Kedves Marika! Áldást leginkább a szavainkkal kérünk: "Adj áldást, atya!" Ahol ez kialakult - itt-ott nálunk is kezd kialakulni -, ott ezt a kérést egy kérő mozdulat is kíséri, az áldást kérő a két tenyerét egymásba rakva nyomatékosítja a kérést. Kicsit, mint a koldusok. Ilyenkor az áldást adó pap, püspök vagy szerzetes áldó szavakat mond és keresztet rajzol vagy az illető előtt, vagy a feje fölött, vagy belerajzolja a kérőre formált tenyérbe. A püspöknek, papnak, szerzetesnek való kézcsók nyilván nem az illető személynek szól. Kicsit olyan ez, mint az ikon megcsókolása. Nyilván nem a fának és festéknek szól, hanem az ábrázolt személynek. A pap, szerzetes vagy püspök Krisztus ikonja, s a feléje kinyilvánított tisztelet annak szól, arra vonatkozik, akit ábrázol, vagyis az Istennek.

Ez hatalmas titok. Igen, a mennyben nincs bűn, de szabadság az van. S a mennyben már végérvényessé lett a szentek és angyalok Istenhöz tartozása, de valamikor és valamiképp az Isten lehetőséget adott a szabad teremtményeinek a döntésre, hogy mellette vagy ellene döntenek. Az embernek is megadta ezt a szabadságot. A szellemi lények egyszer kapták meg ezt a lehetőséget, s minthogy ők fölfoghatatlanul magasabb rendű lények, mint mi, földi emberek, a döntésük is sokkal hatalmasabb súlyú volt. Persze, ez csak emberi logika, amellyel valamiképp próbáljuk megmagyarázni, amit nem értünk. A mi döntéseink gyakoriak és megismételhetők, megújíthatók. Azon kell lennünk, hogy minden döntésünkkel, kicsivel és naggyal mindig az Úr mellett döntsünk.

Az a tény, hogy erről a nagyon meghatározó élményéről még senkinek nem beszélt, mégis ennyire elvenen él Önben, sőt ilyen jelentős változásokat hozott az életében, számomra arról árulkodik, hogy hiteles, Istentől jövő ajándékot kapott benne, amelyet Ön is komolyan vett és jól kezelt. Ha bármiféle betegsége vagy kora miatt nem lehet szerzetes, azért Istennek szentelt életet mindenképpen élhet. Nagyon fontos, hogy ehhöz legyen egy megbízható állandó lelkivezetője, aki kíséri Önt, s a ki az egyházi hitelesség elnyerésében is segítséget nyújthat. Az ilyen engedélyt, az Istennek szenteltség fogadalmát a püspök hitelesíti. De ha Ön most csupán ezzel a történetével s persze a továbbra is lelkes hozzáállásával keresi föl a püspököt ezzel a szándékával, akkor a püspök minden bizonnyal ugyanezt tanácsolja, hogy keressen magának olyan lelki vezetőt, aki segíti ebben az életútban, illetve, akire a püspök is hagyatkozhat az engedély megadásában. Ha pedig már úgy keresi föl a püspököt ezzel az indítványával, hogy mellette áll egy lelki atya, aki esetleg szintén fölveszi a püspökkel a kapcsolatot, akkor mindjárt gördülékenyebb a dolog. Természetesen ennek a lelki vezetőnek nem is ez a legfőbb feladata, hanem, hogy segítsen Önnek eligazodni a lelki út lépései közben.

Kedves Zsóka! Sajnos ennek megítélésében nem tudok segíteni. Nem láttam a filmet, s egyelőre kritikát sem olvastam róla. Bízom abban, hogy jó szándékú indíttatásból készült és jó film. De ha még így is van, akkor sem szabad abba a hibába esni, hogy a film hatására a készítőjének álláspontját nyomban magunkévá tegyük. A két pápa léte roppant összetett jelenség az egyházon belül és kívül egyaránt, amely sok találgatást, elképzelést szül. Egy filmnek nyilván erős hatása van, de ettől még nem biztos, hogy a teljes igazságot képviseli. Persze, azt nem is lehet, hiszen az csak Krisztusban van.

Kedves Z.! Nagyon helyesnek tartom, amit fontolgat. Ha az édesanyjának különleges szükséglete is van, akkor természetesen még jobb, ha a rászorulóknak szánt 10% felét inkább közvetlenül neki adja. Bár minden keresztény ember így gondolkodna!

A Dicsérjétek az Urat énekeskönyv nyomdai előkészítés alatt van. Reméltük, hogy az ünnepre megjelenik, de sajnos várni kell még vele. A kottáskönyv is folyamatban van. 10 éves munka eredménye lesz, nagyon bízunk benne, hogy a 2020-ra megjelenik. Egyébként ebből több is lesz, a Szent Liturgiához használható kiadvány, illetve egy teljes dallamgyűjtemény, az Irmológion. Azt hittem, hogy még kaphatók ezek a könyvek. Érdemes jelezni a boltban, hogy igény van ezek újra nyomására.

