Tisztelt lelkiatya! Tertullianus azt írta"A vértanúk vére a kereszténység magvetése" Ezt láttuk hogy az első századokban így volt, hiszen egyre többen csatlakoztak Krisztushoz, az egyházhoz. Ön szerint ez a kijelentés prófétikus? Lehet valóság alapja a mai korban is amikor még nagyobb a keresztényüldözés? A keresztényüldözés szolgálhatja a kereszténység növekedést?
Van esély még arra hogy Európa újra felismeri a kereszténységet és visszatér gyökereihez? A Szentlélek megvilágosítja az embereket ?
Válaszát előre is köszönöm
Ennek a mondatnak ma is éppen úgy igazsága van, mint az Egyház bármelyik korszakában. Az iraki keresztény testvéreink arról számolnak be, hogy az üldözés ellenére számos felnőtt keresztelést végeznek, muszlimok kérik a keresztség fölvételét annak ellenére, hogy ez halálveszélyt jelent a számukra. Hozzá kell azonban tennünk, hogy amit Európában tapasztalunk, az nem nyílt keresztényüldözés, hanem annak sokkal rafináltabb formája. A velem hasonló korúak jól emlékeznek arra, hogy amíg Magyarországon nyíltan üldözték az egyházunkat, addig ez valóságos megerősítést jelentett az ellenállásra. Most azonban, amikor látszólag mindent szabad, ez, bizony nem erősíti a Krisztushoz tartozás tudatát. Érdekes jelenség ez, hiszen ugyanakkor nem mondhatjuk azt sem, milyen jó volna nálunk is egy vaskos keresztényüldözés! Ne várjuk meg ezt, hanem mostani körülményeink között is vállaljuk a kereszténységünket minél elkötelezettebb, odaadóbb lélekkel!
Kedves Lelkiatya!
Az óvszerről kérdező testvérnek szóló válaszában ezt írja:
"Azon belül is azt ajánlja az Egyház hogy inkább kerüljék a házasfelek ennek használatát. De nem mondhatjuk, hogy halálos bűn volna. " Az óvszerhasználat nem érvényteleníti a házasságot azáltal, hogy elzárkóznak a gyermekáldástól? Vagy ha csak úgy általában "szeretnének gyermekeket", azaz esélyt adnak a fogamzásra, de olykor óvszert használnak, már eleget tesznek ígéretüknek? Ugyanez vonatkozik más védekezési módokra is, melyek nem kapcsolatosak a gyermek életének kioltásával? Valóban csak "bocsánatos" bűn lenne?
Az óvszerhasználat nem érvényteleníti a házasságot. A házasság egészének kell nyitottnak lennie a gyermekáldásra. A természetes családtervezés alkalmazásánál is sokszor van olyan együttlét, amely egész egyszerűen a házasfelek egymás iránti szeretetének kifejezője.
Nem szerencsés annak feszegetése, hogy mi a halálos és mi a bocsánatos bűn. Ez azt késztetheti, hogy ha valami "csak" bocsánatos, nosza rajta, úgysem lesz belőle olyan nagy baj. Minden bűnt kerülni kell. Ugyanakkor minden tettünket a lelkiismeretünkben kell mérlegelnünk. Nagyon sokféle élethelyzet van, amelyekben a követendő cselekedetet nem lehet morális szabályrend forgatókönyvéből kiolvasni. Törekedjünk az Istenfélő életre és - ami ugyanaz - az egymás iránti szeretetre. Ez a legfőbb morális forgatókönyv.
DJKR
Főtisztelendő Lelkiatya ,Sokunk számáta lelki élmény ,ötöm ésmegujulást jelentett az a különleges és kegyelemteli nap amelyen a Mindenhato Isten megadta h a Görögkatolikusok a fold más tájairól érkezett gktestvéreinkkel együtt unnepelhetünk a Pócsi Kegykép előtt 1991 ,aug 19é n Mariapocon/ ai Pápalátogatás alkalmábol,/Hol lehetne ehez a felvétez hozzájuzni?Jó pár éve jeleztem Ft Kondás atyának emailben is -ezt az igényt de válasz nem érkezett .Jo volna a Lelkigyakorlatos házban is Pócson ha árulnák .Sokan ajándlknak is megvennlnk szeretteiiknek ,Köszönöm szépen.
