Nem javaslom. Nehezen tudom elhinni, hogy minden érdek nélkül, csupán emberbaráti előzékenységből hirdetnének ingyenes nyelvórákat. Csaknem biztosra vehető, hogy ezzel párosul olyan tagtoborzás is, amely gyakran egyáltalán nem erőszakos, nem bántó, sőt, annyira szelíd, hogy az ember észre sem veszi. A nyelvtanulásnál jelentős agymunka van, amelynek során nagyon könnyű becsempészni olyan képeket, helyzeteket, gondolatmeneteket, amelyek észrevétlenül formálják az ember tudatát. Lehet, hogy ez túlzott óvatosság a részemről, talán rosszindulatú gyanakodásnak is tűnhet, de van erről némi tapasztalatom is, s ezért fogalmaztam meg ezt a véleményemet, ha már megkérdezte.

Ismereteim szerint a székesegyházainkban (Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza) és Máriapócson a kegytemplomban minden este van vecsernye. Az csak valami különleges ok miatt lehetséges, ha ez elmarad vagy más időpontra tolódik.

Nem. Mégis jól teszi, ha a gyónásban is fölfedi, s még jobb, ha a feleségének is el tudja mondani. Egyébként semmi jelentősége. Föltételezem, hogy magömlés is kísérte, ami teljesen természetes biológiai jelenség, s amelyet nagyon sok esetben kísér valamilyen álomban lejátszódó jelenet. Álmunkban nem tudunk bűnt elkövetni, ezért mondom, hogy nem kell meggyónni, mégsem mondhatjuk, hogy nincs felelősségünk abban, hogy miről álmodunk. Hisz álmainkban azok a képek jelennek meg, amelyeket ébren átéltünk, azok a gondolatok öltenek testet, amelyekkel éber állapotban foglalkoztunk. A jó házastársi kapcsolatnak része az, hogy a szexualitásról, a szexuális vágyainkról illetve kudarcainkról kendőzetlenül, őszintén tudjunk beszélni.

Kérem, bocsásson meg a kései válaszért. Úgy érzékelem, hogy Ön nagyon is jól közelíti meg ezt a nehéz helyzetet. Nyilván hordozva saját gyöngeségeit is, de ha azokat bűnbánattal kezeli - lehetőleg gyakran gyónja is meg! - akkor azok nem mérgezik a személyiségét, hanem formálják, a javát szolgálják. Azt, hogy telefonálás közben olykor az ágyat csapkodja, azt hiszem, még csak meg sem kell gyónnia. Persze, tudom, nem a mozdulat a fájó, hanem az indulat, amely kiváltja. De ismétlem, nekem az a benyomásom, hogy Ön ezt jól kezeli. A múltat nem szabad, nem érdemes hánytorgatni, hogy ki mikor segített vagy éppen nem, ki kit, mikor bántott meg. Törekedjünk követni Urunkat, aki minden szentgyónásunkban úgy törli el a vétkeinket, hogy utána nem is emlékezik rájuk. Ezt próbáljuk meg mi is! Azt tanácsolom, hogy legyen egyfajta józanság abban, ahogy a testvére viselkedését kezeli. Lehetőleg ne hagyja elragadtatni magát - az ágycsapkodás nagyon is jó levezetés - és a döntéseiben ne a nővére elvárásai legyenek irányadók, hanem a saját, józan megfontolása. Nem biztos, hogy minden helyzetben tud segíteni neki, s főként az nem biztos, hogy ez az Ön feladata. Amennyire lehet, segíteni kell, megértéssel kezelni a nehézségeit, de tudni kell, hogy van, amikor Ön nem tud segíteni. Olykor ehhöz határozottság is kell, de ne féljen ettől. Higgye el, ezzel jobban tudja segíteni a testvérét, mint azzal, ha igyekszik minden vágyát, minden igényét kielégíteni. Ennek lehet következménye, hogy szegény újra bezárkózik, de a tetteiért ő a felelős, nem pedig Ön. Ami még nagyon fontos, hogy hittel és bizalommal imádkozzék érte. Azzal többet tud tenni érte.

Elsősorban idő. Ezt megelőzően pedig az Isten kegyelme. Mi kell még hozzá? A magunk odaadása. Azt hiszem, ez a három elég hozzá.

Javaslom Elisabeth Kübler Ross műveit olvasni, amelyek nagy segítséget jelenthetnek ebben a helyzetben.

Sajnos, nem tudok erről átfogó munkát javasolni. De hozzáteszem, egyáltalán nem bosszant a kérdésével. A közhiedelemmel ellentétben a keleti egyházakban is nagy jelentősége van a szent nyelveknek. Sok helyütt mind a mai napig előszeretettel használják az ógörög vagy egyházi szláv nyelveket, amelyeket a hívek már nem vagy csak alig értenek. Arra is van példa, hogy a szertartásokat valamelyik egyházi nyelven olvassák, de a szentírási részeket, ahol fontosabb a megértés, ott a nép által használt beszélt nyelven. Különösen, ha a prédikáció a szertartástól eltérő népnyelven hangzik el, olyankor az azt megelőző szentírási olvasmányok is többnyire azon a nyelven olvassák föl vagy éneklik, amelyet ért a hallgatóság.

