Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni hogy Görögkatolikus egyházunkba ( katolikusoknál) miért nem hallani soha a Jeruzsálemi Szent fény ről.
Azt talán túlzás mondani, hogy soha nem hallani róla. Legutóbb is kérdezett róla valaki, és épp az egyik görögkatolikus honlapunkon (Budaörs) találtam róla az egyik legjobb leírást. Számtalan csoda van a világban, az Egyházban. Példájul a nápolyiak csodálkozhatnak azon, hogy más országokban miért beszélnek olyan keveset (viszonylag keveset) Szent Januáriusz vér csodájáról. Vagy mi is csodálkozhatnánk, hogy sok helyen nem tudnak a mi Pócsi Édesanyánk könnyeiről és a hozzá fűződő csodálatos gyógyulásokról.
Kedves Atya! Ferenc pápa szavait, nézeteit, állításait megkérdőjelezhető egy katolikus pap? Ellenszegülhet neki? Mondhatja azt, hogy nincs igaza a Szent atyának? Köszönöm!
Legalábbis nem illő. Ellenszegülni semmiképp sem szabad, de azt gyanítom, hogy az illető atya sem akar ellenszegülni, csak nem mindenben osztja a véleményét Ferenc pápának. Szerintem ez lehetséges és szabad is. A pápa nem személyében és főként nem minden véleményalkotásában tévedhetetlen. Vannak nézetei, amivel én sem értek egyet. De így voltam még Szent II. János Pál pápával is. Nem az az egyházi engedelmesség, ha mindenben úgy gondolkodom, mint az egyházi elöljáró. Lehet más véleményem. Az már súlyosabb kérdés, hogy ezt hogyan fejezem ki. Lázadozva, netán lázítva, vagy becsületesen kimondva, vagy csak akkor mondva, ha kérdezik, vagy töprengve fogadva, megadva az esélyt, hogy én tévedek, stb. Lám, nagyon sok módja van annak, hogy az ember a másfajta véleményét hogyan képviseli. Ezért mondtam az elején, hogy lehet akár papnak is más véleménye, de nem mindegy, hogy ezt hogyan juttatja kifejezésre.
Kedves lelkiatya mi a véleménye az igazság könyvéről?
Eddig erről nem is hallottam, de most, az Ön kérdése kapcsán kicsit utánanéztem. Úgy tűnik, mintha az Úr Jézus diktálná vagy mondaná ezeket az üzeneteket. Ám minthogy butaságok is vannak benne bőven, így aligha származhatnak ezek a gondolatok az Úr Jézustól. Ez a rengeteg beszéd eleve gyanús. Az evangéliumban ennek ezred részét sem mondta el, mégis elhatott egész földre. Ez a tömérdek üzenet is hasonló eredményt szeretne elérni, de épp emiatt marad erőtlen. Csak azokat tudja félrevezetni, akik nem az Egyház szavára hallgatnak, hanem - ahogy Szent Pál is írja - csiklandoztatják fülüket (2Tim 4,3).
Nem kell ezekkel foglalkozni egyáltalán. Ha ezen üzenetek helyett a zsoltárokat vagy a Szentírás más könyveit olvassa, sokkal nagyobb lelki haszonra lel. Inkább ezeket javaslom.
Kedves lelkiatya, a családomban több generáción keresztül rengeteg öngyilkosság történt, misét mondattunk a család élő és elhunyt tagjaiert, de most hallottam hogy ez nem elég, külön gyógyító misét kellett volna kérni, ez tényleg így van? Nem minden mise gyógyít? Azt hol lehet kérni? Mi a különbség? Mit tehetünk, hogy ne legyen több öngyilkosság a családban? Ez tényleg generációs átok? Nem szeretném a gyermekeim cserben hagyni. Nem szeretném hogy plusz terheket cipeljenek.