Továbbítom a kérését. Valóban szép lenne, ha ezt többen is megnézhetnénk. Még így, több évtized távlatából is érdekes lehet.
Kedves Lelkiatya! Mi a véleménye Bayer Zsolt pápával kapcsolatos megjegyzéseiről (https://www.youtube.com/watch?v=Bm08Jwd-VWs)? Valóban igaz lenne az, hogy a pápa, mint Vatikán állam vezetője ugyanúgy bírálható, mint mindenki más, nem számít "különbnek" a többi vezető politikusnál? Nem kellene a KDNP-nek elhatárolódnia ettől? Sőt, talán Veres András püspök atya is védelmébe kelhetne a Szentatyának. Szerintem egy elképesztően mocskos, undorító véleményt hallhattunk, amit a kormány ad mostanában a pártközeli újságírók szájába. (Nyilván ez nem csupán Bayer véleménye, hanem a kormányé is.) Mégis hogy bízzon az ember egy ilyen kormányban, aki nem határolódik el az ilyen közéleti szereplőktől? Mit tegyen a keresztény választópolgár egy ilyen helyzetben, ahol sem a kereszténydemokrata képviselet, sem a püspöki konferencia nem kel Őszentsége védelmére?
Ha egy újságíró valamit böffent, arra válaszul nem szükséges a Püspöki Karnak nyilatkozatot kiadnia. Több keresztény újságíró viszont megszólalt az ügyben, sőt, még a Keresztény Értelmiségiek vezetője is, aki görögkatolikus pap. Egyebet nemigen érdemelnek az efféle provokációk.
Kedves Lelkiatya!
Valóban, igaza van abban, hogy nem lehet megtalálni sehol a hivatalos (lepecsételt, aláírt) levelet, amit ezek a bíborosok elküldtek a Szentatyának, csak Burke bíboros folyamatos megnyilatkozásait, melyben nemtetszését fejezi ki az Amoris Laetitiával szemben. (Hitelesebb lett volna, ha azt a nyomtatványt teszik közzé, amit elvileg a pápa is megkapott.) A máltai püspökök nyilatkozatának részlete azonban, mint ahogy a link is mutatja, a Vatikáni Rádió angol nyelvű honlapjáról származik, amihez semmilyen kommentár nem található a rádió részéről, burkoltan talán azt jelezve, hogy semmi probléma nincs ezzel a nyilatkozattal. A Lelkiatya is azt mondja, hogy "lelkipásztori indíttatású iránymutatásról" van szó. Ez azt jelenti, hogy helytállóak azok az állítások az egész egyház számára is, amelyek abban állnak? Ha nem, lehetséges, hogy egy ilyen kérdésben Málta másképp gondolkozzon, mint a többi helyi egyház? E kérdéseimet tisztelettel teszem fel. Nem célom az egyházi vezetők támadása, de szeretném megérteni, mit is jelentenek ezek a szavak a katolikus tanítás fényében.
