Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenegy meg tizenkilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Lehetséges e a lelki áldozás, mikor az Oltáriszentséget nem tudjuk magunkhoz venni testileg? Teljes-e? Milyen ima kapcsolódik hozzá?
Nem tudom, ebben nem vagyok járatos. A Keleti Egyházban ilyen nincsen. Vagy részesülünk fizikailag is az Eucharisztiában vagy nem - köztes út nincsen.
Tisztelt Lelkiatya! Nekem a horoszkópokkal kapcsolatban lenne egy olyan kérdésem, hogy miért működhetnek? Egy kis történet az egészhez kapcsolódva: Sosem hittem benne és nem is különösen érdekelt az egész viszont van egy jó barátom, akinek egy ismerőse foglalkozik ezzel és sajnos más komolyabb dolgokkal is, és kíváncsivá tett úgyhogy elküldtem neki a születési dátumom és a teljes énemet körül tudta utána írni ez a személy persze voltak benne hibák és nem gyözőtt meg semmiről viszont voltak dolgok amiket eltalált és az érdekelne, hogy ez hogyan lehetséges mert a szimpla véletlennél ezek részletesebbek voltak. Ez az adott illető is úgy gondolja egyébként, hogy a napi horoszkópok tényleg csak véletlen kijelentések viszont mivel foglalkozik más dolgokkal is, ilyen szin látás, kártyák meg ilyenek nem ismerem ezeket nagyon. A történettől eltérve érdekelne, hogy ezeknek a dolgoknak, miért lehet bármilyen valóság alapja és miért találhatnak el dolgokat? Mert itt ezek többek a tiszta véletlennél. Továbbá tudom, hogyan ezek nem tesznek jót és ezért nem is foglalkoztam velük inkább itt szerettem volna megkérdezni. Szeretném még kérni a lelkiatyát, hogy imádkozzon az ismerősömért mert ezektől függetlenül elég nehéz az élete és szerintem, ezekben a dolgokban talált egy kis megnyugovást.
Én azt javaslom Önnek, hogy ne játsszék a tűzzel. A horoszkópok - Ön, s ha jól értem az említett ismerőse szerint is - butaságok. Ha a születési dátumból ki lehetne következtetni személyiségi karaktereket, netán sorsokat, akkor az ugyanazon napon születettek mind egyformák vagy legalábbis igen hasonlóak és hasonló sorsúak volnának. Ezt, persze, nem könnyű ellenőrizni, s így cáfolni sem, mégis ellenkezik a józan ésszel, hogy a sorsunk és a személyiségünk ilyen véletlenszerű eseménynek volna a függvénye. Ha kihagynánk a számításaink, a világfelfogásunkból Isten létét és szeretetét, akkor lehetne ilyen fátum szerű összefüggésekre gondolni. Dehát ne csak filozófiai, de személyes lelki értelemben sem szabad kihagyni Istent a számításunkból. Az illető, ha sok baj éri, ha nehéz az élete, akkor nagyon sürgősen hagyjon föl ezekkel az értelmetlen praktikákkal. Mert miközben teljesen hatástalanok, ugyanakkor egyáltalán nem veszélytelenek, az embert könnyen behálózhatják, először csupán kicsiny, később egyre erőszakosabb mértékben. Hogy véletlenül bejön egy-két dolog, ennek semmi jelentősége nincsen. Ez se vezesse félre!
Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves atya! Szeretném megkérdezni,hogy mit gondol a Konklávé című filmről. Köszönöm a válaszát.Máté.
Nem láttam, mégis van róla halvány véleményem. Állítólag filmésztétai, (filmipari?) szempontból jól össze van állítva. Azonban ez számomra csak még visszataszítóbbá teszi. Ugyanis, ha a részletek szakmailag jól ki vannak dolgozva, ez azt eredményezi, hogy az emberek szívesen nézik. Mivel azonban a mondanivalója nyilvánvalóan egyházellenes, a csattanója pedig teljesen életszerűtlen és abszurd, ezért nem tudok valódi jó szándékot föltételezni a film készítői részéről.
Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Atya Ön szerint vannak igazán jó,hiteles Hollywoodi Katolikus filmek,sorozatok? Tudna ajánlani párat.köszönöm.Máté.
