... Azt szeretném kérdezni, hogy jelen állapotomban jelentkezhetek bazilita apácának?
Én nem látom akadályát, hogy jelentkezzék a szerzetes nővéreknél. Van egy bizonyos korhatár, amely fölött elvileg nem fogadnak jelöltet, de mindig vannak kivételek. Javaslom, hogy keresse föl a máriapócsi bazilita nővéreket és beszélgessen el velük. Ők többet fognak tudni mondani erről, mint én.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Azt szeretném kérdezni:
Szabad-e egy laikusnak kezet csókolni főpásztorának a templomban?
Szabad-e egy laikusnak kezet csókolni főpásztorának nyilvános helyen?
Ez a szóban forgó laikus őszinte tisztelettel van a szerzeteslét és Isten szolgája iránt.
Várom válaszát.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
A keleti egyházban és a keleti országokban ez sokkal természetesebb. Ott a papoknak, szerzeteseknek is kezet csókolnak. Ez a szép gesztus nyilván az Isten emberének, rajta keresztül magának az Istennek szól. Ezért, ha azt megtagadná az illeti egyházi személy, akkor ettől a szép, Istent megillető gesztustól zárná el. Nálunk, Magyarországon ez kevésbé ismert, kevésbé elterjedt. De a görögkatolikusoknál azért erre van példa. Tehát nem tilos ezt megtenni sem a templomban, sem másutt.
Kedves Lelkiatya!
Lehet, hogy butácska kérdést teszek fel, de szeretném megkérdezni, hogy hogyan kell a szexuális energiát szublimálni? Már nem akarok férjhez menni, és úgy érzem, hogy a jelenlétemben lévő férfiak feszélyezve érzik magukat. Bizonyára azért, mert elfojtom a szexuális energiáimat, és ez akaratlanul feléjük is irányul. Szeretném kérni a tanácsát. Szeretettel
Katalin
Kedves Katalin!
Attól tartok, hogy jobban ismerni kellene az Ön helyzetét, hogy valódi és használható segítséget lehessen adni. Egyrészt nem teljesen világos, hogy miben jelentkezik az Ön közelében lévő férfiak feszélyezettsége. Nem kizárt, hogy ezt inkább Ön érzi, érzékeli, s lehet, hogy az érintett személyek egyáltalán nem. Az sem világos, hogy miért gondolja, hogy az elfojtott szexuális energiák váltják ki ezt a feszélyezettséget. Különösebben nem kell elfojtani egy vonzó nő szexuális energiáit, hogy azzal hatással legyen egészséges férfiakra. Az így is, úgy is hat. Ezt a jelenséget az említett szublimálással nemigen lehet orvosolni. A szexuális energiák szublimálása, vagyis más területre terelése, leginkább belső folyamat. Ennyire közvetlenül nemigen hat más emberekre, csak nagyon közvetve. Ez az ember belső ügye, és önmagáért teszi, nem másokért. Pontosabban szólva másokért is, hiszen másokért él, de ennek tiszta megélése miatt kell, hogy önmagán is dolgozzon.
Visszatérve erre a szublimációra, ez nagyjából azt jelenti, hogy az ember nem tagadja meg saját nemiségét, hanem tudatosan és intenzíven megéli, de nem a szexualitásban, hanem más irányban, fölhasználja azt például a munkájában, az emberek szolgálatában. Nagyon leegyszerűsítve vagy inkább csak kiragadott példát említve: a nő a gondoskodásban, a férfi a keménységben.
Dicsoseg Jezus Krisztusnak! Kedves Atya! Tobbszor tapasztaltam, hogy szombaton este a vasarnapi evangeliomot olvassa fel az Atya. On szerint is rendjen van ez? Valaszat elore is koszonom
A római katolikusoknál igen, a görögkatolikusoknál nem.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy a kegytárgyboltban vásárolt dolgokat, pl.tömjén, szén, meg kell áldatni vagy szenteltetni? Otthoni Jézus imádság közben szeretnék tömjént égetni. Köszönöm a válaszát!