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, a szentmise értéke végtelen. Azt nem lehet fokozni, kivált nem lehet fokozatokba állítani. Aki azt mondta Önnek, hogy nem elég a szent mise, hanem külön gyógyító misét kell mondatni, az butaságot állított. Ön nagyon jól teszi, ha misét mondat a család élő és elhunyt tagjaiért. Ami fontos, hogy lehetőleg a családjának tagjai is legyenek ott ezeket a szentmiséken, a hatás pedig akkor lesz teljes, ha mindnyájan meg is gyónnak, meg is áldoznak. Ez a legtöbb és legeredményesebb, amit tehet, ha a sikerül elérni, hogy a család minden tagja éljen ezekkek az isteni ajándékokkal. Különben hiába árad a kegyelem Önök felé, aki zárva tartja előtte a szívét, arra nem fog hatni. A múlt történései csak akkor hatnak, ha a jelenben nem a megfelelő választ lépem rá. Ez pedig csak személyes lehet, kinek-kinek a maga döntése, lépése. A mise bármennyire végtelen értékű, csak arra hat, aki nyitott rá. Ez tehát a nagy feladat, a gyermekeit, házastársát segítse minél közelebb jutni Istenhöz, minél közelebbi kapcsolatban élni vele.
Igazából így a szexről szeretnék kérdezni, hogy a párom meg szeretné tartani a tisztaságát házasságig, én nem szeretném / tudnám. Igazából nálam az alap probléma ezzel, hogy nagyon hosszú időbe telne, mire össze tudnánk házasodni (minimum még 7-8 év, de annál több), de én ha lehetséges lenne kész lennék akár holnap is összeházasodni vele. Már most kész vagyok elköteleződni mellette. Az a baj, hogy nálunk ez sok konfliktust szül, hogy nem értünk egyet ebben. Ön mit gondol erről?
Ez, bizony nagyon sok, ez a távolság, amit Ön gondol és amit a kedvese. Ön akár már holnap is összeházasodna vele, ő pedig csak 7-8 év múlva. Ez borzasztó nagy különbség! Azt sejtem, hogy a sok konfliktus nem csak ebből a nagy időkülönbségből adódhat. Könnyen lehet, hogy nem ugyanazt gondolják a házasságról, a párkapcsolatról, sőt, a szexről sem. Ezekről nagyon sokat kell beszélgetni, hogy ezek közelítsenek egymáshoz. Ezért alighanem abban igaza van a kedvesének, hogy azért holnap még nem állnak készen az egybekelésre. Igaz, a 7-8 év is túlzásnak tűnik. Hacsak nem valami szigorú szabály nem köti ezt meg. Például egyházunkban a papságra készülő fiatalemberek addig nem köthetnek házasságot, amíg be nem fejezték a szemináriumot, meg nem szerezték a diplomát. Emiatt náluk néha valóban nagyon hosszú éveket kell várni. De más esetekben én el tudom képzelni, hogy akár a diákévek alatt is összeházasodhatnak. Tehát nem kell föltétlenül megvárni, hogy biztos egzisztenciát teremtsenek, s majd csak akkor kezdjék el építeni a közös fészket. De az igaz, hogy amíg a kapcsolat nem elég érett rá, addig nem szabad elhamarkodottan elköteleződni. Itt van a szex kérdése is. Bizony, azt nagyon hamar úgy érezhetik, hogy már itt az ideje a testi egyesülésnek, mert hiszen egészségesek, szeretik egymást, vágynak egymásra. De a szex nem csak ez. Ez majdnem csak a felszín. A testi egyesülésnek akkor érkezett el az ideje, amikor már a lelkek egyesülése is megérett. Ezt pecsételi meg a házasság. Ezért óriási baklövés, amikor a fiatalok ezt nem várják meg, s ha így mennek bele a házasságba, a legtöbbjük egész életében nem érti meg, hogy valójában mi is a szexualitás. Ezt aztán még a gyermekeik is megsínylik. Abban tehát ismeretlenül is teljesen igazad adok az Ön párjának, hogy a tisztaságukat őrizzék meg egészen a házasságkötés utáni első nászéjszakáig. De abban meg ismeretenül is Önnek adok igazat, hogy hátha nem kell olyan sokat várni. Bár ezt végképp nem tudom megítélni. Viszont e jelentős nézeteltérésük miatt még egészen bizonyosan sok időre van szükségük, hogy jobban megismerjék egymást, vagy akár az is kiderüljön, hogy mégsem egymáshoz valók. Ha valóban szereti őt, akkor képes lesz várni rá.