Az összes böjti fegyelmet senkisem tudja megtartani. Hiszen nagyon sok féle van. A böjt mindig személyre szabott, egyéni és személyes. Az előírások segítenek, a tapasztalatok eligazítanak, s leghatékonyabb támasz a lelkiatya tanácsa, javaslata, de a döntést, hogy miről mondunk le, azt magunknak kell meghoznunk. Általános szabálynak tekinthető, hogy az Úr a "jókedvű adakozót szereti", aki nem kényszerből, hanem "önként és dalolva" hozza meg áldozatát. Mindenki maga tudja, hogy mit tud és mit nem tud megtenni. Persze, ebben segítő eligazíttást adhat a lelkiatya is. Ha valaki cukorbeteg, gluténérzékeny vagy más emésztéssel kapcsolatos betegsége van, azért az még nincs megfosztva a böjt lehetőségétől. Igaz, akinek komolyan oda kell figyelnie a táplálkozására, annak már ez a fegyelmezettség, hogy az orvosi előírást betartja, ez is lehet fölajánlás. Megtartja az előírást, és hozzáteszi: "Uram, érted teszem vagy nem teszem, eszem vagy nem eszem ezt vagy azt." De ezen kívül is tehet még más felajánlást is, akár az étkezéssel kapcsolatban, akár más jellegű cselekedettel (pl. tévé, számítógép vagy telefon használatának visszafogottságával). A szeretet leleményes. Szeretetből és szeretettel kell böjtölnünk, s akkor magunk is megtaláljuk, hogy mit ajánlhatunk föl az Úrnak.

Hasonló esetekben azt tanácsolom az illetőnek, hogy ne zavarja, hogy ott vannak ezek a gondolatok. Nem baj. Nincs jelentősége. Hadd legyenek ott. Valójában nem az mérgezi meg Önt, hogy ott vannak, hanem hogy zavarják Önt ezek a gondolatok. Mondja nekik: "Szabad itt lennetek." Ne féljen, az nem valami szabadelvű gondolkodás a részemről, hogy ilyen furcsát tanácsolok. Csak ezzel az élét, a súlyát tudjuk elvenni ezeknek a káros gondolatoknak. Így lassan súlytalanná, jelentéktelenné válnak. Ugyanakkor tanulja meg mondani a Jézus-imát, s mondogassa minél gyakrabban: "Uram, Jézus Krisztus Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!" Ezzel kifejezi Jézus felé, hogy bízik benne, tőle várja a segítséget. Azt is, hogy belátja bűnösségét, ahonnan viszont egyetlen kiút, az ő irgalmának és segítségének a kérése. De az is lehet, hogy érdemes szakorvoshoz fordulnia. De mindenképpen keresztény, lehetőleg katolikus pszichológust keressen. Hála Istennek, sok ilyen van.

Ha kifejezetten azért érdeklik ezek a kérdések, mert szeretne állás találni ezen a területen, akkor javaslom, hogy vegye föl a kapcsolatot a Szent Lukács Szeretetszolgálatunkkal. http://www.szentlukacsszeretetszolgalat.hu/oldal/38/kozzeteteli-lista

Erre egyáltalán nem könnyű válaszolni. Én nem is tudok. Sohasem látunk bele a másik ember lelkébe, gondolatvilágába, érzéseibe. Sejtésünk lehet arról, hogy valakinek nem volt igazán hivatása, de sohasem mondhatjuk ezt teljes bizonyossággal. Ahol zátonyra futott a hivatás, ott is nagyon sok oka lehet ennek. De olyan is van minden bizonnyal, aki szülői vagy más külső hatásra vállalta a papságot, aztán az isteni kegyelem csodálatos papot formált belőle. Nem hiszem, hogy épületes és tanulságos volna ilyen történeteket gyűjteni. Én mindenesetre nem tudok mondani.

A legkézenfekvőbb, ha a gluténérzékeny ember a Szent Vérből részesül. Ez a görögkatolikusoknál kézenfekvőbb, könnyebben megoldható, de a római katolikusoknál sem lehetetlen. A római katolikusoknál gluténmentes ostyával is segítik az ilyen helyzetet. Természetesen minden esetben előre meg kell beszélni az atyával, hogy erre az előkészületre szükség van. És amit ilyenkor az atya kínál, javasol, azt kell elfogadni.

Mert még nem sikerült elengedni a nagymamát. Valójában nem a nagymama üzen ezzel, hanem a saját lelke, hogy még nem tett helyre mindent vele kapcsolatban. Ilyenkor a legkézenfekvőbb dolog, hogy szent misét, Szent Liturgiát mondatunk az elhunytért. Fontos, hogy ezen mi magunk is ott legyünk, áldozzunk, ha szükséges, előtte a szentgyónást is végezzük el. Ugyanis ezek nem csupán pszichés jelenségek, amelyeket a szakemberrel kell megbeszélni, hanem kifejezetten lelki folyamatok, amelyek az isteni erő segítségével lelki gyógyulást, gyógyítást kívánnak.

Hivatalos állásfoglalása talán nincsen. Legalábbis én nem tudok róla. De azt tudom, hogy sok görögökatolikus is tiszteli - együtt az ortodox testvéreinkkel - határon innen és túl.

A Szent Atanáz könyves boltjainkban egészen biztosan kapható. (Budapest, Molnár u. 3; Nyíregyháza, Betlhen u. 5.)