Az itt felsorolt filmek nem kifejezetten katolikusak és nem is mindegyik hollywood-i. Ezeket a filmeket értékesnek találom, mély keresztény mondanivalóval. Jó szívvel ajánlható annak ellenére, hogy a katolikus dogmatika kézikönyv némelyütt ki tudná kezdeni. Chosen - A Kiválasztottak - sorozat (Ezt nagyon tudom ajánlani) Viskó - (Azonos című regény alapján készült amerikai film) Fegyvertelen Katona (Amerikai film.) Ha Isten úgy akarja - Olasz film
Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Lelkiatya! Júdással kapcsolatban szeretnék kérdezni. Ugye sokan mondják hogy ő biztosan a pokolban van. De megbánta amit tett és tudom hogy önygilkos lett de előtte már nagyon megbánta az árulást,és kétségbe eséséből öngyilkos lett. Megbánta amit tett. Júdásnak megbocsájtott Jézus? és Júdás valóban a pokolban lenne? Hiszen Apostol volt. köszönöm a választ!
Az Egyház nem állítja, hogy Judás egészen biztosan a pokolra jutott volna. Senkiről sem mond ilyet. Csak azokról van biztos tudásunk, akik a mennyben vannak. Ők a szentek. Az biztos, hogy Júdás megbánta a tettét, hiszen benne is van a Szentírásban (Mt 27,3). Vissza is vitte a pénzt, csak nem fogadták el tőle. Hogy mi játszódhatott le szegénynek a lelkében, azt csak sejteni tudjuk. Az a tette, hogy a pénzt beszórta a templomba, már a kétségbeesett zaklatottságára utal. Ami ezután következett, az lett a végzete. Nem merte hinni, hogy Isten megbocsát neki. Ez vezette az öngyilkosságba. Egyik vétkét a másikkal próbálta kioltani, nem pedig az irgalmas Istentől kérte. Ha az öngyilkossági kísérlete esetleg nem sikerül, életben marad, és utána bocsánatot kér a föltámadt Jézustól, egészen bizonyos, hogy neki is megbocsátott volna, mint Péternek. De a gyilkosság már ebben megakadályozta. Ezért végzetesen súlyos bűn az öngyilkosság, mert onnan már nincs visszaút. Persze, a mai természettudományos ismereteink azt mondják, hogy az ember a halála pillanatában még nagyon sok mindenre gondolhat. Ha ott, agóniájában egyetlen sóhajtással akár, de bocsánatot kér Istentől, biztosra veszem, hogy a Mindenhatónak ennyi is elég, és magához emelje őt. Ezért nem tudhatjuk, hogy mi lett Júdás sorsa a túlvilágban. De azt nem feledhetjük el, hogy az öngyilkosság, ugyanúgy, mint a gyilkosság a legsúlyosabb bűnök egyike. Ha valakinek ez az élete utolsó tette, akkor valóban csak Isten tud neki irgalmazni - ha látja benne az utolsó pillanatban való megbánást. A kárhozatra azok kerülnek, akik még az utolsó pillanatban is szembefordulnak Istennel. Bármilyen megdöbbentő, rajtuk a Mindenható sem tud segíteni.
Tisztelt Lelkiatya! Mi a véleménye az Egyházon belüli alkoholizmusról? Mennyire tartja ezt elfogadhatónak?
Bevallom, nehezen tudom értelmezni a kérdését. Ha pontosítani akarunk, akkor úgy lehet fogalmazni, mi a véleményem a keresztények alkoholizmusáról? Hiszen minden megkeresztelt ember Krisztus egyházának a tagja. A keresztények éppen úgy ki vannak téve az alkohol veszélyeinek, mint bárki más. Igaz, sokkal erősebb kapaszkodójuk is van a hitük által (a katolikusoknak és ortodoxoknak a szentségek által is), de fájdalommal látjuk, hogy azért sokan ezzel sem élnek. Tehát hívő ember is válhat függővé. Náluk éppen úgy működik ez a mechanizmus, mint a nem hívő embereknél. Azaz kicsi lépésekkel belecsúszik az ember, maga sem veszi észre, s ha már függő lett, onnan nagyon nehéz szabadulni. De azt látom, hogy ekkor is a hit nagy segítséget jelent. Tehát semmiképp sem tartom elfogadhatónak, sőt elutasítónak kell lennünk vele szemben. Természetesen nem az ilyen bajban szenvedő emberrel kell elutasítónak lennünk, hanem ennek veszélyével, ennek kísértésével szemben.
Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya, a Nagybőjttel kapcsolatban lenne kérésem, kérdésem. Nem csak a hús tilalom a bőjt, segítsünk a rászorulók ön. Találkoztam olyannal aki azt mondta, hogy éhes. Mondtam neki, hogy megveszem amit szeretne de ő azt mondta neki pénz kell. Mondtam, hogy azt nem adok. Ilyen esetben mi a helyes vagy kellett volna pénzt adni neki? Köszönöm megtisztelő válaszát. Üdv.: RM.