Marika
Meg lehet ezeket áldani, ha egy atyát megkér rá, bizonyosan szívesen meg is teszi. De nem föltétlenül szükséges. Ezek az imádság eszközei. Már pusztán a használatuk is kegyelmet közvetít.
Kedves Lelkiatya! Milyen e-mail címre tudom magán jellegű kérdésem fel tenni?
Üdvözlettel: Ferenc
lelkiatya@gorogkatolikus.hu
Kedves lelkiatya,
soha sem voltam férjnél, de életemben mégis sokszor tettem szemérmetlen dolgot másokkal. Ez nagyon bánt és végre szeretnék oszintén mindent meggyónni.
Tudom, hogy meg kell gyónnom, hogy hányszor tettem ilyen dolgot,
a kérdésem az, hogy azoknak a férfiaknak a számát is meg kell mondanom, akikkel vétkeztem vagy csak azt hogy hányszor tettem osszesen?
Koszonom a válaszát,
M
Kedves M!
Egyáltalán nem kell meggyónni sem a részleteket, sem a gyakoriságot. Ha annyit mond, hogy életében már többször is vétett ebben a bűnben, de szeretne most már ettől szabadulni, ennyi bőven elegendő. Lehet, hogy a pap még rákérdez, további kérdéseket tesz föl, s arra majd válaszoljon, de csak azért tesz föl további kérdéseket, hogy segítsen végleg letenni ezt a bűnt.
Kedves Lelkiatya! Szeretném az imáját és a segítségét kérni. Van egy központi-idegrendszer sérült nem beszélő autista nevelt fiam(11 éve nevelem), akinek sok kihívást jelent a kamaszkor és az autizmus. Jelenleg elfáradtam és egyre többször türelmetlenül reagálom le a helyzeteket. Mit javasol mit tegyek, hogy türelmesebb legyek? Piroska
Kedves Piroska!
Mindenekelőtt tudnia kell, hogy az a szép szolgálat és odaadó élet, amelyet fia érdekében tesz, az nagyon értékes, s vele nem csak a fiának, de az egész egyháznak is isteni kegyelmet közvetít. Amikor belefárad az ember a napi teendőibe, akkor egy kis időre ki kell lépni abból, mintegy nagy levegőt venni. Ha nehéz vagy egyáltalán nem is megszervezhető, hogy elmenjen egy lelkigyakorlatra, vagy egy monostorba néhány napra, akkor a napjaiba építse be ezeket a levegővételeket. Ilyenkor merüljön el a Szentlélekben. Ezt kell megtanulnia, ezt a fajta imádságot, amely állandó és kifogyhatatlan energiát biztosít.
Azzal is szeretném még vígasztalni, kedves Piroska, hogy az életünk szakaszokból, különböző időszakokból áll. S itt hangsúlyos a "különböző" szó. Ugyanis van, amikor nagyon nehéz, van, amikor még nehezebb, de vannak könnyebb szakaszok is. Most minden bizonnyal nehezebb szakaszhoz ért. Hogy ez néhány hónap vagy néhány évig tart, azt nemigen lehet megmondani. De nem is kell méregetni, csupán a jelenben kell helytállni. Az elfáradásnak, elcsüggedésnek ez is lehet okozója, hogy az ember a mélyben érzi magát, és sötétlátásában ezt vetíti előre, s emiatt tűnik elviselhetetlennek a jelen helyzet. Mert ha azzal él, hogy most rossz ugyan, de holnap vagy egy bizonyos idő után majd jobb lesz, akkor sokkal könnyebb hordozni a jelen terhet. Egy kedves barátom viccesen szokta mondani: "Most bírjuk ki ezt a kicsi rosszat, utána majd jön a nagy jó!" Ha más nem, majd a mennyország, de azért annak darabkáit már itt a földön is megkaphatjuk olykor-olykor.
