A hívek szükséglete okozza, hogy egy pap megkapja-e ezt a különleges engedélyt vagy nem. Vagy olyan helyen, ahol nincs elérhető keleti rítusú pap, de vannak hívek, s ezért a római katolikus papot kérik föl a keleti rítusúak ellátására. Vagy fordítva. Persze, más egyéb okok is lehetnek, például szerzetesi közösségekben.

Arra gondoltam, hogy írok néhány könyvcímet, amelyek eligazítást adnak ebben a dologban. Hisz ezen a fórumon csak édeskeveset lehetne leírni arról, amit érdemes tudni a Jézus-imáról. Ezen könyvek jó része kapható a Szent Atanáz könyvesboltjainkban. Kis Filokália A zarándok elbeszélései A Jézus-ima és a keleti szerzetesség (jelenleg nem kapható) Anthony Bloom: Az élő ima A. Quatit: "Szüntelenül..." Áthosz-hegyi Jerondasz Paisziosz: A hészükhaszta lelkiség békessége Emmanuel Jungclaussen: A Jézus-ima (jelenleg nem kapható) Frederica Mathewes-Green: Jézus-ima, a szív Istenre hangolása Hilarion metropolita: Az imádságról Hierotheos Vlachos: Egy éjszaka a Szent Hegy sivatagában Hierotheos Vlachos: Bevezetés a keleti keresztény lelkiségbe Irma Zaleski: Élni a Jézus-imát Matta el Meszkin: Tanácsok az imádsághoz Matta el Meszkin: Isten megtapasztalása az imában Nacsinák Gergely András: Jóga a középkori Európában? Per-Olof Sjögren: A Jézus-ima

A Szent Atanáz könyvesboltjainkban, Budapesten (Molnár u. 3) és Nyíregyházán (Bethlen u. 5.) http://szentatanazbolt.hu/

Sokszor a falakat magunk építjük magunk köré. Lehet, és ezt tartom legvalószínűbbnek, hogy semmi oka nincs arra, hogy kirekesztettnek érezze magát, hiszen részesülhet az Eucharisztiából, egy közösségben van Krisztussal és a közösséggel. Nem tudom, ki lehet olyan, aki megvetne vagy kirekesztene bárkit is olyan fogyatékosság vagy betegség miatt, amelyről nem tehet? Ilyet nem is tudok föltételezni. Van, akit pl. vaksága miatt ki kell kísérni, hogy megáldozhasson, van, aki kerekesszékkel megy oda, vagy idős kora miatt ki sem tud menni, az atya megy oda hozzá, hogy megáldozhasson. Ezen apró különbségeknek, különlegességeknek semmi jelentősége nincsen. Ezek közé sorolható az is, ha valaki gluténérzékenysége miatt először megy áldozni vagy külön kehelyből áldozik. Ami a legfontosabb, hogy ha akaratunk nélkül építünk is falakat, plafont ne tegyünk rá. Tehát ha valami miatt úgy érzem, hogy kizárnak engem, vagy én magam zárom ki magamat, fölfelé mindig legyek nyitott, hiszen ami a legeslegbiztosabb, hogy az Úr sohasem zárkózik el, sosem zár el magától senkit. Főként, amikor úgy érzi, nem kap elegendő emberi megértést vagy segítséget - ilyen, sajnos, gyakran megesik - akkor még erősebben az Önre figyelő Úrra tekintsen, leginkább őfeléje legyen nyitva.

Ez teljesen változó, adott helytől és személytől, közösségi igénytől függ. Erre nincsen sem szabályozás, sem általános gyakorlat.