Sajnos nem tudom, milyen könyv lehet az, amelyre Ön gondol. Általában fekete színűek azok az un. Énekeskönyvek, amelyek a szertartásaink hívek számára fontos részeket tartalmazzák. Ez elképzelhető, hogy valahol ezek bordó kötést kaptak. Illetve létezik még egy papi koncelebrációs könyvünk, amely viszont valóban bordó színű. Ez pedig papi segédkönyv. Ez is, az Énekeskönyv is, és minden más föllelhető imádságos könyvünk a Szent Atanáz könyvesboltokban (Budapest, Molnár u. 3, Nyíregyháza, Bethlen u. 5), illetve Máriapócson az Emmánuel ház boltjában kaphatók. Új hírünk, hogy immár Debrecenben is nyílt egy ajándék-boltunk, ahol szintén kaphatók görögkatolikus imakönyvek és egyéb lelkiségi írások (Debrecen, Petőfi tér 9.). http://szentatanazbolt.hu/28-liturgikus-koenyvek

A gyász nyilvánvalóan nem bűn, hiszen az nem cselekedet, hanem állapot, sőt, inkább kereszt, amelyet hordozni kell. Ha arra gondol, hogy kedves édesanyjának elvesztése miatt karácsonykor szabad-e szomorkodnia, erre is ugyanezt mondhatom. Téves - és az már talán bűnös volna - ha nem őszintén viselkedne, s csak mímelné a boldogságot, vidámságot. Ezt senki nem várja el Öntől, Ön se várja el saját magától. Az már megfontolandó, hogy ha a családban többen is vannak, s nyilván nem mindenki egyformán viszonyult az édesanyjához, akkor az Ön fájdalmával mennyire szabad terhelni az ő ünnepüket. Igen, a többiek miatt lehet valami visszafogottság a gyász kifejezésének terén. De ismétlem és hangsúlyozom, az őszinteség mindennél fontosabb. Ugyanakkor talán Ön is jobban jár, ha nem engedi, hogy ez a mélységes bánat eluralkodjék a szívén, hanem megpróbál inkább a többiekre figyelni. Ha szép családban él, akkor ez még inkább kézenfekvő, de ha esetleg most már egyedül, akkor is észre kell vennie az Ön körül lévő embereket, észrevenni azokat, akik rászorulnak a gondoskodó szeretére.

Ha csak tudok, igyekszem segíteni. Ha nem szeretné a nagy nyilvánosság előtt föltárni gondjainak részleteit, akkor írjon közvetlenül a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Addig is imádkozom Önért és a családjáért.

Kedves Tibor atya! Az apostoli és evangéliumi szakaszok rögzítettek a bizánci rítusú egyházakban, s ezek szépen sorban be is vannak számozva. Perikópákra (ilyen szakaszokra) a IV. sz. -tól osztják az evangéliumot. Nagyjából ebben az időben vette át a folytatólagos olvasás helyét a liturgiában a perikópás. Hogy pontosan ez a beosztás mikortól érvényes, nem tudom. Az biztos, hogy a XVI. sz. - ban bizonyos Emmanuil Glozoniosz Velencében kinyomtatja az olvasmányokat már a mai rendben rendszerező táblázatos könyvét.

Kiskorúak nem léphetnek be, tehát legalább a 18. évet be kell, hogy töltse a jelölt. Általában érettségi szükséges hozzá, de adott esetben elképzelhető, hogy ettől el lehet térni.

Föltétlen javaslom, hogy a szentgyónásban mondja el ezt az atyának. Ugyanis a fölösleges félelmeket le kell bontani. A zsoltáros is utal erre a jelenségre: "Ott remegtek félelemmel, hol nem volt rettenet" (Zsolt 13,5). Egyrészt, ha valaki nem megy el vasárnap Szent Liturgiára, az valóban bűn, amelynek terhét nem szabad sokáig a lelkében hordoznia. Másrészt ebből a félelemből ki kell gyógyulnia, mert alaptalan, indokolatlan. Ha elmondja a szentgyónásban, akkor az atya minden bizonnyal segít majd abban, hogy hogyan tudjon ebből tovább lépni.

Nem biztos, hogy levelezés útján lehet kezelni ezt a helyzetet. Minden bizonnyal jobb, ha személyesen keresnek föl szakembert. De ha a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre írnak, akkor onnan szívesen továbbítom szakértő atyának a kérést.

Igen. Azt hiszem, minden szerzetesi életút esetében van egy nagy megtérés. Még azoknál is, akik szüleiknek, nagyszüleiknek köszönhetően gyermekkoruktól fogva templombajárók. Hiszen az Istennek adott teljes elköteleződés nem mindennapi, óriási dolog. Ezt csak egy nagyon mély, személyes Istenre találás eredménye lehet. Hogy ez előtt a megtérés előtt kinek milyen volt az élete, az majdnem mindegy is. A kegyelem mindent átalakít. Persze, ez nem jogosít föl senkit a könnyelmű életre, arra számítván, hogy majd megtérése után mindent helyrehoz. Nem szabad játszani a tűzzel, sőt, el is lehet játszani a hivatást. Mindenesetre bármilyen előéletből tud hívni magához az Isten szentté váló szerzeteseket.

Igen, valóban tudta, hogy föl fogja támasztani, hiszen már több nappal korábban is utalt rá, amikor tanítványaival erről beszélgetett. Az ember azonban nem gép, nem mindenben az értelme uralja. Noha tudta, hogy föl fog támadni, de a két asszony szomorúsága, s talán a többieké is mélyen meghatotta. Talán élt már át olyan élményt, amikor valakinek a gyászát látta, s bár semmi köze nem volt az elhunythoz, a másik ember mély szomorúsága mégis megrendítette. Jézusnak ez a mély együttérzése jelenik meg ebben a sírásban.