Kedves Lelkiatya! Keresztlányom az idén lesz elsőáldozó és már nagyon várja. Viszont van egy kérdése amiben nem vagyok biztos a válaszban. Ha az Eucharisztiában maga Krisztus van jelen, akkor jelen van benne az Atya és a Szentlélek is? Szerintem igen, mert Ők Szentháromság, de nem vagyok benne biztos. Mi a helyes válasz? Válaszát előre is köszönöm
Nagyon lényeges kérdés. Köszönöm szépen, hogy föltette.
Igen, az Eucharisztiában jelen van a teljes Szentháromság. A szentáldozáskor a teljes Szentháromsággal egyesülünk. Csak amit legjobban megértünk, megragadhatunk, az mégis az emberré vált Krisztus személye, viszont akin keresztül szabad utunk van a Lélekben az Atyához.
Kedves Lelkiatya!
Sajnos gyakran tapasztalok egy jelenséget, ami elkeserít és kicsit el is veszi a kedvem a templomba járásról.
A vecsernyét ? amiben nagyobb szerepe van a kántornak ? olyan gyorsan lezavarják, hogy az ember csak kapkodja a fejét és bosszankodik. Különösen a kispapok kántorkodásánál figyelhető meg ez a felpörgetett tempó, ráadásul a sokféle dallamban is bizonytalanok nem egyszer, és ők maguk is belekavarodnak, hibásan énekelnek ebben a pergőtűzszerű énekes imádkozásban. De lassítani nem lassítanak. Mi, hívek pedig természetesen eleve nehezebben követjük a görög katolikus énekek gyönyörű, de bonyolult dallamait, mert kevesebbszer énekeljük őket, mint egy ?profi?, és az esélyünk arra, hogy bekapcsolódjunk, a nullához közelít, ha az éneklés el van sietve. Így az átélés, belefeledkezés helyett marad a .. bosszankodás, a csalódás. Nem tudok erre más okot, minthogy mihamarabb túl legyenek rajta, de ezt meg nem tudom elfogadni. Az áhítatnak van egy tempója, nem? Az áhítatot az elsietés nem engedi megszületni. Az imádság nem egy letudandó, elhadarandó dolog. Van, hogy a kántorok versenyt sietnek a pappal. Van, hogy a pap szép, mérsékelt tempóban mondja az imádságot, hogy a szavakat megízleljük, eljussanak elménkig, szívünkig, a kántor viszont kétszeres gyorsasággal viszi a közös válaszokat. Ilyenkor szerintem legalább érdemes lenne a pap tempóját követnie, nem saját tempót diktálni. Egyik ismerősömet elvittem, és pont egy lehadarós pap és egy lehadarós kántor kettőse fogadott (ez gyakrabban így van, mint nem), és utána azt mondta: szép volt, szép volt, de talán jobban megérintette volna, ha a központi szereplőkön nem az látszik, hogy egyáltalán nem élik át, amit mondanak. A pap imádságát egyáltalán nem is értette, mert már bőven a kántor része alatt elkezdte a saját mondandóját, pergőtűzszerűen. Sajnos egyet kellett értenem vele, mert én is ezt láttam, én persze még visszamegyek, de neki ennyi lehet, elég volt. Nem, nem tudom, tényleg nem tudom, hogyan lehet és mi értelme van gyorsan elhadarni, ledarálni ezt a gyönyörű szertartást. Talán nyolc perccel lenne hosszabb egy vecsernye egy kicsit lassabb (normál) tempótól, amiben a hívek sokkal nagyobb mértékben tudnának bekapcsolódni az éneklésbe? Vagy öttel? Megéri az a pár perc, tényleg megéri? Sok helyen jártam görög katolikus szertartásokon az országban, és sajnos ez az általános tapasztalat. Egyedül, ahol nyugalmazott, előző püspök atya szolgál, megy szinte mindig szép tempóban az éneklés. De ha gondolja, ezt nyugodtan vegye ki. Én annyit tudok tenni, hogy itt szóvá teszem. Hátha történik valami. Kár azért a gyönyörűségért, ami a görkat közös énekes szertartásokban el van rejtve, ami által közelebb kerülhetnénk az Úrhoz, és ami így sajnos rejtve marad. Vagy, rosszabb esetben elriaszt a részvételtől.
