Tisztelt Lelkiatya! Azt hallottam hogy aki nem fizeti az egyházadót a család hiába kéri nem temeti el a pap csak ha 5 évre visszamenőleg a család ki fizeti! Mi az igazság??
Ez nem így van. Legalábbis görögkatolikus egyházunkban az a pap, aki ezt mondja, az félrevezeti a híveket. Tény, hogy van abban jogtalanság, hogy ha valaki nem járul hozzá az egyház fenntartásához, akkor miért kéri a szolgáltatását. Olykor nem is a pap képviseli ezt az adok-veszek szemléletet, hanem egyes hívek, akik méltatlankodnak ennek igazságtalanságán. (Éppen ma hallhattuk a tékozló fiú történetét a templomainkban, ahol az idősebb testvérnek pontosan ez a hozzáállása.) Mindenesetre egy gyász esetén nem szabad előhozakodni az efféle igazságszolgáltatással. Éppen azért, mert egyházunk nem szolgálatató vállalat. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy az embereket Istenhöz közelítsük. Ha a gyászban mellé állunk a szomorú embereknek, akkor Isten szeretetét tudjuk feléjük közvetíteni. Ez a pap dolga elsősorban.
Kedves lelkiatya tegnap meggyóntam és megfogadtam hogy többet nem követek el bűnt. Az önkielégítés bűnétől a legnehezebb megszabadulnom. Azt olvastam hogy az is bűn ha elnyomjuk a vágyakat és az is ha kiéljük. Akkor mi a helyes megoldás? Én idáig elnyomni próbáltam, de nem is mindig sikerült nem is tudtam hogy ez is bűn. Válaszát előre is köszönöm egy 40 éves hajadon nő vagyok
Igen téves volna egyenlőség jelet tenni a kétféle bűn közé: az is bűn, ha kiéljük, az is bűn, ha elfojtjuk. Ez nem így van. Hogy nem helyes az elfojtás, ez igaz. De nem azért, mert ez bűn volna, hanem azért, mert ez a küzdelemnek egy rossz megoldása. Az elnyomás inkább nem célravezető, de nem lehet bűnnek mondani. Hiszen egyértelmű, hogy küzdeni kell a bűn, a kísértés és minden egyéb rosszal szemben. És az is feladat, hogy megtaláljuk a helyes és célravezető megoldást, vagy legalábbis folyamatosan keressük azt. Ha jó ideig nem találjuk meg, ez még nem biztos, hogy bűn, legföljebb az ebből fakadó rossz cselekedetek.
Azt tanácsolom Önnek, ne adja föl a küzdelmet. Ha nehéz megszabadulni ettől a bűntől, ez csak azt jelzi, hogy szinte függőség alakult ki. (Ezért szörnyű hazugság azt terjeszteni - újabban ilyen jellegű hirdetések jelentek meg a világhálón -, hogy milyen szép és boldogító érzés az önkielégítés. Nagyon hamar függőséget okoz, nem tud tőle szabadulni az ember, leköti a gondolatait, már nem is tud fölszabadultan gondolkodni és élni. Legfőként ezért kell elkerülni minden erővel ezt a kísértést, nem pusztán azért, mert ezt a keresztény tanítás bűnnek tartja.) Meg kell találnia a helyes és célravezető módját annak, hogy ettől szabaduljon. Hogy ne ebben keresse a testi örömöt - szellemi, lelki örömet amúgy sem talál benne -, hanem más, sokkal értékesebb, szívet-lelket építő dologban lelje örömét. Az ígéret, fogadkozás többnyire nem elegendő. Pontosabban az ígérettétel komolyságától függ. Gyakran megesik, hogy kimondjuk az ígéretet, de valójában magunk sem gondoljuk komolyan. Ilyenkor még nem elég mély az elhatározás, csak a felszínt érinti. Érzi az ember, hogy ez nem jó, szeretne is szabadulni, de még mindig marad benne olyan rész, amely azért továbbra is kívánja, még ha értelmével be is látja, hogy ez rossz. Amíg még ott van ez a kis ragaszkodás az adott rosszhoz, addig bármikor visszajöhet, még ha ideig-óráig sikerült is legyőzni. Én az Úrhoz kiáltást javaslom az ígéret mellé tenni: "Uram, te segíts, mert én gyönge vagyok!" S persze, sokszor egyetlen kiáltás nem is elegendő, mert azt sem vesszük elég komolyan. De a gyakori Istenhöz fordulás, a rendszeres imádság, a hit, hogy ő tud segíteni, a bizalom, hogy ő segíteni is akar, ezek szépen lassan elvezetnek a megszabaduláshoz, megtisztuláshoz. Szóval, ne adja föl a küzdelmet, ne adja föl a reményt! Törekedjék mindenben megalkuvás nélkül Krisztust követni, s eljön az idő, amikor ettől a fránya függőségtől is megszabadul.