Ha dicséretes gesztusnak tűnnék is Róma részéről, hogy az egyesült egyházakat visszaadná a korábbi anyaegyházaik joghatóságába, mégis meg kellene erről kérdezni az érintetteket is, a görögkatolikusokat. Igazán nem valószínű, hogy egy pápai rendelet értelmében ők egyik napról a másikra ortodoxokká lennének. Márpedig róluk van szó, élő személyekről, élő közösségekről. Ez a lépés tehát ilyen formában egyáltalán nem lehetséges. Nem könnyű megítélni azt a történelmi helyzetet, amelyben több közösség egyesülni kívánt a Katolikus Egyházzal. Meglehetősen sommás általánosításnak tűnik, hogy prozelitizmus eseményeként jöttek volna létre a görögkatolikus egyházi közösségek. Az pedig végképp nem mondható, hogy kánoni területet sértett volna bárki is az unió lépésével, hiszen annak területfoglalási igénye nincsen. Ma is, mint kezdetektől, ugyanazon területen él az ortodox és a görögkatolikus egyház. Azonban ebből az egy területiségből származtak éppen a feszültségek. Hiszen durva és erőszakos beavatkozás inkább a másik irányban történt, amikor a kommunista diktatúra alatt erőszakosan visszakényszerítettek több görögkatolikus egyházat az ortodox egyházba. Ez a durva erőszakosság soha nem hoz jó eredményt, még ha udvarias gesztusnak állítaná be bárki is. Hosszas tárgyalás után a balamandi nyilatkozatban (1993) a katolikus és ortodox tárgyalófelek leszögezték, hogy a görögkatolikusoknak van létjogosultságuk, az egyháztörténelem során létrejött közösségek létét senkinek sincs joga kétségbevonni. Ugyanakkor kimondja, hogy az egység útja nem ez, nem úgy kell egyesülni a másik egyházzal, hogy közben elhagyja a sajátját. Ezt erősítette meg egyébként a Ferenc pápának és Kirill pátriárkának Havannában tett nyilatkozata is. A múltban nagyon sok sebet okoztunk egymásnak. Természetesen mindenkinek a sajátja fáj jobban, s hajlamos azokat emlegetni, ám tudnunk kell, hogy ezek kölcsönösek voltak. Az lesz igazi előrelépés az egység felé, amikor jobban fáj az a seb, amelyet a saját egyházam okozott a másiknak, mint az, amelyet a saját egyházam szenvedett el.

Természetesen. Érdemes már most fölvenni a kapcsolatot azzal a közösséggel, ahová vágyik, ahová az Úr hívja. Ott majd megmondják, hogy milyen formában kapcsolódhat be már a szerzetesi életbe, s később milyen további lépések lesznek még szükségesek. Amíg nem nagykorú valaki, addig biztosan nem költözhet be. De szívében már élhet úgy, mint egy szerzetes, s majd, ha kötelékbe léphet, akkor fog ez az Úrnak való elkötelezettsége a külvilág számára is láthatóvá válni.

Több kiadványunk is tartalmazza ezt, amelyek a Szent Atanáz Könyvesboltban kaphatók. A legteljesebb a Szertartási Útmutató, amely a honlapunkon is megtalálható: https://hd.gorogkatolikus.hu/liturgia-utasitas

Nem hallottam olyanról, hogy valaki már fölszentelt pap volt valamelyik rítusban és átment volna. Ha ilyen szükség adódik, akkor általában a kettős rítust adják meg (birítus), tehát nem kell elhagyni a korábbi egyházi hovatartozását. De ritkán, csak igen indokolt esetben adja meg a Keleti Kongregáció a birítust.

Ez egy roppant érdekes világ. Szó sincs arról, hogy a mesékben ne lehetnének sárkányok, boszorkányok, varázslók, manók, tündérek, Ezeknek ott van a helyük a mesékben. Ezekkel valójában kibújnak a tudatalattinkból a félelmeink, a feszültségeink. Egy jó mesében pedig a helyükre kerülnek. Nem az a rossz mese, ahol ezek megjelennek, hanem az, amely nem teszi helyére az általuk képviselt vagy hordozott jó vagy rossz érzéseinket. A mai mesékkel éppen ez a baj, hogy nem azt teszik, a mi a dolguk, hanem összezavarják ezeket a fogalmakat. Bevallom, én még egyetlen Harry Potter filmet sem láttam, de igazán nem gondolom, hogy bűn volna megnézni. Talán az lehet ezekkel a baj, hogy összekeverik a valóságot és a képzelt világot. Ez főként gyermekeknél okozhat zavart. Persze, a gyermek sokáig a mesét is valóságnak érzékeli, de ezzel sincs semmi baj, ez ősidőktől fogva nagyon szépen formálódik a személyiség alakulása során. Sok mai mese azonban szánt szándékkal keveri ezeket az alapfogalmakat, hogy ki a jó, ki a rossz, ki a szép, ki a csúf. Újabban azt is, hogy ki a lány ki a fiú. Ezek nagyon károsak lehetnek a gyermeki lelkekben. Az ember saját józan belátásával kell eldönteni, hogy mi a jó mese, mi a rossz. Nem is az az eldöntendő, hogy bűn vagy nem, hanem mit érdemes és mit nem érdemes megnézni.