Kedves lelkiatya, mely bűnök a Szentlélek elleni bűnök? Azt mondták nekem, hogy az hogy már misére akarok menni az Szentlélek elleni bűn és nincs rá bocsánat. Ha ez tényleg így van akkor úgy is minden mindegy. De hogy az Úr pont azért kárhoztasson el mert Hozzá akarok menni azt egyszerűen nem tudom elhinni.
Ki mondhat ekkora butaságot? Próbálom megérteni az ilyen érvelést, és arra gondolok, hogy az illető talán összekeveri a vakmerőséget a megátalkodottsággal. Mert hogy a Szentlélek elleni bűn a megátalkodottság. Ez az, amire nincs bocsánat, mert a megátalkodott ember nem is kér bocsánatot, ezért az Isten sem tud neki megbocsátani.
A vakmerőséget szokták még úgy értelmezni, hogy az visszaélés az Isten segítő szeretetével. De azért a vakmerőség még nem Szentlélek elleni bűn. Legalábbis nem abban az értelemben, mint amiről Jézus azt mondta, hogy nincs rá bocsánat.
No, és azt is tisztázzuk, hogy ha Ön szeretne elmenni misére, az meg nem is vakmerőség. Az egy nagyon erős vágy, ami nagyon jó, hogy megvan Önben, az Isten ajándéka. Azt persze föl kell mérni, hogy mit lehet tenni és mit nem. Sajnos Budapesten nagyobb a kockázat, mivel jóval nagyobb a népsűrűség. Egyrészt nehezebben tartható a védőtávolság, másrészt többen is vannak a fertőzöttek közül. Istennek hála, május 4-étől kezdve lesz egy kis enyhítés. Igaz, most még Budapesten nem, de talán majd ott is. Addig is tudakozódjék, hogy hol van lehetőség mégis részt venni szentmisén vagy legalább a szentáldozásban részesülni. Ezt nyugodtan megteheti akkor is, ha most nem tud gyónni. Minden bizonnyal vannak helyek, ahol részesülhet a Szent Eucharisztiában. Nagyon helyes, hogy erre Ön vágyik. Imádkozzék is ezért az ajándékért, s meglátja, meg fog nyílni rá a lehetősége.
És van ilyen,hogy valaki lepaktál a gonosszal? Hálásan köszönöm a választ!
Sajnos nagyon gyakran. Minden elfogadott kísértés, minden bűnnel való megalkuvás lepaktálás a gonosszal. Ennek aztán következményei vannak. Az ilyen állapotból sokkal nehezebb kijönni, mint amikor valaki csak botlással, gyöngeséből követ el bűnt. Ennél pedig még súlyosabb, ha valaki ezt a gonosszal való foglalatosságot tudatosan is teszi, ez az okkultizmus. Az a baj, hogy ma már ez sem ritka. Nem is tudják az emberek, hogy ezzel micsoda veszélynek teszik ki magukat.
Feltamadt Krisztus! Kedves Lelkiatya! Melyik parancsolat ellen vet az aki lelkiterrort alkalmaz a beosztottakkal szemben egyhazi iskolaban? Rendszeresek a hibak felhantorgatasa, a gyaszon valo gunyolodas, a glutenerzekenynek nem rendelnek ebedet, rosszullet eseten pedig nem segitenek. Valaszat elore is koszonom.
Ha ilyen történik akár egyházi akár nem egyházi iskolában, az szörnyű szeretetlenség. Minden bizonnyal megvannak ennek a szeretetlen magatartásnak a lélektani és egyéb okai. De mire megyünk azzal, ha sikerül meghatározni, hogy ez milyen parancsolat elleni vétek? Azzal, hogy kategorizáltuk, még nem tettünk semmit. A saját bűneinket érdemes kategorizálni, hogy jobban megértsük, jobban meg tudjunk vele küzdeni. Azokon esetleg tudunk változtatni. Mások bűnein legföljebb csak akkor, ha ők maguk tanácsot kérnek tőlünk.
Kedves lelkiatya mi a véleménye a Visko című könyvről? Katolikuskent olvasható? Milyen könyvet tudna ajánlani ha lelkileg most lent vagyok és van amikor kilátástalannak látom a jövőt?
