Tisztelt Lelkiatya!
Bocsánat, ha kicsit buta lesz a kérdésem. Bűn meghallgatni egy olyan dalt, ami egy olyan film betétdala, ami két férfi szerelméről szól? Megtetszett ennek a dalnak a dallamvilága, mikor először hallottam, még nem tudtam, miről szól a film, amiben felcsendül. Magát a filmet biztosan nem nézném meg soha, keresztényként elítélem a homoszexuális/leszbikus életvitelt, biztosan nem lelném örömömet egy ilyen filmben. De ha a dalt önmagában nézem, semmi nem utal benne arra, hogy miről szól a film. Így bűn, ha újra meghallgatom?
Előre is köszönöm a választ!
Nem bűn. Mégsem javaslom, hogy ezt hallgassa. Minden bizonnyal van ebben is valami vonzó. Mint ahogyan lehet, hogy a filmben is van. Nem azzal csalogatnak ezek az erők, hogy csúfságukat föltárják, hanem, hogy a legelképesztőbb dolgokat is tudják vonzóan tálalni. Ha túlságosan hozzánő a szíve ehhöz az ártatlannak tűnő dallamhoz, akkor netán mégis megkedvelheti annyira, hogy ha másért nem kíváncsiságból mégis megnézi azt a filmet. Amely megint lehet, hogy nem volna bűn, de hogy nem válnék épülésére, az csaknem bizonyos. Inkább érdemes kerülni ezeket.
Kedves Lelkiatya!
Ha majd halálunk után sikerülne elnyernünk a mennyországot, mit fogunk érezni ha arra gondolunk, hogy vannak olyan családtagjaink, akik elkárhoztak. Ha hitünk szerint ott vég nélküli boldogság lesz, akkor ez a tudat nem fog nekünk mégis fájni? Vagy egyáltalán hogy kell ezt elképzelni?
Válaszát előre is köszönöm!
Hogy mit fogunk érezni, azt nem tudom. Ezt a helyzetet úgy érdemes elképzelni, hogy ha megpróbáljuk Isten szemével látni. Egészen bizonyos, hogy Isten is szereti a mi családtagjainkat, sőt, sokkal jobban szereti őket, mint mi magunk. Emberileg mondhatjuk ugyan, hogy neki is fáj, hogy vannak, akik elszakították magukat tőle, ő mégis teljes boldogságban él. Hogy ez hogyan lehetséges, nem tudjuk. Nem érdemes a földi gondolkodásunkat és érzelmeinket rávetíteni a végtelen életre, mert úgysem tudjuk ezt fölfogni. Ami egészen bizonyos, hogy ott nem fog hiányozni nekünk semmi és senki. A legteljesebb és legtökéletesebb boldogságban fogunk élni. Adja Isten, hogy oda eljuthassunk!
Tisztelt Lelkiatya!
Van egy dolog az életemben, amit nem tudom, hogyan kezeljek Istennek tetszően. A probléma: szexuális tartalmú kényszergondolataim vannak. Nem fordultam orvoshoz a problémával, de az interneten (megbízható orvosi honlapokon) olvasottak alapján egyértelműnek tűnik, hogy ebben szenvedek. Ez azt jelenti, hogy erotikus, gyakran perverz tartalmú gondolatok akaratomon kívül, nagy erővel betörnek a fejembe, és olyankor erős szorongást okoz mással foglalkozni, másra figyelni. Nem csak a munkavégzés, de a kikapcsolódás, pihenés is nehéz a kényszergondolatok hatása alatt. Azt elfogadom, hogy maga a kényszerbetegség önmagában nem bűn, mert a gondolatokat nem én akarom. De nagyon nehéz mérlegelni, hogy mikor mennyi felelősségem, beleegyezésem van abban, hogy a gondolatok meddig maradnak a fejemben. A görcsös elfojtás nem segít, sajnos sokszor a figyelemelterelés sem, néha segít, ha megengedem magamnak, hogy 1-2 percig végiggondoljam az adott gondolatot, de nem tudom, ezzel bűnt követek-e el, hiszen ebben már benne van a beleegyezésem. De ami még rosszabb ezzel az állapottal kapcsolatban, a gondolatok, és az általuk okozott szorongás sokszor nem múlnak el máshogy, csak önkielégítéssel. Ami miatt aztán bűntudatom van, főleg úgy, hogy perverz gondolatok voltak közben a fejemben, de gyakran olyan erős a szorongás, hogy úgy érzem, nem tudok mit tenni. Ezzel kapcsolatban is állandóan gyötrődöm, és azt kérdezgetem magamtól, vajon tényleg kitartottam-e, ameddig csak lehetett.