Igen, ez nem akadály. Én több szerzetest is ismerek, akik gluténérzékenyek.

Ivancsó István: Görög katolikus szertartástan, (Szent Atanáz Gör. Kat. Hittudományi Főiskola Liturgikus Tanszék 25.), Nyíregyháza 2013. (harmadik, javított kiadás), 153-178. Lakatos László: Ünnepi könyv a bizánci egyház liturgikus évéhez, Máriapócs 1997. Julian Katrin, OSBM, Görög katolikus egyházi év, Miskolc 2008. Ezek mind kaphatók a Szent Atanáz könyvesboltjainkban (Budapest, Nyíregyháza).

Ha esetleg mentál-higiéniás szolgáltatásra gondol, akkor azt mondhatom, hogy ezen a téren egyelőre mi is csak gyerekcipőben járunk. Vannak erre szakosodott kiképzett papjaink, de ők legtöbbször a saját parókiájuk körében fejtik ki ezt a segítségüket. A parókián keresztül lehet elérni őket. Tudomásom szerint Debrecenben és Nyíregyházán van a parókiához kapcsolódó ilyen jellegű szélesebb körű szolgáltatás, esetleg ezeken a helyeken lehet érdeklődni.

Igen, természetesen. Ha valaki nem tud eljutni rendszeresen a görögkatolikus templomba, annak mindenképpen azt tanácsoljuk, hogy járjon el rendszeresen a római katolikus szentmisékre, ott kapcsolódjék be az egyházközségi életbe. Ugyanakkor érdemes fölvenni a lehető legközelebbi görög atyával is a kapcsolatot. például azért is, hogy a gyermekeik is megismerhessék görögkatolikus egyházunk kincseit.