Nem vitatom, a hírek kavalkádjában nem könnyű eligazodni. Ha az Egyházhoz hűséges, alázatos lelkülettel fogadjuk az értesüléseket, az segít abban, hogy a minket ért hatások ne káoszt teremtsenek a lelkünkben, hanem a helyes irányba tereljenek . Burke bíborosnak - ha már szóba került - nagyon sok mindenben igaza lehet, hiszen valóban olyan kaotikus világba érkeztünk, vagy inkább ilyet képeztünk, amelyben roppant nehéz az eligazodás, és amely nyilvánvalóan az Egyházra is hatással van. Érdemes viszont a tanácsait is követni: imádságra, aggódástól mentes bizalomra, a pápa iránti hűségre, érte és az egyházi vezetőkért mondott imádságra, a szentekhez fordulásra biztat. Ha ezt tesszük, nem fogunk rossz útra tévedni. Ha az egyes, sokszor egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat fürkésszük csupán, az nem fog segíteni az előre jutásban. Önt semmi sem kényszeríti, hogy a két máltai püspök értelmezését saját magára értelmezze. Az övék is egyik hang a sok közül. Miként egyes bíborosoké, sőt, a pápáé is, aki nem személyében tévedhetetlen, hanem a hivatalos egyházi megnyilatkozásaiban. Ezt is szeretik nagyon erősen kijátszani azok az erők, akik kedvüket lelik a káoszteremtésben. Javaslom, mi ne ezt az utat kövessük.
DJK! A Jóisten akkor is szeret minket amikor mi nem érdemeljük meg?
Természetesen. Valójában minden esetben, minden helyzetben érdemtelenül szeret minket az Isten. Ezt akkor érzékeljük leginkább, amikor mi magunk is átéljük, valamelyest átlátjuk saját bűnösségünket. De ez a legnagyobb, a leghatalmasabb hír, hogy az Isten akkor is szeret, akkor is lehetőséget ad arra, hogy befogadjuk az Ő szeretetét, amikor erre a legméltatlanabbnak érezzük magunkat.
Kedves Lelkiatya!
Beer Miklós nem csak tervez írni a Pápának, hanem állítólag - egy váci egyházmegyés pap szerint - már választ is kapott a Kúriától, hogy egyelőre nem kerül erre sor.
A Lelkiatyq az új hivatások születésére nem látja megoldásnak a választható cölibátust, de mi a helyzet a már felszentelt papok hitehagyásával? Arra sem lehet megoldás? Azt mondják, hogy a papok néhány százaléka válik csak aposztatává, akik nagyrészt a kapuzárási pánik előtti időszakban vetik le a reverendát. Ez azonban, mivel egyre nagyobb az idős papok aránya és egyre kisebb a fiatal papoké, nem helyes viszonyítási alap, ugyanis ez a szám az idős papok halálozásával egyre inkább nőni fog, akár 10-15%-ra is emelkedhet, ami már nem elhanyagolható. Számukra milyen megoldást ajánl az Egyház? Hogy tudja távol tartani Őket attól, hogy egy egyedülálló (horribile dictu, házas) nő csábításának engedjenek?
Ami pedig az Egyház hanyatlásának okait illeti (jólét, kényelem, szórakozás hajszolása), nem lehetséges, hogy az Egyház nem tud kellő sebességgel reagálni az eseményekre? A Lelkiatya is azt mondja, hogy az Egyházat a "változás, megújulásra való készség, nyitottság élteti" (Ecclesia est semper reformanda). Nem lehet, hogy a válság oka leginkább abban rejlik, hogy a rohamos társadalmi változásokra nem tud kellő sebességgel válaszolni? Érdekes megfigyelni azt is, hogy az Egyház ott virágzik napjainkban, ahol ez a "fejlődés" kisebb mértékű, vagyis a "lemaradottabb" földrészeken. Úgy tűnik, mintha Nyugat szerepe az lenne, hogy az itt felmerülő problémákat megoldják addigra, mire azok a "lemaradottabb" régiókban is gondot jelentenének. Ezt lehet az egyházi struktúrára kenni, hogy túlságosan kiterjedt az intézményrendszere, de pont az intézményrendszernek kellene alkalmazkodnia a világhoz, nem a tanításnak... A mai rohamosan