Szerintem jól tette, hogy pénz helyett ennivalót kínált föl. Ha visszautasította, akkor ez már az ő felelőssége, hogy nem élt a lehetőséggel. Vélhető, hogy ha valóban éhes lett volna, akkor elfogadta volna a fölajánlást. Én is ezt tettem volna az Ön helyében, s azt javaslom, máskor is így tegyen.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném megkérdezni, hogy lehetséges e hogy a jövőbeni társammal először csak Egyházi esküvőt kössek és csak később polgárit. Számomra ugyanis a legfontosabb, hogy ISTEN Színe előtt legyek házas. Azt szeretném még megkérdezni ezenfelül, hogy mennyi idő alatt lehet ilyen esetben jegyesoktatással együtt leghamarabb megkötni a házasságot ez pedig azért lenne fontos kérdés számomra mert a nemi életet és az összeköltözést is csak házasság után szeretném megélni. A válaszát és segítségét nagy köszönöm!
Nagyon dicséretes az elhatározása, a vágya. Az egyházi esküvőt meg lehet kötni a polgári esküvő nélkül is. Valóban ez az, ami számít. Ettől kezdve már teljes értékű házaséletet élhetnek annak minden örömével és felelősségével. A jegyesoktatás általában hat hétig szokott tartani, hetenkénti, tehát legalább hat alkalommal való találkozással. Remélem, ugyanakkor, hogy az ismeretség már jóval korábbi. Legalább néhány éves udvarlás, ismerkedés kell, hogy megelőzze ezt az életre szóló kapcsolatot. Régen úgy mondták, hét nyár, hét tél kell hozzá. Ha nem is hét év, de azért hosszú időn át tartó őszinte, mély és sokoldalú ismerkedés szükséges, hogy megelőzze ezt a nagyon komoly döntést.
Kedves lelki atya én itt olvastam hogy vannak görög egyháznál nincs kántori szolgalat,én 10 évig voltam kántor szeretném tudni hogy hol és melyik településen nincs kántori szolgalat? van tíz éves tapasztalattal rendelkező kántor vagyok de most nem szolgálók sehol, itt ebben posztokban olvastam hogy hívek és pap énekel ,ha tud valamit üres helyet valamennyiK görög egyháznál, nincs kántori szolgálatra oda el menék ha tud segíteni lelki atya akkor várom a választ.
Javaslom, hogy írjon a lelkiatya@hd.gorogkatolikus.hu oldalra. Jobb erről személyesen értekezni, nem ország-világ előtt.
Kedves Lelkiatya! Összetett problémám van, kérem segítsen. Fiatalon megházasodtam, de nem tartott sokáig, elváltam. Római katolikus életet éltem, de ugye a válás után már nem járulhattam szentségekhez. Másodszor is megházasodtam, született is két gyermekem. Sajnos ez a házasság sem jó, tulajdonképpen egymás mellett élünk folytonos vitának és szidalmaknak vagyok kitéve. Én vagyok a rossz a családban. Nagyon rég, több, mint 30 éve kerültem kapcsolatba az ortodoxiával és az élet úgy hozta, hogy ortodox egyházba tértem. Van is nem messze ilyen templom, el is járogattam, gyóntam, áldoztak, de ez is konfliktus forráshoz vezetett, hogy én eljárok itthon meg nem vagyok stb. De nem a példa a lényeges, hanem katolikus templomba tudnék járni, a családom is eljár. Ahogy mondtam, nem élünk keresztény életet. Elvileg az egyházi kánon szerint ebben az élet állapotban tudnék szentségekhez járulnia, mégha pokol is az életem. Lehetséges így, vagy vissza kell térni? A katolikus zsolozsma imaóráit szoktam imádkozni korábban, illetve a rózsafüzért. Kérem segítsen nekem, mert lelkileg mélyen vagyok nagyon. Köszönöm szépen!