az étkezési zavar bűn Isten szemében?
Nem. Hiszen ez betegség. Hogy mi tényezők okozzák, az más kérdés. Hiszen minden bizonnyal valamilyen rossz irányú folyamat vezet el oda, hogy ez a zavar kialakuljon. De sok esetben nem is az adott személy hibái, hanem inkább a környezete okozza ezt a zavart, amelyre az illető nem tudott helyes megoldási válaszokat találni. Szóval, nagyon összetett, hogy kinek a felelőssége az, ha ilyen zavar kialakul. A jelenséget meggyónni nem kell. Az emiatt elkövetett rossz lépéseket viszont érdemes mindig meggyónni, függetlenül attól, hogy mennyi azokban az egyéni felelősség. A gyónásban mindig Isten irgalmas szeretetét tapasztalhatjuk meg. Ezért is érdemes odavinni Isten elé és letenni a lábához.
Tisztelt Lelkiatya!
A látókörömbe került az Asea termék, mely a szervezetünk egyik alkotó elemét, a redox molekulát tartalmazza.
Hogyan áll ehhez a katolikus egyház?
Várom válaszát.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Iczus15
Badarság! Nem érdemes komolyan venni. Figyelmébe ajánlom az erről szóló írást, ezen a címen található meg:
https://www.google.com/url?sa=t&source=web&rct=j&opi=89978449&url=https://www.facebook.com/csodaszerek.atveres/posts/asea-a-r%25C3%25A9gi-%25C3%25BAj-redox-csodav%25C3%25ADzaz-emberek-gyorsan-felejtenek-%25C3%25ADgy-%25C3%25BAjra-be-lehet-csa/459005318866714/&ved=2ahUKEwiK-qvLxbOLAxXzhf0HHeMwApYQjjh6BAgoEAE&sqi=2&usg=AOvVaw2tjR0YUtVrD3vxXIFXSGZI
Kedves Lelkiatya! A napokban megjelent egy gondolat a fejemben, ami nem bűnös, még csak negatívnak sem mondanám, mégis kényelmetlennek érzem a jelenlétét. Ha ilyesmi gondolatunk támad - ami nem tetszik, amire nem szeretnénk gondolni - tudunk tenni azért, hogy megszűnjön?
Igen. A gondolatok makacs jelenségek, de az akaratunkkal tudunk másfelé fordulni. Egy-egy gondolattól nem könnyű megszabadulni, ezért azt tanácsolják az atyák, hogy ne viaskodjunk velük, mert csak annál mélyebben ivódnak belénk. Az a jó stratégia, ha ilyenkor mással kötjük le a figyelműnket, másra tereljük azt. Erre a legjobb a Jézus-ima, hogy a bűnös gondolatról Jézus felé fordítsuk belső tekintetünket.
Kedves Lelkiatya! Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Római Katolikus vagyok és nagyon nagyon szeretek Templomba járni,ministrálok is úgy érzem a Templom,a Szentmise megnyugtat,olyan jól érzem magam ott. Nagyon szeretem imádom Jézust! Érzem hogy köt Ő hozzá egy szeretet. Szeretek zenélni is dalszövegeket írok és nagy álmom hogy híres énekes legyek. De már gyermekkorom óta bennem van a vágy a Papság iránt úgy érzem hogy akkor lennék a legboldogabb hogy ha Pap lennék, és már egy ideje erősen bennem van az a vágy hogy Pap legyek. Hol tudhatom biztosan hogy meghívott a JóIsten erre az útra? Köszönöm a válaszát előre is kedves Atya!????