A viskó egészen különleges lelki könyv. Nagyon elgondolkodtató, bár sokan elutasítják, mivel meglehetősen formabontó. A Szentháromságról nagyon újszerűen ír.
Néhány ajánlható könyv az ilyen lelkiállapotban:
Alexander Eben: A mennyország létezik,
Alexander Eben: A mennyország felfedezése,
ha ön inkább pszichológiai beállítottságú, akkor Anselm Grün sok könyvei,
ha pedig inkább spirituális beállítottságú, akkor Thomas Merton könyvei.
Persze, nagyon sok más is van. A kegytárgyboltjaink munkatársaival is lehet beszélgetni erről. Akkor célirányosabban tudnak ajánlani jó írásokat. Hála Istennek, ma már rengeteg ilyen könyv van.
Kedves lelkiatya azt olvastam hogy "bár haragusztok, de ne vétkezzetek" ezek szerint a harag még nem bűn? Akkor mikortól válik bűnné?
Érdekes, mert ezt a zsoltárverset én soha nem úgy értelmeztem, hogy a harag nem bűn, hanem úgy, hogy bár haragszom, ezt nem sikerült elkerülnöm, de legalább ne vétkezzem tovább azzal, hogy ebből a haragból további tetteket engedek fakadni. Ám kétségtelen, hogy a harag egyfajta emberi indulat, amely nem azonosítható a bűnnel. Mint ahogy a szeretet sem erény a maga emberi értelmében. Elsősorban adottság, ajándék, de a tetteim következménye is. Az embernek van szeretetképessége, amely a tetteitől függően vagy növekszik benne vagy csökevényesedik. Így van a harag indulata is. Megvan bennünk, anélkül, hogy tehetnénk róla. Van, aki könnyen haragra gerjed, van, aki nem. Természet kérdése. De ez nem azt jelenti, hogy a lobbanékony ember bűnösebb volna, mint a szelídebb természetű. Aztán akár jóra is használhatjuk. Például ha a bűnre, a gonoszra haragszunk, akkor ez a harag jóra fog indítani minket. De más haszna is lehet. Lehet hogy fölindul bennem a harag, amikor Istent gyalázó képet látok egy újságban. Ez akkor válik bűnné, ha a megjelenő haragot arra a szegény emberre fordítom, azt a rajzot elkövette. De nekem nem az emberre kell haragudnom. A fölismert haragot jóra kell fordítanom. Az ebből fölszabaduló energiát nem elfojtani kell, hanem jóra használni.
Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem,hogy a gonosz ismeri a gondolatainkat, belelát a fejünkbe? Úgy gondolom,hogy csak Isten mindenható,és csak Neki van erre hatalma.
Nem, a gonosz nem lát bele a fejünkbe, nem ismeri a gondolatainkat. Viszont iszonyúan eszes, sok mindent ki tud következtetni. Nem lehet túljárni az eszén. Ezért nem is szabad vele sem parolázni, sem lepaktálni semmilyen értelemben. Mert egészen biztosan az ember húzza a rövidebbet. Vagy elutasítani kell, vagy ha erre sincs ereje az embernek, akkor az Úrhoz kiáltani, őrá fölnézni, őbelé kapaszkodni. Akkor nem lehet semmi baj. Persze, félni sem kell a gonosztól, mert nincs fölöttünk semmi hatalma, csak annyi, amennyit mi adunk neki, azzal, ha beengedjük.
Feltámadt Krisztus!
Mit lehet tudni a három isteni erényről, mik a főbb gondolatok?
A hit, remény és szeretet három olyan adottság, lehetőség, feladat, amelyet nem lehet túlzásba vinni.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy megtérésem előtt a beteg gyermekem energetikai kezelésekre hordtam, hogy hátha meg gyógyul, ezzel őt a gonosznak kiszolgáltattam?Ha igen akkor hogy szabadulhat meg?
Mindenekelőtt legyen nagyon hálás a megtéréséért. Bízom abban, hogy azóta rendszeresen él a szentségekkel. Bátorítom is erre. Mert ha így van, akkor a rendszeres kegyelmi és lelkiélet sokat fog segíteni a gyermekén is.