Javarészt egyetértek és együttérzek Önnel. Olykor én is tapasztalom, hogy a liturgiánk messze nem annyira szép, mint amilyen lehetne, s ez csupán az odafigyelésen, illetve az énekvezető, s persze, még inkább a pap lelkületén múlik. Abban bízom, hogy ha ezt a bejegyzést más is olvassa, akkor hatni fog rá, elgondolkodik rajta. Ugyanakkor hozzáteszem, hogy a tempó bizonyos mértékig szubjektív dolog is. Általában a fiatalok tempósabban, lendületesebben énekelnek, az idősek lassabban. Ez nyilván természetes jelenség. Van, amikor maga az adott szertartás vagy annak megfelelő része megkívánja a gyorsabb máskor a lassabb tempót. Az is fájdalmas, például, amikor egy föltámadási szertartást lassan, vontatottan énekelnek. De ismétlem, egyetértek azzal, hogy lelketlenné válik az egész szertartás, ha az énekvezető nem figyel oda külön, hogy lélekkel énekeljen.
Hozzáteszem, minden bizonnyal nem a nyereségként elkönyvelhető 5-8 perc miatt énekelnek gyorsan, hanem egyfajta rossz megszokásból. A kántorszakunkon egyébként erre is külön figyelnek az oktatóink, hogy alakítsunk, formáljunk a rossz beidegződéseken, amely nem csak a gyors énekre, de mindenre vonatkozik, a hangképzésre, az érthetőségre, az előkészületre, a pontosságra, stb. Nyilván van még mit fejlődnünk ezen a téren. Aki hallja, adja át!
Köszönöm szépen a megjegyzését.
Kedves lelkiatya! Az utóbbi időben sokat gondolkodtam, azon a bibliai idézeten, hogy "Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába." Ezzel mit akar nekünk Jézus üzenni? Hogyan lehet ezt napjainkban megvalósítani?
Mint minden jézusi szónak, ennek is sokféle értelemezése, kimeríthetetlen mélysége van. Könyveket írtak már arról, hogy mit is jelent ez a gyermekség. Én most csak egyet emelek ki, de érdemes tovább gondolkodni más értelmezési lehetőségeken, amelyek, természetesen végső soron mind egy irányba hatnak, az Istenhez visznek közelebb. Legföljebb az a kérdés, hogy milyen úton, módon.
A gyermeknek számtalan jó tulajdonsága van, amely még az ártatlanságából, egyszerűségéből, lehet azt mondani, tudatlanságából származik. Nyilván azt kell követni a gyermekségben, ami érték, amiből mi is épülhetünk. A tudatlansága, tapasztalatlansága nem érték, abból őt is ki kell emelni, nekünk is törekednünk kell az ebből fakadó hátrányok leküzdésére. Viszont a tudás és tapasztalatok megszerzése nyomán nem szabad, hogy a tisztaságunkat, ártatlanságunkat, egyszerűségünket elveszítsük, vagy ha ez megtörtént, akkor ezeket vissza kell szereznünk.
Hogyan lehet ezt ma megvalósítani? Ma sem könnyebb vagy nehezebb, mint régen. A felnőtt kor mindig magával hozza annak veszélyét, hogy a rossz tapasztalatok megkeserítik az embert, megkérgesítik a szívét, őt magát is számítóvá, ravaszkodóvá teszik. Ez nem segít az Evangélium befogadásában. Törekednünk kell arra, hogy tudatosan újra kiépítsük magunkban a bizalmat, az őszinteséget, a derűs lelkületet. Persze, ez nem pusztán holmi külső magatartás legyen, hanem abból a belső meggyőződésből táplálkozzék, hogy az Isten gyermekei vagyunk, hogy nem érhet bennünket semmi olyan dolog, amelyről Atyánk ne tudna, amelyben ne tudna megsegíteni. A gyermekeket szemlélve sok szempontot kaphatunk, hogy milyenek legyünk Isten gyermekeként.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Szeretném megkérdezni: 1. mi a Szentlélek elleni bűn?