változó világban igazán kevésnek tűnik az, hogy ötven évvel ezelőtt volt egy egyetemes zsinat... A jelen hívek nagy részének már túlságosan távoli ez. A püspöki szinódusok is csak kimondják a problémát, a kezelés hosszú évtizedeket várat magára, amíg újabb, még ennél is komolyabb problémák merülnek fel (lásd, mire érzékelte az Egyház, hogy a válás globális társadalmi problémává vált, a homo-lobbi és a gener-ideológia is felütötte a fejét, még azelőtt, hogy NAPJAINK családjainak válságára tényleges megoldást nyújtott volna). Szomorúan tapasztalom ezeket. Azt, hogy az Egyház válságban van, nem lehet a világra fogni, az Egyháznak kell megoldást találnia arra, hogy híveit, akik a VILÁGBAN ÉLNEK, annyira átjárja a tanítás, hogy hamarabb legyenek vértanúk, minthogy hitükből bármit is elhagyjanak. Nem hiszem el, hogy az Egyháznak ne sugallná a Szentlélek azt, hogy tudja megszólítani a XXI. század gyermekeit. A megszólítás valószínűleg azonban süket fülekre lel az Egyházon belül, mert az elöljárók félnek a változástól. Erről már Ferenc pápa is beszélt szomorúan, hogy a Vatikán reformja igen nagy ellenállásba ütközik a püspökök részéről. Manapság egy keresztény embernek meg kell hasonlania: amikor a világban tevékenykedik, teljesen más ritmust kell felvennie, mint amikor az Egyházban betöltött szerepének próbál eleget tenni. Nem őrli ez fel a híveket és a szolgálati papságot?
"Véleményem szerint például az egyház hanyatlásának egyik legfőbb oka a mérhetetlen jólét, a kényelem, a szórakozás eszeveszett túlhangsúlyozása. "
Nyilván ma éppen úgy feladata az Egyháznak, mint bármikor máskor, hogy megszólítsa az embereket, és közvetítse nekik Krisztus szeretetét, a megváltást. A jólét, a kényelem, a fékeveszett szórakozás azonban süketté és vakká teszi az emberek jó részét. Nem fél az Egyház a változástól - még ha vannak is emberek, akikre jellemző az effajta félelem - hanem óvakodnia kell attól, hogy a világnak ezt az eszeveszett rohamát kövesse. Meg kell adni a megfelelő választ, de nem kell félni a csendtől sem. A csendben mélyebb és igazabb válaszok születnek, mint a hajszolt élet forgatagában. Erre törekszik az Egyház. Ez lehet az útja annak is, amit Ön mond, hogy a Lélek ilyen körülmények között is tud hatni, előre vinni. Ehhöz nagy hit kell. Ugyanakkor hitfogyatkozásnak is tanúi vagyunk. Talán annyi tehetünk, hogy nem a pápa és a püspökök helyett akarjuk megváltoztatni az Egyházat, hanem a magunk helyén, a magunk körén belül. Arra mindig, minden körülmények között van lehetőség.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy mi a véleménye az Egyháznak Somfai Béla jezsuita atya bioetikai témákkal (családtervezés, mesterséges megtermékenyítés, magzatelhajtás) kapcsolatos tanításáról? Az echo tv-n egy hölgy arról beszélt, hogy Somfai atya buzdította arra, hogy belemenjenek a lombikprogramba (https://www.youtube.com/watch?v=BTwhrvGmIrA). Hogy illeszkedik ez bele az Egyház tanításába?
Igen nehéz, pontosabban nem is lehet erről véleményt mondani. Hogy kinek mit lát fontosnak mondani egy lelkiatya, ezt kívülről képtelenség megítélni. Más kérdés, hogy erről általában legjobb hallgatni, mert az ilyen lelkiatyai tanácsok egyedül a megszólítottnak szólnak, s arról ország-világ előtt beszámolni nem szerencsés. Kivált nem érvet kovácsolni belőle ilyen nyílt vitában. Egyáltalán nem biztos, hogy az illető atya egy másik személynek egy másik helyzetben ugyanezt a tanácsot adta volna. Ez akkor neki szólt és nem másnak. Ebből bioetikai elveket leszűrni nem lehet, nem arra való.