Ha ez az energetikai kezelés valami okkult módszer, akkor annyi bizonyos, hogy többet olyan helyre ne vigye a gyermekét. Igen, aki ilyet tesz, az saját magát könnyű prédává teszi a gonosz számára. De a megtérése kiemeli Önt és a gyermekét is ebből. Ha tud imádkozni, a szentségek által élő kapcsolata van Krisztussal, akkor imájával a gyermekén is sokat fog tudni segíteni. Nem csak a betegségén, hanem sokkal inkább a lelkiállapotán. Nem is szükséges, hogy célirányosan a gyermekéért imádkozzék. Az a fontos, hogy élő kapcsolatot tartson az Úrral. Akkor bármi is történt korábban, a Mindenható mindet a javára, a javukra fordítja.
Kedves Lelkiatya!
Örömmel vennénk, ha segítene nekünk abban, hogy hogyan érdemes erről gondolkodnunk, én nagyon sok mindenben egyetértek Demkó Balázs atya írásával.
De nem biztos, hogy helyesen gondolkodom.
Elmélkedés az online liturgiáról
Mostanában lehet olvasni az interneten a koronavírus okozta zavar ?áldásairól?, hogy lelassul felpörgetett életünk, a családok többet lehetnek együtt...
Miközben van ilyen hozadéka a világjárványnak, kevésbé áldásos gyakorlat honosodik meg Egyházunkban a szükség miatt.
Az internet egy virtuális, ál-világot kínál fel az életben, ugyanakkor az Egyház számára is biztosít lehetőséget, hogy híveink bekapcsolódjanak a szertartásokba, amíg az összegyülekezésre vonatkozó tilalom fel nem oldódik.
Miközben arra buzdítanak bennünket, hogy vegyünk részt a Szent Liturgián online, mint gyakorló pap, mégis legszívesebben óvva inteném ettől híveimet. Inkább az online ?valóságtól? távolabb, monitor és TV elől félrevonulva imádkozzanak ikonok előtt! Tartok ugyanis attól, hogy egy virtuális vallásosság születik, és gyakorlattá válik. Nem szeretném, ha születne egy görögkatolikus cybervallás, ami életünk része lesz. Nem szeretném, ha az Egyház egy stand lenne a hazugság, rém- és állhír, és ezer féle káromló elektronikus termékkel teli világpiacon. Az Egyház, és különösen a Szent Liturgia, nem fogyasztási termék, de az online liturgia, templomlátogatás nélkül, az.
Elismerem azt a tényt, amely szerint elkerülhetetlen, hogy ne legyen fent az Egyház a világhálón, de ha ott jelen is van, nem lenne szabad hitünk szent titkait ennyire kitárni, be nem avatott tömegek előtt gyöngyeinket csörgetni. A világháló így miattunk is spirituális adottságokkal rendelkező hely lesz, miközben szenvedünk és harcolunk a családban azért, hogy gyerekeink túlzott internet és telefonfüggőségét visszaszorítsuk, és minden területen a valódi, személyes jelenlétet, élményt, átélést hangsúlyozzuk.
Mostanában vasárnap nem templomba megyünk, hanem online bekapcsolódhatunk a nekünk legszebben szóló templomi szertartások virtuális helyszíneibe. Onnan nézzük, ahonnan a legmegfelelőbb: a konyhából, a nappaliból vagy a dolgozószobából.
Ezekben a napokban megszületnek a virtuális vallásgyakorlás formái. Félő, hogy ezáltal változni fog az Istennel és a transzcendenciával való kapcsolatunk is. De milyen irányba?
A digitális kultúra igényt tart arra, hogy nyitottá tegyen bennünket a tudásra és új kapcsolatokra. Ugyanakkor egy bizonyos ?kapcsolati háló? nagysága fölött már csak felszínes kommunikációra lesz lehetőség, ami mégis sok időt elvesz és gyorsítja életünket. Engem még nem győzött meg az online világ pozitív hozadéka, minden előnyével együtt, de ami most történik az összegyülekezés helyett, az kifejezetten megijeszt. Nemrég az online szertartásnézés kapcsán valaki azt mondta nekem, hogy amikor a pap áldást ad, ő is keresztet vet, mint a templomban. Szép. De nincs a templomban! Ha pedig az áldás a monitoron keresztül is hat, akkor miért ne lehetne scypon gyónni...?