Nem teljesen mindegy, hogy hogyan történt az az átlépés az ortodoxiába. Ha olyan hitvallást kellett letennie, amiben megtagadta a katolikus egyházat és annak tanítását, akkor ezt helyre kell tenni. Ha nem volt ilyen aktus, akkor szelídebb a megítélése, hogy jelenleg ortodox szertartásokra jár. De úgy sejtem, a szentségektől egyelőre továbbra is távol kell tartania magát, hiszen még érvényben van az első házassága, így nem tud szentségi házasságban élni jelenlegi férjével. Egyébként ez is okozhatja a házasságuk megromlását, hogy nincs rajta Isten áldása. Ezzel együtt is azt javaslom Önnek, hogy harcoljon ezért a házassági kapcsolatért. Ne adja föl. Talán gyermekeik is vannak. Borzasztó lelki sebekkel sújtjuk a gyermekeinket egy-egy válással. Megdöbbentő, hogy ezzel nem számolnak, ezt nem veszik figyelembe az egymástól elváló szülők. Szóval, hacsak lehet, maradjanak együtt. Ha jó esélyt lát az első házassági annulációjára, akkor indítsa el minél hamarabb. A saját parókusa/plébánosa fog segíteni ebben. Ha a családdal együtt tud járni a katolikus templomba, akkor percig sem kétséges, hogy ezt kell követnie. Járjon el velük együtt, és igyekezzék a saját életében megvalósítani az evangéliumi, a krisztusi életet! Hogy a férje vagy mások a családból nem ezt követik, ez nyilván szomorú, de Önt nem kell, hogy eltántorítsa ettől a krisztusi életre törekvéstől. Amíg nem járulhat szentségekhöz, addig ezt a különleges böjtöt ajánlja föl az Úrnak, mintegy a korábbi élete következményeként. Fontos tudnia, hogy ettől még az Úr ugyanolyan tökéletes szeretettel és megértéssel fordul Önhöz. A szentségektől való tilalom nem az Isten szeretetének elzárását jelenti. Megtalálja az Úr az egyéb csatornákat, csak Ön is keresse azokat. Törekedjék minél odaadóbb imaéletre, akár a rózsafüzérrel, akár szép ortodox imádságokkal, vagy éppen a zsoltárokkal. Ez az út vár Önre, ebben fog tudni fejlődni, előre lépni. Aztán ennek szép következménye lehet, hogy buzgó és hiteles imaéletével később hatni tud majd a környezetére is.
Kedves Lelkiatya! A böjti időszak szól az alazsmináról is és persze a böjtön kívül is fontos a szegények segítése. Nagyon szívesen megteszem ezt az év minden időszakában, részben adományokat adok (élelmiszert, tisztítószert, mikor mit) az adománygyűjtéseken, részben pedig önkéntes munkával mert én magam is szoktam segíteni több szervezetnek a gyűjtésben. Egy valami nem megy. Hogy odamenjek egy hajléktalanhoz egyedül és úgy segítsek neki. Amikor egy hajléktalan jön oda kérni és főleg ha mások is vannak körülöttem, akkor adok neki pénzt. Ha már sokadjára látom és tudom, hogy nem agresszív és mások is ismerik, akkor úgy még könnyebb. Olyan is volt már, hogy odamentem hajléktalanhoz egy kis pénzt adni neki, de akkor volt mellettem valaki, aki szintén adott és így nem féltem egyedül. Ezekben a helyzetekben nincs semmi problémám a hajléktalanok segítésével. Gondoltam is arra, nem tudom, ez lehet-e a Szentlélek sugallata, hogy akit eddig rendszeresen láttam egy helyen ahova mindig megyek, most a böjti időszakban akár élelmiszerrel támogassak, apró dolgokkal. Egy csomag kenyér, egy tábla csoki, ilyesmi. A kérdést most azért írom, mert bár ezeket meg merném tenni és próbálom, de ahhoz nincs bátorságom, hogy odamenjek egy hajléktalanhoz csak úgy egyedül, hogy nincs velem senki. Még ha vannak is körülötte mások, akik csak úgy ácsorognak az utcán. Így, hogy nem tudom, mennyire agresszív, milyen lehet a mentális állapota, így nem merek. Bűntudatom van ha nem megyek oda és nem adok neki semmit, de azért félek is és nem akarom kockáztatni a biztonságom. Kértem már barátomat, hogy menjen oda velem, de nem akart. Egyébként a szociális szférában dolgozik szóval amúgy segít rászorulókon sokat, de nemet mondott. Nem akarta részletezni, de szerinte nincs értelme. Bűnt követek el ha nem merek egyedül odamenni egy hajléktalanhoz és csak az imámat ajánlom fel érte? Azt megteszem. Gondoltam is, hogy mivel az üdvösség a legnagyobb érték, ezért lehet nem rosszabb az ima sem mintha máshogyan segítenék rajta. Vajon Isten megért engem és elfogadja az érte mondott imát irgalmas cselekedetként vagy egészen addig tartozásom lesz és akár bűnös is vagyok, amíg nem megyek oda, ha kell, akár egyedül, úgy, hogy félek? A köztes megoldás, amire gondoltam, az az lenne, hogy veszek némi élelmiszert, először akár egyetlen valamit próbaképpen, egy csomag kekszet vagy kenyeret, odateszem ahol az illető hajléktalan ülni szokott és remélhetőleg megtalálja majd mikor odamegy és el is viszi. Így nem kell közvetlenül találkoznom vele, amitől félnék, de mégis segíthetnék. Megvan a lehetősége, hogy nem ő találja meg hanem más vagy meglátja, de mégsem veszi el. Úgy érzem, ennél többre nem lennék képes. Isten hogy látja vajon ezt a helyzetet? Az imát, az anonim segítséget? Az én félelmeimet ezzel kapcsolatban?