2. a magvetőről szóló példabeszédben kiknek szól Jézus
válasza: "hogy nehogy megtérjenek?
A Szentlélek elleni bűn a megátalkodottság. Amikor az ember nem hajlandó megtérni, nem tart bűnbánatot, nem kér bocsánatot az Istentől. Az ilyen emberrel az Isten is tehetetlen. Ezért nem megbocsátható, mert nem is kér bocsánatot.
A második kérdésének válasza már összetettebb. Az Evangéliumban kétszer is szerepel ez a szöveg, s nem ugyanabban az összefüggésben. De meg is világítja az egyik a másikat. Előbb valóban a példabeszéd értelmének magyarázatakor halljuk Márk evangéliumában (Mk 4,12). S meglepő az érvelés, mert azt gondolnánk, hogy a példabeszéd feladata éppen az, hogy segítse jobban megérteni a tanítást. Jézus azonban itt arra utal, hogy a példabeszédnek van egyfajta elrejtő szerepe, hogy csak egyesek értsék. A másik helyen Szent Jánosnál találjuk, ott viszont nem Jézus mondja ezeket a szavakat, hanem mintegy értelmezésként idézi a szent író Izaiás prófétát, amikor látja a zsidók hitetlenségét (Jn 12, 40). Egyébként Jézus is ugyanezt az ószövetségi szöveget idézi, tehát minden bizonnyal ő is a hallgatóság hitetlenségére utal. Úgy értelmezhetjük, hogy Jézus példabeszédben szól, hogy akik hisznek, azok értsék, de a hitetlenek számára a tanítás értelme rejtve maradjon. Aki akarja, érti Jézus szavát, aki viszont nem akarja, az saját magát bünteti az értetlenségével.
Ilyen értelemben az Ön két kérdése szorosan összefügg egymással.
Atya mit tegyek? ha bántott egyszer egy pap, és félek az atyáktól, hogy küzdhetném le a félelemem???
Semmiképp sem szabad hagyni, hogy ez így maradjon a lelkében. Esetleg már régóta hordozza ezt a terhet? Ma már nem lehet akadálya, hogy az ilyen súlyos sebet minél hamarabb orvosolni lehessen. Erről Ferenc pápa kifejezetten rendelkezett. Ismereteim szerint minden egyházmegye honlapján megtalálható az a cím, amelyen bizalmasan be lehet jelenteni az esetet, és azon keresztül fölvéve a személyes kapcsolatot, segítséget is tud nyújtani az arra kiképzett szakember. Ez adott esetben lehet pap is, vagy világi ember, pszichológus, mentálhigiéniás szakember vagy akár jogász. Akire az adott helyzetben szükség van.
De a közvetlen személyes segítség a legjobb. Javaslom, hogy ne hordozza ezt egyedül a lelkében, beszéljen róla olyan személlyel, akiben megbízik, s akin keresztül megszólíthat egy papot, hogy a dolgot átbeszélhessék. Mivel papi személytől jött a sérelem, akkor fog igazán megnyugodni és meggyógyulni a lelke, ha egy pappal tudja majd ezt átbeszélni.
Tisztelt Lelkiatya!
Tud-e ajánlani olyan papot, szerzetest, hitét gyakorló katolikust, aki beteget tud gyógyítani? Ha a betegben meg is van a gyógyulásban vetett hit, bizonyosan rejtekben, de kell éljenek olyan szentéletű lelkek, akiknek olyan hite van, hogy vállalnák így közvetíteni a kapott krisztusi kegyelmet.
Segítségét köszönve: Ágnes
Kedves Ágnes!