Kedves Lelkiatya! Azt hiszem nem a legjobb helyre címezem a kérésemet, de egyszer már sikerrel eljutott a Szerkesztőséghez: nagyon hasznos a Szt. Liturgia hangos kiegészítése a kottával együtt, de jó lenne, ha az aktualitás előtt legalább egy nappal felkerülne a honlapra, hogy a kevésbé gyakorlott kántorok is felkészülhessenek belőle a másnapi liturgiára legtöbbször így van, de elég gyakran csúszik és a reggeli liturgia előtt már nincs idő átnézni, ill. áthallgatni és esetleg begyakorolni, ha csak később érhető el).
Köszönöm. Borbála
Kedves Borbála!
Köszönjük szépen a jelzést. Továbbítom a kérését, s reméljük, sikerül is teljesíteni.
Tisztelt Lelkiatya! Halgattam egy előadást a youtube-on és azóta is a fejemben jár az előadó gondolata.
Feltette a kérdést hogy hova lett az egyház ereje? Az első századokban az apostolok halottakat támasztottak fel ördögöket űztek csak úgy spontán(Mindenfajta vizsgálat és engedély nélkül) betegeket gyógyítottak meg. Ez ma miért nincs így? Talán azért mert a Szentlélek szerepe háttérbe szorult?
A karizmatikus gyülekezetekbe nincs szinte üres hely és tele van fiatalokkal, a történelmi egyházaknál ez miért nincs így? Mi van ott ami itt nincs? Vagy megint csak arról van szó hogy nem hívjuk hathatósan segítségül a Szentlelket, mint az egyház éltető erejét?
Mert ugye ott nagyon más a zene a hangulat( ami nekem annak ellenére hogy 17 éves vagyok nem igazán tetszik) Emiatt mennek oda talán annyian.
Válaszát előre is köszönöm!
A zene és hangulat nem helyettesíti, még kevésbé nem produkálja a Szentlélek jelenlétét. Ezt semmiképp sem szabad összekeverni az Egyház erejével. Ott van az Egyház ereje, ahol hit van, ahol elkötelezettség, elszántság, Isten és emberek iránti szeretet van. Ezek sokkal fontosabbak, mint a jó zene. Persze, ez utóbbi is fontos, itt még jobban megmutatkozik, hogy igényességre törekszünk-e vagy sem.
Az ősegyházban számtalan csoda történt, az Isten így erősítette meg az üldözés közepette is növekvő egyházat. Azt nem mondom, hogy ma erre nem volna szükség, mégis a mai világban egészen más dolgok azok, amelyek elvezetik a kereső embereket a hit igazságára. De azt is be kell látnunk, hogy ma hitfogyatkozást élünk meg, Sokkal erősebb hitre volna szükségünk, mint amit ma a keresztények megélnek. Remélem, egyszersmind felszólítást is kiolvasunk ebből, hogy vissza kell erősítenünk a hitünket.
DJK! Kedves Lelkiatya, a megjelenéssel kapcsolatban lenne néhány kérdésem. Az 1 Kor 11:14 igeverset kérem magyarázza el nekem. Férfiaknak szabad hosszú/hosszabb hajat növeszteniük? Ez az igevers pontosan mit jelent? Férfi vagyok, és tetszenek azok a hajviseletek, melyekben felül hosszabb stílusban van meghagyva a haj hossza. Szabad keresztény férfinak ilyen hosszabb hajviseletet hordania? Valamint tudom, hogy nem szabad túl nagy figyelmet fordítanunk az öltözködésre, megjelenésre, viszont nekem elég kiforrt stílusom van az öltözködés terén. Úgy gondolom, hogy a saját stílusomnak megfelelő öltözködés a személyiségem része, melyet az Úrtól kaptam. Azzal, hogy a nekem tetsző viseltetet hordom, ezt az egyedi, Istentől kapott stílust bontakoztatom ki. Természetesen nem költök vagyonokat ruhákra, valamint nem halmozok fel óriási mennyiségeket. Önnek mi a véleménye erről? Egyébként ennek hasznos aspektusa is van, a régebbi jó állípotú ruháimat, amiket már nem hordok, fel tudom ajánlani jótékony célra.Tudom, egyáltalán nem fontos kérdések, ezeknél sokkal de sokkal fontosabbak is vannak, viszont kíváncsi vagyok a véleményére. Köszönöm szépen.