Azt bátran leszögezhetjük, hogy Isten látja ezt a helyzetet, ismeri az Ön vívódását, jól érti, hogy mi vezeti Önt és mi tartja vissza s segítő cselekedettől. Szavaiból azt veszem ki, hogy több alkalommal is segít, adakozik pénzt vagy élelmet, ha olyan helyzetben van, amiben biztonságban érzi magát. Én azt mondom, ne gyötörje magát azon, hogy a hajléktalan egyéni fölkeresése még nem megy. Segít más módon, ez is nagyon jó. Azon sem kell erőlködnie, hogy a leírt rejtett módon juttasson valamit. A szegények, kéregetők mindig megtalálnak minket. Az én véleményem, hogy ne pénzt, hanem élelmet, innivalót, de leginkább néhány jó szót, figyelmet, emberi gesztust adjunk nekik, arra szorulnak rá legjobban. Az ima pedig mindig nagyon jó támasz. Én is gyakran alkalmazom, amikor úgy érzem, nem tudok segíteni - például egy elszáguldó mentőautóban nyilván rászoruló embert visznek, de én csak egy imával tudom őt megsegíteni - vagy amikor utólag tudatosodik bennem, hogy rossz lépést tettem vagy valamit elhanyagoltam, akkor utólag imádkozom azért, akit ilyen módon megkárosítottam, hogy az Istenszülő - többnyire tőle szoktam kérni ezt az utólagos kiigazítást - pótolja az én hiányosságomat. Tehát a hittel mondott imádsággal nagyon sokat tudunk tenni. Amikor olyan élethelyzet van, akkor tevőlegesen is tudunk segíteni. Mikor így, mikor úgy tudunk segíteni.
Kedves Lelkiatya! Jézus azt mondja hogy úgy böjtöljünk hogy mások ne lássák De a kolléganőm meg kérdezte hogy én milyen böjtöt válaltam én el mondtam neki mivel úgy is látni fogja hogy én csak kenyeret és vizet eszem Most én fel fedtem ezt a kolléganőm előt így félek hogy milyen jutalmat várhatok Jézustól.
Helyzete válogatja. Ha kérdeznek a böjtünkről, szerintem elmondhatjuk, hogyan böjtölünk. Ez tanulságos lehet. Szabad ezekről a dolgokról, személyes tapasztalatokról beszélni, sőt, hasznos is ezekről beszélgetni. Az fontos, hogy ne legyen benne kérkedés, erre nagyon oda kell figyelni. Valóban, ezt kerülendő szoktuk inkább elhallgatni azt, hogy hogyan böjtölünk. Ez is érthető és jogos is. Szóval, ha nem kérdezik, semmiképp se tegyük közhírré, hogy hogyan tartjuk a böjtöt. De ha a kérdező jó szándékú, ha az erről való beszélgetés épületes lehet, akkor nem látom akadályát annak, hogy őszintén válaszoljunk.