Az idő szépen megmutatja. Javaslom, hogy járjon továbbra is szentmisére, beszélgessen az Úrral, olvassa a Szentírást, abból igyekezzék minél többet megérteni. Ha ebben hűségesen kitart, akkor a megfelelő időben föltárja Önnek az Úr a maga akartát, és erőt is fog adni, hogy annak megfelelően döntsön. Persze, kérje is ezt tőle, és meg fogja kapni az ehhöz szükséges megvilágosodást.
Tisztelt Lelkiatya!
Kerdesem arra irányul egy görogkatolikus hívőnek hogy kell megtalálni az aranyközéputat a gyógyászatban?
Eddig altalánosság volt hogy a nyugati orvostudomany a "katolikus" a bizonyitekon alapulo mivoltavan, szemben a keleti: csakra energia atvitel stb vel szemben. Mostaban mar a nyugatin is csorba utott rengetek muvi beavatkozas, abortalt sejtvonalas terapiak stb.
Hol az kozepe? Nyilvan a keletiben is a gyogynövényre azt mondhatjuk jo, a reiiki es a prana nadi energia atviteles gyogyitas meg rossz? Akkor az akkupunktura az melyik?
Nyugatinba is ha egy mutet egeszsegugyi eletminoseget javit az jo? Ha csak esztetika az rossz?
Remelem erthetoen fogalmaztam
Ugyanúgy, mint bárki másnak, katolikusnak vagy más vallású embernek. A józan igazságot kell keresni. A keleti, nem keresztény vallások sok olyan gyógymódot kínálnak, amely mintegy öngyógyításként, önmegváltásként ajánlja magát. Ezektől mindenképp óvakodnunk kell. Legjobb ezekben a kérdésekben megbízható keresztény orvosoktól tanácsot kérnünk. Én úgy tudom, hogy az akkupuntúrának megvan a fiziológiai alapja, tehát ezt alkalmazni nem rossz dolog. Ha azonban az ilyen kezelést végző orvos különféle ideológiát is hozzá akar fűzni, attól jobb távol tartani magunkat. Az esztétikai műtéteknek sem tudok semmi értelmes és elfogadható, józan indokot találni. Jogos a kérdésfölvetése, mert nincsen igazán éles határ, nincs mindenre alkalmazható kritériumrendszer. Ezért tudom csak egy-egy eldöntendő esetben a józan megfontolást, őszinte igazságkeresést és a nálunk okosabb emberek megkérdezését ajánlani.
Kedves Lelkiatya! Az egyértelmű, hogy ha megbántom a másikat, rosszat mondok neki, kiabálok vele, türelmetlen vagyok vele, nem figyelek rá, az bűn. Ma valami más történt velem és nem tudom, hogy bűn-e. Annyi történt, hogy az édesanyám ideges volt valami miatt és ez látszott rajta, kérdeztem is, hogy ideges-e valami miatt és elmondta, hogy miért. Én hajlamos vagyok arra, hogy ideges legyek amikor a másik ember is ideges. Most amikor erről beszéltünk, éreztem magamban az idegességet és talán a hangomon is érződött egy kicsit. Az lenne a kérdésem, hogy ez így önmagában bűn-e ha egyébként nem mondtam egy rossz szót sem, meghallgattam amit mondott, még tanácsot is igyekeztem adni. Bűn az ha ideges vagyok valami miatt, de amúgy semmi rosszat nem teszek? Nem kiabáltam és nem is türelmetlenkedtem, nem voltam sürgető. Csak belül ideges voltam egy kicsit és valamelyest a hangomon is éreztem, de amúgy semmi más nem volt. Ennél jobban sajnos nem tudom leírni. Nekem már egy ilyen dologtól bűntudatom van. Nem tudom, hogy ilyesmi előfordulhatott-e azokkal, akik bűntelenek voltak. Azért gondolkodok ezen, mert ha igen, akkor az azt jelenti, hogy ez nem bűn. Ha nem, akkor bűn. Jézus biztos elég ideges volt amikor ostorral kikergette az árusokat a templomból. Gondolom még kiabált is, de legalábbis biztosan nem halkan mondta és nem a nyugalom sugárzott akkor belőle. Ez alapján gondolom akkor nem estem bűnbe ezzel hiszen ha a bűntelen Jézus még kiabált is és kimutatta a dühét (ami teljesen jogos volt) úgy, hogy az nem volt bűn, akkor gondolom az sem bűn ha esetleg belül ideges vagyok vagy a hangomon érződik, de egyébként nem bántom meg az édesanyámat és türelmesen meghallgatom. Nem rá voltam ideges hanem egy idegességérzet volt bennem a helyzet miatt meg amiatt, hogy ő ideges volt. Mint amikor egyik emberről átragad a másikra. Csak, amikor Szűz Mária jut eszembe, akkor valahogy biztos vagyok benne, hogy benne még idegesség sem volt soha. De akkor meg ezek szerint ez bűn. Mi az igazság? Nem szeretnék bűntudatot olyan miatt, ami nem is bűn, de ha meg bűnbe estem, tudni szeretném.