Abba az illúzióba eshetünk, hogy a szent és a vallás csupán egy kattintásnyira van tőlünk. Az internet amúgy is úgy működik, mint egy szupermarket, amely immár házunkba viszi a püspöki liturgiát. De ne feledjünk el egy fontos dolgot: az ember nem valós lelki szükségletei, hanem kielégítendő igényei szerint meríthet a világhálóról! Vagyis lassan megkopik az a képessége, mellyel felismeri, hogy lelkének mi az igazi szükséglete. Mert online nem lehet áldozni! Azzal ámíthatja magát bárki, hogy a szent a ?globális fogyasztó? rendelkezésére áll, éppen akkor, amikor annak szüksége van rá.
A nép nélkül végzett parókiális gyakorlat másik szomorúsága éppen az, amikor a templomba el nem jövő hívő a bolt előtt beszélgetve a következőt mondja a papjának: ?Micsoda szép liturgiát láttunk vasárnap a máriapócsi templomból közvetítve!? A virtuális liturgia ezerszer elérhetőbb és könnyebb. Hozzá tenném, olyan mintha.... valóságos lenne.
És milyen a valóság? A helyi közösség temploma ütött-kopott, vagy van kántor, vagy nincs. Ki kell takarítani, hideg, vagy túl meleg, messze van, el kell odáig menni. Fel is kell öltözni. Ráadásul nem szeretünk ott mindenkit, akivel a templomban találkozunk. A közösség a valóságban egészen más, mint a facebook csoportban. Az interneten könnyen lehet megnyílni a bizalomra. Nap mint nap láthatjuk, hogy emberek olyan dolgokat mondanak el (osztanak meg) magukról könnyen, amelyeket csak nehezen mesélne el egy hétköznapi helyzetben, vagy a Szent Liturgia után a templom előtt. Döbbenten látom, hogy a virtuális világ, az úgynevezett cybertér, nem fagyos, hanem érzelmileg meleg, otthonos hely. Amint megszakítjuk az internetet, kilépünk a virtuális világból, lezárhatjuk. Azt látom, hogy a személyes jelenléttel szemben a közösségi hálók nem egyének, hanem egyének közötti kapcsolatok összessége. Nem a ?jelenlét? a kulcsszó, hanem a ?kapcsolat?. Így lesz valaki facebook-os ember 200 ismerőssel, de a valóságban, amikor virtuális kapcsolatai nélkül van jelen, magányos ember. A valóságban a közösség mindig igényel áldozatot és elkötelezettséget. A virtuális világ ilyesmivel nem terheli meg az embert.
XVI. Benedek pápa írta, hogy ?amikor valaki megszállottan vágyik a virtuális kapcsolatra, akkor ennek következménye odáig mehet, hogy az ember elszigetelődik, megszakítva a valós társadalmi érintkezéseket. Végül ez zavarokat okoz a pihenés, az elcsendesülési és az elmélyülési szokásaiban, amelyek viszont szükségesek az egészséges ember fejlődéséhez.?*
Az Egyház döntően közösség. Nem létezik közösség nélkül Egyház. Amikor pedig üres templomban végzi a püspök vagy pap a Szent Liturgiát, nem teljesíti be maradéktalanul Isten akaratát, mert az összegyülekezett Egyház, az Krisztus testének képe. Ennek a testnek a feje Krisztus, a Szent Liturgiára összegyülekező Egyház fejének képmása a püspök vagy a pap. A pap áll a közösség élén, ő vezeti, és éppen ez a főség alkotja meg a keresztények csoportjából az ajándékok teljességét bíró Egyház gyülekezetét.** Amint groteszk egy fej test nélkül, annyira torzó a Szent Liturgia nép nélkül. Azért is kell imádkoznunk elkötelezetten a járvány megszűnéséért, mert a jelenleg kialakult és végzett egyházi liturgikus élet nem alkalmas hosszú távon Isten akaratát képviselni és az Ő Országát megjeleníteni. Ráadásul az ?online realitás? fellazíthatja az egyházközségek közösségi életét, sekélyessé teheti, rosszabb esetben, megszüntetheti.