Szent Pál apostol ezen a helyen egyszerű gyakorlati eligazítást ad a hétköznapi életre illetve még inkább az istentisztelet rendjére. Nem lehet ebből mindent szó szerint alkalmazni. A szellemet, a lelki tanítást kell mindig keresni a Szentírás szövegében, s ennek alapján megtalálni, hogy Isten nekem személy szerint most mit üzen ezen keresztül.
Ahogy mondja is, nem szerencsés, ha az ember a külső megjelenésére túl sok figyelmet fordít. A tisztaság, igényesség az emberi méltóságunkhoz tartozik, illetve ezzel megtiszteljük a többi embert is, akikkel találkozunk, de ha hiúságot kelt a lelkünkben, akkor ez azt jelzi, hogy túlzásba estünk. Ettől mindenképpen óvakodni kell. Az öltözködésben kialakított saját stílussal is vigyázni kell. Lássuk be, ezt is jelentősen befolyásolja a divat. Szinte sosem tudom magamat ettől függetleníteni. Márpedig ez azt is jelenti, hogy a "saját" stílus is voltaképpen a divatnak valamely áramlata, melyet - megint csak azt mondom - nem érdemes túl nagy gonddal követni. Inkább azt mondom, legyen minél szabadabb ezektől. Se túl sok pénzt, se túl sok időt ne áldozzon a külső megjelenésére. Amit erre szánna, időt, pénzt, azt fordítsa inkább lelki dolgokra, jobban jár vele.
Dicsőség Jézus Krisztusban !
Kedves Atya !
Úgy tudom,hogy a lombikbébi program hivő keresztények részére tiltott,mert a megtermékenyült petesejtekből nem mindegyiket ültetik be. A kevésbé életképesnek látszót vagy megsemmisitik vagy lefagyasztják, esetleges későbbi használatra. Ez= gyilkossággal. Van aki azt állítja,hogy ez megengedett,mások azt,hogy az orvosi technika megváltozott már. Egy vitában úgy érvelt valaki mellette,hogy ez a lehetőség Isten ajándéka a tudomány által,mert mi Isten képmása vagyunk mint emberi teremtmények. ???? Én ezt a nézetet hamisnak tartom. Ez a hitelvek kiforgatása,hogy az emberi helytelen szándék megvalósulhasson. Föltették a kérdést,hogy akkor a betegséget miért gyógyítjuk,miért használjuk a tudományt ha itt nem lehet. Nem tudok érvelni, de én elvetem. Akettő nekem nem ugyanaz. Kérek tanítást!Köszönettel - Anna
Kedves Anna!
A kettő valóban nem ugyanaz. A tudomány valóban Isten ajándéka, de nyilvánvaló példákat tudunk hozni arra, hogy az ember ezzel a tudománnyal rossz célokat valósít meg, például a fegyverkezés terén. De éppen az Ön által említett kérdéskör is ilyen. Ezzel a tudományos eredménnyel olyan pontra jutott az ember, amelyet már nem tud kezelni. Létrehoz emberi lényeket, de azokkal nem tud mit kezdeni, lefagyasztja vagy megsemmisíti őket. Ezért hívja föl az Egyház a figyelmet arra, hogy ennél sokkal körültekintőbben kell a saját tudásunkat kezelni, s mindig a Teremtő iránti alázattal szabad csak használni. Ez vonatkozik magára a kutatásra és annak eredményei felhasználására is.
Dicsőség Jézus Krisztusban !
Kedves Atya !