Szakemberhez nem fordultam a problémával, sajnos nem tudom, hogyan vehetném fel a kapcsolatot hívő pszichológussal, nem hívőhöz pedig nem szívesen fordulnék. Pontosabban tanácsot már kértem nem hívő pszichológustól, de azt a választ kaptam, hogy a vágyaim elfojtása okozza a jelenséget, és ha ezzel felhagynék, megszűnnének a kényszergondolatok. Ezt a tanácsot nem akarom elfogadni, kerülni akarom a házasság előtti szexet, ahogyan eddig is tettem.
Illetve még egy kérdés: mivel nagyon erős vágyak vannak bennem, nem tudom, hogy kezeljem például azt, hogy egyszerű hétköznapi dolgoktól is izgalomba jövök, például egy öleléstől, vagy akár attól, ha meglátok egy csinos hölgyet, hiába nincs bennem tisztátalan gondolat ilyenkor. Sokszor úgy érzem, minden amit teszek, bűn, mert a vágyaimat gerjeszti. Illetve öleléskor külön stresszforrás, nehogy észrevegye rajtam a hölgy, akit megölelek, hogy mi történik velem az ölelés hatására.
Tudna valamit tanácsolni a leírtak alapján?
Előre is nagyon köszönöm a választ!
A kényszergondolatok,kényszer cselekedetek lehetnek a kényszerbetegség részei, de lehetnek más pszichés probléma része is. Akkor tartjuk betegségnek, ha naponta hosszabb ideig, legalább egy óráig tartanak, és jelentősen akadályozzák az érintett személy mindennapi életvitelét és szorongást,szenvedést okoznak számára. A kényszergondolatok visszatérő gondolatok,melyek lehetnek szexuális (tiltott vagy perverz) tartalmúak is.Az érintett személy szeretne megszabadulni tőlük,igyekszik elnyomni őket,de újra és újra akarata ellenére is visszatérnek.Ha próbál megszabadulni tőlük, jelentős szorongást okoznak, ha pedig haűyja, bűntudata lesz vagy kényszer cselekedettel (pl.masturbációval) enyhül a szorongás, de utána ismét büntudat jelentkezhet, mert hagyta, hogy eluralják ezek a zavaró gondolatok.
A leírtak alapján vélhetően pszichológiai és a probléma súlyosságától, jelentkező szorongásoktól függően gyógyszeres terápiára lenne szükség. A keresztény fiatal számára hasznos lenne egy keresztény pszichológus vagy pszichiáter, aki a tisztaság megőrzése mellett nem az elfojtott vágyak "kiélését",hanem számára is elfogadható pszichológiai és gyógyszeres segítséget javasolja. A kombinált kezelés a leghatékonyabb. Érdemes segítséget kérni.
Tisztelt Lelkiatya!
Jézus azt mondja, hogy aki hozzá megy, azt nem küldi el magától. Felmerülhet a kérdés: mi van akkor, ha olyan ember megy Jézushoz, aki elkövette a Szentlélek elleni bűnt, és emiatt nem üdvözülhet. Jól gondolom, hogy ennek a látszólagos ellentmondásnak az a magyarázata, hogy aki elkövette a Szentlélek káromlását, az biztosan nem megy Jézushoz, aki pedig hozzá megy, az biztosan nem követte el a megbocsáthatatlan bűnt, tehát Jézus nem küldi el magától, és kész minden bűnét megbocsátani?
Előre is nagyon köszönöm a választ!
A Szentlélek elleni bűn a megátalkodottság. Ezért mondja Jézus, hogy megbocsáthatatlan, mert a megátalkodott ember nem is kér bocsánatot, tudatosan a bűnben él, a bűnben marad. Mikor azonban valaki fölismeri ennek tarthatatlanságát, megtér, és az Úrhoz fordul, akkortól már újra van reménye, hogy bocsánatot nyerhet.
Tisztelt Lelkiatya!
Néha történeteket írok, saját szórakoztatásomra. Ezzel kapcsolatban a következő lenne a kérdésem: Bűn olyan történetet írni, amiben házasság előtti szex történik, ha a következő feltételek teljesülnek:
1) nem részletezem a cselekményeket, csak utalás történik rá
2) a történetből kiderül, hogy a házasság előtti szex bűn, nem tüntetem fel jó dologként, esetleg maguk a szereplők is utólag megbánják, szégyellik tettüket, Isten bocsánatát kérik miatta.