Kedves Lelkiatya! Meg szoktam tartani, igyekszem legalábbis, a szerdai és pénteki böjtöt, ilyenkor tartózkodom a hústól. A nagyböjttel kapcsolatban sok minden nem világos nekem, mert csak néhány éve vagyok ismét gyakorló görögkatolikus. Azt hiszem, hogy azt olvastam, hogy a nagyböjtben csak az első napon és nagypénteken kötelező a hústól tartózkodni, illetve ajánlott egyébként egész évben szerdán és pénteken. Megtehetem azt, hogy a nagyböjt során is csak a szerdai és pénteki böjtöt tartom meg a húst tekintve és egyébként nem 40 napos húsmentes böjttel hanem máshogyan próbálom kimutatni a szeretetem Jézusnak, illetve közelebb kerülni hozzá, a lelkiéletem javítani? Még nem tudom mit is csinálnék pontosan, de gondoltam virrasztásra, hogy bizonyos napon vagy napokon minden héten virrasztok vagy több imára, esetleg új imák bevonására. A virrasztás esetén van valamilyen szabály? Nem baj ha nem egész éjszaka vagyok fent hanem csak pár órát imádkozok éjszaka? Nem mernék vállalni egész éjszakát, mert nem vagyok hozzászokva. Talán 2 óra az, amit próbálnék. Az egész éjszakás virrasztással kapcsolatban azonban mégis lenne egy kérdés, most, hogy így átgondolom. Gondoltam már tavaly is arra, csak akkor nem sikerült, hogy a nagycsütörtök éjszakát virrasztással tölthetném. Ezzel kimutatva Jézusnak, hogy gondolatban vele vagyok a szenvedései közben. Amikor a kertben vért verítékezik, amikor letartóztatják, amikor kihallgatják és vádolják jogtalanul. Valóságosan nem tudtam ott lenni mert még nem is léteztem akkor, de most szimbolikusan ezt pótolni. Ön mit gondol erről, jó ötlet ez? Már tavaly is volt egy ilyen késztetésem, de akkor elaludtam. Nem volt elég erőm hozzá, pedig ez nagyon jól tükrözné, hogy milyen fontos nekem az Úr. Attól kissé tartok, hogy nagypénteken összeesnék....de nem biztos, mert volt már, hogy keveset aludtam és másnap is valahogy kibírtam és ha elkezdek virrasztani, kisebb virrasztásokkal, akkor lehet addigra edzettebb leszek. Azt szeretném kérdezni, hogy Ön szerint Jézus vajon mit gondolhat erről, örülne-e ennek vagy ellenezné. Próbáljam meg majd és ha annyira nem bírom, akkor úgyis elalszok, ha meg sikerül, akkor jó? A nagyböjttel kapcsolatban általában nem vagyok biztos, mert nem tudom, hogy bárhogyan végezhetem, csak vigyen közelebb Istenhez, Jézus szenvedéseihez, a lemondáshoz vagy vannak valamilyen szabályok, kötött dolgok, amiket muszáj betartani és csak azok után jöhetnek az egyéni vállalások. Még két kérdésem lenne: 1. Az egyik kérdésem az, hogy ha olyat vállalok, amit mostanában nem csináltam, de amúgy régen nekem napi tevékenység volt szóval éppen ezért nem is teljesen újdonság és nem is csak a böjthöz köthető, az ugye nem von le az értékéből? Gondolok itt önkéntes munkára, napi szentliturgiára, bizonyos imákra. 2. A másik kérdésem arról szólna, hogy vállalhatok-e olyat is, ami nem biztos, hogy sikerül. Mondjuk úgy, csoda lenne ha sikerülne. Az utóbbi időben kicsit nehezebb aktívan megélnem a hitemet, ennek oka volt részben a sok betegségem is mostanában, és egyébként szeretném aktívan megélni, liturgia, önkéntes munka, ima, de közben nagyon próbáltam a lehető legtöbbször ellenállni a kísértéseknek, Isten kegyelmes is hozzám, mert néhányat el is vett már tőlem és egyre jobban úgy érzem, mintha ez lenne az utam, hogy nem feltétlenül aktívan mutassam ki mindig Istennek a szeretetem, hanem inkább azzal, hogy igyekezzek a vétkezést elkerülni és ezért nagyon nagy erővel küzdjek. Nem a felebaráti szeretet helyett, ima helyett, önkéntes munka helyett, liturgia helyett, hanem ezek mellett. Úgy, hogy ez legyen egy alapvető módja annak, ahogy kimutatom Jézusnak a szeretetem. Nyilván összefügg ez a felebaráti szeretettel, mert az is felebaráti szeretet ha igyekszek nem elveszíteni a türelmem mikor a felebarátom sürget valamivel vagy amikor vétkezik és én ítélkezés meg harag helyett türelmes vagyok és imádkozok érte. Volt egy olyan gondolatom, hogy talán lehetne ez egy nagyböjti vállalásom, kitűzni célul, hogy 40 napig ne vétkezzek. Nem megígérni, hogy megcsinálom és márpedig sikerülni is fog, mert ígérni nem jó olyat, ami nem biztos, csak megpróbálni. Azt mondani az Úrnak, hogy ez