Az a kérdésem,hogy ha egy római katolikus atya észreveszi - és joggal -hogy a miseszövegben helytelen fordítás van,ő változtathat- e rajta.Ez közismert, de a papok többsége mégsem teszi, csak 2 "komoly" papot ismrek aki megtette. Vajon ehhez a püspök, vagy abíboros engedélye szükséges? Ezért az engedélyig kötelező az en gedelmesség ebben? Egy pap ismerősöm azzal érvelt,hogy a változtatás önkényeskedés, pedig ő is tudja,hogy hibás a szöveg és hitelvet érintő. A Szentirás fordítása egy vezető nővér szerint most van korrekció alatt. Én biztosan a jó változatot mondanám.
Válaszát előre köszönöm
Anna
Kedves Anna!
A papnak kötelessége azt a szöveget imádkozni, amelyet a jóváhagyott liturgikus könyv előír. Nehezen tudom elképzelni, hogy helytelen volna a fordítás, ráadásul hitelvet érintő. De ehhöz nem értek, nem ismerem közelről ezeket a szövegeket. De azt is nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy az illető pap jobban tudja a fordítást, mint a püspökök, vagy az általuk fordításra kijelölt szakemberek. Ám, ha mégis ilyen előfordulna, akkor a papnak ezt a saját püspöke felé kell jeleznie, s tőle kérni tanácsot. Addig pedig nincs följogosítva arra, hogy a szövegen önkényesen változtasson.
Kedves Lelkiatya!
Megdöbbenten olvastam, hogy egyes bíborosok dubiát fogalmaztak meg (https://www.churchmilitant.com/news/article/dubia-cardinals-publish-letter-requesting-meeting-with-pope) és korrigálni szeretnék Ferenc pápa tanítását az újraházasodott elváltak áldozásáról. A pápa nem válaszolt a kérdésekre, amiket a négy bíboros megfogalmazott. Sőt, a Szentatya méltatta (http://www.ncregister.com/blog/edward-pentin/pope-francis-thanks-maltese-bishops-for-amoris-laetitia-guidelines) a máltai püspökök útmutatóját az Amoris Laetitia 8. fejezetének értelmezéséhez, melyben ezt olvashatjuk:
They stress ?If, as a result of the process of discernment, undertaken with ?humility, discretion and love for the Church and her teaching, in a sincere search for God?s will and a desire to make a more perfect response to it?, a separated or divorced person who is living in a new relationship manages, with an informed and enlightened conscience, to acknowledge and believe that he or she are at peace with God, he or she cannot be precluded from participating in the sacraments of Reconciliation and the Eucharist.? (http://en.radiovaticana.va/news/2017/02/27/maltese_bishops_call_for_mercy_and_discernment_for_divorced/1295433)
"Békében vannak az Istennel..." Ezek a homályos szavak eretnek ízűek, és rendkívül szubjektivista-relativista színben tűntetik fel az erkölcsi törvényeket. A Lelkiatya mit gondol erről? Nem fog ez szakadáshoz vezetni az Egyházban?
Szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy az itt közölt írásában - talán önkéntelenül - ugyanolyan csúsztatásokat tesz, mint sok sajtóorgánum ebben a kérdésben, közöttük az Ön által idézettek is.