Nem tartom célravezetőnek a bűnök efféle szemezgetését. Nyilvánvalóan a rosszra hajló ember természet az, amely az ilyen szeretetlenséget gerjeszti. Jézusban nem volt ilyen. Amikor a kereskedőket kiűzte, azt egyáltalán nem hirtelen felindulásból tette. Ez teljesen félreértelmezése volna e prófétai tettének. Sokkal lényegesebb üzenete van, mintsem dühössége kimutatása. Amikor bármilyen mértékben szeretetlenek vagyunk, ez helytelen. Lehet azt mondani, hogy nem tehetünk róla, s így is van. De amikor a magunk bűnösségét vizsgáljuk, akkor nem azt kell mérlegelni, hogy mi az, ami engem fölment. Újra hangsúlyozom, ez a fajta patika mérlegelés nem visz minket előre. Nyugodtan gyónja meg, hogy szeretetlen volt. Nyilván nem súlyos vétek, számtalan mentsége van rá, de mégis annak jele, hogy még töredékes a szeretete.
Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkerdezni,hogy mit gondol a Két Pápa című filmről. Nekem nagyon tetszett. Köszönöm a választ
Máté.
Nekem nem annyira. Főként azért, mert Benedek pápát úgy mutatta be, mint egy kedves művészlélek, aki nem túl sokat ért az életből. Holott hallatlan intellektus, mély lelki ember volt. Ebből nem sokat láttatott ez a film. De a vége nagyon tetszett, amikor közösen nézték a német-argentin világbajnoki döntőt. Bár ez nem annyira a film, mint a történelem Urának szellemes scenáriója volt.
Tisztelt lelkiatya!
Nemrégiben hallgattam egy podcastet, amiben egy idősebb újságírónő arról beszélt - többek között -, hogy mennyire mélyen érinti és traumaként éli meg, hogy annak idején a fiatal édesanyja nem vitte el őt kisgyermekként az apja temetésére.
Ez azért is megérintett, mert nemréiben a lányomnak tanácsoltam, a nagymama temetésére a 4 éves gyereket ne hozza. Ezzel én rosszat tettem, hisz kímélni szerettem volna? Illetve valóban fontos és a későbbiekre másnál is kiható lehet lelkileg, ha egy gyermek nem részese egy hozzátartozó temetésének?
Üdvözlettel,
Decsi Ágnes
Gyakran kímélni szeretnénk a gyermekeinket, közben pedig megfosztjuk őket az élettapasztalattól. Én is azt vallom, hogy a gyermekeknek ott a helyük a temetésen. A maguk módján dolgozzák föl. Ha megrázza, megrendíti őket, és sokat sírnak, ez egyáltalán nem baj, nem tesz nekik rosszat, hanem már egy lépéssel gazdagodnak az élet nagy titkai megértésében.
Kedves Lelkiatya!