Befejezésként idéznék, hosszabban, Alexander Schmemann csodálatos liturgiamagyarázatából egy ide vonatkozó rövid részt: ?A liturgia a gyülekezet szentsége. Krisztus azért jött, ?hogy Isten szétszóródott gyermekeit összegyűjtse.? (Jn 11, 52) Az Eucharisztia kezdettől fogva megjelenítette és megvalósította Isten Krisztus által és Krisztusban egybegyűlt új népének egységét. Határozottan tudatosítanunk kell magunkban, hogy a templomba nem azért megyünk, hogy egyénileg imádkozzunk, hanem mint Egyház összegyűljünk. Maga a látható templom csak képe annak a nem kézzel épített templomnak, amelynek jelzésére szolgál. Az Egyház összegyülekezése ezért valóban az első liturgikus cselekmény, az egész liturgia alapja, s ha valaki ezt nem fogja föl, nem képes megérteni az istentisztelet többi részét sem. Amikor azt mondom, hogy a templomba megyek, akkor ez azt jelenti, hogy a hívők gyülekezetébe megyek, mégpedig azért, hogy velük együtt megalkossam az Egyházat, hogy azzá legyek, amivé keresztelésem napján lettem, azaz a szó legteljesebb, abszolút értelmében Krisztus testének tagjává. ?Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai? ? mondja az apostol (1Kor 12, 27). Megyek, hogy kinyilvánítsam és megvalósítsam tagságomat, hogy megmutassam és tanúsítsam Isten és a világ előtt Isten megvalósult Országának Misztériumát?.***
*XVI. Benedek: Új technológiák, új kapcsolatok - üzenete a tömegtájékoztatás 43. világnapjára (2009.)
** Alexander Schmemann Eucharisztia 34. oldal
Kétségtelen, elgondolkodtató sorokat olvashatunk az Egri Görögkatolikus Szervezőlelkészség oldalán. De ha jól értem, ez inkább töprengés, amely fölhívja a figyelmet az esetleges veszélyekre. Nem arról állásfoglalás, hogy ne kövessük a világhálón keresztül a szertartásokat, hanem éppen arra mutat rá, hogy ez nem lehet végső, később is rögzíthető megoldás. Mindezekben teljesen igaza van. Ellenvetésül talán azt lehet fölvetni, hogy az ember mégiscsak vágyik a valóságos kapcsolatokra is. Kétségtelen tény, hogy ez a virtuális világ teljesen elhatalmasodott rajtunk, szinte egy új generáció születik, akik számára mindez azért természetes, mert ők ebbe születnek bele. De mégis, amíg ember az ember, addig szüksége van valós kapcsolatokra, érintésre, igazi találkozásokra. Ha jól szervezzük meg ezt a mostani világhálós egyházi életet - amely azért mégsem virtuális, hanem csupán a leszűkített lehetőségekben megvalósítható élet -, akkor ezzel továbbra is erősíthetjük azt, hogy mennyire szükségünk van egymásra, mennyire szükségünk van az Istenre. Tehát nem tartom rossznak, ha valaki otthonról, a szobájából követi a szertartásokat, kivált, ha együtt is énekel a távoli templomban lévőkkel, ha meghajol, ha keresztet vet. Ez számára valóságos imádság. De tény, hogy ebbe nem szabad belekényelmesednünk. S már most gondolkodnunk kell azon, hogy a vészhelyzet elmúltával hogyan fogjuk még buzgóbbá, még odaadóbbá tenni keresztény életünket. Ha jól csináljuk, a mostani helyzet is ehhöz segíthet hozzá.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy ebben a helyzetben van gyónásra lehetőség Máriapócson? Természetesen a szükséges óvintézkedések betartása mellett. Ha igen, akkor mikor és hogyan tudok egy atyát elérni.
Előre is nagyon szépen köszönöm!
Minden liturgia alatt van egy áldozópap, aki kész fogadni a gyónókat. Maszkot is tud adni, ha valaki anélkül érkezne. A központi számok bármelyikén (iroda: 42 385142,
zarándokház: 42 585 020), vagy emailben is lehet egyeztetni (pocskegyhely@gmail.com). Minden pap személyes telefonszáma is megtalálható a kegyhely facebook oldalán: Máriapócs Nemzeti Kegyhely. Használjuk ki ezt a lehetőséget!