Tisztelettel köszönöm a választ!
Ilyen összefüggésbe állítva kifejezetten hasznos lehet erről a dologról írni.
Tisztelt Lelkiatya! Létezik olyan magyar nyelvű irmologion, mely tartalmazza az egyes ünnepek kánonjainak (és persze a többi különleges/alkalmi éneknek, pl. fényénekek) díszes dallamait? Megvan nekem a Boksay-féle irmologion, de az e téren elég hiányos (pl. a nagyhétből is alig van benne valami). Ha létezik, hol lehet hozzájutni? Valamint érdeklődni szeretnék, hogy a Nyolchangú énektár mikor fog elkészülni? Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel, Gábor
Kedves Gábor!
Egyelőre sajnos nincsen ilyen. De úgy tudom, hogy készülőfélben van. Talán leghamarabb a Nyolchangú énektár fog elkészülni. Reméljük, minél hamarabb.
Kedves lelkiatya!
Azt mondta az egyik ismerősöm azt mondta hogy azért nem szeretnek az emberek mert nagyképű vagyok és hazug is. Ha valaki nem szimpatikus én nem éreztetem vele mert úgyse érek el vele semmit azzal csak magamnak ártok, mert visszakapom én is egyszer. Én nem szoktam senki életével foglalkozni, mert mostanság azon vagyok hogy minél előbb legyen munkahelyem. Nem tudom miért probléma az, hogy más politikai párttal szimpatizálok mint más. Miért van ez?
Bizony, sok türelemmel tanulnunk kell az emberi kapcsolatainkat jól kezelni. Sok viszály fakad abból, hogy nem vagyunk egyformák, s ez még nem is lenne baj, eleve így van kitalálva, csak ott rontjuk el, hogy a másiktól is azt várnánk el, hogy legyen olyan, gondolkodjék, viselkedjék úgy, mint én. Ez már téves megközelítés. A másikat úgy kell elfogadni, ahogy van. Ezzel egyet is szoktunk érteni, amikor el akarjuk hárítani, ha minket kritizálnak. De be kell látnunk, magunk is nagyon gyakran ugyanezt tesszük. Igaz, hogy Ön azt mondja, Ön nem foglalkozik senki életével - ami önmagában nem is túl nemes hozzáállás - mégis bosszantja Önt az illetőnek a magatartása. Elvárná, hogy ne tegyen ilyet, ne legyen ilyen. Mondom, sok türelem kell. Ha az ismerőse kimondta ezeket a súlyos vádakat, azt tanácsolom Önnek, hogy egy kis magányba visszavonulva gondolkodjék el ezen. Akkor kerül ki jól ebből a helyzetből, ha tanul belőle, és amit szükséges, igyekszik változtatni a viselkedésén. Amikor kikerülünk szüleink szárnyai alól, akkor nekünk kell kézbe vennünk saját nevelésünket. Nekünk kell tovább fejlődnünk, amit úgy hívnak, hogy önnevelés. Tehát ne bántódjék meg, ha ilyeneket mondtak Önre. Ha igaz, el kell fogadni, ha nem igaz, nem kell vele törődni. Kövesse nyugodtan legjobb meggyőződését, s ha bármi okból kritika éri Önt, jussanak eszébe Jézus szavai: "Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak."
Kedves Lelkiatya! Lelkiismereti kérdésben kérném a tanácsát.Van egy mondjuk úgy barátnőm.Amikor állapotos lett a 2.gyermekével és előrehaladottabb állapotba került a nyárban kellett neki valaki aki segít feltakarítani a házat.Én ajánlottam neki,?azt vállalom de kikötöttem gyermekvigyázást nem vállalok? Igaz,hogy fizetnek érte,de felháborított,hogy megpróbáltak manipulálni,hogy vállaljak be gyerekvigyázást is,pedig nem vagyok az a típus aki ezt ellátná.Nem értem miért kell forszírozni avlamit mindenáron ha azt a másik ember nem akarja elvállani, ? Nem tudok úgy segíteni másoknak ha azzal magamnak ártok? Ön hogy látja a helyzetet? Mit kellene tennem? Már azon is gondolkodom egyáltalán nem kellene menni hozzájuk.(Kérem ne közölje teljes egészében amiket leírtam csak részletekben, a helyzet ismeretetése végett irtam ilyen részletesen). Válaszát előre is köszönöm! Mia
Kedves Mia!