Szeretnék félretenni pénzt nyugdíjas éveimre, tekintve, hogy a nyugdíj kevés lesz az önfenntartásra. A nyugdíjpénztárt elvetettem, mert magas a költsége és nem tudom befolyásolni, milyen cégek részvényeibe fektet a pénztár. ETF-eket szeretnék vásárolni, ami több száz részvényből álló kosarat jelent. Az emberek többsége S&P500-at vásárol, ami a legnagyobb amerikai cégeket fedi le. Én nem szeretnék ilyet venni, mivel ebben legnagyobbrészt olyan amerikai technológiai cégek vannak, melyek a mi világnézetünkkel szöges ellentétben álló ideológiákat propagálnak. Megnéztem más ETF-eket is, de sajnos az a helyzet, hogy a nagy amerikai és európai cégek mind problémásak. Ha kifelé nem is, befelé mindenképp. LMBTQ napok, dolgozók abortuszának támogatása, stb. Nem szeretnék olyan cégeket segíteni, melyek ezekben részt vesznek, még ha az együttműködés nagyon távoli is. Hosszú távú befektetésnek viszont csak részvényekbe van értelme, a pénztárak is oda fektetnek.
Mi lehet Lelkiatya szerint a járható út? Keressek olyan ETF-et, mely legalább nem a legrosszabb cégeket tömöríti, de még látható hozamot biztosít? Nevezhetjük ezt arany középútnak? Vannak keresztény oldalak, melyek ezt tanácsolják. Bizonyos értelemben az áramszolgáltatónál dolgozó is hozzájárul az abortuszhoz, hiszen a kórház tőlük kapja az áramot. Lehetséges, hogy azt az illúziót kergetem, hogy mindent kézben tarthatok?
Köszönöm válaszát!
Nagyon érdekes, és mély gondolkodásra utaló kérdést tett föl. Igen, én is úgy gondolom, hogy miközben magunkról gondoskodunk, feladatunk az, hogy a tőlünk telhető módon utánanézzünk annak, hogy a tettünkkel milyen egyéb következmények is járnak. Ha valamely cég tevékenységében egyértelműen jelen van az életellenes, kinyilatkoztatás ellenes tevékenység, akkor ne járuljunk hozzá ehhöz a tevékenységhöz azzal, hogy saját javunkat is szolgálva támogatjuk őket. Ám tény, hogy nagyon bonyolult lett a világ, nagyon összetett minden folyamat. Az áramszolgálatatót nyilván nem lehet felelőssé tenni, hogy világít a lámpa ott, ahol éppen abortuszt végeznek, de a műtétet végrehajtó orvost igen. A kórház portását vagy takarítóját nyilván nem terheli felelősség ilyen helyen, de az aszisztenst igen. Tehát érdemes olyan céget választani a befektetésre, amelynek nem kifejezett célja az életellenes tevékenység. Ha nincs ilyen, akkor más módot keressünk a pénzünk okos fölhasználására!
Tisztelt Lelkiatya! A Gorogkatolikusok miert nem emlitik a Jeruzsalemi szent fenyt amely Husvetkor lobban fel ?
Nem tudom, hol kellene említeni. Cikkekben már több helyen olvastam erről görögkatolikus fórumokon is.
Kedves Atya!
Ha egy római katolikus pap úgy döntene hogy rítust vált és betér görög katolikus papnak, és a rítusváltás előtt házasságot köt, akkor görög katolikus pappá avatható ? Vagy ezesetben kizáró ok a házasság, mivel az már a pappá szentelése előtt történt ? A rítusváltás egyházjogilag nem jelent egy kvázi újraszentelést ? Tehát a rítusváltás előtt házasságot kötött róm kat pap a görög katolikus egyházba fogadható a házasság elismerése mellett ?
...
Nem. Nincs arról rögzített előírás, csak szóbeli megállapítás, hogy amennyiben római katolikus férfi rítusváltással görögkatolikussá lesz, majd később a papságra jelentkezik, akkor az illető tartsa meg a cölibátust. Ez az óvintézkedés azt a célt szolgálja, hogy ne történjék rítusváltás a családos papság lehetősége miatt. Továbbá a rítusváltás semmilyen értelemben nem jelent újraszentelést. A családos ember pedig egyébként sem jelentkezhet a szemináriumba. Tehát a rítusváltás előtt házasságot kötött római katolikus pap nem fogadható be papi szolgálatra a görögkatolikus egyházba.
