. Ez elég, vagy már ezen is kell problémázni? Isten nem jó az én képemből

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Miért tartották fontos ak az evangélisták leírni, hogy Jézus Urunk elvonult imádkozni? Sokszor kiemelik azt is, hogy éjszaka imádkozott. Még azt sem értem, hogy mit jelentett számára az imádságban együtt lenni az Atyával, aki eleve is egységben volt Vele. Aki engem lát, látja az Atyát is mondta Jézus. Vajon az emberségét akarta megszentelni és felemelni az ima által? Lehet példát akart mutatni? Olyan kevesen imádkozunk mégis virrasztva. Miért? Számtalan sok a kérdés, de valóban csak egy nagy kérdés van: megérthetjük-e Jézus életét és példáját, s ha mi nem, akkor a földi Egyház eljuthat a teljes megértésre és megélésre?

Tisztelt Lelkiatya! Egy ilyet írtam! "Tisztelt Lelkiatya! Elmondom a sztorikat és a problémáimat: 14 éves vagyok. Egy gyerek. Nem vagyok keresztény. 2024 nyarán fontosabbra vettem Istennel a kapcsolatot. De akkor is. Csak azért használtam őt, hogy kapjak valamit, meg nem akartam érte megváltozni. Aztán találkoztam egy minisztrással.És ő elkezdte tanítani. Nagyon kedves volt, megértő, stb. És tőle kezdtem el tanulni. Védőszentet kaptam miatta. Annyira szerettem őt. Az úgy tekintettem rá, mint Istenre sajnos, legalábbis én éresztem. Anyukám eltiltott tőle. Mert nagyon rosszul voltam. De miért voltam rosszul? Az OCD betegsége miatt. Ilyenek jöttek, hogy a gonoszé vagyok. Meg hogy Isten nem annyira törődik velem. Nem szeret. És hogy nekem meg kell felelni neki. Istennek. És ez a ministráns nem tudta, hogy ezt hogy kezelje az OCD-et. Rosszabbá tette. És ezért eltiltott tőle anyukám. És nekem az. Azóta Istent nem tartom szeretőnek annyira. Utóbbi egy hétben, azóta és követtem Istent csak nem annyira jól nem szeretően. Próbálok jó dolgokat tenni. Én amúgy egy nagyon csibész gyerek vagyok, de próbálok jó is lenni. Isten miatt. Hogy lehet ezt a kettőt egyensúlyozni? És... Nagyon akarok egy barátnőt, de félek, hogy a vágy bűne vezérel engem. Ezt hogy lehet a szeretéssel átvenni? És ilyenek vannak, mint ez. Hogy csak azért kérek Istentől bocsánatot hogy kapjak jót és hogy bocsánatot kapjak, és ilyenek vannak,s kérem, hogy Isten adjon erőt, hogy legyőzzem ezeket, és hogy tegyem helyére. Adjon erőt. De nem érzem, hogy segítene annyira. És még szeretőnek se tartom annyira Istent. De nem értem, miért engedi mindezt. Miért távolodtam el tőle? Miért távolodok? Miért nem tudok visszajönni könnyen? Nem értem. Mérges is vagyok rá. Egy atyával beszélek, de sajnos nem érzem, hogy nagyon segítene. És nem tudom, mit tegyek. Az imáim olyan, mintha meg se hallaná Isten. Nem tudom, mit tegyek. Mintha nem is imádkoznék. Kérem, segítsen!Még mindig van OCD-em, és szorongásom mások emberek iránt, hogy ők mit gondolnak, mit mondanak rólam. Nagyon sokat szenvedek, pedig csak egy gyerek vagyok. Nem értem Istent. Miért? Meg amikor próbálok jót tenni, egy napig hat, aztán nem érzem jól magam a jót tevéstől, hanem eltűnik. Nem értem miért. Tegyek továbbra is jót, de ne érezzem Isten szeretét a jóval. Nem értem, hogyan kell jót tenni. Hogy kedves próbálok lenni. És csibész is. De nem érzem Isten szeretetét. Hosszú időre, amikor jót teszek. Nem érzem a jóságát a jó tevékenységnek" Ne haragudjon de a válasz nem segített. Nem tért rá arra a minisztránsra. Nem tért rá, hogy alig találom Istent szeretőnek. Így nehéz imátkoznom, jót tenni. Mert miért tennék jót azért, akit nem találok szeretőnek annyira? És tudom, hogy kereszténynek kell lennem, hogy Isten nagyobb erőt adjon, de ez nem segít, ez a válasz, hogy legyen keresztény. Akkor addig szenvedjek, amíg keresztény nem leszek? És azt mondta, hogy Isten megerősít a szenvedésekkel. De én annyit szenvedek, hogy ennyire, ennyire szenvednem kell? Egyszer azt írta nekem hogy szerinte Istennek nagy terve van velem, hát nem akarom ha ennyi szenvedéssel jár. Nem segít az atya akivel beszélek, nem segít Isten. Miért?? Miért? Elegem van, de nagyon