Bátorítom, hogy legyen ebben a dologban továbbra is határozott. A szülőket most itt nem minősítem, hogy bizony, nekik kellene többet foglalkozniok a gyermekekkel, de nem is erre kérdezett rá. Minden bizonnyal jól mérte föl, hogy Ön miben tud segíteni nekik és miben nem. Tartson is ki ebben. Ez nem szeretetlenség, hanem józanság, s az ő érdekükben is teszi. Ha lehet, járjon el továbbra is hozzájuk, de akár meg is említheti, hogy ha az Ön akarata ellenére is erőltetik ezt a gyermekvigyázást, akkor azt érhetik el vele, hogy inkább nem is jár tovább hozzájuk. Legyen tehát őszinte és bátor!
DJK! A gluténérzékenyek hogy áldozhatnak? Kérhetik csak egy szín alatt a szentséget? Kicsit úgy érzem, hogy a kenyér használata az Eucharisztiánál nehezebbé teszi, hogy éljek az Egyház által kínált üdvösséghez segítő "eszközökkel". Rosszul érzem?
Köszönöm válaszát.
KM
A római katolikusoknál erre a célra készített gluténmentes ostyát szoktak használni. A görögkatolikusoknál pedig csak a Szent Vérből részesül a gluténérzékeny személy. Ilyenkor érdemes előre értesíteni az atyát, mert akkor a többi részecske kehelybe helyezése előtt áldoztatja meg az illetőt. Több templomunkban van már erre gyakorlat.
DJK!
A liturgikus ruhákkal kapcsolatban lenne kérdésem. Egy papnövendék/pap mikortól viselhet kamilavkát, valamint grecát?
Köszönöm a válaszát!
A grékát (rászont) akkor kapják meg, amikor felolvasói rendben részesülnek. A kamilavkát, fátyol nélküli papi sapkát diakónusi rangtól kezdve lehet viselni.
DJK! Kedves Lelkiatya!
Egyetemista lány vagyok, aki boldog kapcsolatban él. A párommal fél éve vagyunk együtt, maximálisan megbízok benne, ahogy ő is bennem. Úgy érzem, hogy ő az a fiú, aki nélkül nem akarom élni az életemet, így igyekszem mindenben támogatni és megérteni őt. Azért, hogy ez menjen, próbálok a barátaival is jóban lenni, de szerencsére ez nem nehéz.
Mégis, van egy lány, akinek a nevének az említésétől is elönt a féltékenység, pedig erre semmi okom se lenne. Tudom, hogy a párom szeret s, hogy engem választott. A szerelmét is mindig bebizonyítja, így tényleg nincs okom kételkedni benne. Ám, ahogy meghallom a lány nevét, végig fut rajtam a hideg és utálatot érzek. Tudom, hogy ez nem helyes, nem is keresztényi, sőt, ezzel a kapcsolatomat is mérgezem. Ezért szeretném megkérdezni, hogy van-e valamilyen megoldás a féltékenységre? Válaszát előre is köszönöm.
Nem tudom, beszéltek-e már erről a kedvesével. Mindenképp javaslom, hogy tárja föl előtte. De ne azzal a céllal, hogy emiatt ő bármit is változtasson a vele való viselkedésén. Ez zsarolás lenne. Hanem ossza meg vele mint lelki problémáját, amellyel küzd. Ha erről nyíltan tudnak beszélgetni, akkor ez a helyzet nem hogy kárára, de még kifejezetten javára is válik a kapcsolatuknak. Másik tanácsom, hogy ha elég erősnek és érettnek érzi magát hozzá, akkor beszéljen erről azzal a lánnyal is. Ezt megfontoltan kell tenni, akár rosszul is elsülhet, tehát meg kell gondolni alaposan. De ha sikerül erről egymás között beszélniük, akkor ezzel az őszinteséggel, nyíltsággal ki tudják húzni a méregfogát ennek az ostoba helyzetnek. Ezekkel a lépésekkel egy idő után el fog tűnni ez a féltékeny gyanakvás. Amíg pedig még támadnak ezek a féltékenységre késztető gondolatok, addig kezelje őket úgy, ahogyan a gonosz gondolatok kísértését: nem kell komolyan venni. Oda se kell bojszintani. Éppúgy, mint ahogy Jézus-ima során is nem elhessegetjük a támadó gondolatokat, nem birkózunk velük, hanem egész egyszerűen dolguk végezetlen elengedjük őket. Nagy Szent Teréz úgy fogalmaz: mutass fityiszt neki (pontosabban azt írja: mutass neki fügét), és hagyd ott, ne foglalkozz vele. Ezen az úton fog szépen lassan elporladni ez a most még annyira erősnek tűnő érzés, ez a kapcsolatukat támadó kísértés.