Isten kegyelméből ma is vannak olyan nagy hitű, imádságos papok, szerzetesek, akik hathatósan közvetítik az Isten kegyelmét. Bajos lenne itt fölsorolást írnom, hiszen én nem tudom minősíteni az atyákat. Viszont azt is tudni kell, hogy a gyógyulás nem pusztán a gyógyulást kérő hitétől függ. Sok esetben azért engedi meg az Úr a betegséget, mert azon keresztül akar tanítani, megerősíteni, önmagához közelebb vonzani. Hiszen ő maga is ezért viselte el a szenvedést, hogy saját szenvedésén keresztül mi mindnyájan az Atyához juthassunk. Pedig ő is félt a szenvedéstől. Kifejezetten kérte az Atyát, hogy ha csak lehetséges, vegye el tőle. De hozzátette: ne az én akaratom legyen, hanem a tied. Amikor imádkozunk, bármit kérünk, kicsi vagy nagy dolgot, nekünk is mindig hozzá kell tennünk: ne az én akaratom legyen, hanem a tied. Ezért Önnek is ezt tanácsolom, akár a saját betegségéről akár valamely szerettének betegségéről van szó, kérje egyszerű szívvel, nagy hittel a gyógyulást, végeztessen erre a szándékra szentmisét - ez a leghatékonyabb módja a kérésünknek, mert az egész Egyház imájába köti be a szándékot -, de tegye hozzá, s persze a lelkében is így kezelje, hogy legyen meg az Isten akarata. Ez nem holmi tehetetlen beletörődés a megváltoztathatatlanba, hanem ugyanaz, mint amire Jézus maga is tanított minket a Miatyánk imájában: "Legyen meg a te akaratod!" Tehát, kedves Ágnes, az Ön életének sorsa is nem azon múlik, hogy találkozik-e ilyen szentéletű emberrel, aki tud látványos csodát tenni, hanem, hogy Önnek milyen az Istennel való kapcsolata. Minél mélyebb, minél személyesebb, annál inkább rá tud találni, hogy az Úrnak mi a szándéka ezzel az adott betegséggel. Nem mindig tárul ez föl azonnal, egy-egy odaadó imádság hatására. Sok esetben hosszú időre van szükségünk ahhoz, hogy fölismerjük, mi az ő akarata. De erre való az életünk, a hitünk, a maga küzdelmeivel, hogy ezt keressük, ezt kövessük, mi az Isten akarata, s minden erőnkkel igyekezzünk azt nem csak megtalálni, megérteni, hanem követni is.
dicsoseg jezus krisztusnak,kedves lekiatya robert vagyok en sok mindenert szoktam imatkozni ,az elmult 3 nap alatt foleg este kisert az ordog szentelt vizel vedekezem,segicset kerem imatkozon ertem ,es ha lehet tobben is en a mindenhato es teremto isten gyermeke akarok leni es maradni eletem miden napjan ,hogy megszabauljak ordoktol kerem mit csinaljak meg ? lekiatya tanacsat es imajat is kerem
Kedves Róbert!
Mint kérte, természetesen imádkozom Önért. Nem kell félnie, nem kell aggódnia semmi miatt. Az ördög nem erős, csak hazudja, becsap minket, amikor valami félelmetes lénynek mutatja magát.
Javaslom, hogy rendszeresen imádkozzék, minden nap lehetőleg ugyanabban az órában. A szentelt vizet viszont ne használja, mert nem erre való. Ha majd egy pappal való beszélgetésben maga a pap mégis javasolja, hogy használja a szentelt vizet, akkor lehet, de most azt tanácsolom, hogy tegye félre egy kis időre.
Fontos, hogy menjen el templomba, legyen ott a Szent Liturgián. Nem tudom, gyónt-e, áldozott-e már az életében. Ha igen, akkor ezt újítsa föl, gyónjon, áldozzon rendszeresen. Ha még nem, akkor kérje meg a templomban az atyát, hogy vezesse be Önt ezekbe a szent titkokba. Meg fogja látni, hogy ha majd rendszeressé válik a lelkiélete és a szentségi élete (azaz rendszeresen fog részesülni az Eucharisztiában és a szentgyónásban), akkor egy idő múltán sokkal nagyobb erőt fog tapasztalni a lelkében, könnyű szerrel le fogja tudni győzni a kísértéseket.