lenne az én egyik vállalásom a 40 napra, kimutatnám neki a szeretetem ezzel, meg fogom próbálni és amennyire sikerülni fog, azt ajánlom majd fel neki. Már azzal is tanulnék, hogy egyáltalán kitűzöm ezt a célt és megpróbálom. Ha 1 napig sikerül, akkor legalább megpróbáltam, ha sikerül egy hétig, akkor azt az egy hét tisztaságot felajánlom neki, ha meg sikerül 40 napig, de úgysem fog, akkor meg még jobban örülünk. Az Úr és én is. Ez egy olyan dolog lenne, amire egyébként is nagy hívást érzek, hogy törekedjek a bűnök leküzdésére és ez azért is lenne jó, mert az Isten fia a bűneink miatt halt meg és pont azért jött, hogy az alól szabadítson fel. Ha ezt megpróbálnám és kitűzném célul, akkor pont az ellen küzdenék, ami a szenvedését okozta. Ezáltal a vállalásom nagyon szorosan kapcsolódna az ünnephez, amire készülünk. Nem vagyok tökéletes és elismerem, hogy lehetnék szentebb és csinálhatnék jobban több mindent, de Isten kegyelme már sok bűntől és kísértéstől megszabadított és ezzel a vállalásommal akár a hálámat is igyekeznék kifejezni az eddigiekért. Nem ígéret lenne, nem megígérném. Ezt nem tehetném, mert akkor büszke lennék, öntelt lennék. Hatalmas kegyelem lenne ha megkapnám, hogy 40 napig ne vétkezzek és mivel én nem vagyok méltó semmilyen kegyelemre, így nem is ígérhetek ilyet. Nem lehetek biztos abban, hogy sikerül. Nem megígérném, csak azt ígérném meg, hogy megpróbálom, de nem azt, hogy sikerülni is fog. Szabadna ezt célul kitűznöm a nagyböjtre? Nem baj ha olyat vállalok, ami csoda lenne ha sikerülne?
Először is bocsánatát kérem, mert ezt a kérdést még jóval a böjt kezdete előtt tette föl, de csak most értem oda, hogy válaszolni tudjak rá. Előbb a szabályokról. Nálunk, görögkatolikusoknál a két szigorú böjti napot, a tiszta hétfőt (nagyböjt első napja) és nagypénteket úgynevezett száraz böjtnek nevezzük. Ez azt jelenti, hogy semmilyen állati eredetűt nem fogyasztunk (mézet lehet!), és amit eszünk, azt is csak nyersen, főzés nélkül. Ezen kívül a szerda és pénteki napokat hústalanul töltjük. Ennél lehet komolyabb vállalás is, ki mire képes, mire elszánt. De azért ez a minimum. A virrasztás nagyon jó dolog. De mint a böjtöt, ezt sem szabad, egyszerűen nem érdemes túlzásba vinni. Ha tud vállalni éjszakai imádságot, akár csak egy-két órát, már az is nagyon jó, ezeket nagyon szívesen veszi az Úr, de helyesebb azt mondani, hogy ezek által sokat gazdagodhatunk. Persze, ezt az egy-két órát is fontos jól tölteni. Nem lehet csak arról szó, hogy később fekszünk le, hanem akkor ezt imádságban, szentírás olvasásban, vagy belső imában töltjük. Még jobb a hajnali órákban virrasztani. Talán nehéz fölkelni, de utána nagyon termékeny tud lenni az imádságunk. Az egész éjszakai virrasztást nagypéntek éjszakájához szoktuk kötni. Igaz, nálunk, a nagycsütörtök esti szertartás is egyfajta virrasztás. Ekkr van a kínszenvedési evangéliumok olvasása, amelyeket állva szoktunk végig hallgatni, a hozzávaló énekeket énekelni. Igaz, ez csupán 2-3 óra, de nagyon sokat adhat, ha ezen odaadó módon veszünk részt. Nagypéntek éjjel szoktunk egész éjszakai virrasztást tartani. Van, aki végig ott van, van, aki egy-két órát tud ott tölteni. Minden nagyon jó, nagyon kedves az Úrnak, hasznos a lelkünknek. De ha a szervezetünk nem bír többet, hát, Istenem. Ezt is elnézi nekünk a mi irgalmas Urunk. Azt azonban semmiképp sem javaslom, hogy azt fogadja meg, nem vétkezik egész nagyböjt idején. Két ok miatt. Egyrészt fontos, hogy olyat fogadjunk meg, amit meg tudunk tartani. Inkább kisebbet, kevesebbet, de amihöz hűségesen tudunk ragaszkodni, amelynek van esélye, hogy meg tudjuk tartani. A másik ok pedig, hogy a lemondásban lehetőleg ne bűnökről mondjunk le. Ez visszás helyzetet teremthet. A bűnöktől mindig tartózkodni kell, nem csak böjti időben. Ha arról való lemondásra törekszünk, akkor a böjti idő után netán visszatérhetünk azokhoz? Húsvétkor meg utána már követhetünk el bűnöket? Éppen úgy, sőt épp akkor még inkább törekedni kell a bűn kerülésére, jóllehet a böjtnek akkor már vége van. Azt tanácsolom tehát, hogy inkább kisebb dolgokat fogadjon meg, azt ajánlja föl az Úrnak jó szívvel, imádságos lelkülettel, azokban legyen hűséges.