Dicsőség Istennek !
Kedves Atya !
Barátnőm másfél éve rákbeteg. Kapja a kezeléseket, de nem javul az állapota. Tulajdonképpen fent j ár és nem érzékeli a rák hatását, de mert további terjedést állapítottak meg és az orvos újabb gyógyszert javasolt, ő ezt visszautasította azzal a felkiáltással, hogy ezentúl ő már rábizza a dolgot a Teremtőre. Én ezzel nem értek egyet és hamis magyarázatnak találom. Jómagam 12 éve kapok kezelést és mondhatnám jól vagyok. Néha másfél évig tünetmentes,majd ujból van kisebb daganatom és megint kapok kemoterápiás kezelést. Vajon egy hivő eldöntheti- e azt, hogy abbahagyja, nem próbál újabb gyógyszert, ha tudja,hogy ez az elhatalmasodáshoz és halálhoz vezet. Barátnőm orvos. Szeretettel üdvözlöm : Anna
Kedves Anna!
Nagyon nehéz kérdést tett föl. Azt hiszem, nem lehet erre általános választ adni, ezt mindenkinek egyénileg kell eldöntenie. Alapvetően kötelességünk küzdenünk az életért, a másokért való felelősségünk miatt is. Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy ez minden orvosi beavatkozás elfogadására is vonatkozik. Persze az Ön által leírt esetben lehet, hogy inkább arról van szó, hogy az illető tünetek hiányában nem érzi a betegség súlyát, s ha az már most fájdalmakkal járna, akkor talán másként gondolkodna erről. Nem könnyű tanácsot adni. Hogy Ön is hordoz hasonló betegséget, ez mindenképpen súlyt ad az Ön véleményének. Javaslom, hogy álljon továbbra is a barátnője mellett, s amikor mégis úgy érzi, hogy szüksége van Önre, akkor álljon rendelkezésre. Egyébként nem érdemes tanácsokkal, figyelmeztetésekkel ostromolni. Hadd élje ő is a maga életét, ahogy szeretné. Nem vállalhatjuk át mások felelősségét, mindenki a magáét hordozza. Ugyanakkor tegyen lelkiismerete szerint, hisz arra is volt már példa, hogy valakit ezek a baráti figyelmeztetések mentettek meg.
Tisztelt Lelkiatya!
Mikor érezheti azt egy fiatal, hogy tisztán lépett ki egy kapcsolatból? Tehát ha két fiatal együtt jár, de valamilyen okból úgy döntenek, hogy külön folytatják, tisztának érezhetik magukat, ha a kapcsolatukban jelen volt az ölelés, simogatás (nem intim helyeken), csók, de ennél tovább nem mentek el testileg?
És még egy kérdés: ellenkező neműek között bűn a baráti ölelés? Néha olyan jól esik...
Előre is köszönöm a válaszokat!
Az itt leírtak nem teszik tisztátalanná a kapcsolatot, feltéve, ha ezek a mozdulatok valóban tiszta szeretetből fakadnak, nem pedig érzelem nélküli élvezetkeresésből. A baráti ölelés nagyon szép dolog. De ha megjelenik benne az érzékiség, akkor az nagyon méltatlanná teszi, s az ilyet mindig kerülni kell, mert hazug. Barátinak mutatja magát, miközben testi örömöket lopkod belőle.
Kedves Lelkiatya!
Miről énekelnek a Soviet Prevechnii-ben? Engem nagyon megfogott.
Mikor ezt becsukott szemmel hallgattam azt éreztem, mintha e dal az Isten iránti szomjazó vágyakozást fejezné ki. A dalnak van egy olyan hullámzása, hogy a lélek egészen kitárul és mintha egy pillanatra betöltené Isten. Lehet, hogy egészen másról szól ez a mű, de mégis nagyon átütő erejű.
Válaszát köszönve: Zsóka
Kedves Zsóka!
Ez a himnusz magyarul is megtalálható a görögkatolikus Énekeskönyvünkben. Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) ünnep vecsernyéjének első sztihirája: Az örök elhatározást...
Kedves Lelkiatya ! Mi a neve a Hajdúdorogi női/fetfi korusának amit pl a Görögkatolikus médiaközpont YouTube csatornáján halunk ? (pl : Akathisztosz Himnusz az Istenszülő Szűz tiszteletére)
A NIKA kamarakórus énekel ezen a felvételen.