Azt mondja, megdöbbenést keltett Önben, hogy egyes bíborosok dubiát (kétséget) fogalmaztak meg Ferenc pápa tanításával kapcsolatban. Ezt igazolandó olyan forrásra mutat, amely nem hozza ugyan a levelet, csak utal arra, hogy ez a levél megjelent valahol. A jelölt híradás pedig tovább egy másik sajtóforrást idéz, amely viszont híres arról, hogy féligazságokkal folyamatosan igyekszik zavart kelteni a Katolikus Egyházon belül, azt a látszatot keltve, hogy igen jól értesült különösen a vatikáni belügyek terén. Ez a forrás aztán egyetlen bíboros aláírásával hozza a portugál nyelvű levelet, amelyben utal más bíborosokra is. Furcsa hitelesítés, hogy levele elején megnevez még három bíborost, akiknek a nevében ír, de azok ezt a levelet nem
írták alá. Emlékeztetem arra, hogy ugyanez a belügyek ismeretével dicsekvő sajtóorgánum a legutóbbi család szinódus ideje alatt hozott nyilvánosságra egy olyan levelet, amelyet állítólag 13 bíboros írt alá. A hír később kacsának bizonyult, de ennek a leleplezésnek már nem lett olyan nagy hírverése. Most a nyugalmazott bologna-i bíboros aláírásával megjelent levél sem található másutt, csak ennél a bennfentes hírközlőnél, illetve azokon a portálokon, amelyek innen átvették. Erre a levélre, Ön szerint a pápa nem válaszolt. Lehet, azért, mert ő nem olvassa ezt a bizonyos zavarkeltő web-felületet.
Majd Ön azzal folytatja fölháborodását, hogy a "Szentatya méltatta" a máltai püspökök nyilatkozatát az Amoris Laetita-val kapcsolatban. Ezt is igazolni próbálja egy világháló címmel, amely azonban semmi mást nem közöl, mint azt, hogy Baldisseri bíboros "állítólag köszönő levelet küldött" Ferenc pápa nevében a máltai püspököknek. Ezt a levelet nem hozza, nem is ad meg címet, hogy hol található, viszont utána hosszan taglalja, hogy milyen képtelenségeket állítanak a máltai püspökök. Ezt idézi Ön is, teljesen kiragadva a valóban lelkipásztori indíttatású máltai iránymutatásból. Tegyük hozzá, azt mindössze két püspök írta ezt az iránymutatást a saját papjai számára.
Ha valami szakadáshoz vezet az Egyházban, az ezen a téves és félinformációk szajkózásának az ostobasága.
Nagyobb nyitottsággal és nagyobb alázattal kellene figyelnünk a pápai megnyilatkozásokra és az Egyház tanítására, s nem hagyni, hogy a világi sajtó (akárha egyházi köntösbe burkolózva is) elsötétítse gondolkodásunkat. Én ezt gondolom minderről.
DJK!
Kedves Lelkiatya, lehet, hogy ez egy furcsa kérdés. A szentmise megkezdése előtt 3 óra böjtöt szoktam tartani az Úrért (tudom, hogy a szentségi böjt a Szentáldozás előtt csak 1 óra minimum). Viszont borzasztó rossz szokásom, amiről igyekszem leszokni, rágom a körmeim és az ujjaim. A szentmise előtt véletlenül, nem figyelve erre és ismét rágtam, le is nyeltem a bőrt. Utána jöttem rá, mi van, ha ez is ellene van a Szentségi böjtnek? A saját Szentáldozásom pillanata és a körömrágás között szinte percre pontosan de eltelt az 1 óra, viszont még így is félve mentem ki. Ön szerint a böjt az ilyen rossz szokásokra is kiterjed? Ettől függetlenül persze igyekszem leszokni erről. Elnézést kérek a furcsa kérdésért, köszönöm szépen.
A körömrágás, persze, rossz szokás, de semmi köze nincs az eucharisztikus böjthöz. Hadd mondjak egy másik szélsőséges példát. Előfordulhat - velem már előfordult, hogy az úton közlekedve egy apró bogár a szájamba repült, s önkéntelenül lenyeltem. Vajon egy ilyen apró baleset akadályozna abban, hogy részt vegyek az Eucharisztiában? Semmiképp sem. Így az Ön által említett eset sem tartozik bele. Dicsérem, azonban, hogy szeretne többet fölkínálni, mint ami kötelezőleg elő van írva. Ez bizonyára kedves az Úrnak. Bátorítom, hogy tartson is ki ebben a szokásában. De az tény, hogy ha ettől valami miatt el kell térnie, az ne akadályozza Önt a sokkal nagyobb és fontosabb dologban, a szentáldozásban!