Kedves Testvérem! Még egyszer bocsánatát kérem, hogy ilyen súlyos kérdésben ennyire megvárattam a válasszal. Egy paptestvéremet kértem meg, hogy ő válaszoljon. Ezt közlöm most teljes terjedelmében. Ez egy levél, ami Önnek szól. Ha további segítséget szeretne kérni, esetleg ezzel az atyával fölvenni a kapcsolatot, akkor írjon személyesen a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Én is imádkozom Önért. Kedves Kérdező, Nagyon nehéz helyzetben vagy és érzem mennyire fáj a hiányérzet, ami benned van hiszen vágysz arra hogy megtapasztald milyen apának lenni, milyen házasságban megélni Isten tökéletesen önátadó Szeretetét, milyen egy családot alapítani. Ahogy látom, ami téged ebben hátráltat hogy szerelmet érzel egy férfi iránt és nem tudod elképzelni, hogy nőkhöz valaha is vonzódj, ami a házasság gyermeknemzés alapvető feltétele és ez neked fáj, mert kilátástalannak érzed a vágyaidat. Szeretném hogy tudd ebben a feszítő helyzetben hogy az Isten nem ver téged! Sokkal inkább veled együtt könnyezi meg a család és a házasság hiányából fakadó fájdalmadat. Hiszen ő nem teremtett homoszexuálisnak. Ő az Ő szeretetére hívott meg téged személyesen. Férfinak teremtett és nem ültetett beléd egy homoszexuális gént, hisz ilyen nem is létezik. Ő téged nem homoszexuálisnak lát, hanem az Ő gyermekének, aki épp a saját neméhez való vonzódásától szenved. Az Isten gyermekeként hozzá tartozunk és Ő nagyon szeret Téged annak ellenére, hogy te most kezded utálni Őt. Ő nem adja fel a reményt, hogy kapcsolatotok még élőbbé váljon még szorosabb, még mélyebb legyen. Érted megtestesült, testté vált, hogy a sebek feltárásában, hordozásában, és gyógyulásának folyamatában veled legyen és Vele együtt újjászülethess. Ez az élethelyzet is, minden fájdalmával együtt is talán lehetőség, hogy elmélyüljön a kapcsolatod Vele. Ő arra vágyik, hogy megérezd az ő feltétel nélküli szeretetet és ki tud fejezd Neki, hogy mitől szenvedsz, azt hogy házasságban szeretnél élni, hogy lehessenek saját gyermekeid, amihez egy út vezet , amiben mélyre kell ásni egészen a gyökerekig és amihez Ő ad neked erőt. Nem tudom, hogy milyen szakemberekkel, történetekkel találkoztál eddig, de Joseph Nicolosi az Iftccnek hála sok sok ember keresztül ment ezen a folyamaton, amiben most te vagy. Szeretném leírni neked Matthew Grech történetét, aki épp a hétvégén itt tartózkodik Magyarországon. Megkérdeztem őt a te történetedről. Matthew azt üzeni neked hogy: "Isten bízik benned és reméli Jézus kezébe tudod ajánlani életedet. Az úthoz amelyen állsz reményre és megerősítésére van szükséged, hiszen mélyre kell visszatekintened. Rájöttem, hogy én nem homoszexuális vagyok, hanem az azonos nemhez vonzódom. És ez nagy különbség. El kezdtem ennek utána járni miért lehet? Gyermekkoromban még kicsi voltam, amikor a kezemmel egy feminin mozdulatot tettem. Anyukám annyira félt, hogy ez valami előjele annak hogy én majd meleg leszek, hogy rácsapott a kezemre. Nem értettem miért lenne baj, hisz sokszor néztem meséket a tv-ben amiben mindig voltak meleg karakterek. Amikor gimis voltam én a zenét szerettem igazán és nem a sportokat, így nehezen tudtam fiúkkal barátkozni és azt éreztem hogy más vagyok. Nem tudtam kötődni a saját korosztályomhoz. Emiatt sokszor gúnyoltak engem, azt mondták buzi vagyok, a bátyám sokszor fizikailag is úgy bánt velem mintha lány lennék, hogy ezzel fájdalmat okozzon nekem. Nagy bizonytalanságot éreztem magamban. Nem éreztem magam férfinak. Amikor lányokkal akartam kapcsolatot létesíteni féltem, hogy nem leszek elég jó, elég férfias nem tudok elég jól teljesíteni. Nem volt más út el kezdtem vonzódni a férfiakhoz és később felnőttként meg is éltem ezt a homoszexuális vonzalmamat. De nem éreztem jól magam ezen az úton. Megismertem egy fiút, akivel nagyon mély kapcsolatunk lett, baráti kapcsolatunk. Felnézett rám. nagyon mély kötődésünk alakult, ki és mindig csak vele akartam lenni. Egy idő után rájöttem hogy ez nem egészséges. Függővé váltam, próbáltam lebeszélni arról hogy lányokkal találkozzon, hogy megházasodjon mert arra vágytam csak velem legyen. Rájöttem ez nem mehet így tovább. Én már akkor is keresztény voltam, és Istennek akartam adni az életemet. Rájöttem, hogy a homoszexualitás az nem identitásom része hanem egy gyakorlat.Ő nem ilyennek lát engem. És amikor Jézussal személyesen találkoztam ő adta meg nekem az igazi férfiasságomat. Fontos volt hogy volt egy mentorom, mellém állított egy olyan embert aki ugyancsak végig ment ezen az úton, akinek mostanra felesége és családja van, név szerint Mike Davidsont. Együtt küzdött velem ezen a hosszú procedúrán. A megtérésemben megismertem Istent. Jézus megváltoztatta az életemet! " Ez csak az ő története. Még számtalan ilyen embert ismerek. Olyat is, aki egész fiatal korában csak férfiakhoz vonzódott. Ma két gyermekes családapa, aki vonzódik a feleségéhez. Nehéz utat járt be eddig, de ugyanaz a vágy indította el ezen, ami téged is most hajt! Biztos vagyok benne Valami csodálatos dolog vár Rád az Isten Szeretetéből! Ha szeretnél beszélni erről egy pappal keress meg minket! Ha érdekel a homoszexuális vonzalmak háttere, kérlek csak tudományosan alátámasztott forrásból informálódj: Van olyan hogy homoszexuális gén? Több évtizede kutatják ezt a témát. Az eredmény az, hogy nincs. https://www.mygenes.co.nz/summary.html https://iftcc.org/hu/ https://www.ojc.de/medien/buecher/nemek-egyenloeseg-gender-mainstreaming/