Kedves Lelkiatya! A Dániel böjtre kapott válaszát nagyon szépen köszönöm! Egy kérdésem lenne még Bünt követtem e el azzal hogy 5 nap után meg szakítottam ezt a 21 napos Dániel böjtöt??? A mi Úrunk Jézus Krisztus vajon haragszik e rám ezért most olyan üreséget érzek magamba. Imádkozni is félek.
Az egészen bizonyos, hogy az Úr Jézus nem tekint Önre haraggal, amiért így alakult az elhatározása. Mint korábban is írtam, az sem teljesen biztos, hogy ez helyes elhatározás volt. S ha így van, jobb is, hogy abbahagyta. Ne higgyen annak a félrevezető, gonosz gondolatnak, hogy félnie kell Istentől, hogy ne imádkozhatna hozzá! Ez teljesen téves. Hagyja a csudába azt a Dániel böjtöt. Most egyébként sem a böjtnek van itt az ideje. Készüljön inkább a nagyböjtre, azon keresztül a föltámadás ünnepére. Menjen el minél előbb szentmisére, hogy ott megáldozhasson. És boldog szívvel adjon hálát azért, hogy az Úr Jézus ennyire szereti Önt, hogy arra vágyik, hogy az Eucharisztiában egyesülhessenek. Ez pedig majd erőt ad Önnek arra is, hogy jobban átgondolja, hogyan, mivel mutathatja meg viszontszeretetét neki.
Dicsőség Jézus Krisztusnak Kedves Lelkiatya! Köszönöm szépen a válaszát amit az elváltak és újraházasodotak üdvöségére kaptam! A helyzet az hogy a Biblia világosan le írja hogy aki elvált az béküljön ki házastársával vagy éljen egyedül mert aki elvált férfihoz megy az házaságtörést követ el és aki elvált asszonyt vesz el az is házaságtörést követ el! Házaság török nem öröklik az Isten országát És itt jön a lényeg amit Lelkiatya leírt hogy azért nem részesülhetnek Szentségekbe (Szent gyónás Szent áldozás)mert folyamatosan bünben élnek!!! Így hogy üdvözölhetnek??? Ezért tölt el engem ekkora félelemmel ez az élethelyzetem Válaszát előre is köszönöm.
Azt is írtam, hogy mindnyájan bűnben élünk. Krisztus azért jött el, hogy megszabadítson minket a bűneinktől. Ehhöz kétségtelenül bűnbánatra van szükség, anélkül nem részesülünk bocsánatban. De ennek nem egyetlen módja a bűnbánat szentsége, hiszen annak számtalan más útja is van. A gyónás a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb, leghatékonyabb mód, ez igaz. Ezért ezzel mindenképpen élnünk kell, ahogy csak lehet, ahányszor csak lehet, amikor arra szükség van. De jól néznénk ki, ha minden keresztény csak ezt használná bűnbánata kifejezésére. Aki havonta vagy akár hetente gyónik, megelégednék azzal, hogy havonta vagy hetente egyszer tartana bűnbánatot. Isten látja lelkünket, törekvéseinket, ismeri gyöngeségeinket. Nyilván azt is látja, hogy mit tudok megtenni azért, hogy elnyerhessem a bocsánatát, s ezzel mennyire élek, ezt mennyire veszem komolyan. Ezért azt tanácsolom Önnek, hogy bízzon Isten szeretetében - ez az első -, tartson rendszeresen bűnbánatot (hisz nyilván nem ez az egyetlen, és talán nem is a legnagyobb bűne, hogy rendezetlen házasságban él), s amennyire lehet, próbálja az életállapotát is Isten akarata szerint igazítani. Hacsak teheti, formálja át az életét, szüntesse meg az áldatlan állapotot, de ha ezt nem teheti, ha például gyermekei is vannak az új kapcsolatban, akkor is éljen bűnbánat áldott ajándékával és élvezze Isten végtelen és irgalmas szeretetét. A félelmét bizakodás váltsa fel!