Kedves Lelkiatya! A klippel kerdezőnek koszonnem meg a kerdeset magam eddig nem mertem itt ilyet kerdezni de megnyugtato a valasz hogy ilyen mogottes gondolatok vannak/lehetnek egy-egy dontes mogott. van egy masik klipp ami regota erdekel, s ha ismereteim nem csalnak az a Csepeli gorogkatolikus templomban készült. Itt is hasonló tortent? Koszonettel!
Mint látja, a válasz során ki is töröltem annak a másik videoklippnek a címét, mert igazán nem szeretném terjeszteni. Rákérdeztem. A csepeli templomban két ilyen fölvételt is készítettek, mindkettő egyházi engedély, jóváhagyás nélkül történt. Azokat egészen bizonyosan nem engedélyezte volna senki. Sajnálatos, hogy megtörtént. Valóban nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne használják ki az atyák jóhiszeműségét, jószándékát, illetve nekünk is nagyobb gonddal kell őriznünk ezeket a csodálatos kincseinket. Nem azért, hogy mások ne férhessenek hozzá, hanem azért, hogy megmaradjunk hitelesnek az Isten titkainak és ajándékainak kezelésében. Hogy úgy tudjuk azokat továbbadni, hogy valóban Istenhöz közel vigye a keresőket, és más, alantasabb célra ne használhassák őket. Jézus keményen megfeddte Pétert, amikor emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodott (Mt 16,23). Erre mindig oda kell figyelnünk.
Kedves Lelkiatya! Mentális betegségben szenvedek, de nem szeretném magam leszázalékoltatni, mert úgy érzem, hogy akkor hátrányos helyzetbe kerülnék. Elmúltam 50 éves, kevés ledolgozott időm van. Van érettségim, és sok tanfolyami végzettségem is. Nem tudom, hogy merjek-e tanulni még, vagy vállaljak mondjuk takarítást. Szívesen végezném ez utóbbit is, de sokszor fáj mindenem, reumatológiára is járok. Szeretném kérni az Ön javaslatát és imáját is, ha lehet. Ha az ezeket a sorokat olvasók között is van valaki, aki akar és tud segíteni, nagyon szívesen venném a tanácsokat. Az egyik orvosom azt mondta, hogy nem a tanulástól félt, hanem inkább a vizsgával járó stressztôl. Előre is köszönöm szépen mindenkinek!
Én magam nem javaslom a további tanulásokat. Nem azért, mert félteném ennek feszültségkeltő hatásától, hanem azért, mert sokkal fontosabb valamiféle megállapodásra jutnia az életben. Persze, mindig jó tanulni, egyre többet tudni, de az Ön esetében fontosabbnak tartom, hogy munkát találjon, egzisztenciát építsen. Ehhöz képest a tanulás csak további elodázását jelentené ezeknek a fontos dolgoknak. A leszázalékolást sem javaslom, mert az meg egyfajta lemondást, a küzdelem föladását jelentené. Azt tanácsolom, hogy vállaljon valamilyen munkát, amit jó szívvel el tud látni. Ez lehet bármi, akár takarítói állás is. (Érdekes, nem régen tudtam meg, hogy a kukásautói állásra túljelentkezés van, nehéz oda bejutni.) De nem titkolom, hogy ez a válaszom már annak ismeretében írom, hogy azóta megírta, sikerült takarítói állást találnia. Ezt nagy ajándéknak tartom. Talán az imáink is hozzásegítettek. Ebben tartson ki! Ha ebben bármilyen nehézséget talál, Istentől kérve segítséget, küzdjön meg vele! Imádkozunk Önért továbbra is.
    ... 16 17 18 19 20 
21
  22 23 24 25 26 ...