75 éves vagyok. Tavaly Vízkeresztkor, máig felfoghatatlanul, részesültem Isten kegyelmében: spontán bementem egy templomba - római katolikus vagyok -, és tovább, a gyóntatószékbe. Vagy 50 év után! Nem a saját erőmből, ez biztos. A gondolkodásom akkor leállt, és teljesen máshogy láttam a templomot, a szentmisét, az Egyházat, mint annak előtte... Azóta Jézus Krisztust követem. De a szentgyónások, a bűnbánat, a szentáldozás ellenére, hogyha a múltamra visszatekintek, gyötör a bűntudat, a szégyenérzet, hogy Isten, Urunk és az Egyház nélkül éltem! Elhagytam a tanításokat, a katolikus erkölcsöt! Elég feledékeny vagyok már, de a régi bűneim mégis elő-előjönnek, és félelemmel töltenek el! A szentgyónások alkalmával egy eltékozolt, hosszú életszakasz minden bűnét feltárni nem tudom. A Gonosz mesterkedése lenne, hogy időnként felhoz egy-egy szégyenletes régi bűnt, amit talán konkrétan nem gyóntam meg, hogy meginogjon a hitem, és kételkedni kezdjek az Egyházban, a szentségekben?! Nagyon küzdök a kísértések ellen! Imádkozom, Urunkat akarom követni. Atya, kérem, segítsen eligazodni. Méltatlan vagyok? Mit kell tennem, hogy méltó legyek Isten kegyelmére... Hálás vagyok a válaszáért.

Kedves Lelkiatya! A fiam nem jàr templomba, de meg van keresztelve. Most feleségül vesz egy lányt, aki nem is keresztény, de a lány kedvéért szentségi házasságot akarnak kötni. A jövendő menyem időnként azt mondja, érdeklődik, sőt, a gyerekeket majd meg akarja kereszteltetni. De úgy látom, a templom inkább arra kellene, hogy egy szép helyszín legyen az esküvőhöz. Én bátorítom a menyemet, hogy járjon el katekumenátusba, hittanra, legalább ismerkedjen meg hitünk alapjaival, kötelezettség nélkül, de nem nagyon ad erre választ. A fiamat ez az egész nem érdekli, pedig az ő “jogán” lenne az egész. A jegyesoktatás nagyon kevés és nagyon tartalmatlan, vagyis nem nagyon érintett a hittel kapcsolatos dolgokat, inkább hogy mi kell a jó és tartós házassághoz.. Hogyan álljak ehhez a dologhoz? Bátorítsam a szentségi házasságot? Erőltetni nem kehet a keresztséget, pedig érzem, hogy a menyem a kulcs az egészben, hogy az ő hitét lehetne-e támogatni… Köszönettel: Sára

12 Az lenne nekem jó ha a vasúti sínpáron közt várnám a vonatot.

Válni szeretnék polgári válást követően. Mi a menete az egyházi válásnak?

Tisztelt Lelki atya! Azt szeretném megkérdezni hogy önmegtartóztatás idején mi az, ami megengedett a házastársi intimitásban? Egymás testrészeinek simogatása vagy bizonyos cselekedetek is , amik nem számítanak bűnnek házasságban. Úgy tudtam hogy az egyház nem szól belé a házasságon belüli dolgokba csak legyen közös megegyezés a felek között és egyik fél se erőltessen olyan dolgot amit a másik nem akar. A fogamzásgátlás az bűn tudom. Már van két gyermekünk és nem vagyunk fiatalok. Előre is köszönöm szépen a válaszát.

Tisztelt Lelkiatya. Többször írtam már önnek Vivien néven. Ma olyannal fordulok önhöz, hogy reggel el mentünk misére a férjemmel. Ugye neki van hitoktato képzése de nem minősül tanárnak. Mindig egyszerre járunk misére, nem gondolom hogy ő szentebb életet élne mint én. Ma oda jött a képviseleti tag elnöke hogy a férjem nem e akar tag lenni. Először nem is esett rosszul de utána mikor át gondoltam igen. Nagyon fájt, azért fájt mert engem miért nem kérdezett meg én miért nem vagyok elég jó? Mert egy takarítónő vagyok, eladó szakmám van. Sosem gondoltam volna egy katolikus templomban, társaságban ennyire lekicsinyítve fogom magam érezni. Utána néztem és irva van hogy igazából nem kell ahhoz különösebb képesítés. Szóval nem értem ezt a kivételezést.31 éves vagyok mindig jó voltam dolgoztam idősotthonban Szent Angéla otthonba, idős apácák melett is mindig eszembe jut mikor mondták nekem Vivi drága mindig maradj ilyen amilyen most vagy ez 9 éve volt már de ugyan olyan vagyok lelkileg ugyan olyan jó lelkű kedves szerény . De sajnos ezt mások nem értékelik, templomba is úgy látom azok a képviseleti tagok akiknek a legjobb, legdrágább kocsijuk van, minden héten másik kabát minél drágább. Én meg két éve egy kabátot hordok, munkahelyen is azt mondták hogy ők nem vásárolnak a kinaiba az egyszerű (mert én ott vásárolok),nekik Devergo van. Férjem nem akar tag lenni pont ezért mert látja érzi azt amit én hogy ők azok az emberek nem hitelesek. Ma nagyon magam alatt vagyok, sírtam is, meg is kell gyonnom mert annyira mérges voltam, megszoltam mást.De most úgy érzem nem akarok misére menni. Én láttam Jézust 12 évesen amit írtam önnek. Remélem ön megérti ami nyomaszt engem. Nem csodálom hogy ennyi felekezet van egyébként, mindig is katolikus akartam lenni, de most úgy érzem csalódtam bennük. ????Igazából ennyit akartam írni hogy nagyon rossz most a lelkemnek úgy érzem jelentéktelen vagyok a férjem meg a képviseleti tag.. Na jó ő nem érti ezt igazából ő neki is rosszul esett hogy a feleségét akit szeret őt miért nem?! Persze lehet túl reagálom. Ön mit gondol erről?